tag:blogger.com,1999:blog-86339402078047119092024-03-14T07:39:12.594-07:00Swan lányokRoadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.comBlogger157125tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-81695486336730355402014-07-23T17:33:00.002-07:002014-07-23T17:36:33.093-07:00Rászolgálva - 21. fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhETGEqS64NKIAtQSk3rrTWwqCrBuJj_iyiwQ0YpQsP_bK70K1PfYLZxvWN95W6o2w4rKl56TAznx5QrIJy5wYJHJOMxWSA5vPCuE0zMACyCvK8VSyYgWtBxEpfVWv4GbZ9P95wSMWkDyI/s1600/icon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhETGEqS64NKIAtQSk3rrTWwqCrBuJj_iyiwQ0YpQsP_bK70K1PfYLZxvWN95W6o2w4rKl56TAznx5QrIJy5wYJHJOMxWSA5vPCuE0zMACyCvK8VSyYgWtBxEpfVWv4GbZ9P95wSMWkDyI/s1600/icon.jpg" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Itt a következő fejezet is. Most egy jó darabig lehet nem tudok jelentkezni, gondolkodom a következőkön aztán majd írom :). Jó olvasást. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><b>21. fejezet - Testvérek álma</b></span></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-s9UHVGtQapqm7ZBpqKQZfLxoo17FVzL4mwNDxCBm7uIcO5sZR1sfzObreE4EJRXuzLXQC7pAW25RarM85zDYYHiyyfXGy6gseeG-73t7BLRP4WL3o2QXRsalsP0kV8Kj91pvG8OdU0/s1600/rob2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN-s9UHVGtQapqm7ZBpqKQZfLxoo17FVzL4mwNDxCBm7uIcO5sZR1sfzObreE4EJRXuzLXQC7pAW25RarM85zDYYHiyyfXGy6gseeG-73t7BLRP4WL3o2QXRsalsP0kV8Kj91pvG8OdU0/s1600/rob2.jpg" height="200" width="132" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Emmett szemszöge</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Épp Liz gyönyörű arcát bámultam és hallgattam megnyugtató szívverését, mikor Edward halkan bekopogott az ajtón. Nem tudtam mire vélni, hogy mégis mit akarhat, hiszen hetek óta nem is beszéltem vele pár szónál többet. Ami elég szomorú volt, mivel már több évtizedet lehúztunk egymás mellett, amikor nem telt egy hét a nélkül, hogy leültünk volna egy pasis beszélgetésre. Tudom sosem gondolta volna rólam senki, de igazán figyeltem Edwardra mindig is. Tisztában voltam vele, hogy számára milyen nehéz az élet magányosan. Már akkor sem volt egyszerű mikor még nem is találkozott élete értelmével, a nagy betűs szerelemmel, de még az után... El sem tudtam képzelni, milyen lehet a szerelmétől, az ő Bellájától messze lennie. Csodáltam, hogy nem a haláláért könyörgött nap, mint nap és erőt vett magán a családja érdekében, és nem adta fel. Nem vesztette el önmagát, nem temetkezett önsajnálatba, a magányba. Nem lett belőle egy folyamatosan vérre szomjazó szörny, nem uralkodott el a feje felett - ekkora fájdalom hatására - az a bizonyos vörös köd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz, hogy nekem egész vámpír életem során ott volt Rose, aztán pedig pillanatok alatt összejöttem Lizzel. De mégis tudtam, milyen rossz magányosnak lenni. Végig, annyi éven keresztül azt gondoltam az volt a nagybetűs szerelem, amit Rose iránt éreztem. Azt gondoltam, hogy megtaláltam azt, amit Carlisle Esmében, amit Jasper Aliceben. Aztán mikor végre tudatosult bennem, hogy az csak vágy, vonzalom volt köztünk. Szerettem Roset, de nem szerelemmel. Elvarázsolt a külcsín.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Beszélhetnénk? - szólalt meg végre Edward, végig szerelmem alvó arcát bámulta, aki mint egy édes kiscica bújt az oldalamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, egy pillanat - feleletem fivéremnek, majd óvatosan kimásztam éltem asszonya mellől. Megigazítottam rajta a takarót, majd egyik tincsét füle mögé törve egy csókot nyomtam az ajkaira. Egy utolsó pillantás után megindultam Edward után. A házban csend uralkodott, csak Jasper és Alice halk beszélgetését lehetett hallani, én pedig szó nélkül követtem Edwardot a szobájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután beléptem rögtön bezárta mögöttem az ajtót, én pedig adtam a lazát és levágódtam a sarokban lévő kényelmes fotelba. - Mi a helyzet, öcsi? - kérdeztem, miközben mosolyogva arcára pillantottam. Legbelül inkább csak annyit mondtam volna neki, hogy csessze meg. Tömören, szépen ennyi mondanivalóm volt felé. Én is, mint a család összes többi tagja is végig az ő oldalán volt bármilyen döntést hozott, próbáltunk neki segíteni, amiben csak tudtunk világ életünkben. Igaz, nekem nem volt képességem, ami érzékelhettem volna a hangulatát, az érzéseit, de ennyi együtt töltött év után, már nagyon jól kiismertem. Ő pedig, hetekig bosszankodott azon, hogy összejöttem Lizzel és ha nem is mondott semmit, csak rám nézett azzal a tekintetével, amiben benne volt minden. Liz féltése, az én elítélésem, a megbotránkozás, a hitetlenkedés valamint talán, még az undor is. Mintha valami liliomtipró lennék. Pedig görbüljek meg, ha csak egyszer is felmerült az, hogy csak szórakozom Lizzel. Sosem. Sőt az első pillanattól elvarázsolt, a kis harci tigris, már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor ő még csak ellenségeknek vélt minket, Culleneket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igazából - kezdett bele végre Edward, ezzel a gondolatmenetem elvágva. - Sajnálom tesó, mindent - nyögte ki mélyen a szemembe nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit is? - kérdeztem vissza, miközben kényelmesen hátradőltem a fotelben és figyelmesen bámultam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy egy bunkó, köcsög voltam. Irdatlan hülyén viselkedtem, mikor kiderült, hogy összejöttél Elizabethtel. Nagyon fontos vagy számomra, a legjobb fivérem. Nem akarlak elveszíteni, nem szeretném ha eltávolodnánk. Sosem gondoltam volna rátok úgy, hogy egy párt alkotnátok és rettenetesen hirtelen jött, mikor bejelentettétek. De bebizonyítottad, hogy megérdemled Lizt és felfoghatatlanul boldognak tűntök együtt. Öröm rátok nézni, és a párod akkora hatással volt a családra, rád. Míg nem voltam itthon, annyi minden megváltozott és mindenkinek csak szeretetteli és hálás gondolatai van felétek. Esme és Alice is elmesélte, hogy mennyi segítséget kaptak Liztől és persze rengeteg pozitív gondolatot is elkapok nap mint nap. Nagyon jó hatással vagytok egymásra és mindenkire és tényleg, őszintén szeretnék bocsánatot kérni a reakcióm miatt. Érzéketlen és távolságtartó voltam veletek - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatig elgondolkodva vizsgáltam arcát, kicsit még élveztem, hogy szenved. Aztán felpattantam és jól hátba veregettem, majd egy férfias ölelésben részesítettem - Hiányoztál öcsi - mosolyogtam rá.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZuTtAReMGCXN-ppf5mN3y-lQIqTmUiHH7gGMAwvXHv-IiXVyWch5I5t1RBIm7-Yj2L89ALVZcaErldhUQKk2_xfwp-APtvyJliwgkUPjDvxFfU0NtCQM04qCpAZ-IyutMueRE9z4dMgc/s1600/kellan9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZuTtAReMGCXN-ppf5mN3y-lQIqTmUiHH7gGMAwvXHv-IiXVyWch5I5t1RBIm7-Yj2L89ALVZcaErldhUQKk2_xfwp-APtvyJliwgkUPjDvxFfU0NtCQM04qCpAZ-IyutMueRE9z4dMgc/s1600/kellan9.jpg" height="200" width="178" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Edward szélesen elmosolyodott, majd kissé ellazultak az arcizmai, szegény gyerek itt strapálja magát. Levágódtunk a kanapéra és újra úgy beszélgettünk, mintha meg sem történt volna a nézeteltérés köztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen kaptam fel a fejem, Liz kétségbeesett hangja betöltötte a házat. - Emmett! - mondta ki újra a nevem, miközben hangosan zokogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanat alatt kétségbe estem és száguldottam át a szobánkba. Szerelmem az ágyon ült, hátát az ágytámlának vetette, teljesen szét volt csúszva magában motyogott és csak sírt és sírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Drágám, szerelmem, fáj valamid? Mi történt? - kérdeztem, miközben mellé térdeltem, és a testét vizsgáltam, nem éreztem vérszagot és semmilyen sérülést nem láttam rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak egy álom volt - motyogta. - Miért nem voltál itt? - kérdezte kétségbeesetten rám nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rosszat álmodtál? - kérdeztem, próbáltam nyugodt maradni pedig már a kiakadás szélén voltam. Majd újra zokogni kezdett. Utáltam a helyzetet, nem tudtam mi a baja, nem tudtam, hogy segíthetnék neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi történt? - lépett be a szobába Carlisle mögötte pedig Esme. De már hallottam Jasper és Alice közeledő lépteit is, Edward pedig végig ott állt mögöttem. - Fáj valamid? - lépett apám a helyemre, miután engem nagy nehezen eltolt az útból.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Telefonálnom kell - mondta rám nézve. - Valami nincs rendben - suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Drágám nyugodj meg, mond el mi a baj - mondta Esme, miközben végigsimított szerelmem sápadt arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nessie, beszélnem kell a nővéremmel - szólalt meg újra. Tekintete ködös volt, nem fókuszált csak az egyik pontról a másikra nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jasper, mit érez? - kérdezte Carlisle. Közben a takarót lehúzva, majd a Liz pólóját felhúzva megvizsgálta a hasát. - Jasper! - emelte meg a hangját apám, mire én is fivéremre néztem. A falnak dőlve állt, teljesen sokkoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Alice vidd ki, nem bírja - szólalt meg Edward. - Fájdalom, hihetetlen erős fájdalom. Reményvesztettség- tolmácsolta fivérem Jasper gondolatait.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Em - suttogta Liz, miközben a könnyei még mindig patakokban folytak. Carlisle helyet engedett és rögtön szerelmem mellé hajoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj Lizim?! Mond el és segítek - mondtam neki, mélyen a szemébe nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Valami baj van érzem, Nessievel - motyogta, de közben a hangja többször is elcsuklott</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd abban a pillanatban csörögni kezdett a telefon, egy pillanatig mindenki leforrázva állt, majd Esme felugrott és felénk nyújtotta a készüléket. A kijelzőn Nessie neve villogott, rögtön a hívás fogadása gomba nyomtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Haló! - szóltam bele.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Emmett, mond, hogy minden rendben van Lizzel! - hallottam meg a vonal túlsó végén Jake hangját. - Nessie azt mondja nagyon rossz érzése volt és azt álmodta, hogy a testvére meghalt - hadarta a kutya a túloldalról, én pedig szerelmem könnyektől áztatott arcára néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi fizikai baja nincs, de nagyon feldúlt és csak azt mondogatja Nessievel kapcsolatban rossz érzése van - válaszoltam, miközben a teljes értetlenség suhant át az agyamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De rendben van?! - kérdezte kétségbeesve Jake.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, Nessie is? - kérdeztem vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A helyzethez képest, átadom neki a telefont, mindenképp akar a testvérével beszélni, szia - válaszolt, én pedig Liz felém nyúló kezébe nyomtam a készüléket, miközben gondolataim csak úgy csapongtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
A többiek közben felszívódtak a szobából, szerelmem pedig egy halvány mosollyal az arcán beszélni kezdett a testvérével. Felém nyújtotta a kezét és behúzott maga mellé, szorosan mellé feküdtem ő pedig kezemet gömbölyödő pocakjára húzta. Még mindig ideges voltam, az előbbi tehetetlenség miatt, valamint nem értettem mi történik. Hihetetlen volt Liz és Nessie közötti kapocs és nem érettem miért volt ugyanaz az álmuk, de biztos jelent valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél óra múlva befejezték a beszélgetést, majd szerelmem részletesen elmesélte mit álmodott. Mindkét lány lépésről, lépősre ugyanazt álmodta, egymás temetésén voltak. Értetlenül hallgattam, ahogy mesélt, az én vámpír agyam nem tudta feldolgozni ezt a kapcsolatot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglk6RmwVZAjo3TcAA_xFtjOgtwGigDG2MrfbXvDA311JHcx0Aq8j-fO4EIMCL5n-T6qE8uTVFMC34AuuAByVQzoCJndsDB0JNVtpu0O0G9brZMn_fhLAW7BjKxEXmcA4tFglm9brFxGdU/s1600/kris16.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglk6RmwVZAjo3TcAA_xFtjOgtwGigDG2MrfbXvDA311JHcx0Aq8j-fO4EIMCL5n-T6qE8uTVFMC34AuuAByVQzoCJndsDB0JNVtpu0O0G9brZMn_fhLAW7BjKxEXmcA4tFglm9brFxGdU/s1600/kris16.jpg" height="199" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerinted mit jelenthet? - kérdezte meg a történet végén, miközben már teljesen az ölelésembe fészkelte magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gőzöm sincs drágám, én ezt fel nem tudom fogni - feleltem, aztán egy puszit nyomtam kócos hajára és magamba szívtam bódító illatát. Egy órán keresztül csak így ültünk és néma csendbe burkolózva gondolkodtunk. Majd Liz erőt vett magán, és kijelentette, hogy aludni már úgy sem tud így rendbe szedi magát. Követtem minden mozdulatát, amit most egyáltalán nem vett tehernek, sőt inkább már el sem akart engedni. Együtt letusoltunk, majd néma csendben, de teljes harmóniában és összeszokottsággal felöltöztünk, elkészülődtünk. Segítettem felhúzni rá a kismamaruhát, ami még jobban kiemelte gömbölyű hasát, majd néma csöndben néztem még megfésülködött, fogat mosott és egy leheletnyi sminket tett az arcára. Egyszerűen csak gyönyörködtem benne és csodáltam az eget, hogy egy ilyen elbűvölő teremtéssel áldott meg. Én vagyok a világ legszerencsésebb férfia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül közös döntés után kiültünk a hatalmas teraszra a ház mögött - persze szerelmemre még ráhúztam egy vastag pulóvert és egy pokrócot is felkaptam a nappaliból. Letelepedtünk a hatalmas hintaágyra, majd egymást ölelve néztük végig, ahogy lassan előbukkant a Nap a havas hegyek mögül. Fokozatosan haladva színesre festette az eget, mi pedig néma csendben, szorosan egymáshoz simulva vesztünk el gondolataink rengetegében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-83566718135329073582014-07-22T15:57:00.002-07:002014-07-22T15:57:40.764-07:00Rászolgálva - 20. fejezet<div style="text-align: justify;">
Halihó! Megérkezett a következő! Ma volt egy két órás buszutam volt, amin kiagyaltam a folytatást. Most már csak meg kell valósítani! :P Jó olvasást! Küldeném a fejezetet Evelyn és Yvi számára, akik már komiztak is a tegnap este feltett fejezethez. :) </div>
<span style="font-size: large;"> </span><span style="font-size: x-large;"><b>20. fejezet - A kapocs</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY3vZV_453FLO4epbXZtKgz5853AABRTN7W9uDUNw5NJrSa5TwUDgy-MQDRzBnxyrQurGT6AyTdFo2yb8z6L3Pph1yPC2OauPUJ6Wznij8RAmh1uzvudZEJ2RSwGW5zxHe9uNbityRFBk/s1600/kris17.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY3vZV_453FLO4epbXZtKgz5853AABRTN7W9uDUNw5NJrSa5TwUDgy-MQDRzBnxyrQurGT6AyTdFo2yb8z6L3Pph1yPC2OauPUJ6Wznij8RAmh1uzvudZEJ2RSwGW5zxHe9uNbityRFBk/s1600/kris17.jpg" height="200" width="170" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nessie szemszöge</div>
<div style="text-align: justify;">
Álmatlanul feküdtem az ágyban, mint mostanában gyakran a vékony tetőn kopogó esőcseppeket hallgattam, majd ezt megunva a mellettem terpeszkedő, halkan horkoló szerelmemre koncentráltam. Hallgattam ütemes szívverését, halk hortyogását és néha a száján kicsúszó motyogásokat. Nem tudtam mire fogni álmatlanságom. Mióta visszatértünk a nászúrtól egyre gyakrabban töltöm az éjszakát vergődések között, napközben pedig csak szenvedek a fáradtságtól. Aztán persze a kimerültség miatt semmi sem sikerül. Már attól féltem Jake mikor orrol be rám hisztis viselkedésem miatt. Hiszen mindig próbál segíteni, de én csak újra és újra ráförmedek, mint egy házi sárkány. Mindig azt mondják az első házas év a legnehezebb, szegény Farkasom számára ez most úgy tűnik nagyon bejött, bár nem gondolom, hogy egy évig el tudná viselni a furcsa kitöréseim. Egyszerűen frusztrált voltam. Aztán jött két éjszaka, amikor ki tudtam pihenni magam és akkor pedig minden jól ment, talán a hangulatingadozásaim voltak a legdurvábbak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma is, berágtam azért Jacobra, mert halkan lépett be a szobába - vagy csak el voltam bambulva - és irtózatosan megijesztett. Kiabálásom némán tűrte, aztán mikor befejeztem fogta magát elment tusolni, majd az ágy legtávolabbi részére levágódott. Persze többször is bocsánatot kért, de én mint a legklasszabb jégkirálynő meg sem mozdultam ölelő karjai között, sőt ellöktem magamtól. Nem értettem mi történik, hogy lehetek ilyen barom. Pedig oda vagyok Jacobért, az életemet adnám érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nászutunk is hihetetlen jó volt, bátran merem állítani, még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Csak két órára voltunk a forksi zűrzavartól, egy eldugott nyaralóhelyen egy aprócska faházat béreltünk, de minden mennyei volt. Egész nap csak egymással foglalkoztunk, irdaltan sokat szeretkeztünk, majd esténként romantikáztunk a parton, jókat ettünk, ittunk és nagyon jól szórakoztunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a hazatérésünk után pár nappal már megjelent a gyomromban az a szorító érzés, miszerint valami a jövőben balul fog kiütni, de egyszerűen nem tudtam miért érzem ezt. Tudtam, hogy nővérem a legnagyobb biztonságban van a Cullen család közelében, így attól féltem, hogy a megérzésem szerelmemmel kapcsolatos. Arra apelláltam, hogy valami el fog romlani. Nem leszek elég jó feleség, társ, szerető és családanya. És tessék a rossz érzésem annyira eluralkodott rajtam, hogy tényleg csak kiakasztom életem legfontosabb férfiát. Pedig tisztában vagyok vele, hogy az ő élete sem fenékig tejfel, hiszen azzal, hogy megkapta a teljes körű vezetői szerepet a falkában hihetetlen teher nyomta a vállait. Felelősségtudatosan és előre megfontoltan viselkedett, tudtam, hogy igazán jó vezére lesz a fiúknak, de nem egyszerű feladat áll előtte. Az én dolgom pedig az lenne, hogy teljes beleadással támogassam. Ehelyett mit teszek? Mint egy hisztis kislány az együtt töltött órákban is még inkább eltávolodok tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zavartan ráztam le magamról a takarót, mert már ömlött rólam az izzadtság az idegesség miatt, most is, képes vagyok hajnali háromkor saját magamat felhúzni. Gyorsan az ablak mellé léptem, majd azt kinyitva azt magamba szívtam az friss eső és az erdő megnyugtató illatát. Szorosan öleltem magamat körben, hiszen a pizsamaként használt trikóm és az éppen fenekemet takaró rövidnadrág nem épp a legideálisabb volt az ablakban álláshoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Percekig csak a zuhogó esőt bámultam, ahogyan az út szélén lévő kátyúkban összegyűlik és az újabb és újabb cseppek hangosan koppannak. Majd a ház falától csak pár méterre lévő fa ágait vizsgáltam, ahogy az újabb vízcseppek lelökik maguk elől az előttük pár perccel érkezőket. Úgy bámultam a forksi esőt, mintha válaszolna az összes kérdésemre, mintha kiolvashatnám belőle a választ az engem nyomasztó miértekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen meleg karok érintésére kaptam fel a fejem, Jake hatalmas forró keze lágyan simított végig fedetlen derekamon. Én pedig boldogan simultam karjaiba, talán még rendbe hozhatom a dolgokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Édesem, mi a baj? - kérdezte érces hangon, mire én akaratlanul megremegtem. - Miért sírsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretlek - fordultam meg karjai között, majd a kezem borostás arcára simítottam és elvesztem mélybarna szemeiben, mint jó pár hónappal ezelőtt, mikor életemben először láttam. - Annyira szeretlek - suttogtam fájdalmasan, hiszen a szívem bele hasadt volna ha elveszítem, ha elidegenítem magam mellől.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sss, tudom Nessiem - suttogta ő is vissza, miközben keze a tarkómra siklott és arcomat a sajátja felé fordította. - Bármi nehézség van, akkor is szeretlek és az így lesz örökké - duruzsolta, még mindig mélyen a szemembe nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem akartalak bántani, annyira sajnálom, hogy ilyen hisztis vagyok mostanában - feleltem, de a mondat közepén elcsuklott a hangom, mivel a szívemben már órák óta vívott harcot már nem tudtam rejtegetni, hangosan zokogni kezdtem, talán úgy, ahogy ezelőtt még sosem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ilyen napjaid vannak, egyáltalán nem haragszom. Jaj, ne sírj szerelmem - suttogta, majd karjaiba kapva leült az ágyba, engem pedig szorosan ölelésében tartott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem érdemellek meg - suttogtam forró nyakába, majd egy újabb zokogás tört fel belőlem. - Támogatnom kellene, tudom, hogy nagyon nehéz dolgod van a falkával meg minden. Mikor pedig végre együtt vagyok csak veszekszem veled, te nálam sokkal jobbat érdemelsz - motyogtam továbbra is nyakába fúrva arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Renesmee Carlie Swan, nézz a szemembe! - emelte meg a hangját. - Ilyen badarságot meg ne halljak még egyszer, én vagyok a földön a legszerencsésebb férfi, hogy egy ilyen elragadó, gyönyörű és szeretni való lány engem szeret. Imádlak, az össze hibáddal együtt. Szerelmes vagyok beléd és az össze apró dologba, ami veled kapcsolatos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7KQQZQgpFDMT31A4Ncx7XeG6tcIg8vvA6U5QNodxbHOXrB8uG3nQMNKiwZ2CVV_6CrUs2QDJy1vqNZ6EIC7axITNHmX53IY7AyCwzTD3evmGA9V3N0nBKVWdV6YbRoaAhyYrlLLQ5r4E/s1600/kris5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7KQQZQgpFDMT31A4Ncx7XeG6tcIg8vvA6U5QNodxbHOXrB8uG3nQMNKiwZ2CVV_6CrUs2QDJy1vqNZ6EIC7axITNHmX53IY7AyCwzTD3evmGA9V3N0nBKVWdV6YbRoaAhyYrlLLQ5r4E/s1600/kris5.jpg" height="200" width="147" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Liz szemszöge</div>
<div style="text-align: justify;">
A hihetetlen kellemes délután után, amit a szeretett családommal tölthettem el, bőségesen vacsoráztam. Majd Emmettel az oldalamon megindultam az emeletre. Végre kiharcoltam, hogy had sétáljak egy picit egyedül és ne az én hős szerelmesem cipeljen végig a házon, persze ebben nagy szerepe volt Carlislenek is. Hiszen mikor elkezdtünk erről vitatkozni, ő az én oldalamon állt, miszerint nem árt egy kis mozgás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emmett hideg tenyerében elveszett apró kezem, hüvelykujja apró köröket írt le kézfejemen és rögtön ez az apróság melegséggel töltötte el a szívemet. Mosollyal az arcomon torpantam meg a lépcsőfordulóban, majd visszarántottam magamhoz. Mondhatni a meglepetés erejével kaptam tarkója után, majd lábujjhegyre állva nyomtam ajkaimat az ő kemény, nedves szájához. Egy fél percig mozdulatlanul tartott, majd ő is hozzám hasonló beleéléssel csókolni kezdett. Istenem, de imádom azt a férfit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt most komoly? - hallottam meg egy vékony hangot magunk mellől. Egy gyors puszi után, rögtön a mellettünk elképedt tekintettel álló Lucyra pillantottam. - Mégis mit csináltok? - kérdezte rám nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Emmett bácsi adott egy puszit - guggoltam le az aprócska szőkeség elé, aki még mindig nagyra tágult kék szemekkel fürkészett minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez nem egy puszi volt, ledugta a nyelvét a szádon - mondta teljesen felháborodva. - Ez undorító! - mondta majd felfelé szaladt a lépcsőn. Az utolsó foknál megállva átpillantott válla felett, majd a fölém magasodó Emmettre szegezte a szemeit. - Emmett bácsi - kezdte vékony hangján, majd bevetette az Alicetől már jól ismert édes tekintetet, akinek a családban senki sem tudott ellenállni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTyhCWzw1LHk9VPdTe2-d9dL_r2WefJhI9D_6xbApmtsXBQ8Dkf87-V7gD2a1RVtSjfz0h9yj2wu6uaaEZPZGnKx3qyAEHfOJwrJMyjfyDiHw4jj-kzUWU-iAREsW_dPM2jN1fUDqe7mY/s1600/lucy3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTyhCWzw1LHk9VPdTe2-d9dL_r2WefJhI9D_6xbApmtsXBQ8Dkf87-V7gD2a1RVtSjfz0h9yj2wu6uaaEZPZGnKx3qyAEHfOJwrJMyjfyDiHw4jj-kzUWU-iAREsW_dPM2jN1fUDqe7mY/s1600/lucy3.jpg" height="200" width="198" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit szeretnél, Lucy? - kérdezte mosolyogva szerelmem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Olvasol ma este nekem te mesét? - kérdezte, miközben apró pizsamája alját húzogatta, majd újra felpillantott Emmettre. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, na gyere nagylány! - mosolygott szélesen, majd egy gyors puszi után a törpe mellé lépett, majd az felkapva a karjaiba megindult a folyosón. az utolsó pillanatban visszafordultak. Lucy felém kiabált egy elbűvölő mosoly kíséretében. - Jó éjszakát Liz néni!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neked is drágám! - mosolyogtam vissza rá. Emmett pedig a kislány tudta nélkül annyit suttogott: Nagyon szeretlek. Ezzel a mosolyom még szélesebb lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondhatnám, hogy a boldogságtól már szárnyalva tettem meg az utat a szobánkig, de ez egy irdatlan nagy hazugság lenne. Az utolsó métereken már vonszoltam magam, hihetetlenül megéreztem azokat a plusz kilókat és a lábamról majd ledöntő fáradtságot. Rögtön az ágy felé vettem az irányt, majd leülve kicsit pihenni kezdtem. Közben hallgattam Emmett dallamos hangját, amint az unokahúgomnak épp mesét mond. Direkt csak az ő hangjára koncentráltam, őrületesen boldog voltam. A mese végére majdnem engem is elnyomott az álom, de végül erőt vettem magamon és a fürdő felé vettem az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Komótosan mozogtam a hatalmas fürdőszobában, megengedtem a forró vizet, majd a kedvenc habfürdőmet csepegtettem bele. Épp elgondolkodva bámultam a kádba ömlő vizet, mikor Emmett felbukkant az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fürdesz velem? - kérdeztem, miközben kacéran rá mosolyogtam. Egy pillanatra elgondolkodott, majd viszonozta kacér pillantásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Milyen kérdés? Jó, hogy fürdőzök egyet a jegyesemmel - vigyorgott rám, majd felém lépve már le is kapta vállaira feszülő pulóvert, a trikójával együtt. Mint egy szűz lány bámultam férfias vállait, kidolgozott felsőtestét. A szívem vad iramba kapcsolt, a szám kiszáradt, a bőröm felforrósodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó nélkül húzta le rólam a vastag pulcsim, majd a mikor a fejemnél megakadt egy hajamba tűzött csatt miatt kuncogni kezdett. Percekig operálta a pulóvert, mire sikerült megszabadulni tőle. Persze hangos nevetés tört fel mindkettőnkből, mikor az arcom kiszabadult a pulóver fogságából, rögtön ajkaimra hajolt és kóstolgatni kezdte azokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Húsz perccel később már az ágyban voltam, Emmett eszméletlen figyelmes volt, rögtön mikor látta, hogy milyen fáradt vagyok mindenben a segítségemre volt. Szerelemes csókokat váltottunk fürdőzés és öltözködés közben is. Szerelmem csillogó szemekkel bámulta erősen gömbölyödő pocakomat, majd nevetve segített felhúzni az ő egyik pólóját. A szenvedés helyett ma nevetve néztem a tükörbe, elhittem Emnek, hogy így is kívánatos vagyok és ő így, plusz mínusz húsz kilóval is oda van értem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hulla fáradtan dőltem be az ágyba, örültem, hogy végre fekvő helyzetbe kerültem. Mondhatni a gerincem fellélegzett, hogy végre nem annak kellett megtartani a hatalmas pocakom. Szerelmem gyorsan mellém mászott én pedig mellkasára fektettem az arcom és pár perc alatt mély álomba merültem, addig még egy rémálom nem vette kezdetét</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenhol fekete ruhába öltözött emberek sorakoztak, a forksi temetően voltunk. Tudtam merre kell elindulni az apró ösvényen, hogy Charlie nagypapa sírjánál kössek ki. Mindenhol ismerős arcokkal találtam szembe magam, emberi barátaink, a farkasok és végül újdonsült családom, a Cullenek. Az eső hangosan verte a fekete esernyőket és akkor meghallottam saját hangomat, amely idegennek tűnt még számomra is. A könnyektől melyek ellepték az arcom alig láttam valamit, az egyik kezemben egy fehér rózsát szorítottam, olyan erősen, hogy csodálkoztam, hogy nem tört el ujjaim között. Aztán egy apró papírt húztam elő fekete kabátom zsebéből, miközben a földkupacok közé leeresztett koporsót követtem a tekintetemmel. Lassan olvasni kezdtem, de az arcom görcsben volt, alig tudtam mozgatni ajkaim, nagy nehézségek árán sikerült csak hangokat kipréselni magamból:</div>
<div style="text-align: center;">
<i> "A múltba visszanézve valami fáj, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>valakit keresünk, aki nincs már.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Nélküled szomorú az élet,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> és még most sem hisszük el, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hogy többé nem látunk Téged."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
– zokogtam fel. – Annyira szeretlek – suttogtam majd a fa koporsó felé dobtam az eddig szorongatott virágot. Hangosan zokogtam, közben elkezdték betemetni a lyukat, mindenki néma csendben nézte végig az eseményeket, majd az egyik férfi belenyomta a keresztet a friss földbe, amin annyi állt: <i>Renesmee Carlie Swan.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 1.6em; margin-bottom: 0.75em;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-11237773375652338222014-07-21T14:46:00.004-07:002014-07-22T16:38:41.295-07:00Rászolgálva - 19. fejezet <div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
Sziasztok! Három és fél év után elolvastam újra a történetet, aztán kedvem támadt hozzá. - Rájöttem, hogy érdekel a vége. - Nem tudom olvassa e egyáltalán valaki, de rájöttem, hogy nagyon szeretném befejezni. Semmit sem ígérek, de ha lesz pár éjszakám, mikor a bizonyos alvó manók nem jönnek, aztán pár órácskám foglalkozni vele, akkor felteszek egy-egy részt.<br />
<h4>
<b style="font-family: Georgia, serif; font-size: xx-large; line-height: 20.796875px;"> 19. fejezet - Félelmek</b></h4>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXXTCOCoTxexw7Z-EikkJK2Jqn3PY5igWDyTboZHnpGA_EY37ndfMR7FF0FAY_LTBrWu-0BkfZQRHTK9H9O8_ogvGeBz6U12iYcEllGzxj_O__TFDkm-qIRmXLDj9zXG58da-HSOP4Hwo/s1600/kris11.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXXTCOCoTxexw7Z-EikkJK2Jqn3PY5igWDyTboZHnpGA_EY37ndfMR7FF0FAY_LTBrWu-0BkfZQRHTK9H9O8_ogvGeBz6U12iYcEllGzxj_O__TFDkm-qIRmXLDj9zXG58da-HSOP4Hwo/s1600/kris11.jpg" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small; line-height: 1.6em;">Bella szemszöge</span></div>
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 1.6em;">Mindenhol fekete ruhába öltözött emberek álltak, a forksi temetően voltunk. Mindenhol ismerős arcokkal találtam szembe magam, Nessie és Liz emberi barátai, a La Pushiak és végül a Cullenek, Emmett és Edward kivételével. A társaság fele hangosan zokogott, Esmével az élen. Az eső hangosan verte a fekete esernyőket és akkor meghallottam Nessie hangját, amely élesen hasított a nagy csendben, rögtön hátra fordultam és megláttam a teljesen összetört elsőszülött lányomat. Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán, szemei körül lila karikák voltak, az egyik kezében egy fehér rózsát tartott, a másikkal pedig mellkasát ölelte, úgy festett, mint akinek fizikai fájdalmai vannak.</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 1.6em; margin-bottom: 0.75em;">
Majd belekezdet, miközben a földbe éppen eresztett koporsót bámulta.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 1.6em; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-style: italic;">"A múltba visszanézve valami fáj, </span><br />
<span style="font-style: italic;">valakit keresünk, aki nincs már. </span><br />
<span style="font-style: italic;">Nélküled szomorú az élet, </span><br />
<span style="font-style: italic;">és még most sem hisszük el, </span><br />
<span style="font-style: italic;">hogy többé nem látunk Téged. "</span> – zokogott fel Nessie. – Köszönök mindent – suttogta majd bedobta a virágot a koporsóra. Nessie Emmettet ölelve zokogott, közben elkezdték betemetni a lyukat, mindenki zokogva nézte végig az eseményeket, majd az egyik férfi belenyomta a keresztet a friss földbe, amin ez állt: Elizabeth Swan. <span style="line-height: 1.6em;">Hosszú percekig csak a táblát bámultam, amin fiatalabbik lányom neve díszelgett. </span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="background-color: transparent; line-height: 20.796875px;"><span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;">Hirtelen</span></span><span style="font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; line-height: 1.6em;"> a Cullen villában találtam, előttem az egész családdal, már az aprócska gyerekekkel bővülve. Esme és Carlisle között ott állt egy aprócska fiú, majd rögtön mellettük Alicék újabb két gyermekkel, Jasper karjaiban tartott bájos kislány félve bámult a hátam mögé, de az én tekintetem tovább siklott, Liz és Emmett párosra. Lányom hasa már erősen gömbölyödött, Em pedig védelmezően ölelte, egyik karja a derekán a másik pedig nagy pocakján. A lányom szemébe néztem és megláttam tükröződni, a Volturi katonáit. Majd egy pillanatról a másikra hatalmas csattanást hallottam, és mire újra családom felé néztem már csak halott testüket láttam...</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXGFGzScxu7RcJU65XnUg0h3J-qyoNSgaYCwGMafuJ9Hud0bZKmqkEVqBLkbxisg2xvYkJtzZGfEQWzS24hMxZJtjWXx7DSLdeO7aFlsITdCK5WVyMBTumH0-XOR-1RLqGk2j55Cvu030/s1600/kellan1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXGFGzScxu7RcJU65XnUg0h3J-qyoNSgaYCwGMafuJ9Hud0bZKmqkEVqBLkbxisg2xvYkJtzZGfEQWzS24hMxZJtjWXx7DSLdeO7aFlsITdCK5WVyMBTumH0-XOR-1RLqGk2j55Cvu030/s1600/kellan1.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">Emmett szemszöge</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">Miután Edward hazaért Carlisle elküldött minket Jasperrel az erdőbe, azzal a céllal, hogy szerezzünk vért. Hiszen Liznek muszáj félretenni tartalékba és akkor már mi is vadásztunk. Mint mostanában mindig, most is próbáltuk gyorsan végezni, de ezen a környéken nem volt túl sok vad ezért időbe telt mire mindketten tudtunk vadászni. Jasper csak egy apró mosollyal az arcán vizsgált most is, hiszen ha távol kerültem Liztől teljesen hülyén viselkedtem. </span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Még egyik páros sem ragaszkodott egymáshoz ennyire, mint ti ketten. Mintha fizikai fájdalmaitok volnának, mikor nem vagytok együtt - mondta, miközben éreztem, hogy érzéseimet elemzi. </span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Sosem szerettem ennyire senkit - feleltem az arcára nézve. </span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Tudom, néha már bekattanok mellettetek - nevetett fel, majd hátba veregetett. </span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">Percekig néma csöndben hallattunk előre, majd végre megtaláltuk az áldozataink. Gyors vadászat után, pedig már útra is keltünk. </span></span>Nem tudom mennyi idő alatt értünk haza, mivel minden erőmet beleadva siettem haza felé, mivel Liz és az apró pocaklakó rettenetesen hiányoztak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
Már messziről hallottuk a családunkat, valószínűleg az udvaron voltak. A gyerekek újra és újra felnevettek, majd egyre közelebb érve már tisztán haladtunk mindent, majd rá pár percre már a szemünkkel is láthattuk, Carlisle és Edward baseballozni tanította a gyerekeket. Mindenki az udvaron volt, Alice Lucy szőke haján ügyeskedett, Esme pedig épp innivalót hozott, de Liz sehol nem láttam. Rögtön szaglásomra figyeltem, majd pár pillanattal később meg is találtam a teraszon, édesen aludt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
Mosolyogva köszöntem oda a családomnak, de már szerelmem felé tartottam. Egy vastag takaróba burkolózva feküdt a hatalmas hintaágyon. Mellé léptem, majd csak bámultam hosszú barna tincseit, amelyek kócosan vették körül sápadt arcát, ajkai egy cseppet elnyíltak és halkan szuszogott. Óvatosan hajoltam felé, semmi esetre sem akartam felkelteni, hiszen mostanában alig tudott aludni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Szia - suttogta és pár pislogás után felnézett rám gyönyörű szemeivel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Szia édes - suttogtam, miközben mellé guggoltam és figyeltem álmos vonásait.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Hiányoztál - mondta egy ásítás közben, de miközben kezét próbálta szája elé tartani, de nem tudtam kihúzni a takaró alól és majdnem leborult az hintaágyról. Az utolsó pillanatban kaptam el az ágy szélét és állítottam meg. Egy pillanatra ijedten nézett rám, majd hangosan felnevetett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Vigyázz magadra - mosolyogtam rá. - Nekem is hiányoztál, de próbálj meg aludni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Okés - mondta, miközben becsukta a szemeit. - Te meg menjél játszani, mutass nekik valami újat - küldött felém egy széles mosolyt, miközben egy pillanatra újra kinyitotta szemét, és újra csak elbűvölt bájos mosolyával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
Szorosan betakartam, majd már indultam volna meg a többiek felé, mikor utánam szólt - Még egy csókot - vigyorogva fordultam vissza, majd hajoltam felé és nyomtam ajkaimat meleg szájára. Pillanatok alatt elmélyítette a csókot, majd a tarkómat magához húzva rántott közelebb magához, majd nyelvét akaratosan csúsztatta a számba. Ezzel teljesen elvesztettem én is az agyam, éreztem, ahogy kezdem elveszteni az uralmat a testem felett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
-Kikészítesz - morogtam a fülébe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Imádlak - miközben lágyan megcsókolt. - Na menjél játszani a többiekkel. Neked szurkolok - kacsintott rám. Mosolyogva bámultam álmos arcát, majd egy kósza tincset eltűrtem a füle mögé. Nagy nehezen rászántam magam, hogy a játékosok felé vegyem az irányt, legszívesebben csak bámultam volna ezt a gyönyörű alvó lányt. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Na végre - nevetett fel Adam, miközben egy férfias ölelés után maga mellé rántott. - Te nagy játékos vagy, ugye? Mert nagyon szeretném lealázni őket. - Mint egy igazi baseball játékos végig néztem az ellenfél csapaton. Edward, Jasper, Carlilse és Lucy míg a mi oldalunkon állt Alice és Adam. Hát Edwarddal nem igazán lehetett labdába rúgni sosem, de ezt hangosan sosem ismertem volna be. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Lealázzuk őket - pacsiztam bele Adam tenyerébe. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;">-Csak óvatosan fiúk - mosolygott ránk kedvesen Esme. - Vigyázzatok a kicsikre - simított végig anyáskodóan Adam hátán, de tudtam az utalást nekem szánta.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6-1_8RKrJkftamWD6w3xk9vHNz8UVmi9NkLyNRyyQVqGzhny7-BFXTOIT7dyE7NiZPFSS6A8Vja30ibVdPIdrpjuqCtNWOTnp12qWsHOMJMoBGd1nPb_zYELSF_QHGHHFzZhQv7oSLU/s1600/kris12.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6-1_8RKrJkftamWD6w3xk9vHNz8UVmi9NkLyNRyyQVqGzhny7-BFXTOIT7dyE7NiZPFSS6A8Vja30ibVdPIdrpjuqCtNWOTnp12qWsHOMJMoBGd1nPb_zYELSF_QHGHHFzZhQv7oSLU/s1600/kris12.jpg" /></a></div>
Liz szemszöge<br />
Mosolyogva ültem fel a hintaágyon és a hangosan nevető családom felé tekintettem, egy nagy párnával kitámasztottam a hátam és csak néztem őket. Emmett és Adam teljes beleadással játszottak, de láttam Emmetten, hogy a gyerkőcök érdekében visszafogta az erejét. Majd Edward hazafutása újabb pontot jelentett az ellenfél csapatnak, mire Em és Adam csak újra pattogni kezdtek.<br />
Két- három perc után már széles mosollyal az arcomon néztem szerelmemet, ahogy képes felhúzni magát a játékon. Mint egy nagyra nőtt gyerek.<br />
Esme figyelmesen vizsgálta a játékot, mert persze majdnem mindenki csalni próbált. Majd mikor Esme a harmadik után szóvá tette, kimagyarázták magukat. A kicsik is nagyon ügyesen játszottak, és csodák csodájára Lucy sem hisztizett, helyette árgus szemekkel figyelte apukája összes mozdulatát. Daniel pedig, kissé meglepve mindenkit néha hangosan felnevetett Emmett és Adam beteg poénjain. Alicen láttam, hogy már a tudat, hogy gyermekei ilyen jól szórakoznak felvillanyozza és Jasper sokszor komoly képére is egy kissé már félelmetes mosoly csúszott. Carlisle és Esme pedig mint boldog szülők, egyben nagyszülők kissé kilógtak a sorból, próbálták komolyan venni a játékot. Aztán a végére, gondolom a többiek sikeres csalásai után, már Carlisle sem hagyta magát.<br />
Bő egy óra játék után a gyerekek már jól elfáradtak, szóval mindenki szedelődzködni kezdett. Alice és Jasper, a gyerekeiket hajtották a fürdő felé, Esme pedig megindult a konyhába, hogy gyorsan valamit összeüssön a sok éhes száj számára.<br />
Lucy és Daniel egy puszit nyomtak az arcomra, miközben befelé szaladtak Alice előtt. Barátnőm pedig válluk fölött érdeklődött hogylétem felől. Jasper csak cinkosan rám kacsintott, majd követte szerelmét.<br />
Carlisle szintén kérdezgetett egyet kettőt mielőtt Esmével az oldalán a konyhába igyekezett.<br />
Végül a három srác, Edward, Adam és Emmett maradt a hatalmas teraszon.<br />
Adam és Emmett rögtön levágódott a két oldalamra, Edward pedig esetlenül megállt előttünk. Szerelmem rögtön egyik hatalmas kezét a hasamra csúsztatta, Adam pedig az egyik kezét átvetette a vállamon.<br />
-Nővérkém elég cefetül festesz - szólalt meg miközben jobban megvizsgálta az arcom.<br />
-Köszi öcsi, ettől jobban érzem magam - néztem rá gúnyos arccal. - Neked meg nem ártana egy tusolás, bűzlesz - mosolyogtam rá bájosan.<br />
-Na kösz - nevetett fel, majd már fel is pattant, ezzel a hintát kissé meglökte így lassan mozogni kezdett. - Gyere, Edward hagyjuk őket romantikázni - kacsintott rám, majd már el is tűntek.<br />
Egy pillanatig Adamék után bámultam, ahogy eltűntek a nappaliban. Edwardon kattogott az agyam, szegény annyira kívülállónak tűnt az összeszokott társaságunkban. Tudtam, hogy Esmék kedvenc gyereke a kezdettől fogva ő volt, hiszen Carlisle még Esme előtt változtatta át és ők hárman nagyon jól összeszoktak, aztán jött Rosalie, majd Emmett. Én pedig csak százötven évvel később csatlakoztam és mégis jobban a család részének éreztem magam. Azon agyaltam, hogy tudnák Edwardhoz is közelebb kerülni, mert személy szerint semmi problémám nem volt vele, nagyon kevés időt töltöttem vele, ahhoz képest, hogy a többikkel milyen sokat. És az is lehet, hogy vele szemben voltak ellenérzésem. Az elején azért, mert elhagyta anyut, majd aztán az kiderült, hogy jót akart ezzel tenni és inkább feláldozta volna a szívét, minthogy anyunak valamiben hiányt keljen szenvednie. Aztán, mire ez a probléma megoldódott addigra pedig összejöttünk Emmettel, amit pedig hihetetlen rosszul fogadott. Igaz, hogy Em sosem mondta, de tudtam, hogy neki is nagyon nagyon rosszul esett. Láttam, hogy mostanában is bámul minket, mintha olyan meglepő dolog volna, vagy még mindig nem fogta volna fel, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. De sajnáltam, nem akartam, hogy a saját családjában rosszul érezze magát.<br />
-Min gondolkozol ennyire cicus? - kérdezte Emmett, miközben a vastag takarókon keresztül is éreztem, hogy óvatosan simogatja a hatalmas pocakom.<br />
-Edwardon, de most hagyjuk - mosolyogtam rá. - Egy élvezet volt nézni titeket, imádom mikor hülyéskedni, nevetni látlak - suttogtam arca felé hajolva, még mindig mosolyogva.<br />
-Kicsit féltettem a gyerkőcöket - válaszolt és láttam, ahogy az aggodalom suhan át az agyán.<br />
-Édesek voltatok - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az állára.<br />
-Kicsit félek - motyogta a fülembe.<br />
-Mitől Macikám? - kérdeztem vissza rögtön.<br />
-Hogy elég jó apa leszek-e... - motyogta zavartan, miközben kerülte a tekintetem.<br />
-Jaj, Emmettem. Ne mondjál badarságot, fantasztikus apa leszel. Most is olyan jól bánsz a gyerekekkel - néztem rá, miközben az állán végigsimítva szemébe néztem.<br />
-De... - mondta teljesen kétségbeesetten.<br />
-Hihetetlen jó partner vagy, én teljesen megbízom benned. Nekem is vannak félelmeim, de majd együtt, ketten összedolgozunk és szuper szülők leszünk - mosolyogtam rá, miközben egy könny lecsúszott az arcomon.<br />
-Azt gondolod? - kérdezett még mindig kétségbeesetten vissza, miközben egyik ujjbegyével óvatosan letörölte a könnycseppet.<br />
-Azt! Ha valamit nem tudunk, akkor meg Esme és Carlisle biztos kisegít minket valami jó tanáccsal - tettem hozzá.<br />
-Szeretlek - suttogta az ajkaimnak, majd a tarkómat megragadva szenvedélyesen megcsókolt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="background-color: white; margin-bottom: 0.75em;">
<span style="font-family: Georgia, serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 20.796875px;"><br /></span></span></div>
Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-82285845812419482092011-01-28T09:42:00.001-08:002011-01-28T09:47:12.438-08:00Válasz a komikra és előzetes a 19. fejezetből:)<span style="color: rgb(51, 153, 153);">Általában minden kominak hasonló témái voltak, szóval összegeztem egybe:)</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Emmett kemény szívét/ és mást is XD/ Lizi megpuhította ez egyik boldog fele a Rászolgálásnak.:)</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Esme egy tökéletes anya, Carlisle pedig tökéletes apuka, ott vannak ha kell, de nem lógnak a nyakukban, minden gyermek álma XD. </span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Edward és Bella pedig nem sikerültek szerethetőkre, de Bella így is csak a családját akarja védeni csak a fájdalom miatt, nem tudja kimutatni a szeretetét:/</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Következő fejiben eldől a Volturis mizéria is.:D </span><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <o:officedocumentsettings> <o:relyonvml/> <o:allowpng/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} </style> <![endif]--> <p style="color: rgb(0, 0, 0);" class="MsoNoSpacing">Részlet a 19. fejiből:<br /></p><p style="color: rgb(0, 0, 0);" class="MsoNoSpacing">Mindenhol fekete ruhába öltözött emberek álltak, a forksi temetően voltunk. Mindenhol ismerős arcokkal találtam szembe magam, <span style=""> </span>Nessie és Liz emberi barátai, a La Pushiak és végül a Cullenek, Emmett és Edward kivételével. A társaság fele hangosan zokogott, Esmével az élen. Az eső hangosan verte a fekete esernyőket és akkor meghallottam Nessie hangját, amely élesen hasított a nagy csendben, rögtön hátra fordultam és megláttam a teljesen összetört elsőszülött lányomat. Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán, szemei körül lila karikák voltak, az egyik kezében egy fehér rózsát tartott, a másikkal pedig mellkasát ölelte, úgy festett, mint akinek fizikai fájdalmai vannak. </p> <p style="color: rgb(0, 0, 0);" class="MsoNoSpacing">Majd belekezdet, miközben a földbe éppen eresztett koporsót bámulta.</p><p style="color: rgb(0, 0, 0);" class="MsoNoSpacing"><span style="font-style: italic;">"A múltba visszanézve valami fáj, </span><br /><span style="font-style: italic;"> valakit keresünk, aki nincs már. </span><br /><span style="font-style: italic;"> Nélküled szomorú az élet, </span><br /><span style="font-style: italic;"> és még most sem hisszük el, </span><br /><span style="font-style: italic;"> hogy többé nem látunk Téged. "</span> – zokogott fel Nessie. – Köszönök mindent – suttogta majd bedobta a virágot a koporsóra. Nessie Emmettet ölelve zokogott, közben elkezdték betemetni a lyukat, mindenki zokogva nézte végig az eseményeket, majd az egyik férfi belenyomta a keresztet a friss földbe, amin ez állt: ...........<br /></p>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-90819831682875572842011-01-22T12:43:00.000-08:002014-07-22T15:58:12.784-07:00Rászolgálva - 18. fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4NXIb45lUVL-ItaU65EmvTmzSNy63dgWfPiNFDtt82fIlJhSNiO5HwAloL7kzA4NAKKJ76irVP5k0LzUUu3nzVv8AvuwvtsQjs2AP5GpkhK6N6bCaIY1DfEX6e0usGYML0l4tfh3T9So/s1600/nojnpuhigb%25C3%25A9.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4NXIb45lUVL-ItaU65EmvTmzSNy63dgWfPiNFDtt82fIlJhSNiO5HwAloL7kzA4NAKKJ76irVP5k0LzUUu3nzVv8AvuwvtsQjs2AP5GpkhK6N6bCaIY1DfEX6e0usGYML0l4tfh3T9So/s400/nojnpuhigb%25C3%25A9.jpg" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5565103403964272994" style="cursor: pointer; float: left; height: 255px; margin: 0pt 10px 10px 0pt; width: 197px;" /></a>Sziasztok! Ezzel a fejezettel szeretnék még egyszer bocsánatot kérni. Köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket, változtatni fogok. Kezdésnek hosszabb és talán jobb feji.:) Jó olvasást!<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 180%;"><span style="font-weight: bold;">18. fejezet - Kavarodás</span></span></div>
Emmett szemszög<br />
Szerelmem gyönyörű testét néztem, amin lassan elindultak a meleg vízcseppek. Tudtam, hogy saját magamat kínzom azzal, hogy őt bámulom, de egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Már elégé gömbölyödött pocakja, de egyáltalán nem rontott az összhatáson. Megállítottam volna most az időt, szerettem volna ha lassabban megy. Tudtam, hogy nagyon szeretné már azt a babát, én sem érzek máshogy, csak hát a szülés sem lesz könnyű, hiszen a gyermekünk több mint fele vámpír és ez elég vészjóslóan hangzik. Féltettem szerelmemet, hiszen ki nem féltette volna őt az én helyemben. Meg hát abban sem voltam biztos, hogy jó apa lennék. Nagyon jól kijövök a srácokkal, csak hogy van-e annyi bennem, hogy Lizzel felneveljünk egy gyereket. Én mindig csak a perverz nagybácsi szerepét töltöm be, ami nem tudom milyen hatással fog gyerekünkre hatni.<br />
-Hé, Emmett! - ült le az ölembe Liz már teljesen felöltözve.<br />
-Gyors voltál – csókoltam bele nyakába.<br />
-Mire gondoltál? – kérdezte miközben felkapott a karjaimba és az ágyhoz cipeltem. - Nem, nem. A nappaliba szeretnék menni – nézett rám kérlelően.<br />
-Rendben – mosolyogtam, de nem tettem le.<br />
-Menni. Az azt jelenti, hogy a két lábamon – nézett rám kérlelően.<br />
-Nem, nem – mosolyogtam rá, majd egy csókkal elhallgattattam.<br />
-Jó kis módszer Mackó – simított végig a nyakamon és mellkasomhoz bújt.<br />
-Mennyetek a konyhába már kikészítettem a levest – mosolygott rám Esme. Mióta Rose lelépett, sokkal közelebb kerültem Esméhez, mivel Liz elég sok időt töltött vele, én pedig Lizzel. Szóval egymásból adódtak a dolgok.<br />
Letettem szerelmemet az egyik székre én pedig mellé ültem és mosolyogva vizsgáltam, amint magába lapátolja a „finom” levest.<br />
Következő pillanatban a telefon csörgésére kaptam fel a fejem, de Esme már rögtön fel is vette.<br />
-Szia Esme. Lizzel szeretnék beszélni – halottam meg Bella hangját.<br />
Elég mérges voltam rá, hiszen ha nincsenek is olyan jóba szerelmemmel, azért itt lehetne vele még terhes vagy valami.<br />
-Szia anyu! – mondta mosolyogva Liz, de a szemei szomorúan csillogtak.<br />
-Sajnálom, hogy nem vagyok ott – kezdte el Bella a bocsánatkérést.<br />
-Semmi baj, elvagyok a többiekkel – mosolygott majd megszorította a kezem.<br />
-Elég komplikált az úgy, arra szeretnélek megkérni, hogy ne menj egyedül sehova és senki sem a családból – hadarta el Bella.<br />
-Mi történt? – kérdezte ijedten szerelmem.<br />
-Van egy Kevin nevű vámpír, megölte két emberem és veszélyes lehet veletek szemben, mert rajtam akar bosszút állni – motyogta ismét Bella a vonal másik végéről.<br />
-Vigyázz magadra! – motyogta Liz, majd Esmére nézett. – Edward is ott van?<br />
-Igen – hallottam meg öcsém hangját.<br />
-Esme szeretne veled beszélni – mondta Liz majd Esme kezébe nyomta a készüléket.<br />
Szerelmem felállt és elindult a nappaliba.<br />
-Emmett, - nézett rám – kérlek hívd fel Jasperéket, hogy jöjjenek haza – motyogta szerelmem, majd leült a tévé elé.<br />
<br />
Tettem, amire Liz is kért és felhívtam Jaspert.<br />
-Hallo? – vette fel Alice a telefont.<br />
-Szia Alice, Emmett vagyok. Haza kell jönnötök, azonnal induljatok el, megyek elétek – mondtam a telefonba.<br />
-Jasper! Gyertek! – szólt hangosabban Alice. - Valami baj van? Lizzel minden oké? – tette fel ijedten a kérdést.<br />
-Minden rendben, de most rögtön induljatok visszafelé – mondtam, majd letettem a telefont.<br />
Nem túl előnyös, hogy két félvérrel sétálgatnak az erdőben, miközben egy bosszúéhes vámpír kiszemelt minket.<br />
-Emmett! – nézett rám szerelmem. – Vigyázz magadra – nyomtam egy csókot puha ajkaira, majd kirohantam a házból.<br />
<br />
Liz szemszöge<br />
Szerettem anyumat, hiszen egy gyereknek szeretni kell az édesanyát. Ez az születéstől a zsigereidben van, nem tudsz ellene tenni. Szerettem Bellát, szerettem mikor hosszú éveken keresztül Volterában volt, minket magunkra hagyva. Szerettem mikor szét akart választani minket Emmettel, szerettem életem minden egyes percében. De az elmúlt másfél évben, mióta visszajött a szeretet mellől kezdenek eltűnni a pozitív érzelmeim felé, mint például a tisztelet, vagy a ragaszkodás. Mégis a legszomorúbb az, hogy ezeknek az érzéseknek az eltűnésével párhuzamban új pozitívbak nem mondható érzelmek jelentek meg bennem, mint például a düh és a csalódottság. Hittem Bella Swan erejében, magabiztosságában és az egész mindenségben, de ez a dolog kezd elhomályosulni.<br />
Lehet ebben a Cullen család felbukkanásának nagy szerepe van, hiszen van egy nagy családom, ami hosszú éveken keresztül nem volt.<br />
-Minden rendben szívem? – ült le mellém Esme és megszorította a kezemet.<br />
-Persze – mosolyogtam rá biztatólak, ő is visszamosolygott, de nem az a szokásos mosoly volt.<br />
-De veled valami nincs? –tettem fel a kérdést, ami már félig kijelentés volt.<br />
-Semmi baj szívem – simogatta végig a kezét a hasamon.<br />
-Esme, nekem mindent elmondhatsz – tettem a kezemet kezére.<br />
-Nem akarlak ezzel fárasztani – állt fel hírtelen és elkezdte igazgatni a virágokat a vázában.<br />
-Esme, mond! Addig úgysem hagylak még nem mondod el – mosolyogtam majd megveregettem magam mellett a kanapét.<br />
-Anyira szeretlek kicsim, olyan mintha a saját lányom lennél, Adam szeretett nővére – simított végig a hajamon.<br />
-Anyám helyett anyám vagy Esme – nyomtam egy puszit az arcára. - De most mesélj – elérzékenyült arccal pár percig maga elé bámult.<br />
-Tudod, mielőtt megjelentél volna az életünkben, Edwarddal volt a legjobb a kapcsolatom Carlisle után. Vagyis mindenkivel nagyon jó volt, de vele egy sokkal erősebb fonál kötött össze. Hiszen mint tudod Carlisle már Edwarddal élt mikor engem is átváltoztatott – csak bólintva jeleztem, hogy tudom miről beszél -. – Szóval mikor megismerkedett Bellával, nagyon örültem neki, hogy több mint száz év után szerelemre talált, persze féltettem Bellát, mivel kis idő után őt is ugyanúgy megszerettem, mintha az egyik gyerekem lett volna. Közben volt pár baleset, mint például James támadása vagy a végzetes szülinapi parti. Edward utána elhatározta, hogy elhagyjuk Bellát, hogy nyugodt emberi élete legyen, Edward azt hazudta anyukádnak, hogy már nem szereti. Nem értettem egyet nézeteivel, de nem engedte, hogy beleszóljunk. Miután elhagytuk Forksot mindenki kikészült, majd szétszéledt a család. Majd jó pár év múlva együtt visszaköltöztünk ismét az USA legcsapadékosabb városába és találkoztunk veletek. Mind azt hittük teljesen megőrültünk, hiszen pontosan úgy néztetek ki elsőre minta a régi, emberi Bella Swan. Utána tudod mi történt – mosolygott rám. – Majd Bella megjelent karácsonykor és a kép, amit róla alkottam teljesen megváltozott. Persze nem rossz irányba, de az ő új személyisége messze eset az én olykori lányomtól. Nem mondom, hogy nem szeretem őt, és meg is értem miért lett ilyen, egyszerűen nehéz elfogadnom. De erősen próbálkoztam és szinta sikerült is, mikor összejöttek ismét Edwarddal, akkor minden még jobban megváltozott. Most is Edward csak úgy eltűnik, nem beszél se velem, sem pedig Alicel. Nem akarok önző lenni, de olyan mintha csak Bells lenne, senki más. Tudom, hogy önző vagyok… - tördelte kezeit.<br />
-Teljesen egyetértek veled – mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét. – Tudod én sem ilyen anyát vártam vissza, nem ilyen volt és most is, megértem, hogy nagy baj van, de mégis nehezen tudom elviselni… - gördült le egy könnycsepp a szememből, alaphelyzetben nem sírtam volna el magam, de most a terhességre fogván megtehettem.<br />
Szorosan Esme karjaiba bújtam és hosszú percekig öleltük egymást, majd csak egyszer elsötétült a világ, bizonyára aludtam.<br />
<br />
Carlisle szm.<br />
Sosem voltam a gyors vezetés híve, de mivel Esme felhívott, hogy Belláék milyen hírrel szolgáltak, és amilyen gyorsan csak lehetett hazafelé indultam. Már csak pár percre voltam a házunktól és Edward és Isabella kapcsolatán gondolkodtam, utóbbi elégé megváltozott, persze érthető okok miatt, de már nem volt ennyire színpatikus. Lehet, hogy önző vagyok, de nem szeretem, ha Edward más utakon jár, mint mi, és most Liznek is szüksége lenne az anyukájára. Bár mostanában azt veszem észre, hogy Esme nagyon összebarátkozott a legújabb lányunkkal, ha fogalmazhatok így. Mindkettőjük a családmozgató rugója lett. Bár Liz mindenkihez nagyon közel került, Alicel mintha az édes testvérek és egyben nagyon jó barátnők lennének, ezáltal mintha a Lucy és Daniel nénikéje lenne, Jasperrel különös mód kijött, pedig Jazzt közelebbről megismerni még nekünk sem ment ennyi év után teljesen. És ott van Adam és Emmett, akikkel már elszakíthatatlan madzag köti össze Lizt. Első körben Lizben a régi Bellát véltem felfedezni, de erre már néha rácáfolt, persze voltak sok hasonlóság köztük, de Liz erősebb és ezáltal magabiztosabb, mint a mi ember Bellánk.<br />
Táskámért a másik üléshez nyúltam majd szó szerint kiugrottam az autóból és a ház felé vettem az irányt. Lassan beléptem a nappaliba, ahol Esme karjaiban véltem felfedezni Lizt, miközben már halkan szuszogott.<br />
Adam az egyik kanapén ült a laptopjával és némán olvasott, rögtön szerelmem mellé léptem és egy csókot leheltem ajkaira, majd megöleltem Adamot és leültem a kanapéra.<br />
-Felvigyem? – kérdezte Adam, miközben Liz mellé lépett.<br />
-Igen, kérlek – mosolygott Esme, majd egy puszit nyomott Liz hajába és fiam el is suhant vele.<br />
Liz szemszöge<br />
Mosolyogva nyitottam ki a szemem, mikor megéreztem szerelmem ajkait az enyémeken.<br />
-Jó reggelt Csipkerózsika - vigyorgott rám én pedig eldöntöttem az ágyon és ajkaira hajolva csókolni kezdtem.<br />
-Ilyen kívánatos vagyok ma? – suttogta miközben nyakamat puszilgatta.<br />
-Minden nap kívánatosabb vagy, pedig azt hittem ez már lehetetlen – suttogtam miközben haját simogattam. – Minden rendben Alicékkel? – tettem fel a kérdést miután eszembe jutott milyen híreket kaptunk tegnap.<br />
-Igen. Minden rendben volt – mosolygott majd mellkasára vont.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyBb39p64RLtCkv7CiRCZp_08TPC-shRy9NLmGAdj2B6YRZXJlT66Gqvvq5qPooWFrZwmKJmumf9z5h4eB735kI-x9siTwNIxo4rdPQU9dnGFXfyYmmYCWRAXbR6wTJruJNiip_rHJfEw/s1600/000008.jpg"><img alt="" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyBb39p64RLtCkv7CiRCZp_08TPC-shRy9NLmGAdj2B6YRZXJlT66Gqvvq5qPooWFrZwmKJmumf9z5h4eB735kI-x9siTwNIxo4rdPQU9dnGFXfyYmmYCWRAXbR6wTJruJNiip_rHJfEw/s400/000008.jpg" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5565103408003248754" style="cursor: pointer; float: left; height: 257px; margin: 0pt 10px 10px 0pt; width: 171px;" /></a>Bella szemszöge<br />
Edwardot megkértem, hogy mennyen haza a családunkhoz. Tudtam, hogy ott van ő is a legnagyobb biztonságban és Cullen családnak is nagyon hiányzik már. A bűntudat mardosta testemet, hiszen ezt a pár hónapot még Liz terhes mellette szerettem volna tölteni. Nem egy nyomorult vámpír miatt elszakadni tőle és Voltera és London között szaladgálni. Azért mindennek van határa. Egész olaszországi bagázst ki tudtam volna nyírni, olyan dühös voltam, mint már rég.<br />
Martinékat megkértem, hogy maradjanak együtt, hátha tartogat még valamit a Volruti a későbbiekre.<br />
Épp leereszkedtem voltera alatti alagútba és megindultam Aro felé. Magas sarkúm hangosan kopogott az ősrégi parkettán. Halottam, hogy Aroék épp táplálkoznak azért kénytelen voltam a recepció mellett megállni, ahol ismét egy új csinos emberlány volt és idegesen vizsgált engem.<br />
-Segíthetek valamiben? – kérdezte tőlem mosolyogva.<br />
-Ha befognád a szád – morrantam rá. Hogy lehet valaki annyira hülye, hogy emberként vámpírokat szolgál.<br />
-Amúgy te meg miért vagy itt? Tudod, hogy meg fogsz halni? Az elődjeid is bizonyára finomak voltak –néztem fel rá gúnyosan és mégis érdeklődően. Kíváncsi voltam mi viszi ilyen badarságra az ember lányát.<br />
-Engem is átváltoztatnak, gyönyörű leszek, és örökké fogok élni – vigyorgott rám.<br />
-Embereket fogsz ölni, sosem lehetnek gyerekeid és kárhozatra vagy ítélve – mondtam neki keményen.<br />
-De szép leszek – vigyorgott, miközben végigsimított hosszú haján.<br />
-Te tudod – rántottam meg a vállam, mert már láttam, hogy páran kezdenek kijönni a nagy teremből, ahol a kegyetlen gyilkolás folyt.<br />
Idegesen lépkedtem egyenes a vezetők elé, nem érdekelt kinek megyek neki, csak mentem.<br />
-Kedves Marie! – lépett elém vigyorogva Aro. – Már vissza is jöttél? – komolyan azt hiszi, visszaállok a szolgálatába.<br />
-Mint látod, itt vagyok. Lenne egy kérdésem – néztem rá mérgesen. Majd kivettem a zsebemből a medált.<br />
-Szeretnél új nyakláncot, elszakad? – kérdezte bambán.<br />
-Aro, ne nézz hülyének, mert az utolsó idegszálamon táncolsz – léptem közelebb hozzá és fenyegetően rá néztem.<br />
-Hol találtad? – kérdezte teljesen nyugodtan, miközben visszaült a székébe.<br />
-A barátaimat megtámadta Kevin és valakik. Az egyik nőci elhagyta ezt – vágtam le a földre a medált, ami rögtön darabokra tört. Tudni akarom mit kerestetek ott! – üvöltöttem teljes erőből.<br />
Majd a következő pillanatban elsötétült a világ.Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-30779306630408512002011-01-08T07:10:00.001-08:002011-01-08T07:19:14.135-08:00Rászolgálva - 17. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoqixVbLz1XpO8Er6Ke2vrHLBhexyD4surPUjERtJoEddhTszVji3lSH2SXpC3EGtsO9jkTa9H-b-eAgcE7I4S_hwqVjAb54lO3ZsAElOA_n0BZlWKRb64JXlMbbP0k3uOuGh9dD3GFI/s1600/bella01.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 206px; height: 309px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoqixVbLz1XpO8Er6Ke2vrHLBhexyD4surPUjERtJoEddhTszVji3lSH2SXpC3EGtsO9jkTa9H-b-eAgcE7I4S_hwqVjAb54lO3ZsAElOA_n0BZlWKRb64JXlMbbP0k3uOuGh9dD3GFI/s400/bella01.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5559834842643009954" border="0" /></a><br />Sziasztok! Megérkezett a 17. fejezet.:) <span style="font-weight: bold;">Újra van komihatár, ami 25 komiból áll. </span> Üdvözlöm az új olvasókat, és köszönöm, hogy vagytok nekem.:D Sajnálom, a komi határt. Ez van, ezt kell szeretni.<br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;">17. fejezet - Mindig van valami</span></span><br /></div>Bella szemszög<br />Az esküvő után három héttel kaptam a hírt, hogy Jerry és Vanessza meghalt. Nem tudtam, hogy kinek a keze lehet az egész mögött, de valahogy a Volturi tűnt a legbiztosabbnak. Ezért Edwarddal, Olaszország felé vettük az irányt. Ott pedig egyenesen a Arohoz mentünk.<br />-Kedves Marie! – ugrott fel rögtön Aro és „ szívélyesén” megölelt. – Újra Edward oldalán? Azt hittem gyűlölöd őket… - nézett rám meglepetten.<br />-Hát pedig nem! – mondtam idegesen. Nehogy elkezdjen nekem itt jó pofizni. – Te ölted meg Vanesszát és Jerryt? – vágtam bele rögtön a közepébe. Ijedten, majd értetlenül vizsgált engem.<br />-Vanesszát és Jerryt? Kik ők? –kérdezte értetlenül.<br />-Két vámpír, akik hozzám tartoztak – morogtam idegesen.<br />-Mit számít neked két vámpír? – nézett rám értetlenül Felix.<br />-Te mit számítasz Aronak? – kérdeztem idegesen és Jane erejével a földre rogyott.<br />-Marie, erre semmi szükség. Nem mi öltük meg – nézett rám, úgy éreztem igaza volt.<br />-És semmi közötök hozzá. Ugye? – kérdezte ismét.<br />-Tudtunk róla, hogy meghaltak, de nem mi tettük – mondta ismét.<br />-Szóval tudtátok és nem vorturis tag? – néztem rá értetlenül.<br />-Nem hozzánk tartozó ölte meg őket – mondta magabiztosan Aro.<br />-De tudjátok ki volt? – kérdeztem idegesen, de Aro nem válaszolt. Utáltam Aro összes eddigi gondolatát kihallgatni, hiszen eléggé szadista és szomorú egy gondolatsor, de most muszáj volt. Tudnom kellett ki tette.<br />Pár másodperc elteltével megláttam a várt gondolatsort. Kevin tette, akit én mentettem meg. Tudtam, mindig is tudtam, hogy nem fog az én oldalamon állni, de hogy ellenünk fordul.<br /><br />Mindenkinek szóltam, hogy vigyázzanak magukra, mert lehet Kevin mindenkit ki akar nyírni.<br />Majd szerelmemmel Kevin keresésére indultunk. Felkeresetünk pár barátunkat, és megkértük, hogy figyeljenek, ha bármit megtudnak szóljanak nekünk. Demeri képességével pedig útnak indultunk. Már csak pár órára lehettünk Londoltól – hiszen ott volt Kevin-. Mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett, futás közben gyorsan felkaptam és Evelin hangját halottam meg a telefonba.<br />-Bella! Itt van – suttogta, majd megszakadt a vonal.<br />-Náluk van – hadartam szerelmemnek és még gyorsabban kezdtünk el futni. A kétórás utat megtettük harminc perc alatt, le sem lassítottunk mikor bevágódtunk az ajtón. Füst szag terjengett a levegőben és nagyon reméltem, hogy Kevin ég nem pedig más.<br />Amikor megálltunk két ismeretlen vámpír áll velem szemben, de mindkettőjüknek aranybarna szemei voltak.<br />-Stephen, ők velünk vannak – suttogta Eszter. Akit csak most vettem észre, hogy az egyik sarokban kuporog.<br />-Mi történt? – kérdeztem idegesen miközben leguggoltam vele szemben és a hátát kezdtem el simogatni.<br />-Itt volt Kevin két férfival és valami nővel – könnyek nélkül zokogni kezdett.<br />-Nézd Bella – mutatott rá egy volturis nyakláncra Edward, ami földön volt.<br />-Ez honnan van? – kérdeztem a két srácot.<br />-Egyiknek a nyakáról esett le – suttogta az egyik.<br />-Heidi – suttogta szerelmem.<br />-Mi a francot keresett itt Kevinnel? – kérdeztem értetlenül.<br />-Megöltétek őket? – kérdeztem reménykedve.<br />-Egy egyik elszökött – motyogta a másik, aki tőlünk távolabb állt.<br />-Melyik? – kérdeztem rögtön.<br />-Kevint megöltük – lépett be Eszter. Egy maszkot húzott magára, mivel bármenyire rossz vámpír volt a testvére, nagyon szerette.<br />-Rendben. Mindenki jól van? – kérdeztem aggódva.<br />- A fiúk és Hope vadásznak – motyogta Eszter.<br />-Martin és Eliza? – kérdeztem.<br />-Az emeleten – mosolygott Eszti.<br />-Itt maradunk holnapig és utána visszamegyünk Volterába. Rendben? – fordultam szerelmem felé.<br />-Persze – bólintott. <br />-Kíváncsi vagyok mit titkol előlünk Aro…<br /><br /><br />Liz szemszöge<br />Három hónap telt Nessiék esküvője óta és azóta nem is láttam őket. Hiszen ők akkor elmentek nászútra, mi pedig visszaköltöztünk otthonunkba. A srácok már annyit nőttek, hogy ha nem néztem volna végig, el sem hinném. Adam már meg is állt a növekedésben, Lucy és Daniel pedig olyan tíz- tizenegy évesnek néztek ki. Az idő mullásást legjobban rajtuk és rajtam lehetett látni, mivel már kéthónapos terhes vagyok. Úgy nézek ki, mint egy víziló, de Emmett úgy csinál, minta tök jól néznék ki. Idegesítő.<br /><br /><a href="http://images2.fanpop.com/image/photos/9800000/-Cullens-twilight-series-9899953-331-480.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 184px; height: 267px;" src="http://images2.fanpop.com/image/photos/9800000/-Cullens-twilight-series-9899953-331-480.jpg" alt="" border="0" /></a>-Jó reggelt kedves– puszilta meg szerelmem a homlokom.<br />-Szia – mosolyogtam én is és hibátlan arcát vizsgáltam. Olyan sexi volt, a hormonjaim miatt még jobban kívántam őt, de ő nem akart most velem lenni úgy. Félti a kisbabát, bla…bal…<br />Végül is igaza van, hiszen én is féltem, csak hát attól sexelni akarok.<br />Egyik kezem a hasamat cirógatta a másik Emmett mellkasán pihent. Olyan boldogok voltunk mikor rájöttünk, hogy ismét terhes vagyok. És ez a boldogság a mai napig tart, bár néha összevesztem szerelmemmel a hormonjaim és az ő túl sok gondoskodása miatt.<br />-Hogy vagy? – kérdezte miközben végigsimított az arcomon.<br />-Jól vagyok. Maradhatunk még egy picit az ágyban? – kérdeztem kacéran.<br />-Lizi, ezt megbeszéltük – motyogta miközben a takaró szélét nézte.<br />-Tudom, csak megpróbáltam – kuncogtam miközben mellkasához bújtam, amennyire csak lehetett.<br />-Tudod, hogy én is szeretném. Annyira kívánlak – suttogta a fülembe.<br />-Nem hiszek neked Emmett – motyogtam a takaróba és közben egy könnycsepp elindult az arcomon.<br />-Liz gyönyörű vagy, te vagy a legszebb nő a világban – fordította fejem az ő irányába, hogy szemembe tudjon nézni.<br />-De úgy nézek, mint egy tehén – bújta oda hozzá még jobban, persze amennyire a hasam engedte.<br />-Dehogy nézel ki úgy. Gyönyörű kismama vagy, ahhoz hogy egészséges legyen a kislányunk muszáj felvenned pár kilót – simogatta a hátamat.<br />-Kislány? – néztem fel rá kérdőn.<br />-Igen, egy olyan gyönyörű kislány, mint te – nézett rám szerelmesen.<br />-És ha nem kislány lesz? – kérdeztem Emmettet.<br />-Akkor olyan perverz lesz, mint az apja – lépett be vigyorogva Adam.<br />-Bár Lizit sem kell félteni – kuncogott a háttérben Alice.<br />-Köszi – nevettem fel kómásan.<br />-Mikor fogtok összeházasodni? – érkezett meg Alice. Minden másnap felteszi ezt a kérdést, már eléggé idegesítő.<br />-Alice! – szólt rá szerelmem.<br />-Csak azért kérdem, hogy biztos nem fogtok a baba előtt? Mert tudjátok a szervezés, meg ilyenek – mosolygott rám kérdőn.<br />-Nem fogok terhesen férjhez menni Alice – suttogtam miközben a takarót bámultam – csúnyának éreztem magam és Alice, azt akarja, hogy így mutassak az első esküvőnkön?<br />-És amúgy is milyen nászéjszakájuk lenne? – kérdezte Adam vigyorogva.<br />-Na gyertek ti ki onnan – fogta meg Esme Adamot és Alicet, és kihúzta őket a szobából. – Mindjárt hozok neked levest drágám – mosolygott rám Esme.<br />-Mi megyünk vadászni – lépett be az ajtón ismét Alice. – Ne haragudjatok, hogy ezzel idegesítelek titeket – nézett ránk a boci szemeivel, amit már Lucy is átvett tőle.<br />-Emmett bácsi vigyázz Lizire – szaladt be az ajtón Lucy és egy puszit nyomott az arcomra.<br />-Igen, vigyázzatok magatokra – mosolygott Daniel is.<br />-Ti is és jó szórakozást – mosolyogtam. Alice, Jasper, Lucy és Adam minden hónapban tartanak egy kiscsaládi kiruccanást, amikor csak ők négyen túráznak, vadásznak és játszanak. Szerintem nagyon jó ötlet, Alice azt mondta, hogy imádják a nagyobbacska családot is, amibe mi is beletartozunk, de szeretnének a gyerekeikkel lenni külön is. És teljesen egyetértettem velük, lehet majd mi is csinálunk ilyen programot.<br />-Ha bármi van, hívjatok. Nálunk lesz a telefon – mosolygott ránk Jasper majd egy puszit nyomott az arcomra és elmentek. Így már csak Adam, Esme és mi voltunk itthon. Carlisle egy innen messzebb lévő kórházban vállalt munkát és most is ott tevékenykedik. Anyu és Edward pedig rejtélyes okok, miatt már egy hónapja elutaztak. Senkinek nem mondták el, hogy miért. Néhanapján telefonálnak és ennyi. Ezzel egy kicsit megint visszafele halad a kapcsolatunk, de ez van. Ezt kell szeretni.<br />-Elmegyek fürödni – ültem fel hírtelen az ágyban, és majdnem vissza is dőltem.<br />-Hé, csak lassan – mosolygott rám szerelmem és bekísért a fürdőbe. – Nem kell segítség? – kérdezte meg, miközben egy másodpercre sem engedett el.<br />-Nem kell, megy egyedül is – mosolyogta rá biztatóan.<br />-Ha nem gond azért bent maradok hátha… - mosolygott rám és leült a kád szélére.<br />-Csak ne nézz ide – motyogtam, miközben elkezdtem lehúzni a nadrágom.<br />-Csak nem szégyellős vagy? – kérdezte, de nem nézett fel rám. A csempéket bámulta és a kezét ökölbe szorította.<br />-Egy picit – mosolyogtam, majd mellé léptem és egy puszit nyomtam a fejére. – Minden rendben? - kérdeztem az ökölbe szorított kezét simogatva.<br />-Igen, csak kívánlak. Tudod, olyan szép vagy és már régen is volt – mondta zavartan.<br />Most kellene kihasználnom a helyzetet, cikázott végig az agyamon a mondat. De tudtam, hogy valamilyen szinten igaza van Emmettnek. Néha nagyon eldurvulunk sex terén, és biztonságosabb lenne, ha még kibírnánk egy hónapot.<br />-Nyugodtan menny ki, nem lesz semmi baj – csókoltam meg a száját.<br />-Nem, nem. Itt maradok – mosolygott rám bíztatóan.<br />-De… - kezdtem bele a mondatba, de Ő rögtön félbeszakított.<br />-Nincs, semmi de. Maradok – vigyorgott rám.<br />-Rendben – léptem vissza a zuhanykabinhoz és levettem még a pólóm, vagyis Emmett pólóját és a bugyimat. Majd beléptem a langyos víz alá.Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-66385983259259903912011-01-01T12:40:00.000-08:002011-01-01T13:02:57.705-08:00Rászolgálva - 16.fejezet<img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 100px; height: 100px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOWvINrlWniQSDEnmfgoM_CUUT33RqxKYsyjNIrzKF9w7NaB5Um0aC89ftH0lF5QlvaDEVPnko9c82srqwO_jZCMliE-osem9rG5Va_jXRnaegOnmBkRvo1PUK-6ZoiMbIhJD1UlqY2xE/s400/03.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5557320726725255250" border="0" />Sziasztok! Megérkezett a várva várt fejezet. Sokan kíváncsiskodtak utána, mostanság és remélem legalább annyi komi is összejön. Nem állítok még fel komi határt, de elégé kihoztatok a sodromból. Köszönöm, aki ír komit. Köszönöm, hogy olvastok.<br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;">16.fejezet - Az élet jó oldala</span></span><br /></div>Liz szemszöge<br />Lilien eléggé meglepett mi nyájunkat, de próbáltam nem elrontani ezzel a hangulatot. Hiszen most Nessie a lényeg, na meg persze Jake.<br />-Olyan édes, képzeld, majdnem minden nap eljön értem a sulihoz és haza kísér, és néha nálunk alszik, mikor Jake nincs otthon – vigyorgott Lux, miközben Jaredről áradozott.<br />-Jacob úgy is tudja – simítottam végig az egyik göndör tincsén.<br />-Mi? Honnan tudna? – kérdezte értetlenül Lux.<br />-Halják egymás gondolatait Lux, és Jared bizonyára elég sokszor gondol rátok, valamint érzi az illatát – mosolyogtam biztatólag.<br />-Akkor miért nem nyírta ki eddig? – kérdezte értetlenül Lux, miközben idegesen tördelte a kezét.<br />-Lux, a bátyád is be van vésődve, szóval tudja merre áll a dörgés – kacsintottam rá.<br />-Atyám minden gondolatát halja – Túrt bele Lux, gyönyörű sötét fürtjeibe.<br />-Ugye nem csináltatok olyat? – néztem ijedten Luxra. Hiszen még olyan fiatal, bár testileg én sem voltam öregebb mikor… Oké, inkább azt hagyjuk.<br />-Nem, dehogy is – nevetett fel zavartan.<br />-Lux? Ugye nem hazudsz? – hajoltam közelebb hozzá.<br />-Nem feküdtem még le Jareddel, nyugi – nézett mélyen a szemembe.<br />-De? – valahogy olyan érzésem, volt, hogy nem fejezte be a mondatot.<br />-Öhm – kezdte el vizsgálgatni ruhája szélét.<br />-Közel álltatok hozzá? – kezdtem a találós kérdéses játékot.<br />-Uhum – bólogatott zavartan.<br />-Szerintem még várjatok – mosolyogtam rá. Nem akartam kiakadni és parancsolgatni neki, hiszen az a legrosszabb. Tudom, én is nagyon utálom, ha beleszólnak, hogy mit hogyan, mikor csináljak.<br />-Csak, hogy ő idősebb és… - suttogta idegesen Lux.<br />-Erőszakoskodik? – ment fel bennem rögtön a pumpa.<br />-Dehogy – nevetett fel Lux. – Csak én..<br />-Lux, beléd vésődött, tiéd lett ezzel örökre. Más lányokat nem is látnak úgy, neked meg időre van szükséged. Hidd el tudom, hogy mennyire szar, ha hamarabb jönnek el olyan dolgok, amiknek nem kéne – néztem a szemébe.<br />Pár percig gondolkodott szavaimon, majd mosolygott közben, de egyszer csak rám kapta a tekintetét és lefagyott a mosoly az arcáról.<br />-Hogy érted, hogy te tudod, milyen szar, ha hamarabb jönnek a dolgok? – nézett rám ijedten.<br />-Ez egy hosszú és bonyolult történet, de nem fontos. Egyszerűen higgy nekem – kacsintottam rá, majd felpattantam hiszen megláttam szerelmem, amint engem vizsgál a srácok mellett állva.<br />-És védekezzetek – suttogtam Lux fülébe majd egy puszit nyomtam meglepett arcára és szerelmemhez siettem.<br />-Sziasztok srácok – vigyorogtam rájuk miközben egy puszit nyomtam Emmett ajkaira.<br />-Szia Liz – mondák kórusban.<br />-Én most ellopom Emmettet – mosolyogtam rájuk és a táncparkett felé húztam szerelmem. - Táncolsz velem? – kérdeztem szerelmem, aki csak vigyorogva bólintott.<br />-Még nem is táncoltunk együtt – suttogta nyakamban, miközben már hatalmas kezeit a csípőmre rakta és lassan lépkedtünk a lassú számra.<br />-Pedig nagyon jó – nyomtam egy csókot ajkaira. – Nagyon szeretlek Emmett Cullen – motyogtam ajkainak.<br />-Én is szeretlek - puszilt bele a hajamba.<br />-Jaj, Istenem, olyan édesek – halottam meg nővérem hangját pár perc múlva.<br />-Mindenki, aki még nem ment férjhez álljon mögém – sikkantott fel a nővérem. – Dobom a csokrot – vigyorgott rám. – Igen Liz te is, eljegyzés nem ér - elszakadtam szerelmemtől majd beálltam a lányok csapatába. Lux és Lora álltak mellettem, Lux mindenképp el akarta kapni, még Lorát hidegen hagyta ez az egész. És abban a pillanatban Nessie feldobta a csokrot, mintha lelassították volna az időt, úgy éreztem mintha valami filmet néznék, hiszen a csokor egyenesen felém szállt. Nessie bizonyára direkt csinálta, gondolkodtam egy percig, hogy hagyom, hogy Lux elkapja, de nem akartam Jake szívin fartust kapjon, szóval kinyújtottam a kezem és megfogtam. Pár lány csalódottan vizsgálta a kezemben lévő csokrot, de a többiek hangosan fütyültek – mint például Jared, Embry vagy Jake-.<br />Szerelmemet kerestem a tekintetemmel, aki vigyorogva nézett rám. Odalépkedtem hozzá és szorosan a megöleltem. Olyan jó volt, végre egy esküvőn úgy ott lenni, hogy nem szakad meg a szíved a sok szerelmest látva. Hiszen most már, örökre itt volt nekem a Macim.<br /><br />Már épp alkonyodni kezdett, mikor Emmett a tengerpert felé kezdett húzni. Majd mikor már csak pár méterre voltunk a tengertől, leült és az ölébe húzott.<br />Pár percig csöndben kémleltünk a tengert majd megéreztem tekintetét az arcomon én is felé fordultam és pár percig egymást bámultuk.<br />-Lizi!! – sikkantott fel egyszer csak Alice mellettem. – Már vagy ötödször szóltam. Nessiejék indulnak – lépett mellém és megragadta a kezem és maga után húzott a sok ember között szalonozva.<br /><br />Mikor megérkeztünk Nessiehez és Jakehez ők csak mosolyogva megölelgettek engem.<br />-Vigyázz rá – suttogtam Jacob fülébe.<br />-Csak óvatosan – vigyorgott kajánul szerelmem.<br />-Emmett! – szóltam rá, de közben mosolygásra is késztetett. Olyan kis perverz, ilyenkor úgy megcsókolnám és simogatnám…. Oké, Elizabeth Swan térj vissza a jelenbe. – Ráztam meg a fejem, hogy elfelejtsem azokat a képkockákat.<br />-Sziasztok –mosolygott rám a nővérem, majd beszálltak a feldíszített kocsiba, amit Seth vezetett.<br />Mindenki boldogan integetett a mi kis párosunknak, akik csak úgy falták egymást a kocsiban, mikor már azt hitték nem látjuk őket. Szerelemem mellém lépett és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, de már éreztem mit szeretne azt, amit reggel ígértem neki, de akkor eszembe jutott, hogy segítenünk kéne az összepakolásban. Épp indultam volna el az egyik sátor felé, mikor Alice oda kiáltott nekem.<br />-Mennyetek csak, majd mi megcsináljuk – vigyorgott rám.<br />Pár pillanatig még gondolkodtam, hogy mennyire tolok így ki Alicel, de arra gondoltam majd kár pótlom egy vásárlással. Emmett már vigyorogva várt a kocsinak dőlve, annyira sexi volt. Itt helyben a magamévá tudtam volna tenni, mindenki előtt. De azért az elég ciki lenne, meg hát vannak kiskorúak is.<br />Szerelmem, úriemberként kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd ő is beugrott a helyére és már mentünk is a Cullen ház felé. Kitartóan a fákat bámultam, amik mellett elhajtottunk, hiszen tudtam, hogy ha most az én sexi macikámra nézek, a kocsiban fogunk egymásnak esni.<br />A pár perces út most olyan volt, mintha órák teltek volna el. Hiszen már annyira otthon akartunk lenni. És akkor végre megpillantottam a Cullen villát, Emmett hirtelen lefékezett a ház előtt és én kiugrottam, szerelmem abban a pillanatban már mellettem is volt és szorosan nyomott neki Edward Volvojának. Szenvedélyes csók csatába kezdtünk, de nem álltunk meg itt. Emmett hatalmas kezei bebarangolták a ruhámon keresztül testemet, majd keze a ruhám alá is becsúszott és lassan végig simított combjaimon, a vérem pezsegni kezdett, a bőröm libabőrös lett és nem vágytam másra csak, hogy eggyé váljunk.<br />-Cica, be kéne mennünk – suttogtam Emmett rekedtessen és felkapott a karjaiba és így rontottunk be a házba.<br />Szerelmem velem a karjaiban száguldott fel az emeletre, miközben én nyakár csókolgattam. Egyszer csak megáll és a falnak nyomott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Pár perc múlva szerencsésen bejutottunk a szobánkba, ahol rögtön az ágyra löktem kedvesem és a ruhám kikapcsolása után ráültem csípőjére és lassan mozogni kezdtem rajta. Így ruhán keresztül s éreztem kőkemény férfiasságát, amely ölemnek feszült. Remegő kezekkel gomboltam ki ingjén a gombokat, majd ledobtam az ágy mellé. Lassan végigcsókoltam kidolgozott izmain, aminek a látványától is felizgulok, nem hogy még így simogasson is, ahogy most szerelmem tette.<br />Gyorsan lekaptuk magunkról a maradék ruhánkat a nagy hévben, majd magamba vezettem Emmett kőkemény férfiasságát és a csúcsig meg sem álltunk.<br />-Szeretlek - suttogta Emmett a fülemben, mikor már mindkettőnk lélegzete visszaállt a normális ütembe.<br />-Én szeretlek, de még mennyire – mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam ajkaira.<br /><br /><div style="text-align: center; color: rgb(255, 102, 102);">A novelláról, amelyről szavazást indítottam:<br />A szavazás eredménye:<br /><br /></div><table style="width: 350px; margin: 0px auto; padding: 0px; border: 0px none; height: 102px; text-align: left; color: rgb(255, 102, 102);" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="answerText"><div title="elolvastad-e? :)">elolvastad-e? :)</div></td> <td style="margin-top: 2px; padding-top: 2px;"><div style="position: relative; z-index: 0;"><div class="resultText" title="elolvastad-e? :)"> 39 (76%)</div> <div class="resultBar" title="elolvastad-e? :)" style="position: absolute; left: 0px; top: 0px; z-index: -1; width: 76%;"> </div></div></td></tr> <tr><td class="answerText"><div title="beleolvastál csak?:/">beleolvastál csak?:/</div></td> <td style="margin-top: 2px; padding-top: 2px;"><div style="position: relative; z-index: 0;"><div class="resultText" title="beleolvastál csak?:/"> 7 (13%)</div> <div class="resultBar" title="beleolvastál csak?:/" style="position: absolute; left: 0px; top: 0px; z-index: -1; width: 13%;"> </div></div></td></tr> <tr><td class="answerText"><div title="csak szavaztál?:(">csak szavaztál?:(</div></td> <td style="margin-top: 2px; padding-top: 2px;"><div style="position: relative; z-index: 0;"><div class="resultText" title="csak szavaztál?:("> 0 (0%)</div> </div></td></tr> <tr><td class="answerText"><div title="meg se nyitotad? :O">meg se nyitotad? :O</div></td> <td style="margin-top: 2px; padding-top: 2px;"><div style="position: relative; z-index: 0;"><div class="resultText" title="meg se nyitotad? :O"> 5 (9%)</div> <div class="resultBar" title="meg se nyitotad? :O" style="position: absolute; left: 0px; top: 0px; z-index: -1; width: 9%;"> </div></div></td></tr> <tr><td class="answerText"><div title="írtál komit? - //miért nem?// :'(">írtál komit? - //miért nem?// :'(</div></td> <td style="margin-top: 2px; padding-top: 2px;"><div style="position: relative; z-index: 0;"><div class="resultText" title="írtál komit? - //miért nem?// :'("> 0 (0%)<br /></div> </div></td></tr></tbody></table><div style="text-align: center; color: rgb(255, 102, 102);"><br />És akkor a költői kérdés, amire választ várok! Miért 2 komit kaptam? Oké, ez egy dolog. Hiszen nem kapcsolódik a történethez, nem vagyok annyira jó, hogy csak szimpátiából írjatok 2 sort. Értem. Elfogadom.<br />DE a karácsonyi novella, amely a történethez kapcsolódik 3 komit kapott. 157 rendszeres olvasóból 3 komizott. Karácsony este bűntudatom volt, hogy nem készülök nektek semmivel, akkor még 11-kor összedobok egy frisset és ez a hála?:O Ti nem akadnátok ki?<br /><br />Valamint, hogy valami jóval is szolgáljak. Kezd beindulni a novellás blogom, mindenkit szeretettel várok:<br /><a href="http://novellacollection.blogspot.com/"> <img alt="A blog bannere" id="Image1_img" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUDvwE4QUoh5Bfbp5XiUTmPMi4NiCqUjItBvvGX2IodoEiY9eHdYjSLOrLGpeTCsnlsKeXRTks_AviBnJ6yv2G1f-1Bks4RkK1g9Nj-DBfAWfh0BKXrDfwh9rNCXbZpFAyhb8ZfxweKNDt/s1600-r/novellakbanner.jpg" height="100" width="200" /></a><a href="http://novellacollection.blogspot.com/"> </a></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-33522518851526349482010-12-28T15:13:00.000-08:002010-12-28T15:16:03.990-08:00NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D<a href="http://novellacollection.blogspot.com/"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 271px; height: 227px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdnlw6phV5OLwBiucqmWbD5J8d0P6A913rTadmv8UQYT5GaATw0GHCJ8IXJls7HQYkW5fkOCTZEL3M2bkk8c-4xWl1_NZgBp7hJKe1JC2FFfU7BQ7fQAFBpR4o1m2ECBwLGlnme-9eWwk/s300/smile.gif" alt="" border="0" /></a>Sziasztok! Napok óta egy ötletet forgatok a fejemben. Nézzétek meg mi lett belőle.:D A blog még csak most kezd alakulni,de szeretném ha mihamarabb beindulna. Izgatottan várok mindenkit!<br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;"><a href="http://novellacollection.blogspot.com/">NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D</a></span></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-21262244566935968872010-12-26T16:53:00.000-08:002010-12-26T16:59:25.008-08:00KÖSZÖNET és kiakadás / :D és :'(Sziasztok babáim:D<br />Nagy örömöt közlök veletek, mert második lettem a novella versenyen.:)<br />Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek, aki elolvasta. És főleg akik rám szavaztak:D<br />Szeretném, ha írnátok róla véleményt, hiszen mint már sokszor hangsúlyoztam, ez volt az első igazi novellám és KÍVÁNCSI VAGYOK a véleményekre. <span style="font-style: italic;">Kritika nélkül elég nehéz fejlődni..:S</span> Ezzel szerintem mindenki egyetért és bizonyára vannak, akik ezt az egészet leszarják és ezt se olvassák...:/Megértem azt is. Szóval, aki kíváncsi rám az mondjon valamit, aki nem az úgyse jutott el eddig a sorig. Köszönöm, hogy végig olvastad - ha nincs időt, csak egy smilet a chatbe. Csak mutassátok, hogy érdekel ez az egész, mert amúgy nem erőltetem magam.<br />Bocsi, elég fáradt vagyok, lehet majd később kitörlöm vagy átírom ezt az egész bejegyzést.:)<br />Pusziii (L)<br />ui.. oldalt van egy kis szavazás, ha komira nincs időd legalább itt jelezd.:) thanks:)Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-77517849021333118092010-12-24T14:48:00.000-08:002010-12-24T15:27:53.326-08:00Karácsonyi meglepetés 3 .<div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://image.hotdog.hu/_data/members3/307/1048307/images/A%20kis%20gyufa%E1rus%20l%E1ny.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 323px; height: 323px;" src="http://image.hotdog.hu/_data/members3/307/1048307/images/A%20kis%20gyufa%E1rus%20l%E1ny.jpg" alt="" border="0" /></a><span style="font-style: italic; font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">Lehet unalmas, de ez nem mindennapi fejezet lett:D</span><br /></div>Szóval sziasztok drágáim!<br />Kilenc óráig úgy gondoltam, hogy nem tudok ma már összehozni nektek egy ajándékot, de olyan bűntudatom volt...:D Hihetetlen mit hoztok ki belőlem, és rá kell jönnöm imádlak titeket:) Még ha kevés az a nyomorult komment is, akkor is:D Ez a z utolsó karácsonyi ajándék szerintem.:D De ki tudja, vannak hirtelen ötletem:D Szóval köszönöm az éves szereteteteket és , hogy itt voltatok. Rengeteg, nagyon jó barátot szereztem a blog által. Szóval már megérte:D Innentől lehet uncsi lesz: - de muszáj kiírnom magamból -<br /><span style="font-weight: bold;">Alice:</span> ő volt az első igazi blogger/twilight imádó barátom és hosszú hetek óta nem beszéltünk már, de valahogy olyan barátság alakult ki köztünk, hogy most is tudnánk mindenről beszélni. Köszönöm Alice, életem egyik legjobb nyara köszönhető nagy részben neked:D<br /><span style="font-weight: bold;">Nyinyke:</span> veled is elégé megkopott mostanság a barátság - időmértékben - és ez főként rajtam múlt. Sajnálom, de azért köszönök mindent. Hogy beleírtál a töridbe és hogy összevesztünk - véresen komolyan XD - Kellanon.:D<br /><span style="font-weight: bold;">Evcu:</span> talán te vagy a legsorsdöntőbb, de ez nem csak a blog miatt volt és és és tudod mit érzek. Szeretlek és nagyon boldog napokat töltünk együtt.:D Majd szilveszter ;) Like:D Köszönök mindent:P<br /><span style="font-weight: bold;">Dorcy:</span> veled mostanság kezdtünk el barátkozni és egy igazán jó fej csajszi vagy.:D Ez biztos, sokat fejlődtél írás terén is:D És őszintén szólva, ma / tegnap mondtál nekem olyan dolgokat, amik miatt még szinpibb lettél:D Ez a barátság szerintem sokáig fog tartani.:D<br /><br /><span style="font-size:130%;">A köszönetáradat után, pedig következzen egy nem túl hosszú, de azért boldog karit kívánó fejezet a tollamból. Nem hosszú, de nekem elégé tetszik.:D Remélem kapok pár komit, mert ilyeneket nem szoktam írni:D BOLDOG KARÁCSONYT!</span><br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">Boldog karácsony, együtt!<br /></span></div>„Boldog karácsonyt!”<br />Olvastam végig a táblát a sokadik bolt ajtaján. Huszonnegyedike reggel van, de az emberek még mindig ajándékokért szaladgálnak. Igaz a legtöbben fenyőfát veszik meg ma – állapítottam meg miközben az embereket vizsgáltam, akik elég idegesnek tűntek a szeretet ünnepén.<br />-Nem hiszem el, hogy pont egy ilyen görcsöt kellett venned! –sikított fel abban a másodpercben egy nő mellettem. A hírtelen feltörő hisztérikus hangjától megugrottam kissé, és kirázott a hideg. Bár már elég hideg volt így is a mínuszok röpködtek napközben, nem hogy éjszaka. Az éjszakák nagyon nehezek voltak, főleg így télen. Nyáron akár sátorban is elaludtunk Nessivel, de most rettegtünk, hogy egyik reggelre megfagyunk.<br />-Drágám, semmi baja annak a fának. Tökéletesen fog állni a nappaliban – válaszolt kedvesen a férj, igen félt a felesége reakciójától.<br />-Nem hiszem el, hogy rád semmit sem lehet bízni. Én veszem meg az ajándékokat, én sütök, főzök és takarítok. Te meg egy nyüves fát nem tudsz megvenni! – ordibált a nő már eléggé kikelve magából. Ha tudná, hogy mekkora ajándék, hogy ő süthet, hogy van egy nappalija, ahol a kandallóban tűz lobog és meleget áraszt. Én csak egy vastag takarót tartottam kezem között, amit egy boltból loptam. Nem volt könnyű feladat, és amúgy meg utálok lopni, de attól nagyon jól megy. Általában csak Nessinek szoktam ilyen úton beszerezni dolgokat, meg persze magamnak pár fontos dolgot. Épp az egyik pláza felé igyekeztem, Nessivel oda bújtunk meg, legalább napközben melegben legyünk.<br />Szalonozva a sok vásárló között, akik meleg szövetkabátban voltak, a fejükön divat sapkával és egy nagyon szép, de látszólag nem valami meleg sállal. Igen, ők úgyis beülnek a kocsiba, feltekerik a fűtést és haza mennek, a meleg házukba, ahol fenyőillat kavarodik a sütemények aromájával, ahol azon veszekednek milyen görbe a fa. Mi meg? Szakadt kabátban, vastag – már többször feljavított- és számunkra nagy sapkában voltunk. Szemeimről minden második percben fel kellett toljam, hogy kilássak alóla. Nővérem ugyan azon a padon ült, amin hagytam és a plüssmackót szorongatott a kezében. Igen ő volt, Edward a maci. Őt még anyutól kaptunk ez az, amit sosem hagyunk el ez ad erőt nekünk, hogy éljünk tovább, hogy van valahol egy édesanyánk.<br />-Szia – ültem le Nessie mellé, aki kitartón maga elé bámult. Órákig így ültünk én pedig csak azon gondolkodtam, hová mehetnénk a hideg elől. Novembertől februárig ez volt a fő gondolatom, utána pedig az, hogy mit együnk. Nővérkém kitartóan bámulta az embereket körülöttünk és láttam szemeiben a sóvárgást egy olyan életre, amilyen nekik van. És nekünk talán soha nem lesz.<br />Én nem voltam féltékeny, sőt még irigy sem. Egyszerűen elfogadtam, hogy más olyan helyre szültetik, hogy van apukája –ami nekünk nincs -, hogy minden karácsonyt a családjával tölt. Nekünk is volt ilyen karácsonyunk, Bellával és Victóriával, de nekünk csak két ilyen ünnep adatott.<br />-Itt maradhatnánk! – szólalt meg Nessi hírtelen, engem visszahozva a jelenbe.<br />-Lehet kiraknak minket – húztam el a szám.<br />-Elbújunk – mosolygott el angyalian. Olyan gyönyörű volt még koszos ruhákban is, sokkal szebb volt, mint én. Hiszen ő általában kétszer annyit evett.<br />Bebujtunk egy-egy óriás virágláda mögé és reménykedtünk nem fognak minket megtalálni.<br />Este nyolc órakor már csak a takarítók járkáltak fel alá az üzletben és Nessivel már órák óta ott ültünk összekuporodva és reménykedve, hogy meleg helyen tölthetjük a szentestét.<br />-Menjél nyugodtan Tom, az asszony már ki lesz készülve, hogy lekéstél az ajándékozásról – nevetett egy férfi, aki éppen Nessie előtti virágokról szedte le a száraz leveleket.<br />-Áh, köszi Nicolas, az asszony legalább hamarabb kinyír – nevetett, majd kilépett az ajtón, de én csak Nessit és azt a manust bámultam, aki karácsonyi dalokat dudorászott és már indult is a következő virághoz mikor egy barna levél leesett a kezéből, lehajolt érte és akkor már tudtuk Nessivel lebuktunk, nővérkém rám nézett majd futni kezdet az ajtó felé.<br />-Takarodj innen! – üvöltött fel az ember. – Nyomorult csőlakó – kiáltotta, miközben Nessie már kiért az ajtón én is felpattantam és szaladtan utána.<br />-Nem kellett volna kijönnöd. Legalább neked meleg karácsonyod lett volna – mosolygott rám, miközben egy könnycsepp legördült az arcán.<br />-Nem hagylak egyedül, hiszen karácsony van – öleltem át szorosan. Miközben magunkra teríttettem a délelőtt szerzett pokrócot. A várost jártuk, melegebb hely után kutatva mikor Nessie egyszer csak leült a macskaköves utca közepén.<br />-Liz, nehogy azt hidd, valahova beengednek minket – nevetett fel miközben végig feküdt a kövön.<br />-Nessie állj fel! Tovább kell mennünk, itt megfagyunk – megfogtam kezét és felhúztam volna, ha engedi.<br />-Liz, nem fogunk meghalni – mosolygott rám bíztatóan.<br />-Oké, de szeretném, ha lennének ujjaink még jövőre is – nevettem fel. Ez volt a legjobb megoldás nevetni a helyzetünkön, nevetni a nyomorunkon. A könnyek csak arcunkra fagytak volna.<br />-Úgyis visszanő – kuncogott miközben felült és felhúzta mellkasához lábait és összebújva melegedtünk.<br />Már vagy húsz perc eltelt így csendben ülve, a villanyoszlopokon világító csillagok bevilágították az egész utcát és lassan elkezdett esni a hó. Nessievel egymásra néztünk majd hangosan nevetni kezdtünk…<br />-Emlékszel tavaly ilyenkor hol voltunk? – kérdezte pár perc múlva.<br />-Igen. Egy vasútállomáson - bólintottam, kissé értetlenül nem nagyon értettem, hogy miért is kérdi.<br />-Pontossan. Emlékszel mit csináltunk? – kérdezte egyre nagyobb vigyorral az arcán és a szeretet csillogott a szemében.<br />-Mesét mondtunk– mosolyogtam, mikor magam elé idéztem azt a meghitt estét. Igaz, hogy emberek járkáltak rajtunk reggel mikor felébredtünk, de nagyon jó karácsony volt. Talán az egyik legjobb, az első anyuék nélkül.<br />-A gyufa árus kislányt – mosolygott, ez volt a kedvenc mesénk. Hiszen ez nem pompáról, hercegről, királykisasszonyról szólt. Ez rólunk szólt és igaz volt.<br />-<span style="font-style: italic;">Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány…</span>* - kezdtem el mesélni Nessie hozzám bújt és csukott szemmel hallgatta. Egész éjszaka fent voltunk, hogy nehogy megfagyjunk, majd hajnaltájt nővérkém elaludt vállaimon.<br />Mondhatnám azt, hogy rossz életem van, de ezt mondja az a nő is, aki szerint a férje által választott fa görbe volt. Értékelnem kell azt, hogy nem vagyok egyedül. Mert nem a pénz fontos, nem a karácsonyfa, nem a finom sütemények, sőt még nem is a meleg kandalló, hanem a szeretett, ami imádott nővérem szeméből sugárzott karácsony éjjelén. Egy igazi boldog karácsonyunk volt, együtt.<br /><br />*A kis gyufaárus lány: ez egész történet <a href="http://www.globusz.com/ebooks/AndersenH/00000027.htm">itt</a>:)Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-74251622186472645852010-12-24T12:34:00.000-08:002010-12-24T12:41:37.073-08:00Karácsonyi meglepii 2.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdMl5HjVj73sHZfMzCQp2B4G4wcXuTBhJUZUJOC7OQLBtBOnysU3UdiqTVGPeS4WsihqYxFzufIYQtJkrHpBF5zxZDEK3yDOnGyI1PQV2MBh6OCx6ZiqF2Fsv4ZMLc2EtE5WMWayqiejY/s1600/2607.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 218px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdMl5HjVj73sHZfMzCQp2B4G4wcXuTBhJUZUJOC7OQLBtBOnysU3UdiqTVGPeS4WsihqYxFzufIYQtJkrHpBF5zxZDEK3yDOnGyI1PQV2MBh6OCx6ZiqF2Fsv4ZMLc2EtE5WMWayqiejY/s320/2607.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5554351727372125490" border="0" /></a><br />Sziasztok! Egy újabb karácsonyi meglepetés <span style="font-weight: bold;">Evcutól </span>nektek:D<br />Már régen megbeszéltük, vagyis felvetettem a témát az én drága barátnőmnek, hogy mi lenne ha írna egy kis novellát a Swan lányokból :D ÉS Ő megtette:D És mily meglepő nem épp egy boldog részre esett a választása. Na, de tessék olvasni: egyenlőre csak linkről, de lehet majd a blogra is feltöltöm:D Komikat várunk:D ÉS kérem, aki még nem szavazott a <a href="http://angels1996.blogspot.com/2010/12/3-novella.html">novellám</a>ra az tegye meg.:) Köszönöm az eddigi szavazatokat is.:) Örök hála (L)<br /><a href="http://angels1996.blogspot.com/2010/12/karacsonyi-ajandek-i.html#comments">Evcu ajándéka</a>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-70381072243884806992010-12-23T13:14:00.000-08:002010-12-24T15:08:41.824-08:00Karácsonyi meglepetés 1.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://angels1996.blogspot.com/2010/12/3-novella.html"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 155px; height: 55px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgplNRsjmSZWOQfrtCu0u2Zx-e0H_PZuAqpn8VUtcksxSRo8gbk8YVERmYVZaMsDJKJtglSAZA8jAzGE3vxLCn95AYld_MV22Ccj7rjw0RfwuDtrF3Ug9DqsX8ucimJL6DimMasx5oUFYQ/s320/cool.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5553991310220325874" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://angels1996.blogspot.com/2010/12/3-novella.html"><span style="font-weight: bold;font-size:130%;" > ITT!</span> <span style="font-size:85%;">/http://angels1996.blogspot.com/</span></a><br />Sziasztok egy kis meglepetéssel jelentkezem . :)<br />Remélem minden olvasó elolvassa:D Szóval egy kis novellás verseny, ez az első beküldött novellám és remélem a három leányzó közül rám voksoltok.:) Akkor biztos erőre kapnék és többet írnék, de ezt nem mondtam..:D Szóval Evcu hírdette meg a pályázatot. 3 - an jelentkeztünk és szerintem szép novellák születtek. Ha van kedvedet három véres karácsonyhoz akkor hajráá!<br /></div><div style="text-align: center;">És sajnálom, hogy Edwarddal így elbántam, de a fantáziám.:/<br />-megértitek ha elolvassátok-*<br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);font-size:180%;" ><span style="font-weight: bold;">Boldog karácsonyt kívánok, sok sok ajándékkal, de a legfontosabb a boldogság ne feledjétek.:P</span></span><br /><br />*nagyon szépen kérek minden igazi "rajongómat", ha vannak még olyanok.:D Hogy írjanak nekem kritikát, hiszen abból tanul az ember::)Köszönöm (L)<br /></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-31939026457594201872010-12-17T15:18:00.000-08:002010-12-17T15:25:12.109-08:00Rászolgálva - 15. fejezet<div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9RZifvBt778Hb_7Qb9VKRIsAFTqoZX21HOlkr4CMiDwU4VKOqBJEYPXIcDH0PNLR-SBBhxOF-ZD6gqxnyn8UuqbOh7nQTzFajN_liaYRzXaHz3FxTwUfLUKozlxN7ahPC4RSxt-0IliQ/s1600/3822-eskuvo-magyarorszag-legeredetibb-angolparkjaban-az-alcsuti-arboretumban.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 213px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9RZifvBt778Hb_7Qb9VKRIsAFTqoZX21HOlkr4CMiDwU4VKOqBJEYPXIcDH0PNLR-SBBhxOF-ZD6gqxnyn8UuqbOh7nQTzFajN_liaYRzXaHz3FxTwUfLUKozlxN7ahPC4RSxt-0IliQ/s320/3822-eskuvo-magyarorszag-legeredetibb-angolparkjaban-az-alcsuti-arboretumban.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5551795070013868802" border="0" /></a>Ezt a fejezetet <span style="font-weight: bold;">Evinek </span>küldöm, mert rengeteget segített nekem.:) Ez is hozzájárult a gyógyulásomhoz :P<br /></div><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">15. fejezet - Furcsa esküvő<br /></span></div><span style="font-style: italic;">És akkor Nessie hírtelen a fülemhez hajolt és suttogni elkezdett …</span><br /><br />-Mi történt veled? – kérdezte szemében fény csillant. Értetlenül pillantottam rá, nem értettem miről beszélünk.<br />Edward fapofával vezetett, Alice pedig a tükörben vizsgált minket.<br />Ekkora megszólalt a fejemben.<br />-Nem úgy volt, hogy később jöttök haza a nászútról? – kérdezte hangja a fejemben.<br />-De – motyogtam vissza. Az volt a baj, hogy fejben még annyira sem tudtam titkolózni.<br />-Elmeséled? – kérdezte miközben megszorította a kezem és a szemembe nézett.<br />-Majd megbeszéljük, az esküvő után – mosolyodtam rá erőltetetten.<br />-Igazságtalan vagy – nézett rám morcosan. – Sosem engeded, hogy segítsek, és így nagyon nehéz – mosolyodott el.<br />-Sajnálom – motyogtam a fejünkön kívül.<br />-Terhes voltál és elvetéltél – bámult ki az ablakon.<br />-Honnan tudod? Emmett elmondta? – kaptam karja után és idegesen vizsgáltam az arcát.<br />-Éreztem – mosolygott rám szomorúan. – Nagyon sajnálom, de kissé mérges is vagyok. Ha nekem lett volna ilyen gondom nem szerettél volna velem lenni? – kérdezte miközben a kocsi tetejét bámulta, hogy nehogy elsírja magát.<br />-Igazad van. És köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem át szorosan.<br />-Én örülök a megtiszteltetésnek, hogy a nővéred lehet. Liz új életet kezdtem, próbálok megjavulni és neked tartozom a legtöbbel, amit meg akarok hálálni. Szóval kérlek engedj közel magadhoz. Tudom, hogy közben bejött a képbe Jake és Emmett. De nem szakadhatunk el, kérlek ne szakadj el tőlem én nagyon sajnálok mindent.<br />-Ne hülyéskedj Nessie. Nincs mit meghálálnod, szeretlek és mindannyian máshogy fejezzük ki az érzelmeinket. Miattam nem kell megváltoznod.<br />-Tudom, hogy sosem kérnéd ezt tőlem, de tudom, hogy így sokkal jobb lesz – mosolygott szorosan megölelt ismét.<br />-Oké, most már mosolyt kérek. Pár percen belül férjhez mész – vigyorogtam rá.<br />-Igaz – vigyorgott.<br /><br />Edward érdeklődve pillantott hátra én meg csak mosolyogva bólintottam, hogy minden okés.<br /><br />Narrátor<br />Bella mosolyogva nézte végig, amint szerelme és első szülött lánya, az oltár felé igyekeznek a régi barátja dédunokájához. Uh elég bonyolult egy helyzet. Talán minden helyreáll – gondolta. - Nessie sorsa már rendezve lesz Jake mellett? Remélem, hosszú boldog életük lesz. Persze tudtam, hogy sosem mennek a dolgok kifogástalanul. Hiszen ha minden tökéletes lenne, nem tudnánk értékelni. A vigyorgó Lizre pillantott, aki féltékenység és irigység nélkül csak boldogsággal, szeretettel és büszkeséggel nézett nővére felé. Gyönyörű volt Nessie, meg kell, mondjam mindennapokban is gyönyörűek voltak, de most... Az apjuk sem volt ronda vámpír, hozzám képest pedig sokkal szebbek voltak. Szerencsére. De hát egy anya erre csak büszke tud lenni – folytatta a gondolatmenetét Bella.<br />Mindig is erre vágytam, hogy ők ketten, Nessie és Liz boldogok legyenek. Találják meg a párjukat és mégse szakadjanak el egymástól. A múltban rengeteget hibáztam, hiszen sokkal több időt tölthettem volna a lányokkal, de önző voltam – hibáztatta magát Bella, komolyan ez fertőző? Túl sok időt tölt Edwarddal, két ilyen ember egy családban már szegény Jaspernek is sok volt, aki Bellára sandított és jelentőségteljesen nézett szemeibe, hogy végre nyugodjon le. Bella jó kislányként az esküvőre koncentrált és jegelte az önmarcangolást. A pap beszéde egyszerű, de nagyszerű volt. Miután mindketten kimondták a bizonyos „Igent!” Majd a pap mosolyogva kijelentette, hogy csókolják meg egymást, vadul estek egymás ajkainak.<br />Az első, aki megölelte őket Liz volt, bár ez mindenki számára logikus volt. Majd Edward és Bella is araszolni kezdett feléjük a Black családdal együtt, hogy gratulálhassunk.<br />Miután Emmett és Liz arrébb álltak, helyet engedtek nekik.<br />-Annyira örülök nektek – ugrott Jake nyakába Lux.<br />-Örölök, hogy örülsz hugi – nevetett Jacob is.<br />-Sok boldogságot - ölelte meg Bella a lányát, aki mosolyogva simult karjaiba, majd Edwardéba is.<br />Vagy egy órába telt még mindenki gratulált az ifjú párnak.<br />Vámpírok és alakváltók keveredtek össze, a két ellenséges faj között az esküvő hatására teljesen megtört a jég.<br />Adam, aki már jóképű tinié érett mosolyogva ökörködött a La Pushi srácokkal, mintha csak testvérek lennének. Esme és Carlisle nagyon örültek, hogy fiúk jól érzi magát, bár kissé tartottak is a helyzettől, hiszen az eddig elszigetelt tiszta lelkű Adam belecsöppent az életbe. Tudták, hogy a La Pushi srácok sem rosszak, de azért egy tucat hormonban bővelkedő tini srác több kárt tud okozni egy szem fiúkban, mint a Cullen család aránylag nyugalmas otthona.<br />Lucy mosolyogva pukedlizett mindenki előtt, elsősorban talán miatta tört meg a jég a farkasok és a vámpírok között. Az aranyos és csodaszép tündér mindenki szájára mosolyt csalt aranyos koszorúslányruhájában pedig úgy mutatott, mint a mesék hőn szeretett királykisasszonya. Alice és Jasper hol lányuk után szaladgáltak, hol kisfiúk mellett foglaltak helyet. Daniel elég fura jelenség volt, ezt mindenki tudta és féltek is a dologtól, főleg a Alice.<br />-Kicsim? Biztos nem akarsz játszani a többiekkel? – simított végig anyukája a csöppség kezén. Azt hitte rossz anya, hiszen gyerekei elég szélsőségesen viselkedtek. Lucy folyamatosan pörgött mindenkivel összebarátkozott, sőt néha már kicsit sok is volt, ez eddig nem is lett volna akkora baj, de Daniel ennek az ellentéte volt. Alice úgy érezte, ő a hibás talán máshogy viselkedett a lányával ez által Daniel úgy érzi nincs vele foglalkozva.<br />-Alice tudnál segíteni?! – kiáltott oda Liz neki.<br />-Mingyárt jövök – adott egy csókot szerelme ajkaira és kisfia homlokára és már szalad is unokahúga segítségére.<br />Jasper vizsgálgatta fia érzelmeit, nem tudta mi lehet a gond. Mindig is tudta, hogy Daniel komolyabb, mint a társai, de hogy ennyire ez már nem normális. Oké, mi normális, ami velünk kapcsolatos? – tette fel magában kérdést. Daniel érzelmei nem árulkodtak semmi negatívumról, sőt egy inkább boldog volt. Figyelte az embereket és néha mosolyogva kommentálta apukájának. Jasper kezdett rájönni, hogy fia igazán különleges és ez nem baj. Vagyis valószínű így nehéz lesz a kis csöppségnek, de ezeket a géneket örökölte tőlük. Szóval ez van és kész.<br />Lux, Emily, Lora és Emma mosolyogva szolgálták fel az ételeket persze Liz és Alice segítségével. Minden a megtervezett ütemben történt. Miután minden kikerült az asztalokra, Alice óvatosasan kirakatta a fiúkkal a hatalmas tortát. És odaadta Jacobé kezébe a kést, az ifjú pár nevetve együtt vágta fel az első szeletet, amit együtt fogyasztottak el. Vidám hangulatban nevetgélve Jake baráti körében és persze a csöndben meghúzódzkodó, de aktívan mosolygó család jelenlétében.<br />A következő szeletet Liz kapta, aki megtisztelve érezte magát.<br />-Köszönöm – ugrott a szerelmesek nyakába. – Imádlak titeket.<br />-Rögtön szeret minket, ha tortáról van szó – nevetett fel Jake.<br />-Nem úgy gondoltam – nevetett Lizi. – Bár van benne valami – kacsintott a rézbőrű srácra. Majd megindult szerelme felé és mosolyogva ölébe ült.<br />-Nah, biztos nem kérsz? – tolta Emmett felé a villa tartalmát.<br />-A szádról szívesen elfogyasztom - hajolt szerelme ajkaira a nagy mackó.<br />-Hmm – mutatta ki tetszését Liz is.<br />E közben mindenkinek– ,aki evett – jutott a kezébe a tortából és pezsgőből. Koccintottak ez ifjú párra és mindenki nevetve elfogyasztotta a maga étel adagját, ami persze mindenkinél mást jelentett.<br />És akkor kilépett az egyik sátorból Rose azaz Lilien. Nem nagyon figyeltek rá, hiszen nagy volt a kavalkád, bár szerelme rögtön vigyorogva mellé lépett és átkarolta a derekát és megindultak az ifjú pár felé. Mikor pár méterre voltak tőlük Emmett hírtelen hátra kapta a fejét, hiszen ismerős illatot sodort felé a szél. Pontosabban régi párja illata volt, vagyis nem az, kicsit más. Farkas szaggal keveredett illat volt. Abban a pillanatban akadt Liz torkán a finom édesség és hangos köhögésbe kezdett. Persze erre mindenki rájuk kapta a tekintetét, hiszen hányszor nyel félre egy félvér? Miután Liz egy pohár pezsgővel lecsúsztatta a tortát mindenki Sam és Lilien kettősére nézett. Következő pillanatban Nessie barátnője nyakába ugrott.<br /><br />Bella szemszöge<br />Tátott szájjal álltam és néztem Roselit. Teljesen új külsőt öltött, ami kifejezetten elnyerte a tetszésem.<br />A haja barnára volt festve, egy rövid farmernadrág és egy trikó volt rajta. Olyan természetes volt, és ahogy Sam átkarolta a derekát. Sam átkarolta a derekát? Pont Sam? A vigyorgó fiú arcára néztem, aki megbabonázva vizsgálta a mellette álló vámpírt. Ez a megbabonázottság, nagyon hasonlított a… bevésődéshez? Egy farkas és egy vámpír? Bevésődtek. Szentséges Úr Isten.<br />Liz hangos köhögésbe kezdett és mindenki oda kapta a tekintetét. Csak mi vámpírok voltunk meglepődve Rose jelenlététől. Mindenki minket vizsgált, féltek a reakciónktól. Meghiszem azt én is féltem volna a helyükben.<br />És akkor még Nessie a nyakába is ugrott Rosenak. Most ez komoly?<br />Alapjáraton nem volt semmi bajom Roseval, azon felül, hogy a lányaimnak lehetett volna jobb élete, ha ő nincs, de hát ez mellékes. Hiszen bármennyire hibáztatjuk, a lányaim életét annyira én is elbasztam mint ő. Szóval nem mondhatok semmit.<br /><br />Lilien szemszöge<br />Mindenki engem bámult, nem volt egy kellemes érzés. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Most elszúrom a legjobb barátnőm esküvőjét. Liz mellé léptem, bocsánatot kell kérnem tőle és persze a régi családom összes tagjától.<br />-Nehogy közelebb gyere! – morgott rám Emmett és maga mögé rántotta Lizt. Szerelmesen óvta Őt, TŐLEM.<br />-Nem akarom bántani – suttogtam, mélyen Liz szemébe.<br />-Emmett – sipított végig ex férjem karján. – Hagyd – lépett elő Elizabeth, de szorosan tartotta Emmett kezét. Ahogy hoszzú éveken keresztül én tettem. Nem voltam féltékeny, hiszen nekem ott van Sam. Csak rettentő furcsa volt.<br />-Nagyon sajnálok mindent. Tudom, nem old meg semmit, de én tényleg sajnálom. A leveleket is – nézetem Bella felé, majd a régi családomra. – hogy megfosztottalak titeket tőlük. Tudom, nem sokra mentek ezzel az egésszel, de sajnálom és megváltoztam.<br />-Mit akarsz tőlünk Rose? – lépett elő Edward.<br />-Szeretné, ha megbocsátanátok neki – suttogta Nessie.<br />-Nessie te meg se szólalj – motyogta Alice. – Miért nem mondtad el? – tette fel Alice a kérdést Nessienek.<br />-Én kértem rá, sajnálom – motyogtam és lehajtottam a fejem. – Nem kérek tőletek semmit, csak hogy viseljetek el engem köztetek. Sammal a La Pushba költöztünk szóval lehet, néha találkozunk – motyogtam az asztal lapját bámulva.<br />-Sammal? – tette fel a kérdést Liz. – Bevésődtetek? – hangja meglepett volt, de semmi rosszindul vagy gúny nem volt benne.<br />-Igen – mosolyodtam el és szerelmemre néztem.<br />-Szuper – motyogta Emmett.<br />-Szóval ennyit akartam – motyogtam majd arrébb húztam szerelmem.<br />-Lilien! – szólt utánam Liz. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolygott rám.<br />Pár percig sokkolva álltam. Lilien? Nem haragszik?<br />-Honnan? – kérdeztem értetlenül.<br />-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolygott rám barátságosan.<br />-Köszönöm – suttogtam majd behúztam Samet az egyik sátorba.<br />-Ezt megúsztuk – motyogta ajkaimnak.<br />-Szerintem is elég jól ment – motyogtam és egy csókot nyomtam az ajkaira.<br /><br />Liz szemszöge<br />Mindig Nessie érdekit néztem egész életembe. Volt mikor megérdemelte volt mikor nem. Nagyon jól tudtam, vagyis kiolvasottak alapján gondoltam, hogy jogosan bízik Roseben, azaz Lilienben. Szóval miért most kezdjek igazságtalan lenni?<br />-Lilien! – szóltam utána. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolyogtam amennyire csak tudtam.<br />Pár percig sokkolva állt.<br />-Honnan? – kérdezte értetlenül.<br />-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolyogtam barátságosan.<br />-Köszönöm – suttogta majd behúzta Samet az egyik sátorba.<br />-Liz? – nézett rám szerelmem miközben értetlenül vizsgált.<br />-Majd megérted – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam ajkaira, pár másodperc múlva feleszmélt és visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt.<br /><br />Nessie szemszöge<br />Annyira boldog voltam, hogy eljött Lilien, bár igazán jöhetett volna előbb. A családom bizonyára haragszik rám, hiszen az „ellenség” mellé álltam és megint nem voltam családközpontú, de már azt hiszem bezsebeltem a rosszkislány trófeát – Liz és köztem kiosztott versenyben – akkor meg is tartom. Liz megbocsátott, mindig is ilyen volt. Azt hittem már fordult a kocka, mióta összejött Emmettel – persze érthető lett volna- de nem. Imádtam a nővérem és sosem tudtam elképzelni sem, hogy csinálja, mi lehet a titka. Rá néztem és Emmettre, amint vadul csókolóznak. Nem nagyon illett a helyzethez, de mégis ez volt kétség nélkül a legjobb megoldás. És persze jobb ötlet híján követtem a példájukat én is szerelmem ajkaira hajoltam és vadul csókolgatni kezdtem. Jake, egy picit később kapcsolt, de jobb később, mint soha alapon nyelvünk vad táncba kezdett egymással.Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-85380966839666387612010-12-07T06:36:00.000-08:002010-12-07T06:49:19.219-08:0014.fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.villarustica.hu/WEBSET_DOWNLOADS/527/hochzeit640.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 384px; height: 428px;" src="http://www.villarustica.hu/WEBSET_DOWNLOADS/527/hochzeit640.jpg" alt="" border="0" /></a><br /><br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold; font-family: arial;"><span style="font-size:180%;">14. fejezet -Előkészületek<br /></span></div>Mosolyogva figyeltem szerelmem arcát miközben álmában nevemet suttogta. Mikor már teljesen biztos voltam, hogy mélyen alszik befektettem az ágyba. Persze előtte rá húztam az egyik pólómat és egy bugyit.<br />-Szeretlek Emmett – nyitotta ki mosolyogva a szemét.<br />-Aludjál csak szerelmem – cirógattam meg arcát.<br />-Olyan helyes vagy – vigyorgott rám, még mindig teljesen magánál.<br />-Te pedig részeg – csókoltam meg a homlokát.<br />-Csak féltékeny vagy, hogy te nem lehetsz – kuncogott miközben mellkasomhoz bújt.<br />-Én csak szerelemittas vagyok – csókoltam meg a fejét.<br />-Hmm. És még én vagyok részeg? – kuncogott majd pár pillanat múlva aludt is tovább.<br /><br />Pár perccel később idegesítő kishúgom lépett be az ajtón.<br />-Sajnálom – suttogta megbánást színlelve.<br />-Köszönöm hugi – mosolyodtam el. – Nem, nem azt – tudtam, hogy mire gondol, hogy a fantasztikus szeretkezést köszönöm neki. De, nem. Nem csak – Köszönöm, hogy pár órára normális fiatalok lehettek.<br />-Normális azt jelenti, hogy részeg? – kérdezte értetlenül.<br />-Esetünkben igen – mosolyogtam.<br />-Bárcsak Edward is így fogta volna fel – mosolygott, majd mellénk lépet és megpuszilta szerelmemet és engem is.<br />-Megfog békélni nyugi – suttogta Liz.<br />-Hé nem ér hallgatózni – nevetett fel Alice.<br />-De máskor Emmettel, akarok bulizni menni – ásított, majd kómásan kikelt és megindult a fürdő felé.<br />-Minden oké? – kérdeztem mikor már az ajtóban állt.<br />-Persze – mosolygott majd belépett a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót.<br />-Jaket akarom! – hallottam meg Nessie hangját lentről. Ő mintha jobban kilenne, mint Liz. Bár ha a kutyus két farkával itt lenne…<br />-Mennem kell - sietett le Alice.<br /><br />Hosszú percek teltek el mióta szerelmem elveszett a fürdőben.<br />-Liz, minden oké? – léptem az ajtó mellé.<br />-Igen – lépett ki mosolyogva. – Nem haragszol, ha alszok még? – kérdezte miközben egy puszit nyomott arcomra.<br />-Ha holnap kiengesztelsz… - suttogtam a fülébe majd nyakamba kaptam és óvatosan lefektettem az ágyba.<br />-Amúgy milyen volt a legénybúcsú? - kérdezte miközben a fejét mellkasomra hajtotta.<br />-Hát elment. Jake nem nagyon élvezte az elején, de a vége felé – nevetettem fel.<br />-A pia meghozta a hatását – kuncogott mellkasomat ölelve.<br />-Meg, de nálatok is – nyomtam egy csókot a homlokára. - De most már aludj szerelmem.<br />-Uncsi a dumám vagy mi van, nagyfiú? – suttogta már félálomban.<br />Pár perc múlva légzése lelassult és mosolyogva aludt reggelig.<br />Kopogásra kaptam fel a fejem.<br />-Szia – suttogta Jasper. – Alice küldött, hoztam kávét Lizinek – mosolygott rám majd letette a kávét az éjjeliszekrényre.<br />-Kösz tesó – vigyorogtam rá.<br />-Újabb esküvő, nehéz napom lesz - mosolygott és közben leült az ágy szélére. – Igazság szerint már azt várom mikor lesz a tiétek – vigyorgott, miközben szerelmem arcára nézett.<br />-Hidd el én is – vigyorogtam. Nagy öröm lett volna nekem, ha már papíron is csakis az enyém Liz.<br />-Nem gondoltam volna rólad – nézett rám miközben olyan vizsgálom-az-érzéseidet tekintete volt.<br />-Mit is? – kérdeztem értetlenül.<br />-Hogy egy félvérrel, félig emberrel leszel… – vizsgálta Liz arcát.<br />-Muszáj mindent harapófogóval kihúzni belőled? – kérdeztem izgatottan.<br />-Liz nagyon megváltoztatott téged. Örökké hálás lesz neki az egész család – tettem vállamra a kezét.<br />-Oh fiúk?! Ma hármasba nyomjuk? – nézett kajánul rám szerelmem.<br />-Liz, viselkedj józanul – mosolyogtam rá. Pedig elég féltékeny lettem, ha belegondoltam, hogy Jasper hozzáér Lizihez úgy.<br />-Józan vagyok, és köszönöm a kávét – nézett Jasperre. – Alicenek.<br /><br />Lizi szemszöge<br />-Szájbabaszott, kurva életbe! – halottam meg nővérem kiáltását.<br />-Nyugalaom semmi baj – csitítgatta Alice, ekkor már én is mellettük álltam.<br />-Nincs semmi baj? Nincs semmi baj? – vált hisztérikussá Nessie. Nem értettem mi baja van, még szembe nem fordult velem, szemei alatt lila karikák éktelenkedtek és szomorúan csillogott a szeme.<br />-Nessie! Figyelj rám – léptem mellé és kezdtem törölgetni a könnyeit.<br />-Lizi, erre a napra várok mióta megszülettem, több mint, negyven szájba baszott éve és nézz rám, mint egy fáradt kurva – suttogtam miközben összerogyott.<br />-Dehogy is - motyogta Alice és simogatni kezdte a hátát. A ki pöttömnek meg bűntudata volt.<br />-Nessie, szóltam rá hangosabban a kelleténél, kissé megugrott majd felnézett rám. Alice is kérdőn bámult engem. – Elhiszem, hogy nem úgy nézel ki, mint ahogy kiszeretnél. Aláírom, nem tagadom, nem festesz a legszebben – Alice meghökkenve bámult. – De, ha sírsz, és nem veszünk kezelésbe semmivel sem lesz jobb – mosolyogtam rá és felhúztam Alice székébe, ami már a tükör előtt volt. – Most pedig becsukod a szemed és mire kinyitod, te leszel a legszebb a világon – nyomtam egy puszit az arcára.<br />-Biztos? – kérdezte remegő ajkaival.<br />-Most komolyan nem hiszel Alice erejében? – vontam fel a szemöldököm. – Mindjárt jövök én is – mosolyogtam majd megpusziltam ismét és kilibbentem az ajtón.<br />-Liz? - nézett rajtam értetlenül végig Adam. – Szerintem egy kicsit túlöltöztél – kuncogott.<br />-Mi? – néztem rá értetlenül, majd lenéztem magamra. Emmett pólója és egy bugyi volt csak rajtam.<br />-Legalább fellettél avatva – mosolyogtam egy puszit nyomtam az arcára és már szaladtam is fel.<br />-Minden oké? – kérdezte aggódva szerelmem.<br />-Nessien látszik, hogy jól szórakoztunk tegnap – mosolyogtam szerelmemre, majd én is a tükör elé léptem és – rajtam is – ráztam meg a fejem.<br />-Szerintem ma is gyönyörű vagy – lépett mögém szerelmem és a tükörben szemembe nézett.<br />-Elfogult vagy – ráztam meg a fejem. Egy csókra hátrafordultam majd beszaladtam a fürdőbe. – Emmett kérlek, ma ne gyere be, mert akkor nem lesz esküvő – nevettem fel mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Egy csókra még szerelmemhez léptem majd beugrottam a zuhany alá.<br />Öt perc múlva már Emmett ölében ülve szürcsöltem a kávém, miközben apró csókokat váltottunk.<br />-Liziii! – halottam meg Alice hangját.<br />-Megyek már! – szóltam vissza. – Emmett, kérlek, akkor menny a La Pushba anyu már ott van, neki kell segítened és ne vesz nekem össze a srácokkal – szóltam rá dorgáló hangon.<br />-Tudom, mindent megbeszéltünk már tegnap és jó kis fiú leszek – mosolygott és nyakamhoz hajolt és belepuszilta.<br />-Akkor méltó ajándékot kapsz cserébe – nyomtam egy puszit felfelé görbülő ajakira. – Szeretlek, ha bármi van, hívjatok – mondtam, de már Nessiék felé siettem.<br />Arcán egy fehér pakolás volt közben Alice a haját csavarta. Alicre mosolyogtam és egy köszönömöt tátogtam neki.<br />-Hugi – suttogta Nessie.<br />– Itt vagyok – suttogtam a fülébe. – Minden rendben, anyu és Esme már a La Pushban vannak.<br />-És a gyerekek? – kérdezte meglepetten.<br />-Emilynél – mosolyogtam. Miközben én is a tükörben vizsgáltam arcomat. Faszán nézünk ki.<br />Három óra múlva már Nessiere húztuk fel a ruhát. Gyönyörű volt.<br />-Most nyisd k a szemed – tapsikolt Alice.<br />-Aztaa –suttogta. – Ti tudtok valamit, köszönöm – lépett mellénk és szorosan megölelt minket.<br />-Nehogy elsírd magad – sikkantott fel Alice.<br />-Most megcsinállak gyorsan téged – rántott bele a székbe Alice. Fél óra múlva már a ruhámat húztam fel még Aliceis összekapta magát. Persze neki ment a legkönnyebben, neki nem kellett három réteg alapozót a fejére kenni. Mázlista.<br />Már a fiúk is öltönyben sorakoztak a nappaliban. Esme felöltöztette a gyerekeket is. Vagyis a hangokból ezt vontam le, mivel már két és fél órája nem léptem ki a szobából, de most. Muszáj volt megnéznem Emmettet, már nagyon hiányzott és hogy jól öltözzön fel nekem.<br />-Váóó – vigyorgott rám Adam. Majd Edward mosolygott rám elismerően, mellém lépett és megölelt. Egy olyan igazi apai ölelés volt, ami nagyon jól esett, talán ez volt az első ilyen. Megszerettem Edwardot, még volt bennem egy kis szálka anyu miatt, de a békesség miatt legyőztem és most már kifejezetten megkedveltem.<br />-Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe és nekem könnyek gyűltek a szemembe. Sosem volt apám, de talán majd egy kis idő múlva Ő lesz.<br />-Köszönöm – mosolyogtam és lehajtottam a fejem. Pár pillanat múlva összeszedtem magam és Emmettet kerestem.<br />-Fent vannak Jasperrel – motyogta Edward. Kicsit nehezen viselte el, hogy Emmett a legfontosabb számomra, de megértette. Gyorsan feltipegtem az emeletre, már amennyire engedte ezt a tíz centis sarkam.<br />-Sziasztok srácok – léptem be az ajtón. – De jól néztek ki – mértem végig mindkettőjüket, persze szerelmemen többet elidőzött a tekintettem. – Alice nemsokára kész van és mehetünk is – mosolyogtam Japer felé, aki mosolyogva bólintott. – Jól nézel ki – vigyorgott elismerően majd elindult lefelé. Szerelmem mellé léptem, kicsit megigazítottam a nyakkendőjét majd egy csókot nyomtam az ajkaira.<br />-Többször kéne öltönyt hordanod – mosolyogtam.<br />-Neked, meg többször kéne semmit sem hordanod – suttogta ajkaimnak. – Gyönyörű vagy, cica – lágyan megcsókolt majd elhúzódott. Kissé meglepődve bámultam rá, hogy mi lehet a gond. – Ha most elkezdjük, nem hiszem, hogy sok minden marad a ruhából – kacsintott rám, majd megfogta a kezem és lefelé kezdett húzni.<br /><br />Emse és Carlisle már elment a gyerkőcökkel, anyu épp Nessievel beszélgetett, Alice pedig toporogva nézegette az óráját Jasper pedig műmosollyal az arcán nézett minket.<br />-Alice – suhantam vámpírsebességgel barátnőm felé.<br />-Mond, hogy nem felejtettünk el valamit! – sipított, abban a percben Emmett kihúzta Jaspert az előszobába és beszélni kezdett neki valami autóról. Tudta mit kell tenni.<br />-Nem felejtettünk el semmit. Vagyis te elfelejtettél valamit – álltam meg, miközben mosolyogva bámultam. Arca ijed formába ugrott és idegesen nézett rám.<br />-A férjedet – öleltem át. – Alice, minden a legnagyobb renden, ha valami egy picit másképp lesz, például késünk öt percet semmi sem lesz. Ez egy esküvő és élvezni kell, aki meg nem várja meg a menyasszony, az meg rosszul jár – mosolyogtam rá.<br />-De ez egy fontos esemény Liz, te ezt nem értheted. Az első esküvőnek tökéltessenek kell lenni, mindenhol virágok, gyönyörű ruha, csodálatos …..<br />-Állj le Alice! Ami előre megszervezhető volt megvan. A hangulat és a cselekmények az embereken múlnak. Kérlek, nyugodj meg és szeretlek – öleltem át szorosan. – Mindent köszönök – suttogtam fülébe. Majd löktem egy kicsit rajta Jasper irányába – nyugtassátok le egymást, egy picit.<br />Szerelmem mosolyogva lépett mellém és mosolyogva lerántott a kanapéra, persze az ölébe húzva.<br />Szerelmes pillantásokat váltottunk és apró csókokkal nyomatékosítottuk érzéseink. Igaz, nem a mi esküvőnk volt, de teljesen szerelmes és izgatott hangulatban voltam már most. Meg hát az sem semmi, hogy az ember egyetlen nővére férjhez megy. Hmm.<br />-Khm, khm – lépett be Edward a szobába. Megmosolyogtam még mindig, hogy menyire zavarban van, ha előtte szerelmeskedünk Emmettel, de hát majd egyszer csak megszokja.<br />Pár perc múlva Nessie lépkedett le a lépcsőn. Gyönyörű volt, nem csak a ruha, a smink és a haja, hanem a szemei is. Igazi boldogságról és izgatottságról árulkodtak. Tökéletes, és egyben a világ legszebb menyasszonya volt.<br />-Huha – kurjantott fel szerelmem, amin én csak mosolyogtam. – Kutyuli-mutyuli összefogja rosálni magát – nevet fel.<br />-Emmett! – löktem oldalba, miközben próbáltam elfojtani a nevetésem.<br />-Indulás! – sikkantott fel Alice. – Jasperem, induljatok Bellával és Emmettel –nyomott egy csókot Alice szerelme ajkaira, én is ugyanezt tettem és ők már sehol sem voltak.<br />-Mi besegítünk a kocsiba – mosolyogtam nővérkémre. Öt perc múlva már mi is a La Pushba tartottunk. És akkor Nessie hirtelen a fülemhez hajolt és elkezdett suttogni…<br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;">Ruhák:<br /></div><div style="text-align: center;">Nessie:<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMFPyQf1RI27n7V4a3CCQ27raEsjDKRFp8sbZer8614iyjUjFxul0dI28jrp6MfQHTfHV3vb_WmHzjQhTCxH0V7hPLVfPZUWZKFjeQIMK8uvUOwzoFvvtLH9R119lkwYYtPKvcuRyoF5c/s1600/menyasszonyi-ruha2.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 200px; height: 271px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMFPyQf1RI27n7V4a3CCQ27raEsjDKRFp8sbZer8614iyjUjFxul0dI28jrp6MfQHTfHV3vb_WmHzjQhTCxH0V7hPLVfPZUWZKFjeQIMK8uvUOwzoFvvtLH9R119lkwYYtPKvcuRyoF5c/s320/menyasszonyi-ruha2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5547951630979278050" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">Alice és Liz:<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho5fDmsBfvyWosQlPr_VMJRginYgtfsFP4GfBC9IP0N4XScP6qSPiv3ZHZNLJ2k6qSRXgQIfQYTwd_HaGPo5oVcP7vLOUytaQ4p2Zg5ZwrFzB9HzAlIFanP8huuRwUHNU9RL-a3OBNUeQ/s1600/koszor%25C3%25BAsl%25C3%25A1nyruha.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 226px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho5fDmsBfvyWosQlPr_VMJRginYgtfsFP4GfBC9IP0N4XScP6qSPiv3ZHZNLJ2k6qSRXgQIfQYTwd_HaGPo5oVcP7vLOUytaQ4p2Zg5ZwrFzB9HzAlIFanP8huuRwUHNU9RL-a3OBNUeQ/s320/koszor%25C3%25BAsl%25C3%25A1nyruha.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5547951632944452210" border="0" /></a><br />Lucy:<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNfMmoAJjEgMKrsTv4DvdFrYLOJ0ig3VFMJS_4muKVyKQ9jJZ9DA28a7J5IxAk-n4pWdQOQUinnkpFS4F4xIISon7dQbr6dQLyiRCC02j29-H5dLnljeqkMongJJ0gN5bEoRzd_3-Xx3c/s1600/koszor%25C3%25BAsl%25C3%25A1nyruha2.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 183px; height: 275px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNfMmoAJjEgMKrsTv4DvdFrYLOJ0ig3VFMJS_4muKVyKQ9jJZ9DA28a7J5IxAk-n4pWdQOQUinnkpFS4F4xIISon7dQbr6dQLyiRCC02j29-H5dLnljeqkMongJJ0gN5bEoRzd_3-Xx3c/s320/koszor%25C3%25BAsl%25C3%25A1nyruha2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5547951637372171714" border="0" /></a><br /></div><span style="font-style: italic; color: rgb(102, 204, 204);">Megjegyzés: megjött a várva várt fejezet, remélem mindenkinek tetszik.:) Sajnálom, hogy csak most, de ez van.:) Komikat várok:) Puszi, đóri</span>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-26969593110973618442010-11-21T11:10:00.000-08:002010-11-21T11:29:30.729-08:00Rászolgálva - 13. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.etk-online.hu/upload/cikk_kepek/_buli_es_helyajanlo/disco.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 347px; height: 350px;" src="http://www.etk-online.hu/upload/cikk_kepek/_buli_es_helyajanlo/disco.jpg" alt="" border="0" /></a>Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a frisset, de jó munkához idő kell:) Szerintem elég jó lett, de a ti véleményetekre is kíváncsi vagyok:)<br /><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">13. fejezet - Leánybúcsúztató</span><br /></div>Végül is nem lett semmi baj Adam késéséből. Esme rettentően ideges volt, de aránylag nyugton tudtuk tartani. Megértettem mindkettőjüket, hiszen Esme életénél is jobban félti Adamot, a fiát. Adam pedig lehet unja már, a folytonos gyereknek kezelést. Hiszen értelmileg már felnőtt ember.<br /><br />-Liz.Liz! Liziii!!! – visított Alice a fülembe.<br />-Öhm, mi történt? – kaptam rá a tekintetemet.<br />-Épp bulizni megyünk. A nővéred leánybúcsúztatója, szóval ha megkérhetlek ne gondolkozz –nézett mérgesen a szemembe. - Bulizunk! – rikkantott fel, de olyan hangosan, hogy megugrottam a vezető ülésben.<br />-Elmondanátok hova megyünk? – nézett rám kérlelően Nessie.<br />-Nem – mondtuk egyszerre Aliceel.<br />-Én végülis annyira nem is tudom, csak a címet – mosolyogtam rá.<br />-Én meg úgysem mondom el – nevetett Alice.<br />Mind a hárman csinosan kiöltöztünk. Alice választotta ki a megfelelő ruhákat, hiszen ő tudtam hova is megyünk. Rövid, mégis kényelmes rucik voltak, ebből arra következtettem valami táncikálás is lesz.<br />-Alice Jake ki fog nyírni… - suttogta nővérem.<br />-Nyugi, nem fog tudni semmiről – kacarászott Alice.<br />-Két perc és ott vagyunk – mosolyogtam. Nekem is voltak félelmeim ettől az egésztől, de nagyon vártam egy kis bulizásra, hiszen olyan régen voltunk a csajokkal valahol. Persze, már most hiányzott Emmett. Rögtön beugrott a beszélgetésünk otthon.<br /><br /><span style="font-style: italic;">-Ebben akarsz elmenni? – nézett rám értetlenül mikor magamra csúsztattam a ruhám.</span> <span style="font-style: italic;">-Igen, Alice ezt választotta. Szerintem jól néz ki – álltam meg a tükör előtt. </span> <span style="font-style: italic;">Hajam és sminkem már kész volt. Már csak egy magas sarkút kell felhúznom és kész vagyok.</span> <span style="font-style: italic;">-Biztos, hogy ebben akarsz menni? – nézett rám kérlelően Emmett.</span> <span style="font-style: italic;">-Em, ne féltékenykedj. Csak a csajokkal leszünk – nyomtam egy csókot az arcára.</span> <span style="font-style: italic;">-Sosem láttalak még ennyire kinyalva… - nézett rám értetlenül. – És megkell szoknom, hogy nem csak én láthatom a csodás tested – ült le az ágyra és fogta meg a fejét. Olyan édes volt.</span> <span style="font-style: italic;">-Jó kislány leszek – léptem elé és megfogtam a fejét és vadul megcsókoltam. – Este pedig te szakíthatod le rólam a ruhát – mosolyogtam kacéran.</span> <span style="font-style: italic;">-Nem, nem most leálltok, mert nem vettem pótruhát! – rontott be Alice a szobába. Megragadta a kezem és kivonszolt a szobából.</span> <span style="font-style: italic;">-Alice, vigyázz rá! – szólt utánunk Emmett.</span> <span style="font-style: italic;">-Vigyázok. Neki úgyis külön lesz leánybúcsúztató – kacsintott rám Alice.</span> <span style="font-style: italic;">-Megnyugtattál – horkant fel Emmett.</span> <span style="font-style: italic;">-Amúgy is ti is mentek szóval semmi rosszalkodás – mosolyogtam Emmettre. Persze bíztam benne, de az embernőkben nem.</span><br /><br />-Megjöttünk! – sikkantott fel Alice. – Gyertek csajszikáim – rántotta ki Nessiet a kocsiból. Megindultunk befelé. Nagyon szép és kulturált helynek tűnt. Piros pont Alicenek.<br />-Alice – borult barátnőm nyakába egy srác. Helyes volt. Nem az a macsó alkat, de cuki volt.<br />-Ő az ünnepelt – mutatott Nessire.<br />-Ohh. Hát akkor gyertek csajok, vessük bele magunkat az életbe – karolt át minket és megindultunk befelé.<br /><br />Pár pillanatig hitetlenkedve bámultam körbe. Talán Alice szokott ilyen helyekre járni?<br />-Szóval ti abban a szobában lesztek – mutogatott Alicenek egy csaj és vigyorogva bámult minket.<br />-Rendben – vigyorgott Alice. Elkezdett minket rángatni befelé.<br />A „mi szobánkban” félhomály uralkodott.<br />-Meglepetés! – halottam meg barátnőim hangját. Lorát pillantottam meg, aki vigyorogva vizsgált minket. Mellette Emma mosolygott kissé ijedtebben.<br />-Üdvözöljük a hölgyeket – halottam meg egy férfi hangot a mikrofonba. – Helyezzék magukat kényelembe – vigyorgott ránk kajánul egy fél pucér srác.<br />-Alice?! – suttogta nővérem.<br />-Semmi gond – nevetett rajtunk.<br />Pár perc múlva már nagyban beszélgettünk és iszogattunk.<br />Mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett.<br />-Két perced van – nézett rám mérgesen Alice.<br />-Szia drágám – vettem fel a telefont. Majd gyorsan szaladni kezdtem valami halkabb hely felé.<br />-Minden rendben? – kérdezte aggódva Emmett.<br />-Persze. Mi a helyzet nálatok? – kíváncsiskodtam.<br />-Mingyárt odaérünk, - suttogta letörten - de ha gondolod, akkor elmegyek érted - derült fel a hangja.<br />-Én is inkább veled szeretnék lenni, de pár óra szívem és a tiéd vagyok – suttogtam kéjesen a telefonba.<br />-Muszáj várni? … – kérdezte, de már tudta a választ. - Pár óra hosszú idő…<br />-Szeretlek. Ne csajozzál be nekem – nevettem fel.<br />-Dehogy fogok. Végig rád fogok gondolni – suttogta szerelmesen.<br />-Emmett! Hagyd már abba, mindjárt elsírom magam – nevetett Sam.<br />-Pofa be kutyus – morogta szerelmem.<br />-Héé, fiúk! Jók legyetek – nevettem bele a készülékbe.<br />-Ha bármi van hívj! – hadarta Emmett.<br />-Nem lesz semmi. Sziasztok– mondtam hangosabban a végét, hogy mindenki hallja.<br />-Szia Lizi – mondták kórusban.<br />Gyorsan letettem és lassan visszaindultam a mi kis bulinkba.<br />Mikor beléptem teljesen lefagytam. Egy férfi állt nővérem előtt és épp vetkőzött.<br />-Azt a mindenit – suttogtam.<br />Leültem az asztalhoz és ittam egy pohár Jägert. Ezt máshogy nem lehet bírni.<br />Nessie is fél óra és nagy mennyiségű alkohol után elkezdett oldódni.<br />Lassan be szivárogtak az emberek a helységünkbe és ismerkedni kezdtek.<br />Eléggé unatkoztam és arra vártam hívjon Emmett, hogy egy kicsit beszélhessünk.<br />Pár pillanat múlva megcsörrent a telefonom.<br />-Szia – vettem fel boldogan és a wc-be siettem. – Vetkőznek már a lányok? – nevettem fel.<br />-Mondhatjuk – nevetett. – Vissza se merek kérdezni.<br />Következő pillanatban Alice rontott be az ajtón.<br />-Emmett. Élvezd azt a bulit és ne hívogasd Lizit. Ez így nem ér.<br />-Alice! – szóltam rá.<br />-Nem, nem és nem! – ugrándozott előttem, mint egy labda.<br />-Miért? – kérdeztem boci szemekkel. Talán bejön, de nem…<br />-Mert nem! – vigyorgott. – Szóval Emmett Cullen meg se próbáld, a telefon nálam lesz.<br />Kikapta a kezemből a telefont majd kiszaladt. Anyám, mint az oviban.<br /><br />Körülbelül két órája kezdőt hetet a buli. Lora és egy pasival flörtölt. Nessie és Alice vadul táncoltak a színpadon. Még mi Emmával egy asztalnál iszogattunk. Emma kissé már be volt állva, de nagyon elvoltunk így is. Kezdtem élvezni a bulit.<br />-Hugi, gyere táncolni! – lépett elém Nessie és megragadta a kezem. Vadul ráztuk a seggünket és énekeltünk torkunk szakadtából. Majd egy-egy srác jött oda hozzánk és azzal csörögtünk tovább.<br />Teljesen felhevültem és csak öntöttem magamba a különböző alkoholokat.<br />Egyszer csak a srác elkezdett tapizni, először fel sem tűnt mit csinál. Utána meg mosolyogva nyúltam legérzékenyebb pontjához végighúztam kemény férfiasságán a kezem majd megmarkoltam.<br />-Bocsi szívem – mutattam fel a kezem, amin ott díszelgett Emmettől kapott gyűrű.<br />-Nem nagyon érdekel – markolt bele a fenekembe.<br />-Hmm – simítottam végig a mellkasán, miközben szájához hajoltam. – Engem meg igen – majd elváltam tőle és a bárpulthoz lépkedtem. – Valami erőset – mosolyogtam a pasira.<br />-Aztán megyünk is Liz – mosolygott rám Alice.<br />-Miért? – nyúltam a pohárért és mentem le is húztam.<br />-Többiek már nagyon fáradtak – mosolygott.<br />-Vicces – nevettem fel.<br /><a href="http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:sr-ZVO7HOgv-JM:http://img187.imageshack.us/img187/7067/88971652fi3.jpg&t=1"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 253px; height: 200px;" src="http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:sr-ZVO7HOgv-JM:http://img187.imageshack.us/img187/7067/88971652fi3.jpg&t=1" alt="" border="0" /></a><br />Lassan beszálltunk a kocsiba és elkezdtem nevetni. Olyan jó kedvem volt. Nessievel, Lorával és Emmával végigfecsegtük az utat. Alice hazavitte Lorát és Emmát. Mi pedig a Cullen ház felé vettük az irányt.<br />-Szerintetek a fiúk itthon vannak már? - kérdeztem kéjesen, minél jobban vágytam Emmetre.<br />-Nem látom – motyogta Alice.<br />-Böff. Bocsi – vihogott Nessie.<br />-Lefogják szedni a fejem – nézett ránk Alice.<br />-Miért? Huumm Ki? – csuklottam a két kérdés között.<br />-Bevagytok rúgva – jelentette ki Alice.<br />Nessievel összenéztünk és újra vihogni kezdtünk.<br />-Itthon vagyok – sikkantottam fel. És kiugrottam a még guruló kocsiból. És abban a pillanatban pofára is estem.<br />-Lizi?! – sikkantott ijedten Alice.<br />-Semmi bajom – nevettem és elterültem a fűben.<br />-Liz? – kérdezte anyu értetlenül.<br />-Hmm? – motyogtam félig már alva.<br />-Hugi – szaladt felém Nessie és rám vetődött.<br />-Áuu – sikkantottam fel majd nevetésbe kezdtünk.<br />-Lányok? – állt felénk anyu vigyorogva.<br />-Semmi baj anyu, de most kicsit itt maradunk – motyogta Nessie és lerúgta a cipőjét.<br />-Megfogtog fázni – mosolygott békítőleg.<br />-Leszaaarooom! – kiáltottam fel.<br />Pont abban a pillanatban fordult be a kocsi.<br />-Emmett! – ültem fel hírtelen.<br /><br />Emmett szemszöge<br />-Emmett! – sikkantott fel szerelmem.<br />Bellát láttam, amint tanácstalanul áll az udvar közepén és, ahogy lejjebb néztem szerelmem kócos haja és vigyorgó arcát pillantottam meg. Biztos jó lehetet a buli.<br />Felpattant és azzal a lendülettel tottyant is vissza. Mi a franc? Amúgy meg miért ül a fűben?<br />-Jacobot akarom! – sikkantott fel Nessie, de őt nem láttam sehol.<br />Szerelmem vihogni kezdett, sosem halottam őt ilyennek.<br />-Bella? – siettem oda hozzájuk. – Mi van velük? – néztem a fűben nevető lányokat.<br />-Kicsit berúgtak – mosolygott.<br />-Mi?! - lenéztem és vizsgáltam szerelmem kipirult arcát. – Bemegyünk lányok rendben? – guggoltam le melléjük.<br />-Nem itt maradunk és jössz te is – fogta meg a kezem, szerelmem majd magára rántott. – Az én macim – belemarkolt a fenekembe.<br />-Liz! – szóltam rá.<br />-Én arrébb kúszok, nem akarlak titeket zavarni – vihogott Nessie. Elkezdett gurulni a fűben. Atyám, ezek tényleg beálltak.<br />-Köszi cicám – nevetett Lizi majd vadul csókolni kezdett. Ömlött belőle az alkohol szag.<br />-Bűzlesz a piától – keltem fel róla.<br />-Nem is – mászott utánam. – Olyan jól nézel ki – mászott rám újra.<br />Egy gyors mozdulattal felkaptam a vállamra és elindultam a házba.<br />-Emmett! Ne és nem akarok bemenni – sikkantott.<br />-Bemegyünk – suttogtam. Miközben lábát fogtam, mert nagyon ficánkolt.<br />-Milyen formás a hátsód – simított végig a fenekemen. Közben már a nappalin vágtunk át.<br />-Liz, nyugi – nevettem fel.<br />-Nyugodt vagyok – kezdte felhúzni a pólót a hátamon.<br />-Zuhanyzunk egyet oké? – kérdeztem gyorsan magam elé rántva.<br />-Nem akarok – morcosodott. – Bármit csak azt ne – sipított mikor megnyitottam a hidegvizet.<br />-Sajnálom – csókoltam meg lágyan az ajkát bocsánatkérés gyanánt. De hírtelen vadulni kezdett.<br />-Akarlak macim – egy mozdulattal letépte rólam az inget.<br />Nem kéne, hiszen még nincs kész rá és csak az alkohol beszél belőle. Mondogattam magamnak, de ahogy apró keze simogatni kezdte mellkasom, nem tudtam ellenállni. Sőt már nem is akartam.<br />Lassan lehúztam vállairól a ruha pántját lassan simogatni kezdtem én is testét, amely meg-megremegett érintésem alatt. Kéjesen felnyögött majd legérzékenyebb pontomat kezdte simogatni nadrágom keresztül. Kikapcsoltam melltartóját és lehúztam az apró tangát róla. Melleire hajolva kényeztetni kezdtem gyönyörű halmait mire teste megfeszült és a zuhanykabinnak dőlt.<br />Gyorsan kikaptam a hideg víz alól és lefektettem a szőnyegre.<br />-Gyere – rántotta a fejem magához.<br />Nyakamat szívogatta és közben kezeivel megszabadított nadrágomtól. Lassan végig csókoltam felső testét és ujjaimat belecsúsztattam forró, nedves pontjába majd mozgatni kezdtem.<br />Nyöszörögve tűrte kínzásomat, majd egyszer csak felhúzott ajkaihoz és számba suttogta.<br />-Akarlak!<br />Lassan kicsúsztattam ujjaim belőle és belevezettem férfiasságom a lábát, ha lehet csak még jobban széttárva, hogy teljesen megmerítkezzem benne. Lassan, majd egyre gyorsabban mozogtam ágyékán és pár perc múlva együtt mentünk el. Fantasztikus volt, testem még percek után is remegett.<br />Órákig feküdtünk még összebújva mire szerelmem elaludt.<br /><br /><br />Nessie és Liz ruhája:)<br /><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvhypsYwz7MKqtZ4GbK94P3HzZBLXewHlh06Hhva3Fjj3zBiZbINbRt7Lj5M7kTedtlrG-kwIF_GQ7adFpzHqp-E-LYac-oEQzPrmBORlpOrI9gs-mBHwkoFzQB5HEX2ouIA0i8bq8tSQ/s1600/Lila%252C+ez%25C3%25BCst+d%25C3%25ADsz%25C3%25ADt%25C3%25A9s.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 228px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvhypsYwz7MKqtZ4GbK94P3HzZBLXewHlh06Hhva3Fjj3zBiZbINbRt7Lj5M7kTedtlrG-kwIF_GQ7adFpzHqp-E-LYac-oEQzPrmBORlpOrI9gs-mBHwkoFzQB5HEX2ouIA0i8bq8tSQ/s320/Lila%252C+ez%25C3%25BCst+d%25C3%25ADsz%25C3%25ADt%25C3%25A9s.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5542087024481893922" border="0" /></a><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ45wyDgzI2t6_Qx2QtizlAjb3y8j9CsuZR31AMitgTKU-MYXRfloMQC_QcvNTmNf1N8Q4J8oOJcB1nJlq_CXth9fNA2h3QtcW_TQMaIsibsaKI-0i_-Y3jAbGj1l44iJ1GGzuyY3NCUE/s1600/Lila%252C+mellr%25C3%25A9szn%25C3%25A9l+flitter.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 228px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ45wyDgzI2t6_Qx2QtizlAjb3y8j9CsuZR31AMitgTKU-MYXRfloMQC_QcvNTmNf1N8Q4J8oOJcB1nJlq_CXth9fNA2h3QtcW_TQMaIsibsaKI-0i_-Y3jAbGj1l44iJ1GGzuyY3NCUE/s320/Lila%252C+mellr%25C3%25A9szn%25C3%25A9l+flitter.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5542087029144966242" border="0" /></a>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-57246900874606812172010-11-07T12:27:00.000-08:002010-11-07T12:31:43.370-08:00Mosoly;)<div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFTqXejyqpxVkZeEYJNgjtX2jAmlEEUtsVDVJx8YNn-DgqkTN3ghpYZaFtGE1NM7kU3bjtwOAIB9JtQEE7Yan-u_pEn0CQXOUpulFNJkhcyQ2pw6d-dgu7Q2OgOTIAtgea7aKvOWhH1DQF/s1600/d%C3%ADjsz%C3%A1j.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFTqXejyqpxVkZeEYJNgjtX2jAmlEEUtsVDVJx8YNn-DgqkTN3ghpYZaFtGE1NM7kU3bjtwOAIB9JtQEE7Yan-u_pEn0CQXOUpulFNJkhcyQ2pw6d-dgu7Q2OgOTIAtgea7aKvOWhH1DQF/s1600/d%C3%ADjsz%C3%A1j.jpg" border="0" /></a>Köszönöm <a href="http://alkonyatvilag.blogspot.com/">Angelika</a>:)<br /></div>És remélem így is van, hiszen szerintem minden írónak ez a célja.:) Örülök, hogy ennyire szerettek és köszönök mindent nektek(L).<br />Én most ezt a díjat nem adom tovább, de minden oldal ahol komizok megérdemli. Sokan tudnak róla, hogy ki vagyok én mikor olvassák a komim, szóval ők nyugodtan rakják ki..:)<br />Szeretlek benneteket, köszönök mindent.:PRoadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-41458775914515883742010-11-07T11:23:00.000-08:002010-11-07T11:28:41.754-08:00Legjobb főszereplő;)<div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtd0l_yBi6sGnt9FG8cX3FNAekMf_X9yzHt7JQQBrdig_ImK95WRu4cEjPWe8h4xzF27siWEgRlf9rHiMDLStvIlAw6e8VNXYtnzr46idERXWVo2a0bwh6QebG_1H8YjSjFwz_mVEn03o/s1600/superhero.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtd0l_yBi6sGnt9FG8cX3FNAekMf_X9yzHt7JQQBrdig_ImK95WRu4cEjPWe8h4xzF27siWEgRlf9rHiMDLStvIlAw6e8VNXYtnzr46idERXWVo2a0bwh6QebG_1H8YjSjFwz_mVEn03o/s1600/superhero.jpg" border="0" /></a><br /><div style="text-align: left;">Köszönöm a díjat <a href="http://www.vattacukor-viszateroszerelem.blogspot.com/">Vattacukornak</a> és <a href="http://emmett-lara.blogspot.com">Dórinak</a>.<br />Nagyon édesek vagytok csajok és Liz lehet tél megérdemli.:)<br />A díjat <a href="http://ajovoszerelme-bynesszi.blogspot.com">Nesszi </a>kapja a Nessie főszereplőjéért;) - mert egy különleges és nagyon szinpi Nessied van;) -<br /><br />Köszönöm emellett a 150 olvasót, nagyon imádlak benneteket;)<br /></div></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-92091468482230152792010-11-07T11:03:00.000-08:002010-11-07T11:20:09.621-08:00Rászolgálva - 12. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK9ET_2qMr1aMBc7OCZuXGWP7Rh6xLqG3617Ebd5m6WvlwGwoxL-XISCznehq3C6gMLsFzogpUEKrJhGptyRU8ny3lBCW6Uf3BN4wsppRnB00teWDOHH31zpzAIowHAmWL_RIOIWqOVvQ/s1600/0001.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 214px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK9ET_2qMr1aMBc7OCZuXGWP7Rh6xLqG3617Ebd5m6WvlwGwoxL-XISCznehq3C6gMLsFzogpUEKrJhGptyRU8ny3lBCW6Uf3BN4wsppRnB00teWDOHH31zpzAIowHAmWL_RIOIWqOVvQ/s320/0001.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5536887447565303266" border="0" /></a>Sziasztok. Késve, de megérkezett ez is.:) Remélem mindenkinek tetszik, csak átvezető fejezet, de próbálkoztam. Elég nehezen született meg, szóval sajnálom. Küldöm Evinek - az 5 napért- Alicenek mert már sokszor húzott érte:P és Dórinak, hogy mennyen neki az írás - úgy látszik megy is nekixD -.<br />Köszönöm a türelmeteket.:) Következő fejezet, egy hét múlva.:)<br /><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:officedocumentsettings> <o:relyonvml/> <o:allowpng/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNoSpacing"> </p> <!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:officedocumentsettings> <o:relyonvml/> <o:allowpng/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:trackmoves/> <w:trackformatting/> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:donotpromoteqf/> <w:lidthemeother>HU</w:LidThemeOther> <w:lidthemeasian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:lidthemecomplexscript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:splitpgbreakandparamark/> <w:dontvertaligncellwithsp/> <w:dontbreakconstrainedforcedtables/> <w:dontvertalignintxbx/> <w:word11kerningpairs/> <w:cachedcolbalance/> </w:Compatibility> <m:mathpr> <m:mathfont val="Cambria Math"> <m:brkbin val="before"> <m:brkbinsub val="--"> <m:smallfrac val="off"> <m:dispdef/> <m:lmargin val="0"> <m:rmargin val="0"> <m:defjc val="centerGroup"> <m:wrapindent val="1440"> <m:intlim val="subSup"> <m:narylim val="undOvr"> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" defunhidewhenused="true" defsemihidden="true" defqformat="false" defpriority="99" latentstylecount="267"> <w:lsdexception locked="false" priority="0" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Normal"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="heading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="9" qformat="true" name="heading 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 7"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 8"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" name="toc 9"> <w:lsdexception locked="false" priority="35" qformat="true" name="caption"> <w:lsdexception locked="false" priority="10" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" name="Default Paragraph Font"> <w:lsdexception locked="false" priority="11" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtitle"> <w:lsdexception locked="false" priority="22" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Strong"> <w:lsdexception locked="false" priority="20" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="59" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Table Grid"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Placeholder Text"> <w:lsdexception locked="false" priority="1" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="No Spacing"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" unhidewhenused="false" name="Revision"> <w:lsdexception locked="false" priority="34" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="List Paragraph"> <w:lsdexception locked="false" priority="29" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="30" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Quote"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 1"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 2"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 3"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 4"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 5"> <w:lsdexception locked="false" priority="60" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="61" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="62" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Light Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="63" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="64" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Shading 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="65" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="66" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium List 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="67" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 1 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="68" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 2 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="69" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Medium Grid 3 Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="70" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Dark List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="71" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Shading Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="72" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful List Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="73" semihidden="false" unhidewhenused="false" name="Colorful Grid Accent 6"> <w:lsdexception locked="false" priority="19" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="21" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Emphasis"> <w:lsdexception locked="false" priority="31" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Subtle Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="32" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Intense Reference"> <w:lsdexception locked="false" priority="33" semihidden="false" unhidewhenused="false" qformat="true" name="Book Title"> <w:lsdexception locked="false" priority="37" name="Bibliography"> <w:lsdexception locked="false" priority="39" qformat="true" name="TOC Heading"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNoSpacing"><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;">12. fejezet - Újra együtt</span></span></p><p class="MsoNoSpacing">Liz szemszöge<br /></p> <p class="MsoNoSpacing">Izgatottan pattantam ki a kocsiból<span style=""> </span>már a La Pushban. Nem nagyon értettem miért és hogyan jöhettünk ide, vagyis a Cullenek.<span style=""> </span>Hiszen a szerződés… De anyu azt mondta lebeszélte már Sethtel.</p> <p class="MsoNoSpacing">Emilyék házához mentünk, bizonyára már mindenki itt volt. Az esküvő csak egy hét múlva lesz, de Cullenektől mindenki tart. Hiszen vámpírok. Persze teljesen megértem őket, de ugyanolyan vámpír mondjuk anyu is.</p> <p class="MsoNoSpacing">Emmett óriás kezeibe csúsztattam kezem, majd magam után húzva indultunk be a házba. Mindenki jött utánunk. Carlisle teljesen megbízott a farkasokban, de Jasper figyelmesen kémlelt körbe. Remélem azért a bulira feloldódik, persze őt is tökéletesen megértettem, hiszen féltette Alicet és a gyerekeit.<span style=""> </span>A gyerekeit… Vízhangzott bennem a szó. Kezemet hasamra csúsztattam, ami túlságosan lapos volt. Sajnos.</p> <p class="MsoNoSpacing">Szerelmem rögtön észrevette a mozdulatot és kezei átölelték derekam.</p> <p class="MsoNoSpacing">Már el is értük az ajtót és akkor kirobbant valaki. Göndör hajzuhataggal és vigyorogva a nyakamba ugrott.</p> <p class="MsoNoSpacing">-Hugicám! – sikkantotta a fülembe Nessie.</p> <p class="MsoNoSpacing">Vagy fél óráig ölelgettük egymást. Majd elengedve egymást körbe nézett.</p> <p class="MsoNoSpacing">-Szia Emmett – ölelte meg szorosan szerelmemet. Nagyon boldog voltam életem két legfontosabb személyét látva.</p> <p class="MsoNoSpacing">-Anyu – sikkantott fel pár másodperc múlva Nessie.</p> <p class="MsoNoSpacing">A fiúk és a bevésődések végig öleltek engem és anyut. Kissé megütközve álltak Cullen szemben. Egyszer csak Alice kezei közül Lucy ugrott elő.</p> <p class="MsoNoSpacing">-Sziasztok! – vigyorgott Nessire.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hát te meg? – guggolt le nővérem.<span style=""> </span></p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Mindenki Lucyt csodálta, gyönyörű kislány volt meg kell vallani. </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Lucy Halle Cullen vagyok – fogta meg a szoknyája szélét és mosolyogva pukedlizett.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ő pedig Adam és Daniel – mutattam a srácokra. Nővérem mindenkit megölelgetett. Seth kezet rázott Edwarddal, majd a többiekkel is. Erre a többi fiú is követte.</p> <p class="MsoNoSpacing" style=""> </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Sam hol van? – kérdeztem mikor a fiúkat vizsgáltam, tudtam, hogy valaki hiányzik, de annyian voltunk… </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Öhm, a bevésődésével – morgott mérgesen nővérem.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Nem jön el az esküvőre? Szép mondhatom.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Értem – bólintottam majd szerelmem kezét szorongattam.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Jaj, gyertek már be, még megfáznak a kicsik – vigyorgott Emily az ajtóból.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Párperc múlva már mindenki bent foglalt helyet. Azért látszott, hogy a falka megtartotta a távolságot. Anyu, Nessie és én tartottuk össze a bagázst.</p> <p class="MsoNoSpacing" style=""><span style=""> </span>A kevés hely miatt a legtöbben párjuk ölében foglaltak helyet, mint én is Emmettében.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Először csak Nessie, Alice és én beszéltünk, majd egy félóra elteltével mindenki elkezdett mindenkivel. Adam nagyon jól kijött a srácokkal. Daniel pedig Johnatannal beszélgetett, meg kell jegyeznem nagyon édesek voltak.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Elég hideg van, biztos, hogy jó ilyenkor tartani az esküvőt? –kérdezte meg kedvesen Carlisle nővéremtől.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Egy hét múlva nagyon jó kis idő lesz – nézett Esme, Bella és Nessie is értetlenül Carlislére.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Alice – suttogta.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ti szövetkeztetek már? – kérdeztem mosolyogva Nessiet.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Alice volt olyan figyelmes és felhívott, rengeteg mindek köszönhetek neki, anyunak és Esmének.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Szólhattál volna nekem is – néztem rá kissé sértődötten.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Te is szólhattál volna, hogy éppen elő nászúton vagy – vigyorgott rám nővérem.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nah, mi volt itt? – lépett be Sam vigyorogva. – Elő nászút? – csapott bele Emmett kezébe.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Mi a franc van ezzel az emberrel? Teljesen megváltozott? Belepacsizott egy vámpír kezébe? Ilyen laza, mikor a nászutamról beszélünk? Tudja ez mi az, hogy nászút?</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Sam?! – lépett elé mérgesen Nessie. – Hol van Lilien?! – szegte fel állát nővérem. Mérgesnek tűnt, nagyon mérgesnek. De ki lehet az a Liliena?</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Öhm, elkellett utaznia – nézte a cipőjét Sam.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Persze. Biztosan beteg az nagymamája…<span style=""> </span>- ütött egyet nővérem Sam mellkasára. Mindenki őket bámulta és együtt érző volt.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ki az a Lilien? – tette fel a kérdést Edward. Kissé furán vizsgálta nővérem és a farkasokat.<span style=""> </span></p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Sam bevésődése, a barátnőm, aki meg akar lógni az esküvőmről – fordult el sértetten Nessie.<span style=""> </span>– És ha beszélsz vele, mond meg neki kitekerem a csinos kis nyakát – mondta már Jake karjaiban.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Elfog jönni – mosolygott Daniel. – Érzem<span style=""> </span>- nézett Alicere, aki csak vigyorogva bólintott.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hogy? – kérdezte unottan Nessie.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ez a képessége – mosolygott Alice.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Már világos – mosolygott Nessie, majd leguggolt Daniel mellé és beszélni kezdet neki.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nagyon lapos a hangulat – nevetett Lucy. Atyám őt még nem is láttam.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nem is láttalak még – léptem mellé, majd szorosan megöleltem és a mellette álló Embryit is.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hiányoztál – suttogták mindketten a fülembe.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ti is – szorítottam meg barátnőm kezét.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Aro szemszöge</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Mester, megérkezet Kevin – mosolygott rám a kicsi Jane.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hozasd be őket kérlek – mosolyogtam vissza kedvesen. Majd egy puszit nyomott arcomra é kiment. Mióta Marie elhagyta a Volturit Jane sokkal boldogabb, persze megértettem őt is, de én nagyon nem örültem ennek az egésznek. Marie képes volt hazudni nekünk végig? Bár ez is óriási dolog, de a képessége. Ő és a családja a Volturi legnagyobb ellensége. Sőt most még szövetkeznek az alakváltókkal is, és Bella rengeteg képességgel rendelkező vámpírt maga mellé állított.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Mester – hajolt meg előttem Kevin és a társai.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Üdvözöllek, drága barátom – mosolyogtam rá kedvesen. – Újabb információval szolgálsz nekünk? – csillant fel a szemem. Jane és Alec is közelebb léptek hozzánk.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Vanessza és Jerry kipipálva – húzta ki a mellkasát büszkén.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hogy érted? – kérdeztem értetlenül.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Megöltem őket – kaján vigyor ült ki az arcára.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Én nem gondolod, hogy kellett volna nekünk a képességük? – néztem rá mérgesen.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Miért pont Jerryt és Vannesszát? – szállt be Marcus testvérem is.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nem ezt akartátok? – kérdezte értetlenül.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nem te hülye – morogta Jane. A következő pillanatban Kevin már a földön hempergett.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Azért látszik, hogy Jane az egyik kedvenc emberem, bár nem szeretem, ha magánakciókba kezd. De most kifejezetten tetszett.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hagyd abba Jane – mosolyogtam a szőke lányra.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Kevin lassan felállt és dühösen Janere nézett. </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Mostantól csak figyelsz – utasítottam. – Majd én osztom a feladatokat.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Rendben. Viszlát mester – sétált ki barátaival együtt.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Biztos kivégeztem volna, ha nem egy ilyen jó nyomkövetővel lenne dolgom.</p> <p class="MsoNoSpacing" style=""> </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Emmett szemszöge</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Lizit és nővérét bámultam végig. Hihetetlen volt, hogy két ilyen gyönyörű nő van a világon, persze szerelmem sokkal jobban nézett ki, mint a testvére, de akkor is. Nessie pozitív irányba változott, nagyon hasonlít Lizre már viselkedés szempontjából is. Mondjuk az előbbi Sam-es esett durva volt, nem értettem semmit.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Majd szerelmem keze hasára csúszott. Mindig ezt teszi, ha rá gondol, még mindig mardos a bűntudat, de próbálom magam túl tenni rajta.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Abban a percben Nessie is a hasára csúsztatta kezét és arckifejezése elrévedt. Pont, mint szerelmemnek. Furcsa.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Emmett kijössz egy picit? – vigyorgott rám Sam és az ajtó irányába mutatott.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Persze – mosolyogtam, bár sejtelmem sem volt mit akar.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Egy sört szorongatott a kézében, miközben a lépcsőn ült és bámult maga elé. Idegesnek tűnt.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Minden oké? – kérdeztem kedvesen.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Persze. Ülj le - vigyorgott rám. Tettem, amit kért és helyet foglaltam mellette. – Nagyon örülök, hogy boldoggá tetted Lizt. Nem könnyű a közelébe kerülni – nevetett fel. – Gondolom tudsz a sikertelen próbálkozásaimról – csak értetlenül bólintottam. Nagyon nem értettem mit akar, ebből az egészből kihozni. – Már nem jelentek számodra ellenfelet, mert én is megtaláltam a bevésődésem. </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Ennek örülök – mondtam bizonytalanul. – Lizi biztosan szívesen megismerné.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Csöndben ültünk és bámultunk magunk elé. Mostanra már teljesen összezavarodtam, mi a francot akar tőlem Sam?</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Srácok, úgyis én vagyok a gyorsabb – nevetett Adam. </p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Meglátjuk öcskös… - boxolt bele Embry Adam vállába.</p> <p class="MsoNoSpacing" style=""><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEmajdve9lwVOyBYQrXV3-o7M9dSVXDmZEw1-wdDLjIIAK0gbibNSyJaE0uQPVyohB9Y5aGNcT8ZhW0jU_1s7ezwF4BSZ8gy4zIA0iqKH8pIdFJO62pfkPUnRYgDhsGnU-O1_TYZrzzO4/s1600/1111000110.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 320px; height: 241px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEmajdve9lwVOyBYQrXV3-o7M9dSVXDmZEw1-wdDLjIIAK0gbibNSyJaE0uQPVyohB9Y5aGNcT8ZhW0jU_1s7ezwF4BSZ8gy4zIA0iqKH8pIdFJO62pfkPUnRYgDhsGnU-O1_TYZrzzO4/s320/1111000110.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5536887456193238002" border="0" /></a>-Hova mentek? – lépett ki az ajtón szerelmem. Olyan édes volt, mikor aggódott. Adammal nagyon jóban voltak, valami olyan kapocs fűzte össze őket, amit lehetetlen szétszakítani és persze senkinek sem állt szándékában.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Liz ne izgulj csak megnézem milyen gyorsak a srácok! – mosolygott Adam Lizimre.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Fiúk, vigyázzatok rá! – nézett Embryre jelentőség teljesen.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Rendben anyuci – nevetett Sam is. Majd vihogva beszaladtak az erdőbe.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Mit akart? – kérdezte szerelmem miközben leült az ölembe.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nem tudom – mosolyogtam és beleszippantottam nyakába.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Akkor miről beszéltetek? – kíváncsiskodott tovább.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hát, hogy örül nekünk meg, hogy ő is megtalálta a párját – suttogtam, de a végén már ajkaira tapadtam.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Lassan csókoltam alsó, majd felső ajkát, amik engedelmesen elváltak nyelvemnek is utat engedve.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Percekig faltuk egymást.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Rendes tőle – suttogta homlokát az enyimnek támasztva. Elkellett gondolkoznom, hogy miről volt szó előtte. De leesett, Sam és az érthetetlen viselkedése.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Szeretlek – suttogta fülembe és elkezdte most ő ízlelgetni ajkaimat.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Na, de fiatalok – kacarászott Nessie mellettünk.<span style=""> </span>– Gyertek inkább be, elég hideg van.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Mire bementünk eléggé megcsappant a létszám. A farkasok miatt gondolom. Alicék is készülődtek már.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Hova mentek? – kérdeztem értetlenül.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Cullen villában lesznek. Ti hol szeretnétek? Nálunk? – vigyorgott Nessie rám majd húgára.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Inkább a villában, ha nem gond, de reggel lejövök – mosolygott bocsánatkérően szerelmem.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Lejöttök – helyesbített rám mosolyogva.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Rendben – mosolygott szerelmem.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">Egy óra múlva már a régi házunkban voltunk. A gyerekek már mélyen aludtak Adam kivételével, hiszen hosszú nap volt. Adam még nem ért haza. Esme persze tiszta ideg volt.</p> <p class="MsoNoSpacing" style="">-Nem lesz semmi baja Esme. A srácok vigyáznak rá – mosolygott szerelmem.</p>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-26400469482660653942010-10-31T05:23:00.000-07:002010-10-31T05:55:01.943-07:00Farkaslány a vámpíroknál! by. Dóri<div style="text-align: left;"><div style="text-align: center;"><a href="http://emmett-lara.blogspot.com/"> <img alt="Bannerem :)" id="Image1_img" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgOC0_q3HKBX22p_DasftOxh9XRtq5b9plCsuFEh_80572z209JnoBGihx5Y5p1UMlXcdwrZObXYyjC7AGE8pqdMb_3uc9qT-TJNK66A3625VSrIRCr88Vzf5YcKO85ko4AsRnZNkhy6U/s250/1209405132.jpg" height="188" width="250" /> </a><br /></div>Sziasztok! Nem még nem fejezettel jelentkezem.:)<br />Blogajánlás következik.:)<br />Beszálltam egy blogba béta ként, de ilyen kis mindenes vagyok inkább.:) Elindítottam egy író palántád a blogger világában... Tegnap este órákig dolgoztunk a blogon és nagyon örülnék, ha megnéznétek. Kíváncsian várjuk a véleményeket 8).<br /><a href="http://emmett-lara.blogspot.com/"><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">Farkaslány a vámpíroknál! by. Dóri </span></span></a>-igen, ha két Dóri összefog.:P-<br /><br />Szóval nézzetek be:) Este jelentkezem egy frissel:)<br /></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-55703927036680600752010-10-25T13:51:00.001-07:002010-10-25T13:56:57.616-07:00Rászolgálva - A sors<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTegQoeAhW07yxbI_lHxwcx0HPIxY7BamQbcjg-7ynOX3FmvGuRsFtGnyECmmP9V20nWyyRZgt6WeAsO4lqxNpKYmYx5xwXKqoDajxmRWVZf2hj0iuv2XtkOlMjZErdlK6BpNRS9m_9k8/s1600/liz25.jpg"><br /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghok7I5XCMPVb3IKhvbCI6_Ws5phcuMsCQIz-34dtPzxKOMTl1dal18bMx3c0rIbZclPWJ-vKJ0F-j1qlwUeVDWv5uC_uf40MxhFPzcZBW3EbDXHA1b9s_xLDb6bFpb_A_PuSQ_H7jv40/s1600/23734.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 195px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghok7I5XCMPVb3IKhvbCI6_Ws5phcuMsCQIz-34dtPzxKOMTl1dal18bMx3c0rIbZclPWJ-vKJ0F-j1qlwUeVDWv5uC_uf40MxhFPzcZBW3EbDXHA1b9s_xLDb6bFpb_A_PuSQ_H7jv40/s320/23734.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5532089591661536914" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-style: italic;">Voilá, c'est lá! Szóval megérkezett a 11. fejezet is. Milyen ügyes és gyors vagyok ugye?:O Próbálkozik az ember..:D Hétvégén jelentkezem szerintem a következővel:) Köszönöm a komikat, jó olvasást. Evinek megy (L) ÉS NEM KINYÍRNI ENGEM!!!</span><br /><span style="font-weight: bold;font-size:180%;" >11. fejezet - A sors</span><br /></div>Liz szemszöge<br />-Drágám – suttogta Emmett nyugodtabban.<br />Kezemet hasamra csúsztattam és lapos volt. Először teljesen természetes volt, aztán leesett. Nekem nagy pocakomnak kéne lenni. A szemeim rögtön kipattantak és hasamat keresték. Semmi, olyan, mint régen. A baba… A hiányérzet, a fájdalom megcsapta szívemet.<br />-Sajnálom – mondta fájdalmasan Emmett.<br />Könnyeim megindultak arcomon.<br />-Ezt akartad ugye? Hmm? Most így megint kellek mi? Abból pedig nem kapsz Emmett Cullen! – keltem ki magamból.<br /><br />Esme szemszöge<br />A házra fájdalom, és szomorúság szállt. Lizi két napja fekszik eszméletlenül, baba nélkül. Elvetélt. Bár ez nem is volt meglepő annyi vér után. Mindenki várta, hogy túllegyünk ezen az egészen, mert tudtok szívünk legmélyén, hogy Liznek lehet még gyereke, lehetnek még boldogok Emmettel. De féltünk a pillanattól mikor felébred Lizi. Tudtam mit fog érezni. Már átéltem én is. Sajnos. A legnagyobb ellenségemnek nem kívánom és sosem kívántam ezt a fájdalmat, amit most Liz, a mindenki által szeretett személy kapott.<br />Emmett megint magát ostorozza. Próbáltuk meggyőzni, hogy ez nem az ő hibája. Tényleg nem az ő hibája volt, sőt senki nem volt hibás ezért az egészért. Csak az az autós, aki belehajtott Liz kocsijába. Senki más. Hitetlenkedve fordultam magamba, hiszen Lizi nem ezt érdemli. Ezt senki sem érdemli meg, főleg nem ő.<br />Egyszer csak Lizi hangja csapta meg a fülemet.<br />-Ezt akartad ugye? Hmm? Most így megint kellek mi? Abból pedig nem kapsz Emmett Cullen! – ordított. Sosem hallottam még ilyen hangnemben beszélni Lizt, és nem is akartam többet.<br />-Én nem… Lizi, hogy gondolhatsz ilyet – mondta kedvesen Emmett.<br />Már a lépcsőn suhantam fel. Mint mindenki más.<br />-Te ezt akartad – üvöltött Liz.<br />-Liz ezt te sem gondolod komolyan – mondta nyugtatólag Edward.<br />-Honnan a francból tudod te, hogy én mit gondolok? – indult meg Edward felé Liz.<br />-Liz! – üvöltött Bella. – Liz – kezdett bele nyugodtabban. – Lehet még gyereked.<br />-Lehet, de ti nem akarjátok. Meg akartok tartani ilyennek, hogy ne legyen saját életem. Mindig csak segítsek nektek – üvöltött torka szakadtából.<br />-Liz, mi is azt szeretnénk ha boldog lennél – mondta gyengéden Bella.<br />-Oda ne rohanjak anyuci – adta elő magát flegmán. – Csak nem megjött az anyai ösztön?<br />-Elizabeth ez nem te vagy – lépett be Adam. – Te nagyon jól tudod, hogy mindenki azt akarta, hogy boldog legyél. Emmett azért nem akart veled lefeküdni, mert féltett, meg akart óvni. Nem azért mert nem indult be rád. Emmett, Bella, Edward és mindenki szeret téged. Mindegyikünk szorított, hogy boldogok legyetek. És lehettek azok Liz – ölelte át a már remegő lányt fiam. Büszkeség öntött el.<br />-Kicsit hagyjuk őket magukra – suttogta Edward.<br />Emmet gyorsan kiment a szobából, majd a házból. Mi pedig úgy csináltunk mintha minden rendben lenne. Carlisle leült a nappaliba, én vasaltam, Alice a gyerekekkel játszott, Bella az ablak előtt állt és bámult kifelé. Edward és Jasper pedig Emmett után vetették magukat.<br /><br />Edward szemszöge<br />Emmett az erdő közepén ült. Jasperrel azt hittük vadászni fog, vagy fákat írt, de nem. Külsőleg teljesen nyugodt volt, bár a gondolati nem erről árulkodtak.<br />Magát hibáztatja és nem segített neki semmit Liz vádaskodása sem, ami persze érthető volt.<br />-Emmett – szólította meg Jasper, majd ültünk le mellé.<br />-Szeretném ha megölnétek – suttogta Emmett.<br />-Mi van? – kérdeztem vissza értetlenül. Valamit biztos félrehallottam.<br />-Edward nincs semmi baj a füleddel – suttogta miközben könyörgően a szemeimbe nézett.<br />-Emmett ez nem lenne korrekt – kezdett bele Jasper a meggyőzésbe. de pont így? Értetlenül néztem Jasperre. A gondolataikat nem tudtam követni, mindkettőjüknek szavak millió ugráltak a fejükben.<br />- Nem adhatod fel Emmett. Liznek szüksége van rád – fogta meg a vállát Jasper és mélyen a szemébe nézett.<br />-De már nem akar tőlem semmit – fogta tenyerei közé arcát.<br />-Ne beszélj butaságokat. Liz imád téged, egyszerűen nehéz neki feldolgozni ezt az egészet.<br />-Gondolj bele a helyzetébe – motyogtam.<br />-Ne is mond. Ti mit csinálnátok ellenkező helyzetben?! – kérdezte a földet bámulva kezeit ökölbe szorította térdén.<br />-Érezni kell, hogy fontos neked és szeretned kell. Nem tűnhetsz el Emmett, most az lenne a legrosszabb megoldás – jelentette ki Jasper. A kérdést gondolom direkt kikerülve. Hiszen Emmett a helyzethez képest jól bírta. Én nem tudom mit tettem volna a helyében… Talán irány a Volturi felé.<br /><br />Adam szemszöge<br />Szorosan öleltem át Liz remegő testét. Megszakadt a szívem állapotán. Egyetértettem vele és majdnem csak igaza is volt az imént, de nagyon jól tudom meg fogja még bánni ezt is. Szóval jobb, hogy leállítottam. Nagyon sajnáltam Emmettet, hiszen ő semmiről sem tehetett, és talán neki fáj a legjobban szerelme állapota. Bár nehéz elképzelni, hogy bárkinek is jobban fáj, mint nekem…<br />-Sírj csak – simogattam hátát. Percek óta ott álltunk és öleltük egymást.<br />Egyszer csak megpillantottam Emmettet és másik két bácsikámat, amint az udvaron átvágva közelednek a házunk felé.<br />-Liz? – toltam el egy kissé magamtól.<br />-Hmm? – kérdezett vissza.<br />-Tudod, hogy erről senki sem tehet – néztem mélyen a szemébe. - Emmett csak jót akart – szorítottam meg a kezét.<br />-Tudom – bólintott.<br />-Szeretnél beszélni vele? – kérdeztem mosolyogva. Válasz helyett nemlegesen megrázta a fejét.<br />-Miért? – kérdeztem vissza.<br />-Megbántottam – ült fel az ágyra, miközben a kezeit tördelte.<br />-Emmett nem haragszik rád – öleltem át és egy puszit nyomtam arcára. – Emmett! – szóltam hangosabban. – Gyere fel - majd visszafordultam Lizi felé. - Most egymásra van a legnagyobb szükségetek. Boldogok lesztek Liz – engedtem el a kezét majd elindultam az ajtó irányába.<br />-Köszönöm – suttogta apró mosollyal az arcán.<br />Emmettel a folyosón találkoztam össze.<br />-Ne idegeskedj – szorítottam meg a vállát. – Minden rendben lesz – egy biztató mosoly után otthagytam.<br />Ő pedig lassan megindult az ajtó felé.<br /><br />Emmett szemszöge<br />Bizonytalanul lépkedtem az ajtó felé, majd lassan beléptem rajta. Szerelmem az ágyon ült, fejét lehajtva egyik keze hasán pihent a másikkal meg tartotta magát. Szörnyű volt Őt így látni.<br />-Sajnálom Emmett – csak ennyit mondott és semmi mást.<br />Odaléptem mellé és nem tudtam mit csináljak vele. Megöleljem vagy ne? Kezei kezem után nyúltak és megszorította azokat.<br />-Szeretlek – öleltem át törékeny testét.<br />-Én is Emmett – zokogott mellkasomba.<br /><br />(..Egy héttel később..)<br />Liz szemszöge<br />Egy hete ébredtem fel, egy hete vetéltem el. Nehéz egy hét volt ez, de Emmett és a családom rengeteget segített. Most már ott állok, mintha ha csak egy rossz álom lett volna. Persze van mikor rám jön a sírhatnék, de már tudom kezelni a helyzetet. És reménykedem, hogy mihamarabb megint megtörténik velem, velünk a csoda. Másfél hete nem is szeretkeztem Emmettel. Most valahogy nem ment és az elején még egy próbának indult. Tényleg szeret-e Emmett versenyben. Szerelmem úriember módjára viselkedett. A nap huszonnégy óráját együtt töltöttük, egyre pozitívebb állapotban.<br />De tényleg mindenki azon volt, hogy jól érezzem magam. Minden napra kitaláltak valami közös programot, mint például túrázás, baseballozás, közös vadászat.<br />Most nyitotta fel igazán a szemem az élet, a sors. Ami úgy rendelte, hogy az a kis pocaklakó szűnjön meg létezni. Most látom igazán, mennyit számítok nekik, a családomnak.<br />-Lassan készülődjetek egy óra múlva indulunk – mosolygott be az ajtón Alice.<br />Forksba megyünk, a nővérem esküvőjére.<br />-Ma végre láthatom a nővérem – bújtam Emmetthez. Csak egy csókot nyomott a fejem búbjára.<br />Lassan készülődni kezdtünk, letusoltunk és miközben fogat mostam Emmett arcát bámultam a tükörből. Olyan szeremmel nézett rám és olyan szenvedéllyel. Mikor meglátta, hogy őt bámulom elkapta a tekintetét.<br />-Te miben jössz? – kérdezte már a gardróbban.<br />-Még várjunk azzal az öltözködéssel - simultam szenvedélyesen mellkasához. Tudtam, hogy kellek neki, tudtam, hogy akar.<br />-Liz, tudom, hogy még nem állsz készen – csókolt meg lágyan majd miközben még mindig ölelt kinyitotta az egyik szekrényajtót.<br />Nem erőltettem tovább a dolgot mert tudtam, hogy igaza van. De mérhetetlen bűntudatom volt.<br />-Most csak egy farmerbe szerintem – mosolyogtam rá majd elszakadtam és az én szekrényem felé fordultam. Világos farmert emeltem ki a szekrényből, egy trikóval és mellénnyel.<br />-Csinos – mosolygott rám szerelmem. – Választasz nekem is? – nézett rám vigyorogva.<br />-Neked? Bármit – nyomtam egy csókot szájára majd a szekrénye felé fordultam. Egy fehér nadrág, sötétkék póló és egy fehér kabát lett a nyertes.<br />Kicsit kisminkeltem magam, megigazítottam a hajam és már indultunk is le az emeleten.<br />-Legalább egy almát egyél – dobot a kezembe anyu egy zöld almát.<br />-Mi nem kaphatunk ilyen kiszolgálást? – kuncogott Lucy.<br />-Ha annyi évesek lesztek mint én, akkor igen – simítottam végig Lucy orrán.<br />-Rendben – vigyorogott.<br />-Arra gondoltam, hogy lassan megtaníthatnátok engem is vezetni – mondta Edwardnak Adam, miközben azon egyezkedtek Alicék ki melyik kocsival megy.<br />-Arról szó sem lehet – jelentette ki Esme.<br />-Most miért anyu? –kérdezte aranyosan Adam, amire Esme mindig megenyhül, de most nem.<br />-Veszélyes - mondta Esme és Carlislére nézett.<br />-Az – bólogatott ő is. Vicces volt, mert szerintem Carlisle megengedte volna, csak félt Esmétől.<br />-Az nem veszélyes hogy vámpírokkal lakunk? – kezdett kiakadni Adam.<br />-Adam! – szólt rá Esme.<br />-Értettem – bólintott Adam.<br />-Carlisle megtaníthat vezetni, de Edward vagy Alice nem – mondta Esme.<br />-Miért? – kérdezte Edward értetlenül.<br />-Szerinted?! – kérdezte nevetve Bella.<br />-De hogy én sem.. – kacarászott Alice.<br />Fél óra múlva már úton voltunk a nagy nevezetes Forks felé. Mi Edwarddal és anyuval mentünk. Edward vezetett, anyu az anyósülésen foglalt helyet mi pedig hátul beszélgettünk szerelmemmel.<br />Másfél óra elteltével anyu vigyorogva jelentette be, hogy Forksban vagyunk. Árgus szemekkel figyeltük a megszokott, szeretett zöld tájat. Edward és anyu keze szorosan összefonódott, mint ez enyém Emmettel. Forks jelentős szerepet töltött be mind a négyünk életében.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTegQoeAhW07yxbI_lHxwcx0HPIxY7BamQbcjg-7ynOX3FmvGuRsFtGnyECmmP9V20nWyyRZgt6WeAsO4lqxNpKYmYx5xwXKqoDajxmRWVZf2hj0iuv2XtkOlMjZErdlK6BpNRS9m_9k8/s1600/liz25.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTegQoeAhW07yxbI_lHxwcx0HPIxY7BamQbcjg-7ynOX3FmvGuRsFtGnyECmmP9V20nWyyRZgt6WeAsO4lqxNpKYmYx5xwXKqoDajxmRWVZf2hj0iuv2XtkOlMjZErdlK6BpNRS9m_9k8/s320/liz25.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5532089594760903858" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center; font-style: italic; color: rgb(255, 204, 204);"><span style="color: rgb(255, 102, 102);">Helyesírási hibákért elnézést kér..:) De nagyon álmos, és kaki kedve van:/</span><br />Komikat;)<br /></div>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-54066038430927530142010-10-23T16:07:00.000-07:002010-10-23T16:16:59.780-07:00Sziasztok olvasók!<br />Meghoztam nagy nehezen a következő fejezetet. Már most kijelentem, hogy <span style="font-weight: bold;">nem fogok beleférni a tervezett 20 fejibe</span> szóval több lesz.:)<br />Mai friss elég sokkolt lett és sokan panaszkodni fogtok, hogy ti nem ilyet akartok. <span style="font-weight: bold;">Hol a boldogság</span>...stb.<br />Rengeteg emberrel beszéltem/beszélek nap mint nap a fejezetekről, a történet alakulástól. Most kijelentem, <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">minden eddigi mondatom lehet megváltozik</span>. Mivel nagyon nem hozok frisset, mivel nem tudok ráállni arra az érzelemre, gondolatra amit hoznom kéne. Ezért mostantól szabadon írom, mint az első két könyvet is csináltam.:) Nem ígérek több fejit, de így jobban el tudom képzelni.:))<br />Nem ígérek pozitív befejezést sem!!!!<br /><span style="font-weight: bold;">Értetek írok, de akkor tudok a legjobbat adni, ha magam találom ki, nem ti!</span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">Köszönöm</span> a 21. komit aranyosak vagytok.:)) Nagyon örülök neki mikor olvasom és szégyelem a fejem, hogy csak ilyen ritkán jelentkezem és a chatben sem vagyok ott. De egyszerűen néha kicsúsznak a dolgok a kezeim közül.:/ <span style="font-style: italic;">Csak én</span> blogomon rendszeresebben jelentkezem, ha gondoljátok kövessetek ott:P<br /><br />Egyenlőre ennyi:D Remélem tetszik a <a href="http://swanlanyok.blogspot.com/2010/10/raszolgalva-sotetseg.html">10. fejezet</a>, jó olvasást:P<br />Puszi, đóriRoadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-32641666449619127352010-10-23T16:04:00.000-07:002010-10-24T04:36:01.892-07:00Rászolgálva - 10.fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPSTgBIEPxflDvrGmmKkjlvJRVM57TnnXZokq8Onk75VLBFXRpf3ZmwB60DKzrjgWSkan-Eo7aAxlYOhpCN8hAPH0XTlmuWn4tcGTcL3mFrEin46cXezvh73MgQVYEnTNtgHgVKd10gY0/s1600/20970.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 219px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPSTgBIEPxflDvrGmmKkjlvJRVM57TnnXZokq8Onk75VLBFXRpf3ZmwB60DKzrjgWSkan-Eo7aAxlYOhpCN8hAPH0XTlmuWn4tcGTcL3mFrEin46cXezvh73MgQVYEnTNtgHgVKd10gY0/s320/20970.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5531381668499672130" border="0" /></a><br />10. fejezet - Sötétség<br />Emmett szemszöge<br />Gyorsan kaptam szerelmem után, mikor elkezdett közeledni a padló felé. A boldogság megfagyott a szobában, a nyugodt hangulat porrá volt, feszültség tapintható volt.<br />-Vidd fel az orvosi szobába! – hallottam meg apám parancsát.<br />Már szaladtam is szerelmemmel az emeletre. Carlisle már a szobában volt Edward pedig kitárta előttünk az ajtót. Óvatosan lefektettem szerelmem, a fehér ágyra, amely most félelmetesen festett. Carlisle Lizim mellé lépett majd vizsgálni kezdte, nem tudtam semmi másra koncentrálni, csak Rá. Arcát vizsgáltam miközben kezét szorítottam. Bella a másik oldalon tördelte kezeit.<br />Hosszú, szenvedéssel eltöltött percek után szorítást éreztem a kezemnél.<br />-Emmett – suttogta szerelmem.<br />-Hozzatok neki vért! – mondta Edward Jasper felé fordulva.<br />Pár perc múlva szerelmem már bőszen itta pohárszámra a meleg nedűt.<br />-Honnan tudtad? – kérdezte Bella.<br />-A gondolatai – nézett hitetlenkedve Lizre öcsém.<br />-Felhúzta a pajzsát – motyogta Bella.<br />-Feltudja húzni a pajzsát? – kérdezte kikerekedett szemekkel Edward.<br />-Fel – mosolygott Bella.<br />-És te is? – suttogta szenvedélyesen Edward. Nekem most pont ez kell öcsi. Kösz.<br />-Hogy vagy? – cirógattam meg szerelmem arcát, amelyen piros rózsák játszottak.<br />-Jól, csak éhesek voltunk – simogatott végig a hasán.<br />Most tudatosult bennem teljesen, hogy mekkora veszélynek van kitéve szerelmem.<br />-Nincs semmi baj – simított végig Liz az arcomon, majd csókra nyújtotta száját. Ahogy ajkaim még kissé véres ajkaihoz értek nagyon felizgatott, de ennek most nincs itt az ideje.<br />Fél óráin keresztül vizsgálta apám életem értelmét, majd felmentünk a szobánkba.<br />-Beszélnünk kell – tettem be az ágyba szerelmemet.<br />-Megfürdök először – állt fel.<br />-Hé, csak ne olyan gyorsan – léptem utána. Majd bevezettem a fürdőbe.<br />-Emmett. Tudok egyedül menni, sőt még fürödni is – vigyorgott rám.<br />-Nem érdekel – vontam vállat.<br />-Köszi – fordította el a fejét. Megsértődött? – Menny ki – suttogta, de nem nézett rám.<br />-Bella! – hívtam hangosan az említettet.<br />-Nem – vágta rá durcásan szerelmem. – Anyu maradj csak – mondta kedvesebben.<br />-Egyedül akarok lenni – jelentette ki. Nyomatékosítás ként jelentőségteljesen az ajtóra nézett.<br />-Rendben – suttogtam.<br />Idegesen kitrappoltam a szobából és leültem az ágyra. Kezdett kicsit sok lenni nekem ez az egész. Apa leszek, életem szerelme hónapokig fog emiatt szenvedni, most haragszik rám... Fejemet fogva gondolkodtam, hogy mit és hogyan kéne tennem.<br />Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor két forró érintést éreztem a hátamon.<br />-Em, ne haragudj – nézett rám könnyes szemekkel.<br />-Miért haragudnék? – fordultam felé és mosolyogva megöleltem.<br />Zokogva ölelt vissza, mintha sosem akarna elengedni.<br />Lassan eldőltünk az ágyban, szerelmem kényelmesen elhelyezkedett mellkasomon. Mosolyogva simogattam a hátát, miközben ő arcomat vizsgálta.<br />-Szeretlek Emmett Cullen – motyogta és sós illat töltötte be a szobát.<br />-Sírsz? - emeltem fel fejét. Könnyei egymás után csordultak ki. Szörnyű volt Őt így látni.<br />-Mi a baj szívem? – kérdeztem ijedten.<br />-Semmi – törölte le a szemét.<br />-Lizi? Mond el – motyogtam miközben szemei után kutattam.<br />-Semmi csak a hormonok – nevetett fel. – Tudod mihez lenne kedvem?! – ült fel lassan ágyékomra.<br />-Szó sem lehet róla – toltam el kezét, amely már nadrágom cipzárjával bajlódott.<br />-Miért? – kérdezte ismét zokogva.<br />-Aludnod kell – simítottam végig a haján.<br />-Nem kellek ugye? Túl kövér vagyok? Undorotsz tőlem? – ugrott ki az ágyból, majd zokogva kirohant a szobából.<br />-Anyádat! – hallottam meg hangját majd ajtó csapódását.<br />-Edward, Alice!? Hova megy? – rohantam kifelé. Ilyen állapotba nem vezethet.<br />-Újra rajta van az pajzs.. – motyogta Edward idegesen.<br />-Nem döntött – állt csukott szemmel mellettem Alice.<br /><br />Rose/ Lilen szemszöge<br />Nemsokára itt az esküvő, Nessievel már mindent jól megterveztünk. A koszorúslány ruhától kezdve a dekoráción át a vendéglistáig. Vendéglista… Nem is tudom, hogy eddig, hogy nem esett le, hogy Cullenek is jönnek. Hiszen ez érthető. Lehet csak nem akartam belegondolni. Sammel minden rendben köztünk. Elég tüzes személyiség, de nagyon jól megtudom fogni. Persze kisebb vitáink ebből már voltak, de a békülés nagyon édes. Szóval annyira azért nem bánom.<br />Épp a Port Angelesi plázában rójuk köreinket szerelmemmel. A megfelelő nászajándék reményében.<br />-Szerinted lehet gyerekük? – kérdezte egyszer csak meg Sam. Hírtelen jött a kérdés és szíven ütött.<br />-Szerintem igen – bólogattam. – Miért? – kérdeztem vissza.<br />-Csak elképzeltem Jaket, ahogy lóg rajta három gyerek – kuncogott.<br />-Jake jó apa lesz – mosolyogtam. Attól, hogy engem utál én nagyon szerettem Jaket. Nem azt, aki ki akar nyírni és mikor rád nézz legszívesebben elszaladnál. Azt a Jacobot szeretem, akiről barátnőm áradozik, akit az ő szemében látok.<br />-A bevésődés egyik szabálya, hogy olyanba vésődsz be, akivel lehet közös gyereketek – vizsgálta a cipőjét szerelmem.<br />-Nekem nem lehet gyerekem Sam – jelentettem ki. Már elfogadtam, márt nem tudtam tenni. Bár féltem szerelmem véleményétől.<br />-Tudom – ölelt át majd lassan megcsókolt.<br />Sam ilyen volt. Bármikor meg tudott vigasztalni, mindig tudta mire van szükségem. A többiek szerint kiállhatatlan, ha látnák ezt a felét, azt hogy viselkedik velem megváltozna a véleményük.<br /><br />Liz szemszöge<br />Idegesen szorítottam a kormányt. Nem tudtam hova tartok, nem tudtam miért, nem tudtom semmit. Nem értettem magamat, nem értettem mit akarok. Csak egyedül lenni, csak átgondolni a dolgokat egyedül, magammal.<br />Mióta Emmettel összehozott a sors, nem is volt időm gondolkodni. Nem volt időm magammal foglalkozni… Nem Emmett a hibás, hiszen én akartam vele tölteni minden időmet. Sőt, még most is. De néha az embernek, vámpírnak vagy esetünkben félvérnek is pihenni kell.<br />Lassan leparkoltam az út szélére.<br />Te mit szeretnél? Nem megölelni, nem megcsókolni? Most komolyan nem lenne jobb, megölelni őt, mint itt dekkolni? Ha nem is akar velem szeretkezni. Mér a kulcson volt a kezem, már majdnem elindultam mikor eszembe jutott a kérdés. Miért nem akar velem szeretkezni? Már nem szeret? Nem tetszik neki, hogy nézek ki? Nagyobb lett a hasam és a melleim… Most ezért?<br />Könnyeim lassan lecsordultak arcomról. Sós könnyeik elértek ajkaimig.<br />Hangos dudálásra lettem figyelmes, majd egy vakító fény és éles fájdalom az oldalamban.<br /><br />Bella szemszöge<br />-Alice látnod kell! Valami történi fog vele… - könyörögtem barátnőmnek.<br />Szerelmem nyugtatólag simogatta hátam, de most eltudtam volna küldeni még őt is egy melegebb éghajlatra.<br />-Keresük meg – jelentette ki Adam. – Mennyetek el én itthon maradok a kicsikkel.<br />-Minél többen vagytok annál hamarabb megtaláljátok. Nem juthatott olyan messze – bólintott Daniel is.<br />-Igazuk van – egyeztem bele. – Mennyünk.<br />Esme és Alice pár perc múlva indultak csak utánunk. Sebesen vágtunk át az úton, sebesen kerestem lányom, mert tudtam valami rossz fog vele történni. Ez az a bizonyos anyai megérzés, amely sosem csal, sosem téved.<br />Hangos csattanásra lettem figyelmes, pár száz méterre lehetett tőlünk. Mindenki a hang irányába fordult és megindultunk felé.<br />Liz kocsija volt és egy másik autó. Vér illata csapta meg az orromat. A lányom vérének illata. A lábam megremegett, a szívem összetört. Mi van ha?<br />A fiúk már a kocsik mellett álltak és fémdarabokat téptek le az autókból. A természet hangjába bele-bele hasított az éles hang. A következő pillanatban Edward kiemelte Lizit a kocsiból. A felsőjén hatalmas vérfolttal, az arcán sebekkel, eszméletlenül.<br />-Istenem – indultam meg felé, de menet közben összedőlt a világ és összeesetem.<br /><br />Esme szemszöge<br />Gyorsan Bella után kaptam és megtartottam őt. Jasper átvette kezeim közül lányomat, majd Carlislék felé mutatott. Óriás vérfolt terült szét a betonon.<br />-Valami anyagot agyatok! – üvöltött fel Edward.<br />Alice oda nyomta neki vastag pulcsiját, és fiam rögtön a sebre nyomta.<br />-Nem bírom – sikkantott fel Alice és elszaladt az erdő irányába, ahol valószínűleg szerelme és Bella is lehetett.<br />Carlisle szorgosan dolgozott Lizi felett, aki iszonyatosan festett. És akkor tudatosult bennem, Lizi a mi Lizink fekszik itt. Akinek mindent köszönhetünk. A családunk mozgató rugója, a családunk szíve. Nélküle hol lenne Adam, Lucy és Daniel? Emmettel mi lenne? És a mi boldogságunkkal?<br />Liz és a babája. Akik most küzdenek életükért, akiket elveszthetünk. Nem! Esme, ilyenekre nem is gondolhatsz. Lizt erős fából faragták, túl fogja élni. A baba pedig…<br />Emmett idegesen térdelt szerelme mellett. Mérges volt és félt. Mérges, sőt dühös volt magára. Félt, rettegett, mint mindegyikünk.<br />-Kezd elállni a vérzés – motyogta Carlisle.<br />-Jasper hozzatok vért! – jelentettem ki hangosan, hogy ők is meghallják, ha messzebb vannak.<br />Fél óra múlva már a házban voltunk. Carlsile és Emmett Lizivel fent, az orvosi szobában, mi pedig a nappaliban.<br />Bella magához tért, nem értettük, hogy mi történ vele. Hiszen egy vámpír nem ájulhat el.<br />A telefon vad csörgésbe kezdett Bella zsebében.<br />-Nessie – motyogta.<br />-Anyu. Minden rendben?! Liz nem feszi fel a telefont, valami baj van… - csapott meg az ideges hang. Nessie nem volt a szívem csücske, de most, ebben a pillanatban megszakadt érte is a szívem. Érezte, hogy testvére min megy keresztül és félt.<br />-Nessie feküdj vissza – hallottam meg Jake hangját.<br />-Mi történt veled? – kérdezte ijedten Bella.<br />-Mi van Lizzel anyu? – zokogott fel.<br />-Semmi baja sincs szívem – válaszolt vissza Bella.<br />-De érzem. A fájdalom ok nélkül… - mondta elrévedve.<br />-Mi történt?- kérdezett vissza értetlenül.<br />-Az oldalamba iszonyatos fájdalmat éreztem és elájultam – suttogta.<br />-Pont mint Liz… - motyogta Jasper.<br />-Mi van Lizzel? – kérdezte Nessie kiakadva.<br />-Semmi gond nincs – remegett meg a hangja. Nagyon nehéz egy anyának hazudni, a saját gyerekének. De tudtuk, hogy ez a jó döntés és ez megkönnyítette a helyzetet. Értettem miért teszi ezt Bella és tudtam milyen nehéz neki.<br /><br />Liz szemszöge<br />Mindenhol sötétség. Mindenhol hideg. Minden irányból félelem.<br />Semmit nem éreztem, mégis féltem, rettegtem. Az agyam tompán működött. Ha nem lett volna ilyen hideg és nem féltem volna az ismeretlen sötétségtől talán élvezem a helyzetet. Ezt akartad Lizi, had gondolkodhass. Tessék megkaptad. Próbáltam valamivel elütni az időt, hosszú percek, órák vagy napok teltek már el ebben a sötétségben. Kezdem lassacskán megszokni, mikor szorítást érzetem a kezemnél. Emmett?!<br />-Tudom, hogy egy szemét állat vagyok és nem érdemellek meg, de térj magadhoz. Kérlek, szerelmem – motyogta fájdalmas hangon. A szívem apróra húzta magát, de mégis megfeszült a fájdalomtól. Legnagyobb ellenségemnek nem ajánlom, hogy ezt átérezze. Amint a neki legfontosabb személy hangjából ennyi fájdalom árad.<br />Te megtudod szüntetni a fájdalmát. Mire vársz még?<br />-Em – suttogtam erőtlenül.Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-51665967172001479302010-10-08T12:05:00.001-07:002010-10-08T12:17:32.116-07:00Rászolgálva - 9. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmMmleTuE9OLqEl01-2qu9YrNNSq2vjJsByltGTqVN6WQ-ZlDLbv-5G12w4Uv9SbvIEgilxoe-24JbSbzNAf5Uk7EBt_N1rdpr2r_FliYapRdqJDSleyKgnaDW_Eh9meJnAKUB_TTl_gk/s1600/201992-9fae9-34062863-m750x740.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 290px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmMmleTuE9OLqEl01-2qu9YrNNSq2vjJsByltGTqVN6WQ-ZlDLbv-5G12w4Uv9SbvIEgilxoe-24JbSbzNAf5Uk7EBt_N1rdpr2r_FliYapRdqJDSleyKgnaDW_Eh9meJnAKUB_TTl_gk/s320/201992-9fae9-34062863-m750x740.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525754222493790930" border="0" /></a>A 8 <span style="font-weight: bold;">komizónak</span> küldeném.:) <span style="font-style: italic;">Evcu imádlak!</span><br /><div style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">9. feje</span><span style="font-size:180%;">zet - Meglepetések<br /></span></div><span style="font-style: italic;">Nessie szemszöge</span><br />Egy hónapja él Lilien a La Pusban. Nagyon jól összebarátkoztunk, rengeteget lógtunk együtt. Talán kijelenthetem az is, hogy legjobb barátnők is lettünk. Két igazi oka volt ennek a barátságnak, egy, mert senki más nem bízik meg benne - persze, Sam igen- rajtam kívül. Kettő nagyon hasonlítunk, nem kinézetre vagy ilyesmi, inkább belül a szívünk mélyén. Szerelmem szerint, ebből csak baj lesz. Bizalmatlan. Már volt pár vitánk ezen, én tejesen megértem őt is. Nem piskóta jó döntéseket hozni. Igen, döntéseket hozni… Seth és Jake most együtt alfák vagy, hogy is mondjam. Seth hamarosan kiszáll, szóval kell egy kis oktatás. Jake kiváló falkavezér lesz, bár Seth is az.<br />-Már megint min jár az eszed? – cirógatta szerelmem csupasz hátamat.<br />-Semmi – mosolyogtam. – Azt hittem még alszol – bújtam hozzá közelebb.<br />-Pedig már nem – mosolygott álmosan.<br />-Álmos vagy? - feküdtem mellkasára.<br />-Egy picit – simította óriás kezeit derekamra.<br />-Még aludhatsz – nyomtam egy csókot arcára. Majd a lassan kicsúsztam az ágy szélére, vagyis próbáltam. Hiszen két erős kar megakadályozott.<br />Kérdőn néztem szerelmemre.<br />-Ne menj el - vette könyörgőre a formát.<br />És persze, neki nem lehet ellenállni.<br />Mosolyogva másztam rá, és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Épp elkezdtem vadulni, mikor halk kopogtatást hallottunk.<br />-Nessi, a meghívókat még meg kell cé…. Hopsz, bocsi – lépett is ki Lux.<br />-Ahjj – sóhajtott fel Jake.<br />-Nyugi van. Épp az mi esküvőnket szervezi – csókoltam meg utoljára, majd magammal húzva a takarót felálltam, és a szekrény elé sétáltam.<br />-Várod már? – kérdezte halkan.<br />-Persze – húztam magamra egy bugyit. - Te nem? – néztem ijedten hátra.<br />-De, de – vigyorgott. – Bár számomra nem számít, hiszen csak egy papír…<br />-Ez egy eskü Jake – néztem keményen a szemébe.<br />-Szerintem ez az eskü hónapok óta megszületett, szerelmem – suttogta szerelmesen. – Te vagy az életem értelme, ha a feleségem leszel csak még büszkébb leszek – kelt fel és ölelt át szorosan.<br />-Jaj, de édes vagy – öleltem át vállait.<br />Telefonom vad csörgésbe kezdett.<br />-Halo – vettem fel pár másodperc múlva.<br />-Szia Nessie! – halottam meg Alice Cullen hangját.<br />-Szia. Miben segíthetek? – kérdeztem rögtön.<br />-Szeretnék besegíteni - hadarta, valószínűleg vigyorogva. Mibe akar ez besegíteni? Vizsgáltam Jake arcát, de csak megrántotta a vállát.<br />-Miben? – kérdeztem értetlenül.<br />-Szevezésben – mondta kissé unottan.<br />-Milyen szervezésben? – kérdeztem vissza. Semmit sem értettem.<br />-Esküvő. Tudod Nessie és Jake! – nevetett.<br />-De, hiszen… Óóó – suttogtam.<br />-Nem segíthetek? – kérdezte bánatosan.<br />-Dehogynem – vidultam fel.<br />-Úgy gondoltam, hogy telefonon és neten intézem a dolgokat szóval nem megyek felétek sem – nevetett.<br />-Oké – annál jobb. Nem tudom mit szólna Lilienhez.<br />-Most le kell tennem, Liziék hamarosan itthon lesznek – hadarta.<br />-Miért hol vannak? – kérdeztem.<br />Mostanában nem hívtam nővérem, nehogy elszóljam magam az esküvőről. Nem tudom miért akartam még titokban tartani előttük, de úgy érzem így lesz tökéletes.<br />-Kiruccanáson. Nem is beszéltetek? – kérdezte meg meglepetten.<br />-Nem, de majd bepótoljuk – mosolyogtam zavartan.<br />-Akkor szia. Puszilom Jaket – suttogta Alice.<br />Nem értettem, hiszen Alice nem is bír engem, vagyis megértem, hogy miért csak… Miért akar segíteni? Miért puszilja Jaket?<br />-Kiráz tőle a hideg – vakarta a fejét Jake.<br />-Sajnálom, de a családom – nyomtam egy puszit szerelmem ajkaira. Magamra kaptam a ruhám és megindultam a fürdő felé.<br />-Szia – jött velem szembe a folyosón Sam.<br />-Szia – mosolyogtam vissza és tök elmentem mellette. Majd egyszer csak leesett, Sam mit keres itt? – Miért vagy itt? – kérdeztem félig a fürdő ajtóban már.<br />-Jakehez jöttem – mosolygott rám, barátként. Sam nagyon jó barát volt, örültem, hogy végre bevésődött, normálisabb lett. Kijelentem normálisabb, nem normális. Kuncogtam a saját viccemen.<br />-Oké – rántottam meg a vállam.<br />Gyorsan fogat mostam majd lesiettem a nappaliba.<br />-Azt hittem még nyomtok egy gyors menetet – vigyorgott rám kajánul Lux. Nagyon perverz a csaj.<br />-Honnan tudod, hogy nem nyomtunk? – néztem rá értetlenül.<br />-Szia Nessie – lépett elém Lilien egy halom papírral.<br />-Szia – öleltem meg.<br />-Kezdjük a munkát csajok – csapta össze a kezét barátnőm.<br />Már vagy öt perce néma csendben írogattunk, mikor Lilien lefagyott.<br />-Cullen? - kérdezte tőlem ijedten.<br />-A nővérem és az anyám családja – néztem rá békítőleg.<br />-Tudom, de akkor én nem lehetek itt – húzta össze magát a kanapén.<br />-Miért ne lehetnél? – kérdezte értetlenül Lux.<br />-Nem akarom, hogy ez arról szól, hogy mit keresek itt, mekkora egy szemét kurva vagyok és egyebek – nézett a szemembe.<br />-Lili a barátnőm vagy, itt leszel és kész. Ez az ÉN esküvőm, és ÉN döntöm el, hogy ki van meghívva és ki nem. Itt leszel és kész. Ha elmész nagyon mérges leszek – néztem rá figyelmeztetőleg.<br />-Lányok! – jött le a lépcsőn Jake és Sam.<br />-Jól vagyunk – mosolyogtam majd visszahajoltam a borítékok fölé. Bár remegett a kezem, mint a nyárfalevél. Tudtam, hogy nem nagyon fognak örülni Liliennek, de nem érdekelt. Vagyis érdekelt, de nem tudtam lemondani Lilienről sem.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCBOLAT8oD-YdUDNOQMc2GlRhcC1mhslGHAoUTGVRAuQXd4TLh7PpnjXjcJU0neziM3oaFNHMlcIWBNf_jyxhzwcxomPmrVEyKDxHlnbSKfISS8PK4GRk__ZHJTB66D3zah4Dpd7Tyb38/s1600/images.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 267px; height: 189px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCBOLAT8oD-YdUDNOQMc2GlRhcC1mhslGHAoUTGVRAuQXd4TLh7PpnjXjcJU0neziM3oaFNHMlcIWBNf_jyxhzwcxomPmrVEyKDxHlnbSKfISS8PK4GRk__ZHJTB66D3zah4Dpd7Tyb38/s320/images.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525754227352653682" border="0" /></a><span style="font-style: italic;">Lizi szemszöge</span><br />-Adam! – ugrottam az említett nyakába, ő hiányzott a legjobban.<br />-Liz, megfulladok – nevetett fel.<br />-Oh, bocsi – léptem egy kissé hátrébb.<br />-Helló öcskös, jól megnőttél – rázott vele kezet Emmett, majd megölelték egymást. Ez a kézfogás dolog úgy láttam sokat jelentett Adamnak. Piros pont Em macinak. Vigyorogtam.<br />-Gyertek. Esme és Carlisle már nagyon vár titeket – húzott maga után.<br />Esme és Carlisle tényleg izgatottan vártak minket. Megölelgettük őket majd beszálltunk Carlisle kocsijába.<br />Esme, én és Emmett hátul ültünk. Carlisle vezetett, Adam pedig az anyósülésről bámult hátra felé.<br />-Hiányoztatok – mosolygott Esme.<br />-Ti is – tettem kezemet a hasamra, amit Esme egy mosollyal jutalmazott.<br />-Sőt még eggyel többen is jöttetek – kacsintott rám Adam.<br />Nem ilyen reakcióra vártam Adamtől, sőt… Mintha megjátszotta volna?!<br />-Hogy vagy? – kérdezte Carlisle.<br />-Jól – mosolyogtam. – Sőt, fantasztikusan – szorítottam meg szerelmem kezét.<br />-Emmett, hogy van Liz? – kérdezte nevetve Adam. – Még ha épp halálán volna, akkor is azt mondaná, hogy jól van – nézett rám hülyén Adam.<br />-Reggel volt rosszul, többet alszik és néha megszédül – mondta Emmett, majd bocsánatot kérve rám nézett.<br />-Ezt még visszakapod – suttogtam fülébe.<br />-Szerelmesebbek vagytok, mint, ahogy elmentetek – nevetett Adam.<br />Végig fecsegtük az időd hazáig. Emmett és Carlisle kipakoltak a csomagtartóból mi pedig lassan a ház irányába indultunk. Emmett vigyorogva nyomott egy csókot számra, mikor megvártam az ajtó előtt.<br />Esme és Carlisle már sehol sem voltak mikor szétváltunk Adam pedig mosolyogva invitált minket beljebb az ajtón.<br />-Üdv itthon! – sikkantottak fel Alicék, de akire először megláttam, az nem volt más, mint anyu.<br />Rögtön a nyakába ugrottam és öleltem, ahogy csak bírtam. Hiányzott, majd mindenkit megölelgettem és a szoba közepére pakolt cuki dobozok felé terelt Alice. Kék vagy rózsaszín… Kék! Fiú lesz. Érezem.<br />-Kék? – kérdezte Esme.<br />-Igen, fiú lesz – simítottam végig gömbölyödő pocakomon. Mikor hírtelen elsötétült a világ.<br /><br />Nessie ruha:<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNpuFSoXjw4-FJq_Ih4JfcfUfMOtmhENZFll9ezi0pRLtBdjP-zcR_PckaMbgvpCpT1tQ2KiuQE5_lFl4XSGHuT14NsQhFWYxnsiRRNDeoCnXVB0I6uknAMvw0SoSOGtUjSFkC0um-xMw/s1600/img-thingffff.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNpuFSoXjw4-FJq_Ih4JfcfUfMOtmhENZFll9ezi0pRLtBdjP-zcR_PckaMbgvpCpT1tQ2KiuQE5_lFl4XSGHuT14NsQhFWYxnsiRRNDeoCnXVB0I6uknAMvw0SoSOGtUjSFkC0um-xMw/s320/img-thingffff.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525755898036732818" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKwj5nAziSofwN3Fm3w58oCi2c_ol3spovRNnfkVxeDqgeaLymbIOBwGOFlHJaYxTWXWnN13cH1BDPiC6zTZVbRw_rGdAujaDpWxBF70l9Pfm9KU_YZHhV6fTgP0cjRAngBFGFLs2w4N0/s1600/naci17.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 150px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKwj5nAziSofwN3Fm3w58oCi2c_ol3spovRNnfkVxeDqgeaLymbIOBwGOFlHJaYxTWXWnN13cH1BDPiC6zTZVbRw_rGdAujaDpWxBF70l9Pfm9KU_YZHhV6fTgP0cjRAngBFGFLs2w4N0/s320/naci17.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5525755907020386930" border="0" /></a>Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-77052670682702159052010-10-08T11:55:00.000-07:002010-10-08T12:04:32.922-07:00Rajtatok múlik skacok!Sziasztok! Most egy kis közérdekű jön.:)<br />8 komi érkezett:S *szomorú fejet vág*<br />Nem vagyok az a panaszkodós típus vagy lehet az vagyok::/ Na tök mindegy, szóval nekem ez kevés...<br />8 ember nagyon sok, és nagyon kevés. Sok ahhoz, hogy tudom 8 ember napját színesebbé tettem, de kevés ahhoz képest, hogy 141 olvasó van...<br />Suli! Értem én, itt a suli... Nincs idő komizni... DE TI, HOGY VÁRJÁTOK AKKOR EL TŐLEM A FEJIT????<br />Felfogom tenni a könyv utolsó fejezeteit is... Fel fogom tenni, nem érdekel, hány komi van...:)<br />DE az én tempómba, és ha ekkora a lelkesedés 99% hogy nem lesz 4. könyv... Magatokra vessetek.:/ Sőt ha nagyon berágok, letörlöm a blogot..*gonosz fej*<br />Ez mind1 blogra vonatkozik..:) A körhintára is, amit most Evcuval írunk közösen. <span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">Elégedetlen vagyok!</span></span><br />20 percen belül kövi feji:PRoadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8633940207804711909.post-63779186813572593622010-10-03T12:35:00.000-07:002010-10-03T12:45:05.189-07:00Rászolgálva - 8. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSA6IgGst6D6edYP153_4ibt6jmqD1JYELo03MCRvCAvbe6jB0e8WH5TUYgiGPu_mK-sd_O00jNJX8apS4ZF9w_B525JlGH0Xj4IvlU80KsrAzTeIHjJjQlEVsAVcxk4VT0MvR34JV9-0/s1600/vvvv+vv.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 192px; height: 262px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSA6IgGst6D6edYP153_4ibt6jmqD1JYELo03MCRvCAvbe6jB0e8WH5TUYgiGPu_mK-sd_O00jNJX8apS4ZF9w_B525JlGH0Xj4IvlU80KsrAzTeIHjJjQlEVsAVcxk4VT0MvR34JV9-0/s320/vvvv+vv.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5523907218361814402" border="0" /></a><br /><span>Sziasztok lányok! Sajnálom, hogy csak ilyen későn hozom és nem is lett valami hosszú.. De most ennyi lett:) Remélem tetszik:) És kicsit mérges vagyok, hogy csak 13 komi gyűlt össze... Nincs komihatár, de ha nem kapok 20-at... az izgi fejiket később hozom:)</span><span> Tudom rendes vagyok.. :P Jó olvasást, és <span style="font-weight: bold;">Evcunak</span> küldöm.</span><span style="font-weight: bold;"><br /><br /><span style="font-size:180%;">8. fejezet</span></span><span style="font-size:180%;"> - </span><span style="font-weight: bold;font-size:180%;" >Emberi érzések, egy vámpír szívében</span><br />Liz szemszöge<br />Mosolyogva szálltunk fel a gépre szerelmemmel. Bár nagyon nehéz volt elhagyni a szigetet, de ha egyszer menni kell, akkor menni kell. Lenge inget vettem fel, amelyben egyáltalán nem látszott a hasam. Egy feszülős felsőben már láthatta volna a nagy világ, de így sokkal kényelmesebb is.<br />Már pár nap után rájöttünk, hogy az én terhességem nem olyan, mint ha ember lennék. Gyorsabb, sokkal gyorsabb. Bár erre számítani lehetett, hiszen a baba háromnegyed vér. Anyám, de bonyolult. Remélem minden rendben lesz. Nagyon boldogak vagyunk Emmettel, de mindkettőnkben ott van a félelem is.<br />-Jól vagy? – simította hatalmas kezét hasamra.<br />-Persze, csak elgondolkodtam – mosolyogtam, miközben kezemet kezére tettem.<br />Mosolyogva csacsogtam mindenféle dologról. Általában nem vagyok ennyire bőbeszédű, de nagyon izgatott voltam.<br />-Mi legyen a neve? – kérdeztem Emmettől.<br />-Nem tudom – nézett rám értetlenül. – De erre még ráérünk…<br />-Szerintem fiú lesz, olyan, mint te. Egy kis Emmett – öleltem magam körbe, miközben Emmett vigyorgó képét néztem.<br />-Szerintem meg egy olyan gyönyörű kislány lesz, mint te – fogta meg a kezem.<br />-Mindegy, hogy mi lesz, csak egészséges legyen – mosolyogtam rá.<br />-Igaz – ölelt magához.<br />Bella szemszöge<br />-Oké, oké! – tapsikolt Alice.<br />-Ki megy ki eléjük? – kérdeztem izgatottan.<br />-Te semmiképp, te vagy a meglepi – vigyorgott, majd becsukta szemeit. - Adam, Esme és Carlisle – mosolygott Alice.<br />-Rendben –bólintott mosolyogva Esme a kanapéról.<br />-Most szálltak fel a gépre, szóval két óra múlva ráértek indulni – mosolygott vissza barátnőm.<br />-Alice kezdjük a díszítést – mondta Edward.<br />-Te mész főzni – mutatott rám a pattogó labda.<br />-Mit főzzek? – kérdeztem mosolyogva.<br />-Mindent nekem kell megmondani? – nevetett Alice.<br />-Bolonyait – mosolygott Lucy. – Nem nekem, megérzés… - mosolygott. Persze, majd neki…<br />-Oké – nyomtam egy puszit szerelmem arcára, majd megindultam a konyha felé.<br />-Tetszeni fog nekik, ne izgulj – mosolygott Daniel a pultról. - Szerinted haragudnak a múltkoriért, elég rosszul jött ki – állapította meg a kis okos, miközben engem figyelt.<br />-Igen – bólintottam.<br />-Érthető lenne – motyogta, miközben zokniját vizsgálta. – Liz biztos nem fog, Emmett lehet, de ő is csak akkor ha Lizi kiborult utána. De nekünk nem fogja felhányni, főleg ha hazajönnek – nézett a szemembe.<br />-Igazad van. Így még rosszabb – bontottam ki a spagetti tésztát.<br />-Nyugalom Bella – lépett be az ajtón Jasper.<br />-Nem lesz gond – sikkantott Alice.<br />Nem értettem barátnőm viselkedését, hiszen Lucy és ő miatta lett ez az egész… Jó, nem kenem rájuk, de…<br />-Bella! – szólt rám Jasper.<br />-Leálltam – mosolyogtam.<br />-Olyan cukik ezek a ruhák – hallottam meg Alice hangját a nappaliból. – Bella neked van stílusérzéked? – kérdeztem meglepetten.<br />-Időben észrevetted – nevettem fel, miközben gyorsan elmosogattam.<br />-Jó, hogy időben megtaláltad – öltött rám nyelvet, miközben a babaruhákat pakolgatta cuki rózsaszín és kék dobozkákba. Majdnem csak túl cuki dobozkákba…<br />Emmett szemszöge<br />Szerelmem lassan elszunyókált kezeim között, az utóbbi három nap, egyre többet alszik. Olyan édes volt, örültem, hogy végre boldog, de nagyon féltem. Mi lesz most? Főleg, hogy ilyen gyorsan nő?<br />-Emmett – suttogta halkan. Azt hittem már felkelt, de nem. Sőt, egyre mélyebben szunyókált. Mindig mikor rólam álmodik, vagyis az én nevem suttogja, alvás közben újra érzem azt a meleget a régen megfagyott szívem kö<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeE6PmdKL4HY_mI3tmYil1tHsWLp6wndyagPsOQR2s5tygm4j36LWoRRa9d8T_GKfxwqDYyDs7bf57eO-pZDO5DQQlDHJL9W59awc6tEZ5UCHNB3E3UxgnpR_p0d95M6r0v38pEcf38k/s1600/twrobstenksbalt4.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 155px; height: 212px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeE6PmdKL4HY_mI3tmYil1tHsWLp6wndyagPsOQR2s5tygm4j36LWoRRa9d8T_GKfxwqDYyDs7bf57eO-pZDO5DQQlDHJL9W59awc6tEZ5UCHNB3E3UxgnpR_p0d95M6r0v38pEcf38k/s320/twrobstenksbalt4.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5523906972482778818" border="0" /></a>rül. Ez nem a fizikai melegség, ez a boldogság.<br />-Hozhatok valamit? – suttogta mosolyogva egy húszon éves nő.<br />-Nem köszönöm – engedtem meg felé egy mosolyt.<br />-Rendben – tologatta tovább kocsiját.<br />Az embereket figyeltem perceken keresztül. Mellettünk srégen egy idős házaspár ült, egymás fonnyadt kezét szorongatták. Látszott köztünk a szeretet, a harmónia. Talán köztünk is így látszik?<br />Előttük két férfi és egy nő ült. Az egyik férfin öltönyben, laptoppal az ölében, szorgosan dolgozott. A másik a mellette ülő nőt fűzte, első ránézésre azt hittem férj és feleség. De a nő kezén nem volt gyűrű, míg a férfién ott csillogott. Következő pillanatban leesett a tárcája, amiből kiesett három apró fénykép. Két kislány és egy kisfiú, a gyerekei… Emberek, hazugságok, megcsalások…<br />Előttük két fiatal lány, aki testvérek lehettek, hiszen nagyon hasonlítottak egymásra. Mindkettőjük kezén egy-egy fekete szalag díszelgett, a halál jele. A fiatalabbik lány arcáról könnycsepp csöppent le, ezzel egy időben megremeget a másik. Emberek, akik életében ott szerepel a halál, akiknél száz éven belül beköszönt. Szerencsések vagyunk, még ha átok és szenvedés is-e lét. Mázlisták vagyunk, hogy örökké élhetünk azzal, akit jobban szeretünk bárminél, a létünknél, a szomjunk oltásánál, a családunknál… Jobban, mint bármi mást.<br />-Megkérjük kedves utasainkat kapcsolják be a biztonsági öveket! Hamarosan leszállunk – szakított ki egy zord női hang a gondolkodásból.<br />Szerelmem mosolygós arcára tévedt a tekintetem, majd lassan végigsimítottam arca gyönyörű vonalán. Bella gyönyörű, de fel sem érhet lánya szépségéhez állapítottam meg. Bár, ha jobban belemegyünk ebbe a dologba senki sem olyan tökéletes, mint se én, se te, se senki.<br />-Ébren vagyok – suttogta, még mindig csukott szemmel.<br />-Oké – csókoltam meg ajkait.<br />-Hmm, fincsi – kászálódott ki kezeim közül, melyek hírtelen értelmetlenek lettek számomra. Minden az volt a világon, ami nem ért hozzá, ami nem segítette őt.<br />Pár perc múlva mosolyogva sétált végig az emberek között. Mindenki őt bámulta, kirítt az egyszerű emberek közül. Két válltáska az én vállamon volt, egy guruló bőrönd pedig az ő kezében.<br />Esmét és Carlislét pillantottam meg, amint nagy bőszen minket keresnek tekintetükkel. Alice és a képessége…<br />-Ott vannak Esméék – fogtam meg szerelmem derekát.<br />-Én nem látom őket – állt lábujjhegyre, komolyan, mint egy kislány.<br />-Talán mert pici vagy – ugrattam vigyorogva.<br />-Csak mert te ekkora darab vagy, nem jelenti, hogy én pici vagyok – öltött rám nyelvet, de nagyban mosolygott.<br />-Imádlak – nyomtam egy csókot a szájára.<br />-Hmm, én is – nevetett. – Akkor mond az irányt. Élvezd ki a helyzetet, mert nem sokszor irányíthatsz… - nevetett.<br />-Papucs férjet akarsz? – kérdeztem meglepetten.<br />-Nem is tudom. Találd ki – nevetett a képembe.<br />-Héé, vigyázz magadra kislány – fogtam meg a kezét szorosan.<br />-Azért sajnálom, hogy vége – motyogta sokkal szomorúbban.<br />-Hidd el én is, majd megismételjük – motyogtam szemeibe elveszve.<br />-De, akkor már hárman leszünk – emlékeztetett mosolyogva.<br />-Igen – vigyorogtam. Milyen sorsom lesz, két nővel…<br />-Sziasztok! – lépett elénk egy fiatal srác. Még sosem láttam, bár nagyon hasonlított valakire…Roadhttp://www.blogger.com/profile/17716221085399481451noreply@blogger.com9