NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D

Sziasztok! Napok óta egy ötletet forgatok a fejemben. Nézzétek meg mi lett belőle.:D A blog még csak most kezd alakulni,de szeretném ha mihamarabb beindulna. Izgatottan várok mindenkit!

NOVELLÁK DÓRI MÓDRA :D

KÖSZÖNET és kiakadás / :D és :'(

Sziasztok babáim:D
Nagy örömöt közlök veletek, mert második lettem a novella versenyen.:)
Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek, aki elolvasta. És főleg akik rám szavaztak:D
Szeretném, ha írnátok róla véleményt, hiszen mint már sokszor hangsúlyoztam, ez volt az első igazi novellám és KÍVÁNCSI VAGYOK a véleményekre. Kritika nélkül elég nehéz fejlődni..:S Ezzel szerintem mindenki egyetért és bizonyára vannak, akik ezt az egészet leszarják és ezt se olvassák...:/Megértem azt is. Szóval, aki kíváncsi rám az mondjon valamit, aki nem az úgyse jutott el eddig a sorig. Köszönöm, hogy végig olvastad - ha nincs időt, csak egy smilet a chatbe. Csak mutassátok, hogy érdekel ez az egész, mert amúgy nem erőltetem magam.
Bocsi, elég fáradt vagyok, lehet majd később kitörlöm vagy átírom ezt az egész bejegyzést.:)
Pusziii (L)
ui.. oldalt van egy kis szavazás, ha komira nincs időd legalább itt jelezd.:) thanks:)

Karácsonyi meglepetés 3 .

Lehet unalmas, de ez nem mindennapi fejezet lett:D

Szóval sziasztok drágáim!
Kilenc óráig úgy gondoltam, hogy nem tudok ma már összehozni nektek egy ajándékot, de olyan bűntudatom volt...:D Hihetetlen mit hoztok ki belőlem, és rá kell jönnöm imádlak titeket:) Még ha kevés az a nyomorult komment is, akkor is:D Ez a z utolsó karácsonyi ajándék szerintem.:D De ki tudja, vannak hirtelen ötletem:D Szóval köszönöm az éves szereteteteket és , hogy itt voltatok. Rengeteg, nagyon jó barátot szereztem a blog által. Szóval már megérte:D Innentől lehet uncsi lesz: - de muszáj kiírnom magamból -
Alice: ő volt az első igazi blogger/twilight imádó barátom és hosszú hetek óta nem beszéltünk már, de valahogy olyan barátság alakult ki köztünk, hogy most is tudnánk mindenről beszélni. Köszönöm Alice, életem egyik legjobb nyara köszönhető nagy részben neked:D
Nyinyke: veled is elégé megkopott mostanság a barátság - időmértékben - és ez főként rajtam múlt. Sajnálom, de azért köszönök mindent. Hogy beleírtál a töridbe és hogy összevesztünk - véresen komolyan XD - Kellanon.:D
Evcu: talán te vagy a legsorsdöntőbb, de ez nem csak a blog miatt volt és és és tudod mit érzek. Szeretlek és nagyon boldog napokat töltünk együtt.:D Majd szilveszter ;) Like:D Köszönök mindent:P
Dorcy: veled mostanság kezdtünk el barátkozni és egy igazán jó fej csajszi vagy.:D Ez biztos, sokat fejlődtél írás terén is:D És őszintén szólva, ma / tegnap mondtál nekem olyan dolgokat, amik miatt még szinpibb lettél:D Ez a barátság szerintem sokáig fog tartani.:D

A köszönetáradat után, pedig következzen egy nem túl hosszú, de azért boldog karit kívánó fejezet a tollamból. Nem hosszú, de nekem elégé tetszik.:D Remélem kapok pár komit, mert ilyeneket nem szoktam írni:D BOLDOG KARÁCSONYT!

Boldog karácsony, együtt!

„Boldog karácsonyt!”
Olvastam végig a táblát a sokadik bolt ajtaján. Huszonnegyedike reggel van, de az emberek még mindig ajándékokért szaladgálnak. Igaz a legtöbben fenyőfát veszik meg ma – állapítottam meg miközben az embereket vizsgáltam, akik elég idegesnek tűntek a szeretet ünnepén.
-Nem hiszem el, hogy pont egy ilyen görcsöt kellett venned! –sikított fel abban a másodpercben egy nő mellettem. A hírtelen feltörő hisztérikus hangjától megugrottam kissé, és kirázott a hideg. Bár már elég hideg volt így is a mínuszok röpködtek napközben, nem hogy éjszaka. Az éjszakák nagyon nehezek voltak, főleg így télen. Nyáron akár sátorban is elaludtunk Nessivel, de most rettegtünk, hogy egyik reggelre megfagyunk.
-Drágám, semmi baja annak a fának. Tökéletesen fog állni a nappaliban – válaszolt kedvesen a férj, igen félt a felesége reakciójától.
-Nem hiszem el, hogy rád semmit sem lehet bízni. Én veszem meg az ajándékokat, én sütök, főzök és takarítok. Te meg egy nyüves fát nem tudsz megvenni! – ordibált a nő már eléggé kikelve magából. Ha tudná, hogy mekkora ajándék, hogy ő süthet, hogy van egy nappalija, ahol a kandallóban tűz lobog és meleget áraszt. Én csak egy vastag takarót tartottam kezem között, amit egy boltból loptam. Nem volt könnyű feladat, és amúgy meg utálok lopni, de attól nagyon jól megy. Általában csak Nessinek szoktam ilyen úton beszerezni dolgokat, meg persze magamnak pár fontos dolgot. Épp az egyik pláza felé igyekeztem, Nessivel oda bújtunk meg, legalább napközben melegben legyünk.
Szalonozva a sok vásárló között, akik meleg szövetkabátban voltak, a fejükön divat sapkával és egy nagyon szép, de látszólag nem valami meleg sállal. Igen, ők úgyis beülnek a kocsiba, feltekerik a fűtést és haza mennek, a meleg házukba, ahol fenyőillat kavarodik a sütemények aromájával, ahol azon veszekednek milyen görbe a fa. Mi meg? Szakadt kabátban, vastag – már többször feljavított- és számunkra nagy sapkában voltunk. Szemeimről minden második percben fel kellett toljam, hogy kilássak alóla. Nővérem ugyan azon a padon ült, amin hagytam és a plüssmackót szorongatott a kezében. Igen ő volt, Edward a maci. Őt még anyutól kaptunk ez az, amit sosem hagyunk el ez ad erőt nekünk, hogy éljünk tovább, hogy van valahol egy édesanyánk.
-Szia – ültem le Nessie mellé, aki kitartón maga elé bámult. Órákig így ültünk én pedig csak azon gondolkodtam, hová mehetnénk a hideg elől. Novembertől februárig ez volt a fő gondolatom, utána pedig az, hogy mit együnk. Nővérkém kitartóan bámulta az embereket körülöttünk és láttam szemeiben a sóvárgást egy olyan életre, amilyen nekik van. És nekünk talán soha nem lesz.
Én nem voltam féltékeny, sőt még irigy sem. Egyszerűen elfogadtam, hogy más olyan helyre szültetik, hogy van apukája –ami nekünk nincs -, hogy minden karácsonyt a családjával tölt. Nekünk is volt ilyen karácsonyunk, Bellával és Victóriával, de nekünk csak két ilyen ünnep adatott.
-Itt maradhatnánk! – szólalt meg Nessi hírtelen, engem visszahozva a jelenbe.
-Lehet kiraknak minket – húztam el a szám.
-Elbújunk – mosolygott el angyalian. Olyan gyönyörű volt még koszos ruhákban is, sokkal szebb volt, mint én. Hiszen ő általában kétszer annyit evett.
Bebujtunk egy-egy óriás virágláda mögé és reménykedtünk nem fognak minket megtalálni.
Este nyolc órakor már csak a takarítók járkáltak fel alá az üzletben és Nessivel már órák óta ott ültünk összekuporodva és reménykedve, hogy meleg helyen tölthetjük a szentestét.
-Menjél nyugodtan Tom, az asszony már ki lesz készülve, hogy lekéstél az ajándékozásról – nevetett egy férfi, aki éppen Nessie előtti virágokról szedte le a száraz leveleket.
-Áh, köszi Nicolas, az asszony legalább hamarabb kinyír – nevetett, majd kilépett az ajtón, de én csak Nessit és azt a manust bámultam, aki karácsonyi dalokat dudorászott és már indult is a következő virághoz mikor egy barna levél leesett a kezéből, lehajolt érte és akkor már tudtuk Nessivel lebuktunk, nővérkém rám nézett majd futni kezdet az ajtó felé.
-Takarodj innen! – üvöltött fel az ember. – Nyomorult csőlakó – kiáltotta, miközben Nessie már kiért az ajtón én is felpattantam és szaladtan utána.
-Nem kellett volna kijönnöd. Legalább neked meleg karácsonyod lett volna – mosolygott rám, miközben egy könnycsepp legördült az arcán.
-Nem hagylak egyedül, hiszen karácsony van – öleltem át szorosan. Miközben magunkra teríttettem a délelőtt szerzett pokrócot. A várost jártuk, melegebb hely után kutatva mikor Nessie egyszer csak leült a macskaköves utca közepén.
-Liz, nehogy azt hidd, valahova beengednek minket – nevetett fel miközben végig feküdt a kövön.
-Nessie állj fel! Tovább kell mennünk, itt megfagyunk – megfogtam kezét és felhúztam volna, ha engedi.
-Liz, nem fogunk meghalni – mosolygott rám bíztatóan.
-Oké, de szeretném, ha lennének ujjaink még jövőre is – nevettem fel. Ez volt a legjobb megoldás nevetni a helyzetünkön, nevetni a nyomorunkon. A könnyek csak arcunkra fagytak volna.
-Úgyis visszanő – kuncogott miközben felült és felhúzta mellkasához lábait és összebújva melegedtünk.
Már vagy húsz perc eltelt így csendben ülve, a villanyoszlopokon világító csillagok bevilágították az egész utcát és lassan elkezdett esni a hó. Nessievel egymásra néztünk majd hangosan nevetni kezdtünk…
-Emlékszel tavaly ilyenkor hol voltunk? – kérdezte pár perc múlva.
-Igen. Egy vasútállomáson - bólintottam, kissé értetlenül nem nagyon értettem, hogy miért is kérdi.
-Pontossan. Emlékszel mit csináltunk? – kérdezte egyre nagyobb vigyorral az arcán és a szeretet csillogott a szemében.
-Mesét mondtunk– mosolyogtam, mikor magam elé idéztem azt a meghitt estét. Igaz, hogy emberek járkáltak rajtunk reggel mikor felébredtünk, de nagyon jó karácsony volt. Talán az egyik legjobb, az első anyuék nélkül.
-A gyufa árus kislányt – mosolygott, ez volt a kedvenc mesénk. Hiszen ez nem pompáról, hercegről, királykisasszonyról szólt. Ez rólunk szólt és igaz volt.
-Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány…* - kezdtem el mesélni Nessie hozzám bújt és csukott szemmel hallgatta. Egész éjszaka fent voltunk, hogy nehogy megfagyjunk, majd hajnaltájt nővérkém elaludt vállaimon.
Mondhatnám azt, hogy rossz életem van, de ezt mondja az a nő is, aki szerint a férje által választott fa görbe volt. Értékelnem kell azt, hogy nem vagyok egyedül. Mert nem a pénz fontos, nem a karácsonyfa, nem a finom sütemények, sőt még nem is a meleg kandalló, hanem a szeretett, ami imádott nővérem szeméből sugárzott karácsony éjjelén. Egy igazi boldog karácsonyunk volt, együtt.

*A kis gyufaárus lány: ez egész történet itt:)

Karácsonyi meglepii 2.

Sziasztok! Egy újabb karácsonyi meglepetés Evcutól nektek:D
Már régen megbeszéltük, vagyis felvetettem a témát az én drága barátnőmnek, hogy mi lenne ha írna egy kis novellát a Swan lányokból :D ÉS Ő megtette:D És mily meglepő nem épp egy boldog részre esett a választása. Na, de tessék olvasni: egyenlőre csak linkről, de lehet majd a blogra is feltöltöm:D Komikat várunk:D ÉS kérem, aki még nem szavazott a novellámra az tegye meg.:) Köszönöm az eddigi szavazatokat is.:) Örök hála (L)
Evcu ajándéka

Karácsonyi meglepetés 1.

ITT! /http://angels1996.blogspot.com/
Sziasztok egy kis meglepetéssel jelentkezem . :)
Remélem minden olvasó elolvassa:D Szóval egy kis novellás verseny, ez az első beküldött novellám és remélem a három leányzó közül rám voksoltok.:) Akkor biztos erőre kapnék és többet írnék, de ezt nem mondtam..:D Szóval Evcu hírdette meg a pályázatot. 3 - an jelentkeztünk és szerintem szép novellák születtek. Ha van kedvedet három véres karácsonyhoz akkor hajráá!

És sajnálom, hogy Edwarddal így elbántam, de a fantáziám.:/
-megértitek ha elolvassátok-*
Boldog karácsonyt kívánok, sok sok ajándékkal, de a legfontosabb a boldogság ne feledjétek.:P

*nagyon szépen kérek minden igazi "rajongómat", ha vannak még olyanok.:D Hogy írjanak nekem kritikát, hiszen abból tanul az ember::)Köszönöm (L)

Rászolgálva - 15. fejezet

Ezt a fejezetet Evinek küldöm, mert rengeteget segített nekem.:) Ez is hozzájárult a gyógyulásomhoz :P

15. fejezet - Furcsa esküvő

És akkor Nessie hírtelen a fülemhez hajolt és suttogni elkezdett …

-Mi történt veled? – kérdezte szemében fény csillant. Értetlenül pillantottam rá, nem értettem miről beszélünk.
Edward fapofával vezetett, Alice pedig a tükörben vizsgált minket.
Ekkora megszólalt a fejemben.
-Nem úgy volt, hogy később jöttök haza a nászútról? – kérdezte hangja a fejemben.
-De – motyogtam vissza. Az volt a baj, hogy fejben még annyira sem tudtam titkolózni.
-Elmeséled? – kérdezte miközben megszorította a kezem és a szemembe nézett.
-Majd megbeszéljük, az esküvő után – mosolyodtam rá erőltetetten.
-Igazságtalan vagy – nézett rám morcosan. – Sosem engeded, hogy segítsek, és így nagyon nehéz – mosolyodott el.
-Sajnálom – motyogtam a fejünkön kívül.
-Terhes voltál és elvetéltél – bámult ki az ablakon.
-Honnan tudod? Emmett elmondta? – kaptam karja után és idegesen vizsgáltam az arcát.
-Éreztem – mosolygott rám szomorúan. – Nagyon sajnálom, de kissé mérges is vagyok. Ha nekem lett volna ilyen gondom nem szerettél volna velem lenni? – kérdezte miközben a kocsi tetejét bámulta, hogy nehogy elsírja magát.
-Igazad van. És köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem át szorosan.
-Én örülök a megtiszteltetésnek, hogy a nővéred lehet. Liz új életet kezdtem, próbálok megjavulni és neked tartozom a legtöbbel, amit meg akarok hálálni. Szóval kérlek engedj közel magadhoz. Tudom, hogy közben bejött a képbe Jake és Emmett. De nem szakadhatunk el, kérlek ne szakadj el tőlem én nagyon sajnálok mindent.
-Ne hülyéskedj Nessie. Nincs mit meghálálnod, szeretlek és mindannyian máshogy fejezzük ki az érzelmeinket. Miattam nem kell megváltoznod.
-Tudom, hogy sosem kérnéd ezt tőlem, de tudom, hogy így sokkal jobb lesz – mosolygott szorosan megölelt ismét.
-Oké, most már mosolyt kérek. Pár percen belül férjhez mész – vigyorogtam rá.
-Igaz – vigyorgott.

Edward érdeklődve pillantott hátra én meg csak mosolyogva bólintottam, hogy minden okés.

Narrátor
Bella mosolyogva nézte végig, amint szerelme és első szülött lánya, az oltár felé igyekeznek a régi barátja dédunokájához. Uh elég bonyolult egy helyzet. Talán minden helyreáll – gondolta. - Nessie sorsa már rendezve lesz Jake mellett? Remélem, hosszú boldog életük lesz. Persze tudtam, hogy sosem mennek a dolgok kifogástalanul. Hiszen ha minden tökéletes lenne, nem tudnánk értékelni. A vigyorgó Lizre pillantott, aki féltékenység és irigység nélkül csak boldogsággal, szeretettel és büszkeséggel nézett nővére felé. Gyönyörű volt Nessie, meg kell, mondjam mindennapokban is gyönyörűek voltak, de most... Az apjuk sem volt ronda vámpír, hozzám képest pedig sokkal szebbek voltak. Szerencsére. De hát egy anya erre csak büszke tud lenni – folytatta a gondolatmenetét Bella.
Mindig is erre vágytam, hogy ők ketten, Nessie és Liz boldogok legyenek. Találják meg a párjukat és mégse szakadjanak el egymástól. A múltban rengeteget hibáztam, hiszen sokkal több időt tölthettem volna a lányokkal, de önző voltam – hibáztatta magát Bella, komolyan ez fertőző? Túl sok időt tölt Edwarddal, két ilyen ember egy családban már szegény Jaspernek is sok volt, aki Bellára sandított és jelentőségteljesen nézett szemeibe, hogy végre nyugodjon le. Bella jó kislányként az esküvőre koncentrált és jegelte az önmarcangolást. A pap beszéde egyszerű, de nagyszerű volt. Miután mindketten kimondták a bizonyos „Igent!” Majd a pap mosolyogva kijelentette, hogy csókolják meg egymást, vadul estek egymás ajkainak.
Az első, aki megölelte őket Liz volt, bár ez mindenki számára logikus volt. Majd Edward és Bella is araszolni kezdett feléjük a Black családdal együtt, hogy gratulálhassunk.
Miután Emmett és Liz arrébb álltak, helyet engedtek nekik.
-Annyira örülök nektek – ugrott Jake nyakába Lux.
-Örölök, hogy örülsz hugi – nevetett Jacob is.
-Sok boldogságot - ölelte meg Bella a lányát, aki mosolyogva simult karjaiba, majd Edwardéba is.
Vagy egy órába telt még mindenki gratulált az ifjú párnak.
Vámpírok és alakváltók keveredtek össze, a két ellenséges faj között az esküvő hatására teljesen megtört a jég.
Adam, aki már jóképű tinié érett mosolyogva ökörködött a La Pushi srácokkal, mintha csak testvérek lennének. Esme és Carlisle nagyon örültek, hogy fiúk jól érzi magát, bár kissé tartottak is a helyzettől, hiszen az eddig elszigetelt tiszta lelkű Adam belecsöppent az életbe. Tudták, hogy a La Pushi srácok sem rosszak, de azért egy tucat hormonban bővelkedő tini srác több kárt tud okozni egy szem fiúkban, mint a Cullen család aránylag nyugalmas otthona.
Lucy mosolyogva pukedlizett mindenki előtt, elsősorban talán miatta tört meg a jég a farkasok és a vámpírok között. Az aranyos és csodaszép tündér mindenki szájára mosolyt csalt aranyos koszorúslányruhájában pedig úgy mutatott, mint a mesék hőn szeretett királykisasszonya. Alice és Jasper hol lányuk után szaladgáltak, hol kisfiúk mellett foglaltak helyet. Daniel elég fura jelenség volt, ezt mindenki tudta és féltek is a dologtól, főleg a Alice.
-Kicsim? Biztos nem akarsz játszani a többiekkel? – simított végig anyukája a csöppség kezén. Azt hitte rossz anya, hiszen gyerekei elég szélsőségesen viselkedtek. Lucy folyamatosan pörgött mindenkivel összebarátkozott, sőt néha már kicsit sok is volt, ez eddig nem is lett volna akkora baj, de Daniel ennek az ellentéte volt. Alice úgy érezte, ő a hibás talán máshogy viselkedett a lányával ez által Daniel úgy érzi nincs vele foglalkozva.
-Alice tudnál segíteni?! – kiáltott oda Liz neki.
-Mingyárt jövök – adott egy csókot szerelme ajkaira és kisfia homlokára és már szalad is unokahúga segítségére.
Jasper vizsgálgatta fia érzelmeit, nem tudta mi lehet a gond. Mindig is tudta, hogy Daniel komolyabb, mint a társai, de hogy ennyire ez már nem normális. Oké, mi normális, ami velünk kapcsolatos? – tette fel magában kérdést. Daniel érzelmei nem árulkodtak semmi negatívumról, sőt egy inkább boldog volt. Figyelte az embereket és néha mosolyogva kommentálta apukájának. Jasper kezdett rájönni, hogy fia igazán különleges és ez nem baj. Vagyis valószínű így nehéz lesz a kis csöppségnek, de ezeket a géneket örökölte tőlük. Szóval ez van és kész.
Lux, Emily, Lora és Emma mosolyogva szolgálták fel az ételeket persze Liz és Alice segítségével. Minden a megtervezett ütemben történt. Miután minden kikerült az asztalokra, Alice óvatosasan kirakatta a fiúkkal a hatalmas tortát. És odaadta Jacobé kezébe a kést, az ifjú pár nevetve együtt vágta fel az első szeletet, amit együtt fogyasztottak el. Vidám hangulatban nevetgélve Jake baráti körében és persze a csöndben meghúzódzkodó, de aktívan mosolygó család jelenlétében.
A következő szeletet Liz kapta, aki megtisztelve érezte magát.
-Köszönöm – ugrott a szerelmesek nyakába. – Imádlak titeket.
-Rögtön szeret minket, ha tortáról van szó – nevetett fel Jake.
-Nem úgy gondoltam – nevetett Lizi. – Bár van benne valami – kacsintott a rézbőrű srácra. Majd megindult szerelme felé és mosolyogva ölébe ült.
-Nah, biztos nem kérsz? – tolta Emmett felé a villa tartalmát.
-A szádról szívesen elfogyasztom - hajolt szerelme ajkaira a nagy mackó.
-Hmm – mutatta ki tetszését Liz is.
E közben mindenkinek– ,aki evett – jutott a kezébe a tortából és pezsgőből. Koccintottak ez ifjú párra és mindenki nevetve elfogyasztotta a maga étel adagját, ami persze mindenkinél mást jelentett.
És akkor kilépett az egyik sátorból Rose azaz Lilien. Nem nagyon figyeltek rá, hiszen nagy volt a kavalkád, bár szerelme rögtön vigyorogva mellé lépett és átkarolta a derekát és megindultak az ifjú pár felé. Mikor pár méterre voltak tőlük Emmett hírtelen hátra kapta a fejét, hiszen ismerős illatot sodort felé a szél. Pontosabban régi párja illata volt, vagyis nem az, kicsit más. Farkas szaggal keveredett illat volt. Abban a pillanatban akadt Liz torkán a finom édesség és hangos köhögésbe kezdett. Persze erre mindenki rájuk kapta a tekintetét, hiszen hányszor nyel félre egy félvér? Miután Liz egy pohár pezsgővel lecsúsztatta a tortát mindenki Sam és Lilien kettősére nézett. Következő pillanatban Nessie barátnője nyakába ugrott.

Bella szemszöge
Tátott szájjal álltam és néztem Roselit. Teljesen új külsőt öltött, ami kifejezetten elnyerte a tetszésem.
A haja barnára volt festve, egy rövid farmernadrág és egy trikó volt rajta. Olyan természetes volt, és ahogy Sam átkarolta a derekát. Sam átkarolta a derekát? Pont Sam? A vigyorgó fiú arcára néztem, aki megbabonázva vizsgálta a mellette álló vámpírt. Ez a megbabonázottság, nagyon hasonlított a… bevésődéshez? Egy farkas és egy vámpír? Bevésődtek. Szentséges Úr Isten.
Liz hangos köhögésbe kezdett és mindenki oda kapta a tekintetét. Csak mi vámpírok voltunk meglepődve Rose jelenlététől. Mindenki minket vizsgált, féltek a reakciónktól. Meghiszem azt én is féltem volna a helyükben.
És akkor még Nessie a nyakába is ugrott Rosenak. Most ez komoly?
Alapjáraton nem volt semmi bajom Roseval, azon felül, hogy a lányaimnak lehetett volna jobb élete, ha ő nincs, de hát ez mellékes. Hiszen bármennyire hibáztatjuk, a lányaim életét annyira én is elbasztam mint ő. Szóval nem mondhatok semmit.

Lilien szemszöge
Mindenki engem bámult, nem volt egy kellemes érzés. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Most elszúrom a legjobb barátnőm esküvőjét. Liz mellé léptem, bocsánatot kell kérnem tőle és persze a régi családom összes tagjától.
-Nehogy közelebb gyere! – morgott rám Emmett és maga mögé rántotta Lizt. Szerelmesen óvta Őt, TŐLEM.
-Nem akarom bántani – suttogtam, mélyen Liz szemébe.
-Emmett – sipított végig ex férjem karján. – Hagyd – lépett elő Elizabeth, de szorosan tartotta Emmett kezét. Ahogy hoszzú éveken keresztül én tettem. Nem voltam féltékeny, hiszen nekem ott van Sam. Csak rettentő furcsa volt.
-Nagyon sajnálok mindent. Tudom, nem old meg semmit, de én tényleg sajnálom. A leveleket is – nézetem Bella felé, majd a régi családomra. – hogy megfosztottalak titeket tőlük. Tudom, nem sokra mentek ezzel az egésszel, de sajnálom és megváltoztam.
-Mit akarsz tőlünk Rose? – lépett elő Edward.
-Szeretné, ha megbocsátanátok neki – suttogta Nessie.
-Nessie te meg se szólalj – motyogta Alice. – Miért nem mondtad el? – tette fel Alice a kérdést Nessienek.
-Én kértem rá, sajnálom – motyogtam és lehajtottam a fejem. – Nem kérek tőletek semmit, csak hogy viseljetek el engem köztetek. Sammal a La Pushba költöztünk szóval lehet, néha találkozunk – motyogtam az asztal lapját bámulva.
-Sammal? – tette fel a kérdést Liz. – Bevésődtetek? – hangja meglepett volt, de semmi rosszindul vagy gúny nem volt benne.
-Igen – mosolyodtam el és szerelmemre néztem.
-Szuper – motyogta Emmett.
-Szóval ennyit akartam – motyogtam majd arrébb húztam szerelmem.
-Lilien! – szólt utánam Liz. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolygott rám.
Pár percig sokkolva álltam. Lilien? Nem haragszik?
-Honnan? – kérdeztem értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolygott rám barátságosan.
-Köszönöm – suttogtam majd behúztam Samet az egyik sátorba.
-Ezt megúsztuk – motyogta ajkaimnak.
-Szerintem is elég jól ment – motyogtam és egy csókot nyomtam az ajkaira.

Liz szemszöge
Mindig Nessie érdekit néztem egész életembe. Volt mikor megérdemelte volt mikor nem. Nagyon jól tudtam, vagyis kiolvasottak alapján gondoltam, hogy jogosan bízik Roseben, azaz Lilienben. Szóval miért most kezdjek igazságtalan lenni?
-Lilien! – szóltam utána. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolyogtam amennyire csak tudtam.
Pár percig sokkolva állt.
-Honnan? – kérdezte értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolyogtam barátságosan.
-Köszönöm – suttogta majd behúzta Samet az egyik sátorba.
-Liz? – nézett rám szerelmem miközben értetlenül vizsgált.
-Majd megérted – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam ajkaira, pár másodperc múlva feleszmélt és visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt.

Nessie szemszöge
Annyira boldog voltam, hogy eljött Lilien, bár igazán jöhetett volna előbb. A családom bizonyára haragszik rám, hiszen az „ellenség” mellé álltam és megint nem voltam családközpontú, de már azt hiszem bezsebeltem a rosszkislány trófeát – Liz és köztem kiosztott versenyben – akkor meg is tartom. Liz megbocsátott, mindig is ilyen volt. Azt hittem már fordult a kocka, mióta összejött Emmettel – persze érthető lett volna- de nem. Imádtam a nővérem és sosem tudtam elképzelni sem, hogy csinálja, mi lehet a titka. Rá néztem és Emmettre, amint vadul csókolóznak. Nem nagyon illett a helyzethez, de mégis ez volt kétség nélkül a legjobb megoldás. És persze jobb ötlet híján követtem a példájukat én is szerelmem ajkaira hajoltam és vadul csókolgatni kezdtem. Jake, egy picit később kapcsolt, de jobb később, mint soha alapon nyelvünk vad táncba kezdett egymással.

14.fejezet

14. fejezet -Előkészületek

Mosolyogva figyeltem szerelmem arcát miközben álmában nevemet suttogta. Mikor már teljesen biztos voltam, hogy mélyen alszik befektettem az ágyba. Persze előtte rá húztam az egyik pólómat és egy bugyit.
-Szeretlek Emmett – nyitotta ki mosolyogva a szemét.
-Aludjál csak szerelmem – cirógattam meg arcát.
-Olyan helyes vagy – vigyorgott rám, még mindig teljesen magánál.
-Te pedig részeg – csókoltam meg a homlokát.
-Csak féltékeny vagy, hogy te nem lehetsz – kuncogott miközben mellkasomhoz bújt.
-Én csak szerelemittas vagyok – csókoltam meg a fejét.
-Hmm. És még én vagyok részeg? – kuncogott majd pár pillanat múlva aludt is tovább.

Pár perccel később idegesítő kishúgom lépett be az ajtón.
-Sajnálom – suttogta megbánást színlelve.
-Köszönöm hugi – mosolyodtam el. – Nem, nem azt – tudtam, hogy mire gondol, hogy a fantasztikus szeretkezést köszönöm neki. De, nem. Nem csak – Köszönöm, hogy pár órára normális fiatalok lehettek.
-Normális azt jelenti, hogy részeg? – kérdezte értetlenül.
-Esetünkben igen – mosolyogtam.
-Bárcsak Edward is így fogta volna fel – mosolygott, majd mellénk lépet és megpuszilta szerelmemet és engem is.
-Megfog békélni nyugi – suttogta Liz.
-Hé nem ér hallgatózni – nevetett fel Alice.
-De máskor Emmettel, akarok bulizni menni – ásított, majd kómásan kikelt és megindult a fürdő felé.
-Minden oké? – kérdeztem mikor már az ajtóban állt.
-Persze – mosolygott majd belépett a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót.
-Jaket akarom! – hallottam meg Nessie hangját lentről. Ő mintha jobban kilenne, mint Liz. Bár ha a kutyus két farkával itt lenne…
-Mennem kell - sietett le Alice.

Hosszú percek teltek el mióta szerelmem elveszett a fürdőben.
-Liz, minden oké? – léptem az ajtó mellé.
-Igen – lépett ki mosolyogva. – Nem haragszol, ha alszok még? – kérdezte miközben egy puszit nyomott arcomra.
-Ha holnap kiengesztelsz… - suttogtam a fülébe majd nyakamba kaptam és óvatosan lefektettem az ágyba.
-Amúgy milyen volt a legénybúcsú? - kérdezte miközben a fejét mellkasomra hajtotta.
-Hát elment. Jake nem nagyon élvezte az elején, de a vége felé – nevetettem fel.
-A pia meghozta a hatását – kuncogott mellkasomat ölelve.
-Meg, de nálatok is – nyomtam egy csókot a homlokára. - De most már aludj szerelmem.
-Uncsi a dumám vagy mi van, nagyfiú? – suttogta már félálomban.
Pár perc múlva légzése lelassult és mosolyogva aludt reggelig.
Kopogásra kaptam fel a fejem.
-Szia – suttogta Jasper. – Alice küldött, hoztam kávét Lizinek – mosolygott rám majd letette a kávét az éjjeliszekrényre.
-Kösz tesó – vigyorogtam rá.
-Újabb esküvő, nehéz napom lesz - mosolygott és közben leült az ágy szélére. – Igazság szerint már azt várom mikor lesz a tiétek – vigyorgott, miközben szerelmem arcára nézett.
-Hidd el én is – vigyorogtam. Nagy öröm lett volna nekem, ha már papíron is csakis az enyém Liz.
-Nem gondoltam volna rólad – nézett rám miközben olyan vizsgálom-az-érzéseidet tekintete volt.
-Mit is? – kérdeztem értetlenül.
-Hogy egy félvérrel, félig emberrel leszel… – vizsgálta Liz arcát.
-Muszáj mindent harapófogóval kihúzni belőled? – kérdeztem izgatottan.
-Liz nagyon megváltoztatott téged. Örökké hálás lesz neki az egész család – tettem vállamra a kezét.
-Oh fiúk?! Ma hármasba nyomjuk? – nézett kajánul rám szerelmem.
-Liz, viselkedj józanul – mosolyogtam rá. Pedig elég féltékeny lettem, ha belegondoltam, hogy Jasper hozzáér Lizihez úgy.
-Józan vagyok, és köszönöm a kávét – nézett Jasperre. – Alicenek.

Lizi szemszöge
-Szájbabaszott, kurva életbe! – halottam meg nővérem kiáltását.
-Nyugalaom semmi baj – csitítgatta Alice, ekkor már én is mellettük álltam.
-Nincs semmi baj? Nincs semmi baj? – vált hisztérikussá Nessie. Nem értettem mi baja van, még szembe nem fordult velem, szemei alatt lila karikák éktelenkedtek és szomorúan csillogott a szeme.
-Nessie! Figyelj rám – léptem mellé és kezdtem törölgetni a könnyeit.
-Lizi, erre a napra várok mióta megszülettem, több mint, negyven szájba baszott éve és nézz rám, mint egy fáradt kurva – suttogtam miközben összerogyott.
-Dehogy is - motyogta Alice és simogatni kezdte a hátát. A ki pöttömnek meg bűntudata volt.
-Nessie, szóltam rá hangosabban a kelleténél, kissé megugrott majd felnézett rám. Alice is kérdőn bámult engem. – Elhiszem, hogy nem úgy nézel ki, mint ahogy kiszeretnél. Aláírom, nem tagadom, nem festesz a legszebben – Alice meghökkenve bámult. – De, ha sírsz, és nem veszünk kezelésbe semmivel sem lesz jobb – mosolyogtam rá és felhúztam Alice székébe, ami már a tükör előtt volt. – Most pedig becsukod a szemed és mire kinyitod, te leszel a legszebb a világon – nyomtam egy puszit az arcára.
-Biztos? – kérdezte remegő ajkaival.
-Most komolyan nem hiszel Alice erejében? – vontam fel a szemöldököm. – Mindjárt jövök én is – mosolyogtam majd megpusziltam ismét és kilibbentem az ajtón.
-Liz? - nézett rajtam értetlenül végig Adam. – Szerintem egy kicsit túlöltöztél – kuncogott.
-Mi? – néztem rá értetlenül, majd lenéztem magamra. Emmett pólója és egy bugyi volt csak rajtam.
-Legalább fellettél avatva – mosolyogtam egy puszit nyomtam az arcára és már szaladtam is fel.
-Minden oké? – kérdezte aggódva szerelmem.
-Nessien látszik, hogy jól szórakoztunk tegnap – mosolyogtam szerelmemre, majd én is a tükör elé léptem és – rajtam is – ráztam meg a fejem.
-Szerintem ma is gyönyörű vagy – lépett mögém szerelmem és a tükörben szemembe nézett.
-Elfogult vagy – ráztam meg a fejem. Egy csókra hátrafordultam majd beszaladtam a fürdőbe. – Emmett kérlek, ma ne gyere be, mert akkor nem lesz esküvő – nevettem fel mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Egy csókra még szerelmemhez léptem majd beugrottam a zuhany alá.
Öt perc múlva már Emmett ölében ülve szürcsöltem a kávém, miközben apró csókokat váltottunk.
-Liziii! – halottam meg Alice hangját.
-Megyek már! – szóltam vissza. – Emmett, kérlek, akkor menny a La Pushba anyu már ott van, neki kell segítened és ne vesz nekem össze a srácokkal – szóltam rá dorgáló hangon.
-Tudom, mindent megbeszéltünk már tegnap és jó kis fiú leszek – mosolygott és nyakamhoz hajolt és belepuszilta.
-Akkor méltó ajándékot kapsz cserébe – nyomtam egy puszit felfelé görbülő ajakira. – Szeretlek, ha bármi van, hívjatok – mondtam, de már Nessiék felé siettem.
Arcán egy fehér pakolás volt közben Alice a haját csavarta. Alicre mosolyogtam és egy köszönömöt tátogtam neki.
-Hugi – suttogta Nessie.
– Itt vagyok – suttogtam a fülébe. – Minden rendben, anyu és Esme már a La Pushban vannak.
-És a gyerekek? – kérdezte meglepetten.
-Emilynél – mosolyogtam. Miközben én is a tükörben vizsgáltam arcomat. Faszán nézünk ki.
Három óra múlva már Nessiere húztuk fel a ruhát. Gyönyörű volt.
-Most nyisd k a szemed – tapsikolt Alice.
-Aztaa –suttogta. – Ti tudtok valamit, köszönöm – lépett mellénk és szorosan megölelt minket.
-Nehogy elsírd magad – sikkantott fel Alice.
-Most megcsinállak gyorsan téged – rántott bele a székbe Alice. Fél óra múlva már a ruhámat húztam fel még Aliceis összekapta magát. Persze neki ment a legkönnyebben, neki nem kellett három réteg alapozót a fejére kenni. Mázlista.
Már a fiúk is öltönyben sorakoztak a nappaliban. Esme felöltöztette a gyerekeket is. Vagyis a hangokból ezt vontam le, mivel már két és fél órája nem léptem ki a szobából, de most. Muszáj volt megnéznem Emmettet, már nagyon hiányzott és hogy jól öltözzön fel nekem.
-Váóó – vigyorgott rám Adam. Majd Edward mosolygott rám elismerően, mellém lépett és megölelt. Egy olyan igazi apai ölelés volt, ami nagyon jól esett, talán ez volt az első ilyen. Megszerettem Edwardot, még volt bennem egy kis szálka anyu miatt, de a békesség miatt legyőztem és most már kifejezetten megkedveltem.
-Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe és nekem könnyek gyűltek a szemembe. Sosem volt apám, de talán majd egy kis idő múlva Ő lesz.
-Köszönöm – mosolyogtam és lehajtottam a fejem. Pár pillanat múlva összeszedtem magam és Emmettet kerestem.
-Fent vannak Jasperrel – motyogta Edward. Kicsit nehezen viselte el, hogy Emmett a legfontosabb számomra, de megértette. Gyorsan feltipegtem az emeletre, már amennyire engedte ezt a tíz centis sarkam.
-Sziasztok srácok – léptem be az ajtón. – De jól néztek ki – mértem végig mindkettőjüket, persze szerelmemen többet elidőzött a tekintettem. – Alice nemsokára kész van és mehetünk is – mosolyogtam Japer felé, aki mosolyogva bólintott. – Jól nézel ki – vigyorgott elismerően majd elindult lefelé. Szerelmem mellé léptem, kicsit megigazítottam a nyakkendőjét majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Többször kéne öltönyt hordanod – mosolyogtam.
-Neked, meg többször kéne semmit sem hordanod – suttogta ajkaimnak. – Gyönyörű vagy, cica – lágyan megcsókolt majd elhúzódott. Kissé meglepődve bámultam rá, hogy mi lehet a gond. – Ha most elkezdjük, nem hiszem, hogy sok minden marad a ruhából – kacsintott rám, majd megfogta a kezem és lefelé kezdett húzni.

Emse és Carlisle már elment a gyerkőcökkel, anyu épp Nessievel beszélgetett, Alice pedig toporogva nézegette az óráját Jasper pedig műmosollyal az arcán nézett minket.
-Alice – suhantam vámpírsebességgel barátnőm felé.
-Mond, hogy nem felejtettünk el valamit! – sipított, abban a percben Emmett kihúzta Jaspert az előszobába és beszélni kezdett neki valami autóról. Tudta mit kell tenni.
-Nem felejtettünk el semmit. Vagyis te elfelejtettél valamit – álltam meg, miközben mosolyogva bámultam. Arca ijed formába ugrott és idegesen nézett rám.
-A férjedet – öleltem át. – Alice, minden a legnagyobb renden, ha valami egy picit másképp lesz, például késünk öt percet semmi sem lesz. Ez egy esküvő és élvezni kell, aki meg nem várja meg a menyasszony, az meg rosszul jár – mosolyogtam rá.
-De ez egy fontos esemény Liz, te ezt nem értheted. Az első esküvőnek tökéltessenek kell lenni, mindenhol virágok, gyönyörű ruha, csodálatos …..
-Állj le Alice! Ami előre megszervezhető volt megvan. A hangulat és a cselekmények az embereken múlnak. Kérlek, nyugodj meg és szeretlek – öleltem át szorosan. – Mindent köszönök – suttogtam fülébe. Majd löktem egy kicsit rajta Jasper irányába – nyugtassátok le egymást, egy picit.
Szerelmem mosolyogva lépett mellém és mosolyogva lerántott a kanapéra, persze az ölébe húzva.
Szerelmes pillantásokat váltottunk és apró csókokkal nyomatékosítottuk érzéseink. Igaz, nem a mi esküvőnk volt, de teljesen szerelmes és izgatott hangulatban voltam már most. Meg hát az sem semmi, hogy az ember egyetlen nővére férjhez megy. Hmm.
-Khm, khm – lépett be Edward a szobába. Megmosolyogtam még mindig, hogy menyire zavarban van, ha előtte szerelmeskedünk Emmettel, de hát majd egyszer csak megszokja.
Pár perc múlva Nessie lépkedett le a lépcsőn. Gyönyörű volt, nem csak a ruha, a smink és a haja, hanem a szemei is. Igazi boldogságról és izgatottságról árulkodtak. Tökéletes, és egyben a világ legszebb menyasszonya volt.
-Huha – kurjantott fel szerelmem, amin én csak mosolyogtam. – Kutyuli-mutyuli összefogja rosálni magát – nevet fel.
-Emmett! – löktem oldalba, miközben próbáltam elfojtani a nevetésem.
-Indulás! – sikkantott fel Alice. – Jasperem, induljatok Bellával és Emmettel –nyomott egy csókot Alice szerelme ajkaira, én is ugyanezt tettem és ők már sehol sem voltak.
-Mi besegítünk a kocsiba – mosolyogtam nővérkémre. Öt perc múlva már mi is a La Pushba tartottunk. És akkor Nessie hirtelen a fülemhez hajolt és elkezdett suttogni…

Ruhák:

Nessie:

Alice és Liz:
Lucy:

Megjegyzés: megjött a várva várt fejezet, remélem mindenkinek tetszik.:) Sajnálom, hogy csak most, de ez van.:) Komikat várok:) Puszi, đóri