Rászolgálva - Mi lesz ebből?

Sziasztok lányok! Megérkezett a fejezet. Köszönöm a komikat. Bocsi, hogy eddig várattalak titeket. Egy picit hosszabb fejezet lett, mint szokott, remélem ez is tetszik. Evinek küldöm. Mert nagyon hiányzik.
Valamint vigasztalás mindenkinek a suli és a rossz idő miatt.:/
Várom a véleményeket. Puszi, đóri.
3. fejezet - Mi lesz ebből?

Liz szemszöge
Besétáltam a fürdőszobába és gyorsan letusoltam, majd fogat mostam. Vizes hajamat átfésültem majd a tükör előtt vizsgáltam arcomat. Szemeim csillogtak a boldogságtól, az arcom sima és gyönyörű volt, a szám széles mosolyra húzódott. Szerelem csodákra képes. Kezemre siklott tekintettem, ahol ott virított a gyönyörű eljegyzési gyűrűm. Még szélesebben mosolyogtam, majd a ruháim után nyúltam és felhúztam egy rózsaszín fürdőruhát és rá egy világoszöld nyári ruhát. Hajamat amilyen gyorsan csak tudtam megszárítottam majd felkötöttem egy hajgumival a fejem tetejére.
Mosolyogva léptem ki az ajtón és rögtön megcsapta a sült csirke mámorítóillata orromat. Meztelen talpaimmal lassan elindultam a konyha felé, ahol szerelmem a pultnak dőlve állt.
-Szia – léptem elé és kezeimet nyaka körré fontam.
-Gyönyörű vagy – csókolt meg lágyan.
Mosolyogva végigmértem csak egy fürdőnadrág volt rajta izmos felsőtestét nem takarta semmi.
-Te is – csuklott el a hangom.
Pár perc múlva már csirkével tömtem a hasam. Rettentő éhes voltam.
-Hmm, finom volt - ugrottam le a székről és egy puszit nyomtam ajkaira.
Vigyorogva felkapott és megforgatott a konyha közepén. Ajkaira csimpazkodtam, mikor lassan eltolt magától.
-Mi van? – néztem arcára értetlenül.
-Öhm, takarítók – suttogta a fülembe. A következő pillanatban pedig kopogás lehetett hallani.
-Minek? – néztem rá értetlenül.
-Alice nem akarta, hogy te takaríts, hiszen pihenni jöttünk – nyomott egy puszit a számra. Majd az ajtóhoz lépett és spanyolul köszönt az ajtóban álló nőnek és mögötte álló férfinak.
Tudtam spanyolol szóval minden szavukat értettem. Olyan ismerősek voltak az ajtóban állók hangjai.
-Rosaile? – kérdezte kissé dühösen a nő.
-Nem. Liz – húzott elő maga mellől.
Kitágult szemekkel vizsgált a negyven körül járó nő.
-Egy ember? – sikkantott fel a nő. – Bántani akarja magát! – nézett szúrósan szerelmemre majd rám.
Dezsavű érzésem lett.
-Roza? – vizsgáltam értetlenül a nőt. Hiszen én ismerem.
-Elizabeth? – lépett előre a férfi. Majd megöleltek.
Szerelmem értetlenül vizsgált.
-Peter nevelő szülei – suttogtam.
-Peter? – nézett rám értetlenül.
-Egy másik félvér – mosolyogtam.
Órákig beszélgettem velük, Peterről, rólam, Nessieről, a Cullenekről.

Bella szemszöge
-Drága Isabellám – lépett elém Aro. Én pedig hátra léptem.
-Beszélhetnénk? – néztem szemébe.
-Persze kedvesem– nézett rám értetlenül.
-Emlékszem mindenre. Emlékszem a Cullenekre, végig emlékeztem – kezdtem az elején. Aro ijedten bámult rám.
-És? – kérdezte pár perc múlva flegmán.
-Van két gyerekem – néztem a szemébe.
-Sajnálom. Hamarossan meghalnak – mosolygott rám.
-Nem, Aro. Nem emberek – néztem a szemébe.
Még, hogy meghalnak? Előbb fog Aro Volturi, mint bárki az én családomból.
-Vámpírokká változtattad őket? – nézett rám értetlenül.
-Ők félvérek. Ember voltam, mikor megszülettek – néztem a szemébe. – Azért változtattak át, hogy ne halljak bele a szülésbe.
-Mi? Miről beszélsz? Vámpíroknak nem lehet gyerekük – nézett mélyen a szemembe.
-De lehet, a vámpír férfiaknak ember nőtől – köptem a szavakat.
-Hihetetlen – nézett rám mérgesen.
-Elhagyom Volterát, elhagyom a Volturit! – kiáltottam képébe.
Az ajtó nyílt és páran értetlenül léptek be. Jane kárörvendően vigyorgott, Alec ijedten vizsgál Felixel együtt. Demetri pókerarccal bámult rám.
-Micsoda? – kérdezte Aro. Miközben közelebb lépett hozzám.
-Elhagyom ezt az egész bagázst – léptem még hátrébb.
-Nem teheted! – köpte a szavakat.
-Miért? Mit teszel? – néztem a szemébe.
-Megöllek – suttogta. – Mindig kiálltam melletted Isabella. Minden bolond ötletedet támogattam, de elég kezdesz nagyon elszállni.
-Öljél! – köptem szembe.
Gyűlöltem Arot.
-Demetri, Félix! – ordított. – Még megváltoztathatod a döntésed – nézett rám kérően.
Következő pillanatban egy villámot vágtam Aroba. Földre rogyott és felordított fájdalmában.
-Mester – lépett oda Jane. Mindenki értetlenül bámult.
Következő pillanatban Jane vergődve sikongatott a földön. Alec, Demetri és Félix pedig ájultan esett össze.
Aro lassan felállt majd döhüsen a szemembe nézett.
-Elmegyek. Csak azért nem öllek meg titeket – néztem a három vezérre. – Mert világnak szüksége van rátok. Ha megtudom, hogy hozzáértek a lányaimhoz, Cullenekhez, Forksi farkasokhoz, vagy az én csapatomhoz végetek – suttogtam. Majd kiszaladtam az Voltera falai közül. Pár óra múlva már indultunk is Daviddal Vancouverbe.

Lilian szemszöge
Már vagy egy órája ültünk ott mikor Seth és pár farkas tért vissza. Mögöttük pedig Nessie. Teljesen máshogy nézett ki, mint pár hónapja. Haja göndör fürtökben omlott vállára, csodaszép volt, arcát piros rózsák díszítették.
-Rose?! – lépett elém.
-Lilian – léptem mellé majd megöleltem, mire hangos morgás tört fel. – Sajnálom.
-Fiúk, kicsit hagyatok magunkra minket. Jake és Sam ti is! – intett az erdő felé.
Sam?! Sam lenne azén farkasom?! Sam és Lilian, Lilian és Sam. Jól hangzik.
-Megbántad? – nézett mélyen a szemeimbe Nessie.
-Igen, nagyon – hajtotta le a fejem.
-Nem csak egy csel ugye? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem. Megbántam, amiket tettem – néztem bocsánatkérően fel szemibe.
-Oké. Egy hete maradsz velünk utána megmondom, hol találod őket – mosolygott, majd belém karolt.
-Meg kéne ölnöd – néztem rá értetlenül. – Dühöngened kéne.
-Azt majd megteszik Lizék. Amúgy ők nincsenek otthon, mert elutaztak Emmettel – vizsgálta az arcom.
-Öhm, mikor jönnek vissza? – kérdeztem mosolyogva.
-Egy hónap – húzott az erdőben.
-Hova megyünk? – néztem körül, tudtam lassan elérjük a határt.
-La Pushba – mosolygott rám.
-Én nem mehetek a La Pushba – néztem rá értetlenül.
-Egy faházba fogsz menni fent a hegyekben. Sam, Quil vagy én fogunk figyelni rád.
-Mi? Nessie. Én egy vámpír vagyok! Nem mehetek le a farkasokhoz. Nem mehetek le a farkasok családjához. Meg akarnak ölni? – néztem rá kétségbeesve.
-Dehogy – nevetett. - Bizalom kell Rose, azaz Lilian. Neked is bíznod kell bennünk, nekünk is bíznunk kell benned.
-Tönkre tettem az életed – néztem rá szomorúan. – Halált érdemlem.
-Az emberek, esetünkben vámpírok megtudnak változni. Én tudom. Én sem voltam sokkal jobb nálad, de észhez tértem és tessék – vigyorgott.
-Nessie tűz és víz vagyunk – néztem rá értetlenül.
-Nehogy azt hidd! – csicsergett. – Nem vettem észre, hogy Liz nevelt fel. Hálátlan voltam. Kihasználtam, nem foglalkoztam vele mikor kellett volna. Sőt én magam tapostam a szívébe – szontyolódott el. - Megbántam, bár még mindig bűntudatom van, de megbocsátott – mosolygott arcomba.
-De én rosszabb vagyok, én ezerszer rosszabb vagyok. Sokkal több embert bántottam meg – néztem arcába.
-Én hiszek benned. Hiszem, hogy te ez vagy – mutatott végig rajtam. – Hogy te Lilien vagy nem Rosalie.
Pár perc múlva felértünk egy hegy tetejére. Majd Sam és Jake álltak az ajtóban, valószínű épp veszekedtek valamin, az arcukat vizsgálva jöttem rá.
-Nekünk dolgunk van – fogta meg Nessie Jake kezét majd elindultak lefelé.
Sam ott állt előttem és mosolyogva vizsgált.
-Gyere beljebb – nyitotta ki az ajtót majd mosolyogva beengedett.

Liz ruhája:

Kérlek komizzatok.
Suli miatt a frissek száma csökkenni fog.
Köszönöm, a komikat.
Szeretlek titeket.

Földre szállt angyal.

Sziasztok lányok!
Sajnálom, hogy csak most jelentkezem pedig már tegnap délután hazaértem a gólyatáborból.
Találtam két fantasztikus barátot.:) Elsősorban Evit, és Fannit.
DE nem is ezért vagyok itt.
Képzeljétek Evi is blogol, és így ismerjük meg egymást a gólyatábor előtt egy nappal msn-en.:D
Szóval igen, és nem is akárhogy blogol az én Evim.:D
Teljesen le vagyok sokkolva, hogy neki kevesebb olvasója van mint nekem, hiszen a törije sokkal jobb, mint az enyém!!
Hajrá csajok. Mindenki tekintsen be hozzá, én imádom. - Törit és őt is(L)-

Földre szált angyal: Ez a töri az igaz elválaszthatatlan szerelemről szól egy kis természet felettivel megfűszerezve.

Frissről: szeretnék még ma összehozni egyet, amit lehetetlennek tartok, de holnap mindenkép felkerül egy hosszabb feji;)

Köszönöm Reni!:)

3 dolog rólam:
Fogszabályzóm van:)
Holnap megyek gólyatáborba
Néha feltudják b*szni az agyam az olvasok, néha azt hiszem páran nem olvastok a sorok között.:/

Öt embernek kéne adnom, de ötletem sincs kinek adjam.:/
Aki ír valamilyen törit és a blogomon járt vigye el.:)
Puszii

Következő friss vasárnap este vagy kedd délután:)
Gólyatáborban leszek:)
Legyetek jók. Puszii

Rászolgálva - Száznyolcvan fokos fordulatok

Sziasztok lányok! Jelentkezek a második fejezettel. Sokan hiányoljátok a szereplőkről a képeke. Átköltözött a fejléc alá.Mivel csak több szereplő lesz, és mert kicsit írtam róluk így oldottam meg. :) ITT. Megint visszatértünk a 20 komira, és köszönöm a sok-sok komit!
Ezt a fejezetet küldöm, Evcunak, mert rám talált és kiderült, hogy osztálytársak leszünk:D és nyinykének, evvel ösztönözve az írásra:D És az össze komizónak!!

Száznyolcvan fokos fordulatok

2. fejezet
Rosalie szemszög
Több mint, fél éve itt vagyok Alexxel és Stephennel. Teljesen megváltoztam, szőke hajzuhatagomat sötétbarnára festettem, kivágott felsőimet, kevésbé dekoltált darabokra cseréltem, a magas sarkú cipőimet pedig tornacsukára változtattam. Sőt most már Rosalie helyett Lilien nevet használnom.
Nem csak a külsőleg vettem száznyolcvan fokos fordulatot. Teljesen máshogy nézem az életem, már nem divatmagazinokat olvasok, nem festegetem a körmöm minden nap más színűre.
Alex és Stephen elköltözik mivel túl sok ideje vannak egy helyen. Én maradok és felkeresem régi családom, hiszen szeretnék bocsánatot kérni. Utána pedig új életet kezdek körbeutazom a világot, lehet visszatérek a fiúk családjába. Nagyon jóban lettünk és kijelentem egyikükkel sem feküdtem le.
Alex nagyon aranyos, egész nap a festményei előtt ül. Stephen azt mondja Picasso leszármazottja. Érdekes. Nagyon ritkán beszéltem csak Alexxal, de akkor nagyon kedves volt. Stephen egész nap szórakoztatott. Együtt jártunk vadászni, rengeteget beszélgettünk. Legfőképpen neki köszönhetem a változás. Nagyon összemelegedtünk, de csak barátilag. Kezdetben ez nagyon zavart, hiszen én voltam Rosalie Hale, mindenkinek utánam kellene sóvárognia. Stephen azt mondta, hogy az ő szíva már meghalt. Mikor szerelme halálának a híre fülébe jutott, azt mondja szíve egy része megszakadt. Csak Alex miatt nem ölette meg magát a Volturival. Szörnyű lehetet barátomnak.
-Alex! Nem érdekel a rohadt képed. Örökké valóságig festeni akarsz? Költöznünk kell! – emelte fel hangját barátom.
-Én pedig indulok! – húztam be bőröndöm cipzárját. – Mindent köszönöm Stephen. Majd még találkozunk – öleltem át barátom.
-Mész is? – termett mellettem Alex. Én csak mosolyogva bólintottam. – Vigyázz magadra kislány – ölelt ő is át.
-Ha bármi van… - nézett mélyen a szemembe Stephen.
-Hívlak – mosolyogtam. – Vigyázzatok magatokra srácok – öleltem át őket még egyszer majd kiléptem az ajtón.
Átdobtam vállam felett a táskát majd szaladni kezdtem a Cullen villa felé.
Egy óra múlva már ott voltam. Nem hallottam semmi mozgolódást.
Mit fogok mondani? – suttogtam félve, miközben hátratűrtem egy barna fürtömet.
Sziasztok. Gondoltam benézek, Rose vagyok. Tudjátok az a kurva, nagyon sajnálom, hogy ilyen szemét voltam…
Vad morgás tört fel mögöttem. Majd farkas bűz árasztotta el az orrom.
-Oh a francba – suttogtam. Lassan feltett kezekkel megfordultam. Három farkaskoma állt támadó állásban.
-Lécci ne nyírjatok ki – suttogtam. – Rosalie vagyok – suttogtam. Míg hátrálni kezdtem.
Majd még hárman érkeztek.
-Jake?! Vagy Seth? Oh a francba már. Vagy nyírjatok ki vagy valaki változzon már át – néztem a legnagyobb farkas irányába.
Ketten közelebb ugrottak hozzám, majd hírtelen megtorpantak.
-Öljetek már meg! – szorítottam össze a szemeim. Már vagy percek óta állhattam összezárt szemekkel. Lassan kinyitottam egyik szemem.
Belenéztem az egyikük szemébe. Olyan fura érzésem volt, beszorult a levegőm. Legszívesebben mellé léptem volna és megcsókoltam volna. Ez undorító, de nem, hiszen olyan gyönyörű és Ő nem is büdös. Vizsgáltam a cuki farkast, aki kíváncsian, és szerelmesen bámult. Szerelmesen?!
Következő pillanatban egyik farkas eltűnt és pár pillanat múlva Seth lépett ki egy farmerban elém.
-Seth – sikkantottam fel. – Ugye nem akartok kinyírni? – néztem rá félve.
-Nem – mosolygott feszülten.
-Tudom utáltok, megértem, de megváltoztam – mosolyogtam kedvesen. Mire a farkasok érdekes gurgulázó hangot adtak ki. – Nagy ellenségitek voltam, utáltalak titeket, mint Nessiet és Lizt – húztam el a szám. Az egyik farkas felmordult. – Sajnálom Jake.
-Rose tényleg te vagy az? – nézett rám meglepve Seth.
-Igen Seth én vagyok, de már Lilient használom – mosolyogtam rá.
-Mit keresel itt? – kérdezte kíváncsian arcomat vizsgálva.
-Culleneket – motyogtam.
-Azt hiszed visszavesznek? – kérdezte értetlenül.
-Dehogy is. Már nem vagyok szőke – kacagtam saját viccemen. – Csak bocsánatot kell kérnem. Utána továbbállok – mosolyogtam.
Valamiért belefájdult a szívem, hogy el kell mennem. Lassan Őrá néztem, talán szerelmes lettem egy szőrmókba?
-Megtudjátok mondani, hogy hová költöztek? – kérdeztem suttogva. Ismét hátratűrve egy kósza fürtömet.
-Megkell beszélnem a fiúkkal – mosolygott rám biztatóan Seth.
-Érthető – motyogtam és leültem a lépcsőre.
Seth pár pillanat múlva megjelent farkas alakban majd elvonultak csak Ő maradt ott.
Kérdőn néztem arcába.
Mintha mosolygott volna, majd mellém ült.
-Atyám, ha nekem ezt mondja valaki egy éve én biztos halálra röhögöm magam – suttogtam. – Bár nem kéne sokat erőlködnöm – nevettem. – Halottabb már nem nagyon lehetek, bár…
Pár percig csöndben ültünk, elég kínos volt. Úgy mondtam volna valamit, úgy megérintettem volna, de ő mit szólna? Szemeit vizsgáltam, de nem mertem bundájához nyúlni.
Bella szemszöge
-Nagyon hiányzol – suttogta szerelmem a telefonba.
-Jaj Edward nagyon nyálas vagy – hallottam meg egy ismeretlen hangot.
-Adam, telefonálok! – nevetett zavartan szerelmem.
-Üdv, Bella! Itt Edward öccse, szólj neki, hogy hagyja abba mert mindjárt elhányom magam. Köszi. Mihamarabb gyere haza – majd ajtó záródás.
-Bocs, csak Adam nagyon unatkozik Liz nélkül.
-Aham. Szóval Emmett megkérte már a kezét? – kérdeztem izgatottan.
-Igen. Nem mondtak nagyon semmit – motyogta.
-Örülök neki – mosolyogtam. – Mire hazajönnek otthon leszek.
-Nessievel mi lesz? – kérdezte kíváncsian.
-Majd meglátogatom. Nem szakadhatunk el Liztől – mondtam álláspontom. Nessie a maga lábán boldoguljon egy picit.
-Mikor jösz? – kérdezte izgatottan Edward.
-Pár nap szerelmem – suttogtam vigyorogva.
-Bocsi le kell tennem – mondta gyorsan. – Szeretlek. Szia.
-Szia – suttogtam a kagylóba.
Már annyira szeretném megismerni a kicsiket, de még itt kellett maradnom.
Négy csoportra bomlunk. Eliza, Martin, Vani és Jerry Londonba költöznek. Hope, Eszter, Evelin, Tomi és Shannon Kanadába. David pedig jön velem a Cullenekhez, majd pár hónap múlva tovább költözik.
-Tessék – nyomtam mindenkinek a kezébe borítékokat.
-Ez mi? – kérdezte Evelin.
-Bankkártyák, hamisított íratok – mosolyogtam rá.
-Bella nem szükséges pénzt adnod… - húzta el a száját Martin.
-Nincs rajta sok, de valami alap pénz kell – mosolyogtam biztatóan.
-Majd visszafizetjük - mosolygott Eszter.
-Nem szükséges – nevettem.
-Mi indulunk – mosolygott Evelin, majd mellém lépett és szorosan megölelt. – Ugye majd még találkozunk? – szorított magához.
-Persze – nevettem. – Vigyázzatok magatokra, ha bármi van, hívjatok – öleltem mindenkit végig.
-Nem is szabadulsz meg tőlünk – nevetett Tomi.
-Nem is akarok – öltöttem rá nyelvet.
Megfogták a táskáikat majd elindultak az erdő felé. Már most hiányoztak, hiszen ők voltak a második családom, de boldog is voltam, hiszen Edwarddal már csak pár óra és találkozunk.
Pár óra múlva Elizáék is elindultak.
Ott járkáltam az üres házban. Ezt akartam? Már most nagyon hiányoznak, de Edward és a lányaim sokkal fontosabbak.
El kell mennem Arohoz, lassan összeszedtem magam és megindultam Voltera felé. Dávid elment vadászni.
Mindent tisztázni fogok Aroval, a lányokat, a képességeim, Edwardot és hogy lelépek.

Lilien (Rose) ruhája:


Bella ruhája:

Szárnyaló fantázia

Megírod kitől kaptad.
Írsz 5 dolgot magadról.
Kiteszed a képet a blogodra.
Tovább adod legalább 5 embernek.
Hagysz náluk megjegyzést!

Nagyon köszönöm gicus16-nak.:)

5 dolog rólam:
-Imádok olvasni és írni.
-Általában túl sokat beszélek.
-Néha csak a magam világa van, semmi más.
-Általában magányos vagyok, még társoságban is.
-Féltékeny típusba tartozom.:/

5 emberke:
-Liz
-Grétike999
-Melody és Nilla
-Nikuska94
-Alice

Még egyszer köszönöm gicus16:)

Rászolgálva - Első napok

Sziasztok lányok! Meghoztam a 2. fejezetet. Kétszer olyan hosszú mint általában, szóval 30 komit kérek. Jövő héten lehet, hogy csak egy fejivel tudok jönni:/ Sajnálom. Puszi,đóri

2. fejezet - Első napok
Liz szemszöge
Vigyorogva vizsgáltam a kék eget, a nap szúrósan sütötte bőröm, a tenger sós illata ellepte az orrom. Csak élveztem a meleget, a napsütést.
-Olyan boldog vagyok – sikkantottam fel. Éreztem szerelmem vizsgáló tekintetét magamon.
Lassan felkeltem és Emmett felé lépkedtem, aki csak vigyorogva figyelt. Nyakára csimpaszkodtam és szemeiben elvesztem. Lassan közelebb hajolt és végig húzta ajkait az enyémen. Majd lágyan megcsókolt. Mosolyogva dőltem mellkasának és bámultam a gyönyörű kék tengert.
-Milyen messze vagyunk? – kérdeztem kíváncsian.
-Még pár perc és meglátod – puszilt bele a hajamba. – Nézd ott – mutatott előre.
-Váó. Azt hittem kisebb – bámultam meglepetten.
Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Emmett kiemelt a part, amit én egy csókkal háláltam meg.
-Mingyárt jövök – mosolygott, majd eltűnt a csomagokkal. Én csak a gyönyörű tájat vizsgáltam, meztelen lábaimat kellemesen égette a puha homok. Gyönyörű trópusi növények voltak minden felé.
-Megnézed a házat? – ölelte át a derekam szerelmem.
-Persze – mosolyogtam.
Belecsúsztattam kezem óriási tenyerébe és lassan sétálni kezdtünk egy ösvény felé. Pár perc múlva már egy hófehér ház állt előttünk. Nagy ablakokkal , és egy kis terasszal az bejárati ajtó előtt.
-Gyönyörű – suttogtam.
-Gyere, nézzünk meg belülről is – vigyorgott rám, majd maga elé húzott és derekamnál fogva tolt. Viccessen festhettünk.
Egy nappali szerűség volt előttem, nem volt túl nagy, de azért szűkös sem. Egy óriási tévé volt a falon, alatta állványok teli dvd-kel. Szemben egy fekete kanapé, pár színes párnával, előtte egy üvegasztal.
Jobbra konyhába vezető ajtó. A konyha gyönyörű volt, sötétbarna bútorok, világos homokszínű falak. Középen pedig egy kis pultszerű. A pulton friss virág volt.
-Emmett?! - kérdeztem kicsit hangosan hiszen azt hittem ő már máshol jár.
-Igen kedvesem – suttogta a fülembe.
-Honnan van virág és miért nincs por? – néztem rá értetlenül.
-Tudod van egy takarító szolgáltunk – vigyorgott.
-Aham – bólintottam, most már minden érthető. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe.
-Nézd meg a hálókat – tolt tovább szerelmem. A folyosóról még három ajtó nyílt.
Ahová először beléptünk fehér bútorok voltak, világoskék falak és barna fapadló, s persze a hanyagolhatatlan óriási ablak, amin gyönyörű kilátás tárult elém.
-Ez kell nekünk – terültem el az ágyon. Emmett csak mosolyogva állt az ajtóban és engem bámult. – elmegyek tusolni – ugrottam fel.
-Itt a csomagod – emelte fel a bőröndöm az ágyra.
-Köszönöm szerelmem – nyomtam egy puszit a szájára. Lassan kihúztam a bőrönd cipzárját. Kivettem belőle a ruháim és pár perc alatt beraktam őket a szekrénybe. Egy ismeretlen dobozd pillantottam meg.
Ne akadj ki, kérlek. Emmettnek tetszeni fog.
-Alice! – vágtam rá a bőrönd tetejét.
-Valami baj van? – kérdezte szerelmem.
-Semmi – mosolyogtam. – Nagyon meleg van itt – töröltem le a homlokom.
-Gyere – ölelt meg hideg karjaival. Felhevült testemet kellemesen hűtötte jéghideg mellkasa.
-Elmegyek tusolni – suttogtam a mellkasába.
-Mennyek veled? – kérdezte, ugyanolyan halkan.
-Most ne kérlek – néztem fel rá boci szemekkel.
-Oké. Fürdőruhát vegyél fel – simított végig a hátamon majd elengedett.
-Fürdőruha? – álltam a szekrény előtt. – Hol vannak a fürdő ruháim? És a fehérneműim? – kutattam gyorsan. Nem hiszem el, pedig emlékszem, hogy beraktam.
Bőröndhöz léptem és azt is át kutattam, közben Alice dobozának lecsúszott a teteje.
Tele volt fehérneművel, fürdőruhákkal. Nagyon megörültem, hiszen legalább nem meztelenül kell járkálnom egy hónapig, de mikor kihúztam egy darabot. Boldogságom rögtön elillant.
-Alice Cullen! – morogtam.
Megfogtam az egész dobozt, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, ez egészen lenyugtatott, majd egy törölközőben állva vizsgáltam a borzalmasabbnál borzalmasabb darabokat.
-Lizi minden oké? – nyitotta résnyire az ajtót Emmett.
-Uhum – fordultam neki háttal, nehogy meglássa mik vannak a dobozban.
-Mi a gond? – kérdezte félve.
-Ezt – borítottam ki a dobozt a földre.
-Mik ezek? – nézett kérdően rám szerelmem.
-Fehérneműk, fürdőruhák – fortyogtam. Kérdőn nézett rám. Megcsörrent a zsebébe a telefon.
-Add Lizit! – hallottam meg barátnőm hangját.
-Oké – nyújtotta át a telefont szerelmem.
-Ne akadj már ki. Úgyis fel fogod venni őket – hallottam meg barátnőm nyugtató hangját.
-Mivel nincs más – fortyogtam és a fürdőszobában járkáltam fel alá.
-Ha nem veszem ki, akkor nem vetted volna fel ezeket – motyogta.
-Azok az én fehérneműim, azokat szeretem. Nem ezeket a csipkecsodákat – fortyogtam.
-Fel fogod venni – sikongatott.
-Igen, fel fogom. Jobb, mint ha pucéran mászkálnék – fortyogtam.
Letette a telefont.
-Sajnálom – suttogta szerelmem miközben magához ölelt. – De tőlem sétálgathatsz meztelenül is – vigyorgott.
-Kösz Emmett, most már jobban érzem magam – mosolyogtam. – Menny ki, fél perc és megyek – intettem az ajtó felé.
-Elfordulok, de többet nem engedek – vigyorgott.
Majd megfordult.
Leguggoltam és a fürdőruháimat nézegettem. Azok nem olyan vészesek, állapítottam meg.
Fekete, rajta színes mintásat választottam, gyorsan magamra kaptam, majd egy nyári ruhát húztam magamra és megöleltem szerelmem derekát.
-Csini vagy – csókolt meg.
Csodálkoztam, hogy még nem támadott le, hiszen azt hittem ide érünk és már rögtön…
Kellemesen csalódtam, nem mintha nem vártam volna rá úgy, de kellett egy pici ilyen is. Nagyon jól tudtam, hogy kapcsolatunkban nagyon fontos a sex, de nem ez alappillére a szerelmünknek.
-Tessék – tolt elém három szendvicset. – Gondoltam éhes vagy – mosolygott.
-Köszönöm – nyomtam egy puszit a szájára. Fél perc alatt bekaptam a három szendvicset, mert márt nagyon ki szerettem volna menni.
-Ennyire éhes voltál? Kérsz még? – kérdezte. Milyen kis gondoskodó – mosolyogtam.
-Nem, csak mennyünk már – ugrottam fel.
-Pillanat – suttogta. Gyorsan felkötöttem a hajam, mire utoljára húztam át a gumit coffomon már ott állt mellettem egy fürdőnadrágban.
-Hmm – néztem végig szerelmemen. – Szexi vagy - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam ajkaira.
-Biztos ki akarsz menni? – suttogta nyakamba.
-Azt hiszem – sóhajtottam.
-Akkro gyere – fogta meg a kezem, majd lassan sétálni kezdtünk.
A part mentén sétáltunk, kezdett lehűlni az idő. Szerelmem megszorította a kezem én pedig felnéztem arcába, és olya dezsavű érzésem lett, mintha ez már megtörtént volna.
Mosolyogva megcsókolt.
-Fürödjünk – húztam le a ruhám és pár méterre a tengertől ledobtam és beszaladtam a vízbe. – Gyere már – vigyorogtam. – Nagyon jó meleg – buktam le a víz aljára.
Megláttam a víz alatt szerelmemet, aki mosolyogva kiemelt a vízből.
Már vagy egy órája játszottunk a vízben, mikor arra lettem figyelmes, hogy alkonyodik.
-Nézzük a partról – csókoltam meg szerelmemet.
-Oké – kapott fel a nyakmába majd kivitt a vízből.
-Van lábam is – könyököltem a hátán.
-Tudom – sipított végig gyengéden a lábamon. Vigyor felkúszott ajkaimra és belemarkoltam a fenekébe.
-Liz – ugrott egyet. Mire én hangosan kacagni kezdtem.
-Olyan vagy, mint egy kisgyerek – vigyorogott rám már a parton ülve.
Vagyis én ültem ő pedig eltűnt, egy takaróval és egy törölközővel tért vissza.
Leterítette villámgyorsan a plédet, majd a törölközővel törölgetni kezdtem hátamat és hajamat.
Órákig ültünk ott bámultuk az eget vagy egymást. Gyönyörű csillagos ég volt.
-Lizi – nézett rám Emmett mosolyogva, mégis félénken. Emmett félénk? Mi lesz itt?
-Valami gond van? – vizsgáltam arcát.
-Dehogy, csak nem ma szerettem volna ezt, de nem bírom tovább – suttogta. Én pedig zavartan vizsgáltam.
Maga mögül valahonnan elővett egy apró fekete dobozt. Letérdelt elém és még mindig nem esett le. Nagyon tudtam, hogy mit csinál, de nagyon féltem, hogy csak álmodok és fel kell kelnem.
-Elizabeth Swan. Örökké szeretni foglak. Jóban, rosszban, testestül lelkestül. Hozzám jössz feleségül? – mondta lágy hangján végig a szemembe nézve. Kipattintotta a dobozt egy gyönyörű gyűrű volt benne.
-Igen, igen! – ugrottam a nyakába. Talán kicsit túl nagy lendülettel, mivel eldőltünk a homokban.
-Felhúzhatom? – kérdezte mosolyogva.
-Persze – lassan felhúzta ujjamra a csodaszép gyűrűt.
-Szeretlek – csókolt meg – majd végig fektetett a takarón.
-Én is – mosolyogtam rá.
Pár perc múlva kibújtunk ruháinkból és érzéki szeretkezésbe kezdtünk.
-Imádlak - suttogtam fülébe. Pár perc múlva együtt értük el a gyönyört.
Rám terítette a törölközőt majd mély álomba süppedtem testén.
Másnap reggel már a puha ágyikóban ébredtem Emmett pólójában.
Szerelmem épp akkor lépett be az ajtón egy magrakott tálcával.
-Jó reggelt csipkerózsika – csókolt meg lágyan, majd az ölembe tette a tálcát.
Mosolyogva falatoztam, szerelmem pedig mosolyogva vizsgált.
Telefonom csörgése riasztott fel.
-Sziasztok! – hallottam meg Alice hangját a vonal végén. - Kihangosítottalak titeket.
-Sziasztok – mosolyogtam. – Hogy vagytok? – kérdeztem. Közben magam mellé tettem a tálcát és szerelmeim karjába bújtam.
-Hiányoztok – motyogta Lucy.
-Mégcsak tegnap jöttünk – nevettem bele a telefonba.
-Nektek nem is hiányzunk? - kérdezte ijedten Lucy.
-Dehogynem – mondta szerelmem.
-Csak nagyon elvoltak foglalva – nevetett Edward.
-Edward – suttogtam.
– Csak féltékeny vagy – nevetett szerelmem.
-Van benne valami – motyogta Daniel.
-Adam? – kérdeztem.
-Igen? – kérdezte kissé szomorúan.
-Minden oké? – kérdeztem ijedten.
-Persze – motyogta.
-Mit csináltatok? – kérdezte kajánul Jasper.
-Alice? Nem mondtad el nekik? – kérdeztem meglepve. Miközben gyűrűmre majd szerelmem szemeibe néztem.
-Nem, de ideje, hogy elmond, nem bírom már sokáig – kuncogott.
-Emmett megkérte a kezem – mosolyogtam fel.
-Ez fantasztikus! – kiáltott fel Esme.
-És igent mondtál? – kérdezte Adam.
-Igen – csókoltam meg lágyan szerelmemet.
-Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Lucy. – Lehetek a koszorúslányod?
-Lucy! – szólt rá Alice.
-Nem tudom kicsim, ezen még nem gondolkodtam, de persze, hogy lehetsz a koszorús lányom –
-Szuper! – sikított fel.
-Hagyunk titeket pihenni. Majd hívjatok, vagy hívünk. Puszii.
Tette le Alice a telefont, én is leraktam az éjjeli szekrényre.
-Közös zuhany? – kérdeztem szerelmem.
-Bármikor benne vagyok – lépett mellém rögtön.


Liz fürdőruhája és nyári ruha:)

Kérlek komizz!
30 komit kérek most!
És a pályázat ha valakit érdekel...:)
Köszönöm.

Rászolgálva - Búcsú és utazás

Sziasztok, rászolgáltatok erre a fejezetre. Köszönöm a komikat lányok! És újabb híreim vannak, egy jó és egy rossz.
Kezdjük a rosszal, jövő héten már be leszek táblázva, nem biztos, hogy 3 feji összejön. Amúgy meg szeptembertől nem ígérek semmit, nem tudom mennyire megy majd a suli meg minden. Ha meg lesz szabadidőm lehet, nem írni akarok majd. Tudjátok 0.-os leszek. Csak a bejárás oda egy óra és vissza.:/ Szóval lesz dolgom...
Akkor jöjjön jó jó hír.:)
Sokaknak mondtam, hogy ez a könyv kb. 20 feji lesz, szerintem nem férek bele 20-be szóval több fejezet lesz. És persze gondoltam részletezem a szigeten történteket:D
Köszönöm a komikat, lehet van a fejezetben pár hiba, hiszen hajnalban írtam;). Puszi, đóri.

1. fejezet - Búcsú és utazás

-Jó reggelt szerelmem – csókolta meg szerelmem ajkaimat. Nem ez nem is volt csók, inkább egy hosszú puszi.
-Neked is – vigyorogtam rá álmosan, hiszen még csak hajnal volt. Mellkasához bújtam, majd beleszippantottam pólójába. Pár pillanat múlva visszaszunyókáltam.
-Liz, fel kell kelned – hallottam meg Alice hangját.
-Hogy a fenébe kerülsz ide? – nyitottam ki álmosan a szemeim.
-Itt lakom – vigyorgott miközben lehúzta rólam a takarót.
Szerencse, hogy van rajtam pizsama.
-Alice, kérem a takaróm - motyogtam Emmetthez bújva. Közbe a lepedőt magamra terítettem.
-Liz! Minden rendben? – kérdezte barátnőm.
-Nincs semmi sem rendben. Nincs takaróm, Emmett pedig nagyon hideg – motyogtam majd újra visszaszunyókáltam.
-Emmett csinálj már valamit! – hallottam meg barátnőm könyörgését.
-Mi a baj drágám? – lépett be Jasper is és Edward.
Edward hangosan nevetni kezdett.
-Lizi! – hallottam meg szerelmem suttogását. – Gyere – ragadott meg, majd karjaiba kapott.
-Mi csinálsz? – kérdeztem ijedten mikor belépett a zuhany alá. – Csak ne hideget – bújtam mellkasához.
-Emmett! – sikkantottam fel.
-Sajnálom – suttogta bocsánatkérően. –Vedd le a ruháid – motyogta zavartan miközben fehér pólóm nézte, ami kissé átlátszott.
-Oké – suttogtam, majd pár perc alatt letusoltam. Majd fogat mostam, a hajam gyorsan megszárítottam, kissé hullámosan omlott vállaimra. Arcfestéket nem tettem fel, mivel még mindig nagyon álmos voltam.
-Szia – csókolt meg lágyan Emmett.
-Szerelmem – vigyorogtam.
-Nagyon álmos vagy? –simított végig szemem alatt.
-Egy picit – motyogtam.
-Pedig nem nagyon tervezett pihenést – nevetett Edward a folyosóról.
-Edward! – morgott szerelmem dühösen.
-Mennyünk, szükségem van… - léptem ki a folyosóra.
-Egy kávéra – nyomta kezembe Alice a forró nedűt.
-Köszönöm – mosolyogtam.
Emmett lehozta a három bőröndöt az emeletről. Az alvó gyerekek arcára nyomtam egy-egy puszit.
Esme a kezembe nyomott pár szendvicset majd mosolyogva elköszöntünk mindenkitől.
-Jó szórakozást – ölelt át Jasper.
-Legyetek rosszak! – suttogta Alice, miközben a nyakamon lógott.
-Vigyázzatok magatokra – ölelt át szorosan Esme.
Carlisle csak mosolyogva megölelt.
-Élvezzétek ki a szigetet – kacsintott rám.
-Azt hiszem fiúk – néztem Edwardre és Jasperre. – Emmett perverzsége ragadós – persze mindenki nevetni kezdett.
-Az nem jelenti azt, hogy nem fogok hiányozni – húzta ki magát sértődötten.
-Esme, ha bármi gond van hívjatok – mosolyogtam második anyámra.
-Köszönöm – ölelt szorosan magához. – Hiányozni fogtok.
-Persze, mivel még mindig Liz főz a legjobban – lépett ki az ajtón Adam pizsiben.
-Hé te meg? – öleltem át.
-Gondolom elbúcsúzom, mire hazajöttök úgysem ismertek meg – vigyorgott.
-Mennetek kell – mosolygott szomorúan Alice. Szorosan megöleltem még majd elhagytuk a házat.
-Ha vissza akarsz fordulni.. – suttogta Emmett öt perc múlva mikor már kiértünk Forksból.
-Dehogy akarok – szorítottam meg nagy mancsát.
-Biztos? – nézett mélyen a szemeimbe.
-Igen. Már alig várom, hogy ott legyünk – vigyorogtam.
-Én is – vigyorgott vissza kajánul.
-Emmett ugye nem akarod az egészet végig szeretkezni? – kérdeztem vonásait vizsgálva.
-Nem, más terveim vannak – mosolygott rám sejtelmesen.
-Tudod egy nőnek romantika is kell, nem csak kefélés orrba szájba – bámultam összekulcsolt ujjainkat.
-Nem vagyok elég romantikus? – kérdezte ijedten. – Nem vagyok jó?
-De szuper vagy, Emmett imádlak. Imádok veled lenni, beszélgetni, csókolózni, ölelni és persze szeretkezni is – pirultam el.
Mire szerelmem csábító mosolya megjelent arcán.
-Nem csak a szeretkezés miatt szeretnék a szigetre menni – mosolyogtam. – Egyszerűen szeretnék csak veled lenni, semmi más. Csak te és én.
-Azt csinálunk, amit szeretnél. Te vagy a legfontosabb nekem – suttogta szerelmessen.
-Köszönöm, szeretlek – vigyorogtam miközben végig simítottam kezén.
-Én is szeretlek – vigyorgott.
Telefonom pityegésére figyeltem fel.
-Sziasztok, itt Alice – hallottam meg barátnőm hangját. – Egyél a kocsiban a szendvicsekből, és egyikőtök sem idegeskedjen, mindketten jól fogjátok érezni magatokat. Vigyázzatok magatokra.
Már le is tette.
-Tessék – nyomta a kezembe szerelmem a szendvicset.
-Köszönöm – pusziltam meg kezét.
(..Két órával később..)
Pár perce szálltunk fel a gépre, minden rendben ment. Én ültem az ablak mellett, szerelmem a jobbomon és mellette egy fiatal srác.
-Jól vagy? – suttogta szerelmem miközben szorosan megölelt. Mellkasához bújtam és bele szippantottam pólójába.
-Igen. Nem haragszol, ha alszom? - néztem fel arcába.
-Dehogy – nyomott egy puszit a számra. Közben az a srác minket bámult.
Mellkasának dőltem és pár perc múlva elnyomott az álom.
Emmett szemszöge
Végre itt vagyunk, pár órányira szigettől. Olyan jó lesz kettesben lenni életem értelmével. A kocsiban teljesen megijedtem, hogy ő romantikát akar. Hát, ha tudná mivel készültem. Vigyorogtam miközben szuszogását hallgattam és arcát bámultam.
-Nagyon sexi – motyogta a srác mellettem, miközben szerelmemet bámulta. Mikor beszálltunk is túlságosan megbámulta, mit gondol magáról ez a gyökér?
-Öhm, öcsi mit mondtál? – kérdeztem a fiú arcába nézve.
-Jó bige – kacsintott rám.
-Épp a barátnőmről beszélsz – néztem rá dühösen.
-Bocsi – húzta be fülét farkát, ami maksz egy fülpiszkáló nagyságú lehet.
Szerelmem már több mint, egy órája aludt. Én csak gyönyörű arcát vizsgáltam.
Kérjük kapcsolják be az öveiket, hamarosan landolunk.
-Szerelmem – suttogta a fülébe.
-Hmm? – emelte fel fejét és szemeit dörzsölte.
-Mingyárt leszállunk – mosolyogtam rá, végig simítottam haján.
-Oké – motyogta, bekapcsolta az övét majd lábát kezdte el dörzsölgetni.
-Minden oké? – kérdeztem mozdulatait vizsgálva.
-Uhum, csak elzsibbadt a lábam – mosolygott, majd egy csókot nyomott a számra.
Egy óra múlva már a hajónkon voltunk. Én kormányoztam míg szerelmem a padon feküdt és bámulta az eget.
-Olyan boldog vagyok – sikkantott fel egyszer csak. Vigyorogva vizsgáltam szerelmemet.
Még sosem láttam ennyire felszabadultnak és boldognak.

Liz ruhája:

Minden féle: pályázatok, képcsere, köszönet.

Itt is vagyok!:D

Szóval egy pályázat félét indítok el, vagyis nem egyet.:)
Mivel rengeteg az olvasó és gondoltam kis aktivításra még számíthatok így suli előtt két héttel - tudom, ne is mondjam:( -.
1. Manip pályázat! Jó kép szerkesztők ide! Emmett - Liz / Kellen - Kristen/vagy Cullen család, a plusz tagokkal képekre lenne szükségem.:) Bármilyen lehet, ölelkezős, sütiis -X) - vagy tőlem bármilyen! - kérlek csaj sajáttal jelentkezz!! -
2.Videó kereséses pályázat! A blognak szeretnék egy videót, lehet saját készítésű vagy youtubon talált is. Remélem értitek mire gondoltam:).
3.Idézet kereséses pályázat! Akik imádják az idézeteket küldjenek párat, találjuk meg a legjobbat a történetnek! Akár külön könyvenként!
4.Szabad pályázat! Bármi, ami téged a történettel összekapcsol, ami emlékeztet rá. Pl. zeneszám, smile vagy mit tudom én:D.

Lehet baromságnak hangzik, de szeretném:D.
És mit adok ezekért?
Minden résztvevőnek: egy fejezet egy nappal előbb, mint felkerül a blogra. Aki nyer azzal meg megbeszélem. Valamint ő 2 fejezetet kap meg hamarabb! -minimum 4 nyertes lehet! -.

A pályázat mostantól tart 2 hétig (szeptember1-ig), ezeket díjazom! De bármikor küldhettek én csak örülök neki és hálás fajtából szalasztottak.:)
Elérhetőség: nyuszipuszi14@citromail.hu - ide küldjétek a dolgokat köszi;)

Akkor folytassuk:D Pár percen beül, kicserélem Lora képet, tudom már épp itt az ideje. Miért is? Mivel az arca megváltozott!! Tudjátok autó baleset meg ilyenek...

Köszönöm a komikat még ezerszer lányok! Nagyon örülök, hogy vagytok nekem!*törölgeti a szemeit.*

Rászolgálva - Előszó

Hello lányok! Meghoztam ezt is remélem mindenkinek nagyon tetszik;)
Nagyon hálás vagyok a kommentálokért, pl. Dettyén háromszor elsírtam magam - köszönöm-.
Lesz egy újabb közérdekű pár perc múlva!
Ez a fejezet a kommentelőknek megy és Alicenek. Hiszen ma nem voltam mellette, és nekem is hiányzik. Fel a fejjel barátném:)

Előszó

Egy hónap nagyon gyorsan eltelt a családdal. Minden nap játszottunk a kicsikkel, szórakoztunk, tanítottuk őket. Persze Alice és Lucy minden másnap vásárolni ment, szerencsénkre nekünk csak néha kellett velük tartanunk.
Épp a bevásárló központban szedegettük össze Emmettel a dolgokat a kiruccanásunkra. Kicsit megkésve, mivel holnap hajnalban utazunk.
Emmett már teljesen rendben volt az emberi holmikkal, ételekkel, tusfürdőkkel és egyebekkel.
Húsz perc alatt bevásároltunk Esmééknek is. Még a fehérnemű üzletbe be akartam nézni, hiszen alig van már bugyim, szerelmem képes naponta három fehérnemű szettet leszakítani rólam.
-Én bemegyek ide – mosolyogtam rá, és fülig pirultam, hiszen eszembe jutott a reggeli ruhaszaggatás.
-Én is bemegyek veled – vigyorgott.
-Mi? Miért? – néztem rá hitetlenkedve.
-Segíteg választani – ölelte meg a derekam és megindult befelé.
-Emmett ez egy női fehérnemű bolt, itt nincsenek férfiak – vörösödtem el teljesen.
-Akkor a pénztárnál az mi? – kérdezte.
-Öhm, akkor mondjuk úgy, ide csak olyanok járnak, akik a fiúkat szeretik – néztem a szemébe.
Mire hangosan kacagni kezdett, persze, aki eddig nem minket bámult, az most már ránk kapta a tekintetét. Fantasztikus.
-Ezt meg kell vennünk – mutatott egy fekete csodára. Tegyük, hozzá semmit sem takart.
-Én biztos, hogy nem veszem fel – fordultam a másik irányba, majd a visszafogott, napi viseletes melltartókat bámultam. Megnéztem a mértet majd a kosárba tettem hármat.
Szerelmem oldalamat simogatta, majd belerakta azt a csodát a kosárba.
-Emmett nem veszem fel – suttogtam.
-A kedvemért – nézett rám boci szemekkel.
(..Fél óra múlva..)
-Emmett nem hiszem el, hogy képes vagy ilyeneket venni – csaptam be a kocsi ajtaját.
-Most miért? – nézett rám édesen. Nem Liz, most kiakadsz, nem törődsz a szemeivel és nem veszed fel azokat a borzalmakat.
-Emmett most haragszom – indultam meg a ház felé.
-Kérlek kicsim ne – fogta meg a kezem. Majd lágyan megcsókolt. – A kedvemért…
-Biztos, hogy nem. Vagy így vagy sehogy – szaladtam be a házba, rögtön fel az emeletre.
-Liz valami baj van? – kérdezte Esme.
-Nem semmi – folytak könnyeim. – Rose biztos felvette – suttogtam, mikor az ajtóhoz értem bevágtam magam mögött, próbáltam nem olyan durván, de így is beleremegett a fal.
-Mi történt? – hallottam meg Esme ijedt hangját.
-Az, hogy egy tuskó vagyok – hallottam meg szerelmem hangját, majd hallottam, hogy felrohan az emeletre, majd bekopog.
-Gyere csak – suttogtam.
-Kérlek ne haragudj, annyira barom vagyok. Sajnálom, nem kell felvenned azokat. Sajnálom, kérlek bocsáss meg. Szeretlek - csak az utolsó szóbál fordultam hátra, és megláttam elkínzott arcát.
A szívem megsajdult elkínzott arcát látva, elé léptem és mellkasához bújtam.
-Nem haragszom – suttogtam, majd arcára néztem lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
-Mázlista vagyok – kapott fel és megforgatott a levegőben. – Szeretlek! – húzott magához.
Egymás szemében kutattunk, percek telhettek el, de csak bámultuk egymást.
-Bejöhetek? – hallottam meg Esme hangját, két kopogás után.
-Persze, gyere csak – kaptam az ajtó felé a tekintettem.
-Minden rendben? – kérdezte, de már mosolygott.
-Igen – öleltem meg Emmettet.
-Kész a vacsora – mosolygott még egyet majd megfordult és kiment.
-Mennyünk – fogta meg a kezem szerelmem, majd maga után húzott.
A nappaliban már sorban ültek a kicsik. Lucy, Daniel és Adam és már falatoztak. Ugyanígy ültek, mikor hazajöttem a nővéreméktől.
-Sziasztok! – léptünk be mosolyogva, majd mindenkit megpusziltam és leültem enni. -Hogy vannak Nessiék? – kérdezte kedvesen Esme. -Nagyon jól, Rachele nagyon cuki – mosolyogtam. - Nessie teljesen megváltozott bocsánatot kért – vigyorogtam. -Nessie? Bocsánatod? – nézett rám ijedten Alice. -Alice! – szólt rá Esme. -Bocsi, de valahogy nem csípem a nővéred – motyogta Alice, miközben Lucy szoknyáját igazgatta. -A mostanit ismernéd oda lennél érte – vigyorogtam, majd lehajtottam a narancslevet. -Kutyából nem lesz szalonna – motyogta. -Hát az biztos… Undorító lenne egy kutyus szalonna – nevetett szerelmem, ezzel egy picit oldva a feszültséget. -Alice, az emberek változnak – mosolyogtam barátnőmre. -Emberek? Én egyet sem látok – vigyorgott Adam. Mire mindenki kuncogni kezdett. -Remélem te nem fogsz – suttogta Emmett a fülembe. Teljesen elpirultam, majd csak kajánul vigyorogtam. Tanulok szerelmemtől. -Edward hol van? – kérdeztem a konyhába lévő társoságtól. -Vadászik – mosolygott Esme. -Értem – mosolyogtam. -Sam bevésődött már? – kérdezte reménykedve Emmett. -Nem, még nem – húztam el a száját. -De ugye nem tett olyat, amiért ki kéne taposnom a belét? – nézett rám. -Gyerekek előtt ne beszélj így – suttogtam. -Mi a francot csinált már megint az a büdös dög?! – pattant fel mellettem, keze ökölbe szorult. -Semmit – néztem a szemébe. -Liz! Nekem ne hazudj! – nézett rám mérgesen. -Mindjárt jövünk – fogtam meg szerelmem kezét és magam után húztam. A nappali közepén megálltunk és halkan sugdolózni kezdtem. -Megcsókolt – motyogtam. – De elküldtem egy meleg éghajlatra – szerelmem szemi feketén csillogtak. Mellkasára tettem a kezem nyugtatás kép, pár pillanat múlva, mintha kicsit felengedett volna. -Megölöm – suttogta, majd az ajtó felé indult. -Emmett! Nem ölsz meg senkit – fogtam meg a kezét. -Csodálkozom, hogy múltkor nem téptem szét – suttogta miközben kifelé tartott a házból. -Jasper! – sikkantottam fel. Az említett megjelent mellettem, majd Emmett karjai után nyúlt és felém fordította. – Nem mész sehová – néztem szerelmem szemébe. – Én nem akarom, hogy elmenyél – simítottam végig arcán. -Jasper engedd el – mosolyogtam fivéremre pár perc múlva. – Most menny elvadászni, de gyere vissza. Nem mehetsz a La Push közelébe – néztem rá figyelmeztetőleg. Majd füléhez hajoltam. - Három hét múlva Sziget – csókoltam meg a száját. Kiment az ajtón, Jasper pedig úgy vizsgált engem, mint egy bolondot. -Mi van? – vigyorogtam. -Honnan tudod, hogy nem a La Push felé tart? – nézett rám értetlenül. -Megbízom benne – mosolyogtam, majd a konyha felé vettem az irányt. -Emmettben? – húzta fel szemöldökét, de már mosolygott. -Igen, Emmettben – ültem le, a már rajzoló Lucy mellé. Esme mosogatott, Adam valami könyvet bújt, Danial pedig csöndben ült és húgát bámulta. Lucy kezébe fogta a narancssárgát és a citromsárgát, majd vacilállva a rajzot vizsgálta, következő pillanatban Daniel elmosolyodott és Lucy sárgára színezte a napocskát. Csak kacsintottam egyet Danielnek, aki vigyorogva bámulta anyukáját.

Ekkor volt az előző konfliktusunk szerelmemmel, és remélem mai az utolsó. Bár már msot sejtem, hogy fel fogom venni azokat a „csodákat”. Hiába a szerelem olyan dolgokat hoz ki belőlünk, olyan dolgokat csináltat velünk, amit épp ésszel sosem tennénk meg.


Liz ruhája:

Kérlek hagy magad után pár sort!
Megtisztelsz, köszönöm.:)

Középérdekü:)- Olvasd el kérlek. -

Sziasztok lányok!
Mint látjátok vége a második könyvnek:). Remélem mindenkinek tetszett;)
Előrukkolok még egy harmadikkal is, de az biztos, hogy nem lesz ilyen hosszú maximum 20-30 feji::/
Semmi sem tarthat örökké, jóból is megárt a sok. Rengeteg ötletem lenne egy 4. könyvre is, de ez még a jövő zenéje.:)
Mint látjátok a második könyv neve Jó úton. Ez az mutatja, hogy rátaláltunk Emmettre, a felelőtlen boldogság még egy picit arrébb lesz:/ De jön. A következő könyv címe Rászolgálva - Rászolgálva a boldogságra-.
Most nézem, hogy a második könyv 41 nap alatt sikerült, 57 fejezettel. Büszke vagyok magamra, és persze rátok is, hiszen 123 olvasó, és mennyi komi, mennyi együtt töltött perc, msn beszélgetések, chat kiakasztások!:) Remélem páran megmaradtok nekem örök barátnak.:) Nem szeretek kiemelni embereket, de most ki fogok. Alice, ő nekem egy nagyon jó barátnőm lett, és örülök, hogy egymásra találtunk:).
Voltak mosolygós perceim a könyv során, voltak percek, amikor csapkodtam itthon, hogy "nekem ez nem megy" másfél óra múlva már fent virított a fejezet, de most rájöttem egy haláleset - az ismerőseim közül -, hogy fontosak a kapcsolatok, fontos élni, nem egész nap a gép előtt írogatni. Bár rettentően élvezem, de ti is tudjátok az élet nem csak ebből áll:/. Nem mindig azt csináljuk, amit szeretnénk.
Szóval most egy köszönet nyilvánítás.
Köszönöm a rengeteg komit, köszönöm a gyarapodó olvasókat, az msn beszélgetéseket, a chat kiakasztásokat, a mosolyokat, amit nektek köszönhettem/ köszönhetek.
Remélem megmaradunk egy csapat. Szeretném tartani veletek a kapcsolatot, és szeretném, ha még lenne pár boldogan, viccekkel fűszerezett chatelés, msn, komi.:) Köszönök mindent! Örök hála.
Még a hét folyamán felkerül az előszó és valószínű egy fejezet is:)
Kérlek ehhez is írjatok komit!

Jó úton - Szeretlek benneteket is, de mennem kell

Sziasztok! Meghoztam a fejit. Mérges vagyok, jó nem annyira, de egy picit... Mi volt mikor??? 30 komit kértem, ugye? Kifejtem miért vagyok mérges, 13 kommentált hoztatok össze?? Az egy dolog, hogy nem frisselek napi 2-3-at, de azért szerintem ennél többet érdemlek. Most mázlitok van csak 20 komi, de mostantól egyetlen fejezet sem kerül fel 20 komi alatt. Szóval komizni!!
Ő itt, jobbra fent Rachele Clearwatert! Remélem mindenkinek belopta magát a szívébe;).
Jó olvasást, puszi đóri.

57. fejezet - Szeretlek bennetek is, de mennem kell

(..Két nappal később..)
Épp a kórházban ülünk, Seth, Nessie és én. Emily nem akarta, hogy bármelyikünk is bemenjen a szülésre. Seth már vagy a huszadik kört tette, meg a váróteremben.
-Seth nyugodj meg nem lesz semmi baja – mosolyogtam. Nessie közben megragadta a kezét és maga mellé húzva leültette egyik székre.
-Mi lehet már? – fogta meg a fejét.
-Seth még csak negyed órája vannak bent – motyogtam, elé guggoltam és arcát néztem. – Nem lesz baja – kezemet idegesen összeszorított kezét tettem, ami remegett.
-Sőt, egy cuki kislányotok is lesz – vigyorgott Nessie.
-Igen, ez sem mellékes – mosolyogtam én.
-Oké – fújta ki a levegőt, majd egy percre becsukta szemeit és egy apró mosoly jelent meg ajkain.
Ezt tíz percenként eljátszottuk, Seth egyre idegesebb lett, Emily már egy órája bent volt.
-Maguk Emily rokonai?- nézett ránk vigyorogva egy idős hölgy.
-Igen – bólintottam. – Hogy van? Hogy vannak? – szorítottam Nessie kezét.
-Az anyuka már alszik, nagyon elfáradt. A babát megnézhetik pár perc múlva – mosolygott majd visszament.
-Seth jól van, ne izgulj tovább – öleltük át nővéremmel.
-Gratulálunk apuka! – sikkantottuk a fülébe. Mire mindenki ránk nézett.
-Köszönöm lányok – mosolygott.
Pár perc múlva egy üvegfal előtt álltunk és bámultuk a Rachele Clearwatert. Gyönyörű baba volt, Seth csodálkozva, Nessievel mi pedig vágyakozó szemekkel vizsgáltuk vizsgálta a kis csodát.
Mi van akkor, ha nekünk nem lehet? Sosem voltam vallásos, de most nagyon imádkoztam, hogy ezt ne vegye el tőlünk senki, nem érdemeljük meg ezt a csodát?!
-Rachele Clearwater? – nézett mosolyogva ránk egy fiatal ápoló nő.
-Igen – bólogattunk.
-Már is kihozom – mosolygott majd belépett az ajtón és felemelte az apró kis csöppséget, és felénk közeledett. Seth idegesen mégis izgatottan toporgott.
-Tessék – nyomta a kezembe a lány és már el is sétált.
Rachele engem majd Sethet kezdte el vizsgálni, meseszép baba volt, rézbőrű és haja sötétbarna, már majdnem fekete, csokoládébarna szemei csodálkozva bámultak.

(..Egy héttel később..)
Emilyék már három napja hazajöttek a kórházból, teljesen idilli volt a hangulat. Mindenki a kis csodát bámulta, és felvetődött a kérdés, hogy Seth kiszáll a falkából.
-Akkor ki lesz az alfa? – kérdezte kíváncsian Quil.
-Jake – mondta Seth. – Vér szerint neki kéne lenni – mosolygott Jakere, aki maga elé révedt majd nővéremre nézett, aki vigyorogva ölelte át.
-Szerintem még ne szállj ki – jött ki Emily a gyerekszobából. Azt hittem Emily azt szeretné, hogy férje minél hamarabb csak vele foglalkozzon.
-Igen, egy pici idő nekem is kell – mosolygott Jake zavartan.
-Oké – mosolygott. Miközben szerelmét az ölébe ültette.
Mindent elmeséltem nekik a Cullen babákról, mindenki meglepődve vizsgált főleg Sam. Igen ezt nem gondolta volna. Most már nem kellett titokba tartanom hiszen nem Forksban vagyunk.
-Nem akarsz visszakültözni? – nézett rám kérően Nessie a nap végén.
-Nagyon szeretlek benneteket, imádom a falkát, Blackéket, Emilyit, Rachalet és persze téged, de nekem ők a családom – mosolyogtam nővéremre.
-Értem – piszkálta a homokot.
-Bármikor meglátogathatsz, bármikor hívhatsz. Három óra alatt megtudjuk tenni az utat – mosolyogtam rá és szorosan megöleltem.
-Köszönöm, hogy vagy nekem – motyogta hajamba.
Pár pedig szorosan öleltük egymást, ezt az idilli kapcsolatot a telefonom rezgése szakította félbe.
-Bocs, ezt fel kell vennem – motyogtam, majd fülemhez emeltem.
-Lizi, kérlek gyere haza – suttogta bele a telefonba Adam.
-Mi a baj Manó? – kérdeztem ijedten.
-Semmi csak Lucy már húszadszorra öltöztet be hercegnek, Emmett teljesen ideg, ettől Jasper is. Edward eltűnt. És tegyük hozzá, hogy Alice el akar vinni vásárolni. Kérlek ments meg – suttogta.
-Oké, oké. Semmi gond. Add Emmettet – mosolyodtam el, mikor kimondtam szerelmem nevét.
-Halo?! – kérdezte teljesen idegesen.
-Emmett Cullen, ne idegesíts már az otthoniakat! – szidtam le. – Holnap ilyenkor már otthon leszek, nyugodj meg – mondtam már békítőleg.
-Nem lehetne, hogy most elindulj?! – vette könyörgőre.
-Nem – motyogtam.
-Nagyon hiányzol... – suttogta szerelmesen.
-Te is nekem. Holnap megyek. Szeretlek – motyogtam a homokot vizsgálva.
-Én is nagyon – halt el a hangja.
-Alicenek kérlek add át a telefon – mosolyogtam.
-Szia Lizim – hallottam meg barátnőm hangját.
-Szia Alice. El akarsz menni vásárolni a gyerekekkel? – kérdetem mosolyogva.
-Igen. Miért? – kacagott.
-Adamet lécci ne vidd magaddal, mert én szeretném elvinni egyik nap – kuncogtam.
-OK..éé – suttogta.
-Mi lenne, ha csak Lucyval mennél? Egy anya lány, csajos nap? – próbáltam kimenteni a fiúkat.
-Jó ötlet – mosolygott.
-Most mennem kell. Vigyázzatok magatokra.
-Hogy van Nessie? – kérdezte csicseregve.
-Fantasztikusan – mosolyogtam. – Majd mesélek. Szia – tettem le a telefont és végig feküdtem a homokban.
Nessie is mellém dőlt és így bámultuk a kék eget.
Az utolsó este is beszélgetésekkel telt, majd másnap délután egy könnyes búcsú után bevágódtam a kocsiba és hazafelé hajtottam.
Épp kiértem Forksból, mikor megpillantottam valakit az út szélén. Emmett volt, mosolyogva állt és engem nézett. Lefékeztem ő pedig beült.
-Szia szerelmem – vigyorgott. – Nem is örülsz nekem? – biggyesztette le ajkait.
-Emmett! – kapcsoltam ki az övem, majd beleültem az ölébe. – Annyira hiányoztál… - hajoltam ajkaira.
-Szeretlek Lizi – csókolgatta nyakam. Lassan kigomboltam és lehúztam ingjét kidolgozott felső testéről. Közben egy pillanatra sem engedtem el ajkait, majd beleharaptam alsó ajkába, mire ő felnyögött. Letépte rólam a felsőm, és mellemet csókolgatta. Éreztem, hogy nadrágjában alig fér el, de el akartam húzni a dolgot, lassan nekinyomtam csípőm az övének, mire felsóhajtott. Teljesen elmerültünk egymás kényeztetésében, mikor vad dudálásra felkaptam a fejem.
-Emmett – nyögtem számomra legfontosabb személy nevét.
-Hmm? – szívogatta a mellem.
-A főút szélén állunk – suttogtam mellkasának.
-Úgy nézek ki mint, akit érdekel? – keze a melltartóm pántjához siklott.
-Emmett állj! – miközben elhúzódtam tőle, lefejeltem a kocsi tetejét. – Francba – suttogtam, a fejemet.
-Jól vagy? – nézett rám ijedten, mikor már a másik ülésben ültem és ráléptem a gázra.
-Persze, semmi bajom – fogtam a fejem.
-Fordulj be annál a kanyarnál – mutatott jobbra. Én pedig tettem, amit akar. – Állj meg – mosolygott, majd kipattant a kocsiból és már az én oldalamon volt. – Mutasd a fejed! – hajolt felém.
-Nincs semmi bajom – mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Nem fázol? – mutatott meztelen mellkasomra, amit csak a melltartóm takart.
-Atyám – tettem magam elé a kezeim.
-Nyugi erre nem jár senki sem – ölelt át, fejét hajamba fúrta. – Nagyon hiányoztál – suttogta.
-Te is nekem Mackóm – léptem kicsit hátrébb, hogy arcába nézhessek.
-Szeretlek – suttogtuk egyszerre, majd jéghideg, érzéki ajkai az enyémekhez értek, majd lassan csókolózni kezdtünk.
Valahogy olyan fura érzésem volt, olyan teljesnek éreztem magam. Minden rendben volt, száz százalékosan boldog voltam. Nessievel, anyuval is kibékültem, Cullenék és a falka családtagként szeret. Érzem, hogy ez egy pont, ez egy határ, mikor minden rendben van körülöttem, és remélem így is marad, vagy csak jobb lesz.

Lizi ruhája:

Vége a második könyvnek!

Ne felejts el véleményt írni!
Valamint, oldalt van pár friss dolog, ha van időd olvasd el!
Köszi, hogy olvastál.

Jó úton - Ismét Forksban

Sziasztok meghoztam a frisset;) Nagy nehezen leültem írni, de aztán belejöttem, hosszabb lett, mint általában.:)
Holnap nem hiszem, hogy tudok hozni frisset. Mostanában rengeteg dolgom, programom van szóval heti 3 fejit garantálok csak. Nem lesz bejelentett nap, lehet egymás után jön három, lehet két naponta..:) Sajnálom, remélem megértitek. Jó olvasást kívánok és komikat várok! Szeretlek titeket, puszii

56. fejezet - Ismét Forksban

Egy hónappal később vissza utaztam Forksba, Emily terhessége miatt, és mert nagyon hiányzott Nessie.
Emmett velem akart jönni, de én nem szerettem volna, hiszen egész nap a La Pushban leszek oda meg nem jöhet. Persze nem nyugodott, minden nap háromszor telefonálnom kell.
Öt perce hagytam el a Forksi táblát majd lefordultam a La Push irányában. Közben a telefonom vad csörgésbe kezdett. Ki más lehetett volna, mint az én? Felvettem, majd kihangosítottam.
-Szia szerelmem – mosolyogtam ki az ablakon.
-Minden rendben? – kérdezte félve.
-Emmett, mi bajom lenne? – nevettem fel. – Oké van egy nagy problémám… - vigyorogtam.
-Mi az? – kérdezte rögtön.
-Hiányzol – suttogtam, miközben lassítottam, hogy még ráérjek vele beszélni egy picit.
-Te is nekem - mondta halkan. – Utánad megyek! – kiáltott bele a telefonba.
-Emmett egész nap a La Pushben leszek. Mennyetek el vadászni – mosolyogtam. Nagyon hiányzott, de tudtam így a helyes.
-Nincs kedvem… - fortyogott.
-Egy nagy macihoz sem? – kérdeztem ijedten.
-Csak tehozzád lenne - motyogta.
-Másfél hét és megyek. Bepótoljuk – mosolyogtam, miközben az utolsó kanyart is bevettem.
-Remélem is – kuncogott.
-Elkérjük Esmétől a szigetet? – kérdeztem, és a fantáziám rögtön beindult.
-Én benne vagyok – mondta most már jobb kedvel.
-Le kell tennem, ideértem – motyogtam. Emilyék háza felé néztem.
-Rendben. Amikor csak tudsz hívj - mondta ismét elkeseredve.
-Oké, szeretlek – mosolyogtam, miközben a tükörben megigazítottam a hajam.
-Én is cicus – motyogta.
-Puszii – cuppoltam bele a telefonba, majd becsúsztattam a zsebembe és kiszálltam a kocsiból.
Becsaptam az ajtót majd pillanatra megálltam mellette, majd lecsipogtattam.
-Lizi? – hallottam meg a nevem, hátam mögül. Rögtön hátra fordultam és Sam állt mögöttem.
-Szia – mosolyogtam, majd megöleltem.
-Már annyira hiányoztál – suttogta a fülembe. Nem akartam félreérteni a mozdulatot, és a mondott szavakat, szóval nem tettem, csak egy jó barát. – Gyere – fogtam meg a kezem és maga után húzott. A házban nagy hangzavar volt, vagyis a szokásos hangzavar.
-Találjátok ki kivel találkoztam?! – lépett be előttem Sam, engem teljesen eltakarva.
-Kit? – kérdezte kíváncsian Lux.
-Sziasztok – léptem ki Sam mögül.
-Lizi! – sipítottak fel egyre többen is.
-Úgy örülök, hogy itt vagy – ölelt át szorosan a nővérem, majd Emily és Lux.
-Csodásan nézel ki – kacsintott rám Nessie.
-Köszi – pirultam el.
-Nem gondoltuk volna – nevetett zavartan Lux.
-Arra számítottatok megesznek vacsira?! – nevettem.
-Körülbelül –mosolygott Quil is.
-Hát még az összes csepp vérem megvan – kuncogtam.
Mindenkit körbeölelgettem és mosolyogtam, hogy milyen szeretettel fogadtak.
Nessievel órákig beszélgettünk a lépcsőn ülve. Teljesen megváltozott, mindent megköszönt, és bocsánatot kért. Megilletődtem rendesen, amit ő zavar mosollyal fogadott. Pár óra múlva hazamentek, azt mondta aludjak náluk, de én szerettem volna Emilynek segíteni és még vele is beszélni négyszemközt.
Lux, Nessie és Jake már percek óta hazamentek én még mindig a lépcsőn ültem és néztem a naplementét, gyönyörű volt.
Telefonom pityegésére tértem csak magamhoz. Gyorsan kikaptam a zsebemből, majd fülemhez emeltem.
-Miért nem hívtál? – kérdezte rögtön szerelmem.
-Neked is szia – nevettem.
-Egész nap a szobába járkálok fel alá és várom a hívásod. Bébi ne csináld ezt – motyogta idegesen.
-Ne legyél már ilyen - suttogtam mosolyogva. – Nekem is hiányzol, de nem azért jöttem el, hogy veled beszéljek egész végig – motyogtam, minél halkabban.
-Esme, Alice sőt Jasper is ezt mondta – motyogta szomorúan.
-Ugye nem készítetted ki teljesen Jaspert? – kuncogtam.
-Áhh, dehogy – hallottam meg Jasper hangját.
-Apa mi lenne, ha ide figyelnél? – csatlakozott Lucy.
-Figyelek – nevetett Jasper.
-Ez fontos, te leszel az egyik herceg – nyávogott Lucy.
Hangosan kacagni kezdtem.
-Te is szerepet kaptál szívem? – kérdeztem nevetve.
-Szerencsére nem – kuncogott.
-Akkor Esme sziget? – kérdeztem mosolyogva.
-Mikor megyünk? – kapott a válaszon.
-Egy hónap múlva? – kérdeztem pirulva, hiszen tudtam, hogy nem kártyázni fogunk szerelmemmel.
-Mennyi időre? –kérdezte gyorsan.
-Egy hónap? – kérdeztem kuncogva.
-Benne vagyok – mosolygott, vagyis azt sejtettem a hangjából. – Nessiéknél vagy? – kérdezte témát váltva.
-Nem, Emilyénél – motyogtam.
-Ott alszol? – kíváncsiskodott.
-Igen az a terv.
-Ha valami nincs rendben azonnal hívj – mondta kérlelően.
-Persze, de nem lesz semmi bajom. Nyugi van Maci – nevettem. – Leteszlek – mondtam mikor hallottam, hogy valaki közeledik az ajtóhoz.
-Vigyázz magadra, szeretlek – hadarta gyorsan.
-Te is, én is, nagyon – belecuppantottam, majd a kezembe vettem, ekkor már Sam ült mellettem.
-Vele beszéltél? – kérdezte kissé remegve.
-Igen – mosolyogtam büszkén.
-Minden rendben veletek? – kérdezte barátságosan.
-Igen, a legnagyobb rendben – vigyorogtam.
-Mindent meg tud adni neked? – nézett rám kérdőn, még a combomra tette a kezét. Zavart érintése, hiszen Emmett hideg karjai birtokolták a testem.
-Igen, mit ne tudna? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Van egy dolog, amit nem tud neked megadni, amit én megtudnék – közeledett arcom felé.
-Mit? – hőköltem hátra. - Meg tud csókolni… - nézetem rá. - Nem értem miről beszélsz, nekem Ő mindent megad, ami nekem kell. Számomra Ő a világ.
-Mi lenne, ha megpróbálnád mással is? – hajolt arcomhoz. Teljesen lefagytam, mikor forró ajkai számhoz értek.
-Mi a franc van veled Sam?! A fejedre ejtettek? Hogy lehetsz ekkora hülye – pofoztam fel.
-Szeretlek Lizi – ölelt át.
-Rohadtúl félreismertél engem. Én nem fogom megcsalni a barátomat, a szerelmemet, a jövőbeli férjem. Te sem gondolhatod komolyan – suttogtam fortyogva a szemébe nézve.
-Gondold át szerelmem – simított végig a hajamon.
-Nem vagyok neked senkid… - álltam fel, majd leszaladtam a partra.
Órákig ott sétáltam, már koromsötétség volt és én csak a hullámokat bámultam.
-Lizi?! – hallottam meg nővérem hangját.
-Szia – csuklott el a hangom. Most vettem észre, hogy zokogom, és a könnyeim eláztatták arcom.
-Sam teljesen megörült – ült le mellém a homokba. – Tudod milyen bolond alapjáraton, aztán még, hogy elvetemülten szerelmes beléd – csóválta a fejét.
-Komolyan szerelmes belém? – néztem nővérem.
-Igen, de majd csak megtalálja a bevésődését – mosolygott majd megölelt.
-Az lenne a legjobb mindenkinek – motyogtam mosolyogva.
-Igen – bólintott. – Annyit beszéltünk a múltról, de a jelenedről egy szót sem szóltál – vigyorgott szélesen.
-Nagyon boldogok vagyunk. Tudod anyu magával hozta Vanit és Jerryt anno, szóval Vaninak van egy képessége, hogy vámpírt emberé tud változtatni. Ezáltal Esmének született egy fia, Alicenek pedig egy kislánya és egy kisfia – vigyorogtam.
-Született babájuk?! – tágult ki a szeme. – Miért nem mondtad eddig? Ez csodás… És milyenek mesélj róluk!
Órákig a gyerekekről beszéltem, Nessie pedig mosolyogva bólogatott.
-És Emmett? Vele minden oké? – nézett rám kajánul.
-Igen – vigyorogtam. – Annyire szeretem, és olyan boldogok vagyunk – gondoltam szerelmem mosolyára, az ölelésére, az együtt töltött percekre.
-Milyen az ágyban? Mond már! – lökött oldalba.
-Fantasztikus. És Jake? – kérdeztem én is kajánul.
-Ő is – vigyorgott és fülig pirult. – Te tudod, hogy nekünk lehet-e gyerekünk? – nézett rám kérdőn, és félve.
-Nem tudom – szomorodtam el.
-És félvért Vani nem tud változtatni emberré? – kérdezte gyorsan.
-Nem tudom… Szerintem nem, de bármi megtörténhet.
-Ti is szeretnétek? – kérdezte meg arcomat vizsgálva.
-Igen – vigyorogtam. – Emmett látnád, hogy bánik a gyerekekkel – mosolyogtam. – És mikor lesz az esküvő? – kérdeztem hírtelen, mostanában teljesen elfelejtettem.
-Agusztus végén – mosolygott. – Két hónap, persze az egész családot várjuk – mosolygott rám.
-Ez szuper, annyira örülök, hogy boldog vagy – öleltem át szorosan.
-Én meg, hogy te – szorított ölelésén.
Majd ásított egyet.
-Mennyünk aludnod kell – mosolyogtam, majd felálltam és megfogtam a kezét és így sétáltunk hozzájuk.
-Mintha neked nem kéne – kuncogott.
Kanapén kaptam helyet, pár perc forgolódás után mély álomba merültem, ahol szerelmemmel sétáltam, megint egy tengerparton, megnyugtatott és ellazított.
-Lizi!! – hallottam meg egy hangot, mire kinyitottam szemem és felültem a kanapén. Jonah állt előttem, rengeteget nőt.
-Jonah – mosolyogtam.
-Örülök, hogy itthon vagy – ölelt át apró karjaival.
-Hiányoztál Manó – öleltem vissza.

Liz ruhája: