NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D

Sziasztok! Napok óta egy ötletet forgatok a fejemben. Nézzétek meg mi lett belőle.:D A blog még csak most kezd alakulni,de szeretném ha mihamarabb beindulna. Izgatottan várok mindenkit!

NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D

KÖSZÖNET és kiakadás / :D és :'(

Sziasztok babáim:D
Nagy örömöt közlök veletek, mert második lettem a novella versenyen.:)
Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek, aki elolvasta. És főleg akik rám szavaztak:D
Szeretném, ha írnátok róla véleményt, hiszen mint már sokszor hangsúlyoztam, ez volt az első igazi novellám és KÍVÁNCSI VAGYOK a véleményekre. Kritika nélkül elég nehéz fejlődni..:S Ezzel szerintem mindenki egyetért és bizonyára vannak, akik ezt az egészet leszarják és ezt se olvassák...:/Megértem azt is. Szóval, aki kíváncsi rám az mondjon valamit, aki nem az úgyse jutott el eddig a sorig. Köszönöm, hogy végig olvastad - ha nincs időt, csak egy smilet a chatbe. Csak mutassátok, hogy érdekel ez az egész, mert amúgy nem erőltetem magam.
Bocsi, elég fáradt vagyok, lehet majd később kitörlöm vagy átírom ezt az egész bejegyzést.:)
Pusziii (L)
ui.. oldalt van egy kis szavazás, ha komira nincs időd legalább itt jelezd.:) thanks:)

Karácsonyi meglepetés 3 .

Lehet unalmas, de ez nem mindennapi fejezet lett:D

Szóval sziasztok drágáim!
Kilenc óráig úgy gondoltam, hogy nem tudok ma már összehozni nektek egy ajándékot, de olyan bűntudatom volt...:D Hihetetlen mit hoztok ki belőlem, és rá kell jönnöm imádlak titeket:) Még ha kevés az a nyomorult komment is, akkor is:D Ez a z utolsó karácsonyi ajándék szerintem.:D De ki tudja, vannak hirtelen ötletem:D Szóval köszönöm az éves szereteteteket és , hogy itt voltatok. Rengeteg, nagyon jó barátot szereztem a blog által. Szóval már megérte:D Innentől lehet uncsi lesz: - de muszáj kiírnom magamból -
Alice: ő volt az első igazi blogger/twilight imádó barátom és hosszú hetek óta nem beszéltünk már, de valahogy olyan barátság alakult ki köztünk, hogy most is tudnánk mindenről beszélni. Köszönöm Alice, életem egyik legjobb nyara köszönhető nagy részben neked:D
Nyinyke: veled is elégé megkopott mostanság a barátság - időmértékben - és ez főként rajtam múlt. Sajnálom, de azért köszönök mindent. Hogy beleírtál a töridbe és hogy összevesztünk - véresen komolyan XD - Kellanon.:D
Evcu: talán te vagy a legsorsdöntőbb, de ez nem csak a blog miatt volt és és és tudod mit érzek. Szeretlek és nagyon boldog napokat töltünk együtt.:D Majd szilveszter ;) Like:D Köszönök mindent:P
Dorcy: veled mostanság kezdtünk el barátkozni és egy igazán jó fej csajszi vagy.:D Ez biztos, sokat fejlődtél írás terén is:D És őszintén szólva, ma / tegnap mondtál nekem olyan dolgokat, amik miatt még szinpibb lettél:D Ez a barátság szerintem sokáig fog tartani.:D

A köszönetáradat után, pedig következzen egy nem túl hosszú, de azért boldog karit kívánó fejezet a tollamból. Nem hosszú, de nekem elégé tetszik.:D Remélem kapok pár komit, mert ilyeneket nem szoktam írni:D BOLDOG KARÁCSONYT!

Boldog karácsony, együtt!

„Boldog karácsonyt!”
Olvastam végig a táblát a sokadik bolt ajtaján. Huszonnegyedike reggel van, de az emberek még mindig ajándékokért szaladgálnak. Igaz a legtöbben fenyőfát veszik meg ma – állapítottam meg miközben az embereket vizsgáltam, akik elég idegesnek tűntek a szeretet ünnepén.
-Nem hiszem el, hogy pont egy ilyen görcsöt kellett venned! –sikított fel abban a másodpercben egy nő mellettem. A hírtelen feltörő hisztérikus hangjától megugrottam kissé, és kirázott a hideg. Bár már elég hideg volt így is a mínuszok röpködtek napközben, nem hogy éjszaka. Az éjszakák nagyon nehezek voltak, főleg így télen. Nyáron akár sátorban is elaludtunk Nessivel, de most rettegtünk, hogy egyik reggelre megfagyunk.
-Drágám, semmi baja annak a fának. Tökéletesen fog állni a nappaliban – válaszolt kedvesen a férj, igen félt a felesége reakciójától.
-Nem hiszem el, hogy rád semmit sem lehet bízni. Én veszem meg az ajándékokat, én sütök, főzök és takarítok. Te meg egy nyüves fát nem tudsz megvenni! – ordibált a nő már eléggé kikelve magából. Ha tudná, hogy mekkora ajándék, hogy ő süthet, hogy van egy nappalija, ahol a kandallóban tűz lobog és meleget áraszt. Én csak egy vastag takarót tartottam kezem között, amit egy boltból loptam. Nem volt könnyű feladat, és amúgy meg utálok lopni, de attól nagyon jól megy. Általában csak Nessinek szoktam ilyen úton beszerezni dolgokat, meg persze magamnak pár fontos dolgot. Épp az egyik pláza felé igyekeztem, Nessivel oda bújtunk meg, legalább napközben melegben legyünk.
Szalonozva a sok vásárló között, akik meleg szövetkabátban voltak, a fejükön divat sapkával és egy nagyon szép, de látszólag nem valami meleg sállal. Igen, ők úgyis beülnek a kocsiba, feltekerik a fűtést és haza mennek, a meleg házukba, ahol fenyőillat kavarodik a sütemények aromájával, ahol azon veszekednek milyen görbe a fa. Mi meg? Szakadt kabátban, vastag – már többször feljavított- és számunkra nagy sapkában voltunk. Szemeimről minden második percben fel kellett toljam, hogy kilássak alóla. Nővérem ugyan azon a padon ült, amin hagytam és a plüssmackót szorongatott a kezében. Igen ő volt, Edward a maci. Őt még anyutól kaptunk ez az, amit sosem hagyunk el ez ad erőt nekünk, hogy éljünk tovább, hogy van valahol egy édesanyánk.
-Szia – ültem le Nessie mellé, aki kitartón maga elé bámult. Órákig így ültünk én pedig csak azon gondolkodtam, hová mehetnénk a hideg elől. Novembertől februárig ez volt a fő gondolatom, utána pedig az, hogy mit együnk. Nővérkém kitartóan bámulta az embereket körülöttünk és láttam szemeiben a sóvárgást egy olyan életre, amilyen nekik van. És nekünk talán soha nem lesz.
Én nem voltam féltékeny, sőt még irigy sem. Egyszerűen elfogadtam, hogy más olyan helyre szültetik, hogy van apukája –ami nekünk nincs -, hogy minden karácsonyt a családjával tölt. Nekünk is volt ilyen karácsonyunk, Bellával és Victóriával, de nekünk csak két ilyen ünnep adatott.
-Itt maradhatnánk! – szólalt meg Nessi hírtelen, engem visszahozva a jelenbe.
-Lehet kiraknak minket – húztam el a szám.
-Elbújunk – mosolygott el angyalian. Olyan gyönyörű volt még koszos ruhákban is, sokkal szebb volt, mint én. Hiszen ő általában kétszer annyit evett.
Bebujtunk egy-egy óriás virágláda mögé és reménykedtünk nem fognak minket megtalálni.
Este nyolc órakor már csak a takarítók járkáltak fel alá az üzletben és Nessivel már órák óta ott ültünk összekuporodva és reménykedve, hogy meleg helyen tölthetjük a szentestét.
-Menjél nyugodtan Tom, az asszony már ki lesz készülve, hogy lekéstél az ajándékozásról – nevetett egy férfi, aki éppen Nessie előtti virágokról szedte le a száraz leveleket.
-Áh, köszi Nicolas, az asszony legalább hamarabb kinyír – nevetett, majd kilépett az ajtón, de én csak Nessit és azt a manust bámultam, aki karácsonyi dalokat dudorászott és már indult is a következő virághoz mikor egy barna levél leesett a kezéből, lehajolt érte és akkor már tudtuk Nessivel lebuktunk, nővérkém rám nézett majd futni kezdet az ajtó felé.
-Takarodj innen! – üvöltött fel az ember. – Nyomorult csőlakó – kiáltotta, miközben Nessie már kiért az ajtón én is felpattantam és szaladtan utána.
-Nem kellett volna kijönnöd. Legalább neked meleg karácsonyod lett volna – mosolygott rám, miközben egy könnycsepp legördült az arcán.
-Nem hagylak egyedül, hiszen karácsony van – öleltem át szorosan. Miközben magunkra teríttettem a délelőtt szerzett pokrócot. A várost jártuk, melegebb hely után kutatva mikor Nessie egyszer csak leült a macskaköves utca közepén.
-Liz, nehogy azt hidd, valahova beengednek minket – nevetett fel miközben végig feküdt a kövön.
-Nessie állj fel! Tovább kell mennünk, itt megfagyunk – megfogtam kezét és felhúztam volna, ha engedi.
-Liz, nem fogunk meghalni – mosolygott rám bíztatóan.
-Oké, de szeretném, ha lennének ujjaink még jövőre is – nevettem fel. Ez volt a legjobb megoldás nevetni a helyzetünkön, nevetni a nyomorunkon. A könnyek csak arcunkra fagytak volna.
-Úgyis visszanő – kuncogott miközben felült és felhúzta mellkasához lábait és összebújva melegedtünk.
Már vagy húsz perc eltelt így csendben ülve, a villanyoszlopokon világító csillagok bevilágították az egész utcát és lassan elkezdett esni a hó. Nessievel egymásra néztünk majd hangosan nevetni kezdtünk…
-Emlékszel tavaly ilyenkor hol voltunk? – kérdezte pár perc múlva.
-Igen. Egy vasútállomáson - bólintottam, kissé értetlenül nem nagyon értettem, hogy miért is kérdi.
-Pontossan. Emlékszel mit csináltunk? – kérdezte egyre nagyobb vigyorral az arcán és a szeretet csillogott a szemében.
-Mesét mondtunk– mosolyogtam, mikor magam elé idéztem azt a meghitt estét. Igaz, hogy emberek járkáltak rajtunk reggel mikor felébredtünk, de nagyon jó karácsony volt. Talán az egyik legjobb, az első anyuék nélkül.
-A gyufa árus kislányt – mosolygott, ez volt a kedvenc mesénk. Hiszen ez nem pompáról, hercegről, királykisasszonyról szólt. Ez rólunk szólt és igaz volt.
-Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány…* - kezdtem el mesélni Nessie hozzám bújt és csukott szemmel hallgatta. Egész éjszaka fent voltunk, hogy nehogy megfagyjunk, majd hajnaltájt nővérkém elaludt vállaimon.
Mondhatnám azt, hogy rossz életem van, de ezt mondja az a nő is, aki szerint a férje által választott fa görbe volt. Értékelnem kell azt, hogy nem vagyok egyedül. Mert nem a pénz fontos, nem a karácsonyfa, nem a finom sütemények, sőt még nem is a meleg kandalló, hanem a szeretett, ami imádott nővérem szeméből sugárzott karácsony éjjelén. Egy igazi boldog karácsonyunk volt, együtt.

*A kis gyufaárus lány: ez egész történet itt:)

Karácsonyi meglepii 2.

Sziasztok! Egy újabb karácsonyi meglepetés Evcutól nektek:D
Már régen megbeszéltük, vagyis felvetettem a témát az én drága barátnőmnek, hogy mi lenne ha írna egy kis novellát a Swan lányokból :D ÉS Ő megtette:D És mily meglepő nem épp egy boldog részre esett a választása. Na, de tessék olvasni: egyenlőre csak linkről, de lehet majd a blogra is feltöltöm:D Komikat várunk:D ÉS kérem, aki még nem szavazott a novellámra az tegye meg.:) Köszönöm az eddigi szavazatokat is.:) Örök hála (L)
Evcu ajándéka

Karácsonyi meglepetés 1.

ITT! /http://angels1996.blogspot.com/
Sziasztok egy kis meglepetéssel jelentkezem . :)
Remélem minden olvasó elolvassa:D Szóval egy kis novellás verseny, ez az első beküldött novellám és remélem a három leányzó közül rám voksoltok.:) Akkor biztos erőre kapnék és többet írnék, de ezt nem mondtam..:D Szóval Evcu hírdette meg a pályázatot. 3 - an jelentkeztünk és szerintem szép novellák születtek. Ha van kedvedet három véres karácsonyhoz akkor hajráá!

És sajnálom, hogy Edwarddal így elbántam, de a fantáziám.:/
-megértitek ha elolvassátok-*
Boldog karácsonyt kívánok, sok sok ajándékkal, de a legfontosabb a boldogság ne feledjétek.:P

*nagyon szépen kérek minden igazi "rajongómat", ha vannak még olyanok.:D Hogy írjanak nekem kritikát, hiszen abból tanul az ember::)Köszönöm (L)

Rászolgálva - 15. fejezet

Ezt a fejezetet Evinek küldöm, mert rengeteget segített nekem.:) Ez is hozzájárult a gyógyulásomhoz :P

15. fejezet - Furcsa esküvő

És akkor Nessie hírtelen a fülemhez hajolt és suttogni elkezdett …

-Mi történt veled? – kérdezte szemében fény csillant. Értetlenül pillantottam rá, nem értettem miről beszélünk.
Edward fapofával vezetett, Alice pedig a tükörben vizsgált minket.
Ekkora megszólalt a fejemben.
-Nem úgy volt, hogy később jöttök haza a nászútról? – kérdezte hangja a fejemben.
-De – motyogtam vissza. Az volt a baj, hogy fejben még annyira sem tudtam titkolózni.
-Elmeséled? – kérdezte miközben megszorította a kezem és a szemembe nézett.
-Majd megbeszéljük, az esküvő után – mosolyodtam rá erőltetetten.
-Igazságtalan vagy – nézett rám morcosan. – Sosem engeded, hogy segítsek, és így nagyon nehéz – mosolyodott el.
-Sajnálom – motyogtam a fejünkön kívül.
-Terhes voltál és elvetéltél – bámult ki az ablakon.
-Honnan tudod? Emmett elmondta? – kaptam karja után és idegesen vizsgáltam az arcát.
-Éreztem – mosolygott rám szomorúan. – Nagyon sajnálom, de kissé mérges is vagyok. Ha nekem lett volna ilyen gondom nem szerettél volna velem lenni? – kérdezte miközben a kocsi tetejét bámulta, hogy nehogy elsírja magát.
-Igazad van. És köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem át szorosan.
-Én örülök a megtiszteltetésnek, hogy a nővéred lehet. Liz új életet kezdtem, próbálok megjavulni és neked tartozom a legtöbbel, amit meg akarok hálálni. Szóval kérlek engedj közel magadhoz. Tudom, hogy közben bejött a képbe Jake és Emmett. De nem szakadhatunk el, kérlek ne szakadj el tőlem én nagyon sajnálok mindent.
-Ne hülyéskedj Nessie. Nincs mit meghálálnod, szeretlek és mindannyian máshogy fejezzük ki az érzelmeinket. Miattam nem kell megváltoznod.
-Tudom, hogy sosem kérnéd ezt tőlem, de tudom, hogy így sokkal jobb lesz – mosolygott szorosan megölelt ismét.
-Oké, most már mosolyt kérek. Pár percen belül férjhez mész – vigyorogtam rá.
-Igaz – vigyorgott.

Edward érdeklődve pillantott hátra én meg csak mosolyogva bólintottam, hogy minden okés.

Narrátor
Bella mosolyogva nézte végig, amint szerelme és első szülött lánya, az oltár felé igyekeznek a régi barátja dédunokájához. Uh elég bonyolult egy helyzet. Talán minden helyreáll – gondolta. - Nessie sorsa már rendezve lesz Jake mellett? Remélem, hosszú boldog életük lesz. Persze tudtam, hogy sosem mennek a dolgok kifogástalanul. Hiszen ha minden tökéletes lenne, nem tudnánk értékelni. A vigyorgó Lizre pillantott, aki féltékenység és irigység nélkül csak boldogsággal, szeretettel és büszkeséggel nézett nővére felé. Gyönyörű volt Nessie, meg kell, mondjam mindennapokban is gyönyörűek voltak, de most... Az apjuk sem volt ronda vámpír, hozzám képest pedig sokkal szebbek voltak. Szerencsére. De hát egy anya erre csak büszke tud lenni – folytatta a gondolatmenetét Bella.
Mindig is erre vágytam, hogy ők ketten, Nessie és Liz boldogok legyenek. Találják meg a párjukat és mégse szakadjanak el egymástól. A múltban rengeteget hibáztam, hiszen sokkal több időt tölthettem volna a lányokkal, de önző voltam – hibáztatta magát Bella, komolyan ez fertőző? Túl sok időt tölt Edwarddal, két ilyen ember egy családban már szegény Jaspernek is sok volt, aki Bellára sandított és jelentőségteljesen nézett szemeibe, hogy végre nyugodjon le. Bella jó kislányként az esküvőre koncentrált és jegelte az önmarcangolást. A pap beszéde egyszerű, de nagyszerű volt. Miután mindketten kimondták a bizonyos „Igent!” Majd a pap mosolyogva kijelentette, hogy csókolják meg egymást, vadul estek egymás ajkainak.
Az első, aki megölelte őket Liz volt, bár ez mindenki számára logikus volt. Majd Edward és Bella is araszolni kezdett feléjük a Black családdal együtt, hogy gratulálhassunk.
Miután Emmett és Liz arrébb álltak, helyet engedtek nekik.
-Annyira örülök nektek – ugrott Jake nyakába Lux.
-Örölök, hogy örülsz hugi – nevetett Jacob is.
-Sok boldogságot - ölelte meg Bella a lányát, aki mosolyogva simult karjaiba, majd Edwardéba is.
Vagy egy órába telt még mindenki gratulált az ifjú párnak.
Vámpírok és alakváltók keveredtek össze, a két ellenséges faj között az esküvő hatására teljesen megtört a jég.
Adam, aki már jóképű tinié érett mosolyogva ökörködött a La Pushi srácokkal, mintha csak testvérek lennének. Esme és Carlisle nagyon örültek, hogy fiúk jól érzi magát, bár kissé tartottak is a helyzettől, hiszen az eddig elszigetelt tiszta lelkű Adam belecsöppent az életbe. Tudták, hogy a La Pushi srácok sem rosszak, de azért egy tucat hormonban bővelkedő tini srác több kárt tud okozni egy szem fiúkban, mint a Cullen család aránylag nyugalmas otthona.
Lucy mosolyogva pukedlizett mindenki előtt, elsősorban talán miatta tört meg a jég a farkasok és a vámpírok között. Az aranyos és csodaszép tündér mindenki szájára mosolyt csalt aranyos koszorúslányruhájában pedig úgy mutatott, mint a mesék hőn szeretett királykisasszonya. Alice és Jasper hol lányuk után szaladgáltak, hol kisfiúk mellett foglaltak helyet. Daniel elég fura jelenség volt, ezt mindenki tudta és féltek is a dologtól, főleg a Alice.
-Kicsim? Biztos nem akarsz játszani a többiekkel? – simított végig anyukája a csöppség kezén. Azt hitte rossz anya, hiszen gyerekei elég szélsőségesen viselkedtek. Lucy folyamatosan pörgött mindenkivel összebarátkozott, sőt néha már kicsit sok is volt, ez eddig nem is lett volna akkora baj, de Daniel ennek az ellentéte volt. Alice úgy érezte, ő a hibás talán máshogy viselkedett a lányával ez által Daniel úgy érzi nincs vele foglalkozva.
-Alice tudnál segíteni?! – kiáltott oda Liz neki.
-Mingyárt jövök – adott egy csókot szerelme ajkaira és kisfia homlokára és már szalad is unokahúga segítségére.
Jasper vizsgálgatta fia érzelmeit, nem tudta mi lehet a gond. Mindig is tudta, hogy Daniel komolyabb, mint a társai, de hogy ennyire ez már nem normális. Oké, mi normális, ami velünk kapcsolatos? – tette fel magában kérdést. Daniel érzelmei nem árulkodtak semmi negatívumról, sőt egy inkább boldog volt. Figyelte az embereket és néha mosolyogva kommentálta apukájának. Jasper kezdett rájönni, hogy fia igazán különleges és ez nem baj. Vagyis valószínű így nehéz lesz a kis csöppségnek, de ezeket a géneket örökölte tőlük. Szóval ez van és kész.
Lux, Emily, Lora és Emma mosolyogva szolgálták fel az ételeket persze Liz és Alice segítségével. Minden a megtervezett ütemben történt. Miután minden kikerült az asztalokra, Alice óvatosasan kirakatta a fiúkkal a hatalmas tortát. És odaadta Jacobé kezébe a kést, az ifjú pár nevetve együtt vágta fel az első szeletet, amit együtt fogyasztottak el. Vidám hangulatban nevetgélve Jake baráti körében és persze a csöndben meghúzódzkodó, de aktívan mosolygó család jelenlétében.
A következő szeletet Liz kapta, aki megtisztelve érezte magát.
-Köszönöm – ugrott a szerelmesek nyakába. – Imádlak titeket.
-Rögtön szeret minket, ha tortáról van szó – nevetett fel Jake.
-Nem úgy gondoltam – nevetett Lizi. – Bár van benne valami – kacsintott a rézbőrű srácra. Majd megindult szerelme felé és mosolyogva ölébe ült.
-Nah, biztos nem kérsz? – tolta Emmett felé a villa tartalmát.
-A szádról szívesen elfogyasztom - hajolt szerelme ajkaira a nagy mackó.
-Hmm – mutatta ki tetszését Liz is.
E közben mindenkinek– ,aki evett – jutott a kezébe a tortából és pezsgőből. Koccintottak ez ifjú párra és mindenki nevetve elfogyasztotta a maga étel adagját, ami persze mindenkinél mást jelentett.
És akkor kilépett az egyik sátorból Rose azaz Lilien. Nem nagyon figyeltek rá, hiszen nagy volt a kavalkád, bár szerelme rögtön vigyorogva mellé lépett és átkarolta a derekát és megindultak az ifjú pár felé. Mikor pár méterre voltak tőlük Emmett hírtelen hátra kapta a fejét, hiszen ismerős illatot sodort felé a szél. Pontosabban régi párja illata volt, vagyis nem az, kicsit más. Farkas szaggal keveredett illat volt. Abban a pillanatban akadt Liz torkán a finom édesség és hangos köhögésbe kezdett. Persze erre mindenki rájuk kapta a tekintetét, hiszen hányszor nyel félre egy félvér? Miután Liz egy pohár pezsgővel lecsúsztatta a tortát mindenki Sam és Lilien kettősére nézett. Következő pillanatban Nessie barátnője nyakába ugrott.

Bella szemszöge
Tátott szájjal álltam és néztem Roselit. Teljesen új külsőt öltött, ami kifejezetten elnyerte a tetszésem.
A haja barnára volt festve, egy rövid farmernadrág és egy trikó volt rajta. Olyan természetes volt, és ahogy Sam átkarolta a derekát. Sam átkarolta a derekát? Pont Sam? A vigyorgó fiú arcára néztem, aki megbabonázva vizsgálta a mellette álló vámpírt. Ez a megbabonázottság, nagyon hasonlított a… bevésődéshez? Egy farkas és egy vámpír? Bevésődtek. Szentséges Úr Isten.
Liz hangos köhögésbe kezdett és mindenki oda kapta a tekintetét. Csak mi vámpírok voltunk meglepődve Rose jelenlététől. Mindenki minket vizsgált, féltek a reakciónktól. Meghiszem azt én is féltem volna a helyükben.
És akkor még Nessie a nyakába is ugrott Rosenak. Most ez komoly?
Alapjáraton nem volt semmi bajom Roseval, azon felül, hogy a lányaimnak lehetett volna jobb élete, ha ő nincs, de hát ez mellékes. Hiszen bármennyire hibáztatjuk, a lányaim életét annyira én is elbasztam mint ő. Szóval nem mondhatok semmit.

Lilien szemszöge
Mindenki engem bámult, nem volt egy kellemes érzés. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Most elszúrom a legjobb barátnőm esküvőjét. Liz mellé léptem, bocsánatot kell kérnem tőle és persze a régi családom összes tagjától.
-Nehogy közelebb gyere! – morgott rám Emmett és maga mögé rántotta Lizt. Szerelmesen óvta Őt, TŐLEM.
-Nem akarom bántani – suttogtam, mélyen Liz szemébe.
-Emmett – sipított végig ex férjem karján. – Hagyd – lépett elő Elizabeth, de szorosan tartotta Emmett kezét. Ahogy hoszzú éveken keresztül én tettem. Nem voltam féltékeny, hiszen nekem ott van Sam. Csak rettentő furcsa volt.
-Nagyon sajnálok mindent. Tudom, nem old meg semmit, de én tényleg sajnálom. A leveleket is – nézetem Bella felé, majd a régi családomra. – hogy megfosztottalak titeket tőlük. Tudom, nem sokra mentek ezzel az egésszel, de sajnálom és megváltoztam.
-Mit akarsz tőlünk Rose? – lépett elő Edward.
-Szeretné, ha megbocsátanátok neki – suttogta Nessie.
-Nessie te meg se szólalj – motyogta Alice. – Miért nem mondtad el? – tette fel Alice a kérdést Nessienek.
-Én kértem rá, sajnálom – motyogtam és lehajtottam a fejem. – Nem kérek tőletek semmit, csak hogy viseljetek el engem köztetek. Sammal a La Pushba költöztünk szóval lehet, néha találkozunk – motyogtam az asztal lapját bámulva.
-Sammal? – tette fel a kérdést Liz. – Bevésődtetek? – hangja meglepett volt, de semmi rosszindul vagy gúny nem volt benne.
-Igen – mosolyodtam el és szerelmemre néztem.
-Szuper – motyogta Emmett.
-Szóval ennyit akartam – motyogtam majd arrébb húztam szerelmem.
-Lilien! – szólt utánam Liz. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolygott rám.
Pár percig sokkolva álltam. Lilien? Nem haragszik?
-Honnan? – kérdeztem értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolygott rám barátságosan.
-Köszönöm – suttogtam majd behúztam Samet az egyik sátorba.
-Ezt megúsztuk – motyogta ajkaimnak.
-Szerintem is elég jól ment – motyogtam és egy csókot nyomtam az ajkaira.

Liz szemszöge
Mindig Nessie érdekit néztem egész életembe. Volt mikor megérdemelte volt mikor nem. Nagyon jól tudtam, vagyis kiolvasottak alapján gondoltam, hogy jogosan bízik Roseben, azaz Lilienben. Szóval miért most kezdjek igazságtalan lenni?
-Lilien! – szóltam utána. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolyogtam amennyire csak tudtam.
Pár percig sokkolva állt.
-Honnan? – kérdezte értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolyogtam barátságosan.
-Köszönöm – suttogta majd behúzta Samet az egyik sátorba.
-Liz? – nézett rám szerelmem miközben értetlenül vizsgált.
-Majd megérted – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam ajkaira, pár másodperc múlva feleszmélt és visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt.

Nessie szemszöge
Annyira boldog voltam, hogy eljött Lilien, bár igazán jöhetett volna előbb. A családom bizonyára haragszik rám, hiszen az „ellenség” mellé álltam és megint nem voltam családközpontú, de már azt hiszem bezsebeltem a rosszkislány trófeát – Liz és köztem kiosztott versenyben – akkor meg is tartom. Liz megbocsátott, mindig is ilyen volt. Azt hittem már fordult a kocka, mióta összejött Emmettel – persze érthető lett volna- de nem. Imádtam a nővérem és sosem tudtam elképzelni sem, hogy csinálja, mi lehet a titka. Rá néztem és Emmettre, amint vadul csókolóznak. Nem nagyon illett a helyzethez, de mégis ez volt kétség nélkül a legjobb megoldás. És persze jobb ötlet híján követtem a példájukat én is szerelmem ajkaira hajoltam és vadul csókolgatni kezdtem. Jake, egy picit később kapcsolt, de jobb később, mint soha alapon nyelvünk vad táncba kezdett egymással.

14.fejezet

14. fejezet -Előkészületek

Mosolyogva figyeltem szerelmem arcát miközben álmában nevemet suttogta. Mikor már teljesen biztos voltam, hogy mélyen alszik befektettem az ágyba. Persze előtte rá húztam az egyik pólómat és egy bugyit.
-Szeretlek Emmett – nyitotta ki mosolyogva a szemét.
-Aludjál csak szerelmem – cirógattam meg arcát.
-Olyan helyes vagy – vigyorgott rám, még mindig teljesen magánál.
-Te pedig részeg – csókoltam meg a homlokát.
-Csak féltékeny vagy, hogy te nem lehetsz – kuncogott miközben mellkasomhoz bújt.
-Én csak szerelemittas vagyok – csókoltam meg a fejét.
-Hmm. És még én vagyok részeg? – kuncogott majd pár pillanat múlva aludt is tovább.

Pár perccel később idegesítő kishúgom lépett be az ajtón.
-Sajnálom – suttogta megbánást színlelve.
-Köszönöm hugi – mosolyodtam el. – Nem, nem azt – tudtam, hogy mire gondol, hogy a fantasztikus szeretkezést köszönöm neki. De, nem. Nem csak – Köszönöm, hogy pár órára normális fiatalok lehettek.
-Normális azt jelenti, hogy részeg? – kérdezte értetlenül.
-Esetünkben igen – mosolyogtam.
-Bárcsak Edward is így fogta volna fel – mosolygott, majd mellénk lépet és megpuszilta szerelmemet és engem is.
-Megfog békélni nyugi – suttogta Liz.
-Hé nem ér hallgatózni – nevetett fel Alice.
-De máskor Emmettel, akarok bulizni menni – ásított, majd kómásan kikelt és megindult a fürdő felé.
-Minden oké? – kérdeztem mikor már az ajtóban állt.
-Persze – mosolygott majd belépett a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót.
-Jaket akarom! – hallottam meg Nessie hangját lentről. Ő mintha jobban kilenne, mint Liz. Bár ha a kutyus két farkával itt lenne…
-Mennem kell - sietett le Alice.

Hosszú percek teltek el mióta szerelmem elveszett a fürdőben.
-Liz, minden oké? – léptem az ajtó mellé.
-Igen – lépett ki mosolyogva. – Nem haragszol, ha alszok még? – kérdezte miközben egy puszit nyomott arcomra.
-Ha holnap kiengesztelsz… - suttogtam a fülébe majd nyakamba kaptam és óvatosan lefektettem az ágyba.
-Amúgy milyen volt a legénybúcsú? - kérdezte miközben a fejét mellkasomra hajtotta.
-Hát elment. Jake nem nagyon élvezte az elején, de a vége felé – nevetettem fel.
-A pia meghozta a hatását – kuncogott mellkasomat ölelve.
-Meg, de nálatok is – nyomtam egy csókot a homlokára. - De most már aludj szerelmem.
-Uncsi a dumám vagy mi van, nagyfiú? – suttogta már félálomban.
Pár perc múlva légzése lelassult és mosolyogva aludt reggelig.
Kopogásra kaptam fel a fejem.
-Szia – suttogta Jasper. – Alice küldött, hoztam kávét Lizinek – mosolygott rám majd letette a kávét az éjjeliszekrényre.
-Kösz tesó – vigyorogtam rá.
-Újabb esküvő, nehéz napom lesz - mosolygott és közben leült az ágy szélére. – Igazság szerint már azt várom mikor lesz a tiétek – vigyorgott, miközben szerelmem arcára nézett.
-Hidd el én is – vigyorogtam. Nagy öröm lett volna nekem, ha már papíron is csakis az enyém Liz.
-Nem gondoltam volna rólad – nézett rám miközben olyan vizsgálom-az-érzéseidet tekintete volt.
-Mit is? – kérdeztem értetlenül.
-Hogy egy félvérrel, félig emberrel leszel… – vizsgálta Liz arcát.
-Muszáj mindent harapófogóval kihúzni belőled? – kérdeztem izgatottan.
-Liz nagyon megváltoztatott téged. Örökké hálás lesz neki az egész család – tettem vállamra a kezét.
-Oh fiúk?! Ma hármasba nyomjuk? – nézett kajánul rám szerelmem.
-Liz, viselkedj józanul – mosolyogtam rá. Pedig elég féltékeny lettem, ha belegondoltam, hogy Jasper hozzáér Lizihez úgy.
-Józan vagyok, és köszönöm a kávét – nézett Jasperre. – Alicenek.

Lizi szemszöge
-Szájbabaszott, kurva életbe! – halottam meg nővérem kiáltását.
-Nyugalaom semmi baj – csitítgatta Alice, ekkor már én is mellettük álltam.
-Nincs semmi baj? Nincs semmi baj? – vált hisztérikussá Nessie. Nem értettem mi baja van, még szembe nem fordult velem, szemei alatt lila karikák éktelenkedtek és szomorúan csillogott a szeme.
-Nessie! Figyelj rám – léptem mellé és kezdtem törölgetni a könnyeit.
-Lizi, erre a napra várok mióta megszülettem, több mint, negyven szájba baszott éve és nézz rám, mint egy fáradt kurva – suttogtam miközben összerogyott.
-Dehogy is - motyogta Alice és simogatni kezdte a hátát. A ki pöttömnek meg bűntudata volt.
-Nessie, szóltam rá hangosabban a kelleténél, kissé megugrott majd felnézett rám. Alice is kérdőn bámult engem. – Elhiszem, hogy nem úgy nézel ki, mint ahogy kiszeretnél. Aláírom, nem tagadom, nem festesz a legszebben – Alice meghökkenve bámult. – De, ha sírsz, és nem veszünk kezelésbe semmivel sem lesz jobb – mosolyogtam rá és felhúztam Alice székébe, ami már a tükör előtt volt. – Most pedig becsukod a szemed és mire kinyitod, te leszel a legszebb a világon – nyomtam egy puszit az arcára.
-Biztos? – kérdezte remegő ajkaival.
-Most komolyan nem hiszel Alice erejében? – vontam fel a szemöldököm. – Mindjárt jövök én is – mosolyogtam majd megpusziltam ismét és kilibbentem az ajtón.
-Liz? - nézett rajtam értetlenül végig Adam. – Szerintem egy kicsit túlöltöztél – kuncogott.
-Mi? – néztem rá értetlenül, majd lenéztem magamra. Emmett pólója és egy bugyi volt csak rajtam.
-Legalább fellettél avatva – mosolyogtam egy puszit nyomtam az arcára és már szaladtam is fel.
-Minden oké? – kérdezte aggódva szerelmem.
-Nessien látszik, hogy jól szórakoztunk tegnap – mosolyogtam szerelmemre, majd én is a tükör elé léptem és – rajtam is – ráztam meg a fejem.
-Szerintem ma is gyönyörű vagy – lépett mögém szerelmem és a tükörben szemembe nézett.
-Elfogult vagy – ráztam meg a fejem. Egy csókra hátrafordultam majd beszaladtam a fürdőbe. – Emmett kérlek, ma ne gyere be, mert akkor nem lesz esküvő – nevettem fel mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Egy csókra még szerelmemhez léptem majd beugrottam a zuhany alá.
Öt perc múlva már Emmett ölében ülve szürcsöltem a kávém, miközben apró csókokat váltottunk.
-Liziii! – halottam meg Alice hangját.
-Megyek már! – szóltam vissza. – Emmett, kérlek, akkor menny a La Pushba anyu már ott van, neki kell segítened és ne vesz nekem össze a srácokkal – szóltam rá dorgáló hangon.
-Tudom, mindent megbeszéltünk már tegnap és jó kis fiú leszek – mosolygott és nyakamhoz hajolt és belepuszilta.
-Akkor méltó ajándékot kapsz cserébe – nyomtam egy puszit felfelé görbülő ajakira. – Szeretlek, ha bármi van, hívjatok – mondtam, de már Nessiék felé siettem.
Arcán egy fehér pakolás volt közben Alice a haját csavarta. Alicre mosolyogtam és egy köszönömöt tátogtam neki.
-Hugi – suttogta Nessie.
– Itt vagyok – suttogtam a fülébe. – Minden rendben, anyu és Esme már a La Pushban vannak.
-És a gyerekek? – kérdezte meglepetten.
-Emilynél – mosolyogtam. Miközben én is a tükörben vizsgáltam arcomat. Faszán nézünk ki.
Három óra múlva már Nessiere húztuk fel a ruhát. Gyönyörű volt.
-Most nyisd k a szemed – tapsikolt Alice.
-Aztaa –suttogta. – Ti tudtok valamit, köszönöm – lépett mellénk és szorosan megölelt minket.
-Nehogy elsírd magad – sikkantott fel Alice.
-Most megcsinállak gyorsan téged – rántott bele a székbe Alice. Fél óra múlva már a ruhámat húztam fel még Aliceis összekapta magát. Persze neki ment a legkönnyebben, neki nem kellett három réteg alapozót a fejére kenni. Mázlista.
Már a fiúk is öltönyben sorakoztak a nappaliban. Esme felöltöztette a gyerekeket is. Vagyis a hangokból ezt vontam le, mivel már két és fél órája nem léptem ki a szobából, de most. Muszáj volt megnéznem Emmettet, már nagyon hiányzott és hogy jól öltözzön fel nekem.
-Váóó – vigyorgott rám Adam. Majd Edward mosolygott rám elismerően, mellém lépett és megölelt. Egy olyan igazi apai ölelés volt, ami nagyon jól esett, talán ez volt az első ilyen. Megszerettem Edwardot, még volt bennem egy kis szálka anyu miatt, de a békesség miatt legyőztem és most már kifejezetten megkedveltem.
-Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe és nekem könnyek gyűltek a szemembe. Sosem volt apám, de talán majd egy kis idő múlva Ő lesz.
-Köszönöm – mosolyogtam és lehajtottam a fejem. Pár pillanat múlva összeszedtem magam és Emmettet kerestem.
-Fent vannak Jasperrel – motyogta Edward. Kicsit nehezen viselte el, hogy Emmett a legfontosabb számomra, de megértette. Gyorsan feltipegtem az emeletre, már amennyire engedte ezt a tíz centis sarkam.
-Sziasztok srácok – léptem be az ajtón. – De jól néztek ki – mértem végig mindkettőjüket, persze szerelmemen többet elidőzött a tekintettem. – Alice nemsokára kész van és mehetünk is – mosolyogtam Japer felé, aki mosolyogva bólintott. – Jól nézel ki – vigyorgott elismerően majd elindult lefelé. Szerelmem mellé léptem, kicsit megigazítottam a nyakkendőjét majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Többször kéne öltönyt hordanod – mosolyogtam.
-Neked, meg többször kéne semmit sem hordanod – suttogta ajkaimnak. – Gyönyörű vagy, cica – lágyan megcsókolt majd elhúzódott. Kissé meglepődve bámultam rá, hogy mi lehet a gond. – Ha most elkezdjük, nem hiszem, hogy sok minden marad a ruhából – kacsintott rám, majd megfogta a kezem és lefelé kezdett húzni.

Emse és Carlisle már elment a gyerkőcökkel, anyu épp Nessievel beszélgetett, Alice pedig toporogva nézegette az óráját Jasper pedig műmosollyal az arcán nézett minket.
-Alice – suhantam vámpírsebességgel barátnőm felé.
-Mond, hogy nem felejtettünk el valamit! – sipított, abban a percben Emmett kihúzta Jaspert az előszobába és beszélni kezdett neki valami autóról. Tudta mit kell tenni.
-Nem felejtettünk el semmit. Vagyis te elfelejtettél valamit – álltam meg, miközben mosolyogva bámultam. Arca ijed formába ugrott és idegesen nézett rám.
-A férjedet – öleltem át. – Alice, minden a legnagyobb renden, ha valami egy picit másképp lesz, például késünk öt percet semmi sem lesz. Ez egy esküvő és élvezni kell, aki meg nem várja meg a menyasszony, az meg rosszul jár – mosolyogtam rá.
-De ez egy fontos esemény Liz, te ezt nem értheted. Az első esküvőnek tökéltessenek kell lenni, mindenhol virágok, gyönyörű ruha, csodálatos …..
-Állj le Alice! Ami előre megszervezhető volt megvan. A hangulat és a cselekmények az embereken múlnak. Kérlek, nyugodj meg és szeretlek – öleltem át szorosan. – Mindent köszönök – suttogtam fülébe. Majd löktem egy kicsit rajta Jasper irányába – nyugtassátok le egymást, egy picit.
Szerelmem mosolyogva lépett mellém és mosolyogva lerántott a kanapéra, persze az ölébe húzva.
Szerelmes pillantásokat váltottunk és apró csókokkal nyomatékosítottuk érzéseink. Igaz, nem a mi esküvőnk volt, de teljesen szerelmes és izgatott hangulatban voltam már most. Meg hát az sem semmi, hogy az ember egyetlen nővére férjhez megy. Hmm.
-Khm, khm – lépett be Edward a szobába. Megmosolyogtam még mindig, hogy menyire zavarban van, ha előtte szerelmeskedünk Emmettel, de hát majd egyszer csak megszokja.
Pár perc múlva Nessie lépkedett le a lépcsőn. Gyönyörű volt, nem csak a ruha, a smink és a haja, hanem a szemei is. Igazi boldogságról és izgatottságról árulkodtak. Tökéletes, és egyben a világ legszebb menyasszonya volt.
-Huha – kurjantott fel szerelmem, amin én csak mosolyogtam. – Kutyuli-mutyuli összefogja rosálni magát – nevet fel.
-Emmett! – löktem oldalba, miközben próbáltam elfojtani a nevetésem.
-Indulás! – sikkantott fel Alice. – Jasperem, induljatok Bellával és Emmettel –nyomott egy csókot Alice szerelme ajkaira, én is ugyanezt tettem és ők már sehol sem voltak.
-Mi besegítünk a kocsiba – mosolyogtam nővérkémre. Öt perc múlva már mi is a La Pushba tartottunk. És akkor Nessie hirtelen a fülemhez hajolt és elkezdett suttogni…

Ruhák:

Nessie:

Alice és Liz:
Lucy:

Megjegyzés: megjött a várva várt fejezet, remélem mindenkinek tetszik.:) Sajnálom, hogy csak most, de ez van.:) Komikat várok:) Puszi, đóri

Rászolgálva - 13. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a frisset, de jó munkához idő kell:) Szerintem elég jó lett, de a ti véleményetekre is kíváncsi vagyok:)

13. fejezet - Leánybúcsúztató

Végül is nem lett semmi baj Adam késéséből. Esme rettentően ideges volt, de aránylag nyugton tudtuk tartani. Megértettem mindkettőjüket, hiszen Esme életénél is jobban félti Adamot, a fiát. Adam pedig lehet unja már, a folytonos gyereknek kezelést. Hiszen értelmileg már felnőtt ember.

-Liz.Liz! Liziii!!! – visított Alice a fülembe.
-Öhm, mi történt? – kaptam rá a tekintetemet.
-Épp bulizni megyünk. A nővéred leánybúcsúztatója, szóval ha megkérhetlek ne gondolkozz –nézett mérgesen a szemembe. - Bulizunk! – rikkantott fel, de olyan hangosan, hogy megugrottam a vezető ülésben.
-Elmondanátok hova megyünk? – nézett rám kérlelően Nessie.
-Nem – mondtuk egyszerre Aliceel.
-Én végülis annyira nem is tudom, csak a címet – mosolyogtam rá.
-Én meg úgysem mondom el – nevetett Alice.
Mind a hárman csinosan kiöltöztünk. Alice választotta ki a megfelelő ruhákat, hiszen ő tudtam hova is megyünk. Rövid, mégis kényelmes rucik voltak, ebből arra következtettem valami táncikálás is lesz.
-Alice Jake ki fog nyírni… - suttogta nővérem.
-Nyugi, nem fog tudni semmiről – kacarászott Alice.
-Két perc és ott vagyunk – mosolyogtam. Nekem is voltak félelmeim ettől az egésztől, de nagyon vártam egy kis bulizásra, hiszen olyan régen voltunk a csajokkal valahol. Persze, már most hiányzott Emmett. Rögtön beugrott a beszélgetésünk otthon.

-Ebben akarsz elmenni? – nézett rám értetlenül mikor magamra csúsztattam a ruhám. -Igen, Alice ezt választotta. Szerintem jól néz ki – álltam meg a tükör előtt. Hajam és sminkem már kész volt. Már csak egy magas sarkút kell felhúznom és kész vagyok. -Biztos, hogy ebben akarsz menni? – nézett rám kérlelően Emmett. -Em, ne féltékenykedj. Csak a csajokkal leszünk – nyomtam egy csókot az arcára. -Sosem láttalak még ennyire kinyalva… - nézett rám értetlenül. – És megkell szoknom, hogy nem csak én láthatom a csodás tested – ült le az ágyra és fogta meg a fejét. Olyan édes volt. -Jó kislány leszek – léptem elé és megfogtam a fejét és vadul megcsókoltam. – Este pedig te szakíthatod le rólam a ruhát – mosolyogtam kacéran. -Nem, nem most leálltok, mert nem vettem pótruhát! – rontott be Alice a szobába. Megragadta a kezem és kivonszolt a szobából. -Alice, vigyázz rá! – szólt utánunk Emmett. -Vigyázok. Neki úgyis külön lesz leánybúcsúztató – kacsintott rám Alice. -Megnyugtattál – horkant fel Emmett. -Amúgy is ti is mentek szóval semmi rosszalkodás – mosolyogtam Emmettre. Persze bíztam benne, de az embernőkben nem.

-Megjöttünk! – sikkantott fel Alice. – Gyertek csajszikáim – rántotta ki Nessiet a kocsiból. Megindultunk befelé. Nagyon szép és kulturált helynek tűnt. Piros pont Alicenek.
-Alice – borult barátnőm nyakába egy srác. Helyes volt. Nem az a macsó alkat, de cuki volt.
-Ő az ünnepelt – mutatott Nessire.
-Ohh. Hát akkor gyertek csajok, vessük bele magunkat az életbe – karolt át minket és megindultunk befelé.

Pár pillanatig hitetlenkedve bámultam körbe. Talán Alice szokott ilyen helyekre járni?
-Szóval ti abban a szobában lesztek – mutogatott Alicenek egy csaj és vigyorogva bámult minket.
-Rendben – vigyorgott Alice. Elkezdett minket rángatni befelé.
A „mi szobánkban” félhomály uralkodott.
-Meglepetés! – halottam meg barátnőim hangját. Lorát pillantottam meg, aki vigyorogva vizsgált minket. Mellette Emma mosolygott kissé ijedtebben.
-Üdvözöljük a hölgyeket – halottam meg egy férfi hangot a mikrofonba. – Helyezzék magukat kényelembe – vigyorgott ránk kajánul egy fél pucér srác.
-Alice?! – suttogta nővérem.
-Semmi gond – nevetett rajtunk.
Pár perc múlva már nagyban beszélgettünk és iszogattunk.
Mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Két perced van – nézett rám mérgesen Alice.
-Szia drágám – vettem fel a telefont. Majd gyorsan szaladni kezdtem valami halkabb hely felé.
-Minden rendben? – kérdezte aggódva Emmett.
-Persze. Mi a helyzet nálatok? – kíváncsiskodtam.
-Mingyárt odaérünk, - suttogta letörten - de ha gondolod, akkor elmegyek érted - derült fel a hangja.
-Én is inkább veled szeretnék lenni, de pár óra szívem és a tiéd vagyok – suttogtam kéjesen a telefonba.
-Muszáj várni? … – kérdezte, de már tudta a választ. - Pár óra hosszú idő…
-Szeretlek. Ne csajozzál be nekem – nevettem fel.
-Dehogy fogok. Végig rád fogok gondolni – suttogta szerelmesen.
-Emmett! Hagyd már abba, mindjárt elsírom magam – nevetett Sam.
-Pofa be kutyus – morogta szerelmem.
-Héé, fiúk! Jók legyetek – nevettem bele a készülékbe.
-Ha bármi van hívj! – hadarta Emmett.
-Nem lesz semmi. Sziasztok– mondtam hangosabban a végét, hogy mindenki hallja.
-Szia Lizi – mondták kórusban.
Gyorsan letettem és lassan visszaindultam a mi kis bulinkba.
Mikor beléptem teljesen lefagytam. Egy férfi állt nővérem előtt és épp vetkőzött.
-Azt a mindenit – suttogtam.
Leültem az asztalhoz és ittam egy pohár Jägert. Ezt máshogy nem lehet bírni.
Nessie is fél óra és nagy mennyiségű alkohol után elkezdett oldódni.
Lassan be szivárogtak az emberek a helységünkbe és ismerkedni kezdtek.
Eléggé unatkoztam és arra vártam hívjon Emmett, hogy egy kicsit beszélhessünk.
Pár pillanat múlva megcsörrent a telefonom.
-Szia – vettem fel boldogan és a wc-be siettem. – Vetkőznek már a lányok? – nevettem fel.
-Mondhatjuk – nevetett. – Vissza se merek kérdezni.
Következő pillanatban Alice rontott be az ajtón.
-Emmett. Élvezd azt a bulit és ne hívogasd Lizit. Ez így nem ér.
-Alice! – szóltam rá.
-Nem, nem és nem! – ugrándozott előttem, mint egy labda.
-Miért? – kérdeztem boci szemekkel. Talán bejön, de nem…
-Mert nem! – vigyorgott. – Szóval Emmett Cullen meg se próbáld, a telefon nálam lesz.
Kikapta a kezemből a telefont majd kiszaladt. Anyám, mint az oviban.

Körülbelül két órája kezdőt hetet a buli. Lora és egy pasival flörtölt. Nessie és Alice vadul táncoltak a színpadon. Még mi Emmával egy asztalnál iszogattunk. Emma kissé már be volt állva, de nagyon elvoltunk így is. Kezdtem élvezni a bulit.
-Hugi, gyere táncolni! – lépett elém Nessie és megragadta a kezem. Vadul ráztuk a seggünket és énekeltünk torkunk szakadtából. Majd egy-egy srác jött oda hozzánk és azzal csörögtünk tovább.
Teljesen felhevültem és csak öntöttem magamba a különböző alkoholokat.
Egyszer csak a srác elkezdett tapizni, először fel sem tűnt mit csinál. Utána meg mosolyogva nyúltam legérzékenyebb pontjához végighúztam kemény férfiasságán a kezem majd megmarkoltam.
-Bocsi szívem – mutattam fel a kezem, amin ott díszelgett Emmettől kapott gyűrű.
-Nem nagyon érdekel – markolt bele a fenekembe.
-Hmm – simítottam végig a mellkasán, miközben szájához hajoltam. – Engem meg igen – majd elváltam tőle és a bárpulthoz lépkedtem. – Valami erőset – mosolyogtam a pasira.
-Aztán megyünk is Liz – mosolygott rám Alice.
-Miért? – nyúltam a pohárért és mentem le is húztam.
-Többiek már nagyon fáradtak – mosolygott.
-Vicces – nevettem fel.

Lassan beszálltunk a kocsiba és elkezdtem nevetni. Olyan jó kedvem volt. Nessievel, Lorával és Emmával végigfecsegtük az utat. Alice hazavitte Lorát és Emmát. Mi pedig a Cullen ház felé vettük az irányt.
-Szerintetek a fiúk itthon vannak már? - kérdeztem kéjesen, minél jobban vágytam Emmetre.
-Nem látom – motyogta Alice.
-Böff. Bocsi – vihogott Nessie.
-Lefogják szedni a fejem – nézett ránk Alice.
-Miért? Huumm Ki? – csuklottam a két kérdés között.
-Bevagytok rúgva – jelentette ki Alice.
Nessievel összenéztünk és újra vihogni kezdtünk.
-Itthon vagyok – sikkantottam fel. És kiugrottam a még guruló kocsiból. És abban a pillanatban pofára is estem.
-Lizi?! – sikkantott ijedten Alice.
-Semmi bajom – nevettem és elterültem a fűben.
-Liz? – kérdezte anyu értetlenül.
-Hmm? – motyogtam félig már alva.
-Hugi – szaladt felém Nessie és rám vetődött.
-Áuu – sikkantottam fel majd nevetésbe kezdtünk.
-Lányok? – állt felénk anyu vigyorogva.
-Semmi baj anyu, de most kicsit itt maradunk – motyogta Nessie és lerúgta a cipőjét.
-Megfogtog fázni – mosolygott békítőleg.
-Leszaaarooom! – kiáltottam fel.
Pont abban a pillanatban fordult be a kocsi.
-Emmett! – ültem fel hírtelen.

Emmett szemszöge
-Emmett! – sikkantott fel szerelmem.
Bellát láttam, amint tanácstalanul áll az udvar közepén és, ahogy lejjebb néztem szerelmem kócos haja és vigyorgó arcát pillantottam meg. Biztos jó lehetet a buli.
Felpattant és azzal a lendülettel tottyant is vissza. Mi a franc? Amúgy meg miért ül a fűben?
-Jacobot akarom! – sikkantott fel Nessie, de őt nem láttam sehol.
Szerelmem vihogni kezdett, sosem halottam őt ilyennek.
-Bella? – siettem oda hozzájuk. – Mi van velük? – néztem a fűben nevető lányokat.
-Kicsit berúgtak – mosolygott.
-Mi?! - lenéztem és vizsgáltam szerelmem kipirult arcát. – Bemegyünk lányok rendben? – guggoltam le melléjük.
-Nem itt maradunk és jössz te is – fogta meg a kezem, szerelmem majd magára rántott. – Az én macim – belemarkolt a fenekembe.
-Liz! – szóltam rá.
-Én arrébb kúszok, nem akarlak titeket zavarni – vihogott Nessie. Elkezdett gurulni a fűben. Atyám, ezek tényleg beálltak.
-Köszi cicám – nevetett Lizi majd vadul csókolni kezdett. Ömlött belőle az alkohol szag.
-Bűzlesz a piától – keltem fel róla.
-Nem is – mászott utánam. – Olyan jól nézel ki – mászott rám újra.
Egy gyors mozdulattal felkaptam a vállamra és elindultam a házba.
-Emmett! Ne és nem akarok bemenni – sikkantott.
-Bemegyünk – suttogtam. Miközben lábát fogtam, mert nagyon ficánkolt.
-Milyen formás a hátsód – simított végig a fenekemen. Közben már a nappalin vágtunk át.
-Liz, nyugi – nevettem fel.
-Nyugodt vagyok – kezdte felhúzni a pólót a hátamon.
-Zuhanyzunk egyet oké? – kérdeztem gyorsan magam elé rántva.
-Nem akarok – morcosodott. – Bármit csak azt ne – sipított mikor megnyitottam a hidegvizet.
-Sajnálom – csókoltam meg lágyan az ajkát bocsánatkérés gyanánt. De hírtelen vadulni kezdett.
-Akarlak macim – egy mozdulattal letépte rólam az inget.
Nem kéne, hiszen még nincs kész rá és csak az alkohol beszél belőle. Mondogattam magamnak, de ahogy apró keze simogatni kezdte mellkasom, nem tudtam ellenállni. Sőt már nem is akartam.
Lassan lehúztam vállairól a ruha pántját lassan simogatni kezdtem én is testét, amely meg-megremegett érintésem alatt. Kéjesen felnyögött majd legérzékenyebb pontomat kezdte simogatni nadrágom keresztül. Kikapcsoltam melltartóját és lehúztam az apró tangát róla. Melleire hajolva kényeztetni kezdtem gyönyörű halmait mire teste megfeszült és a zuhanykabinnak dőlt.
Gyorsan kikaptam a hideg víz alól és lefektettem a szőnyegre.
-Gyere – rántotta a fejem magához.
Nyakamat szívogatta és közben kezeivel megszabadított nadrágomtól. Lassan végig csókoltam felső testét és ujjaimat belecsúsztattam forró, nedves pontjába majd mozgatni kezdtem.
Nyöszörögve tűrte kínzásomat, majd egyszer csak felhúzott ajkaihoz és számba suttogta.
-Akarlak!
Lassan kicsúsztattam ujjaim belőle és belevezettem férfiasságom a lábát, ha lehet csak még jobban széttárva, hogy teljesen megmerítkezzem benne. Lassan, majd egyre gyorsabban mozogtam ágyékán és pár perc múlva együtt mentünk el. Fantasztikus volt, testem még percek után is remegett.
Órákig feküdtünk még összebújva mire szerelmem elaludt.


Nessie és Liz ruhája:)

Mosoly;)

Köszönöm Angelika:)

És remélem így is van, hiszen szerintem minden írónak ez a célja.:) Örülök, hogy ennyire szerettek és köszönök mindent nektek(L).
Én most ezt a díjat nem adom tovább, de minden oldal ahol komizok megérdemli. Sokan tudnak róla, hogy ki vagyok én mikor olvassák a komim, szóval ők nyugodtan rakják ki..:)
Szeretlek benneteket, köszönök mindent.:P

Legjobb főszereplő;)

Köszönöm a díjat Vattacukornak és Dórinak.
Nagyon édesek vagytok csajok és Liz lehet tél megérdemli.:)
A díjat Nesszi kapja a Nessie főszereplőjéért;) - mert egy különleges és nagyon szinpi Nessied van;) -

Köszönöm emellett a 150 olvasót, nagyon imádlak benneteket;)

Rászolgálva - 12. fejezet

Sziasztok. Késve, de megérkezett ez is.:) Remélem mindenkinek tetszik, csak átvezető fejezet, de próbálkoztam. Elég nehezen született meg, szóval sajnálom. Küldöm Evinek - az 5 napért- Alicenek mert már sokszor húzott érte:P és Dórinak, hogy mennyen neki az írás - úgy látszik megy is nekixD -.
Köszönöm a türelmeteket.:) Következő fejezet, egy hét múlva.:)

12. fejezet - Újra együtt

Liz szemszöge

Izgatottan pattantam ki a kocsiból már a La Pushban. Nem nagyon értettem miért és hogyan jöhettünk ide, vagyis a Cullenek. Hiszen a szerződés… De anyu azt mondta lebeszélte már Sethtel.

Emilyék házához mentünk, bizonyára már mindenki itt volt. Az esküvő csak egy hét múlva lesz, de Cullenektől mindenki tart. Hiszen vámpírok. Persze teljesen megértem őket, de ugyanolyan vámpír mondjuk anyu is.

Emmett óriás kezeibe csúsztattam kezem, majd magam után húzva indultunk be a házba. Mindenki jött utánunk. Carlisle teljesen megbízott a farkasokban, de Jasper figyelmesen kémlelt körbe. Remélem azért a bulira feloldódik, persze őt is tökéletesen megértettem, hiszen féltette Alicet és a gyerekeit. A gyerekeit… Vízhangzott bennem a szó. Kezemet hasamra csúsztattam, ami túlságosan lapos volt. Sajnos.

Szerelmem rögtön észrevette a mozdulatot és kezei átölelték derekam.

Már el is értük az ajtót és akkor kirobbant valaki. Göndör hajzuhataggal és vigyorogva a nyakamba ugrott.

-Hugicám! – sikkantotta a fülembe Nessie.

Vagy fél óráig ölelgettük egymást. Majd elengedve egymást körbe nézett.

-Szia Emmett – ölelte meg szorosan szerelmemet. Nagyon boldog voltam életem két legfontosabb személyét látva.

-Anyu – sikkantott fel pár másodperc múlva Nessie.

A fiúk és a bevésődések végig öleltek engem és anyut. Kissé megütközve álltak Cullen szemben. Egyszer csak Alice kezei közül Lucy ugrott elő.

-Sziasztok! – vigyorgott Nessire.

-Hát te meg? – guggolt le nővérem.

Mindenki Lucyt csodálta, gyönyörű kislány volt meg kell vallani.

-Lucy Halle Cullen vagyok – fogta meg a szoknyája szélét és mosolyogva pukedlizett.

-Ő pedig Adam és Daniel – mutattam a srácokra. Nővérem mindenkit megölelgetett. Seth kezet rázott Edwarddal, majd a többiekkel is. Erre a többi fiú is követte.

-Sam hol van? – kérdeztem mikor a fiúkat vizsgáltam, tudtam, hogy valaki hiányzik, de annyian voltunk…

-Öhm, a bevésődésével – morgott mérgesen nővérem.

Nem jön el az esküvőre? Szép mondhatom.

-Értem – bólintottam majd szerelmem kezét szorongattam.

-Jaj, gyertek már be, még megfáznak a kicsik – vigyorgott Emily az ajtóból.

Párperc múlva már mindenki bent foglalt helyet. Azért látszott, hogy a falka megtartotta a távolságot. Anyu, Nessie és én tartottuk össze a bagázst.

A kevés hely miatt a legtöbben párjuk ölében foglaltak helyet, mint én is Emmettében.

Először csak Nessie, Alice és én beszéltünk, majd egy félóra elteltével mindenki elkezdett mindenkivel. Adam nagyon jól kijött a srácokkal. Daniel pedig Johnatannal beszélgetett, meg kell jegyeznem nagyon édesek voltak.

-Elég hideg van, biztos, hogy jó ilyenkor tartani az esküvőt? –kérdezte meg kedvesen Carlisle nővéremtől.

-Egy hét múlva nagyon jó kis idő lesz – nézett Esme, Bella és Nessie is értetlenül Carlislére.

-Alice – suttogta.

-Ti szövetkeztetek már? – kérdeztem mosolyogva Nessiet.

-Alice volt olyan figyelmes és felhívott, rengeteg mindek köszönhetek neki, anyunak és Esmének.

-Szólhattál volna nekem is – néztem rá kissé sértődötten.

-Te is szólhattál volna, hogy éppen elő nászúton vagy – vigyorgott rám nővérem.

-Nah, mi volt itt? – lépett be Sam vigyorogva. – Elő nászút? – csapott bele Emmett kezébe.

Mi a franc van ezzel az emberrel? Teljesen megváltozott? Belepacsizott egy vámpír kezébe? Ilyen laza, mikor a nászutamról beszélünk? Tudja ez mi az, hogy nászút?

-Sam?! – lépett elé mérgesen Nessie. – Hol van Lilien?! – szegte fel állát nővérem. Mérgesnek tűnt, nagyon mérgesnek. De ki lehet az a Liliena?

-Öhm, elkellett utaznia – nézte a cipőjét Sam.

-Persze. Biztosan beteg az nagymamája… - ütött egyet nővérem Sam mellkasára. Mindenki őket bámulta és együtt érző volt.

-Ki az a Lilien? – tette fel a kérdést Edward. Kissé furán vizsgálta nővérem és a farkasokat.

-Sam bevésődése, a barátnőm, aki meg akar lógni az esküvőmről – fordult el sértetten Nessie. – És ha beszélsz vele, mond meg neki kitekerem a csinos kis nyakát – mondta már Jake karjaiban.

-Elfog jönni – mosolygott Daniel. – Érzem - nézett Alicere, aki csak vigyorogva bólintott.

-Hogy? – kérdezte unottan Nessie.

-Ez a képessége – mosolygott Alice.

-Már világos – mosolygott Nessie, majd leguggolt Daniel mellé és beszélni kezdet neki.

-Nagyon lapos a hangulat – nevetett Lucy. Atyám őt még nem is láttam.

-Nem is láttalak még – léptem mellé, majd szorosan megöleltem és a mellette álló Embryit is.

-Hiányoztál – suttogták mindketten a fülembe.

-Ti is – szorítottam meg barátnőm kezét.

Aro szemszöge

-Mester, megérkezet Kevin – mosolygott rám a kicsi Jane.

-Hozasd be őket kérlek – mosolyogtam vissza kedvesen. Majd egy puszit nyomott arcomra é kiment. Mióta Marie elhagyta a Volturit Jane sokkal boldogabb, persze megértettem őt is, de én nagyon nem örültem ennek az egésznek. Marie képes volt hazudni nekünk végig? Bár ez is óriási dolog, de a képessége. Ő és a családja a Volturi legnagyobb ellensége. Sőt most még szövetkeznek az alakváltókkal is, és Bella rengeteg képességgel rendelkező vámpírt maga mellé állított.

-Mester – hajolt meg előttem Kevin és a társai.

-Üdvözöllek, drága barátom – mosolyogtam rá kedvesen. – Újabb információval szolgálsz nekünk? – csillant fel a szemem. Jane és Alec is közelebb léptek hozzánk.

-Vanessza és Jerry kipipálva – húzta ki a mellkasát büszkén.

-Hogy érted? – kérdeztem értetlenül.

-Megöltem őket – kaján vigyor ült ki az arcára.

-Én nem gondolod, hogy kellett volna nekünk a képességük? – néztem rá mérgesen.

-Miért pont Jerryt és Vannesszát? – szállt be Marcus testvérem is.

-Nem ezt akartátok? – kérdezte értetlenül.

-Nem te hülye – morogta Jane. A következő pillanatban Kevin már a földön hempergett.

Azért látszik, hogy Jane az egyik kedvenc emberem, bár nem szeretem, ha magánakciókba kezd. De most kifejezetten tetszett.

-Hagyd abba Jane – mosolyogtam a szőke lányra.

Kevin lassan felállt és dühösen Janere nézett.

-Mostantól csak figyelsz – utasítottam. – Majd én osztom a feladatokat.

-Rendben. Viszlát mester – sétált ki barátaival együtt.

Biztos kivégeztem volna, ha nem egy ilyen jó nyomkövetővel lenne dolgom.

Emmett szemszöge

Lizit és nővérét bámultam végig. Hihetetlen volt, hogy két ilyen gyönyörű nő van a világon, persze szerelmem sokkal jobban nézett ki, mint a testvére, de akkor is. Nessie pozitív irányba változott, nagyon hasonlít Lizre már viselkedés szempontjából is. Mondjuk az előbbi Sam-es esett durva volt, nem értettem semmit.

Majd szerelmem keze hasára csúszott. Mindig ezt teszi, ha rá gondol, még mindig mardos a bűntudat, de próbálom magam túl tenni rajta.

Abban a percben Nessie is a hasára csúsztatta kezét és arckifejezése elrévedt. Pont, mint szerelmemnek. Furcsa.

-Emmett kijössz egy picit? – vigyorgott rám Sam és az ajtó irányába mutatott.

-Persze – mosolyogtam, bár sejtelmem sem volt mit akar.

Egy sört szorongatott a kézében, miközben a lépcsőn ült és bámult maga elé. Idegesnek tűnt.

-Minden oké? – kérdeztem kedvesen.

-Persze. Ülj le - vigyorgott rám. Tettem, amit kért és helyet foglaltam mellette. – Nagyon örülök, hogy boldoggá tetted Lizt. Nem könnyű a közelébe kerülni – nevetett fel. – Gondolom tudsz a sikertelen próbálkozásaimról – csak értetlenül bólintottam. Nagyon nem értettem mit akar, ebből az egészből kihozni. – Már nem jelentek számodra ellenfelet, mert én is megtaláltam a bevésődésem.

-Ennek örülök – mondtam bizonytalanul. – Lizi biztosan szívesen megismerné.

Csöndben ültünk és bámultunk magunk elé. Mostanra már teljesen összezavarodtam, mi a francot akar tőlem Sam?

-Srácok, úgyis én vagyok a gyorsabb – nevetett Adam.

-Meglátjuk öcskös… - boxolt bele Embry Adam vállába.

-Hova mentek? – lépett ki az ajtón szerelmem. Olyan édes volt, mikor aggódott. Adammal nagyon jóban voltak, valami olyan kapocs fűzte össze őket, amit lehetetlen szétszakítani és persze senkinek sem állt szándékában.

-Liz ne izgulj csak megnézem milyen gyorsak a srácok! – mosolygott Adam Lizimre.

-Fiúk, vigyázzatok rá! – nézett Embryre jelentőség teljesen.

-Rendben anyuci – nevetett Sam is. Majd vihogva beszaladtak az erdőbe.

-Mit akart? – kérdezte szerelmem miközben leült az ölembe.

-Nem tudom – mosolyogtam és beleszippantottam nyakába.

-Akkor miről beszéltetek? – kíváncsiskodott tovább.

-Hát, hogy örül nekünk meg, hogy ő is megtalálta a párját – suttogtam, de a végén már ajkaira tapadtam.

Lassan csókoltam alsó, majd felső ajkát, amik engedelmesen elváltak nyelvemnek is utat engedve.

Percekig faltuk egymást.

-Rendes tőle – suttogta homlokát az enyimnek támasztva. Elkellett gondolkoznom, hogy miről volt szó előtte. De leesett, Sam és az érthetetlen viselkedése.

-Szeretlek – suttogta fülembe és elkezdte most ő ízlelgetni ajkaimat.

-Na, de fiatalok – kacarászott Nessie mellettünk. – Gyertek inkább be, elég hideg van.

Mire bementünk eléggé megcsappant a létszám. A farkasok miatt gondolom. Alicék is készülődtek már.

-Hova mentek? – kérdeztem értetlenül.

-Cullen villában lesznek. Ti hol szeretnétek? Nálunk? – vigyorgott Nessie rám majd húgára.

-Inkább a villában, ha nem gond, de reggel lejövök – mosolygott bocsánatkérően szerelmem.

-Lejöttök – helyesbített rám mosolyogva.

-Rendben – mosolygott szerelmem.

Egy óra múlva már a régi házunkban voltunk. A gyerekek már mélyen aludtak Adam kivételével, hiszen hosszú nap volt. Adam még nem ért haza. Esme persze tiszta ideg volt.

-Nem lesz semmi baja Esme. A srácok vigyáznak rá – mosolygott szerelmem.