Ébredés -Húszonnyolcadik fejezet

Itt a fejezet. Kicsit későn jött, de itt van.:) Remélem elnyeri a tetszéseteket, rengeteg részletben írtam meg, szóval a "lelki állapotom" más volt. Őszintén szólva elégé nehezemre esett, és most nem is élveztem... remélem ez nem látszik rajta. Komikat ezért is várom:)Köszi, minden kommentelőnek.

Megtelik az a bizonyos pohár

Nessi szemszög
Reggel mikor felkeltem, nem tudtam hol vagyok. Majd lassan körbenéztem és rájöttem, hogy szerelmem szobájában, de ő nem volt itt.
Lassan felálltam és kinéztem az ablakon, csak az erdőt láttam. Álmosan nyújtóztam párat, majd kivettem a táskámból a fogkefémet, egy tiszta fehérneműt és az ágy széléről Jake pólóját.
Halkan kinyitottam az ajtót és hallgatóztam, két lassú szívdobogás. Alszanak, bizonyára Lux és Josh. Beléptem a fürdőbe, a tükörbe nézve megijedtem a saját látványomtól. A tükörképemet kerülve letusoltam, felöltöztem és fogat mostam. A hajam vizesen lógot a nyakamba, ezzel eláztatva a pólóm, egy törölközővel gyorsan áttöröltem, majd megfésültem. Lassan visszamentem Jake szobájába.
Próbáltam nem gondolkozni, vagy csak azon éppen mit csinálok. Telefonom pityegésére lettem figyelmes, de nem tudtam hol van a nadrágom.
-Akkora kupi van itt – morgolódtam. Végre, megtaláltam.
-Nessi, minden rendben? – vette fel ijedten Liz.
-Igen, csak nem találtam a mobilom. A kórházban vagy? Bemegyek én is.
-Itt vagyok, de ne gyere be.
-Miért?
-Tudod a vámpírok direkt csinálták a balesetet és többen voltak… Jobban szeretném, ha ott maradnál.
-Megtudom védeni magam, és te egyedül vagy..
-Nem vagyok egyedül itt van Alice.
-De ha bármi van hívj...
-Oké, szia. Vigyáz magadra.
Letettem a telefont, majd leültem az ágyra és csak bámultam ki a fejemből. Mi lesz a barátőimmel? És direkt csinálták a balesetet? Vámpírok? Az élet egy pillanat alatt felkavarodott.
Halottam, hogy Jake anyukája megjön a munkából, úgy tettem mintha aludnék. Be is nyitott és pár pillanatig figyelt. Majd ment tovább, lezuhanyzott majd lefeküdt. Az alvásszínlelésben én is elálmosodtam, elaludtam.
Arra ébredtem, hogy valami forró simogatja a hajam. Álmosan kinyitottam a szemem és szerelmemmel találtam szembe magam. Mosolyogva nyomott egy puszit az orromra. Reggeli köd, és az erdő illata érezhető volt rajta.
-Mi a helyzet? – kérdeztem meg, aggódtam. Féltettem a farkasokat, Cullen családot,az ember barátaimat, a nővérem, de legfőképpen szerelmem.
-Elmenekültek… A többiek még járőröznek.
-Hogy bírod? – húztam végig kezem a karikákon szeme alatt, mire kicsit megremegett.
-Jól, csak hiányoztál – ölelt meg, én pedig forró mellkasához bújtam.
-Embry? – néztem rá félve.
-Még mindig a kórházban – nézett maga elé. – Én nem bírnám ki, a helyében... Vigyázz magadra – nézett rám azokkal a barna szemekkel.
-Oké, de te is.
-Nessi, tudom, hogy sok minden összejött meg minden, de megkérlek itt maradsz. Vagy ha elmész valahova ne egyedül tedd… - nézett rám boci szekkel.
-Jake, megtudom védeni magam. Nyugi.
-Tudom, csak féltelek.
-Meddig maradsz? – tudtam, hogy a fiúk nagyobb veszélyben vannak, ha ő nincs ott, hiszen egy erős farkas hiányzik, de nem akartam, nem mertem elengedni.
-Egy óra, utána jön haza Quil – suttogta, Quil nevét még mindig mérgesen köpte. Megértettem.
-Oké, aludnod kéne… - csókoltam meg lágyan.
-Nem akarok… - suttogta ajkaimnak. Én sem akartam, szükségem volt rá. Testileg, lelileg egyaránt.
Lassan elkezdett csókolni, a szemeim, a nyakal, a fülem mögötti gödröcskéket, majd a szám. Lassú volt, mégis szenvedélyes, óvatos volt, de mégis romantikus, szerelmes. Halkan felnyögtem szerelmem alatt, amitől ő is jobban beindult. Teljesen rám mászott, majd levette rólam a pólóját, én is megszabadítottam őt a zavaró anyagtól. Átfordítottam, hogy én legyek felül, lassan bégig húztam az ujjam mellkasán, majd lefelé haladva a nadrágja széléig. Hangosan felnyögött alattam, miközben én az előbb járt utat az ajkaimmal tettem meg. Csipőjén ülve megérezte keményedő férfiasságát, és én is felnyögtem. Egy gyors mozdulattal megfordultunk, ő került felülre. Végigcsókolta a felsőtestem a melltartóm kivételével mindenhol. Majd szeme tekintetemet égette, szemei tüzeltek a vágytól. Lehúztam a nadrágját s újra csipőjére ültem, alsónadrágján kersztül elkezdtem simogatni vágya mutatóját. Hangosan hörgött, majd eltűnt alólam.
-Sajnálom, nem megy… - suttogta. Nem megy? Nem vagyok elég kívánatos? Elkezdtek folyni lassan sós könnyeim. Jake ijedten nézte az arcomat.
-Hé, Nessi. Ne sírj… - ölelt meg szorosan.
-Hiszen…nem is akarsz… - zokogtam fel.
-Jaj, szerelmem ne beszélj butaságokat. Akarlak.
-Akkor?
-Féltelek, hiszen én farkas vagyok és ha erősen foglak, vagy bármi…
-Jake az hülye kifogás, Seth is farkas és Emily meg ember. Én nem vagyok ember.
-Tudom.
-Hagyjuk a fenébe… - álltam fel és az ablak elé. Miközben sós könnyeim tovább ásztatták arcom.
-Nessi – ölelt át hátulról. – Én akarlak, csak..
-Csak?
-Ne most, ne itt- suttogta halkan. - Meg, hogy te.. izé..? – zavarba volt.
-Mi? Szűz vagyok-e? – csak bólintott, miközben vörös színben pompázott arca. – Igen – megfordultam a karjai közt és nekibújtam mellkasának. – Aludnod kén egy picit… - suttogtam.
-Gyere – húzott az ágy felé, majd lefeküdtünk egymás mellé és becsukta a szemét. Egy perc múlva már lassult a lélegzete aludt. Amennyire csak tudtam, hozzá simultam. Ő pedig szorosan átölelt.
-Szeretlek Nessi – monda lassan. Felnéztem az arcára, de aludt. Velem álmodott.
Fél óra múlva, már keltettem is és el is ment. Járőrzés, újra eszembe jutottak a gondok, a félelem, a féltés. Jake mellett nyugodt voltam.
Lassan lementem a konyhába és összeütöttem magamnak egy szendvicset.
Liz szemszöge
-Liz nem kéne aludnod? – nézett rám kétkedve Alice.
-Nem, köszi. Jól vagyok – dörzsöltem meg a szemem, hátha kimegy a fejemből az álmosság.
Épp Loránál ültünk. még mindig altatták. Bár szerintem addig jobb is, hiszen ezt feldolgozni… Tony be van nyugtatozva, nem bírj a terhet, nem tudja végignézni a nővérét, és magát hibáztatja, vagy miért nem ő sérült. Nemrég jöttünk át Emmától, vele még mindig ott van Embry. Egésznap ott ül mellette és fogja a kezét. Lehet, hogy emlékezet kiesése lesz – legalábbis Carlidle szerint-.
Hihetetlen percek alatt, hogy felborulhat az élet.
-Liz, haza kéne mennünk, hiszen pihenned kell. Holnap reggel vissza jösz. Addig úgy is altatásban lesznek.
-Oké- suttogtam.
Elköszöntünk Embrytől, majd halkan az erdőbe sétáltunk, majd gyorsan szaladni kezdtünk. Hozzánk mentünk, közben figyelve az erdőt.
-Szedd össze a cuccod. Átjösz hozzánk – jelentette ki Alice, ellentmondást nem tűrve.
-Mi? – néztem rá ijedten.
-Nem maradhatsz egyedül – mondta.
-Alice megtudom védeni magam – mondtam, de tudam a mecset már megnyerte.
-A nővéred is megtudná, és őt is féltetted – állapította meg okosan.
-Igaz.
Gyorsan összeszedtem egy bőrönbe a legfontosabb holmiaimat, majd pár férfi pólót Embrynek. Ne kérdezzétek meg, miért van nálunk férfi póló, csak úgy.
-Mehetünk – szaladtam le a lépcsőn. Alice a nappaliba nézte a képeket a falon.
-Oké – nézett körbe zavartan.
Beraktam a csomagot a hátsó ülésre, majd elindítottam a kocsit. Ráléptem a gázra, pár perc múlva a Cullenház előtt álltunk.
-Gyere – nyitotta ki az ajtót Alice.
-Kicsit elbambultam… - mosolyogtam rá.
-Látom – mosolygott ő is biztatóan.
Mindenki a nappaliban volt, ezt már akkor éreztem mikor az előszobába beléptem.
Mindenki alatt Roset, Emmetet, Edwardot és Esmét értetem.
-Sziasztok – szaladt oda hozzám Esme, és megölelt.
-Sziasztok – nyögtem ki, míg körbe néztem. Edward a lépcsőn ült, Emmett az egyik fotelban, Rose pedig a kanapén, egy magazinnal a kezében.
-Liz itt alszik. Mivel nem akartam egyedül hagyni… - magyarázta Esmének Alice.
-Persze – bólogatott mosolyogva.
-Persze. Miért is ne?! - ordított fel Rose. Mint egy örült, egyáltanán nem volt nőies.
-Rose – csititotta Emmett.
-Hagyj! – rántotta el a kezét Rose, és kiszaladt a házból.
-Most nem mehetsz el egyedül Rose – szólt utána Esme.
-Nem érdekel, nem megyek utána – suttogta Emmett.
-Inkább menny –mondtam.
-Nem, elegem van az egészből… - nézett fel a szemeimbe, és fájdalom csillant fel a szemeiben.
Hangos sikításra lettünk figyelmesek. Rose, hülye szőke….
Kiszaladtam az ajtón és szaladtam az illata után. A többiek még döbbent csöndben, lefagyva álltak pár percet, majd utánam eredtek, de mivel sokkal gyorsabb voltam, én értem oda először.
Négy vámpír állt Rose körül, és vörös szemekkel figyelték. Fél másodpercig a mozdulataikat vizsgálva rájöttem, hogy újszülöttek.
-Hali! – mosolyogtam oda.
Állatias morgás tört fel belőlük.
-Nekem ő kell, ezt meghagyom nektek – jött felém egy rövid fekete hajú. Nagydarab, izmos. Bár mindegyik az volt, kivéve egyet, aki az egyetlen szőke is volt köztük.
-Eljösz velem egy körre? – nézett rám, amelyik közelebb jött hozzám.
-Nem, nekem is ő kell… - indult meg felém egy másik is.
-Fiúk… - mosolyogtam bájosan.
Lassan közelebb jöttek, Roset ott hagyva.
-Ez az egyik, el kell tűnnünk – állapította meg a szőke.
-De fiúk – mosolyogtam továbbra is. Ez az egyikük.. Víz hangzott a hang a fejemben.
Egyik rám kacsintott majd elszaladtak, de a kacsintos után kaptam.
- Mit akartok? – kérdeztem bájosan még mindig a kezét fogva.
-Úgy nézek ki, mint aki elmondja?- nézett rám gúnyosan.
Fél perc alatt a földre került, hassal lefelé. Kezét a hátán szorítottam össze.
-Ha az életed múlik rajta? –suttogtam köpve a szavakat.
-Liz! – lépett ki Edward az egyik fa mögül. Úgy csináltam, mint aki nem vette észre.
-Mit akartok?! – léptem rá a nyakára.
-Vért! – suttogta.
-Ki teremtett titeket?
-Nem tudom – mondta fájdalmasan. Végre érezte a halált.
-Miért vagytok itt? Mit akartok tőlünk? - mondtam csípősen.
-Fájdalmat okozni.. Megsebesítünk mindenkit, aki fontos nektek…
-Az autóbaleset? – sipítottam fel.
-Igen, jó volt mi. A szőke ötlete volt… - mosolygott.
-Basszátok meg – szakítottam le a fejét.
Kivettem az öngyújtót a zsebemből, a fiúk közben széttépték.
-Rose, ne mászkálj egyedül. Máskor hagyom, hogy szétszedjenek – morogtam rá.
-Ringyó – leköpte a cipőm.
-Tudtam, Rose tudtam. Hagynom kellett volna, de hiszen olyan szép vagy – simítottam végig szőke haján. – Ez a bunkóságod nélkül átfordulna az egyensúly a földön – majd megfogtam az állát. – Rajtam múlt, hogy élsz. Szóval, kérlek fogd be, azt a gyönyörű csőröd és figyelj. Nem fogom elviselni a bunkóságodat, k*rva fáradt vagyok. A barátnőim a kórházban fekszenek, az egyik lehet elfelejt mindent az életéből, a másiknak meg nincs arca. Eddig érted? A nővérem veszélyben van. Az anyámat nem láttam negyvennyolc éve. Apám sose volt. Te meg itt vered magad?
-Liz –fogta meg valaki vállam. – Gyere – Edward volt.
-Oké.
Pár perc múlva Cullen-villában álltam a zuhany alatt, majd fél óra múlva, már az ágyban aludtam.

Kreatív Blogger

Sziasztok. Kaptam egy díjat:) Nagyon örülök neki, és köszönöm Evelinnek és barinak.

7 dolog rólam:)
1. Imádok olvasni, írni és sorozatokat nézni. Mégsem vagyok megszállott:) Imádom az olvasóim, főleg a kommentelőket. De néha nehezemre esik jót alkotni:)
2. Imádok éjszaka fent leni, és nézni, hogy kell fel a nap.
3. Szeretek szépen öltözködni, de nem feltétlenül a divatnak öltözök. Inkább, ami jól áll.
4. Legfőbb célom az életben, függetlenül is boldogulni, de családban, barátokkal élni.
5. Mindenképp szeretnék eljutni a szerelem városába, Párizsba.
6. Kiskoromban énekes akartam lenni, míg rá nem jöttem, hogy borzalmas hangom van.:)
7. Zene nélkül nem tudnék élni, utálom a csendet.:)

7 író-blog. Uh keresek. Lehet van olyan aki kapott már, de nem érdekel.:) Többszörösen megérdemli.
1. bari - tőle kaptam, de nem izgat. mivel az egyik legjobb író és rettenetesen imádom
2. Liz - ő szerettette meg velem Jasper Halet:) Imádom az írásait, nagyon igazi és az érzelmek gondolatok leírásának művésze.
3.Nikuska94 - aki megfordított az eseményeket a Saga terén és nagyszerű dolgokat alkotott belőle, mind2 történetében.:)
4.Dzsenni - aki megszerettette a farkasokat velem, és a főszereplőjét elfogadnám barátnőmnek:)
5.Kicsi lány - aki bemutatja a vámpírszerelmet:)
6.Jess! - aki az egyik kedven robsten törit írja:)
7. Gicus16 - aki elrepít Jenny és Edward különös életébe, amit nagyon imádok:)

Ébredés -Húszonhetedik fejezet

Itt a fejezet. Éjszaka sorozatot néztem észre sem vettem, hogy gyűlnek a komik. Délután megnézem 23. vááó. :D Nagyon örülök, és van egy kedves olvasóm, akit imádom:) VattaCukor itt van és várja a frisst. Szóval neki köszönjétek, hogy most felrakom. Kicsit beindítottam a dolgokat, mert kezdtem elunni a törit. DE az események felpörögtek. A kövi fejezet nem tudom mikor lesz meg. Holnap megyek beiratkozni, hétvégén meg osztálybuli lesz:) 20 komi remélem összegyűlik. Köszii a kommentelőknek. Puszi, đóri

Baleset?

Liz szemszöge
-Úr isten. Embrynek szóltál? – kérdeztem halkan.
-Nem – suttogta.
Gyorsan kiszaladtam a kórház elé és elkezdtem telefonálni.
-Embry vedd fel…
-Liz! – jött oda Nessi, elég ramatyul nézett ki. Az szeme alatt lila karikák éktelenkedtek, a haja kócosan össze volt fogva. Mellette Jake állt, a derekát fogta. Én is megöleletem öket egy kézzel, kissé sután.
-Sajnálom – suttogtam.
-Halo – szólt bele Embry, kótyagos hangon. Most kelt fel. Nessi és Jake kíváncsian néztek.
-Embry. Itt Liz. Be kell jönnöd a kórházba. Emmát autóbaleset érte...
-Mi? Megyek – éreztem, ahogy megremeg a hangja.
-Mi? - nézett rám Nessi.
-Bent ültek hárman a kocsiban. Lora, Tony és Emma.. Tony fején van seb, Lora és Emma, őket nem láttam. Megkérdek valaki.
-Emma Greenről szeretnék érdeklődni - mentem oda a pulthoz.
-Épp a műtőben van, fejsérülése lett. Dr Cullen műti – mondta a egy negyvenes nő, együtérző mosollyal az arcán.
-Köszönöm – suttogtam magam elé. Fejsérülés? Carlisle műti, az jó, ő jó orvos. Nyugtattam magam.
-Liz hol van? – jött be Embry. Egy farmer és egy barna póló volt rajta, az arca beesett volt, és rémült.
-Műtik. Fejsérülés van – öleltem meg a nálam majdnem kétszer nagyon fiút. Szorosan megölelet és fejét vállamra hajtotta. Remegett.
-Nem, nem, nem lehet ő – suttogta hajamnak.
-Nyugi, rendbe fog jönni. Erős a csaj – dörzsöltem a hátát nyugtatólag. Leültettem az egyik székre, és legugóltam elé. Másik széken Nessi ült, előtte Jake térdelt.
-Ha valami baja lesz… én nem élem túl – egy könnycsepp végigfolyt Embry az arcán.
-Túl fogja élni.
Jake telefonja elkezdett csörögni.
-Halo – vette fel, miközben Nessi arcát vizsgálta.
-Jake, most rögtön gyere. Idegen vámpír van az erdőben – suttogta a telefonba Seth.
-Francba.Nessi? - Jake idegei is pattanásig feszültek. Izmai megkeményedtek.
-Mennyél csak… -suttogta nővérem maga elé.
-Oké, fél perc – szólt bele a telefonba, majd zsebébe csúsztatta.
Gyors csókot nyomot nővérem szájára, majd kiviharzott.
Már jó ideje ott ültünk, rengeteg ember volt körülöttünk, ami most rettenetesen idegesítet.
-Liz! – szólt valaki mögülem. – Mit kerestek itt? – Victória állt rémült tekintettel mögöttem.
-Loráéknak autóbalesetük volt… - suttogtam.
-Ohm, sajnálom. Nekem most mennem kell. Kitartást – ölelt meg, majd elszaladt.
Újabb hosszú percek teltek el.
-Carlsile – ugrott fel Nessi.
-Lányok. Mi járatban? – nézett ránk gondterhelten.
-Emma Greent te műtötted? – néztem rá. – Hogy van? – próbáltam az arcáról valamit leolvasni.
-Kritikus, de a műtét sikerült.
-Láthatjuk? – nézett a dokira megtörten Embry.
-Egy ember, de nincs magánál. Altatásban kell maradnia a fájdalmai miatt – suttogta, majd bizatólag megfogta a vállam és tovább állt.
-Oké, köszönjük –sugtam oda.
-Itt van – mutatot az egyik ajtóra Nessi.
-Menj, kitartást – néztem, ahogy Embry lassan besétál szerelméhez.
Üvegablakon beláttunk a korterembe, ahol feküdt. A haja le volt vágva az egyik részen és fehér kötés volt a fején. Mást nem lehetett rajta látni, olyan volt, mintha csak aludna.
Nessi remegett. Közben Embry lassan besétált, és leült az ágy szélére. Megfogta szerelme kezét és elkezdett zokogni, de a remegése csillapodott.
-Gyere. Keresük meg Lorát – húztam Nessit magam után. Atyám remélem vele nem történt ekkora dolog.
-Lora Morganről szeretnék érdeklődni – mentem ismét a pulthoz.
A recepciós nő, kedves mosollyal az arcán, ami biztató volt elkezdett beszélni.
-Sajnálom, de elégé megsérült. Az arca. És szilánkosra tört a jobb keze.
-Úr isten – rogyott össze Nessi mellettem. Jó, hogy közel álltam hozzá. Gyorsan elkaptam.
-Bemehetünk vagy műtik? - kérdeztem.
-Műtik, de hamarosan végeznek. Már két órája a műtőben vannak.
-Köszönöm – suttogtam.
Ismét odasétáltunk a székekhez, és leültünk egymás mellé.
Nessi lehajtotta a fejét vállamra.
Már egy óra eltelt.
Jake jelent meg ez ajtóban, majd odasietett hozzánk.
-Mi a helyzet? – kérdezt csendesen.
-Emma már egyik szobában van Embryvel, a fejműtét sikeres volt, de még kritikus az állapota. Lora pedig a műtőben van, arcsérüléssel – mondtam Jakenek. Nessi pedig csak zokogott, Jake leült Nessit pedig az ölébe húzva vigasztalta. Éreztem Lora illatát, egy hosszú hajú lányt toltak felénk, az arca, az egész be volt kötve.
-Úr isten… - suttogtam magam elé.
Jake szorosabban ölelte magához nővéremet én pedig sokkolva néztem. Legalább Nessi nem látta.
-Mindjárt jövök, ki kell mennem a mosdóba – álltam fel.
-Oké.
Lassan elindultam a mellékhelységek irányába, a végén már kapkodtam a lábaim. Berontottam az egyik wc-be és fölé hajolva hányni kezdtem. Életem során nem valami sokszor, talán háromszor hánytam, de egyáltalán nem hiányzott. Egyik kezemmel a hajamat fogtam a másikkal próbáltam tartani magam. Kórházi wc undorító, ha eddig nem is kellett volna hánynom, ezek után biztos. Egyszer csak valaki megfogta a hajam.
-Nyugi, semmi baj – suttogta Alice.
-Mit keresel itt? Menny ki!– mondtam két hányás között.
-Carlisle telefonált Edwardnak, hogy jöjjön be, mert túl sok a beteg. Tudod ő elvégezte az orvosit, és megkérdezte miért, és halottam és gondoltam kell segítség.
-Köszi. Aszem kész vagyok..
-Oké. Tessék – nyomot a kezembe száj vízet. – Ne érezd az izét.
-De, kérlek ne szólj senkinek se – néztem rá kérlelően.
-Persze. Itt egy póló – mutatott a pólóm éktelenkedő hányásra. Basszus.
-Köszi.
Gyorsan felhúztam, megmostam az arcom. Már nyújtotta is az alapozót. Majd a fésűt. A fejem rendezett let. Az alapozó csodákra képes.
-Örök hála – öleltem meg.
Majd kimentünk a többiekhez. Nessi már aludt Jake karjaiban.
-Hazaviszed? – kérdeztem.
-Igen, ha bármi van, hívj. Veled minden rendben? – vizsgált érdeklődve Jake.
-Igen, persze – mosolyogtam rá. – Futottatok? Itt a kocsikulcs – nyomtam a kezébe. – Csak kiveszek a kocsiból egy táskát és viheted is.
Gyorsan kiszaladtunk, mivel megint szakadt az eső. Forks.
Kivettem a táskámat, amiben volt váltóruha, innivaló, gyógyszer, fogkefe és ilyesmik. Ez a táska mindig a kocsimban volt, hátha kell valamikor. Nessit óvatosan befektettük, majd Jake elhajtott.
Visszamentünk Alicel a kórházba, majd megkerestük Lorát. Egy szobában volt bent, Tonyval. Tony aludt, bizonyára be volt nyugtatózva. Leültünk Lora mellé. A látvány borzasztó volt.
-Mi lesz vele Alice? – néztem barátnőm arcát.
-Életben marad, de az arcát nem látom…
Órákig ott ültünk. Lora szülei sehol sem voltak. Emma anyukája már bent volt.
Az éjszaka lassan haladt, Alice végig ott maradt mellettem.
Reggel elugrottunk venni gyümölcslevet, gyümölcsöt, kekszet a betegeknek. Én bekaptam egy csokit és már mentünk is vissza.
Rezegni kezdett a telefonom a zsebembe. Gyorsan megnéztem ki hívott, Seth.
-Szia – vettem fel.
-Szia. Hallotad, hogy idegen vámpírok voltak az erdőben? – kérdezte idegesen, kissé hadarva.
-Igen – suttogtam.
-Kiderült, hogy ők okozták a balesetet is… - suttogta halkan.
-Mi? Direkt? – emeltem meg a hangom.
-Igen, de ez nem tuti, de csak észre vesz egy vámpír egy kocsit.
-Franc. Elkaptátok őket? – kérdeztem idegesen.
-Egyet. Megöltük – jelentette ki.
-Jól tettétek. Akkor járöröztök? – érdeklődtem.
-Igen. Hármasával, de megyek is vissza.
-Vigyázatok magatokra.
-Oké te is.
-Nessi lent van a La Pushba?
-Igen, Blackéknél.
-Oké, sok szerencsét.
-Kösz, szia.
-Halottad – fordultam Alice felé. Csak bólintott. – Szólj Emmettéknek.
-Oké.

Ébredés - Húszonhatodik fejezet

Itt a fejezet. Mivel csak 12 komi érkezett az előző fejezethez, most 20+8=28 komit kérek. A következő feji már kész, rajtatok múlik mikor kerül fel. Szerintem elég izgi a kövi, szóval....HAJRÁ..
Puszi, đóri

Vita

Nessi szemszöge
Egy hét telt el a buli óta. Nem volt mozgalmas hetem. Suli, Jake,Liz.
Holnap lesz az őszi bál, péntek délután van. Most megyünk Lizzel Seattlibe megfelelő darabot találni.
-Milyen ruhát szeretnél?
-Nem tudom. Te?
-Én rózsaszínt.
Minden bolondságról beszéltünk.
Pár percen belül meg is érkeztünk. Bementünk jó néhány boltba, vettünk jó pár ruhát.
Majd ismerősöket pillantottam meg. Alice és Edward, pár méterre tőlük Emmett és Rose ballagot.
-Sziasztok – integettem feléjük mosolyogva.
Húgom épp az egyik próbafülkében volt.
-Na milyen? – húzta egy picit a függönyt Liz. Épp egy fürdőruhát próbált fel.
-Fantasztikus.
-Szerintem túl világos. Inkább valami sötétebb kéne…
-Amúgy minek veszünk télre fürdőruhát? – kíváncsiskodtam.
-Leárazás van – mutatott a SALE feliratra.
-Liz, rengeteg pénzünk van. – állapítottam meg.
-Nem érdekel, tudom honnan jöttünk. Emlékszem mikor még kaját koldultunk, vagy turkáltunk?
-Oda a pont.
-Sziasztok – mosolygott ránk Alice.
-Hello - motyogott Edward.
-Sziasztok – húzta magára még jobban a függönyt a húgom.
-Feketét vedd fel! – dobtam be felül.
-Mi járatban? - mosolyogtam miközben megöleltem őket. Nem voltunk ilyen jóban, de jó kedvem volt, bár Jake rettenetesen hiányzott.
-Bálra veszünk ruhát... – húzta el a száját Edward.
-Jazz??
-Volturinál… - suttogta Alice.
-Mi?! – húzta el a függönyt Liz.
Edward jelentőségteljesen végignézett rajta.
-Kapott egy levelet – nyomot egy papírt a kezembe Alice.
Gyorsan végigolvastam, majd Liz is. Tudtam ki írta, felismertem az írását, az illatát a papíron.
-Nincs baja, tudom ki írta. Vele van – nézett rám Liz.
-Honnan? – vette el a papírt Edward majd vizsgálni kezdte.
-Anyu írta – mosolyogtam rájuk.
-De Bella nem így ír… - nézett rám Alice.
-Emberként nem így írt – tette hozzá Liz. – Már nem az.
-Beszéltél Jasperrel? Mit mondott mi csinál?
-Azt mondta titok, nem mondhatja el.
-Az új prodzsekt? – néztem kérdőn húgicámra.
-Lehet.
-Mi? Milyen prodzsekt?
-Itt volt múltkor Dávid, anyu ismerőse, és mesélt, hogy anyu újszülötteket szoktat át a ti életmódotokra… De ez titok.
-Micsoda? – kerekedett ki egyszerre Edward és Alice szeme.
-Hát elég erős vámpír.
-De ezt ne itt beszéljük meg – suttogtam. Liz gyorsan felkapta a ruháját, és indultunk tovább Edwarddal és Alicel. Vásároltunk, nevetgéltünk, mint a mai fiatalok. Ezért szerettem vásárolni, mert így olyan hétköznapinak éreztem magam. Nagy nehezen megtaláltuk a tökéletes ruhát.
Liznek egy világoskéket, fekete övvel, nekem egy rózsaszínt. Szerelem volt első látásra.
*hazafelé*
-Nem gondoltam volna, hogy milyen jó fejek – jelentettem ki.
-Igen, tök jól éreztem magam – bólogatott Liz.
-És Edward, milyen helyes és tök jó fej. Kár, hogy nem ő az apánk…
-Igen, de még lehet.
-Liz, ötven évesek leszünk. Minek nekünk apa? – néztem rá kíváncsian.
-Oké, ki fog az oltárhoz vezetni? Mondjuk Edwardot oda tudnám képzelni.
-Te ilyeneken gondolkodsz? – húztam fel a szemöldököm.
-Igen – jelentette ki.
-De hiszen barátod sincs – állapítottam meg a tényt.
-Kösz, ez jól esett – fordult az ablak felé.
-Sajnálom Liz.
-Azt hiszen olyan egyszerű? Te sosem akart barátot, csak éltél. Én mindig erre vágytam, mindig ezt akartam. És te bevésődtél, én meg? – szállt ki a kocsiból, és bevágta az ajtót.
-Én sajnálom…- futottam Liz után.
-Ne sajnáld, ezen nincs mit sajnálni. Szánalmas vagyok.
-De Liz…
-Én voltam a felnőtt, én voltam a megfontolt. Nálam volt a felelősség. Nem akarom felhányni, de én neveltelek fel Nessi. És most jöna bevésődés és ennyi.
-Nem Liz, én ugyanúgy szeretlek.
-Tudom. Nem baj Nessi örülök, hogy boldog vagy. Csak rettentő nehéz. Lehet, hogy elköltözök.
-Mi? Ne… Liz ezt nem teheted velem.
-Csak egy ötlet volt. Mennyél Jakehez, már biztos vár.
-Itthon maradok.
-Ne. Menyél!
-Mardok!
-Kérlek mennyél. Egyedül akarok lenni – utasított.Megfogtam a táskám és rohantam a La Push felé. A könnyeim már eláztatták az arcom. És elkezdett szakadni is, szuper. Teljesen áttázott a ruhám mire Black házhoz értem.
-Nessi?! – szaladt oda hozzám szerelmem.
-Jake – szipogtam. Miközben megához vont, és bevitt a házba.
-Mi a baj? – kérdezte, mikor felkapott ölébe és felvitt az emeletre. – Öltözz át – elővett egy törölközőt a szekrényből. Lehúzta rólam a felsőt, majd a nadrágot, de nem tudtam rá koncetrálni.
Én vagyok a hibás, ha önálló lettem volna. Igaza volta a húgomnak és teljes mértékben megértettem. Ezért még jobban fájtak szavai, nem vettem észre mennyire kivan…
-Nessi, szeremem – ölelt át Jake forró karjaival. A testem teljesen kihúlt, és jól esett szerelmemből áradó forroság.
Végignéztem magamon, és Jake egyik pólója volt rajtam és a farmer a táskámból. A melltartóm nedvessége miatt kicist átázott a póló. A hajamat pedig szerelmem törölgette egy törölközővel.
-Jó..jól vagyok… - suttogtam.
Jake ledobta a törölközőt, majd befektetett az ágyba, szorgosan betakart és bebújt mellém.
Forró mellkasának döntöttem a fejem és zokogtam.
Liz szemszöge
Ez nem én vagyok. Én magamban tartom, én nem mondom el mi fáj, én erős vagyok. Fájdalmat okoztam Nessinek, tudom. Magamban kellet volna tartanom. Leültem és zokogtam, talán órákig is.
Elkezdett rezegni a zsebemben valami. A telefon, lassan megnéztem ki hív. Tony.
-Szia – vettem fel, édes hangon.
-Liz, betudsz jönni a kórházba. Lorat autóbaleset érte… - mondta Tony elhalt hangon.
-Megyek – pattantam fel. Belenéztem a tükörbe – 5 perc és ott vagyok.
Gyorsan alapozót nyomtam a kezemre, felkentem. Szaladtam le a lépcsön egyszer majdnem elestem. Már a kocsiba is voltam.
Elkezdtem csörgetni Nessit.
-Igen – halottam Jake hangját.
-Bocs, hogy zavarok. De Lorát autóbaleset érte. Nessi jöjjön be a kórházba… - csuklott el a hangom.
-Oké – és már le is tette.
Pont odaértem a kórházba és rohantam be.
Beleszippantottam a levegőbe és megindultam Lora illata után. Itt volt Tony és Emma is.
-Liz - nézett rám meggyötörten Tony. A fején volt egy karcolás, és a keze be volt kötve.
- Emma? Lora?
-Vizsgálják őket.
-Mi? Emma is a kocsiban ült? – néztem ijedten Tonyra.
-Igen és ő sérült meg a legjobban.
(-28 komi és rögtön friss!!)

Liz ruhája

Nessi ruhája

Ébredés -Húszonötödik fejezet

Itt a fejezet. Ez inkább párbeszédben dús fejezet lett. Remélem elnyeri a tetszéseteket. A végén van pár kép is. Izgatottan várom a komikat. Kicsit a 32 után rossz érzés, hogy alig jön össze a 20. Szóval lécci komizatok.. Nem tudok rögtön feltenni fejit, mivel nincs kész, de azért jól esne. Akik írnak, azoknak nagyon köszönöm.
Puszi, đóri

Változások

Bella szemszög
-Jasper? – léptem elő a kocsim mellől. Régi testvérem megváltozott, a haja, megnőtt. És már nem lehetett leolvasni arcáról a szomjúságot, de nem volt jó kedélyállapotban sem. Nem csodálom, elválasztottam a családtól. Nem kellet volna…
-Bella? - suttogta. Hát persze nem ismert fel előszörre. Rengeteget változtam, külsőleg jó irányba, de talán belsőleg is. Feldúlt voltam, de észbe kaptam és a pajzsomat magamra vontam.
-Bella? Te vagy az? – vizsgált. Én pedig lassan, megfontoltan bólintottam.
-Üdv. Isabella Marie Swan Volturi – mosolyogtam magabiztosan és kezet nyújtottam. Meglepetten vizsgált.
-Te írtad a levelet? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen. Én voltam. Sajnálom, hogy elszakítottalak Alicetől.
-Csak kibírjuk… Nagyon megváltoztál – ezt már a kocsiban mondta.
-Tudom – és ráléptem a gázra.
Egy szót sem szóltunk, Jasper vagy engem vizsgált vagy maga elé bámult.
-Nem Volterába megyünk? – nézett rám meglepődve.
-Nem. Volturihoz nem sok közöm van már – mosolyogtam. – Ez egy magán akció féle, de Aro is tud róla.
-Értem.
Majd újabb csöndes percek.
-Megérkeztünk – parkoltam le a ház előtt.
-Itt élsz?
-Igen, és még egy páran – mosolyogtam.
-Marie!! – kiáltott Vanessza.
-Mi a baj? – kérdeztem, miközben odamentem hozzá.
-Kevin… - kezdett bele.
-Mi van Kevinnel? – Kérdeztem, bár már tudtam a választ. Elment.
-Elment…
-Oké. Többiek?
-Mi? Oké? – sipított Evelin.
-Tudjátok, hogy utál engem is, ezt az egészet is. Egyszer biztos elment volna. Eszter?
-Igen.
-Itt vagyok – jött le Eszter. Zokogva.
-Sajnálom – öleltem meg szorosan.
-Ő ki? – nézett rám mosolyogva Eszter.
-Jasper Hale.
-Az a Jasper?? – nézett rám Vanessza.
-Az –bólintottam.
Közben Jasper már mögöttem állt.
-Keressünk neked egy szobát. Utána mindent megbeszélünk.
-Rendben.
-Milyen helyes… - mosolygott Eszter.
-Eszter, ha megtudom, hogy ráhajtasz… Felesége van.
-Oké, oké – mentegetőzött.
Pár perc múlva mindenki visszatért a szobába, és senkinek nem hiányzott Kevin.
-Ez lenne a szobád... – mutattam körbe. – Gyere le a nappaliba és megbeszéljük, hogy miért vagy itt.
-Oké – Jasper most is olyan bőszavú volt, mint mindig.
Jasper szemszöge
Nappaliba lassan mindenki leszivárgott. Hét ismeretlen vámpír, Bella és én.
Teljesen össze voltam zavarodva, nem értettem, mit keres itt Bella. Miért néz fel rá mindenki, miért ő a főnök, miért van ennyi emberevő között, miért nem Volterában van és én minek kellek ide.
-Kezdjük – csapta össze a tenyerét Bella. Hihetetlen volt, mennyit változott, teljesen más lett, de mégis ő volt. Lélegzetelállító nő lett belőle. Persze Alice az örök szerelmem, de he nem lenne… – Eliza, Martin, Eszter, Evelin, Vanessza és Jerry – mutatott végig a vörös szemű vámpírokon. – Ők újszülöttek.
-De hogy? Hiszen vannak érzelmeik, vagyis érted… - suttogtam megilletődötten. Ez lehetetlen, hiszen zokogot az a lány az előbb.s az érzelmeik a helyén voltak.
-Mindjárt – mosolygott rám büszkén. Akkor ő csinálta?
-Ő pedig Dávid, az öcsém – ölelt meg egy fiút. – Ő most szokik át az én életmódomra. – Az ölelés annyira megszokottnak tűnt, de csak barátok voltak. – Na igen, azért vagyunk itt, mert az újszülötteket szoktatjuk át. Ők hadseregekben voltak, mindegyikük ezt választotta, a többieket megültük.
Bella újszülötteket terel a jó irányba, ennyi újszülöttet, hogy irányít? Ez lehetetlen.
-Lehetetlenek tűnik, de egyszerű. Dávid segít, és nagyon jók. Csak egy hónaposak, és még jönnek újak. Vagyis hozunk, és félek kicsúszik a kezemből. Ezért hívtalak.
-Ez csodás, ezt Carlisle meghallja… - suttogtam.
-Szeretném, ha titok maradna – tördelte a kezét idegesen.
-Rendben.
Az éjszakát végigbeszélgettük. Vagyis Bella újszülötei, rengeteget meséltek. Hajnalba pár órára mindenki elment a dolgára, csak én és Bella maradtunk.
-Jasper, mi van a lányokkal? Milyenek?
-Szerintem jól vannak. Egy hétig egy házban éltünk, csodálattal beszéltek rólad, de nem mondták, meg, hogy te vagy az anyjuk. Imádnak téged. És Liz még Roseval is összeverekedett…
-Mi? – sipított fel.
-Liz nyert. Semmi baja nem lett. Nagyon jól harcol, jobban, mint egy vámpír – büszkeség ült ki Bella arcára.
-És miért költöztek el?
-Mert Edwardot láttak Tanyával, de nem is úgy volt – arcát vizsgálta, de nem láttam, hogy fájt volna neki. – De szerintem nem csak ezért, azóta nem sokat találkoztunk. Csak a suliba.
-Jacobról hallottál, úgy értem Nessi bevésődéséről – kérdezte kíváncsian, és izgatottság csenget hangjában.
-Igen, és egyszer volt a suliban is Nessivel. Pont olyan, mint a nagyapja.
-Hány évesen álltak meg a lányok? – kíváncsiskodott tovább.
-Tizennyolc körül.
Majd csengett a telefon.
-Ezt fel kell vennem – állt fel és kihalászta zsebéből a készüléket.
-Bellácskám – szólt bele a telefonba egy férfihang. – Mi a helyzet?
-Szia, semmi különös. Van új csapat? – a hangja lágy volt, mégsem igazi.
-Igen. Franciaországban.
-Oké, akkor holnap megyek.
-Egyedül? Harmincan vannak. Küldjek valakit? Félix szívesen megy.
-Nem kell, köszi.
-Te tudod, de ha valami bajod lesz…
-Nem lesz bajom.
-Oké, de most mennem kell. Szia, drágám.
-Üdv, Aro.
Mi, Aro? Így beszél a Volturi feje vele.
-Holnap megyek Franciaországba. Itt maradsz vagy jössz velem?
-Megyek.
-Okés, egyedül unalmas lett volna. Legalább látod, hogy csinálom – mosolygott.
-Harminc újszülött ellen ketten? - kerekedett ki a szemem.
-Igen, nem nagy cucc.
-Bella, te normális vagy? – álltam fel és idegesen járkálni kezdtem.
-Nem tudod, mit tudok Jasper. Volturi összes képessége a birtokomban van, és az egyik legjobb harcos vagyok.
-Mi, hogy? – állta meg, és leesett az állam.
-Ez a képességem. Akit a pajzsom alá vonok, annak megszerzem a képességét. Plusz a fizika pajzs.
-Te vagy a legerősebb vámpír?!
-Igen – mosolygott. - De nem kell félni tőlem.
*egy nappal később*
-Kétszáz méter és ott vagyunk – mosolygott rám Bella.
-Üdv. Kedves újszülöttek. Marie vagyok – állt meg és magabiztosa beszélni kezdett.
-Jasper kérlek, maradj mögöttem – suttogta.
Ketten neki rontottak.
-Fájni fog – mosolygott.
A földre esett a két vámpír és vonaglottak a fájdalomtól. A többiek megilletődve nézték társaikat a földön.
-Szóval, tudjátok, hogy nem muszáj harcolnotok területekért? Tudjátok, hogy nem kell embereket ölnötök? Csak azért teremtettek titeket, hogy harcoljatok, meghaljatok.
-Van olyan, aki velünk jön? Leszokik az emberi vérről? – kérdezte teljesen nyugottan.
-Hülye vagy??? – kérdezte meg egy magas, nagydarab fiú.
-Nem?! – mosolygott rá Bella.
Hárman megint neki indultak, ketten pedig nekem.
-Hagyd – suttogta Bella.
Csak állt és nézte, hogy közelítenek. Mikor majdnem hozzánk értek, elrepültek. Fizikai pajzs.
-Nem akartok családban élni? Szerelemre, barátokra találni?
-Én megyek – lépett ki egy húszas szőke nő.
-Gyere – mosolygott Bella, és kinyújtotta a kezét. És megölelte a lányt, majd maga mögé tolta.
-Áruló – kiabált egy vörös nő hátulról. Bella úgy csinált, mintha ott sem lenne. Egyszer csak elkezdett vonaglani a nő a fájdalomtól.
-Még valaki? – kérdezte Bella ismét.
-Én is megyek – indul meg egy fiatal tizenhét éves fiú.
-De jó.
-Én is - szólt egy másik srác.
-Csodás.
-Utolsó esély. Valaki?
Egyszer csak tűz lobbant a csapat közepén.
-Ez te voltál? – nézett a lányra.
-Igen.
-Fantasztikus. Ez nekem is kell. Ne mozduljatok – nézett ránk Bella, ez nem kérdés volt, ez utasítás.
-Oké.
Öt perc múlva a fél csapat már a tűzben éget. Fantasztikusan harcolt, gyorsan és taktikázva, nem volt erősebb náluk. Tíz perc múlva már Olaszország felé futottunk.
Bella elmondta a tudnivalókat a vámpírlétről. Fantasztikus volt, magabiztos, mégsem bunkó. Mindenki szerette és felnézett rá, csodálták.

Bella ruhája, amiben még csábítóbb. Tudjátok stílust váltott.

Bella kocsija, ezzel megy a reptérre Jasperért

Bella háza, itt lakik a vámpír csapat

Jasper szobája

Sziasztok! Még három komi és felrakom a kövit. Megírtam, még átnézem egyszer, keresek képet. Addig szedjétek össze:D
Új blogom van. Nem egy történet, csak rólam dolgok. CSAK ÉN címmel. ITT
Írtam a hétvégémről, ha valakit érdekel és így fogom folytatni. Nagyon örülnék, ha követnétek vagy beleolvasnátok csak.

ui.:még három komit!!
Puszi, đóri

Ébredés -Húszonhetedik fejezet

Sziasztok. A történet történelmében most gyűlt össze a legtöbb komi 30+ 2 a chatbe:D Rettenetesen örülök neki. Tegnap voltam szerenádozni, és rettentő jó volt, de ma nagy részét aludtam, csak most van friss. Szóval, a kövi fejezetnek még neki sem álltam, de ösztönöznének a komik!!:D DE hétfőnél előbb nem tudok hozni... -persze mivel hamarabb hozom a kövit, nem szerda/ csütörtök 20 komi az alsó határ. Még egyszer nagyon köszönöm a 32 komit. Szebb ballagási ajándékot nem is adhattatok volna. Puszi, đóri

A levél

*Három nappal később*
Alice szemszöge
-Mit szólnál, elmennénk vásárolni holnap? – kérdeztem Roset.
-Benne vagyok – bólintott rá mosolyogva.
-Egy hét múlva lesz az őszi bál, kell vennünk ruhát – jegyeztem meg, kissé unottan. Már nem dobot fel a ruhavásárlás annyira, bár még mindig örömemet leltem benne, de már nem akkorát, mint anno.
-Valaki jön, egy ember… - állt fel Edward.
-Ki lehet az? – nézett fel Esme is.
-Nem láttam… - motyogtam.
Crrrcrrrr – csöngetett kétszer.
Esme felállt és ajtót nyitott.
-Jó napot. Miben segíthet? – mosolygott rá barátságosan Esme.
-Postás – suttogta Edward.
-Jasper Halenek hoztam levelet.
Mindenki Jasperre nézett.
-Én nem tudok semmiről…
-Itt írja alá – mondta a postás.
-Oké.
-Köszönöm. Viszlát.
-Viszlát.
-Boncsuk ki! – emelte meg Emmett a hangját.
-Oké – suttogta szerelmem. Majd elkezdte olvasni.

Kedves Jasper.
Szeretnénk a segítséged kérni, fontos lenne számunkra a képességed, és a tudásod. Volterában új dolgok készülődnek, és nagyon fontos lenne, ha a tapasztalataid a segítségünkre válhatna.

-Volturera??? – sipítottam fel. – Nem, nem. Nem mehetsz el. – Nem hagyhat itt, Volturi nem veheti el tőlem.
-Várj… – suttogta Jazz.

Három nap múlva indulj el Olaszországba a reptéren várlak. Nem kötelező jönnöd, nem lesz senkinek sem baja, de kérlek…
-Persze, itt fenyegetnek…. – suttogta Rose.
-Még mindig nincs vége.

Alice.
Ne féltsd nem lesz baja, és haza fog menni. Telefonon beszélhettek bármikor.
Üdv. I. M. S. V.

-Ez nem a Volturia vall – állapította meg Edward.
-Egyáltalán mióta írnak levelet? – vonta fel szemöldökét Emmett.
-Honnan tudják, hogy épp Forksban vagyunk? – kérdezte Rose hisztérikusan.
-Mióta ilyen kedvesek? – kérdezte Emse.
-Mit akarnak Jaspertől? – kérdeztem én. – Jasper nem mehetsz el… - suttogtam Jazzt ölelve.
-Nem lesz gond, érzem – nyugtatott.
-Mi? Elmész? – kérdezte Rose.
-Igen – jelentette be szerelmem.
Próbáltam a jövőjét fürkészni, de semmit sem láttam.
-Jazz, nem is látlak… - éreztem, hogy ha tudnék sírni, már javában itatnám az egereket.
-Sajnálom, Alice. De el KELL mennem…
-Kérdezzük még majd meg Carlislet – mondta Emse.
-Jasper ez biztos? – nézett rá Emmett bizonytalanul.
-Mi van ha nem engednek vissza???
-Biztos, vissza fognak engedni. Meg amúgy is, úgy ismeritek a Volturit, hogy majd küld egy levelet és semmi? Elkell mennem. Ti is elmennétek, és ott van Bella is – suttogta az utolsó mondatot. – Ha Ő kibírja én is kifogom.
Erre, nem is gondoltam. Bella is ott van…
-Igaza van – mondta Emmett, teljes komolysággal.
Bella szemszöge
Bizonyára már odaért Forksba a levél, vagy körülbelül most ér oda. Morfondíroztam magamban.
-Marie… Gyakorolunk.. – nézett rám bociszemekkel Eszter. Azzal a bizonyos Alice bociszekkel, aminek soha nem tudok ellenállni. Bár most nem is akartam.
-Persze.
Két órát gyakoroltunk, már nagyobb tárgyakat is tudd mozgatni, mint például asztal, vagy szék. Rettenetesen gyorsan fejlődik a képessége, persze ez a kitartásán is múlik.
Utána közösen elmentünk vadászni, majd újra „önvédelmi” oktatást adtam. A végén inkább csak szórakoztunk.
Mostanában mindin időt együtt töltjük, vagy gyakorlok valakivel, vagy edzünk, vagy vadászunk, vagy játszunk vagy beszélgetünk. Három napja élem új életem, és rettentő jó. Edward már egyáltalán nem hiányzik, a lányoknak pedig írtam e-mail, de még nem válaszoltak. A beszélgetések alatt megismertük egymást, és nagyon közel kerültünk egymáshoz, mint egy igazi nagy boldog család.
Kevin valahogy mindig kilóg a sorból, ő nincs ott a közös programokon. Valamikor csak az erdőben lófrál, nem értem a fiút. Nagyon nem vagyok színpatikus neki azt már észrevettem.
Jasper érkezésétől az izgalmam egyre csak fokozódik, a gyomrom összeszorul, mégis mosoly jelenik meg az arcomon.
*három nappal később*
Jasper szemszög
Három napja jött meg a levél Olaszországból. Már a reptérre megyünk, kér óra múlva indul a gépem.
Nem tudom, mi lesz velem Alice nélkül. Rettentően fog hiányozni.
-Én..én sajnálom Alice, de úgy érzem el kell mennem – suttogtam.
-Értem, nem haragszom. Bízom a megérzéseidben. Csak…csak nagyon fogsz hiányozni. Szeretlek Jazz.
Megfogta a kezem és szemembe nézett.
-Te is hiányozni fogsz. És nagyon szeretlek…
-Tudom – mosolygott rám. – Amikor csak tudsz, hívj fel.
-Persze.
Lassan, emberi tempóban besétáltunk a reptérre. Most jött a végső búcsú.
Sosem váltam még el Alicetől hosszú távra. Maximum pár napra és most nem tudtam mikor láthatom viszont.
A búcsúzásunk abból állt, hogy egymás szemiben elveszve érzékeltük a másikat. Majd egy apró csókot váltottunk. Sajnos mennem kellett, ha nem akartam lekésni a gépem.
Gyorsan elintéztem a dolgokat, útlevél igazolás, repülőjegy ellenőrzés, csomagfelpakolás és pár perc múlva már a repülőn ültem. Három órás út.
Az ablak mellett ültem, mellettem egy tizenéves srác és egy húszas nő ült. A fiú zenét hallgatott, a nő pedig a laptopján dolgozott.
Mást nem tudtam csinálni, mint az ablakon bámultam kifelé és gondolkodtam.
Helyes döntést hoztam? Otthon hagyni Alicet, miközben nincs jól, hiányzik neki Bella? Ez olyan mintha cserbenhagynám a családom? Vagy ez a kötelességem…?
Egy óra múlva, amikor már mindenki aludt én is alvást színleltem, de az agyamban ugyanazok a kérdések vízhangoztak, és nem tudtam a választ.
Megnéztem az órámat. Még egy óra és Olaszországban leszek. Mi lesz velem a Volturinál? Minek kellek én oda?
„Kapcsolják be az öveket, 5 perc és leszállunk.”
Mondta be egy unott női hang. Atyám már így elment az idő. Most legszívesebben hazaszaladnék.
Féltem, rettenetesen. Nem attól, hogy meghalok, vagy itt maradok örökre. Hanem Alice hiányától, mi lesz velem nélküle?
Lassan lekászálódtam a repülőről, kivettem a két poggyászomat, majd a reptér be- és kijáratához sétáltam. Telefonom elkezdett rezegni a zsebemben.
-Minden rendben? Úgy hiányzol.. – halottam meg szerelmem hangját.
-Persze, most szálltam le. Majd később felhívlak, szeretlek – majd gyorsan leraktam. Nem tudtam biztatni hiszen én sem voltam biztos ebben az egészben, én is féltem.
-Jasper?! – lépett elő egy gyönyörű vámpír. Fekete vállig érő haja, aranysárga szeme, telt ajkai, gyönyörű bőre volt, és a teste sem volt semmi. Karcsú volt, mégis izmos. Ezerszer szebb volt, mint Rose. Végignéztem rajta, majd arcát vizsgáltam újra. Vonásai nagyon hasonlítottak Bellára. Bellára?
-Bella? – suttogtam. Ő közben közelebb jött és egy mosoly jelent meg arcán. Bár feldúlt volt, félt. Egyszercsak eltűntek az érzései.
-Bella? Te vagy az? – vizsgáltam vonásait. Miközben ő lassan bólintott.
-Üdv. Isabella Marie Swan Volturi – mosolygott rám ismét és kezet nyújtott. Magabiztos volt, teljes mértékben. Ő nem lehet a régi Bella, ő egy teljesen más ember. Megváltozott. Egyáltalán biztos, hogy ő az?

Ébredés - Húszonharmadik fejezet

Sziasztok! Itt a 22. feji. Mindig így kezdem:) Örülök, hogy meg lett a 15 komi. Ha ma összegyűlik 20 komi megkapjátok a kövit:). Hajrá.. Ha csak holnap vagy utánna, akkor nem tudom mikor tudom feltenni, mivel a ballagásomra szervezkedünk:) Holnap megyek szerenádozni, jee:D:D na nem fecsegek tovább. Olvasni, Komizni!!! Puszi, đóri

Új élet

Bella szemszöge
-Nem tudom…
-Most nem léphetsz le, de lett volna rá már módod. Te is tudod Bella – jelentette ki Dávid, egy cseppet lágyabban.
Majd sarkon fordult és becsukta maga mögött az ajtót.
Miért? Hiszen én találkozni akarok velük? Miért ne akarnék? Mert félek az anyaságtól, mert félek, hogy hogyan fogadnának, mert félek Forkstól, mert félek az emlékektől?
Megígérem magamnak, hogy elmegyek. Meglátogatom őket, 10 hónap múlva. Akkor már az újszülöttek lecsillapodnak és menni fog. Nem fog érdekelni a vámpírbéke, az öldöklés, csak Ők, semmi más.
Új életet kezdek, nem fogok órákig egy sötét szobában ülni.
Már hajnalodott, gyorsan letusoltam, és felvettem egy tiszta ruhát. Mostantól adni fogok a külsőmre, követni fogom a divatot. Határoztam el.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, páran a nappaliban voltak. Eliza épp a virágokat locsolta – amiket az ő kedve miatt vásároltam-. Vanessza és Evelin kártyáztak. Jerry és Dávid xbox-oztak. Eszter pedig utánam sétált le a lépcsőn egy halom divatlappal a kezében. Martin az egyik sarokban egy vaskos könyvet bújt, amit nem tudok honnan szerzett.
Az új családom néhány tagja rettentően hasonlított a régihez – Cullenékhez-. Ez persze jó és egyben fájó is volt. Eliza Esme hasonmása volt. Eszter, pont olyan divatmániás, mint Alice. Martin, aki pedig hasonlít Carlislehez.
-Marie – jött oda és ölelt meg Eliza.
-Jó reggelt – mosolyogtam.
-Képzeld rájöttünk mi a képességem – mosolygott rám Vanessza.
-Mi? – kíváncsiskodtam.
-Embereket, vagy emberesebb vámpírokat tudok csinálni. Nézd – megfogta Evelin kezét és ember lett belőle.
-Uram atyám, ez fantasztikus – mosolyogtam szélesen. – Ez az egyik legjobb képesség, amit valaha láttam. Mennyi ideig tudod tartani? - kíváncsiskodtam.
-Pár percig koncentrálás nélkül, de Martin szerint fejleszthető.
-Ha gondolod majd segítek – mosolyogtam rá. – Tényleg, nem is mondjátok, valakinek van még valami képessége?
-Köszi. Igen, Jerry megérzi ha hazudnak neki, valamint érzékeli, hogy pozitív vagy negatív valakinek a gondolata – mondta büszkén Vanessa.
-Hmm. Tetszik – boxoltam bele Jerry vállába.
-Nekem is, bár néha fura érzés, hogy tudom, hogy hazudnak nekem – mosolygott.
-Igazad lehet.
-És nekem is van – húzta ki magát Eszter. – Tudom mozgatni a tárgyakat gondolatban, de úgy érzem még fejlesztésre szorul… - húzta el a száját a mondat végén.
Most így hallgattam őket, rájöttem, hogy nem is tudok semmiről. Olyan vagyok, mint egy élőhalott csak itt vagyok, és nem figyelek a környezetemre. – Élőhalott? Bella az vagy!!- Itt az ideje élni az életem, nem nyalogatni a sebeim.
-Oké – csaptam össze a tenyerem. – Valaki akar most gyakorolni? – néztem körbe.
-Igen – szóltak egyszerre a lányok.
-Oké. Vanessa?
-De jó! – mosolygott. – De ki lesz az alany?
-Majd én! – ugrott elő Evelin.
-Oké. Kezdjük – ültem le a kanapéra.
A lányok megfogták egymás kezét, majd Vani becsukta a szemét, koncentrált.
-Enged el magad. Ne erőltesd túl – mondtam lágy, hipnotizáló hangon.
Evelin lassan emberré változott. Elkezdett verni a szíve.
-Oké, most próbáld tartani. Ne változzon vissza.
-Csodálatos – suttogott hátam mögül Eliza és Martin egyszerre.
-Az – mosolyogtam én is. – Most engedd el a kezét…
-Mi? - sipított fel.
-Próbáld meg.
Lassan elengedte a kezét, és homlokráncolva koncentrált. Megszakadt a kapcsolat.
-Fenébe….
-Szerintem jól ment, menni fog érintés nélkül is. Talán hosszútávon is. Ügyes vagy.
-Próbáljuk meg újra – nézett rám boci szemekkel.
-Ne, most pihenj. Addig a többiekkel gyakorlunk – öleltem át büszkén.
-Szuper volttál – ölelte meg Jerry szerelmét. Én csak mosolyogtam rajtuk, fájt látni, hogy szerelmesek, de örültem, hogy boldogok. És tudtam, milyen érzés. A fellegekben járnak.
-Eszter, te jösz – mosolyogtam rá.
-Végre – mosolygott majd mellém ugrált.
-Nem nagyon értem, hogy működik ez a képesség, de ha kimondod, akkor szerintem könnyebb.
-Próba, szerencse. Újság.
Hihetetlen volt, nem láttam mást, csak hogy az asztalról eltűnik, és a kezében van.
-Váó – hüledeztem.
-Ügye milyen jó? – vigyorgott rám.
-Igen, szuper.
-Most már én jövök – ült le mellém Jerry. – De szerintem ez nem fejleszthető, inkább meg kell szokni. Épp pozitívan gondolkodsz – mosolygott rám. – Nekem nem is kell próba, megy ez nekem – kuncogott.
Mindenki elkezdet nevetni, Jerry igen vicces figura volt. Néha kissé bolond, de kifejezetten szórakoztató.
-Mit szólnátok ha kicsit megtanítanálak titeket harcolni?
-Benne vagyok – állt fel rögtön Dávid.
-De csak önvédelem céljából – szögeztem le.
-Persze, szerintem jó ötlet – értett egyet Martin.
-Utána bemész a városba megint? – nézett rám bociszemekkel Eszter.
-Persze. Akkor tíz perc és kezdhetjük.
Felszaladtam az emeletre és felhúztam egy kényelmes pamut pólót a blúz helyett.
Gyorsan összepakoltam pár cuccot a szobámba, majd kimentem az udvarra.
Pár perc múlva megérkeztek a többiek is.
Három órán keresztül gyakoroltunk, mindenki élvezte is. Három óra alatt rengeteget tanultak, nagyon büszke voltam rájuk. Utána mindenki bevonult a szobájába, én is elmentem zuhanyozni.
Majd a listákat összegyűjtve, - hogy kinek mi kell a városból,- elindultam vásárolni.
Fél óra múlva megérkeztem a plázába. Összeszedtem a dolgokat. Újságokat, könyveket, rengeteg ruhát, virágokat és még egy tucat apróságot. Beraktam a kocsiba a cuccost, majd még visszamentem az egyik butikba vásárolni magamnak pár dolgot. Vettem farmerokat, blúzokat, magassarkúakat, öveket. Egyszóval mindent.
-Bella?! – jött oda hozzám egy idős hölgy. Mióta járnak a plázába hetvenes nénik? És honnan ismer?- Bella rokona vagy. Bella Swan? – nézett rám mosolyogva a nő. - Nagyon hasonlíthatsz rá.
-Az unokája vagyok… - motyogtam. – Maga ki? – kíváncsiskodtam. Ki lehet?
-Én Jessi vagyok, Mrs. Newton.
-Mike felesége? – kerekedett ki a szemem. Upsz, most lehet elszóltam magam.
-Igen – mosolygott.
-Elköltöztek Forksból? – kíváncsiskodtam tovább.
-Csak Seattliig jutottunk. A lányom itt él – mosolygott rám barátságisan.
-Értem.
-Nagyi, ezt is szeretném… - futott oda hozzá egy ötéves kislány. Olyan aranyos volt, hosszú szőke haja kétoldalt be volt fonva, rózsaszín tunika és egy szürke nadrág volt rajta.
-Anna, köszönni – mosolygott Jessika a kislányra.
-Csókolom – nézett fel rám kissé félve a kislány.
-Szia. Én megyek is –motyogtam. – Csókolom, szia.
-Szia.
Ez lehetetlen Jessika, mint nagymama és hetven éves. Bella neked is annyinak kéne lenni – ütöttem fejbe magam – persze csak gondolatban-. Jessika és Mike? Forks bekebelez? Bár egymáshoz illenek.
Jessika teljesen megváltozott, kedves lett. Régen nem volt az… Ötven év, sok minden változik ötven év alatt. Például az egy ember megöregszik… Nem, mint a egy vámpír.
Esme szemszöge
Szegény Emmett. Anyaként nem pártolhatok egyikük mellett sem, de amit Rose művel, az felháborító. Teljesen megértem, hogy neki nem lehet gyereke, de az isten szerelmére nekem sem… De erről nem Carlisle vagy Emmett tehet.
Ez az egyik a másik meg, amit Bellával művelt. Teljesen igaza volt Emmettnek, ha Belláért nem, akkor csak velünk érezhetett volna együtt.
-Carlisle mi lesz? – kérdeztem kétségbe esve szerelmem. Igazat adtam Emmettnek, de nem akartam, hogy szétszakadjon a család.
-Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy Rose sántikál valamiben…
Pár perc múlva lementünk a nappaliba, Carlisle olvasott én pedig letöröltem a polcokat.
Egy óra múlva Alice és Jasper is lejött. A család hangulata, semmit sem változott azóta, hogy megtudtuk Bella Volturi lett. Hihetetlennek tartottuk, a mi törékeny kis Bellánk? Anya és Volturi katona lett? Ha nem Elizabethék mondják, el sem hiszem.
Mégis csak megváltoztak a dolgok. A bűntudatunk nagyobb lett. Bella nem lett egy normális, emberi feleség, családanya, nagymama lett. Nem volt értelme elhagyni, így is elvesztette az „életét”, de legalább gyereke van. Kettő is, két gyönyörű lánya, akiket tiszta szívemből imádok.
Fura érzés egy városban lakni velük és mégsem vagyunk jóba… Valamit ki kell találnom.
-Nem is meséltem. Képzeljétek Victoria már itt dolgozik a kórházban. Rettentő jó pszichiáter.
-Hogy megváltozott – morfondírozott Jasper. – Hogy csinálta? Hiszen teljesen az ellentéte lett a régi énjének.
-Teljesen – bólogatott Carlisle.
-Bella – mondtuk egyszerre Alicel.
-Szerintetek van képessége Bellának? – kérdeztem.
-Tuti – mosolygott Alice.
-A pajzs –bólogatott Carlisle. – Sőt lehet fizikai is fejlődött belőle.
-Rettentő nagy erő – suttogta Jasper.
-Nem csoda, hogy Volturi… - jött le Edward a lépcsőn.
(-Ne felejtsetek komizni!! 20 komi ma, és friss:))

Következőben már Jasper eljut Olaszországba:D:D. Több szemszöges lesz, otthonról. Azaz Forksból.:)

Blogajánló + friss

Sziasztok. Mint látjátok a címet is ez egy kis blogajánló. - ezért ide teszem mert, itt többen követtek-.:D

Rettentő jó történet, amit egy aránylag kezdő író alkot. Kivételesen jó alapsztori. Színpatikus
szereplőkkel. Mindenkinek ajánlom:) Katt

+ frissről.
13 komi érkezett, amedig nincs meg a tizenöt nincs feji!!! - 14 van kiírva de az egyiket én írtam, és már volt tizenöt is, de kettő ugyanattól az embertől jött.-
9 kor rakom fel a frisset. Ha megvan a komik száma!!! két komi mi az??:O
puszi, đóri

Ébredés - Húszonkettedik fejezet

Sziasztok. Itt a friss- tudom, már meg volt a tizenöt komment, sőt tizenhat. Bocsi, hogy csak most rakom fel, de nem voltam gépközelben. Látjátok, tudtok ti kommentálni. Megy ez csak akarni kell!:D Remélem így megy továbbra is. Jobbra látjátok a komment szabályokat, szóval hajrá.

Buli után

-Egy forró csokit? – mosolyogtam barátnőmre.
-Az jól esne.
-Öt perc és hozom – álltam fel.
-Megyek én is.
Lábujjhegyen lesétáltunk a konyhába.
-Liz, mi van anyukátokkal? Vagy most ti árvák vagytok? – kérdezte egyszer csak. – Tudom, sosem beszéltek erről, csak kíváncsi vagyok, de ha nehéz erről beszélned, akkor…
-Igen, árvák vagyunk. Az apánkat nem is ismerjük, anyukánk meg szüléskor meghalt. Nővérünk nevelt fel minket.
-Van egy nővéred? Vagyis Nessin kívül? – tágultak ki a pupillái, a meglepődéstől.
-Igen, pár évvel idősebb csak nálunk, de már régóta nem láttuk – utáltam hazudni, de nem mondhatok mást. Hiszen, ha egy csoda folytán – amiben erősen reménykedek -, anyu felbukkan még Forksban, de ki tudja… Remény hal meg utoljára.
Miközben beszéltem kiöntöttem két bögrébe a tejet és beraktam a mikroba. Elővettem a forró csoki port.
-És most hol van? - kérdezősködött tovább.
-Hát nem tudom pontosan – vettem ki a bögréket, és Lora elé toltam ez egyiket.
-Miért nem tartjátok a kapcsolatot? – kortyolt bele a bögrébe.
-Háát, az ő élete elég bonyolult.
-Értem. Hiányzik?
-Igen, nagyon.
-Üdv lányok… - jött be a konyhába Victoria.
-Szia – mosolyogtam rá, megmentett Lora további kérdéseitől legalábbis egy időre.
-Jó estét – állt fel Lora.
-Ő Vic, a nevelőanyánk és nagyon jó barátunk vagy valami ilyesmi. Ő pedig Lora, az egyik barátnőm – mutogattam rájuk mosolyogva.
-Nyugodtan tegezz - mosolygott barátnőmre. – Nem is zavarok, csak pár irat kell. Milyen volt a buli?
-Nagyon jól sikerült. Emmának nagyon tetszett a dolog – mosolygott Lora.
-Örülök, ügyes vagy drágám – nyomot egy puszit arcomra, és már el is tűnt.
-Aranyos – mosolygott Lora. Majd ásított egy hatalmasat.
-Gyere mennyünk feküdjünk le.
-Oké, hosszú volt ez a nap.
Tíz perc múlva Lora már az álmok világába merült. Én csak kiültem az ablakba és a holdat bámultam, teli hold volt. Éreztem, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem,- ő is a holdat nézi és bármilyen messze van, ő is azt látja, amit én és azt érzi, amit én. Hiányt.
Alice szemszög
Én nem bírom tovább. Annyira jó lenne velük megismerkedni. Hiszen ők két kicsi Bella.
Nem, ők teljesen mások, csak úgy néznek ki. Hiszen ők szókimondóak, egyáltalán nem ballábasak, sőt nagyon magabiztosak. És értenek a divathoz, amihez a mi Bellánk nem.
-Elegem van belőled Rose - halottam meg Emmett hangját, amint ordít.
-Mi?! – kacagott fel Rose.
-Miért hisztizel már megint? Mi hatan nem hisztizünk száz év alatt annyit, mint te egy nap. És mosolyogtál, boldog voltál miután elhagytuk Bellát… Ha Ő nem is, de mi érdekeltünk? Nem. Nem érdekelt más csak a hajad, a körmöd, a ruhád. Mi nem. Soha. Igen ne nézz így rám. Mindent megadtam neked, amit akartál, de te nem tudsz egy kicsit együttérző lenni?
-Mit adtál meg? A legnagyobb álmomat? Nem, azt nem.
-Nagyon jó érzés úgy élni melletted az örökké valóságot, hogy tudom, hogy valakiért lecserélnél. Legalább ne hangoztasd!
Majd csend, az egész házban. Mindenki őket hallgatta, Emmett sosem szólt vissza szerelmének. Mindig megvédte előttünk is, de most borul a bili.
-Valamit titkolsz, érzem. Mióta ismerjük Bella lányait valami miatt ideges vagy. Rose mit csináltál?
-Semmit – vágta rá gyorsan, túl gyorsan. – Soha többé ne beszélj így velem – száguldott ki az ajtón Rose.
Ismét csend.
Sosem tudtam, hogy bírja Emmett, de olyan természetesnek tűnt, hogy a szerelem miatt elviseli Roset. Bár így visszagondolni, nem lehet neki egyszerű, még ha szereti is.
-Francba – halottam mackó bátyám hangját.
Jasper felpattant és Edwardhoz ment.
-Edward. Mire gondolt Rose, mielőtt elment. Úgy éreztem fél, aggódik valami miatt és mérges – kérdezte suttogva.
-Valami versre gondolt és azt mondta végig – nézett szerelmemre Edward.
-Ez mit jelent? – néztem a fiúkra.
-Rose valamit titkol… - nézett maga elé Jazz.
-Aminek köze van Bellához vagy a lányokhoz…
Nessi szemszöge
-Jake, ne horkoljál már – ütöttem oldalba szerelmem, mire kissé halkabb lett.
Lecsukódtak szemeim és aludtam tovább.
Mikor felkeltem Jake sehol sem volt. Egy levél volt mellettem.
Jó reggelt szerelmem.
Sajnálom, de el kellett mennem. Az egyik fiú átváltozott az éjszaka.
Sietek.
Szeretlek.
Csók, Jake.
Még meleg volt a takaró mellettem, szóval nem rég ment el. Kipattantam az ágyból, gyorsan letusoltam. Fogmosás közben kihallgattam, hogy még mindenki húzza a lóbőrt. Nem is baj, legalább össze tudok ütni valami kaját, mire felkelnek.
Előkerestem a gardróbból valami egyszerű ruhát. Amely az egyik kedvenc gatyómból és egy adidas pólóból állt.
Halkan lesétáltam a konyhába, majd megálltam a hűtő előtt. Mi van itthon, amiből én is tudok ehetőt csinálni? Tojás.
Elővettem tizenöt tojást, gyorsan felraktam gázra, pár percig kevergettem. Kész is lett, gyorsan megterítetem és felraktam a kávét. Elővettem a narancslevet a hűtőből és mosolyogva konstáltam, hogy megy ez nekem.
-Jó reggelt Liz – jött le Emma mosolyogva.
-Öhm én Nessi vagyok – kuncogtam.
-Ó bocs, de nem tudlak titeket néha megkülönböztetni, és mivel Liz szokott főzni. Szóval bocs.
Hát nem esett jól, de igaza volt.
-Embry?- lehet, hogy csak Jake ment el.
-Elment, valami fiú miatt. Te tudod ki változott át? – nézett rám kíváncsian. Miközben öntött magának egy pohár narancslevet.
-Nem, de bizonyára most már fogjuk – mosolyogtam.
-Jó reggelt – jött a konyhába Lora, miközben a szemeit dörzsölte.
-Neked is. Hogy aludtál?
-Nagyon jól. Bár Liz egész éjszaka beszélt – mosolygott.
-Igen, ez családi szokás… - kuncogtam. – Kávét?
-Az jól esne, köszi.
-Sziasztok – jött le pár perc múlva mosolyogva Liz és Tony.
Gyorsan megreggeliztünk, majd Tony és Lora valamiért haza mentek. Nem teljesen értettem, hogy miről hadoválnak. Már csak hárman voltunk.
Kaja után Liz és Emma is lezuhanyoztak és felöltöztek, addig én kicsit összepakoltam a konyhában. Utána Emma megnézte az ajándékait közelebbről.
Majd megérkeztek pár óra múlva Jacobék.
-Ki változott át? – kérdezte kis izgatottsággal a hangjában Liz, de miért izgatott?
-Quil…. –dünnyögte az orra alatt Jake.
-Az a Quil? – néztem rá kíváncsian. – Amelyik Luxxal..?
-Igen.
-És ki lesz a következő? – kérdezte kíváncsian Emma.
-Valószínű Jared – nővérem szeme felcsillant, de egyben szomorú is lett.

Ébredés - Húszonegyedik fejezet

Ha meglesz a 10-15 komi felrakom az egészet. Tudom, hogy nem szabtam határt, de 70 rendszeres olvasóval, 3 komi elég gáz...

Buli után előzetes

-Liz, mi van anyukátokkal? Vagy most ti árvák vagytok? – kérdezte egyszer csak. – Tudom, sosem beszéltek erről, csak kíváncsi vagyok, de ha nehéz erről beszélned, akkor…
-Igen, árvák vagyunk. Az apánkat nem is ismerjük, anyukánk meg szüléskor meghalt. Nővérünk nevelt fel minket.
-Van egy nővéred? Vagyis Nessin kívül? – tágultak ki a pupillái, a meglepődéstől.
-Igen, pár évvel idősebb csak nálunk, de már régóta nem láttuk – utáltam hazudni, de nem mondhatok mást. Hiszen, ha egy csoda folytán – amiben erősen reménykedek -, anyu felbukkan még Forksban, de ki tudja… Remény hal meg utoljára.

fejezetről: Nem is hosszú fejezet és nem is tartalmas, de attól szerintem fontos. Remélem minnél hamarabb feltehetem:)

A friss időpontja tőletek függ
Minden szerdán/csütörtökön lesz friss. Minden huszonötödik kommentnél előrébb hozom egy nappal a friss időpontját. Minden fejezetnél tizenöt az alsó kommenthatár, ha nincs meg nincs fejezet a megadott napon.
Más nevében írni, vagy több kommentet írni egy személynek nem ér!

Ébredés -Huszonegyedik fejezet

Sziasztok. Csak 15 komi jött össze, de gondoltam hozom a frisst. Annak a pár embernek köszönjétek, akik képesek voltak komit írni. Nem lett valami hosszú,de jobb mint a semmi.
Köszönöm a 70 rendszeres olvasót, annyira örülök, hogy ennyien követtek. Rettentő jó érzés.:)
Nincs komi határ, hiszen nincs kész a következő fejezet,de persze ösztönöznének ebben a kánikulában.:)
Nem lett egy hű, de tartalmas feji, de ilyen is kell.
Jó olvasást, puszi.

Ütés, lapos hangulat és a megoldás, álarc

Liz szemszöge
Már tudtam mi volt az a nagy csattanás. Erik arca és Sam öklének találkozása.
„Nessi küld ki a fiúkat. Most!”
-Mit csináltok?! - de mintha ott sem lettem volna.
-Összevesztek..és … - mondta akadozva Tony, kissé mintha meg lenne illetődve.
-Min? – kérdeztem meg, azt ami már percek óta foglalkoztat.
-Rajtad - suttogta, alig hallhatóan. De nem értettem, rajtam?
Ekkor Seth, Jake és Embry lépett ki az ajtón.
-Mi van itt? – nézett körbe Embry.
-Már semmi – mondtam.
-Semmi? – és Sam neki rontott Eriknek.
-Sam!!! – sipítottam fel. Gyorsan elé ugorva arrébb lökve Eriket, de Sam ütését már nem tudtam kivédeni.
-Franca – dobtam hátra a hajam. Mert elkezdett vérezni a szám, felszakad.
-Liz? – nézett rám Sam meglepetten. - Sajnálom, én nem akartam…
-Menny a p*csába! – löktem el magamtól. - Te normális vagy!? Egy EMBERREL szemben? – a végét csak tátogtam.
-Liz menny be – suttogta Nessi az ajtóból. Szemei nem csokoládébarnák, hanem éjfeketék voltak.
Erik ájultak feküdt, gyorsan megnéztem a sérüléseit, semmi komoly. Persze egy hétig lila folt fog éktelenkedni a vállán, e kibírja.
-Lizi… - suttogta mosolyogva. Majd felém hajol, én reflekszerűen hátra, de követett. Majdnem megcsókolt. Én pedig most öt löktem el magamtól.
-Mindenkinek elment az esze?! – kiáltottam fel. Lassan felálltam és bementem a házba, a lányok aggodva vizsgáltak.
-Semmi bajom… - motyogtam, és letöröltem államról a vért. – Képzeljétek a fiúk, Sam és Erik összevesztek, elkezdtek verekedni…
-És Tony? Ő? – nézett rám megszeppenve Lora.
-Ő nem, a békítő szerepét játszotta – mosolyogtam. – Pár perc és jönnek a többiek is, én kimegyek a mosóba.
-Oké – fújták ki egyszerre a levegőt, kissé megkönnyebbülve.
Beléptem a mosdóba, és a tükör elé álltam. Könnyeim lassan elkezdtek folyni, nem tudtam megmagyarázni miért is. Talán a fiúk miatt, vagy most telt be a pohár. Arcomat vizsgáltam, és üresnek éreztem magam, de mégis bűntudatom volt, hiszen boldognak kellene lennem, hisz ez egy szülinapi buli.
Nessi szemszöge
Erik, Tony és persze Liz már bent voltak, de én és a farkasok kint. A környezetemet csak tompán érzékeltem. Vörös köd szált a józanelmém útjába, rettentő dühös voltam. Hiszen Liz, a húgom, az egyetlen rokonom, a másik felem, az ikrem megsérült. Sam miatt.
És neki rontottam. Tudtam, legbelül, nagyon mélyen, hogy nem kéne.
-Nessi! – halottam meg szerelmem hangját, amiből a féltés kicsengett, de nem érdekelt.
Sam nem védekezett, nem gondolta, hogy kéne neki. Csak kissé gúnyos mosoly jelent meg arcán, ez csak jobban hergelt.
Következő pillanatban egy farkas állt előttem. Nem féltem tőle, hiszen mit árthat nekem egy hitvány farkaska…
Egy gyors mozdulattal elrúgtam, és egy nagyon nyüszített. Ezt kell neki, valaki lefogta a kezem, szorosan magához húzott.
-Sam, nehogy visszamerj jönni! – parancsolta Seth.
-Nessi? – szólt a halk hang mögülem.
-Nem kellett volna… Jól van? –néztem Embryre.
-Túléli – mosolygott bátorítóan. – És megértelek – sarkon fordult és bement pont, mint Seth.
-Én úgy sajnálom Jake, tudom, hogy bírod és egy család vagytok. Nem kellett volna…
-Szerelmem? – vágott közbe, és maga felé fordított. – Minden okés?
-Igen csak, nagyon dühbe gurultam. Hiszen a húgomért ölök – jelentettem ki.
-Érthető, de mennyünk be, a többiek bizonyára hiányolnak minket.
-Okés.
Liz szemszöge
Pár percig győzködtem magam, és rájöttem, hogy a buli hangulata az én kezembe van. Szóval nevetve kisétálok, nem nevetve, az túl feltűnő. Mosolyogva.
A nappaliban ült mindenki a hangulat elég lapos volt, pont mint gondoltam. Körbenéztem ismét, de Sam nem volt itt.
-Mi van itt? - mosolyogtam rájuk. – Elfáradtatok?
-Igen – mosolyogott Nessi.
-Ki marad? Azaz ki alszik itt? – mosolyogtam körbe.
-Mindenki? – kuncogott Nessi.
-Én asszem inkább haza mennék – suttogta Erik, az állához egy csomag mirelit borsót szorítva.
-Én meg nem maradhatok – húzta el a száját Mark. – Anyám, nem engedte meg. Mert „szobafogságban” vagyok – adta elő, mosolyogva. – Én elviszem Eriket.
-Oké – mosolygott Nessi.
-
Egy óra múlva lezuhanyozva ültem a kád szélén már pizsamában.
A szobákat felosztottuk. Embry és Emma aludtak a vendégszobában. Nővéremék az ő szobájukban. Tony Victoria szobájában. Lorával mi pedig az én szobámba. Emilyék haza mentek, gondolom próbálkozni.
Elhatároztam, hogy körbenézek, hátha kell valakinek valami.
Két kopogás.
-Gyere –nevetett Nessi.
-Mizujs skacok? – léptem be mosolyogva. De csak Nessit láttam, amin Jake egyik pólójában és egy shortban ül az ágyon. – Jake?
-Itt vagyok – mosolygott, majd egy szál törölközőben kijött és mosolyogva beszélni kezdett. – Magányosak vagytok ott Lorával mi?
-Egy picit – mosolyogtam – jól néz ki – néztem végig rajta. Majd nővérkémre kacsintva, aki zavarában lehajtotta a fejét.
-Tudom – sóhajtott.
-Jah, amúgy kell valami? – váltottam témát.
-Nem köszi – mosolygott nővérem. „Ami kell az itt van”
-Ha valami mégis, fejben. Jó éjszakát – nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
-Nektek is.
Két kopogás.
-Sziasztok. Kell valami? – néztem Emmára, aki Embry ölében ülve mosolygott rám.
-Nem köszi. Minden rendben? – nézett végig arcomon. Nem, nem eshetett le a maszk.
-Persze – mosolyogtam. – Akkor jó éjt – intettem kissé sután.
-Liz! Köszönök mindent! - ugrott fel és a nyakamba borult.
-Nincs mit – mosolyogtam.
És kiléptem az ajtón.
Két kopogás, semmi. Ismét kettő, ismét semmi.
Halkan kinyitottam az ajtót, Tony már aludt, mint egy kisgyerek.
Halkan becsuktam az ajtót, majd visszamentem a szobámba. Lora mosolyogva várt.
-Gyönyörű házatok van.
-Köszi. Nem vagy álmos?
-Nem. Te?
-Én sem.

Ébredés - Huszadik fejezet

Sziasztok! Itt a friss. Nagyon belehúztam.:) Már a kövi 90%-a is kész. 25 komi után hozom is:, a 21.et :) Szóval hajrá!!!:D Véleményeket, ki mire számítt?? Voltak akik már nagyon várták a bulit..:D 15 kominál felrakom az előzetest.

Szülinapi Buli

Liz szemszöge
-Uh annyira édes, és aranyos. Olyan megnyugtató, biztonságot nyújtó, imádok a közelében lenni. És ha nincs, velem , úgy érzem hiányzik a másik felem – áradozott Embryről.
-Uhum – válaszoltam tömören.
-Képzeld, anyukája nem is tudja, hogy farkas. Nehéz lehet neki eltitkolni – morfondírozott magában barátnőm.
Már az erdő szélén jártunk, két perc és otthon leszünk.
„ Nessi, még két perc. Kezdheted a gyufát keresni.” üzentem gondolatban nővéremnek. Remélem minden klappol.
„Mintha nem készítettem volna már elő gyújtóeszközt, amúgy meg modern világban élünk édes. Öngyújtó is van.” – üzent vissza, halottam a gondolatain, hogy nem gúnyosan mondja mindezt, inkább boldogan, mosolyogva.
„Oda a pont” – kuncogtam.
-Liz figyelsz te rám? – emelte meg a hangját Emma.
-Persze. Nehéz lehet eltitkolni az anyukájától – bólogattam.
-Igen, de nagyon kedves nő. Imádom – mosolygott ki az ablakon, miközben a tájat fürkészte.
-Bizonyára.
„Nessi, gyújthatod.”
„Okés.”
Már halottam a vámpír hallásnak köszönhetően a többieket. Mark, Erik valamin hangosan nevettek, de Nessi rögtön hozzájuk vágott valamit.
-Ssss – tette úját szája elé Nessi, láttam magam előtt a vicces helyzetet.
-Oké, oké – mentegetőztek a fiúk.
-Ti meg mennyetek már arrébb az ablaktól – halottam Lora parancsoló hangját.
-Nő uralom – suttogta Sam.
-Igen ám – kuncogott Nessi. – Ideje félni.
„Kész vagyok”- üzent nővérem.
-Atyám már itt is vagyunk. – csodálkozott Emma, én pedig csak kuncogtam.
-Tudod, gyorsan vezetek – mosolyogtam, miközben bele karoltam. Kivettem gyorsan a táskáját a hátsó ülésről, aztán felmentünk a lépcsőn.
-Tudom. Többiek már itt vannak? – nézett rám kérdően. Miközben bent halk kuncogások hallatszottak, remélem csak én vettem észre.
-Igen, mindenki itt van – majd egy gyors mozdulattal benyitottam.
-Boldog születésnapot Emma!! – kiáltották hangosan. Mindenki az ünnepelt arcát fürkészte, aki teljesen meglepődött.
-Atyám- majd pár könnycsepp buggyant ki a szeméből, mosolyra húzta száját és elpirult. Közben rengetegszer kattogott a fényképezőgép. Két oldalról is, Emily és Lora.
-Boldog születésnapot kicsim – lépet Emma mellé Embry, és egy csókot nyomot a szájára, miközben szorosan megölelte.
-Fújd el a gyertyát! – ugrándozott Nessi, a sok fiú között.
-Oké, erre nem számítottam – kuncogott kissé zavartan, nem szeretett a központba lenni. Majd odalépett az asztalhoz, és a tortára nézett és elmosolyodott. Közben újabb fényképek csattantak el, és észrevettem, hogy Tony kamerázik is. – Ezt meg, hogy? Hiszen nem is készült rólunk kép…
-Nessi nagyon ügyes – öleltem meg nővérem.
-Kívánny valamit! – mosolygott Nessi.
-Oké – fél percig csukott szemmel állt, majd egy lendülettel elfújta a fele gyertyát, majd még eggyel a maradékot.
-Ajándékok! – ugrándozott még mindig nővérem, és már én is.
Lora a fényképezőt átadva Samnak, elindult felénk, két szatyorral a kezében. Ezek a ruhák lesznek, amiket együtt vettünk meg Seattleben.
-Boldog szülinapot drágám – ölelte meg szorosan.
-Köszi – majd belekukkantott a szatyorba – ruhák?
-Aham. A legjobb boltokból – kuncogott Lora. – Már rád fért.
-Ezt kapod a La Pushiaktól, együtt dobtuk össze – lépett ki a tömegből Emily. Két kisebb szatyorral a kezében.
-Köszi - ölelte át szorosan.
Emma belenézett a szatyrokba, a válla mögött én is belepillantottam. Valami fa kütyük voltak, meg egy kis fa farkas egy karkötőn és még valami csomózott karkötő.
Erik és Mark lépett előre egy-egy zacskóval. Erikéban egy bögre volt, amin tizennyolcas karika volt. Markében pedig egy „Tantrikus szexleckék - Az eksztázis ajándéka a szexualitáson keresztül” könyv. Nem csalódtunk a fiúkban.
Csak bele pillantottam, szerencsére Emma nem vette ki a szatyorból az utóbbi ajándékot, de amint elolvasta a címet elvörösödött.
-Mark!! Nem vagy normális – nevetett paradicsom fejjel barátnőm.
-Az tuti! De most mi jövünk – lépett mellém Nessi a becsomagolt ajándékokkal. Mellette Embry kissé hülyén ált.
-Boldog szülinapot! – öleltük meg felváltva. – Ezt hármunktól kapod.
-Köszi, de nem kellett volna… - nézett ránk, majd fel Embryre, aki csak biztatóan mosolygott szerelmére.
-Még nem is tudod, mi van benne – bökte oldalba Nessi.
-De ismerlek titeket – mosolygott ránk.
-Remélem nem fogsz csalódni – néztem mosolygós arcába.
Gyors feltépte a csomagoló papírt és belekukkantott a dobozokba.
-Ez csodás. Köszönöm – ölelt meg egyszerre hármunkat. – Felrakod? – nézett rám mosolyogva. És bekapcsoltam a nyakán a nyakláncot, pont hozzá illet.
-Szuper – ölelt meg Nessi. – Jót választottál – súgta halkan a fülembe.
-Ideje enni, a fiú már éhen halnak – kuncogtam.
-Van benne valami - tette hozzá Sam a kamera mögül, miközben hasát simogatta. Erre mindenki elkezdett nevetni.
A kamerát bekapcsolva letette az egyik polcra, közben Nessi bekapcsolta a hifit és a kedvenc számaink szóltak. Én és Emily gyorsan elkezdtük kihordtuk az ételt a konyhából.
-Emily, ülj le Seth mellé – nyomtam kifelé a konyhából.
-Nem kell segítség? – nézett rám kíváncsian.
-Nem, amúgy meg vendég vagy.
-Elmondtad neki e nagy hírt? – lépett be a konyhába Nessi, és Emilyt vizsgálta.
-Milyen hírt? – vizsgáltam őket mosolyogva, de rettentő kíváncsian.
-Nessi mutasd! – bökte oldalba Emily.
Egy kép jelent meg előttem, ami Emily terhes pár hónapon belül.
-Ez fantasztikus!! – sikítottam fel.
-Héé, minden rendben lányok – jött be mosolyogva Jake, és szerelmesen megölelte Nessit.
-Minden rendben – fodult szerelme felé nővérem és egy puszit nyomott a szájára. – Mennyél egyél, mindjárt megyünk mi is.
-Oké – mosolygott Jake és lassan kisétált.
-Nem kell segíteni! – mennyetek a fiúkhoz. – Még öt perc és én is ott vagyok.
Emily lassan kiment, még egy mosolyt villantva felénk az ajtóból, látszott rajta, hogy élvezi, végre egyszer nem neki kell ugrálni a fiúk körül. Megértem.
-Én maradok – nézett rám vigyorodva, makacsul nővérkém.
-Oké, ezt vidd ki. Megy ezt – nyomtam a kezébe két tálat.
Én is felvettem két tálat és kivittem.
Tíz perc múlva minden kint volt az óriási asztalon, és mindenki tömte magába. Lora kíváncsian vizsgálta mennyit esznek a farkasaink.
A hangulat nagyon jó volt. Mindenki beszélgetett valakivel, én vagy Jake-Nessi párossal vagy Embry-Emma párossal cseverésztem.
-Emma, gyere egy picit – húztam fel a szobámba. Már elővettem neki egy ruhát, és magamnak is nehogy már farmerba bulizunk.
-Negyed óra és hozom – tátogtam Embrynek, aki csak bólintott. És ha tudnád, hogy hozom vissza, hiszen felnőtt a lány… Kuncogtam magamban.
Felhúztam a lépcsőn miközben ő arról áradozott, mennyire örül a bulinak, és mindig ilyenre vágyott. Én csak mosolyogtam és bólintottam. Majd a szobába beérve csodálkozva végigbámult a szobámon.
-Tetszetős – kuncogott.
-Én egy picit át szeretném alakítani… - morfondíroztam.
-Bolond vagy – huppant le az ágyamra. – Amúgy miért vagyunk itt? – nézett rám mosolyogva.
-Jó, hogy emlékeztetsz – kacsintottam. – Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is… - közben rámutattam a ruhájára.
-Át akarsz öltözni? Szép ruha – mosolygott.
-Is, de az a tiéd – mosolyogtam rá.
-Én nem veszek fel ilyet... Rövid, és kin a mellem, nekem nincs olyan alakom, mint nektek.
-Dehogy nincs.
-Nincs, nézz rám – mutatott végig magán.
-Csak a kedvemért próbált fel, utána le sem akarod majd venni.
-Oké – adta meg magát.
-Akár gyors le is tusolhatsz… - mutattam a zuhany felé.
-Az jól esne.
-Oké, akkor tessék. Minden benne van – nyomtam a kezébe egy törcsit, és egy szatyrot.
-Köszi.
-Nincs mit, de siess. Embry már vár.
Én is gyorsan, - vámpír gyorsan - megmostam a hajam, megszárítottam. És felkaptam ugyan ebben a tempóban a ruhám, egy kis sminket leheltem arcomra. Hajvasalót háromszor áthúztam fürtjeimen, de akkor már mögöttem állt Emma.
-Te meg, hogy végeztél már? – nézett rám kikerekedett szemekkel. - Hiszen nyolc percet sem voltam bent…
-Félig vámpír vagyok – mondtam mosolyogva. Jó érzés volt, hogy kimondhattam, mivel Emma tudott a titkunkról. Ezáltal a barátságunk erősebb lett. - De igyekezzünk – gyorsan lenyomtam az íróasztalom melletti székbe. – Csukd be a szemed.
Egy perc alatt kisminkeltem – amiből valószínű ő nem érzett semmit. – Majd betupíroztam a haját és mosolyogva vizsgáltam, hogy szép lett.
-Kész! – ugrottam fel.
Lassan kinyitott a szemét, kissé félve. Majd elmosolyodott, és nagy tükröm elé lépett.
-Még a cipő – guggoltam le és húztam a lábára a tűsarkút.
-Liz a ruha okés, hiszen tényleg jól áll – mosolyodott el. – De a cipő, kitöröm a nyakam abban.
-Oké – igaza volt. Aki sosem hord magas sarkút annak magas. Na jó ezt, jól megállapítottam.
Beszaladtam a gardróbba, kerestem egy cipőt és kivittem neki.
-Tessék – gyorsan felhúzta, majd magát végigmérve elindult.
-Liz, fantasztikus vagy. Köszönöm – ölelt meg a folyosón.
-Tudom – mosolyogtam el. Nem azért csináltam, hogy dicsérgessen, és köszöngesse, de attól függetlenül rettentő jól esett.
Lassan lementünk a lépcsőn és mindenki Emmára kapta a tekintetét, és meglepődve elmosolyodott. Pár srác füttyentett is. Embry meg vágy teli szemekkel vizsgálta bevésődésének gyönyörű alanyát.
Én is végig mértem barátnőm, majd megint a társoságot. Mindenki őt figyelte, kivéve Eriket és Samet, ők engem bámultak, kissé túlságosan is.
Emma eddigre már vörös színben pompázott, lassan oda ment Embryhez és megölelte. Én kissé elérzékenyülve bámultam az összeillő párost.
Pár per múlva újra indult a buli, Lora Markkal kissé butyután táncolt, de így szerettük őket. Emily Seth ölében mosolygott, és valamit vicceset suttoghatott szerelme fülébe, aki mosolyogva bólintott. Mellettük két üres hely után, Emma ült Embry ölében és lassú – bizonyára édes – csókokat nyomtak egymás ajkaira. Jacob, Nessivel szemben szintén pár székkel arrább ült. Nővérem mosolyogva magyarázott valamit, közben kezével is mutogatva.
Úgy éreztem valaki hiányzik, nem is valakik.. Sam, Tony és Erik, de hol lehetnek?
„Nessi! Tonyék hová tűntek???” – nővérem hirtelen rám kapta a tekintetét.
„Fogalmam sincs..”
„Fura érzésem van, maradj itt. Én megkeresem őket.”
A fél házat bejártam, de nem találtam őket sehol. Sőt még nem is hallottam. Mikor az egyik ablak előtt elmentem, meghallottam a három szívverést.
Kimentem az ajtón, közben hallgatva őket, de senki nem szólt egy szót sem. Mielőtt odaértem, a csendbe egy hang szólalt meg, kissé megijedve lelassítottam, de csak Tony volt.
-Fiúk, nyugi. Ezt Ő sem akarná – nyomta meg az Ő-t. Ki nem akarná, és mit?
Majd egy nagy csattanás. Akkor léptem ki a házból.


Emma ruhája - amit Liz ad neki-.

Liz ruhája, amit a bulin visel: