Jó úton - Féltékenység?!

Sziasztok lányok! Itt a várva várt feji! Ma is sikerült kettő*büszke.fej*.
Örülök, hogy kiaksztotátok megint a chatet csajok;), örülök, hogy itt várjátok a kövit! Nagyon boldoggá tesztek, szeretés van.:)
Köszönöm a komikat, és sok "jobbulást". Használt!:D
Köszi, hogy vagytok nekem.
Sipirc olvasni;)
ui.: Előre is boldog névnapot Alicem.:)

38. fejezet - Féltékenység?!

Nessie szemszög
Nem hiszem el, annyira igazságtalan lennék? Én lennék a hibás?
Mindig féltékeny voltam Lizre, hiszen őt mindenki jobban szerette, de én most is nagyon szeretem, Jake és ő számomra a legfontosabb. De nem viselkedhetek így vele… Olyan szemét vagyok, tuti apámra ütöttem, akit megölt… Megint ő a kemény csaj, megint őt kell sajnálni mert megölte… De igen, mindig ő volt, mindig ő volt az okosabb, a szeretni valóbb és ezt nehéz elviselni.
-Ma nem megyek suliba… - mosolyogtam szerelmemre, aki aggódva vizsgált. – Te is tudod, hogy igazságtalan voltam, ugye? – néztem fel rá. Nem tudtam mit vártam tőle, hogy megmondja, mennyire hülye vagyok, vagy inkább hazudjon.
-Igen, mintha irigy lennél rá?! – mondta, vagy kérdezte.
-Irigy? – néztem fel arcába kérdőn.
-Uhum – bólogatott.
-Nem vagyok irigy, vagy lehet…
-Bocsánatot kell kérned – simított végig a hajamon. – Ez így nem mehet tovább, Nessie ő az ikertestvéred.
-Tudom – sóhajtottam.
-Nem hiszem, hogy könnyű lesz – simogatta a hajam.
-De bocsánatot kell kérnem, délután oda megyek – jelentettem ki.
-Okés – mosolygott. – És mit csinálunk délelőtt? – mosolygott kajánul.
-Jake… - nevettem.
-Igen szerelmem? – végigdöntött az ágyon.
Edward szemszög
-Bella! – lépett elő egy fiú.
-Dávid – ugrott szerelmem nyakába.
-Végre visszajöttél, unalom az élet – kacagott. – Áhh, hello Edward – nyújtott kezet.
-Ő Dávid, én változtattam át – mosolygott szerelmem.
-Látom nem nagyon meséltél neki…. – kacagott Dávid. – Hugicám ez nem esett jól.
-Hugicám?! A nővéred maximum öcsi… - boxolt Bella a fiú vállába.
-Neked elvitte a cica a nyelved, vagy Belluska ráharapott – kacagott hangosan Dávid.
-Nem – mosolyogtam. – Még megvan.
-Szuper – kacsintott. – Akkor ugrás be, és mennyünk – mutatott a fekete Bmwre.
-Már úgy hiányzott ez a kocsi… - simított végig rajta Bella.
Hmm, van ízlése…
Pár perccel később már egy nagy ház előtt álltunk.
-Többiek? – nézett meglepődve Dávidra.
-Én nem tudom – mosolygott.
A ház gyönyörű volt, fehér, hatalmas ablakokkal. Fadíszítéssel, kövekkel kirakva alul.
-Edward gyere – fogta meg a kezem és befelé húzott.
-Végre megjöttél! – visítottak, mikor beléptünk.
-Bella már úgy hiányoztál – ugrott szerelmem nyakába egy alacsony, fekete hajú, babaarcú lány.
-Eszter, én is! – ugrott oda egy szőke hajú lány.
Én kissé lesokkolva álltam, sok ismeretlen vámpír mosolygott rám.
-Ő lenne Edward? - lépett mellém egy szőke hajú nő. - Hope vagyok – mosolygott, majd megölelt.
-Ő Eszter – mutatott a fekete hajú lányra. - Evelin, Tomi, Shannon, Eliza és Martin – mutatott körbe.
A lányok megöleltek, a fiúk kezet fogtak velem.
-Edward Cullen –mosolyogtam kissé zavarban.
Mindenki mosolygott.
Másnap reggelig beszélgettünk, nagyábból megismertem mindenkit, főleg a lányokat. Hiszen ők beszéltek végig.
-Oké, kis harc?! – mosolygott Dávid Bellára.
– Mióta elmentél nem is edzettünk – mosolygott Tomi és Shannon.
-Oké. Átöltözök.
-Párba – mosolygott szerelmem. – Kezdjétek, nem értem minek kellek én ehhez – kuncogott.
Mindenki elkezdett harcolni, szerelmem pedig elemezte őket. Fantasztikusan harcolt mindenki. Közel annyira jól, mint Jasper.
Liz szemszöge
-Elszakítottad… - mosolyogtam rá.
-Azt akartad szakítsam el? – vigyorgott rám kajánul.
-Aham, hogy többet ne kelljen felvennem – kuncogtam.
-Miért? Irtó sexi voltál benne cicus – simított végig combomon.
-Valaki ül a teraszon – néztem ki az ablakon.
-Nem hiszem el… - morgolódott. – Visszajöjjek később?
-Nem, maradj Emmett – hallottam meg nővérem hangját. – Örülnék, ha te is itt lennél.
Kiszálltunk és szembe találtam magam Nessievel. Szörnyen nézett ki, a szemei alatt karikák, a haja kócosan, a szája lila.
-Nessie?! – rémültem meg.
-Én úgy sajnálom. Nem akartam ilyen bunkó lenni, tudom, hogy mindent neked köszönhetek, tudom, hogy egy elkényeztetett fruska vagyok, én végig féltékeny voltam rád. És nem törődtem veled, mikor jött Jake, mert úgy éreztem, most jött el az én időm. Én annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg.
-Oké, oké - öleltem magamhoz. – Semmi baj, nem haragszok.
-Nem érdemellek meg... – lépet eggyel hátrébb. – Most haza megyek, vigyázz rá – suttogta az utolsó részt Emmettnek.
-Váóó – bámultam magam elé.
-Gyere be, mert meg fogsz fázni – húzott be szerelmem a házba.
-Hallottad? – néztem rá kérdőn.
-Cicus, vámpírhallás – mosolygott.
-Azt mondja féltékeny volt rám? Mi a francért? – gondolkodtam, hogy mim volt meg, ami neki nem. Semmi.
-Én megértem. Hiszen téged mindenki szeret, persze teszel is érte, és gyönyörű vagy, és teljesen más, mint ő. És, amiért igazán féltékeny … - kérdőn pillantottam rá. – Nem vagyok bolhás, mint az ő kutyája.
-Jaj Emmett – nevettem.
-Meg valószínű nem is ilyen jó az ágyban, mint a „Maci” – mutatta ujjaival a macskakörmöket.
-Azért egy kutya, nem egy maci – öleltem át.
-Pedig neki két farka van – nevetett. Mire én is hangos kacagásba kezdtem.
-Jaj, Macim olyan bolond vagy – csókoltam meg.
-Mond, hogy nem így szeretsz?! – vigyorgott magabiztosan.
-De, bár téged nehéz nem szeretni – döntöttem végig a kanapén.
-Téged meg főleg babám – húzta le rólam a pólót.

A dőlt betűs szöveg, nyinykét illati:)

Jó úton - MIndenki rólunk beszél

Sziasztok itt a fejezet! Sajnálom, hogy csak most, de ez van. Elég rosszul voltam délután, most már jobban vagyok.:/:)
Sajnálom, hogy megvárattalak titeket.
Lehet ma lesz még egy, de nem biztos..:)
Köszönök mindent, puszii. KOMIKAT*.*

37. fejezet - Mindenki rólunk beszél

Két nappal később.
-Mindenki rólunk fog beszélni… - suttogtam az autóban ülve.
-Nyugi cicus, kibeszélik magukat azt kész – tette óriási kezét combomra.
-Nessie mit fog csinálni? – tettem fel a következő kérdésem, amitől rettegtem.
-Szerintem semmit – mosolygott biztatóan. – Ne idegeskedj már, itt leszek veled – simított végig az arcomon.
-Szerencséd – mosolyogtam rá.
Már meg is érkeztünk a parkolóba, rengeteg diák hemzsegett itt-ott. Alice és Jasper,Edward kocsijának dőlve várt minket.
-Mi lenne, ha nem szállnánk ki? – kérdeztem szerelmem.
-Lizi, ki fogunk szállni –következő pillanatban Emmett már nyitotta az ajtót.
-Gyere – mosolygott, majd megfogta a kezem. Minden szem ránk szegeződött, ettől féltem. Majdnem csak hallani lehetette, ahogy az állak koppannak a betonon.
-Mindnenki minket néz – suttogtam, mire szorosan megölelt.
-Jobb, ha tudják, hogy hozzám tartozol… - csókolt meg.
-Emmett – mosolyogtam. – Direkt csinálod… - közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.
Megfogtam a kezét, és Alicek felé húztam.
-Sziasztok – öleltem meg barátnőmet.
-Lizi – mosolygott Alice.
-Mennyünk – húztam Emmettet magam után, miközben Alicel fecsegtünk.
-Oké – mosolyogtam. – Nessiet nem láttátok?
-Nem jön suliba – motyogta Alice, miközben megigazította a hajam.
-Szupi azaz, de kár – mosolyogtam.
-Suli után elugorhatnánk megvenni azt az izét, amit mondtál, hogy kell … - mosolygott, majd elgondolkozott, hogy mit is.
-Mosógépet – nevettem.
-Igen, olyan hülye neve van nem tudom megjegyezni… - mosolygott.
-Alice tök egyszerű, kimossa a ruhákat, mosógép - nevettem.
-Logikus – mosolygott Jasper.
-Lizim tudja – mosolygott szerelmem.
-Akkor én megyek – nyomott egy puszit arcomra, majd megcsókolta Jaspert és eltűnt a folyosó végén.
Mi pedig bementünk a termünkbe, spanyol.
-Melléd ülök – mosolygott Emmett.
-Nem, Jasper mellé ülsz – mosolyogtam vissza.
-Miért ülnék Jasper mellé? – nézett fivérére, aki engem nézett.
-Egy mert a bátyád, és eddig melletted ült, akkor miattam nem hagyod ott. Kettő nem tudok figyelni az órára, túl közel lennél – nyomtam egy puszit arcára, majd elfoglaltam helyem.
-Mintha annyira kéne figyelned… - suttogta mosolyogva.
Pár perc múlva elkezdődött az óra, öt perc múlva már Emmett levelet dobott az asztalomra.
Cicus ez nagyon nem lesz jó, olyan messze vagy – amennyire tudtam, halkan próbáltam nevettni, páran, még így is hátra fordultak.
Igen fél méterre, ekkora távolság… - dobtam vissza.
Most kinevettél? – suttogta.
Majd az előröl kaptam egy levelet… Mi van má’? Egy barnahajú elég bunkó sráctól.
Mennyi egy menet?:D – olvastam át többször a szavakat.
Mi van? – dobtam vissza.
Mennyi vagy egy menetre édes?:$ – olvastam újra.
Ha-ha – írtam vissza.
Komolyan, befizetek egyre. Kétszer annyit kapsz, mint a Cullentől…:)
Rossz ajtón kopogtatsz szivi – dobtam vissza a papírt és fortyogtam.
Pont ki is csöngettek.
-Mit akart? – állt elém rögtön Emmett. – Szétverem – indult a srác után, aki rögtön kirajtolt a teremből.
-Hagyd… - nyúltam utána.
Ebédig, minden rendben ment. Minden órán stréber módjára jegyzeteltem, vagy rajzolgattam.
-Egy szelet sonkás pizza és egy sprite lesz – mondtam a konyhás néninek.
-Tessák drágám… - nyomta a kezembe.
-Köszönöm – majd a Cullen asztal felé vettük az irányt az én macimmal.
Mindenki előtt ott sorakozott a kaja, de csak én ettem. Emmett és Jasper valami autóról beszéltek, Alice pedig az új, Párizsból érkezet ruháiról magyarázott. Edward elment anyuval Olaszországba. Sejtettem, hogy így lesz, bár kicsit önzőnek tartom hiszen Esmének elkélne a segítség, de ő tudja.
-Sziasztok – lépett hozzánk Lora.
-Hé, szia – öleltem meg. – Hogy vagy? És Tony?
-Jól vagyunk, már kiengedték a kórházból – mosolygott.
-Miért vagy bent? Nem úgy volt, hogy csak később kezded a sulit? – kérdeztem mosolyogva.
-De, csak papírok miatt.. Meg gondoltam megnézlek – mosolygott. – De megyek is. Sziasztok - intett a társoság felé.
-Nem fél tőlünk – motyogta Jasper. – Ez érdekes.
-Nincs mitől félnie – mosolyogtam, majd megöleltem Emmettet.
Még két óránk volt, amit nagy nehezen végig szenvedtem. Elég unalmas volt egyedül, hiányzott a nővérem…
-Oké, akkor ti mentek a volovóval, pár óra és mi is otthon vagyunk – mosolygott a fiúkra Alice.
-Oké – sóhajtott Em.
-Tiszta önző vagy – mondta Alice szerelmemnek.
-Miért is? – vigyorgott.
-Egész napra lefoglalod Lizit, így nem ér… - mosolygott Alice.
-Aki megteheti – nevetett a macim.
-Akkor sziasztok – csókoltam meg szerelmem.
Mér indultunk is barátnőmmel.
-Mosógépek rettegjetek megyünk – nevetett Alice. – Megjegyeztem!
És csak mosolyogni tudtam aktivitásán.
-Visszafelé vezethetek? – nézett rám boci szemeivel, aminek nem tudok ellentmondani.
-Persze – adtam meg magam, pedig nem szerettem, ha a kicsikémet más vezette.

-Ezt kérjük – mutattam a kiszemelt mosógépre.
-Betenné nekünk a kocsiba – mosolygott Alice a húszas éve végében járó, aránylag helyes eladóra.
-Persze lányok – vigyorgott. – Telefonszámokért cserébe?
Nagy nehezen berakta, szegényke alig bírta el. Mi meg mosolyogva vizsgáltuk, amint szenved.
-Telefonszámok? – mosolygott ránk izzadtan, vörös fejjel.
-Ó, én nem tudom az ennyim… - néztem barátnőmre.
-Én sem… Add meg te – vigyorgott Alice. - Majd felhívunk.
-Oké – nyomott oda egy cetlit a kezembe.
-Köszi, szia – mosolyogtam és bevágódtunk a kocsiba, ahol hangos kacagásba kezdtünk.
-Mekkora bolond…

Lizi ruhája:

Jó úton - Rossz, aki rosszra gondol

Sziasztok csajok! Köszönöm, hogy megvártátok. Jó éjszakát. - Én még vagyok egy ideig.- Puszi..
Szeretés:)

36. fejezet - Rossz, aki rosszra gondol

-Rossz, aki rosszra gondol… - mosolyogtam. – Aki nem tud mondani levesz valamit, hogy te is örülj szívem – nyomtam egy csókot a szájára. – Lányok, fiúk ellen.
-Okés – mosolygott.
Leültünk a nappaliban egy körben.
-Mi kezdünk. Nagy, és vastag, megőrülök érte, hogy a kezembe, a számba vegyem! Pedig tudom, hogy nem szabadna, talán meg fogom bánni, de nem érdekel, úgy vágyom már.. -...arra a hamburgerre! – mosolyogtam el szélesen, mire a fiúk megilletődtek.
-Ti jöttök – mosolygott Alice.
-Öhm…Sötét van. Csak ketten vagyunk. Előveszem a csövemet, te tágra nyílt szemmel nézed.Kupakolunk, aztán ledugom kicsit mélyebbre.Te óvatosan szívogatod, vigyázol.Nem szereted az ízét, nem akarod, hogy a szádba menjen....Nehéz benzint lopni!!! – nézett ránk vigyorogva Jasper. Hmm?
-Ez szép volt… - mosolyogtam.
-Ugye, várod, hogy belédhatoljak, hogy a nyelvem a testedhez érjen, és együtt elmenjünk? Akkor fűzz meg, hogy járjak veled! -Jó cipőd leszek, ígérem! – mosolygott Alice.
-Csajok, ti ilyet is tudtok? – vigyorgott szerelmem.
-Alig várom, hogy együtt ágyba bújjunk, hogy meztelen testemen érezzelek, hogy mindenhol hozzámérj! Fázom nélküled! Kellesz nekem... -...pizsamám! – mosolygott rám Emmett.
Szerintem már játszottak ilyet, túl jól megy nekik, pedig azt hittem megakadnak egynél…
-Oké, én jövök – mosolyogtam. – Kellesz nekem! Ágyba akarlak dönteni, a hatalmamba keríteni, megizzasztani, hogy remegjen és égjen a tested! -Csak arra gondolj, hol kaptad el az influenzát.
Még rátettem egy lapáttal, a hangsúlyommal játszottam, és Emmett szemébe néztem.
Nevetni kezdtek, Emmett pedig rám kacsintott.
-Uh cicus ezt otthon előadod… - nevetett.
-Én nem tudok többet - mosolygott Jasper. – Emmett? – nézett segélykérően bátyára.
-Én sem.. – rázta a fejét.
-Akkor le egy ruhadarabbal… - mosolygott Alice.
-Erre megy ki a játék, hogy mi pucérak legyünk mi? – kérdezte vigyorogva Emmett, miközben levette a pólóját, majd Jasper is.
-Öhm… Gyengéden az ujjaim közé veszem, ajkaimhoz emelem, nyelvemmel finoman kitámasztom, óvatosan ráharapok, és ha jól csinálom, kijön a mag. -Kérsz te is szotyit? – mosolyogtam Emmettre.
-Ti mit csináltok? – sétált le mosolyogva Carlisle.
-Rossz, aki rosszra gondolt – mosolyogtam.
-De hülye, aki nem – nevetett Emmett.
-És rajtatok miért nincs póló? – mosolygott a fiúkra.
-Mi már kifogytunk… - húzta el a száját Emmett. Olyan aranyos volt.
-Fiúk? – nézett rájuk Alice. - Tudtok?
-Akkor még vegyetek le valamit… - mutattam a gatyára.
-Oké, én inkább elmegyek vadászni… Figyeljetek Esmére – mosolygott majd kisétált.
-Oké – suttogtam utána. - Na le a nadrágokkal… - nevettem a fiúkra.
-Okéé – már csatolták is ki az övet. Alicel mi pedig csak kacagtunk.
-Nagyon sexik – kacsintottam a fiúkra. Ahogy ott ülnek zokniban és boxerben…
-Ezt még visszakapjátok – vigyorgott Emmett.
-Csak szeretnéd édes… - kuncogtam.
-Még egyet tudok… - mosolyogtunk rájuk.
-De elég ha csak a zoknit veszitek le – vágta rá rögtön Alice.
-Reggel, amikor felébredek, első gondolatom te vagy, csak rád vágyom: -kávét mindenáron!
-Akkor most valahogy titeket kell levetkőztetni… - nevetett szerelmem.
-Miért is? – kérdeztem mosolyogva.
-Túl sok a ruha rajtatok… - vigyorgott Jasper. Kacagni kezdtem.
-Oké, hogy szeretnétek?
-Szerintem jobb lenne, ha mára abbahagynánk, csak rosszul jöttök ki belőle srácok – vigyorgott Alice. – Liznek aludnia kell.
-Igaz – mosolygott Emmett. – Akkor mi megyünk is… - kapta fel gyorsan a ruháit.
-Sziasztok – ölelt meg Alice.
-Jó éjt – mosolyogtam rá. – Ha bármi van Esmével hívjatok…
-Meglesz, rendben – mosolygott majd felmentek a lépcsőn. Mi meg indultunk haza.
-Letusolok – mosolyogtam szerelmemre.
-Ne mennyek veled? – kérdezte boci szemekkel. Eltiltom Alicetől…
-Gyere – mosolyogtam. - Holnapután már suliba kell mennünk - motyogtam.
-Semmi kedvem sincs –állt be a zuhany alá, én még vetkőztem. – Emmet ne nézz…
-Ne légy már szégyellős cicus … - mosolygott.
-Nem vagyok az, csak fordulj el… -
-Oké… - nevetett, de elfordult.
Gyorsan lekaptam a ruháim, majd mellé léptem, rögtön átölet és csókolni kezdett. Persze nekem se volt ellenemre, tényleg messze volt a tegnap este.
Gyorsan letusoltunk, majd kiléptünk az zuhany alól.
-Menny csak, mindjárt megyek. – csókoltam meg.
-De nagyon ne várass meg – lépett ki.
Elkezdtem kutatni az egyik fürdőszobai szekrényben, és megtaláltam, amit kerestem Alice selyem hálóingje nevet kapott. Hiszen biztos voltam benne, hogy én nem vettem volna meg. És arra is, hogy sosem veszem fel, de Emmettnek kedvezek egy picit, hiszen úgy szeretem.
Atyám ez borzalmas állapítottam meg. Teljesen átlátszott.
Nem baj Lizi, ki mész ebben. Emmett remélhetőleg széttépi és többször nem kell felvenned.
-Cicus, mi van már? – hallottam meg türelmetlen hangját.
-Megyek – suttogtam.
-Minden re… - a mondat vége elmaradt, mert kiléptem. Végig nézett rajtam és éreztem, ahogy fellángol benne a vágy.
Lassan odalépkedetem az ágyhoz, ő már be is rántott é szenvedélyesen csókolni kezdett.
Az órákon át szeretkeztünk, hihetetlen jó volt, nincsenek rá szavak.
Majd ólomsúlyként telepedett rám a fáradság, és elaludtam.
És egy tüzes szeretkezésről álmodtam, ami nem csoda ezek után a percek után.

dőlt betűs szövegek facebookról vannak;)

Jó úton - Gyógyír a szerelem

Itt a fejezet.:) Küldöm Mukiinak - barátságunk kezdete jeléül;) -, Alicenek, mivel ő harcolta ki, Moának a díjért.
Nyinykának a felvilágosításért zene töriből.:)
Minden komizónak, minden szavazónak.:)
Szeretés van csajszik:) Ma még eggyel jövök, lehet átlog holnapra...:D

35. fejezet -Gyógyír a szerelem

Emmett szemszög
Lizi elaludt karjaimban, olyan aranyos volt. Órákig őt bámultam, Jasper és Alice már rég felmentek ez emeletre. Bella is megjött és felment Edwardhoz.
-Milyen édes – hallottam meg Alice hangját a hátam mögött. – Hoztam egy takarót – mosolygott rám.
-Köszi.
-Nincs mit… öhm – nézett rám kérdőn.
-Mit akarsz kérdezni Alice? – vigyorogtam rá felvont szemödökkel.
-Megkéred a kezét? – ült le mellém Alice.
-Miért is érdekel ez téged? – néztem rá kérdőn.
-Mert ő a legjobb barátnőm és mert a bátyám vagy… - vigyorgott.
-Értem. Meg fogom, valamikor… - mosolyogtam. De hogy mikor az jó kérdés…
-Mikor? – kérdezte azt, amit én sem tudtam. – Most nem kéne Esme miatt.
-Én sem tudom…
-Oké, én megyek, mindjárt felébred – mosolygott, már szaladt is fel.
Lágyan megcsókoltam, mikor ébredezni kezdett ő pedig rögtön visszacsókolt.
-Hmm, milyen kis mohó vagy…- suttogtam nyakának.
-Hát te sem panaszkodhatsz szívem – ült fel, majd nyújtózott. – Elzsibbadt a lábam…
-Hány óra? – kérdezte pár perc múlva.
-Nyolc körül – mosolyogtam.
-Áhh, akkor sokat aludtam… Végig itt voltál? – kérdezte kíváncsian.
-Aham, hol kellett volna lennem? – kérdeztem nevetve.
-Jól van na…
Esme szemszöge
-De minden rendbe Lizzel? – kérdeztem ijedten Carlislétől.
-Persze jól van, alszik – mosolygott.
-Gyere már ide – nyúltam kezéért és behúztam magam mellé.
Kop-kop
-Gyere – motyogtam.
-Sziasztok – jött be mosolyogva Liz.
-Hogy vagy drágám? - kíváncsiskodtam.
-Ezt én kérdem… - lépett mellém és megnézte a hasam. – Váóó, mekkorát nőt… - csodálkozott. – Kérsz valamit enni vagy inni?
-Nem köszi – mosolyogtam.
-Hogy vagy Esme? – lépett be Emmett, hátulról megölelte szerelmét. Milyen szerelmesek…
-Jól… - mosolyogtam.
-Mi magatokra hagyunk titeket – mentek ki mosolyogva.
-Emmett ne! Csikis vagyok – halottam hogy nevetnek a folyosón. Szerelmem is kacagni kezdett.
Liz szemszöge
-Megkostólod? – nyújtottam felé egy pirítóst.
-Inkább nem – ijedt meg.
-Akkor miért nézel ennyire? – mosolyogtam.
-Jó nézni, ahogy eszel – vigyorgott.
Oda hajoltam és megcsókoltam. Mire ő vadul utánam kapott.
-Régen volt már tegnap este… - suttogta a fülembe.
-Tudom – tértem vissza a pirítósomhoz.
-Ez nagyon nem volt fer, felizgatsz aztán itt hagysz… - motyogta.
-Jaj, Maci ne izélj már. Majd ha hazamentünk… - léptem a mosogató mellé. Majd mosogatni kezdtem, pár poharat és tányért.
-Mi lesz ha hazamentek? – lépett be vigyorogva Alice.
-Mintha nem tudnád – mosolyogtam rá.
-Nem tudom, szóval mi lesz? – kérdezte szerelmem.
Emmett füléhez hajol és suttogni kezdet, nagyon halkan.
-Itt meg mi folyik? – lépett be mosolyogva Jazz.
-Elvan gombolva az inged - mosolyogtam Jasperre.
Majd vigyorogva újragomboltam, és jelentőségteljesen megnéztem Jasper izmait, neki is volt mit nézni.
-Khmm - köhögött Emmett. – Liz te mit csinálsz? – húzott el Jasper mellől, akinek még kacsintottam egyet, és nevetni kezdett.
-Uh Alice, nem csodálom, hogy levetetted vele az inget – húztam szerelmem idegeit.
-Én?! Semmit. Te?! – ültem le Alice mellé, aki vigyorgott, mint a vadalma.
-Semmit?! – állt fel és kezdett dühbe gurulni.
-Jaj, maci ne csináld már – öleltem meg. - Csak húztalak – motyogtam a fülébe.
-Ne nézegesd te Jaspert – mosolygott most már.
– Te pedig ne mondj semmit arról, hogy mit csinálunk otthon az ágyban – mosolyogtam rá.
-Oké… Csak Jaspernek?! – nézett rám Alice féle bociszemekkel. – Valakinek dicsekednem kell…
Nem bírtam tovább hangosan felnevettem.
-Okés – bólintottam. – De csak jót… - tettem fel a mutató ujjam.
-Másmilyen nincs cicus – húzott magához és megölelt.
-Khmm – kaparta a torkát meg Jasper.
-Jasper, van nálam strepsils ha gondolod… - néztem rá kedvesen.
-Az mi? – suttogta szerelmem a fülembe. Mire nevetnem kellett.
-Torokfájásra van.Gyógyszer. - nyögtem ki. Mire mindenkinek leesett.
-Mit szólnátok játszanánk valamit? – kérdeztem.
-Én benne vagyok – vigyorgott Emmett. – Papás mamást… - suttogta a fülembe.
-Emmett már – nevettem. – Ti nem akartok? – néztem Alicre.
-De én szeretnék – mosolygott Alice.
-Benne vagyok – mosolygott Jazz is.
-És akkor én vagyok a papucs mi? – lökte oldalba szerelmem.
-És mit? – kérdezte Alice már a nappaliban ülve.
-Valami vetközőset… – suttogta a macim.
Barátnőmmel összenéztünk és nevetni kezdtük.
-Nem , nem – mosolyogtam.
-Most miért? – nézett rám Emmett azokkal a gyönyörű szemeivel, amiben simán el lehet veszni.
-Mert így is alig bírsz magaddal - mondta Jasper.
-És nem akarjuk végignézni, ahogy előttünk… - mosolygott Alice.
-Tömeg sex? – vigyorgott. – Akkor mi lesz? – nézett rám majd Alicere, majd vissza.

Nekem készült díj? *elérzékenyült fej..*

1. Megköszönöd, akitől kaptad, nevét belinkeled.
2. Kiteszed a képet.
3. Megosztasz 5 olyan pici titkot, amit még nem tudunk, rólad, vagy a töriről.- Szigorúan tilos olyat, amit már felhasználtál másik díjnál...:@-
4. Továbbadod annak az 5 embernek, aki szerinted a legjobban megérdemli.:)

1.Moa, nagyon köszönöm, hogy gyártottál nekem egy díjat.:) Sosem felejtem el listára felkerül...
2.Kint a kép, nekem nagyon tetszik:) - piros pont Moának-.
3. A legnehezebb.
-1. A töri nincs megtervezve, maximum egy cselekmény ködös képe van a fejembe, aztán mikor írom akkor fejlődik, nő tovább.
-2.A törit függetlenül kezdtem el írni, nem volt Liz a jó és Nessi a rossz. Egyszerűen csak ez jött ki belőle, és nem tudom mi lesz a töri vége. DE most már úgy érzem mindenki nem lehet jó, mert úgy túl egyszínű és egyszerű történetet faragnék, és lenne három oldal...
-3.Ez rólam szól: Szóval már említettem, hogy olyan szeretnék lenni, mint Liz. DE nem vagyok olyan, milyen is vagyok? Hát én egy bolond lány vagyok, aki házon kívül szófogadó, és tisztelet tudó - ezért a felnőttek általában bírnak is -. Itthon más, nagyszájú vagyok, bunkó és trágár szavak olykor folynak ki a számon... ÉS nem tudok alkalmazkodni, ezért nagyon nincsenek is barátaim -DE változni szeretnék, és ezért megteszek bármit-.
-4. Ez is rólam: egy rendes, közép retégben élő családba születtem. Családomban volt egy rákos nagymama, aki 8 éves koromban halt meg - akit szüleim ápoltak - ebben az évben halt meg a papám, és a dédim is. Aztán mamám- akit imádok - pár év múlva lebénult őt is mi ápoltuk... Én eléggé tökre mentem benne, sokat vitatkoztam feketében jártam, mára már jól van és aránylag egészséges.. Aztán mostanában, pontosan tavaly óta, családi gondjaink vannak... Apám gyakran iszik, kiabál... Elég morbid.. - egyszer kirakott a házból..
-5. Imádom a kisgyerekeket, ezért rengeteg lesz a töriben:) Akik arcát egy kedves olvasóm, és kezdetleges barátnőm - remélem - Muki.i^^ keresi.:D

Uh ez elég hosszúra és a közepe szomorúra sikerült..:D De ne keseredjetek én boldog vagyok, veletek.:D

4.
1. Bari - Bari egy fantasztikus író, akit szívből imádok. Ha meglátom, hogy "Kör" friss, szaladok olvasni:D -
2.Alice - Rengeteg Alice közül az egyik:D. Ő rengeteg jó törit ír, egy példakép számomra. -
3. Liz - Liz megszerettette velem Jasper és Alice kettősét. És az én törimben, mint már valaki említette, ezért fordítok erre figyelmet, mert az övék egy különleges kapcsolat.-
4. Nikuske94 - Egy lány, aki új érzelmeket, ötleteket vitt a twilight fanfictionok világába. Tőle is lehet tanulni.:D -
5.Dzsenni - Aki megszeretteti az emberrel a farkasok világát, és most büntudatom van, hogy az én törimben kicsit kinyírtam őket*.* -:) ÉS, hogy írjon nekünk egy fejit!:D


Köszönöm a díjat Moa.... És jó, hogy szólsz mert elfelejtek levegőt venni is..:D

Közérdekü közlemény

Sziasztok!
Először is, köszönetnyilvánítás:
-Alicem - és boci-vetkőztető szemeid -. Imádlak, és köszönöm a rengeteg nevet, amit küldtél msn-e. Meg mindent, a hülyülést.. stb.
-Nessiem. A chat kiakasztást, és további próbálkozást:D
-Nyinyke. Msn beszélgetések hajnalig, figyelmeztetés, hogy másnapos vagyok..:D
-És a kommentelőknek.... Most nem sorollak fel titeket, DE nagyon hálás vagyok minden sorért...(L)
Másodszor, rossz hír:
Jövő héten 3 nap nem leszek gép közelben. Ami azt jelenti nincs friss.
Imádlak benneteket, meg minden, DE szerintem mindenki megérti, hogy én sem bírom ezt az iramot, napi 3-4 feji... Sok, rettentő sok idő és energia. Szívesen csinálom, de rengeteg más dolgom van. Hiszen szeptemberben középiskola első éve tanulás ezerrel... És persze szüleim se nézik jó szemmel, hogy egész nap itt görnyedek a gép felett. "Levegő, mozgás, házimunka" :D
Harmadszor:
Nekem is kell néha egy kis ihlet gyűjtés...
Minden kicsúszik a kezem közül... Szóval lassítok.... Napi max 2.:)
Negyedszer:
Ma még két feji jön:)
Legfelül van szavazás, kérlek mindenki szavazzon, és neveket is várok.:) Alice most is folyamatosan küldi.:)

Szeretlek benneteket...:)
Puszi.

Jó úton - Ennyit a kibékülésről

Itt a fejezet! Köszönöm a sok-sok komit! Küldöm nyinykének, Nessinek, Vivinek...:D ÉS az én drága Alicemnek, akit imádok..:D
Remélem tetszik, nem vagyok ihlet túl tengésben... de tegnap is kiderült, hogy az tetszik nektek, ami nekem nem..:D
Izgatottan várom a komikat. Szeretés van csajszik..:P
Puszi, đóri
ui.:lesz egy közérdekű közlemény bejegyzés.. akkor kifejtem a dolgokat.:)

34. fejezet - Ennyit a kibékülésről

El sem hiszem, hogy én kérek Nessietől bocsánatot. Anyu kitalálta, hogy ő búcsúja a La Pushiaktól, legyen egybekötve a kibékülésünkkel… Persze Esmét nem akartam otthon hagyni, de ez van. Csináltam nyolc fajta kaját, ha éhes lenne.
Persze már rettenetesen hiányoztak Emilyék és a fiúk.
Megjöttünk, szuper.
Anyu mosolyogva kiszáll, mosolyt erőltettem arcomra majd elindultunk.
-Sziasztok – léptem be. Emilyt kerestem tekintettemmel, aki a konyhaajtóban vigyorgott.
Sambe botlottam, arcán egy halványlila folt volt.
-Sam veled mi történt? – kérdezte anyu, nem kellett volna…
-Én voltam… És nyugi nekem meg eltört a kezem… - mosolyogtam rá. Pedig le tudtam volna köpni.
-Emily – öleltem meg a barátnőm. Nessie és Jake az egyik sarokban anyuval beszélgettek.
-Nem akartál szólni, hogy eltört a kezed? –fordult felém Bella felvont szemöldökkel.
-Nem akartalak megzavarni… - mosolyogtam rá. Mire kissé dühösen nézett rám.
Milyen jól kezdődik... Majd leültünk enni, hangulat elég jó lett, Sam engem bámult végig.
-Sam, ne nézz már ennyire… - suttogtam. Mire elkapta tekintetét.
-Leszedi a fejed a barátja – nézett rám mosolyogva anyu. Direkt csinálja?
-Barátja? – nézett rám meglepődve mindenki. Pár kézből még a villa is kiesett.
-Igen a barátom – mosolyogtam.
-Pillanat – állt fel Nessie, megfogta a kezem és maga után húzott. Kimentünk, mindenki minket bámult. - Nem akartad elmondani? Az iker testvérem vagy…
-Bocsi, éppen nem vagyok mártír? Ja, igen megint nekem kéne bocsánatot kérnem, mert te mártírnak tartasz? – kérdeztem nyugodtan, bár belül tomboltam.
-Ne lovagolj már ezen… - nézett rám flegmán. – Ki az? Ki a szerencsés? - kíváncsiskodott.
-Emmett Cullen –mosolyogtam, már a neve kimondásába beleremegtem.
-Mi? És mi lett Roseval? – kérdezte meglepetten.
-Rose elment… - suttogtam.
-Várjunk csak… Te lefeküdtél vele?- motyogta zavartan.
-Igen – motyogtam vissza.
-De hát két hete vagytok együtt? Azzal a bunkó, sexmániás állattal és oda adtad neki a szüzességed? - rémült meg.
Felpofoztam, eddig bírtam. Sosem ütöttem meg, de itt a határ.
-Te normális vagy? – törölte le a vért a szájából.
A többiek kijöttek és minket bámultak.
-Nekem jöttök? Mert megütöttem? Gyertek… - néztem rájuk. Teljesen bekattantam.
-És nem ő vette el a szűzeségem drágám – löktem egyet Nessien.
-Egy ribanc vagy… - köpte a szavakat.
-Nessie – kiáltotta Bella.
-Nem tudsz semmit sem Nessie… Jobb is, ha törékeny szívecskéd nem tudja meg, nem bírnád..
Bevágódtam a kocsiba, majd a Cullen ház felé vettem az irányt.
-Rohadt életbe – káromkodtam. Emmett kell nekem, Emmett…
Alig láttam át könnyeimen, csak az volt bennem, hogy minél hamarabb vigasztaló karjaiba legyek.
Lefékeztem, Emmett már ott várt, Alice biztos látta.
Gyorsan kiszálltam és karjaiba ugrottam.
-Sss – emelt karjaiba. Csak zokogta és zokogtam. Már csak azt vettem észre, hogy a nappaliba vagyunk. Alice és Jasper aggódva figyelnek.
-Sem…mi… semmi baj – mosolyogtam keserűen Alicere. Mire még jobban megijedt.
-Elmondod? – kérdezte Emmett.
-Összevesztem Nessievel, és sosem fogunk kibékülni… - zokogtam fel.
-Min? – simogatta hajam.
-A múltkorin, rajtad meg a szűzességen… - mosolyogtam szerelmem felé.
Csak elmosolyodott.
-Rajtam? Nem kért bocsánatot? - kérdezte pár pillanat múlva.
-Rajtad…Dehogy. Kiakadt, hogy veled járok, és hogy lefeküdtünk… - motyogtam.
-Csak féltékeny, biztos a kutyus nem jó az ágyban – nevetett.
-Van benne valami… - mosolyogtam. – Megütöttem, sosem ütöttem még meg.
-Mi volt a szűzeségeddel? – kérdezte Alice.
Ez elég vicces volt.
-Kiakadt, hogy Emmettnek adtam oda, miközben nem is. Ezért meg leribancozott. Nagyon jól sikerült ez az egész…
-Nem Emmett vette el a ..? – kérdezte Jasper.
-Nem - mosolyogtam, persze zavarban voltam.
-Oké – mosolygott szerelemem. – Szálljunk le a témáról.
-Esme? – kérdeztem miközben kikászálódtam Emmett karjai közül.
-Aszik – mosolygott Alice.
-Kicsit rendbe szedem magam… - mosolyogtam majd kimentem a fürdőbe. Nagyon jól kijöttem Jasperrel és Alicevel.
Ma mindenki megtudta, hogy nem Emmett volt az első… Szupcsi.
-Mit szólnátok egy filmnézéshez? – kérdezte szerelmem, amint visszamentem hozzájuk.
-Nekem jó – mosolyogtam. Nekem minden jó csak ott legyen a Macim is.
-Nekünk is – mosolygott Alice.
Ledobtuk magunkat a kanapékra, én elfeküdtem és Emmett mellkasának döntöttem a fejem.
-Mit nézzünk? – kérdezte Jasper a tévé előtt térdelve.
-Nekem mindegy – mosolyogtam rá.
-Másnaposok?! – kérdezte.
-Azt – vigyorgott szerelmem.
-Oké – tette be a filmet, majd ők is helyet foglaltak egy másik kanapén szerelmével.
Én nem is a filmet, hanem szerelemem arcát bámultam, aki néha azért a filmet is nézte.
Egyszer csak elaludtam…
Álmomban Emmettel és két kisgyerekkel kirándultunk. Egy szőke kisfiúval és egy barnás szőkés kislánnyal. Szerelmem a kisfiúval játszott én meg a kislány kezét fogtam és úgy sétáltunk. Annyira boldog voltam, de sajnos álom volt.

Lizi ruhája:

Jó úton - MIndenkiből egy picit

Itt a fejezet lányok. Köszönöm, hogy ennyien vártátok. Szeretlek benneteket, és sajnálom, hogy csak egy ilyen fejire tellett...:/Puszii

33. fejezet - Mindenkiből egy picit

Nessie szemszög
-Van egy meglepetésem - mosolygott rám szerelmem.
-Mi? – néztem rá mosolyogva.
-Gyere – húzott a kocsiba.
-Hová megyünk? – mosolyogtam. Teljesen felpörögtem.
-Ha megmondanám milyen meglepetés lenne? – nézett rám kérdőn.
-Akkor gyorsíts – vigyorogtam rá.
Fél óra múlva megálltunk.
-Gyere – fogta meg a kezem, majd egy hotel felé húzott.
-Hotel? – néztem fel rá mosolyogva. Csak nem…
-Igen. Ne nézz így – ölelte át a derekam.
Gyönyörű hotel volt, elég egyszerű, de modern és otthonos.
-Harminckettes – mosolygott a pultnál Jake. – Köszönöm.
-Gyere drágám – húzott maga után.
Teljesen ideges lettem, most le akar feküdni velem? Már erre várok mióta belenéztem szemeibe, de most megijedtem.
-Letusolok… - próbáltam húzni az időt.
Levetkőztem és megnyitottam a csapot, pár percig áztattam magam. Mikor kinyílt az ajtó és Jake lépett be. Ideges volt, de ahogy végignézett rajtam. Nyelt egy nagyot… Majd levetkőzött és beállt mögé. Szorosan hozzám bújt, éreztem a férfiasságát…
-Izgulsz? – suttogta a fülembe. – Szólj ha valami nem jó…
Következő pillanatban már a keze felfedező útra indult testemen, sóhajokat kicsalva tőlem.
Következő pillanatban, már könyörögtem neki.
-Jake, akarlak most. Kérlek… Nem bírom tovább – nyögtem ki.
-Oké – emelt ki a zuhany alól.
Bevitt a szobába, ahol egy hatalmas franciaágy volt. Szenvedélyes csókolóztunk, neki préseltem vizes, meztelen testem az övének.
-Áhhhh – ordított.
Vállába markoltam.
-Kérlek – csókoltam meg.
Lassan belém hatolt, először iszonyatosan fájt, utána már csak a jól eső bizsergés…
Lassú tempóba kezdett, majd egyre gyorsított. Lassan közeledni kezdtünk a csúcs felé… Hátam megfeszült és levegőért kapkodtam…
Pár pillanat múlva kihúzta belőlem magát és mellém hanyatlott.
-Szeretlek – suttogta.
-Én is téged – csókoltam meg. Az egész éjszakát átszeretkeztük, majd hajnalban elaludtam.
Egy héttel később
Liz szemszöge
Só, bors, cukor, szezánmag… Pakoltunk ki a Cullen konyhába.
Emmett mosolyogva bámult, én pedig pakoltam.
-Venni kell egy mosógépet… Hihetetlen, hogy nincs mosógépetek… - nevettem.
-Alice nem engedi, hogy kétszer vegyük fel ugyanazt – mosolygott.
-Babára pedig nem adhatunk bolti ruhát… Kikell mosni előtte – magyaráztam.
-Uhum…
-Héé, Emmett – fordultam hátra. Épp a polcokra pakoltam be a holmikat, szép dobozokba beleöntögettem a dolgokat, így könnyebb lesz főzni. – Te a seggem bámulod? – néztem rá kérdőn vigyorogva.
-Aszzem… - nézett el arcomba.
-Emmett! - vörösödtem el. Mivel a tegnap este jutott eszembe… Emmett egy isten az ágyban.
-Olyan szép popsid van – ölelt meg, majd keze lecsúszott a fenekemre. – És olyan jó kemény… - suttogta a fülembe.
-Emmett! – húztam fel kezét a derekamra. – Bárki beléphet… - mutattam az ajtóra.
-Nem érdekel – csókolta meg a nyakam.
-Engem meg igen… - nyomtam egy puszit a szájára, majd folytattam a pakolást.
-Liziii – halottam meg Alice hangját. – Babaruhák! – kiáltott.
Emmett szemszöge
Lizi rögtön kirohant, én pedig utána „cammogtam” macihoz illően.
Ott ültek a földön Alice, Esme és Liz. Nevettek, és hüledeztek. Mi pedig csak mosolyogtunk rajtuk, olyan boldogok voltak.
Egyszer csak Esme elfehéredett.
-Gyere – kapta fel Liz és a mosdó felé húzta. Mindenki megszeppenve állt.
Carlisle idegesen nézett a lányok után.
-Semmi baja – kiáltott ki Liz. Majd hányás, és hányás… Uh ez undorító.
-Liz menny ki – halottam meg anyu hangját.
-Semmi baj… Sokszor csináltam már ilyet…
Újabb, hányás… Liznek is ilyen rossz lesz?
-Oké, moss fogat. Carlisle kérlek gyere…
Az említett már el is tűnt.
-Vidd fel, dugd ágyba. Mindjárt viszek pirítóst.
-Semmi baj skacok – lépett mellém és egy puszit nyomott a számra. – Ilyen még lesz, elég sűrűn.
-Fiúk elmennétek vérért? Nem tudom mikor kell neki, jó lenne ha lenne itthon –mosolygott ránk.
-Persze – csókoltam meg.
Bella szemszög
-Kinyithatod – hallottam meg szerelmem hangját.
-A rétünk… - néztem körbe meglepetten. Most mindent hó fedett, így is gyönyörű volt.
-Egy búcsú ajándék… - húzta el a száját.
-Sajnálom, de el kell mennem… - öleltem át nyakát.
-Tudom.
-És, mi lenne ha te jönnél? – kérdeztem félve.
-Elmehetek? – kérdezte vigyorogva.
-Persze… - csókoltam meg. Majd eldöntöttem a hóban.
-Hmm – mosolygott. – Milyen kis vadmacska vagy… - csókolgatta állam.
-Mond, hogy nem örülsz neki… - csatoltam ki övét.
-De örülök… - sóhajtott, amint gatyájába nyúltam.
Egész napot végig szeretkeztük… Hihetetlen jó volt.
Carlisle szemszöge
-Olyan boldog vagyok drágám – suttogta Esme. Olyan gyenge volt, mi lesz a maradék tizenegyhétben?
-Én is, csak sajnálom, hogy nem vagy jól… - simítottam végig haján.
-Lizi rengeteget segít - mosolygott. – Amúgy meg megéri… - mosolygott rám.
-Tudom – mosolyogtam.
-Ne legyél már ilyen ideges… Nem szeretem, ha idegeskedsz - mondta szigorúan.
-Oké, oké – nevettem.
-Most úgy érzem fiú lesz – simított végig a hasán, ami rettentő gyorsan nőt.
Kop-kop.
-Itt a pirítós anyuka… - nyitott be Liz. – Frissen csavart narancs, víz és uborka.
-Uborka? – ült fel Esme.
-Azt mondják a terhes nők ezt kívánják, én nem tudom… - nevetett Lizi. Annyira boldog volt, mint Esme.

Jó úton - Piroska, a farkas és a baba

Itt a feji. Figyelem: Alice szemeibe belenézni halálos... Jobb ha nem is néztek rá...:D Ez a feji az imént említett szemeinek megy, a chatelő brigádnak és nyinykének megy. Mert most nagyon feldobott, imádlak drága...(L):'( *majd elsírja magát, meghatódott*
Ma még lesz egy fejezet, valahogy...
Köszi a komikat, puszii.:)

32. fejezet - Piroska, a farkas és a baba

Lizi szemszöge
Hogy mondjam meg Emmettnek.
Bocsi, most négy napig nem tudsz lefektetni, mert megjött a menzeszem. Vagy épp bekopogott Piroska… Hiszen ötven éve nem ért olyan nőhöz, akinél minden hónapban voltak piros napok…
Áhh, de el kell mondjam, most lehet azt hiszi, hogy nem élveztem a tegnapit. Pedig nagyon is, még az emlékbe is beleremegek.
Takarításra fel. Át öltöztem, összefogtam a hajam.
Az én szobámmal kezdtem, majd a folyosók, konyha, nappali és a fürdők. Már csak porszívózás volt hátra, majd vasalás…
Nagyban porszívózok, mikor egy meleg érintést érzek a derekamon. Ez nem Emmett. Sam állt mögöttem. Csak úgy lebegett Axe-spré szaga, majd megfulladtam. Persze imádom ezt az illatot, de jóból is megárt a sok. Kivéve Emmettet…
-Sam?! Mit csinálsz itt? – mosolyogtam kedvesen, persze nem igazi mosoly volt.
-Gondoltam elkél a társoság, Nessi és Jared után – vigyorgott. De vicces…
Arról beszél mindenki, hogy összevesztem Nessivel… Szuper.
-Esetleg vigasztalás? – nézett rám kajánul.
-Mi? – néztem rá meglepetten. Következő percben már magához rántott és csókolni kezdett. Én csak ellöktem magamtól. Majd egy óriási pofont lekevertem neki. Eltört a kezem…
-Uh. Takarodj innen. Többet ne told ide a képed. Takarodj, most! – löktem ki az ajtón.
-Uh a francba…
A kezem szorítottam, és ugráltam egy sort. Rosszul fog össze forrni…
-Carlisle... – suttogtam.
Már hívtam is.
-Halo?! – vette fel.
-Carlisle hol vagy? – kérdeztem nyugodtan. Vagyis próbáltam, szerintem nem nagy sikerrel.
-Vadászni vagyunk a fiúkkal… - suttogta.
-Francba - suttogtam.
-Lizi az? – halottam meg a háttérben szerelmem hangját.
-Valami baj van? – kérdezte Carlisle.
-Haza tudnál jönni? – kértem.
-Igen. Indulok – majd le is tette.
Magamra kaptam egy farmert, persze egy kézzel, egy pólót, egy pulcsit, és cipőt. Majd bevágódtam a kocsiba. Gázra tapostam, és már ott is voltam.
Gyorsan beszaladtam, mivel még mindig szakadt az eső.
-Szia Liz! – jött le a lépcsőn Alice.
-Ne ugorj nekem – mosolyogtam.
-Miért? – kérdezte meglepve.
-Eltört a kezem – emeltem fel sután a kezem.
-Kedvesem mi baj? – lépett mellém Esme.
-Eltört a kezem… - fintorogtam.
-Hívom Carlsilét… - indult el.
-Már hívtam, jön – mosolyogtam. - Anyu és Vani? – néztem Alicere.
-Elmentek valahová… - fintorgott Alice. Milyen cuki.
-Lizi? – lépett be szerelmem. Csurom víz volt. – Mi a baj? – simított végig arcomon.
-Eltört a kezem… - suttogtam.
-Tudtam, hogy nem kellett volna egyedül hagyjalak… - fortyogott.
-De hogy? – kérdezte Alice.
-Felpofoztam egy kutyust – mondtam gúnyosan.
-Nem úgy volt, hogy takarítasz? – nézett rám mérgesen.
-Én takarítottam… - mosolyogtam rá angyalian.
-Liz – lépett be Carlisle. – Mi a gond?
-Eltört a keze – mondta Alice. Már nagyon unta, hogy mindenki megkérdezi. Nem volt egyedül….
-Bekötöm – mosolygott rám a doki.
-Szerintem már nem kell – mentem utána. – Szerintem újra kell törni, nézd.
Toltam oda a kezem.
-Rosszul forrt össze. – motyogta.
-Ááááuuuu – sikítottam fel. Carlisle gyors volt.
-Lizi – rontott be az ajtón szerelmem.
-Semmi baj Emmett, most már rendbe vagyok. Újra kellet törni – mutattam a kezemre, amit Carlisle kötözött.
-Mi volt azzal a kutyával? – nézett rám értetlenül.
-Eljött, hogy megvigasztaljon… - köptem a szavakat. Carlisle csak nézett.
-Melyik volt? – kezdet dühbe gurulni Emmett.
-Már elintéztem nyugi… – simítottam végig tenyerén.

Fél óra múlva már otthon voltunk. Mindenkinek elmondtam tízszer, hogy nincs semmi bajom, szóval ideje volt jönni.
-Én letusolok – mosolyogtam szerelmemre. Majd besiettem a gardróbba egy tiszta pizsiért.
-Mehetek? – nézett rám boci szemekkel.
-Sajnálom, most inkább ne. Utána elmagyarázom – motyogtam.
-Oké, semmi gond – állt megsemmisülve. Úgy megkívántam, de most nem lehet…
-Sietek – szaladtam be a fürdőbe.
Aránylag gyorsan letusoltam, majd lassan felöltöztem. Nem tudtam, hogy kéne elmondanom.
-Lizi, minden rendben? Egy órája bent vagy… - halottam meg Emmett hangját.
-Uhum – nyitottam ki az ajtót.
-Nem mersz kijönni? - kérdezte ijedten.
-Beszélni szeretnék veled… - fogtam meg a kezét, és az ágyhoz húztam.
Leült én pedig vele szembe, majd arcát vizsgáltam.
-Igen? – nézett rám türelmetlenül.
-Szóval, tudod, hogy én félig ember vagyok… - kezdtem bele. Uh, de ciki…
-Igen, rájöttem – mosolygott biztatóan.
Liz, mond ki és kész…
-Szóval… - folytattam eszesen.
Mond ki!
-Szóval? – kérdezte félve.
-Nekem van menzeszem… - böktem ki.
Emmett kíváncsian nézett.
-Tudod, ami a nőknek van, havibaj, menstruáció… - ecseteltem teljesen kínosan.
-Neked van? - lepődött meg. –Neked lehet gyereked? – kíváncsiskodott.
-Azt hiszem… - most nem tudtam, hogy ez számára jót vagy rosszat jelent. Következő pillanatban felállt és szorosan megölelt.
-Szuper drágám – csókolt meg. – Bár sajnálom, mert most úgy gyúrnék a kicsikére… - mosolygott rám kajánul.
-Te is szeretnél? – dadogtam, tényleg meglepett.
-Igen, remélem olyan szép lesz, mint te – ölelte át a derekam.
-És persze olyan humora lesz, mint neked? – nevettem.
-Meg olyan kaján nézése – kacsintott.
-Főleg, ha kislány lesz – vigyorogtam.
-Egy kislány és egy kisfiú? – egyezkedett.
-Oké… - öleltem át nyakát.
Egész éjszaka gyerekeinket terveztük… Mai nap után ezerszer jobban szerettem az én Macim.

Jó úton - Mi a baj?

Itt a várva várt fejezet! Ma még nem volt, mert nem voltam itthon.:/ DE itt van, és várom a komikat.
Nagyon köszi mindenkinek:) Alice, Nessi a chatet ma is kiakasztani!!:D
-Igen nem kell meglepődni, hogy két chat van..:D -
Küldöm Alicenek, Nessinek és nyinykének - ha már van net közelben:D - És persze az összes kommentelőnek, akiknek nagyon-nagyon örülök.:D És imádom őket. És üdv Tincsu, 105.:D
Szeretlek titeket, KOMIKAT*.*!!
Puszi, đóri

31. fejezet - Mi a baj?

Bella szemszög
Mi a franc van velem? Hogy lehettem ilyen bunkó? Hiszen tényleg szeretik egymást, és tényleg jobban szeretném Nessit?! Nem, dehogy. Csak Nessit kell szeretni, mert egyedül elveszik, Liz meg egy lakatlan szigeten is boldogulna. És Lizim már olyan sok mindenen átmenet, amiért őt hibáztatom… Ami az én hibám volt, igazságtalan vagyok. Lizim, már rég nem az enyém, hanem Emmetté. Legszívesebben letekerném a fejét…
Nincs elég bajom, nem okozok elég bajt és még Edward is bámul azokkal a gyönyörű szemeivel. Nem, nem rohanom le, barátok vagyunk. Csak barátok.
Következő pillanatban jött a féloldalas mosoly, ennyi vége a barátságunknak.
Odarántottam magamhoz és megcsókoltam a pláza előtt, ahol mindenki minket bámult, de nem érdekelt. Csak ő és én.
-Szeretlek Edward Cullen – öleltem át nyakát.
-Én is Bella – vigyorgott. Tudta, tudta, hogy azzal a fránya mosollyal levesz a lábamról, mint Alice a szemeivel…

Emmett szemszög
-Holnap elmegyek kaját vásárolni Esmének… - mondta szerelmem Alicenek. Most ők ültek hátul, és Jasper pedig mellettem az anyósülésen.
-Elmegyek veled - vigyorgott Alice. A visszapillantó tükörben kettőjüket vizsgáltam. Jó inkább Lizit, Alicet vizsgálja Jazz. Említettre néztem. – Te meg mit vigyorogsz itt? - kérdeztem.
-Semmi – nézett ki az ablakon, de vigyorgott tovább. – Csak mindenki boldog - kacagott. Oké, ennek is elmentek otthonról.
-Elmegyünk vadászni? – kérdezte normálisan pár perc múlva.
-Aham – bólogattam.
Lizi és Alice csak mondták és mondták hátul, olyan aranyos volt, ahogy artikulált.
-Akkor mi elmegyünk vadászni, te nem akarsz jönni? - mosolyogtam. Alice és Jasper már beszalad a házba, mivel szakadt az eső. Lizi előre mászott. – Bébi – mosolyogtam, ahogy végig néztem a jelenetet. Majd az ölembe huppant.
-Megjöttem – mosolygott, majd lágyan megcsókolt. – Nem, menj csak Jasperrel. Mostanában elhanyagolod szegényt – puszilta meg az orrom. – Miattam. Kell egy kis fiús program – mosolygott angyalian. Milyen aranyos, nem magára gondol… Sosem volt ilyen párom, mint Ő. Ő a tökéletes nő. Mindenki ilyenre vágyik, hogy érdemeltem meg én Őt?
-És te mit csinálsz addig? – mosolyogtam. Próbáltam törődni vele, viszonozni a kedvességét, ami lehetetlen, de próba szerencse.
-Öhm – gondolkodott el. – Takarítok – mosolygott. Fejét vállamra döntötte.
-Milyen jó program – mosolyogtam, miközben haját simogattam. – És miben leszel? – húztam végig kezem hátán, majd derekára fektettem.
-Hmm, mondjuk. A kék szabadidő gatyámban, amin már három folt van és a szürke hat számmal nagyobb pólómban. De lesz rajtam bugyi és melltartó is – suttogta a fülemben. – Sőt még zokni is – nyomott egy puszit a számra.
-Ha végeztünk átmegyek – vigyorogtam rá.
-Emmett, hogy tudsz ilyen kajánul mosolyogni – nevetett.
-Sok éves gyakorlat, és bele gondolok mi lesz, ha odaérek – mosolyogtam rá. Mire furán lefagyott. – Lizim, minden oké? – öleltem magamhoz.
-Persze – mosolygott a műmosolyával.
-Liz, ne – kopogás….
-Menjél csak – csókolt meg, majd átült az ő helyére. – Jó vadászatot.
-Otthon megbeszéljük – néztem rá legkomolyabbik nézésemmel.
-Oké – suttogta.
Kiszálltam, persze rögtön tökig áztam. Liz után néztem, mi a franc lehet vele? Lehet, hogy nem volt jó neki? Vagy fájdalmat okoztam?
-Jasper a legrosszabbkor jöttél – rúgtam bele a kavicsba, ami száz méter repült. – Valami baj van…
-Mi? – lépet mellém a bátyám.
-Nem tudom – húztam el a vállam.
-Eddig minden rendben volt… - nézett rám.
-Nem csináltam semmit! Nehogy azt kezd mondani…. –suttogtam.
-Miből gondolod, hogy baj van? – vette elő a lélektanács hangját.
-Műmosoly… - suttogtam. – Előttem, nem szokta használni, azt a tipikus cuki mégis erőltetett mosolyt, amit azért csinál, hogy azt higgyék boldog, és nincs semmi baja.

Jasper szemszöge
Emmett, hogy ismeri Lizt. Hosszú órákig figyeltem viselkedését, de nem jöttem rá, hogy mű lenne az a mosoly… Ő pedig ismeri, mint a tenyerét. Szerelem.
-És mire tippelsz? – kérdeztem pár perc múlva.
-Valami baj van a sexxel… - fogta a fejét. – Ugye nem bántottam? – nézett rám kétségbe esve.
Sosem láttam ilyennek…
Bántotta volna?
-Utána is műmosoly vagy igazi volt? – kérdeztem.
-Utána, igazi. Boldog volt.
-Akkor nem bántottad, és nem azzal van a baj – biztattam.
-Biztos? – kérdezte reménykedve.
-Szerintem…- mosolyogtam. – Gyere vadászni, akkor minél hamarabb ott leszel nála.
-Oké – vigyorgott.
-De most ne gondolj rá, mert nem bírom – jelentettem ki. Haza kell mennem Alicemhez, mert ez a szenvedélyeivel kiakaszt. És ha haza megyek magamévá kell tennem....
-Nem is tudom… - mosolygott.
-Emmett – szóltam rá.
-Jó, bocs - nevetett.

Jó úton - Ki akar? Mit nem takar?

Sziasztok! Alice, Nessi, és Vivii. Nektek megy a feji..:D DE többször nem veszel le a lábamról ALice.. Hihetetlen vagy:D És köszönöm az erőt, amit küldtetek:) Köszi a 13 komit.
ÉS holnap jön haza egyik kedves olvasóm, Renee - nem tudom mi volt chaten a neved, bocsi - öt üdvözlöm vele. Ha majd olvassa. Imádlak benneteket, puszii:) Jó éjt:D Sok macit az álmotokba..:D KOMIKAT!*.*

30. fejezet - Ki akar? Mit nem takar?

Liz szemszög
-Át akarom rendezni a házat… - mondtam Alicenek.
-Segítek! - ugrott fel. – Azaz segíthetek? – kérdezte boci szemekkel, az ajka meg megremegett. Nem tudtam ellenállni, de nem is akartam. Legalább eltölthetünk egy kis időt együtt. Lassan ő lesz a legjobb barátnőm.
-Persze – mosolyogtam.
-Jupi – ölelt meg.
-Jövő héten oké? Mert a héten segíteni akarok Esmének a konyhában, de utána se kéne itt hagyni egész nap a házban. Majd mikor itt lesz valaki… - mosolyogtam.
-Persze, most ő a legfontosabb – mosolygott Esmére.
-Nem akartok ide költözni? - kérdezte Emse mosolyogva.
-Öhm, hát nem tudom. Talán majd később – mosolyogtam zavartan.
-Oké, és Liz kérlek majd segíts – nézett rám megszeppenve. Nem sokszor kérhet segítséget. – Hiszen azért te jobban értesz az ilyenhez…
-Mint én – fejezte be a kis manó mellettem.
-Persze, egy feltétellel – tettem fel az ujjam. – Babázhatok – mosolyogtam rájuk.
-Persze – nevetett Esme.
-Alicenek is lesz dolga – néztem a barátnőmre. Aki kérdőn vizsgált.
-Ne na, én nem akarok pelust cserélni… - fintorodott el. Mire hangosan kacagni kezdtem. Mire Edward és Bella is rám kapták tekintetük. Valamiről nagyon diskuráltak. Várjunk csak… Edward és anyu diskurál? Na ne. Szuper, végre összejöttek. Annyira boldogok lesznek.
-Nem erre gondoltam – mosolyogtam manómra. – Tudod nagyon gyorsan fog nőni – húztam az agyát.
-És? – nézett rám ijedten.
-Sok sok ruhára van szükség… És persze játékra… - mosolyogtam.
-Jeee, olyan csinik lesznek a babák… - ugrándozott.
-Babák? – nézett rá Esme felhúzott szemöldökkel.
-Miért csak egyet akarsz? – nézett rá ijedséget színlelve Alice.
-Tényleg – mosolygott Esme.
-Melyik szoba lesz az övé? – nézetem kérdőn Esmére.
-Még nem tudom… - húzta el a száját.
-Melletetek legyen – mosolyogtam rá. - Minél közelebb annál jobb. Bár egész nap mellette lesz valaki szerintem – mosolyogtam.
Egy nappal később
-Két kocsival megyünk – mosolygott Alice. – Te és Bella a tiéddel– mosolygott Alice Edwardra. – Mi meg velük – mutatott rám.
-Oké – mosolygott Edward. Majd beültek, Alice és Jasper is bemászott hátulra.
Alice szemszög
Emmett vezetett, Liz az anyósülésen ült, mi pedig hátul szerelmemmel. Fogták egymás kezét, csak mikor váltani kellett akkor engedték el egy pillanatra. Összeilletek, pontosan, mint két puzzle darab, ami együtt egy csodás képet alkot.
-Szerintem vegyünk valamit Esmének. Valami baba holmit… - fordult hátra Liz.
-Benne vagyok – mosolyogtam szélesen.
-Öhm, nem látsz semmit? Fiú vagy lány lesz? – kíváncsiskodott Liz.
-Még le sem feküdtek – mosolygott Jasper.
-Tényleg – nevetett Liz. – Csak olyan izgatott vagyok – mosolygott. - Ti nem? – nézett hitetlenkedve ránk.
-De – mosolyogtam. - Csak fura lesz – motyogtam.
-Ti.. ti nem akartok? – kérdezte barátnőm. Jasperre néztem, aki az ablakon nézett ki.
-Nem tudom… - suttogtam.
-Gondoljatok bele Jasper tanítaná a kisfiút harcolni, vagy történeteket mesélne neki este. Alice te meg csodaszép ruhákba öltöztethetnéd. Egy dolog, egy érző lény, aki a kettőtök keveréke… - suttogta az ablak felé. Ő akart, nagyon is akart gyereket. Emmett is Lizi arcát vizsgálta, talán neki is most esett le?
-Igazad van – mosolyogtam. – Majd talán később, ugye Jazz?
-Persze – vigyorgott, majd szorosan megölelt. Ő is akart… eddig miért nem mondta?
Fél óra múlva
-Végre itt vagyunk! – ugrottam ki a kocsiból, és megfogtam Jazz kezét, majd a pláza felé kezdtem húzni.
Emmett kezeit Lizi derekára fűzte, és mosolyogva megcsókolta.
-Khmm – köhögött szerelmem.
-Jasper, megfáztál? – kérdezte nevetve Liz.
-Nagyon kapar a torkod – kuncogott Emmett is.
-Ha-ha.. – mosolygott szerelmem.
-Edwardék? – kérdezte Liz.
-Ott! – mutatott Emmett egy csókolózó párra.
-Ne máá’ – kuncogott Liz.
-Tőlünk vették – mosolygott Emmett, majd megindult Edwardék felé.
-Emmett! Gyere vissza! – szólt rá Liz. Rögtön visszafordult.
-Papucs – kacagott Jasper.
-Mennyünk már – rángattam őket tovább.
Lizi szemszög
Nyakunkba vettük a plázát Alice után indulva. Jasper arcára a fintor kiült én meg csak mosolyogtam. Sexii…
-Kéket, sárgát és ezeket! – nyomott a kezembe Alice vagy húsz ruhát.
-Mi csináljak vele? – néztem rá ijedten.
-Próbáld fel – forgatta a szemeit Alice. Majd belökött a próbafülkébe.
-Alice ebből kint a mellem – suttogtam.
-Hol is?– húzta el a függönyt szerelmem.
-Emmett! – mosolyogtam. - Mit csinálsz itt?! – pirultam el.
-Nézem, hogy hol lóg ki… Ezt nem veheted fel más előtt. Persze otthonra, velem… - vigyorgott kajánul.
-Emmett! – vigyorogtam én is. Milyen kis féltékeny.
-Emmett Cullen - majd már ott sem volt. – Mit csinálsz te ott bent? – halottam meg Alice hangját, és Jasper nevetését.
-Alice, ezeket én nem veszem fel. Vagy a mellem van kint, vagy a mellem kacsint – léptem ki a próbafülkéből. – Ez nem én vagyok.
-Hmm – mosolygott Emmett. És melleim vizsgálta.
-Emmett! - néztem rá jelentőségteljesen.
-Bocsi, bocsi. Alice, normális ruhákat adj neki. Ebben nem mehet ki az utcára…
Jasper csak kacagott.
Az egész vásárlás így zajlott, nevetve, jó kedvűen. Rengeteg ruhát vettünk, Alicevel nem lehet keveset venni…
-Ide még bemegyünk – mutatott a fehérnemű üzletre Alice. – Ti maradtok – mosolygott a fiúkra.
Alice vagy húsz fehérneműt bedobott a kosarába és uh. Milyeneket? Durvákat, semmit takarókat…
-Te nem akarsz venni? – nézett rám meglepve.
-Alice, te egy évre vásárolsz? –kérdeztem meglepve.
-Fogyó eszköz – kuncogott.
-Oké – léptem arrébb. Az enyhébb daraboknál maradtam, jó persze nem literes bugyit vettem, de azért nem is csipke csodákat.
-Ez a hálóing nagyon jól fog álli neked - tett bele a csomagomba egy átlátszó anyagú falatka valamit.
-Alice. Én ilyet nem veszek fel – mutattam rá.
-De, felfogsz - mosolygott.
-Alice… Ez nem én vagyok – bámultam undorodva a darabot.
-Nem baj, akkor bent lesz a szekrényben… - forgatta a szemeit.
Vagy húsz percig, csak fehérneműt vásároltunk. Majd a kasszánál egy harmincas férfi.
-Uh, ez nektek lesz lányok? – emelte ki a hálóinget.
-Nem a nagyimnak – mosolyogtam rá.
Egy férfi van a női fehérneműnél… Klassz.
-Igazán sexi nagyid lehet… - kacsintott.
-Ha tudná… - mosolyogtam.
-Végre - suttogta Edward.
-Mindjárt megölöm azt az ipsét... – fortyogott szerelmem.
-Nyugi… - öleltem át, és puszit nyomtam a szájára.
-Alice kérlek – nézett rá Jasper.
-Oké megyünk. – nevetett.

Liz ruhája:

Testvérek

Hali!
Alice szemei már a sírba teszenek...::D És persze Nessiről sem feledkezhetünk meg.:D
Ez az utolsó alkalom, hogy bedőlök a bociszemeidnek Alice.. - nem hiszi el, hogy nem tud nemet mondani-. Ma, vagy holnap hajnalban lesz feji... Valahogy, nem tudom hogy, de majd megszülöm..:D Bár lehet olyan nehéz lesz, mint egy félvér szülése emberként, és a méjlepényt avgy mit ki kell harapnia Edwardnak, vagy Emmettnek.
DE most másért vagyok itt.
Ajánlok!
Egy blogról van szó.
Író Becca, egy kedves 16 éves lány:)
Egy fejezet van fent, az csúcsszuper:D
Edward elhagyta Bellát a szülinap után, csak volt egy kis etye petye, szóval Belusska terhes, és indul megkeresni Apucit!:)
http://testverekbecca.blogspot.com Katt!

Jó úton - Tisztázzik a dolgokat

Sziasztok! Itt a várva várt feji. Elsősorban Alicenek köszönhető, hiszen nem aludtam el.:) A viccekérté és csajozós dumákért neki megy a fejezet. ÉS mert már csak 4 nap a névnapjáig:D ÉS Nessinek is küldjük, hiszen sütiket süti már órák óta, mert a család túl torkos.:D És a 14 komiért - a 14 a kedvenc számom, DE lehetne több. :D 104 olvasóval... - . Igen, és a két új rendszeres olvasót is üdvözlöm köreinkben - mint egy anti alkoholista társoság XD, ez olyan volt - Myrtle ss BellaCullen.:) Jó olvasás. Puszii, és még mindig imádlak titeket!-.- KOMIKAT*.*

29. fejezet -Tisztázzuk a dolgokat

Emmett szemszög
-Hmm. Nagyon finom – mosolygott szerelmem miközben a harmadik palacsintát gyűrte be. –Oké, több nem fér belém – fogta meg hasát.
Mindenki minket vizsgált, elég idegesítő volt, de legalább ne kommentáltak.
-Esme ha gondolod segítek főzni. Egy hét múlva már úgysem tudsz – mosolygott Liz.
-Köszönöm drágám – küldött felé anyu egy mosolyt.
Pár perc múlva kimentünk a nappaliba, mindenki helyet foglalt, mivel kettővel többen voltunk, Liznek muszáj volt az ölembe ülnie. Persze egyáltalán nem volt ellenemre, inkább nagyon is örültem neki.
Olyan aranyos volt, és irtó sexi. Ha a délutánra gondolok…
-Emmett kérlek – nézett rám Edward mérgesen. Uh, ezt nem kellett volna.
-Bocsi – mosolyogtam.
-Szerintetek sárga vagy rózsaszín koszorúslány ruha a jobb? – tolta szerelmem elé az újságot Alice.
-Luxnak szerintem nagyon jól fog állni a sárga – mosolygott Liz. Majd Bellának nyújtotta az újságot.
-És neked? – kérdezte Alice.
-Szerintem én nem leszek koszorúslány – mosolygott Alicere. Gyenge témák szigetén kötöttünk ki…
-Mért ne lennél? – kérdezte ijedten Bella. Majd Liz kezeire nézett… Azt hitte ő lesz a menyasszony? Hangosan felnevettem.
-Nem, én nem megyek férjhez még… - nevetett szerelmem is.
-Akkor? – kérdezte Alice.
Közben Jasper, Edward, Esme, Jerry és Vani valamiről beszélgettek.
-Mert nem kért meg senki? – mosolygott Lizi. Pedig tudtam milyen rosszul esik neki, szorosan megöleltem.
-Ez természetes, nem kell megkérnie… - mosolygott Bella.
-Összevesztünk, és három napja nem is beszéltünk – mosolygott Liz.
-Mi? – kérdezte Bella. – Miért nem kérsz bocsánatot… Tudod milyen makacs. – mondta Bella.
-Persze, hogy én kérjek bocsánatot. Meglesz anyuci – mondta gúnyosan Liz. Majd felém fordult és mellkasomnak támasztotta a fejét. – Nem hiszem el. Mindjárt jövök – állt fel. Kisétált a mosdóba.
-Bella miért csinálod ezt? – suttogtam. – Miért kezeled Nessit gyereknek, Lizt pedig mindenért felelősnek. Miért szereted jobban Nessit? – kérdeztem.
-Mi? Én nem… - suttogta.
-De te jobban szereted, és ő bármit megtehet. Egyáltalán tudod min vesztek össze? Egyáltalán Nessi fejébe is belenéztél? Végig nézted az ő életét is? Mikor Liziét nézted szerintem egy szűrő volt az agyadon… És lemaradt a fele…
-Emmett – suttogta Esme.
-Liz nevelte fel Nessit. És ő bevésődött abba a kutyusba és ott hagyta egyedül…
-De te kihasználva a helyzetet megvigasztaltad – válaszol gúnyosan Bella.
-Igen. Meg, ezerszer jobban ismerem, mint te vagy Nessi, és szeretem. Nem mint te… - álltam fel és a fürdő felé vettem az irányt.
-Lizi bemehetek? – kérdeztem az ajtó előtt.
-Uhum – mosolygott. A mű mosoly.
-Liz nem kell ezt csinálnod – léptem mellé, miközben a tükörben vizsgálta ajkait.
-Mit? – nézett rám.
-Kérlek előttem ne csináld. Idegesít – mutattam a szájára. – Ők a családunk, nem kell előttük titkolnod az érzelmeid.
-Emmett. Mindig ezt csinálom, csak előtted nem – mosolygott igazán. – Olyan aranyos vagy, macikám – csókolt meg.
-Hé skacok! – lépett be Alice. Kattanás, és vaku.
-Alice – mosolygott szerelmem.
-Mondt, hogy nem szeretnéd megörökíteni? – nézett rá boci szemmel húgom.
-Imádlak – lépett oda és egy puszit nyomot az arcára.
-Eljössz velem vásárolni? – csillant fel a szeme. – Persze a fiúk is jönnek – vigyorgott rám.
-Emmett – nézett hátra. – Okés?
-Persze – mosolyogtam, majd megöleltem hátulról.
-Áhh, így nem élvezem. Jó így is fantasztikus, de imádom, amikor mérgelődnek – kuncogott Lizre, aki csak vigyorgott.
-Megértem – bólogatott egyetértően Lizi.
-Jasper olyan sexi akkor – suttogta Alice szerelmem fülébe. Én pedig nevetni kezdtem.
-Nem is a ruhák miatt kell menünk vásárolni? – nevettem.
-Psszt! Ha Jasper megtudja már nem olyan jó… - kacsintott rám Alice.
-Nem olyan jó mi… Nem olyan sexi –kuncogtam a lányokon.
-Pontosan. Milyen okos lettél pár nap alatt, jót tesz neked ez a csajszi – húzta el tőlem Lizit. – De nem csak a tiéd, én is kérek belőle – öltötte rám a nyelvét. Liz csak boldogan, igazian mosolygott.
Alice és Liz leültek az előbbi helyünkre és vad csevegésbe, sugdolózásba kezdtek. Én pedig Jasper és Edward közelében foglaltam helyet.
-Mi van Emmett lepattintottak? – nevetett Jazz, miközben hátba ütött. Persze meg sem éreztem…
-Megyünk vásárolni – kuncogtam. – Ti is – mutattam rájuk, mire lefagyva Alicere néztek, aki szerelmére kapta tekintetét. Én csak húgomra kacsintottam, ő pedig vigyorgott.
-Muszáj?! – tette fel kétségbe esve Jazz.
-Igen drágám - bólintott Alice.
-Oké, veszett ügy… - suttogta megtörten.
-Emmett te minek örülsz? – kérdezte Edward idegesen.
-Hát nem a Pumukli fejednek öcsi – vigyorogtam.
-Bocs, már leesett – mondta mérgesen.
-Csak féltékeny vagy… - löktem oldalba.
-Mindjárt jövünk – állt fel Jasper és megragadta a vállam. Nyomott egy puszit Alice szájára, majd szemeztek egy picit, én pedig Liz ajkaira lehetem csókot. Éreztem, hogy mindenki minket néz.
-Majd jövök - suttogtam fülébe.
-Oké –mosolygott.
-Gyere már –fogtam meg Jasper a vállam, és az ajtó felé húzott. Futottunk pár métert, pont hallótávolságon kívül essünk.
-Lefeküdtetek? – tette fel a kérdést Jasper.
-Igen – vigyorogtam.
-Nem bántottad? – nézett rám kérdőn.
-Nem – miért bántottam volna.
-Hányszor? – tette fel a következő kérdést, közben arcomat vizsgálta. Szerintem otthon összeírta a kérdéseket, mindjárt előveszi a listát…
-Egyszer – válaszoltam, mint a jól lakott iskolás.
-Csak? – lepődött meg.
-Igen – bólogattam.
-Mikor? – kérdezte kíváncsian.
-Ma – vigyorogtam.
-Eddig nem? – fürkészte arcom.
-Nem… Jasper állj már le. Lefeküdtem vele, járunk, szeretem…. Mi ebbe akkora dolog? – kezdtem kiakadni.
-És milyen volt? – mosolygott kajánul. Mintha magamat látnám…
-Fantasztikus, életem legjobb szeretkezése volt – vigyorogtam büszkén.
-Jobb, mint Rose? – kérdezett rá.
-Ezerszer – mosolyogtam.
-Tényleg? – kérdezte meglepetten.
-Jasper. Ez olyan hihetetlen? – kezdtem el dühös lenni. – Egy vadmacska az ágyban – vigyorogtam rá.
-Oké. És szereted? Ugye nem fogod elhagyni… Ilyen lánnyal ne játssz Emmett!
-Szeretem. Oda meg vissza vagyok érte, nem játszok vele. Szeretem. Betűzzem? Amúgy meg nem érzed? – mutattam rá a lényegre.
-De, csak nem hittem el –nevetett.
-Nem hittél nekem?! Mikor hazudtam neked tesó? – ütöttem hátba. - Adok neked – majd „játékosan” verekedni kezdtünk.
-Azt megnézem… - nevetett.

Jó úton - Együtt a család

Sziasztok! Itt a fejezet, rengetegen vártátok már. 17 komi..:) Köszönöm. Miminek és Viviinek küldöm a fejezetet a képekért cserébe. Igen, nyálcsorgató képek a chat felett valamint legeslegalul. Evcu a tegnapi megjegyeztem..:D
Köszönöm a komikat, voltak megint csak hosszúak. Imádlak benneteket. Ma még lehet lesz egy friss, de max egy!:D Nem győztök meg Vivii, Evcu, Alice!!:D
Puszii.:)

28. fejezet - Együtt a család

Bella szemszöge
Lassan, mégis szenvedélyesen csókolt, szorosan átölelte derekam, én pedig kezeim nyakára fontam.
-Edward állj! – suttogtam. – Hiszen nem is szeretsz… - löktem el magamtól.
-Bella szeretlek, végig szerettelek. Azért mondtam, hogy elengedj. Hazudtam, de csak akkor, előtte mindig igazat mondtam. Szeretlek, végig szerettelek. Sajnálom, hogy miattam át kellett menned ezen, én csak azt akarta, hogy boldog légy. Lehessen gyereked, férjed, otthonod, öregedj meg, legyenek unokáig… Sajnálom, kérlek bocsáss meg – hadarta el nekem egy szuszra.
Szeretett végig? Csak jót akart nekem? Szeret?
-Ööö – hüppögtem. – Oké. Én is szeretlek, de most nem fér bele. A lányokkal össze kell barátkoznom. Sajnálom. Várj meg, míg visszajövök Olaszországból. Ha addig nem találunk mást, akkor megpróbáljuk… - mosolyogtam rá. - De most csak barátok – öleltem ár. Olyan jó volt a közelében lenni, kétségek nélkül. Szeret…
-Oké – suttogta nyakamba. Uh ez nagyon barátias…
Nessi szemszöge
-Terhes vagyok! Terhes vagyok! – ugrott a nyakamba Emily.
-Ez fantasztikus – mosolyogtam rá.
-Nessi Lizzel mi van? – kérdezte kíváncsian Sam.
-Nem tudom… - húztam el a szám. – Nem beszéltünk vele mostanában.
-Hogy hogy? – kérdezte Emily.
-Összevesztünk – motyogtam.
-Sajnálom szívem – simogatta meg a hátam.
-Nincs mit – mosolyogtam.
Épp Emilyéknél ebédeltünk, Jacob mellettem vigyorgott, mint a vadalma… Milyen gyönyörű a mosolya… - ámuldoztam. És a férjem lesz, hihetetlen.
-Quil hamarosan átváltozik – mondta Seth. – Szóval majd figyeljetek.
-Oké – bólogattak a fiúk.
-Remélem nem vésődik be, már rohadtul unom… - fortyogott Sam. Szegényt tényleg megsajnáltam.
-Majd te is megtalálod Őt – mosolygott Jake, és megfogta a kezem.
-Én már megtaláltam… Csak a bevésődés hiányzik… - tudtam kire gondolt, Lizre. - Tényleg, van már barátja? – nézett rám.
-Sam, négy napja szakított Jareddel. Nem hiszem – mosolyogtam.
-Ki tudja – mosolygott Jared. Bűntudat leolvasható volt arcáról, pedig nem tehet róla.
Bár Jake nagyon nem örül, hogy pont Luxba vésődött be, és látja a gondolatait, de ez van.
Rosalie szemszöge
-Mit csináljak? - ültem le egy farönkre és zokogni kezdtem, persze könnyek nélkül. – Mindent elrontottam. Bosszúval nem megyek semmire…
-Szia – hallottam meg egy gyönyörű hangot. Kirázott tőle a hideg, persze jó értelemben. Vagyis kirázott volna, ha ki lehetne… - Hát te? – ült le mellém egy srác. Vámpír volt, és gyönyörű. Egy bibi volt, szemei vörösen izzottak.
-Szia – suttogtam. – Elrontottam mindent…. – dőltem vállának.
-Sss. Meséld el – ölelt át.
Ez nem Roselie Hale, én erős vagyok és magabiztos. Nem törékeny zokogó kislány…
De elmeséltem neki mindent, Emmett átváltoztatásától, Bellán át, Lizen keresztül, kirakásomig.
-Most mit fogsz csinálni szépségem? – simította ki egy hajszálam.
-Fogalmam sincs – ingattam a fejem.
-Gyere el hozzám… - állított fel.
-Nem akarok zavarni… - sütöttem le a szemem, igaz ezt akartam. A közelébe lenni.
-Öcsémet nem zavarod – mosolygott, majd megfogta a kezem. – Engem meg főleg nem – kacsintott rám. Elkezdett szaladni, én pedig utána.
Egy erdei házhoz értünk, gyönyörű volt, olyan otthonos. Persze a semmi közepén, de rögtön bele szerettem, nem az a modern házikó, amikért eddig oda voltam. Most új életet kezdek.
-Amúgy, hogy is hívnak? – nézett rám mosolyogva.
-Rose – viszonoztam mosolyát, kezét még mindig nem engedtem el.
-Thomas – suttogta. Milyen gyönyörű név…
Alice szemszöge
-Igen! Igen! – ugrándoztam. – Megcsókolta! – ugrottam szerelmem nyakába.
-Ki csókolt meg kit? – mosolygott rám szélesen. Milyen gyönyörű, a szőke fürtjei…
-Edward Bellát – mosolyogtam. Majd megmutattam neki, hogy tette azt bátyám. Szerelmem uncogva ölelt magához.
-Imádlak – nyomtam egy puszit állára. Majd leugrottam róla.
-Esme, Emse! – szaladtam a konyhába. – Tudod mit láttam?! – ugrottam mellé.
-Mit drágám? – nézett fel rám a szakácskönyvből. Tiszte fehér volt, valami por. Majd a pultra néztem, Liszt. Milyen aranyos, ennyire főz.
-Bella Edward csók – mosolyogtam.
-Tényleg? – mosolygott rám. Csak vigyorogva bólogattam. – Fantasztikus – ugrott fel és szorosan megölelt.
-Segítsek? – néztem körbe a konyhába. Kész katasztrófa.
-Rám férne – dörzsölte homlokát. Én csak kuncogtam.
-Oké. Bár nem nagyon értek ehhez az egészhez… - vettem fel a kötényt. Abból volt itthon vagy húsz. Én tehetek róla, hiszen olyan cukik, nem tudtam otthagyni… Felvettem egy rózsaszín sárga csíkosat. Szuper, jól nézek ki.
Elsötétült a kép, majd Emmett és Liz csúszott be a képbe, amint tüzesen szeretkeznek.
-Öhm, igen – léptem vigyorogva Esme mellé. Ennyi bőven elég volt, az ingyen pornóból… - Palacsinta? – olvastam a címet.
-Hozzávalók: 2db tojás, 3dl tej, 15dkg liszt, csipetnyi só, szóda vagy ásványvíz, 2 evőkanál olaj. Elkészítés: Ezt az egészet összekevered kézi robotgéppel, majd állni hagyod. 30 perc múlva, elkezded kisütni – olvastam fel hangosan.
-Tojás – nyomta a kezembe Jerry. Ő meg, hogy került ide? – Első életemben szakácsnak tanultam – mosolygott.
-Szuper – mosolyogtam.
-Tej – nyújtotta Vani. – Ez elég büdös…
-Szerintem bontsunk egy másikat – nézett rám mosolyogva Jazz.
-Szerintem is – mosolygott Esme.
Mindenki felhúzott egy-egy cuki kötényt.
-Itt van – tette le a pultra Vani.
-Liszt – húzta oda Esme a papírzacskót.
-Só – nyomott oda egy újabb zacsit Jerry.
-Ásványvíz – nyomtam oda két palackot. – Bubis vagy nem bubis? – néztem Esmére.
-Bubis – kuncogott.
-Olaj – nyújtott Jasper.
Együttes erővel kimértük, majd egy tálba öntöttük. Esme robotgépezet, és mindenki a tálat figyelte. Valami sárga, undorító, folyékony lötty – állapítottam meg.
-Fél óra – számoltam a másodperceket lábammal.
Jerry és Vani mosogatni kezdtek. Esme összepakolta a lisztet, sót és betette a hűtőbe a tejet és maradéktojást. Olajat a polcra feltette szerelmem.
Majd Jerry leült, Vani az ölébe. Jasper pedig hátulról átölelt.
Épp akkor lépett be Edward és Bella az ajtón.
-Sziasztok – mosolyogtak. – Mit csináltok?
-Palcsintát! – vigyorogtam.
10.9.8.7.6.5.4.3.2.1.
-Letelt! – sikítottam fel.
Elég szerencsétlenül sikerültek szegény palacsinták, mindenki megpróbálta és a legjobb Jasperé lett. Kié másé?! – kuncogtam.
-Hello – hallottuk meg Lizi hangját.
-Sziasztok – lépett be Emmett is.
-Sziasztok – válaszoltunk kórusban.
-Csak nem palacsintát süttök? – nevetett Liz.
-De, milyen? – nyomta Esme Liz kezébe.
– Jól néz ki – kuncogott.
-Megmutatom, hogy kell sütni – kuncogott Liz, majd elengedte Emmett kezét.
Felvett ő is egy cuki kötényt.
Majd megmutatta a mozdulatot, utána pedig a végeredményt.
-Nekünk még gyakorolnunk kell – nevetett Esme.

Liz ruhája:

Jó úton - Vadmacska

Sziasztok. Nagyon akartatok fejit, megkaptátok. Tudom elég sokat kellet várni, de 11.-re megérkezett. Remélem mindenkinek tetszik, és nem is tudom, hogy fel merjem e tenni..:D
Szóval Alice, Vivii és Nessi + Evcu. A négy választott, akiknek küldöm. Komikat lányok, ilyen fejezetet, sem írtam még:):D
Még itt leszek egy ideig, puszi:)
ui.:NINCS MA TÖBB! - kijelentem elfáradtam-:D
18-as karika!!

27. fejezet - Vadmacska

Kezem megtalálta merevedő férfiasságát, ami alig fért el a gatyában. Lassan végig simítottam rajta. Elizabeth ugye tudod mit csinálsz? – szólalt meg egy hang a fejemben.
Igen tudja. Hagyd már – szólt egy másik hang. - Mondj egy okot, miért ne? – szólalt meg ismét. – Szereti, a fiú is viszont őt. Minden okés…
De még egy hete sincsenek együtt.
Szerelemnél mit számít az idő?
De…
Nincs, de.
-Áhh – halottam meg szerelmem hangját, és most vettem észre, míg elmém beszélget, addig kezem becézget. Oké, teljesen megörültem. Inkább nem gondolkodom, csak csinálom és kész.
Emmett kikapott a kádból és beszáguldott a szobámba, lefektetett az ágyra. Csurom vizesek voltunk.
Gyönyörű testén végig folytak a vízcseppek.
Keze bebarangolta a testem, majd a szája… Valahogy megszabadult a boxerétől, mert már pucér volt. És óriási…
-Áhh.
Igaza lesz Lorának, ránézel és elélvezel…
Megfogtam Emmett férfiasságát és lassan simogatni kezdtem, ő ezzel egyhuzamban morogni. Hangja még jobban felkorbácsolta vágyaim.
Erősen mellembe markolt, egy picit fájt, de rettentő jó volt.
Pár másodperc múlva Emmett remegni kezdett kezeim alatt, megmerevedtek izmai és egy morgás hagyta el a száját. Kezem pedig teli lett nem mondom ki mivel…
Emmett lihegve mellém dőlt. Csókot nyomtam a szájára, ő pedig vigyorgott.
Felkeltem és megtöröltem a kezem. Nem volt egy szép látvány.
-Bocs – mosolygott szerelmem. Szemei csak úgy csillogtak.
-Semmi.
-Most én jövök – mosolygott.
-Hmm?
Következő pillanatban már Emmett rajtam feküdt.
-Ez így nem lenne fer, kicsit kényessztetlek cicus – mosolygott, majd keze újra elindult testemen. Majd ajkai követték.
Keze egyik mellemet kényeztette, a szája pedig szívta a másikat.
-Áááá – suttogtam.
Majd lejjebb csúszott nyelvével hasamat kényeztette, kezei pedig combomat simogatták.
Lassan lehúzta a bugyimat, majd szenvedélyesen megcsókolt. Hideg ujjai, újra körbejárták testem, majd belső combom simogatta, majd elkezdett simogatni ott.
-Ááá – kiáltottam fel.
Egyik ujja felcsúszant és mozgatni kezdte.
Másik keze mellemet simogatta. Belemarkoltam a takaróba.
-Emmett – suttogtam. – Akarlak. Most.
Lassan kihúzta ujját, majd rám nézett.
-Biztos? – kérdezte.
-Igen.
Megcsókolt, majd lassan belém vezette magát.
-Áhh – nyögtünk fel egyszerre.
Lassan kezdte, majd egyre gyorsabb tempóra kapcsolt. Már éreztem, hogy nem járok messze a beteljesüléstől, hátam megfeszül, ágyékom szerelmemnek feszítettem, és sikítottam. Emmett pár pillanat után követett.
Majd mellém dőlt, és megcsókolt.
-Szeretlek – suttogta.
-Én is, nagyon – mosolyogtam rá.
A hajam csurom víz volt, testem izzadság cseppekkel teli. Emmetten persze ilyet nem lehetett felfedezni. Ugyanolyan tökéletesen nézett ki, mint mindig.
Ott feküdtünk órákig, összebújva, mesztelenül.
-Elmegyek tusolni – mosolyogtam rá. Miközben felálltam és magamra tekertem a lepedőt.
-Csak nem szégyellős vagy? – nézett rám mosolyogva. – Előbb nem voltál az, vad macskám… - vigyorgott rám.
Besétáltam a fürdőbe, és jéghideg vízben letusoltam, hajat mostam. Megtörölköztem és fogat mostam, volna ha nem jut eszembe, hogy...
-Emmett! Miért nem mondtad, hogy büdös a szám? Még fogat sem mostam…
-Nem volt büdös a szád - nevetett. – Megfürdök én is. Oké? – nyomott egy csókot a számra.
Legalább felvette az alsót – gondolkodtam. –Bár előttem le is vette, és belépett a zuhany alá.
Csak néztem kidolgozott testét, legszívesebben beszálltam volna mellé, de nem. Nem szeretkezhetjük át az egész napot. Fogat mostam, majd hajat szárítottam.
Milyen jó lenne az örökké valóság minden napját így eltölteni. Kettesben, nyugalommal, szenvedéllyel, szeretkezéssel.
Emmett hihetetlenül jó az ágyban, Matthez képest… Nem sok tapasztalatom van, de nála ezerszer jobb. És nem csak vágy, szerelem is.
Kimentem a gardróbba keresni valami egyszerű ruhát, nem hiszem, hogy fogunk bárhová is menni.
Emmett jelent meg mellettem egy törölközőben.
-Mit vegyek fel? – mosolygott. - Vagy inkább le? – lengette meg a törölközőt.
-Tessék itt a ruhád, kimostam - nyújtottam neki.
-Köszönöm, cicám – ölelt meg és egy apró csókot adott ajkaimra.
-Reggeli – mosolyogtam. – Majd éhen halok.
-Kifárasztottalak – nevetett kajánul.
-Mondhatjuk – vörösödtem el.
-Olyan sexi mikor elpirulsz, imádom… - mosolygott.
-Szóval most megtanítalak tojást sütni, hogy tudjál nekem – kacsintottam rá.
-Oké. Nem lehet olyan nehéz - vakarta fejét. Nagyon aranyos volt.

Emmett szemszög
Ilyen jót még életemben nem szeretkeztem…
-Ez a tojás – vett ki valami tojás alakút ki. Tojás. Mekkora eszmefuttatás.
-Oké – szagoltam meg, erről felismerem.
-Ha romlott büdösebb – mosolygott, mint egy tanító néni. Sexi tanító néni… - Akkor ki kell dobni.
-Értem.
-Előveszel egy serpenyőt, öntesz bele olajat. Közben a másik tányérban villával felvered, majd ráöntöd. Lehet hozzá tenni hagymát meg ilyeneket, de most nagyon éhes vagyok nem izélünk ilyennel – mosolygott. - Megkevered, vársz. Kész. Kirakod egy tányérra, és kész – mosolygott.
-Fantasztikus, holnap én csinálom – öleltem magamhoz. – Most egyél, hogy legyen erőd – kacsintottam rá.
-Maci! - nevetett fel.