BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Oldalak

2010. november 21., vasárnap

Rászolgálva - 13. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a frisset, de jó munkához idő kell:) Szerintem elég jó lett, de a ti véleményetekre is kíváncsi vagyok:)

13. fejezet - Leánybúcsúztató
Végül is nem lett semmi baj Adam késéséből. Esme rettentően ideges volt, de aránylag nyugton tudtuk tartani. Megértettem mindkettőjüket, hiszen Esme életénél is jobban félti Adamot, a fiát. Adam pedig lehet unja már, a folytonos gyereknek kezelést. Hiszen értelmileg már felnőtt ember.

-Liz.Liz! Liziii!!! – visított Alice a fülembe.
-Öhm, mi történt? – kaptam rá a tekintetemet.
-Épp bulizni megyünk. A nővéred leánybúcsúztatója, szóval ha megkérhetlek ne gondolkozz –nézett mérgesen a szemembe. - Bulizunk! – rikkantott fel, de olyan hangosan, hogy megugrottam a vezető ülésben.
-Elmondanátok hova megyünk? – nézett rám kérlelően Nessie.
-Nem – mondtuk egyszerre Aliceel.
-Én végülis annyira nem is tudom, csak a címet – mosolyogtam rá.
-Én meg úgysem mondom el – nevetett Alice.
Mind a hárman csinosan kiöltöztünk. Alice választotta ki a megfelelő ruhákat, hiszen ő tudtam hova is megyünk. Rövid, mégis kényelmes rucik voltak, ebből arra következtettem valami táncikálás is lesz.
-Alice Jake ki fog nyírni… - suttogta nővérem.
-Nyugi, nem fog tudni semmiről – kacarászott Alice.
-Két perc és ott vagyunk – mosolyogtam. Nekem is voltak félelmeim ettől az egésztől, de nagyon vártam egy kis bulizásra, hiszen olyan régen voltunk a csajokkal valahol. Persze, már most hiányzott Emmett. Rögtön beugrott a beszélgetésünk otthon.

-Ebben akarsz elmenni? – nézett rám értetlenül mikor magamra csúsztattam a ruhám. -Igen, Alice ezt választotta. Szerintem jól néz ki – álltam meg a tükör előtt. Hajam és sminkem már kész volt. Már csak egy magas sarkút kell felhúznom és kész vagyok. -Biztos, hogy ebben akarsz menni? – nézett rám kérlelően Emmett. -Em, ne féltékenykedj. Csak a csajokkal leszünk – nyomtam egy csókot az arcára. -Sosem láttalak még ennyire kinyalva… - nézett rám értetlenül. – És megkell szoknom, hogy nem csak én láthatom a csodás tested – ült le az ágyra és fogta meg a fejét. Olyan édes volt. -Jó kislány leszek – léptem elé és megfogtam a fejét és vadul megcsókoltam. – Este pedig te szakíthatod le rólam a ruhát – mosolyogtam kacéran. -Nem, nem most leálltok, mert nem vettem pótruhát! – rontott be Alice a szobába. Megragadta a kezem és kivonszolt a szobából. -Alice, vigyázz rá! – szólt utánunk Emmett. -Vigyázok. Neki úgyis külön lesz leánybúcsúztató – kacsintott rám Alice. -Megnyugtattál – horkant fel Emmett. -Amúgy is ti is mentek szóval semmi rosszalkodás – mosolyogtam Emmettre. Persze bíztam benne, de az embernőkben nem.

-Megjöttünk! – sikkantott fel Alice. – Gyertek csajszikáim – rántotta ki Nessiet a kocsiból. Megindultunk befelé. Nagyon szép és kulturált helynek tűnt. Piros pont Alicenek.
-Alice – borult barátnőm nyakába egy srác. Helyes volt. Nem az a macsó alkat, de cuki volt.
-Ő az ünnepelt – mutatott Nessire.
-Ohh. Hát akkor gyertek csajok, vessük bele magunkat az életbe – karolt át minket és megindultunk befelé.

Pár pillanatig hitetlenkedve bámultam körbe. Talán Alice szokott ilyen helyekre járni?
-Szóval ti abban a szobában lesztek – mutogatott Alicenek egy csaj és vigyorogva bámult minket.
-Rendben – vigyorgott Alice. Elkezdett minket rángatni befelé.
A „mi szobánkban” félhomály uralkodott.
-Meglepetés! – halottam meg barátnőim hangját. Lorát pillantottam meg, aki vigyorogva vizsgált minket. Mellette Emma mosolygott kissé ijedtebben.
-Üdvözöljük a hölgyeket – halottam meg egy férfi hangot a mikrofonba. – Helyezzék magukat kényelembe – vigyorgott ránk kajánul egy fél pucér srác.
-Alice?! – suttogta nővérem.
-Semmi gond – nevetett rajtunk.
Pár perc múlva már nagyban beszélgettünk és iszogattunk.
Mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Két perced van – nézett rám mérgesen Alice.
-Szia drágám – vettem fel a telefont. Majd gyorsan szaladni kezdtem valami halkabb hely felé.
-Minden rendben? – kérdezte aggódva Emmett.
-Persze. Mi a helyzet nálatok? – kíváncsiskodtam.
-Mingyárt odaérünk, - suttogta letörten - de ha gondolod, akkor elmegyek érted - derült fel a hangja.
-Én is inkább veled szeretnék lenni, de pár óra szívem és a tiéd vagyok – suttogtam kéjesen a telefonba.
-Muszáj várni? … – kérdezte, de már tudta a választ. - Pár óra hosszú idő…
-Szeretlek. Ne csajozzál be nekem – nevettem fel.
-Dehogy fogok. Végig rád fogok gondolni – suttogta szerelmesen.
-Emmett! Hagyd már abba, mindjárt elsírom magam – nevetett Sam.
-Pofa be kutyus – morogta szerelmem.
-Héé, fiúk! Jók legyetek – nevettem bele a készülékbe.
-Ha bármi van hívj! – hadarta Emmett.
-Nem lesz semmi. Sziasztok– mondtam hangosabban a végét, hogy mindenki hallja.
-Szia Lizi – mondták kórusban.
Gyorsan letettem és lassan visszaindultam a mi kis bulinkba.
Mikor beléptem teljesen lefagytam. Egy férfi állt nővérem előtt és épp vetkőzött.
-Azt a mindenit – suttogtam.
Leültem az asztalhoz és ittam egy pohár Jägert. Ezt máshogy nem lehet bírni.
Nessie is fél óra és nagy mennyiségű alkohol után elkezdett oldódni.
Lassan be szivárogtak az emberek a helységünkbe és ismerkedni kezdtek.
Eléggé unatkoztam és arra vártam hívjon Emmett, hogy egy kicsit beszélhessünk.
Pár pillanat múlva megcsörrent a telefonom.
-Szia – vettem fel boldogan és a wc-be siettem. – Vetkőznek már a lányok? – nevettem fel.
-Mondhatjuk – nevetett. – Vissza se merek kérdezni.
Következő pillanatban Alice rontott be az ajtón.
-Emmett. Élvezd azt a bulit és ne hívogasd Lizit. Ez így nem ér.
-Alice! – szóltam rá.
-Nem, nem és nem! – ugrándozott előttem, mint egy labda.
-Miért? – kérdeztem boci szemekkel. Talán bejön, de nem…
-Mert nem! – vigyorgott. – Szóval Emmett Cullen meg se próbáld, a telefon nálam lesz.
Kikapta a kezemből a telefont majd kiszaladt. Anyám, mint az oviban.

Körülbelül két órája kezdőt hetet a buli. Lora és egy pasival flörtölt. Nessie és Alice vadul táncoltak a színpadon. Még mi Emmával egy asztalnál iszogattunk. Emma kissé már be volt állva, de nagyon elvoltunk így is. Kezdtem élvezni a bulit.
-Hugi, gyere táncolni! – lépett elém Nessie és megragadta a kezem. Vadul ráztuk a seggünket és énekeltünk torkunk szakadtából. Majd egy-egy srác jött oda hozzánk és azzal csörögtünk tovább.
Teljesen felhevültem és csak öntöttem magamba a különböző alkoholokat.
Egyszer csak a srác elkezdett tapizni, először fel sem tűnt mit csinál. Utána meg mosolyogva nyúltam legérzékenyebb pontjához végighúztam kemény férfiasságán a kezem majd megmarkoltam.
-Bocsi szívem – mutattam fel a kezem, amin ott díszelgett Emmettől kapott gyűrű.
-Nem nagyon érdekel – markolt bele a fenekembe.
-Hmm – simítottam végig a mellkasán, miközben szájához hajoltam. – Engem meg igen – majd elváltam tőle és a bárpulthoz lépkedtem. – Valami erőset – mosolyogtam a pasira.
-Aztán megyünk is Liz – mosolygott rám Alice.
-Miért? – nyúltam a pohárért és mentem le is húztam.
-Többiek már nagyon fáradtak – mosolygott.
-Vicces – nevettem fel.

Lassan beszálltunk a kocsiba és elkezdtem nevetni. Olyan jó kedvem volt. Nessievel, Lorával és Emmával végigfecsegtük az utat. Alice hazavitte Lorát és Emmát. Mi pedig a Cullen ház felé vettük az irányt.
-Szerintetek a fiúk itthon vannak már? - kérdeztem kéjesen, minél jobban vágytam Emmetre.
-Nem látom – motyogta Alice.
-Böff. Bocsi – vihogott Nessie.
-Lefogják szedni a fejem – nézett ránk Alice.
-Miért? Huumm Ki? – csuklottam a két kérdés között.
-Bevagytok rúgva – jelentette ki Alice.
Nessievel összenéztünk és újra vihogni kezdtünk.
-Itthon vagyok – sikkantottam fel. És kiugrottam a még guruló kocsiból. És abban a pillanatban pofára is estem.
-Lizi?! – sikkantott ijedten Alice.
-Semmi bajom – nevettem és elterültem a fűben.
-Liz? – kérdezte anyu értetlenül.
-Hmm? – motyogtam félig már alva.
-Hugi – szaladt felém Nessie és rám vetődött.
-Áuu – sikkantottam fel majd nevetésbe kezdtünk.
-Lányok? – állt felénk anyu vigyorogva.
-Semmi baj anyu, de most kicsit itt maradunk – motyogta Nessie és lerúgta a cipőjét.
-Megfogtog fázni – mosolygott békítőleg.
-Leszaaarooom! – kiáltottam fel.
Pont abban a pillanatban fordult be a kocsi.
-Emmett! – ültem fel hírtelen.

Emmett szemszöge
-Emmett! – sikkantott fel szerelmem.
Bellát láttam, amint tanácstalanul áll az udvar közepén és, ahogy lejjebb néztem szerelmem kócos haja és vigyorgó arcát pillantottam meg. Biztos jó lehetet a buli.
Felpattant és azzal a lendülettel tottyant is vissza. Mi a franc? Amúgy meg miért ül a fűben?
-Jacobot akarom! – sikkantott fel Nessie, de őt nem láttam sehol.
Szerelmem vihogni kezdett, sosem halottam őt ilyennek.
-Bella? – siettem oda hozzájuk. – Mi van velük? – néztem a fűben nevető lányokat.
-Kicsit berúgtak – mosolygott.
-Mi?! - lenéztem és vizsgáltam szerelmem kipirult arcát. – Bemegyünk lányok rendben? – guggoltam le melléjük.
-Nem itt maradunk és jössz te is – fogta meg a kezem, szerelmem majd magára rántott. – Az én macim – belemarkolt a fenekembe.
-Liz! – szóltam rá.
-Én arrébb kúszok, nem akarlak titeket zavarni – vihogott Nessie. Elkezdett gurulni a fűben. Atyám, ezek tényleg beálltak.
-Köszi cicám – nevetett Lizi majd vadul csókolni kezdett. Ömlött belőle az alkohol szag.
-Bűzlesz a piától – keltem fel róla.
-Nem is – mászott utánam. – Olyan jól nézel ki – mászott rám újra.
Egy gyors mozdulattal felkaptam a vállamra és elindultam a házba.
-Emmett! Ne és nem akarok bemenni – sikkantott.
-Bemegyünk – suttogtam. Miközben lábát fogtam, mert nagyon ficánkolt.
-Milyen formás a hátsód – simított végig a fenekemen. Közben már a nappalin vágtunk át.
-Liz, nyugi – nevettem fel.
-Nyugodt vagyok – kezdte felhúzni a pólót a hátamon.
-Zuhanyzunk egyet oké? – kérdeztem gyorsan magam elé rántva.
-Nem akarok – morcosodott. – Bármit csak azt ne – sipított mikor megnyitottam a hidegvizet.
-Sajnálom – csókoltam meg lágyan az ajkát bocsánatkérés gyanánt. De hírtelen vadulni kezdett.
-Akarlak macim – egy mozdulattal letépte rólam az inget.
Nem kéne, hiszen még nincs kész rá és csak az alkohol beszél belőle. Mondogattam magamnak, de ahogy apró keze simogatni kezdte mellkasom, nem tudtam ellenállni. Sőt már nem is akartam.
Lassan lehúztam vállairól a ruha pántját lassan simogatni kezdtem én is testét, amely meg-megremegett érintésem alatt. Kéjesen felnyögött majd legérzékenyebb pontomat kezdte simogatni nadrágom keresztül. Kikapcsoltam melltartóját és lehúztam az apró tangát róla. Melleire hajolva kényeztetni kezdtem gyönyörű halmait mire teste megfeszült és a zuhanykabinnak dőlt.
Gyorsan kikaptam a hideg víz alól és lefektettem a szőnyegre.
-Gyere – rántotta a fejem magához.
Nyakamat szívogatta és közben kezeivel megszabadított nadrágomtól. Lassan végig csókoltam felső testét és ujjaimat belecsúsztattam forró, nedves pontjába majd mozgatni kezdtem.
Nyöszörögve tűrte kínzásomat, majd egyszer csak felhúzott ajkaihoz és számba suttogta.
-Akarlak!
Lassan kicsúsztattam ujjaim belőle és belevezettem férfiasságom a lábát, ha lehet csak még jobban széttárva, hogy teljesen megmerítkezzem benne. Lassan, majd egyre gyorsabban mozogtam ágyékán és pár perc múlva együtt mentünk el. Fantasztikus volt, testem még percek után is remegett.
Órákig feküdtünk még összebújva mire szerelmem elaludt.


Nessie és Liz ruhája:)




2010. november 7., vasárnap

Mosoly;)

Köszönöm Angelika:)
És remélem így is van, hiszen szerintem minden írónak ez a célja.:) Örülök, hogy ennyire szerettek és köszönök mindent nektek(L).
Én most ezt a díjat nem adom tovább, de minden oldal ahol komizok megérdemli. Sokan tudnak róla, hogy ki vagyok én mikor olvassák a komim, szóval ők nyugodtan rakják ki..:)
Szeretlek benneteket, köszönök mindent.:P

Legjobb főszereplő;)


Köszönöm a díjat Vattacukornak és Dórinak.
Nagyon édesek vagytok csajok és Liz lehet tél megérdemli.:)
A díjat Nesszi kapja a Nessie főszereplőjéért;) - mert egy különleges és nagyon szinpi Nessied van;) -

Köszönöm emellett a 150 olvasót, nagyon imádlak benneteket;)

Rászolgálva - 12. fejezet

Sziasztok. Késve, de megérkezett ez is.:) Remélem mindenkinek tetszik, csak átvezető fejezet, de próbálkoztam. Elég nehezen született meg, szóval sajnálom. Küldöm Evinek - az 5 napért- Alicenek mert már sokszor húzott érte:P és Dórinak, hogy mennyen neki az írás - úgy látszik megy is nekixD -.
Köszönöm a türelmeteket.:) Következő fejezet, egy hét múlva.:)

12. fejezet - Újra együtt

Liz szemszöge

Izgatottan pattantam ki a kocsiból már a La Pushban. Nem nagyon értettem miért és hogyan jöhettünk ide, vagyis a Cullenek. Hiszen a szerződés… De anyu azt mondta lebeszélte már Sethtel.

Emilyék házához mentünk, bizonyára már mindenki itt volt. Az esküvő csak egy hét múlva lesz, de Cullenektől mindenki tart. Hiszen vámpírok. Persze teljesen megértem őket, de ugyanolyan vámpír mondjuk anyu is.

Emmett óriás kezeibe csúsztattam kezem, majd magam után húzva indultunk be a házba. Mindenki jött utánunk. Carlisle teljesen megbízott a farkasokban, de Jasper figyelmesen kémlelt körbe. Remélem azért a bulira feloldódik, persze őt is tökéletesen megértettem, hiszen féltette Alicet és a gyerekeit. A gyerekeit… Vízhangzott bennem a szó. Kezemet hasamra csúsztattam, ami túlságosan lapos volt. Sajnos.

Szerelmem rögtön észrevette a mozdulatot és kezei átölelték derekam.

Már el is értük az ajtót és akkor kirobbant valaki. Göndör hajzuhataggal és vigyorogva a nyakamba ugrott.

-Hugicám! – sikkantotta a fülembe Nessie.

Vagy fél óráig ölelgettük egymást. Majd elengedve egymást körbe nézett.

-Szia Emmett – ölelte meg szorosan szerelmemet. Nagyon boldog voltam életem két legfontosabb személyét látva.

-Anyu – sikkantott fel pár másodperc múlva Nessie.

A fiúk és a bevésődések végig öleltek engem és anyut. Kissé megütközve álltak Cullen szemben. Egyszer csak Alice kezei közül Lucy ugrott elő.

-Sziasztok! – vigyorgott Nessire.

-Hát te meg? – guggolt le nővérem.

Mindenki Lucyt csodálta, gyönyörű kislány volt meg kell vallani.

-Lucy Halle Cullen vagyok – fogta meg a szoknyája szélét és mosolyogva pukedlizett.

-Ő pedig Adam és Daniel – mutattam a srácokra. Nővérem mindenkit megölelgetett. Seth kezet rázott Edwarddal, majd a többiekkel is. Erre a többi fiú is követte.

-Sam hol van? – kérdeztem mikor a fiúkat vizsgáltam, tudtam, hogy valaki hiányzik, de annyian voltunk…

-Öhm, a bevésődésével – morgott mérgesen nővérem.

Nem jön el az esküvőre? Szép mondhatom.

-Értem – bólintottam majd szerelmem kezét szorongattam.

-Jaj, gyertek már be, még megfáznak a kicsik – vigyorgott Emily az ajtóból.

Párperc múlva már mindenki bent foglalt helyet. Azért látszott, hogy a falka megtartotta a távolságot. Anyu, Nessie és én tartottuk össze a bagázst.

A kevés hely miatt a legtöbben párjuk ölében foglaltak helyet, mint én is Emmettében.

Először csak Nessie, Alice és én beszéltünk, majd egy félóra elteltével mindenki elkezdett mindenkivel. Adam nagyon jól kijött a srácokkal. Daniel pedig Johnatannal beszélgetett, meg kell jegyeznem nagyon édesek voltak.

-Elég hideg van, biztos, hogy jó ilyenkor tartani az esküvőt? –kérdezte meg kedvesen Carlisle nővéremtől.

-Egy hét múlva nagyon jó kis idő lesz – nézett Esme, Bella és Nessie is értetlenül Carlislére.

-Alice – suttogta.

-Ti szövetkeztetek már? – kérdeztem mosolyogva Nessiet.

-Alice volt olyan figyelmes és felhívott, rengeteg mindek köszönhetek neki, anyunak és Esmének.

-Szólhattál volna nekem is – néztem rá kissé sértődötten.

-Te is szólhattál volna, hogy éppen elő nászúton vagy – vigyorgott rám nővérem.

-Nah, mi volt itt? – lépett be Sam vigyorogva. – Elő nászút? – csapott bele Emmett kezébe.

Mi a franc van ezzel az emberrel? Teljesen megváltozott? Belepacsizott egy vámpír kezébe? Ilyen laza, mikor a nászutamról beszélünk? Tudja ez mi az, hogy nászút?

-Sam?! – lépett elé mérgesen Nessie. – Hol van Lilien?! – szegte fel állát nővérem. Mérgesnek tűnt, nagyon mérgesnek. De ki lehet az a Liliena?

-Öhm, elkellett utaznia – nézte a cipőjét Sam.

-Persze. Biztosan beteg az nagymamája… - ütött egyet nővérem Sam mellkasára. Mindenki őket bámulta és együtt érző volt.

-Ki az a Lilien? – tette fel a kérdést Edward. Kissé furán vizsgálta nővérem és a farkasokat.

-Sam bevésődése, a barátnőm, aki meg akar lógni az esküvőmről – fordult el sértetten Nessie. – És ha beszélsz vele, mond meg neki kitekerem a csinos kis nyakát – mondta már Jake karjaiban.

-Elfog jönni – mosolygott Daniel. – Érzem - nézett Alicere, aki csak vigyorogva bólintott.

-Hogy? – kérdezte unottan Nessie.

-Ez a képessége – mosolygott Alice.

-Már világos – mosolygott Nessie, majd leguggolt Daniel mellé és beszélni kezdet neki.

-Nagyon lapos a hangulat – nevetett Lucy. Atyám őt még nem is láttam.

-Nem is láttalak még – léptem mellé, majd szorosan megöleltem és a mellette álló Embryit is.

-Hiányoztál – suttogták mindketten a fülembe.

-Ti is – szorítottam meg barátnőm kezét.

Aro szemszöge

-Mester, megérkezet Kevin – mosolygott rám a kicsi Jane.

-Hozasd be őket kérlek – mosolyogtam vissza kedvesen. Majd egy puszit nyomott arcomra é kiment. Mióta Marie elhagyta a Volturit Jane sokkal boldogabb, persze megértettem őt is, de én nagyon nem örültem ennek az egésznek. Marie képes volt hazudni nekünk végig? Bár ez is óriási dolog, de a képessége. Ő és a családja a Volturi legnagyobb ellensége. Sőt most még szövetkeznek az alakváltókkal is, és Bella rengeteg képességgel rendelkező vámpírt maga mellé állított.

-Mester – hajolt meg előttem Kevin és a társai.

-Üdvözöllek, drága barátom – mosolyogtam rá kedvesen. – Újabb információval szolgálsz nekünk? – csillant fel a szemem. Jane és Alec is közelebb léptek hozzánk.

-Vanessza és Jerry kipipálva – húzta ki a mellkasát büszkén.

-Hogy érted? – kérdeztem értetlenül.

-Megöltem őket – kaján vigyor ült ki az arcára.

-Én nem gondolod, hogy kellett volna nekünk a képességük? – néztem rá mérgesen.

-Miért pont Jerryt és Vannesszát? – szállt be Marcus testvérem is.

-Nem ezt akartátok? – kérdezte értetlenül.

-Nem te hülye – morogta Jane. A következő pillanatban Kevin már a földön hempergett.

Azért látszik, hogy Jane az egyik kedvenc emberem, bár nem szeretem, ha magánakciókba kezd. De most kifejezetten tetszett.

-Hagyd abba Jane – mosolyogtam a szőke lányra.

Kevin lassan felállt és dühösen Janere nézett.

-Mostantól csak figyelsz – utasítottam. – Majd én osztom a feladatokat.

-Rendben. Viszlát mester – sétált ki barátaival együtt.

Biztos kivégeztem volna, ha nem egy ilyen jó nyomkövetővel lenne dolgom.

Emmett szemszöge

Lizit és nővérét bámultam végig. Hihetetlen volt, hogy két ilyen gyönyörű nő van a világon, persze szerelmem sokkal jobban nézett ki, mint a testvére, de akkor is. Nessie pozitív irányba változott, nagyon hasonlít Lizre már viselkedés szempontjából is. Mondjuk az előbbi Sam-es esett durva volt, nem értettem semmit.

Majd szerelmem keze hasára csúszott. Mindig ezt teszi, ha rá gondol, még mindig mardos a bűntudat, de próbálom magam túl tenni rajta.

Abban a percben Nessie is a hasára csúsztatta kezét és arckifejezése elrévedt. Pont, mint szerelmemnek. Furcsa.

-Emmett kijössz egy picit? – vigyorgott rám Sam és az ajtó irányába mutatott.

-Persze – mosolyogtam, bár sejtelmem sem volt mit akar.

Egy sört szorongatott a kézében, miközben a lépcsőn ült és bámult maga elé. Idegesnek tűnt.

-Minden oké? – kérdeztem kedvesen.

-Persze. Ülj le - vigyorgott rám. Tettem, amit kért és helyet foglaltam mellette. – Nagyon örülök, hogy boldoggá tetted Lizt. Nem könnyű a közelébe kerülni – nevetett fel. – Gondolom tudsz a sikertelen próbálkozásaimról – csak értetlenül bólintottam. Nagyon nem értettem mit akar, ebből az egészből kihozni. – Már nem jelentek számodra ellenfelet, mert én is megtaláltam a bevésődésem.

-Ennek örülök – mondtam bizonytalanul. – Lizi biztosan szívesen megismerné.

Csöndben ültünk és bámultunk magunk elé. Mostanra már teljesen összezavarodtam, mi a francot akar tőlem Sam?

-Srácok, úgyis én vagyok a gyorsabb – nevetett Adam.

-Meglátjuk öcskös… - boxolt bele Embry Adam vállába.

-Hova mentek? – lépett ki az ajtón szerelmem. Olyan édes volt, mikor aggódott. Adammal nagyon jóban voltak, valami olyan kapocs fűzte össze őket, amit lehetetlen szétszakítani és persze senkinek sem állt szándékában.

-Liz ne izgulj csak megnézem milyen gyorsak a srácok! – mosolygott Adam Lizimre.

-Fiúk, vigyázzatok rá! – nézett Embryre jelentőség teljesen.

-Rendben anyuci – nevetett Sam is. Majd vihogva beszaladtak az erdőbe.

-Mit akart? – kérdezte szerelmem miközben leült az ölembe.

-Nem tudom – mosolyogtam és beleszippantottam nyakába.

-Akkor miről beszéltetek? – kíváncsiskodott tovább.

-Hát, hogy örül nekünk meg, hogy ő is megtalálta a párját – suttogtam, de a végén már ajkaira tapadtam.

Lassan csókoltam alsó, majd felső ajkát, amik engedelmesen elváltak nyelvemnek is utat engedve.

Percekig faltuk egymást.

-Rendes tőle – suttogta homlokát az enyimnek támasztva. Elkellett gondolkoznom, hogy miről volt szó előtte. De leesett, Sam és az érthetetlen viselkedése.

-Szeretlek – suttogta fülembe és elkezdte most ő ízlelgetni ajkaimat.

-Na, de fiatalok – kacarászott Nessie mellettünk. – Gyertek inkább be, elég hideg van.

Mire bementünk eléggé megcsappant a létszám. A farkasok miatt gondolom. Alicék is készülődtek már.

-Hova mentek? – kérdeztem értetlenül.

-Cullen villában lesznek. Ti hol szeretnétek? Nálunk? – vigyorgott Nessie rám majd húgára.

-Inkább a villában, ha nem gond, de reggel lejövök – mosolygott bocsánatkérően szerelmem.

-Lejöttök – helyesbített rám mosolyogva.

-Rendben – mosolygott szerelmem.

Egy óra múlva már a régi házunkban voltunk. A gyerekek már mélyen aludtak Adam kivételével, hiszen hosszú nap volt. Adam még nem ért haza. Esme persze tiszta ideg volt.

-Nem lesz semmi baja Esme. A srácok vigyáznak rá – mosolygott szerelmem.