Rászolgálva - 12. fejezet

Sziasztok. Késve, de megérkezett ez is.:) Remélem mindenkinek tetszik, csak átvezető fejezet, de próbálkoztam. Elég nehezen született meg, szóval sajnálom. Küldöm Evinek - az 5 napért- Alicenek mert már sokszor húzott érte:P és Dórinak, hogy mennyen neki az írás - úgy látszik megy is nekixD -.
Köszönöm a türelmeteket.:) Következő fejezet, egy hét múlva.:)

12. fejezet - Újra együtt

Liz szemszöge

Izgatottan pattantam ki a kocsiból már a La Pushban. Nem nagyon értettem miért és hogyan jöhettünk ide, vagyis a Cullenek. Hiszen a szerződés… De anyu azt mondta lebeszélte már Sethtel.

Emilyék házához mentünk, bizonyára már mindenki itt volt. Az esküvő csak egy hét múlva lesz, de Cullenektől mindenki tart. Hiszen vámpírok. Persze teljesen megértem őket, de ugyanolyan vámpír mondjuk anyu is.

Emmett óriás kezeibe csúsztattam kezem, majd magam után húzva indultunk be a házba. Mindenki jött utánunk. Carlisle teljesen megbízott a farkasokban, de Jasper figyelmesen kémlelt körbe. Remélem azért a bulira feloldódik, persze őt is tökéletesen megértettem, hiszen féltette Alicet és a gyerekeit. A gyerekeit… Vízhangzott bennem a szó. Kezemet hasamra csúsztattam, ami túlságosan lapos volt. Sajnos.

Szerelmem rögtön észrevette a mozdulatot és kezei átölelték derekam.

Már el is értük az ajtót és akkor kirobbant valaki. Göndör hajzuhataggal és vigyorogva a nyakamba ugrott.

-Hugicám! – sikkantotta a fülembe Nessie.

Vagy fél óráig ölelgettük egymást. Majd elengedve egymást körbe nézett.

-Szia Emmett – ölelte meg szorosan szerelmemet. Nagyon boldog voltam életem két legfontosabb személyét látva.

-Anyu – sikkantott fel pár másodperc múlva Nessie.

A fiúk és a bevésődések végig öleltek engem és anyut. Kissé megütközve álltak Cullen szemben. Egyszer csak Alice kezei közül Lucy ugrott elő.

-Sziasztok! – vigyorgott Nessire.

-Hát te meg? – guggolt le nővérem.

Mindenki Lucyt csodálta, gyönyörű kislány volt meg kell vallani.

-Lucy Halle Cullen vagyok – fogta meg a szoknyája szélét és mosolyogva pukedlizett.

-Ő pedig Adam és Daniel – mutattam a srácokra. Nővérem mindenkit megölelgetett. Seth kezet rázott Edwarddal, majd a többiekkel is. Erre a többi fiú is követte.

-Sam hol van? – kérdeztem mikor a fiúkat vizsgáltam, tudtam, hogy valaki hiányzik, de annyian voltunk…

-Öhm, a bevésődésével – morgott mérgesen nővérem.

Nem jön el az esküvőre? Szép mondhatom.

-Értem – bólintottam majd szerelmem kezét szorongattam.

-Jaj, gyertek már be, még megfáznak a kicsik – vigyorgott Emily az ajtóból.

Párperc múlva már mindenki bent foglalt helyet. Azért látszott, hogy a falka megtartotta a távolságot. Anyu, Nessie és én tartottuk össze a bagázst.

A kevés hely miatt a legtöbben párjuk ölében foglaltak helyet, mint én is Emmettében.

Először csak Nessie, Alice és én beszéltünk, majd egy félóra elteltével mindenki elkezdett mindenkivel. Adam nagyon jól kijött a srácokkal. Daniel pedig Johnatannal beszélgetett, meg kell jegyeznem nagyon édesek voltak.

-Elég hideg van, biztos, hogy jó ilyenkor tartani az esküvőt? –kérdezte meg kedvesen Carlisle nővéremtől.

-Egy hét múlva nagyon jó kis idő lesz – nézett Esme, Bella és Nessie is értetlenül Carlislére.

-Alice – suttogta.

-Ti szövetkeztetek már? – kérdeztem mosolyogva Nessiet.

-Alice volt olyan figyelmes és felhívott, rengeteg mindek köszönhetek neki, anyunak és Esmének.

-Szólhattál volna nekem is – néztem rá kissé sértődötten.

-Te is szólhattál volna, hogy éppen elő nászúton vagy – vigyorgott rám nővérem.

-Nah, mi volt itt? – lépett be Sam vigyorogva. – Elő nászút? – csapott bele Emmett kezébe.

Mi a franc van ezzel az emberrel? Teljesen megváltozott? Belepacsizott egy vámpír kezébe? Ilyen laza, mikor a nászutamról beszélünk? Tudja ez mi az, hogy nászút?

-Sam?! – lépett elé mérgesen Nessie. – Hol van Lilien?! – szegte fel állát nővérem. Mérgesnek tűnt, nagyon mérgesnek. De ki lehet az a Liliena?

-Öhm, elkellett utaznia – nézte a cipőjét Sam.

-Persze. Biztosan beteg az nagymamája… - ütött egyet nővérem Sam mellkasára. Mindenki őket bámulta és együtt érző volt.

-Ki az a Lilien? – tette fel a kérdést Edward. Kissé furán vizsgálta nővérem és a farkasokat.

-Sam bevésődése, a barátnőm, aki meg akar lógni az esküvőmről – fordult el sértetten Nessie. – És ha beszélsz vele, mond meg neki kitekerem a csinos kis nyakát – mondta már Jake karjaiban.

-Elfog jönni – mosolygott Daniel. – Érzem - nézett Alicere, aki csak vigyorogva bólintott.

-Hogy? – kérdezte unottan Nessie.

-Ez a képessége – mosolygott Alice.

-Már világos – mosolygott Nessie, majd leguggolt Daniel mellé és beszélni kezdet neki.

-Nagyon lapos a hangulat – nevetett Lucy. Atyám őt még nem is láttam.

-Nem is láttalak még – léptem mellé, majd szorosan megöleltem és a mellette álló Embryit is.

-Hiányoztál – suttogták mindketten a fülembe.

-Ti is – szorítottam meg barátnőm kezét.

Aro szemszöge

-Mester, megérkezet Kevin – mosolygott rám a kicsi Jane.

-Hozasd be őket kérlek – mosolyogtam vissza kedvesen. Majd egy puszit nyomott arcomra é kiment. Mióta Marie elhagyta a Volturit Jane sokkal boldogabb, persze megértettem őt is, de én nagyon nem örültem ennek az egésznek. Marie képes volt hazudni nekünk végig? Bár ez is óriási dolog, de a képessége. Ő és a családja a Volturi legnagyobb ellensége. Sőt most még szövetkeznek az alakváltókkal is, és Bella rengeteg képességgel rendelkező vámpírt maga mellé állított.

-Mester – hajolt meg előttem Kevin és a társai.

-Üdvözöllek, drága barátom – mosolyogtam rá kedvesen. – Újabb információval szolgálsz nekünk? – csillant fel a szemem. Jane és Alec is közelebb léptek hozzánk.

-Vanessza és Jerry kipipálva – húzta ki a mellkasát büszkén.

-Hogy érted? – kérdeztem értetlenül.

-Megöltem őket – kaján vigyor ült ki az arcára.

-Én nem gondolod, hogy kellett volna nekünk a képességük? – néztem rá mérgesen.

-Miért pont Jerryt és Vannesszát? – szállt be Marcus testvérem is.

-Nem ezt akartátok? – kérdezte értetlenül.

-Nem te hülye – morogta Jane. A következő pillanatban Kevin már a földön hempergett.

Azért látszik, hogy Jane az egyik kedvenc emberem, bár nem szeretem, ha magánakciókba kezd. De most kifejezetten tetszett.

-Hagyd abba Jane – mosolyogtam a szőke lányra.

Kevin lassan felállt és dühösen Janere nézett.

-Mostantól csak figyelsz – utasítottam. – Majd én osztom a feladatokat.

-Rendben. Viszlát mester – sétált ki barátaival együtt.

Biztos kivégeztem volna, ha nem egy ilyen jó nyomkövetővel lenne dolgom.

Emmett szemszöge

Lizit és nővérét bámultam végig. Hihetetlen volt, hogy két ilyen gyönyörű nő van a világon, persze szerelmem sokkal jobban nézett ki, mint a testvére, de akkor is. Nessie pozitív irányba változott, nagyon hasonlít Lizre már viselkedés szempontjából is. Mondjuk az előbbi Sam-es esett durva volt, nem értettem semmit.

Majd szerelmem keze hasára csúszott. Mindig ezt teszi, ha rá gondol, még mindig mardos a bűntudat, de próbálom magam túl tenni rajta.

Abban a percben Nessie is a hasára csúsztatta kezét és arckifejezése elrévedt. Pont, mint szerelmemnek. Furcsa.

-Emmett kijössz egy picit? – vigyorgott rám Sam és az ajtó irányába mutatott.

-Persze – mosolyogtam, bár sejtelmem sem volt mit akar.

Egy sört szorongatott a kézében, miközben a lépcsőn ült és bámult maga elé. Idegesnek tűnt.

-Minden oké? – kérdeztem kedvesen.

-Persze. Ülj le - vigyorgott rám. Tettem, amit kért és helyet foglaltam mellette. – Nagyon örülök, hogy boldoggá tetted Lizt. Nem könnyű a közelébe kerülni – nevetett fel. – Gondolom tudsz a sikertelen próbálkozásaimról – csak értetlenül bólintottam. Nagyon nem értettem mit akar, ebből az egészből kihozni. – Már nem jelentek számodra ellenfelet, mert én is megtaláltam a bevésődésem.

-Ennek örülök – mondtam bizonytalanul. – Lizi biztosan szívesen megismerné.

Csöndben ültünk és bámultunk magunk elé. Mostanra már teljesen összezavarodtam, mi a francot akar tőlem Sam?

-Srácok, úgyis én vagyok a gyorsabb – nevetett Adam.

-Meglátjuk öcskös… - boxolt bele Embry Adam vállába.

-Hova mentek? – lépett ki az ajtón szerelmem. Olyan édes volt, mikor aggódott. Adammal nagyon jóban voltak, valami olyan kapocs fűzte össze őket, amit lehetetlen szétszakítani és persze senkinek sem állt szándékában.

-Liz ne izgulj csak megnézem milyen gyorsak a srácok! – mosolygott Adam Lizimre.

-Fiúk, vigyázzatok rá! – nézett Embryre jelentőség teljesen.

-Rendben anyuci – nevetett Sam is. Majd vihogva beszaladtak az erdőbe.

-Mit akart? – kérdezte szerelmem miközben leült az ölembe.

-Nem tudom – mosolyogtam és beleszippantottam nyakába.

-Akkor miről beszéltetek? – kíváncsiskodott tovább.

-Hát, hogy örül nekünk meg, hogy ő is megtalálta a párját – suttogtam, de a végén már ajkaira tapadtam.

Lassan csókoltam alsó, majd felső ajkát, amik engedelmesen elváltak nyelvemnek is utat engedve.

Percekig faltuk egymást.

-Rendes tőle – suttogta homlokát az enyimnek támasztva. Elkellett gondolkoznom, hogy miről volt szó előtte. De leesett, Sam és az érthetetlen viselkedése.

-Szeretlek – suttogta fülembe és elkezdte most ő ízlelgetni ajkaimat.

-Na, de fiatalok – kacarászott Nessie mellettünk. – Gyertek inkább be, elég hideg van.

Mire bementünk eléggé megcsappant a létszám. A farkasok miatt gondolom. Alicék is készülődtek már.

-Hova mentek? – kérdeztem értetlenül.

-Cullen villában lesznek. Ti hol szeretnétek? Nálunk? – vigyorgott Nessie rám majd húgára.

-Inkább a villában, ha nem gond, de reggel lejövök – mosolygott bocsánatkérően szerelmem.

-Lejöttök – helyesbített rám mosolyogva.

-Rendben – mosolygott szerelmem.

Egy óra múlva már a régi házunkban voltunk. A gyerekek már mélyen aludtak Adam kivételével, hiszen hosszú nap volt. Adam még nem ért haza. Esme persze tiszta ideg volt.

-Nem lesz semmi baja Esme. A srácok vigyáznak rá – mosolygott szerelmem.