Rászolgálva - Előszó

Hello lányok! Meghoztam ezt is remélem mindenkinek nagyon tetszik;)
Nagyon hálás vagyok a kommentálokért, pl. Dettyén háromszor elsírtam magam - köszönöm-.
Lesz egy újabb közérdekű pár perc múlva!
Ez a fejezet a kommentelőknek megy és Alicenek. Hiszen ma nem voltam mellette, és nekem is hiányzik. Fel a fejjel barátném:)

Előszó

Egy hónap nagyon gyorsan eltelt a családdal. Minden nap játszottunk a kicsikkel, szórakoztunk, tanítottuk őket. Persze Alice és Lucy minden másnap vásárolni ment, szerencsénkre nekünk csak néha kellett velük tartanunk.
Épp a bevásárló központban szedegettük össze Emmettel a dolgokat a kiruccanásunkra. Kicsit megkésve, mivel holnap hajnalban utazunk.
Emmett már teljesen rendben volt az emberi holmikkal, ételekkel, tusfürdőkkel és egyebekkel.
Húsz perc alatt bevásároltunk Esmééknek is. Még a fehérnemű üzletbe be akartam nézni, hiszen alig van már bugyim, szerelmem képes naponta három fehérnemű szettet leszakítani rólam.
-Én bemegyek ide – mosolyogtam rá, és fülig pirultam, hiszen eszembe jutott a reggeli ruhaszaggatás.
-Én is bemegyek veled – vigyorgott.
-Mi? Miért? – néztem rá hitetlenkedve.
-Segíteg választani – ölelte meg a derekam és megindult befelé.
-Emmett ez egy női fehérnemű bolt, itt nincsenek férfiak – vörösödtem el teljesen.
-Akkor a pénztárnál az mi? – kérdezte.
-Öhm, akkor mondjuk úgy, ide csak olyanok járnak, akik a fiúkat szeretik – néztem a szemébe.
Mire hangosan kacagni kezdett, persze, aki eddig nem minket bámult, az most már ránk kapta a tekintetét. Fantasztikus.
-Ezt meg kell vennünk – mutatott egy fekete csodára. Tegyük, hozzá semmit sem takart.
-Én biztos, hogy nem veszem fel – fordultam a másik irányba, majd a visszafogott, napi viseletes melltartókat bámultam. Megnéztem a mértet majd a kosárba tettem hármat.
Szerelmem oldalamat simogatta, majd belerakta azt a csodát a kosárba.
-Emmett nem veszem fel – suttogtam.
-A kedvemért – nézett rám boci szemekkel.
(..Fél óra múlva..)
-Emmett nem hiszem el, hogy képes vagy ilyeneket venni – csaptam be a kocsi ajtaját.
-Most miért? – nézett rám édesen. Nem Liz, most kiakadsz, nem törődsz a szemeivel és nem veszed fel azokat a borzalmakat.
-Emmett most haragszom – indultam meg a ház felé.
-Kérlek kicsim ne – fogta meg a kezem. Majd lágyan megcsókolt. – A kedvemért…
-Biztos, hogy nem. Vagy így vagy sehogy – szaladtam be a házba, rögtön fel az emeletre.
-Liz valami baj van? – kérdezte Esme.
-Nem semmi – folytak könnyeim. – Rose biztos felvette – suttogtam, mikor az ajtóhoz értem bevágtam magam mögött, próbáltam nem olyan durván, de így is beleremegett a fal.
-Mi történt? – hallottam meg Esme ijedt hangját.
-Az, hogy egy tuskó vagyok – hallottam meg szerelmem hangját, majd hallottam, hogy felrohan az emeletre, majd bekopog.
-Gyere csak – suttogtam.
-Kérlek ne haragudj, annyira barom vagyok. Sajnálom, nem kell felvenned azokat. Sajnálom, kérlek bocsáss meg. Szeretlek - csak az utolsó szóbál fordultam hátra, és megláttam elkínzott arcát.
A szívem megsajdult elkínzott arcát látva, elé léptem és mellkasához bújtam.
-Nem haragszom – suttogtam, majd arcára néztem lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
-Mázlista vagyok – kapott fel és megforgatott a levegőben. – Szeretlek! – húzott magához.
Egymás szemében kutattunk, percek telhettek el, de csak bámultuk egymást.
-Bejöhetek? – hallottam meg Esme hangját, két kopogás után.
-Persze, gyere csak – kaptam az ajtó felé a tekintettem.
-Minden rendben? – kérdezte, de már mosolygott.
-Igen – öleltem meg Emmettet.
-Kész a vacsora – mosolygott még egyet majd megfordult és kiment.
-Mennyünk – fogta meg a kezem szerelmem, majd maga után húzott.
A nappaliban már sorban ültek a kicsik. Lucy, Daniel és Adam és már falatoztak. Ugyanígy ültek, mikor hazajöttem a nővéreméktől.
-Sziasztok! – léptünk be mosolyogva, majd mindenkit megpusziltam és leültem enni. -Hogy vannak Nessiék? – kérdezte kedvesen Esme. -Nagyon jól, Rachele nagyon cuki – mosolyogtam. - Nessie teljesen megváltozott bocsánatot kért – vigyorogtam. -Nessie? Bocsánatod? – nézett rám ijedten Alice. -Alice! – szólt rá Esme. -Bocsi, de valahogy nem csípem a nővéred – motyogta Alice, miközben Lucy szoknyáját igazgatta. -A mostanit ismernéd oda lennél érte – vigyorogtam, majd lehajtottam a narancslevet. -Kutyából nem lesz szalonna – motyogta. -Hát az biztos… Undorító lenne egy kutyus szalonna – nevetett szerelmem, ezzel egy picit oldva a feszültséget. -Alice, az emberek változnak – mosolyogtam barátnőmre. -Emberek? Én egyet sem látok – vigyorgott Adam. Mire mindenki kuncogni kezdett. -Remélem te nem fogsz – suttogta Emmett a fülembe. Teljesen elpirultam, majd csak kajánul vigyorogtam. Tanulok szerelmemtől. -Edward hol van? – kérdeztem a konyhába lévő társoságtól. -Vadászik – mosolygott Esme. -Értem – mosolyogtam. -Sam bevésődött már? – kérdezte reménykedve Emmett. -Nem, még nem – húztam el a száját. -De ugye nem tett olyat, amiért ki kéne taposnom a belét? – nézett rám. -Gyerekek előtt ne beszélj így – suttogtam. -Mi a francot csinált már megint az a büdös dög?! – pattant fel mellettem, keze ökölbe szorult. -Semmit – néztem a szemébe. -Liz! Nekem ne hazudj! – nézett rám mérgesen. -Mindjárt jövünk – fogtam meg szerelmem kezét és magam után húztam. A nappali közepén megálltunk és halkan sugdolózni kezdtem. -Megcsókolt – motyogtam. – De elküldtem egy meleg éghajlatra – szerelmem szemi feketén csillogtak. Mellkasára tettem a kezem nyugtatás kép, pár pillanat múlva, mintha kicsit felengedett volna. -Megölöm – suttogta, majd az ajtó felé indult. -Emmett! Nem ölsz meg senkit – fogtam meg a kezét. -Csodálkozom, hogy múltkor nem téptem szét – suttogta miközben kifelé tartott a házból. -Jasper! – sikkantottam fel. Az említett megjelent mellettem, majd Emmett karjai után nyúlt és felém fordította. – Nem mész sehová – néztem szerelmem szemébe. – Én nem akarom, hogy elmenyél – simítottam végig arcán. -Jasper engedd el – mosolyogtam fivéremre pár perc múlva. – Most menny elvadászni, de gyere vissza. Nem mehetsz a La Push közelébe – néztem rá figyelmeztetőleg. Majd füléhez hajoltam. - Három hét múlva Sziget – csókoltam meg a száját. Kiment az ajtón, Jasper pedig úgy vizsgált engem, mint egy bolondot. -Mi van? – vigyorogtam. -Honnan tudod, hogy nem a La Push felé tart? – nézett rám értetlenül. -Megbízom benne – mosolyogtam, majd a konyha felé vettem az irányt. -Emmettben? – húzta fel szemöldökét, de már mosolygott. -Igen, Emmettben – ültem le, a már rajzoló Lucy mellé. Esme mosogatott, Adam valami könyvet bújt, Danial pedig csöndben ült és húgát bámulta. Lucy kezébe fogta a narancssárgát és a citromsárgát, majd vacilállva a rajzot vizsgálta, következő pillanatban Daniel elmosolyodott és Lucy sárgára színezte a napocskát. Csak kacsintottam egyet Danielnek, aki vigyorogva bámulta anyukáját.

Ekkor volt az előző konfliktusunk szerelmemmel, és remélem mai az utolsó. Bár már msot sejtem, hogy fel fogom venni azokat a „csodákat”. Hiába a szerelem olyan dolgokat hoz ki belőlünk, olyan dolgokat csináltat velünk, amit épp ésszel sosem tennénk meg.


Liz ruhája:

Kérlek hagy magad után pár sort!
Megtisztelsz, köszönöm.:)