Válasz a komikra és előzetes a 19. fejezetből:)

Általában minden kominak hasonló témái voltak, szóval összegeztem egybe:)
Emmett kemény szívét/ és mást is XD/ Lizi megpuhította ez egyik boldog fele a Rászolgálásnak.:)
Esme egy tökéletes anya, Carlisle pedig tökéletes apuka, ott vannak ha kell, de nem lógnak a nyakukban, minden gyermek álma XD.
Edward és Bella pedig nem sikerültek szerethetőkre, de Bella így is csak a családját akarja védeni csak a fájdalom miatt, nem tudja kimutatni a szeretetét:/
Következő fejiben eldől a Volturis mizéria is.:D

Részlet a 19. fejiből:

Mindenhol fekete ruhába öltözött emberek álltak, a forksi temetően voltunk. Mindenhol ismerős arcokkal találtam szembe magam, Nessie és Liz emberi barátai, a La Pushiak és végül a Cullenek, Emmett és Edward kivételével. A társaság fele hangosan zokogott, Esmével az élen. Az eső hangosan verte a fekete esernyőket és akkor meghallottam Nessie hangját, amely élesen hasított a nagy csendben, rögtön hátra fordultam és megláttam a teljesen összetört elsőszülött lányomat. Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán, szemei körül lila karikák voltak, az egyik kezében egy fehér rózsát tartott, a másikkal pedig mellkasát ölelte, úgy festett, mint akinek fizikai fájdalmai vannak.

Majd belekezdet, miközben a földbe éppen eresztett koporsót bámulta.

"A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresünk, aki nincs már.
Nélküled szomorú az élet,
és még most sem hisszük el,
hogy többé nem látunk Téged. " – zokogott fel Nessie. – Köszönök mindent – suttogta majd bedobta a virágot a koporsóra. Nessie Emmettet ölelve zokogott, közben elkezdték betemetni a lyukat, mindenki zokogva nézte végig az eseményeket, majd az egyik férfi belenyomta a keresztet a friss földbe, amin ez állt: ...........

Rászolgálva - 18. fejezet

Sziasztok! Ezzel a fejezettel szeretnék még egyszer bocsánatot kérni. Köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket, változtatni fogok. Kezdésnek hosszabb és talán jobb feji.:) Jó olvasást!

18. fejezet - Kavarodás

Emmett szemszög
Szerelmem gyönyörű testét néztem, amin lassan elindultak a meleg vízcseppek. Tudtam, hogy saját magamat kínzom azzal, hogy őt bámulom, de egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Már elégé gömbölyödött pocakja, de egyáltalán nem rontott az összhatáson. Megállítottam volna most az időt, szerettem volna ha lassabban megy. Tudtam, hogy nagyon szeretné már azt a babát, én sem érzek máshogy, csak hát a szülés sem lesz könnyű, hiszen a gyermekünk több mint fele vámpír és ez elég vészjóslóan hangzik. Féltettem szerelmemet, hiszen ki nem féltette volna őt az én helyemben. Meg hát abban sem voltam biztos, hogy jó apa lennék. Nagyon jól kijövök a srácokkal, csak hogy van-e annyi bennem, hogy Lizzel felneveljünk egy gyereket. Én mindig csak a perverz nagybácsi szerepét töltöm be, ami nem tudom milyen hatással fog gyerekünkre hatni.
-Hé, Emmett! - ült le az ölembe Liz már teljesen felöltözve.
-Gyors voltál – csókoltam bele nyakába.
-Mire gondoltál? – kérdezte miközben felkapott a karjaimba és az ágyhoz cipeltem. - Nem, nem. A nappaliba szeretnék menni – nézett rám kérlelően.
-Rendben – mosolyogtam, de nem tettem le.
-Menni. Az azt jelenti, hogy a két lábamon – nézett rám kérlelően.
-Nem, nem – mosolyogtam rá, majd egy csókkal elhallgattattam.
-Jó kis módszer Mackó – simított végig a nyakamon és mellkasomhoz bújt.
-Mennyetek a konyhába már kikészítettem a levest – mosolygott rám Esme. Mióta Rose lelépett, sokkal közelebb kerültem Esméhez, mivel Liz elég sok időt töltött vele, én pedig Lizzel. Szóval egymásból adódtak a dolgok.
Letettem szerelmemet az egyik székre én pedig mellé ültem és mosolyogva vizsgáltam, amint magába lapátolja a „finom” levest.
Következő pillanatban a telefon csörgésére kaptam fel a fejem, de Esme már rögtön fel is vette.
-Szia Esme. Lizzel szeretnék beszélni – halottam meg Bella hangját.
Elég mérges voltam rá, hiszen ha nincsenek is olyan jóba szerelmemmel, azért itt lehetne vele még terhes vagy valami.
-Szia anyu! – mondta mosolyogva Liz, de a szemei szomorúan csillogtak.
-Sajnálom, hogy nem vagyok ott – kezdte el Bella a bocsánatkérést.
-Semmi baj, elvagyok a többiekkel – mosolygott majd megszorította a kezem.
-Elég komplikált az úgy, arra szeretnélek megkérni, hogy ne menj egyedül sehova és senki sem a családból – hadarta el Bella.
-Mi történt? – kérdezte ijedten szerelmem.
-Van egy Kevin nevű vámpír, megölte két emberem és veszélyes lehet veletek szemben, mert rajtam akar bosszút állni – motyogta ismét Bella a vonal másik végéről.
-Vigyázz magadra! – motyogta Liz, majd Esmére nézett. – Edward is ott van?
-Igen – hallottam meg öcsém hangját.
-Esme szeretne veled beszélni – mondta Liz majd Esme kezébe nyomta a készüléket.
Szerelmem felállt és elindult a nappaliba.
-Emmett, - nézett rám – kérlek hívd fel Jasperéket, hogy jöjjenek haza – motyogta szerelmem, majd leült a tévé elé.

Tettem, amire Liz is kért és felhívtam Jaspert.
-Hallo? – vette fel Alice a telefont.
-Szia Alice, Emmett vagyok. Haza kell jönnötök, azonnal induljatok el, megyek elétek – mondtam a telefonba.
-Jasper! Gyertek! – szólt hangosabban Alice. - Valami baj van? Lizzel minden oké? – tette fel ijedten a kérdést.
-Minden rendben, de most rögtön induljatok visszafelé – mondtam, majd letettem a telefont.
Nem túl előnyös, hogy két félvérrel sétálgatnak az erdőben, miközben egy bosszúéhes vámpír kiszemelt minket.
-Emmett! – nézett rám szerelmem. – Vigyázz magadra – nyomtam egy csókot puha ajkaira, majd kirohantam a házból.

Liz szemszöge
Szerettem anyumat, hiszen egy gyereknek szeretni kell az édesanyát. Ez az születéstől a zsigereidben van, nem tudsz ellene tenni. Szerettem Bellát, szerettem mikor hosszú éveken keresztül Volterában volt, minket magunkra hagyva. Szerettem mikor szét akart választani minket Emmettel, szerettem életem minden egyes percében. De az elmúlt másfél évben, mióta visszajött a szeretet mellől kezdenek eltűnni a pozitív érzelmeim felé, mint például a tisztelet, vagy a ragaszkodás. Mégis a legszomorúbb az, hogy ezeknek az érzéseknek az eltűnésével párhuzamban új pozitívbak nem mondható érzelmek jelentek meg bennem, mint például a düh és a csalódottság. Hittem Bella Swan erejében, magabiztosságában és az egész mindenségben, de ez a dolog kezd elhomályosulni.
Lehet ebben a Cullen család felbukkanásának nagy szerepe van, hiszen van egy nagy családom, ami hosszú éveken keresztül nem volt.
-Minden rendben szívem? – ült le mellém Esme és megszorította a kezemet.
-Persze – mosolyogtam rá biztatólak, ő is visszamosolygott, de nem az a szokásos mosoly volt.
-De veled valami nincs? –tettem fel a kérdést, ami már félig kijelentés volt.
-Semmi baj szívem – simogatta végig a kezét a hasamon.
-Esme, nekem mindent elmondhatsz – tettem a kezemet kezére.
-Nem akarlak ezzel fárasztani – állt fel hírtelen és elkezdte igazgatni a virágokat a vázában.
-Esme, mond! Addig úgysem hagylak még nem mondod el – mosolyogtam majd megveregettem magam mellett a kanapét.
-Anyira szeretlek kicsim, olyan mintha a saját lányom lennél, Adam szeretett nővére – simított végig a hajamon.
-Anyám helyett anyám vagy Esme – nyomtam egy puszit az arcára. - De most mesélj – elérzékenyült arccal pár percig maga elé bámult.
-Tudod, mielőtt megjelentél volna az életünkben, Edwarddal volt a legjobb a kapcsolatom Carlisle után. Vagyis mindenkivel nagyon jó volt, de vele egy sokkal erősebb fonál kötött össze. Hiszen mint tudod Carlisle már Edwarddal élt mikor engem is átváltoztatott – csak bólintva jeleztem, hogy tudom miről beszél -. – Szóval mikor megismerkedett Bellával, nagyon örültem neki, hogy több mint száz év után szerelemre talált, persze féltettem Bellát, mivel kis idő után őt is ugyanúgy megszerettem, mintha az egyik gyerekem lett volna. Közben volt pár baleset, mint például James támadása vagy a végzetes szülinapi parti. Edward utána elhatározta, hogy elhagyjuk Bellát, hogy nyugodt emberi élete legyen, Edward azt hazudta anyukádnak, hogy már nem szereti. Nem értettem egyet nézeteivel, de nem engedte, hogy beleszóljunk. Miután elhagytuk Forksot mindenki kikészült, majd szétszéledt a család. Majd jó pár év múlva együtt visszaköltöztünk ismét az USA legcsapadékosabb városába és találkoztunk veletek. Mind azt hittük teljesen megőrültünk, hiszen pontosan úgy néztetek ki elsőre minta a régi, emberi Bella Swan. Utána tudod mi történt – mosolygott rám. – Majd Bella megjelent karácsonykor és a kép, amit róla alkottam teljesen megváltozott. Persze nem rossz irányba, de az ő új személyisége messze eset az én olykori lányomtól. Nem mondom, hogy nem szeretem őt, és meg is értem miért lett ilyen, egyszerűen nehéz elfogadnom. De erősen próbálkoztam és szinta sikerült is, mikor összejöttek ismét Edwarddal, akkor minden még jobban megváltozott. Most is Edward csak úgy eltűnik, nem beszél se velem, sem pedig Alicel. Nem akarok önző lenni, de olyan mintha csak Bells lenne, senki más. Tudom, hogy önző vagyok… - tördelte kezeit.
-Teljesen egyetértek veled – mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét. – Tudod én sem ilyen anyát vártam vissza, nem ilyen volt és most is, megértem, hogy nagy baj van, de mégis nehezen tudom elviselni… - gördült le egy könnycsepp a szememből, alaphelyzetben nem sírtam volna el magam, de most a terhességre fogván megtehettem.
Szorosan Esme karjaiba bújtam és hosszú percekig öleltük egymást, majd csak egyszer elsötétült a világ, bizonyára aludtam.

Carlisle szm.
Sosem voltam a gyors vezetés híve, de mivel Esme felhívott, hogy Belláék milyen hírrel szolgáltak, és amilyen gyorsan csak lehetett hazafelé indultam. Már csak pár percre voltam a házunktól és Edward és Isabella kapcsolatán gondolkodtam, utóbbi elégé megváltozott, persze érthető okok miatt, de már nem volt ennyire színpatikus. Lehet, hogy önző vagyok, de nem szeretem, ha Edward más utakon jár, mint mi, és most Liznek is szüksége lenne az anyukájára. Bár mostanában azt veszem észre, hogy Esme nagyon összebarátkozott a legújabb lányunkkal, ha fogalmazhatok így. Mindkettőjük a családmozgató rugója lett. Bár Liz mindenkihez nagyon közel került, Alicel mintha az édes testvérek és egyben nagyon jó barátnők lennének, ezáltal mintha a Lucy és Daniel nénikéje lenne, Jasperrel különös mód kijött, pedig Jazzt közelebbről megismerni még nekünk sem ment ennyi év után teljesen. És ott van Adam és Emmett, akikkel már elszakíthatatlan madzag köti össze Lizt. Első körben Lizben a régi Bellát véltem felfedezni, de erre már néha rácáfolt, persze voltak sok hasonlóság köztük, de Liz erősebb és ezáltal magabiztosabb, mint a mi ember Bellánk.
Táskámért a másik üléshez nyúltam majd szó szerint kiugrottam az autóból és a ház felé vettem az irányt. Lassan beléptem a nappaliba, ahol Esme karjaiban véltem felfedezni Lizt, miközben már halkan szuszogott.
Adam az egyik kanapén ült a laptopjával és némán olvasott, rögtön szerelmem mellé léptem és egy csókot leheltem ajkaira, majd megöleltem Adamot és leültem a kanapéra.
-Felvigyem? – kérdezte Adam, miközben Liz mellé lépett.
-Igen, kérlek – mosolygott Esme, majd egy puszit nyomott Liz hajába és fiam el is suhant vele.
Liz szemszöge
Mosolyogva nyitottam ki a szemem, mikor megéreztem szerelmem ajkait az enyémeken.
-Jó reggelt Csipkerózsika - vigyorgott rám én pedig eldöntöttem az ágyon és ajkaira hajolva csókolni kezdtem.
-Ilyen kívánatos vagyok ma? – suttogta miközben nyakamat puszilgatta.
-Minden nap kívánatosabb vagy, pedig azt hittem ez már lehetetlen – suttogtam miközben haját simogattam. – Minden rendben Alicékkel? – tettem fel a kérdést miután eszembe jutott milyen híreket kaptunk tegnap.
-Igen. Minden rendben volt – mosolygott majd mellkasára vont.
Bella szemszöge
Edwardot megkértem, hogy mennyen haza a családunkhoz. Tudtam, hogy ott van ő is a legnagyobb biztonságban és Cullen családnak is nagyon hiányzik már. A bűntudat mardosta testemet, hiszen ezt a pár hónapot még Liz terhes mellette szerettem volna tölteni. Nem egy nyomorult vámpír miatt elszakadni tőle és Voltera és London között szaladgálni. Azért mindennek van határa. Egész olaszországi bagázst ki tudtam volna nyírni, olyan dühös voltam, mint már rég.
Martinékat megkértem, hogy maradjanak együtt, hátha tartogat még valamit a Volruti a későbbiekre.
Épp leereszkedtem voltera alatti alagútba és megindultam Aro felé. Magas sarkúm hangosan kopogott az ősrégi parkettán. Halottam, hogy Aroék épp táplálkoznak azért kénytelen voltam a recepció mellett megállni, ahol ismét egy új csinos emberlány volt és idegesen vizsgált engem.
-Segíthetek valamiben? – kérdezte tőlem mosolyogva.
-Ha befognád a szád – morrantam rá. Hogy lehet valaki annyira hülye, hogy emberként vámpírokat szolgál.
-Amúgy te meg miért vagy itt? Tudod, hogy meg fogsz halni? Az elődjeid is bizonyára finomak voltak –néztem fel rá gúnyosan és mégis érdeklődően. Kíváncsi voltam mi viszi ilyen badarságra az ember lányát.
-Engem is átváltoztatnak, gyönyörű leszek, és örökké fogok élni – vigyorgott rám.
-Embereket fogsz ölni, sosem lehetnek gyerekeid és kárhozatra vagy ítélve – mondtam neki keményen.
-De szép leszek – vigyorgott, miközben végigsimított hosszú haján.
-Te tudod – rántottam meg a vállam, mert már láttam, hogy páran kezdenek kijönni a nagy teremből, ahol a kegyetlen gyilkolás folyt.
Idegesen lépkedtem egyenes a vezetők elé, nem érdekelt kinek megyek neki, csak mentem.
-Kedves Marie! – lépett elém vigyorogva Aro. – Már vissza is jöttél? – komolyan azt hiszi, visszaállok a szolgálatába.
-Mint látod, itt vagyok. Lenne egy kérdésem – néztem rá mérgesen. Majd kivettem a zsebemből a medált.
-Szeretnél új nyakláncot, elszakad? – kérdezte bambán.
-Aro, ne nézz hülyének, mert az utolsó idegszálamon táncolsz – léptem közelebb hozzá és fenyegetően rá néztem.
-Hol találtad? – kérdezte teljesen nyugodtan, miközben visszaült a székébe.
-A barátaimat megtámadta Kevin és valakik. Az egyik nőci elhagyta ezt – vágtam le a földre a medált, ami rögtön darabokra tört. Tudni akarom mit kerestetek ott! – üvöltöttem teljes erőből.
Majd a következő pillanatban elsötétült a világ.

Rászolgálva - 17. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a 17. fejezet.:) Újra van komihatár, ami 25 komiból áll. Üdvözlöm az új olvasókat, és köszönöm, hogy vagytok nekem.:D Sajnálom, a komi határt. Ez van, ezt kell szeretni.

17. fejezet - Mindig van valami

Bella szemszög
Az esküvő után három héttel kaptam a hírt, hogy Jerry és Vanessza meghalt. Nem tudtam, hogy kinek a keze lehet az egész mögött, de valahogy a Volturi tűnt a legbiztosabbnak. Ezért Edwarddal, Olaszország felé vettük az irányt. Ott pedig egyenesen a Arohoz mentünk.
-Kedves Marie! – ugrott fel rögtön Aro és „ szívélyesén” megölelt. – Újra Edward oldalán? Azt hittem gyűlölöd őket… - nézett rám meglepetten.
-Hát pedig nem! – mondtam idegesen. Nehogy elkezdjen nekem itt jó pofizni. – Te ölted meg Vanesszát és Jerryt? – vágtam bele rögtön a közepébe. Ijedten, majd értetlenül vizsgált engem.
-Vanesszát és Jerryt? Kik ők? –kérdezte értetlenül.
-Két vámpír, akik hozzám tartoztak – morogtam idegesen.
-Mit számít neked két vámpír? – nézett rám értetlenül Felix.
-Te mit számítasz Aronak? – kérdeztem idegesen és Jane erejével a földre rogyott.
-Marie, erre semmi szükség. Nem mi öltük meg – nézett rám, úgy éreztem igaza volt.
-És semmi közötök hozzá. Ugye? – kérdezte ismét.
-Tudtunk róla, hogy meghaltak, de nem mi tettük – mondta ismét.
-Szóval tudtátok és nem vorturis tag? – néztem rá értetlenül.
-Nem hozzánk tartozó ölte meg őket – mondta magabiztosan Aro.
-De tudjátok ki volt? – kérdeztem idegesen, de Aro nem válaszolt. Utáltam Aro összes eddigi gondolatát kihallgatni, hiszen eléggé szadista és szomorú egy gondolatsor, de most muszáj volt. Tudnom kellett ki tette.
Pár másodperc elteltével megláttam a várt gondolatsort. Kevin tette, akit én mentettem meg. Tudtam, mindig is tudtam, hogy nem fog az én oldalamon állni, de hogy ellenünk fordul.

Mindenkinek szóltam, hogy vigyázzanak magukra, mert lehet Kevin mindenkit ki akar nyírni.
Majd szerelmemmel Kevin keresésére indultunk. Felkeresetünk pár barátunkat, és megkértük, hogy figyeljenek, ha bármit megtudnak szóljanak nekünk. Demeri képességével pedig útnak indultunk. Már csak pár órára lehettünk Londoltól – hiszen ott volt Kevin-. Mikor a telefonom vad csörgésbe kezdett, futás közben gyorsan felkaptam és Evelin hangját halottam meg a telefonba.
-Bella! Itt van – suttogta, majd megszakadt a vonal.
-Náluk van – hadartam szerelmemnek és még gyorsabban kezdtünk el futni. A kétórás utat megtettük harminc perc alatt, le sem lassítottunk mikor bevágódtunk az ajtón. Füst szag terjengett a levegőben és nagyon reméltem, hogy Kevin ég nem pedig más.
Amikor megálltunk két ismeretlen vámpír áll velem szemben, de mindkettőjüknek aranybarna szemei voltak.
-Stephen, ők velünk vannak – suttogta Eszter. Akit csak most vettem észre, hogy az egyik sarokban kuporog.
-Mi történt? – kérdeztem idegesen miközben leguggoltam vele szemben és a hátát kezdtem el simogatni.
-Itt volt Kevin két férfival és valami nővel – könnyek nélkül zokogni kezdett.
-Nézd Bella – mutatott rá egy volturis nyakláncra Edward, ami földön volt.
-Ez honnan van? – kérdeztem a két srácot.
-Egyiknek a nyakáról esett le – suttogta az egyik.
-Heidi – suttogta szerelmem.
-Mi a francot keresett itt Kevinnel? – kérdeztem értetlenül.
-Megöltétek őket? – kérdeztem reménykedve.
-Egy egyik elszökött – motyogta a másik, aki tőlünk távolabb állt.
-Melyik? – kérdeztem rögtön.
-Kevint megöltük – lépett be Eszter. Egy maszkot húzott magára, mivel bármenyire rossz vámpír volt a testvére, nagyon szerette.
-Rendben. Mindenki jól van? – kérdeztem aggódva.
- A fiúk és Hope vadásznak – motyogta Eszter.
-Martin és Eliza? – kérdeztem.
-Az emeleten – mosolygott Eszti.
-Itt maradunk holnapig és utána visszamegyünk Volterába. Rendben? – fordultam szerelmem felé.
-Persze – bólintott.
-Kíváncsi vagyok mit titkol előlünk Aro…


Liz szemszöge
Három hónap telt Nessiék esküvője óta és azóta nem is láttam őket. Hiszen ők akkor elmentek nászútra, mi pedig visszaköltöztünk otthonunkba. A srácok már annyit nőttek, hogy ha nem néztem volna végig, el sem hinném. Adam már meg is állt a növekedésben, Lucy és Daniel pedig olyan tíz- tizenegy évesnek néztek ki. Az idő mullásást legjobban rajtuk és rajtam lehetett látni, mivel már kéthónapos terhes vagyok. Úgy nézek ki, mint egy víziló, de Emmett úgy csinál, minta tök jól néznék ki. Idegesítő.

-Jó reggelt kedves– puszilta meg szerelmem a homlokom.
-Szia – mosolyogtam én is és hibátlan arcát vizsgáltam. Olyan sexi volt, a hormonjaim miatt még jobban kívántam őt, de ő nem akart most velem lenni úgy. Félti a kisbabát, bla…bal…
Végül is igaza van, hiszen én is féltem, csak hát attól sexelni akarok.
Egyik kezem a hasamat cirógatta a másik Emmett mellkasán pihent. Olyan boldogok voltunk mikor rájöttünk, hogy ismét terhes vagyok. És ez a boldogság a mai napig tart, bár néha összevesztem szerelmemmel a hormonjaim és az ő túl sok gondoskodása miatt.
-Hogy vagy? – kérdezte miközben végigsimított az arcomon.
-Jól vagyok. Maradhatunk még egy picit az ágyban? – kérdeztem kacéran.
-Lizi, ezt megbeszéltük – motyogta miközben a takaró szélét nézte.
-Tudom, csak megpróbáltam – kuncogtam miközben mellkasához bújtam, amennyire csak lehetett.
-Tudod, hogy én is szeretném. Annyira kívánlak – suttogta a fülembe.
-Nem hiszek neked Emmett – motyogtam a takaróba és közben egy könnycsepp elindult az arcomon.
-Liz gyönyörű vagy, te vagy a legszebb nő a világban – fordította fejem az ő irányába, hogy szemembe tudjon nézni.
-De úgy nézek, mint egy tehén – bújta oda hozzá még jobban, persze amennyire a hasam engedte.
-Dehogy nézel ki úgy. Gyönyörű kismama vagy, ahhoz hogy egészséges legyen a kislányunk muszáj felvenned pár kilót – simogatta a hátamat.
-Kislány? – néztem fel rá kérdőn.
-Igen, egy olyan gyönyörű kislány, mint te – nézett rám szerelmesen.
-És ha nem kislány lesz? – kérdeztem Emmettet.
-Akkor olyan perverz lesz, mint az apja – lépett be vigyorogva Adam.
-Bár Lizit sem kell félteni – kuncogott a háttérben Alice.
-Köszi – nevettem fel kómásan.
-Mikor fogtok összeházasodni? – érkezett meg Alice. Minden másnap felteszi ezt a kérdést, már eléggé idegesítő.
-Alice! – szólt rá szerelmem.
-Csak azért kérdem, hogy biztos nem fogtok a baba előtt? Mert tudjátok a szervezés, meg ilyenek – mosolygott rám kérdőn.
-Nem fogok terhesen férjhez menni Alice – suttogtam miközben a takarót bámultam – csúnyának éreztem magam és Alice, azt akarja, hogy így mutassak az első esküvőnkön?
-És amúgy is milyen nászéjszakájuk lenne? – kérdezte Adam vigyorogva.
-Na gyertek ti ki onnan – fogta meg Esme Adamot és Alicet, és kihúzta őket a szobából. – Mindjárt hozok neked levest drágám – mosolygott rám Esme.
-Mi megyünk vadászni – lépett be az ajtón ismét Alice. – Ne haragudjatok, hogy ezzel idegesítelek titeket – nézett ránk a boci szemeivel, amit már Lucy is átvett tőle.
-Emmett bácsi vigyázz Lizire – szaladt be az ajtón Lucy és egy puszit nyomott az arcomra.
-Igen, vigyázzatok magatokra – mosolygott Daniel is.
-Ti is és jó szórakozást – mosolyogtam. Alice, Jasper, Lucy és Adam minden hónapban tartanak egy kiscsaládi kiruccanást, amikor csak ők négyen túráznak, vadásznak és játszanak. Szerintem nagyon jó ötlet, Alice azt mondta, hogy imádják a nagyobbacska családot is, amibe mi is beletartozunk, de szeretnének a gyerekeikkel lenni külön is. És teljesen egyetértettem velük, lehet majd mi is csinálunk ilyen programot.
-Ha bármi van, hívjatok. Nálunk lesz a telefon – mosolygott ránk Jasper majd egy puszit nyomott az arcomra és elmentek. Így már csak Adam, Esme és mi voltunk itthon. Carlisle egy innen messzebb lévő kórházban vállalt munkát és most is ott tevékenykedik. Anyu és Edward pedig rejtélyes okok, miatt már egy hónapja elutaztak. Senkinek nem mondták el, hogy miért. Néhanapján telefonálnak és ennyi. Ezzel egy kicsit megint visszafele halad a kapcsolatunk, de ez van. Ezt kell szeretni.
-Elmegyek fürödni – ültem fel hírtelen az ágyban, és majdnem vissza is dőltem.
-Hé, csak lassan – mosolygott rám szerelmem és bekísért a fürdőbe. – Nem kell segítség? – kérdezte meg, miközben egy másodpercre sem engedett el.
-Nem kell, megy egyedül is – mosolyogta rá biztatóan.
-Ha nem gond azért bent maradok hátha… - mosolygott rám és leült a kád szélére.
-Csak ne nézz ide – motyogtam, miközben elkezdtem lehúzni a nadrágom.
-Csak nem szégyellős vagy? – kérdezte, de nem nézett fel rám. A csempéket bámulta és a kezét ökölbe szorította.
-Egy picit – mosolyogtam, majd mellé léptem és egy puszit nyomtam a fejére. – Minden rendben? - kérdeztem az ökölbe szorított kezét simogatva.
-Igen, csak kívánlak. Tudod, olyan szép vagy és már régen is volt – mondta zavartan.
Most kellene kihasználnom a helyzetet, cikázott végig az agyamon a mondat. De tudtam, hogy valamilyen szinten igaza van Emmettnek. Néha nagyon eldurvulunk sex terén, és biztonságosabb lenne, ha még kibírnánk egy hónapot.
-Nyugodtan menny ki, nem lesz semmi baj – csókoltam meg a száját.
-Nem, nem. Itt maradok – mosolygott rám bíztatóan.
-De… - kezdtem bele a mondatba, de Ő rögtön félbeszakított.
-Nincs, semmi de. Maradok – vigyorgott rám.
-Rendben – léptem vissza a zuhanykabinhoz és levettem még a pólóm, vagyis Emmett pólóját és a bugyimat. Majd beléptem a langyos víz alá.

Rászolgálva - 16.fejezet

Sziasztok! Megérkezett a várva várt fejezet. Sokan kíváncsiskodtak utána, mostanság és remélem legalább annyi komi is összejön. Nem állítok még fel komi határt, de elégé kihoztatok a sodromból. Köszönöm, aki ír komit. Köszönöm, hogy olvastok.

16.fejezet - Az élet jó oldala

Liz szemszöge
Lilien eléggé meglepett mi nyájunkat, de próbáltam nem elrontani ezzel a hangulatot. Hiszen most Nessie a lényeg, na meg persze Jake.
-Olyan édes, képzeld, majdnem minden nap eljön értem a sulihoz és haza kísér, és néha nálunk alszik, mikor Jake nincs otthon – vigyorgott Lux, miközben Jaredről áradozott.
-Jacob úgy is tudja – simítottam végig az egyik göndör tincsén.
-Mi? Honnan tudna? – kérdezte értetlenül Lux.
-Halják egymás gondolatait Lux, és Jared bizonyára elég sokszor gondol rátok, valamint érzi az illatát – mosolyogtam biztatólag.
-Akkor miért nem nyírta ki eddig? – kérdezte értetlenül Lux, miközben idegesen tördelte a kezét.
-Lux, a bátyád is be van vésődve, szóval tudja merre áll a dörgés – kacsintottam rá.
-Atyám minden gondolatát halja – Túrt bele Lux, gyönyörű sötét fürtjeibe.
-Ugye nem csináltatok olyat? – néztem ijedten Luxra. Hiszen még olyan fiatal, bár testileg én sem voltam öregebb mikor… Oké, inkább azt hagyjuk.
-Nem, dehogy is – nevetett fel zavartan.
-Lux? Ugye nem hazudsz? – hajoltam közelebb hozzá.
-Nem feküdtem még le Jareddel, nyugi – nézett mélyen a szemembe.
-De? – valahogy olyan érzésem, volt, hogy nem fejezte be a mondatot.
-Öhm – kezdte el vizsgálgatni ruhája szélét.
-Közel álltatok hozzá? – kezdtem a találós kérdéses játékot.
-Uhum – bólogatott zavartan.
-Szerintem még várjatok – mosolyogtam rá. Nem akartam kiakadni és parancsolgatni neki, hiszen az a legrosszabb. Tudom, én is nagyon utálom, ha beleszólnak, hogy mit hogyan, mikor csináljak.
-Csak, hogy ő idősebb és… - suttogta idegesen Lux.
-Erőszakoskodik? – ment fel bennem rögtön a pumpa.
-Dehogy – nevetett fel Lux. – Csak én..
-Lux, beléd vésődött, tiéd lett ezzel örökre. Más lányokat nem is látnak úgy, neked meg időre van szükséged. Hidd el tudom, hogy mennyire szar, ha hamarabb jönnek el olyan dolgok, amiknek nem kéne – néztem a szemébe.
Pár percig gondolkodott szavaimon, majd mosolygott közben, de egyszer csak rám kapta a tekintetét és lefagyott a mosoly az arcáról.
-Hogy érted, hogy te tudod, milyen szar, ha hamarabb jönnek a dolgok? – nézett rám ijedten.
-Ez egy hosszú és bonyolult történet, de nem fontos. Egyszerűen higgy nekem – kacsintottam rá, majd felpattantam hiszen megláttam szerelmem, amint engem vizsgál a srácok mellett állva.
-És védekezzetek – suttogtam Lux fülébe majd egy puszit nyomtam meglepett arcára és szerelmemhez siettem.
-Sziasztok srácok – vigyorogtam rájuk miközben egy puszit nyomtam Emmett ajkaira.
-Szia Liz – mondák kórusban.
-Én most ellopom Emmettet – mosolyogtam rájuk és a táncparkett felé húztam szerelmem. - Táncolsz velem? – kérdeztem szerelmem, aki csak vigyorogva bólintott.
-Még nem is táncoltunk együtt – suttogta nyakamban, miközben már hatalmas kezeit a csípőmre rakta és lassan lépkedtünk a lassú számra.
-Pedig nagyon jó – nyomtam egy csókot ajkaira. – Nagyon szeretlek Emmett Cullen – motyogtam ajkainak.
-Én is szeretlek - puszilt bele a hajamba.
-Jaj, Istenem, olyan édesek – halottam meg nővérem hangját pár perc múlva.
-Mindenki, aki még nem ment férjhez álljon mögém – sikkantott fel a nővérem. – Dobom a csokrot – vigyorgott rám. – Igen Liz te is, eljegyzés nem ér - elszakadtam szerelmemtől majd beálltam a lányok csapatába. Lux és Lora álltak mellettem, Lux mindenképp el akarta kapni, még Lorát hidegen hagyta ez az egész. És abban a pillanatban Nessie feldobta a csokrot, mintha lelassították volna az időt, úgy éreztem mintha valami filmet néznék, hiszen a csokor egyenesen felém szállt. Nessie bizonyára direkt csinálta, gondolkodtam egy percig, hogy hagyom, hogy Lux elkapja, de nem akartam Jake szívin fartust kapjon, szóval kinyújtottam a kezem és megfogtam. Pár lány csalódottan vizsgálta a kezemben lévő csokrot, de a többiek hangosan fütyültek – mint például Jared, Embry vagy Jake-.
Szerelmemet kerestem a tekintetemmel, aki vigyorogva nézett rám. Odalépkedtem hozzá és szorosan a megöleltem. Olyan jó volt, végre egy esküvőn úgy ott lenni, hogy nem szakad meg a szíved a sok szerelmest látva. Hiszen most már, örökre itt volt nekem a Macim.

Már épp alkonyodni kezdett, mikor Emmett a tengerpert felé kezdett húzni. Majd mikor már csak pár méterre voltunk a tengertől, leült és az ölébe húzott.
Pár percig csöndben kémleltünk a tengert majd megéreztem tekintetét az arcomon én is felé fordultam és pár percig egymást bámultuk.
-Lizi!! – sikkantott fel egyszer csak Alice mellettem. – Már vagy ötödször szóltam. Nessiejék indulnak – lépett mellém és megragadta a kezem és maga után húzott a sok ember között szalonozva.

Mikor megérkeztünk Nessiehez és Jakehez ők csak mosolyogva megölelgettek engem.
-Vigyázz rá – suttogtam Jacob fülébe.
-Csak óvatosan – vigyorgott kajánul szerelmem.
-Emmett! – szóltam rá, de közben mosolygásra is késztetett. Olyan kis perverz, ilyenkor úgy megcsókolnám és simogatnám…. Oké, Elizabeth Swan térj vissza a jelenbe. – Ráztam meg a fejem, hogy elfelejtsem azokat a képkockákat.
-Sziasztok –mosolygott rám a nővérem, majd beszálltak a feldíszített kocsiba, amit Seth vezetett.
Mindenki boldogan integetett a mi kis párosunknak, akik csak úgy falták egymást a kocsiban, mikor már azt hitték nem látjuk őket. Szerelemem mellém lépett és szorosan magához ölelt. Nem mondott semmit, de már éreztem mit szeretne azt, amit reggel ígértem neki, de akkor eszembe jutott, hogy segítenünk kéne az összepakolásban. Épp indultam volna el az egyik sátor felé, mikor Alice oda kiáltott nekem.
-Mennyetek csak, majd mi megcsináljuk – vigyorgott rám.
Pár pillanatig még gondolkodtam, hogy mennyire tolok így ki Alicel, de arra gondoltam majd kár pótlom egy vásárlással. Emmett már vigyorogva várt a kocsinak dőlve, annyira sexi volt. Itt helyben a magamévá tudtam volna tenni, mindenki előtt. De azért az elég ciki lenne, meg hát vannak kiskorúak is.
Szerelmem, úriemberként kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd ő is beugrott a helyére és már mentünk is a Cullen ház felé. Kitartóan a fákat bámultam, amik mellett elhajtottunk, hiszen tudtam, hogy ha most az én sexi macikámra nézek, a kocsiban fogunk egymásnak esni.
A pár perces út most olyan volt, mintha órák teltek volna el. Hiszen már annyira otthon akartunk lenni. És akkor végre megpillantottam a Cullen villát, Emmett hirtelen lefékezett a ház előtt és én kiugrottam, szerelmem abban a pillanatban már mellettem is volt és szorosan nyomott neki Edward Volvojának. Szenvedélyes csók csatába kezdtünk, de nem álltunk meg itt. Emmett hatalmas kezei bebarangolták a ruhámon keresztül testemet, majd keze a ruhám alá is becsúszott és lassan végig simított combjaimon, a vérem pezsegni kezdett, a bőröm libabőrös lett és nem vágytam másra csak, hogy eggyé váljunk.
-Cica, be kéne mennünk – suttogtam Emmett rekedtessen és felkapott a karjaiba és így rontottunk be a házba.
Szerelmem velem a karjaiban száguldott fel az emeletre, miközben én nyakár csókolgattam. Egyszer csak megáll és a falnak nyomott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Pár perc múlva szerencsésen bejutottunk a szobánkba, ahol rögtön az ágyra löktem kedvesem és a ruhám kikapcsolása után ráültem csípőjére és lassan mozogni kezdtem rajta. Így ruhán keresztül s éreztem kőkemény férfiasságát, amely ölemnek feszült. Remegő kezekkel gomboltam ki ingjén a gombokat, majd ledobtam az ágy mellé. Lassan végigcsókoltam kidolgozott izmain, aminek a látványától is felizgulok, nem hogy még így simogasson is, ahogy most szerelmem tette.
Gyorsan lekaptuk magunkról a maradék ruhánkat a nagy hévben, majd magamba vezettem Emmett kőkemény férfiasságát és a csúcsig meg sem álltunk.
-Szeretlek - suttogta Emmett a fülemben, mikor már mindkettőnk lélegzete visszaállt a normális ütembe.
-Én szeretlek, de még mennyire – mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

A novelláról, amelyről szavazást indítottam:
A szavazás eredménye:

elolvastad-e? :)	39 (76%)
beleolvastál csak?:/	7 (13%)
csak szavaztál?:(	0 (0%)
meg se nyitotad? :O	5 (9%)
írtál komit? - //miért nem?// :'(	0 (0%)

És akkor a költői kérdés, amire választ várok! Miért 2 komit kaptam? Oké, ez egy dolog. Hiszen nem kapcsolódik a történethez, nem vagyok annyira jó, hogy csak szimpátiából írjatok 2 sort. Értem. Elfogadom.
DE a karácsonyi novella, amely a történethez kapcsolódik 3 komit kapott. 157 rendszeres olvasóból 3 komizott. Karácsony este bűntudatom volt, hogy nem készülök nektek semmivel, akkor még 11-kor összedobok egy frisset és ez a hála?:O Ti nem akadnátok ki?

Valamint, hogy valami jóval is szolgáljak. Kezd beindulni a novellás blogom, mindenkit szeretettel várok: