Rászolgálva - Együtt jobb

Meghoztam a várva várt fejezetet. :) Evinek, a pénteki buli miatt;) Jó volt együtt, szeretlek, és vigaszdíj a szombat miatt.:/ És Alicenek, hogy minden nap beszél velem pár szót:)
A komik összegyűltek a 6. fejezetnél, DE ezek a 6 szavas komik...XD Nem az, de ennél rövidebb nem megy? Mostantól csak az a komi számít bele, ami meghaladja a 10 szót x).
Köszii:)

7.fejezet - Együtt jobb

Liz szemszöge
Lefagyva ültem szerelmem karjaiban. Mi lehet otthon? Mit csinálnak ezek?
Haza kell mennünk.
Az összekulcsolt kezeinkre néztem, és meggondoltam magam. Hiszen mi is megérdemelnénk még pár napot. Főleg szerelmem, hiszen erre vártunk és olyan boldogok voltunk itt ketten, és most már hárman. Simítottam végig kissé gömbölyödő pocakomon.
Nem ennek a reakciónak kellett volna lenni a családban. Azt hiszem, nem ezt érdemeljük, én mindent megtettem a többiek boldogságáért, de ők… Tudom, hogy nem direkt csinálják, de nagyon rosszul jött ki. Nem ezt érdemeljük.
Mostantól kezdve nem Alice, Edward, Lucy vagy mit tudom én kinek a helyzetét fogom nézni. Mostantól Emmett és a kis pocaklakom lesz a fontos.
-Haza menyünk? – nézett rám kérdőn szerelmem.
-Ne – ráztam meg mosolyogva a fejem.
Tudtam, hogy jobb lenne az otthoniaknak ha otthon lennénk.
-Nagyon szeretlek – ölelt magához Emmett. Nem értettem, hogy hogyan jött most ez ide, de nagyon jól esett.
-Én is – pusziltam meg.
-Szerintem mennyünk haza – mosolygott félszegen, kezét pedig a hasamra csúsztatta.
-Nem tudom – ingattam a fejem.
-Én is mérges vagyok, hiszen neked köszönhetjük a boldogságunk, nem csak én, mindenki… - szorította ökölbe a kezét oldalamnál. – Nem ezt érdemeltétek – körözött ujjaival hasamon.
Könnyeim lassan eleredtek. Nem voltam annyira szomorú, de nem tudtam bent tartani őket.
-De a lelked mélyén haza akarsz menni – mosolygott rám.
Haza akarnék? Segíteni rajtuk? Akik így fogadták, hogy életem álma teljesül? Hogy Emmett apa lesz?
Igen, haza akarok. Hiszen biztos csak nem voltak a toppon. Örülnek nekünk csak ilyen volt a szituáció.
-De csak holnap délután – vigyorodtam el kajánul.
-Benne vagyok - hajolt ajkaimra és vadul csókolni kezdett.
Victoria szemszöge
Mosolyogva futottam Dávid mellett, de mégis feszült voltam. Jól esett közelsége, és örültem, hogy kettesben vagyunk, bár ő biztosan nem így érez irántam.
Mit szeretne tőlem? Aki Bella életére akart törni anno? Aki több száz ártatlan embert megölt?
-Hmm – szippantott bele a levegőbe.
-Szarvasok, keletre – mosolyogtam el én is.
A méreg már gyűlt a számban, lassan elengedtem magam és átvette az állat a vezetést a testem felett. Egy állat voltam, aki ölt. Csak úgy tudtam életben maradni, és nem embereket ölni, hogy ezekkel az aranyos álatokkal oltom a szomjam. Szuper.

Tíz perc múlva már egy faágon üldögéltem.
Dávid és én, játszottam el a gondolattal. Képek játszottak le fejemben. Hol megcsókoltam, hol szorosan hozzábújtam, hol szeretkeztem vele, hol nevetve beszélgettünk.
Nem történhet meg, ez egy álom. Egy álom, ami sosem válik valóra.
Soha, ne mond, hogy soha. Mindig ezt mondom a betegeimnek, de a saját magam sem tudtam így gondolkozni. Főleg nem Dáviddal kapcsolatban.
-Vic? – hallottam meg a nevem maga mellől. Dávid mellettem ült, szemei arcomat fürkészték.
-Hmm? – kérdeztem mosolyogva.
-Elbambultál. Mire gondoltál? – mosolygott.
-Semmire – vágtam rá rögtön.
-Aham – nevetett. – Túl gyorsan rávágtad.
Ennyit arról, hogy a vámpírok jól tudnak hazudni.
Percekig egymás arcát fürkésztük. Olyan személyes volt, olyan „pattognak a szikrák” hangulatom volt. Vagy pattogtak is? Legszívesebben ajkaira hajoltam volna. Mintha az ő tekintete is számon akad volna meg. Lehet, hogy ő is..? Nem, soha. Vagy mégis? Nem, lehetetlen.
Most hol van az a Victoria, aki mindent átlát? Gyere elő valahogy.
Közeledni kezdet arcom felé. Lassan, iszonyatosan lassan. Talán?!
Pár másodpercet félve, mégis boldogan éltem meg. Mígnem bal keze hajamhoz nem nyúlt és húzott ki belőle egy apró levelet.
Nem, nem akar. Vic téged senki sem akar. Leugrottam az ágról és a Cullen villa felé vettem az irányt.

Vanessza szemszöge
Mosolyogva öleltem szerelmem nyakát. Következő pillanatban már nem volt rajtam felső.
-Akarlak – suttogta kéjesen nyakamba.
Mielőtt bármit mondhattam volna ajkaimat egy sokkal jobb és intenzívebb játszmába kezdtek az övéivel.
Lassan bebarangolta keze a felsőtestem. Magát is megszabadította a felsőjétől. Persze, nem ellenkeztem, hiszen gyönyörű felsőteste még jobban felkorbácsolta vágyaimat.
Fordultunk egyet, így én kerültem felülre. Kezemmel végig simítottam kidolgozott felsőtestén, míg ő nyögve jelezte, hogy tetszik neki. A kezemmel bejárt utat szám követte, míg kezeimmel megfosztottam nadrágjától.
Következő pillanatban már megint én voltam alul, és rajtam sem volt már nadrág. Kezei lassan simogatták combjaimat, majd egyre feljebb haladtak. Lassan lecsúszott lábaim közé majd nyelvével kezdett kényeztetni legforróbb pontomon.
Nyögdécselve vergődtem az ágyon, míg ő lent dolgozott. Éles fogaival óvatosan beleharapott, majd egyik ujját magamban éreztem. Már nem vergődtem, kezemmel a lepedőt szorítottam.
Pár pillanat múlva másik ujja is belém került, én pedig már tudtam nincs messze az orgazmusom.
-Gyere – húztam fel és szakítottam le róla az alsót. – Nem bírom tovább.
Neki sem kellett többször mondani és már belém is csusszant. Lassan, érzékien mozogni kezdett bennem. Majd átfordítottam és „meglovagoltam”.
Morogva értük el a csúcsút pár perc múlva. Hideg mellkasára dőltem és kapkodtam a levegőt, bár már rég nem volt rá szükségem.
Lassan kinyitottam a szemem és teljesen ledöbbentem.
-Jerry! – sikkantottam.
Szerelmem is felugrott. Körülöttünk mindenhol tűz volt. Az egész szoba lángolt.
Szerelmemre néztem, tudtam itt a vég. Meghalunk.
-Valahogy ki kell jutnod – vizsgálta körbe a szobát.
-Nélküled nem megyek! – öleltem át, és akkor belobban az ágy széle is.
Gyorsan ledobtam a takarót a szoba másik felébe.
-Valahogy ki kell jutnod! – üvöltött.
-Jerry – simítottam kezem a mellkasára. – Sajnálom, de vége – bújtam mellkasához.
-Nem halhatsz meg – szorított magához.
-Tűz az egyetlen ellenségünk, nem tehetsz semmit – csókoltam meg lágyan. – Szeretlek. Örökké veled leszek. A szívem benned él. Lehet, hogy a túloldalon találkozunk.
-Én is szeretlek – suttogta majd hirtelen felkapott és kezeibe zárt és beugrott a tűzbe. A ház mellett értem földet és hallottam, hogy ordít fel. Hallottam, hogy hal meg életem szerelme. Meghalt…
Zokogva ültem a fűben. Nem érdekelt, hogy meztelen vagyok, nem érdekelt semmi. Ha ő nincs velem.
Inkább meghaltam volna vele, minthogy nélküle éljek.
-Vanessza! – hallottam meg egy férfihangot, ami nagyon hasonlított… Kevin hangjára.
-Mit keresel itt? – kérdeztem erőtlenül. Bár nagyon nem érdekelt, hiszen Jerry halott. Meghalt, értem, nélkülem.
-Szerinted? – nevetett fel.
-Mi a faszt akarsz? – kérdeztem hisztérikusan. - Miért nem segítettél? Hiszen biztos érezted. Miért nem segítettél?! – üvöltöttem a képébe.
-Hülye vagy? – nevetett, majd három férfi lépett ki a bokorból, benzines kannákkal a kezükben.
-Miért?! – ugrottam neki. – Miért? – üvöltöttem, ahogy csak bírtam.
-Öljétek meg – lökött fel. – Ne. Még egy picit szórakozzatok vele.

Két napon keresztül végig bennem járt valamelyik állat fasza. Hányni tudtam volna magamtól. Jerry? Miért tetted ezt velem? Mikor ölnek már meg? Kérdeztem magamtól már vagy ezredjére.
-Oké. Elég volt! Öljétek meg! - halottam meg Kevin hangját.
Végre! Éles fájdalmakat érzetem, majd egyszer csak megszűntem létezni. Porrá lettem.

Szeretlek:)

Nagyon szépen köszönöm Evi:)
Imádlak és bocsáss meg nekem:/
Hülye picsa voltam / vagyok:(

Aki még nem tudná, Evi, ez egyik olvasóm. Az osztálytársam, padtársam és a legjobb barátnőm, már majdnem csak a tesóm:) (L) És egy írótársam is: http://angels1996.blogspot.com/.
Imádlak minden poszton, köszönök minden percet, amit veled lehetek:) Örök hála, és sose engedlek el..:P

Én is nagyon szeretlek, és mindenkinek ilyen barátnőt kívánok, mint Ő.:)
Szép kodósnapot mindenkinek;).


Frissről: valószínű szombat este lesz, egy hosszabb verziós vagy kettő.

Rászolgálva - Terhes vagyok

Sziasztok emberek! Megérkezett egy nap késéssel a fejezet!:( Sajnálom. DE hosszabb lett, mint szokott.:) És szerintem nem mindennapi fejezet, nem várt reakciókkal;) Köszönöm a hétvégét Evinek, neki küldöm.:)(L)

6.fejezet - Terhes vagyok

A tükör elé léptem és észrevettem a változást külsőmön. A hasam kissé gömbölyű volt és a melleim valamivel nagyobbak, de hiszen, ez azt jelenti, hogy… terhes vagyok.
-Szerelmem? – hallottam meg Emmett aggódó hangját.
-Öhm… Minden oké – suttogtam miközben kezemet a hasamra csúsztattam. – Szerintem terhes vagyok… - suttogtam szerelmem szemeibe bámulva. Nem tudtam volna húzni az időt hablatyolással, ki kellett mondanom.
Teljesen lefagyott, pár percig csak állt és hitetlenkedve bámult. Nem tudtam, hogy most mi történt, talán nem szeretné?! Következő pillanatban már ölelő karjaiban voltam, óvatosabban fogott, mint eddig bármikor.
Nem szóltunk egy szót sem, nem volt mit mondanunk egyszerűen bámultuk egymást. Sokkal bensőségesebb volt, mint bármilyen szó, vagy tett.
Mindig is tudtam, hogy Emmett ilyen érzelmes, és hogy így is ki tudja fejezni a szerelmét.

-Itt az ideje, hogy egyél – kapott fel és áttrappolt a konyhába. - Mit szeretnél enni? – hajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra.
-Hm – gondolkodtam el. – Tojást – sikkantottam fel.
-Kérése számomra parancs, hölgyem – vigyorgott és már törte is fel a tojásokat.
Vigyorogva vizsgáltam minden mozdulatát.
-Miután ettél felhívjuk Carlislét – jelentette ki szerelmem.
-Oké – mosolyogtam és fejem a konyhaasztalra tettem.
-Álmos vagy? – kérdezte mosolyogva Emmett, már a tojásokat kevergetve.
-Egy picit – mosolyogtam.
Mosolyt dobott felém.

Pár pillanat múlva már a rántottámat fogyasztottam, szerelmem szemben ült velem és vigyorogva vizsgálta az arcomat.
-Kérsz még? – vette el az üres tányért előlem.
-Nem, köszönöm – álltam fel és a hűtőhöz léptem. Kivettem egy doboz narancslevet, majd párat belekortyoltam.

Emmett szemszög
Mosolyogva vizsgáltam szerelmem, aki még mindig csak egy szál törölközőben állt előttem. Terhes. Babánk lesz. Leírhatatlanul boldog vagyok, már fél éve várunk a csöppségre. Tudtam, hogy ez minden vágya szóval kétszeres az öröm.
Bár rettentően féltem szerelmemet. Hiszen hallottam Alice, és Esme fájdalmát. És nem volt kellemes, és nem is tudjuk, hogy az ő terhessége hogy zajlik hiszen, háromnegyedvér a baba.
-Felkapok valamit és jövök – szalad be a szobába.
Gyorsan beragadtam a mosogatógépbe a dolgokat, összepakoltam és szerelmem már előttem állt.
Egy szürke trikó és egy fehér rövidnadrág volt rajta, haját a fejbúbjára felcoffozta, nagyon sexi volt.
Lágyan megcsókoltam, majd a nappaliba húztam magam után.
A telefon a nappali asztalon volt, szerelmem a kezébe vette, majd ölembe ült.
-Szeretlek Emmett – csókolt meg.
-Én is cicus – öleltem át szorosan a derekát.
-Olyan boldog vagyok – hajtotta fejét a mellkasomra.
-Én is - csókoltam bele a hajába. – Telefonáljunk – nyomtam egy apró csókot szájára. Ő pedig már a telefonját hangosította ki.
-Sziasztok! – sikkantott bele Alice rögtön.
-Alice – ijedt meg szerelmem.
-Mindenki itt van! – mondta rögtön idegesítő húgom.
-Oké – suttogta szerelmem. Biztatóan rám nézett, én pedig mosolyogva megöleltem.
-Már nagyon hiányoztok! – mondta Lucy. – Adam teljesen megbolondult – suttogta nagyon halkan, de valószínű mindenki hallotta.
-Ti is nekünk – mondtam, mielőtt a kis Alice balhézni kezd.
-Terhes vagyok – hadarta szerelmem.
A túloldalon hallgatás.
-Ez olyan romantikus. Cuki szigeten… Bár már mikor elmentetek tudtam – nevetett Lucy.
-Gratulálok – suttogta Adam majd mintha ajtó csapódott volna. Liz ijedten rezdült egyet.
-Adam?! – hallottam meg Esme hangját. Majd újabb ajtó csapódás.
-Gratulálunk – hadarta Alice. – De nem látom milyen nemű lesz, ez tökre nem ér.
-Nyugi nincs semmi gond - mondta nyugtató hangon Jasper. Nem tudtam, hogy nekünk vagy Alicenek szól.
-Majd Bellát és Nessiet is hívjátok fel – mondta Edward.
-Persze – suttogta szerelmem.

Edward szemszöge
Bella lánya, aki olyan mintha az én lányom lenne terhes, a fivéremtől. Nekem ez egy picit sok. Talán túl sok is. Bella egy papírra írta mit kell mondjak, hiszen az Liz számára meglepetés lesz, hogy Bella már itt van.
Adam teljesen kivan borulva, amit teljesen megértek. Valamelyest magamat látom benne, bár lehet ez csak badarság. Szerintem egyedül érzi magát mivel mindenki szerelmes, meg aztán Lucy és Daniel gyerek hozzá képest. Valahogy nem tudunk vele zöldágra vergődni, neki csak Liz kell. Nagyon hiányzik neki, amit teljesen megértek.
-Majd Bellát és Nessiet is hívjátok fel – olvastam a cetli tartalmát fel.
-Persze – suttogta Liz.
Bizonyára megviselte a dolog Adammal, hiszen ő is viszont szerette.
-Szerintem összekéne házasodnotok előtte – rikkantott fel Alice.
-Mi?! –hallatszott pár pillanattal később a válasz.
Nem gondoltam, hogy Alice a legmegfelelőbb témával váltott.
-Hát, nem lenne jó úgy anyuka lenni, hogy előtte feleség vagy?! – kérdezte meglepetten húgom.
-Szerintem ebbe ne szólj bele anyu - nézett fel a kissrác anyukájára.
-Daniel! – sikkantott Lucy. – Mit képzelsz? – esett neki testvérének Lucy.
-Lucy! – ragadta meg a kezét Jasper.
-Jasper! – sikkantott Alice.
-Nyugodjatok meg – lépett oda Carlisle.
-Lucy. Szerintem most próbálj megváltozni, mert még aranyos kislány vagy elnézik neked ez elkényeztetet cuki pöttön szerepet, de ez nem lesz mindig így.
Daniel, nagyon diplomatikus volt, mint mindig. És egyet értettem vele, Lucy és Alice néha már nagyon sok volt.
-Baszd meg! – sikkantott Lucy. Majd Alice karjaiból kiugorva neki esett öcsének, aki nem védekezett. Honnan hal ilyeneket?
-Gyerekek! – sikkantott fel Alice.
Jasper lekapta Lucyit fiáról. Daniel vére lassan lecsöppent a padlóra. Carlise rögtön mellé lépett és felkapta a fiút. Felszaladt vele a vizsgálóba, Alicel a nyomában. Szerencse, hogy Dávid épp vadászni van Victóriával.
-Ez volt az utolsó kisasszony! – térdelt le Jasper kislánya elé, aki pupillázva vizsgálta apukáját.
-Miért nem védte meg magát? – suttogta Lucy miközben egy könnycsepp kúszott végig arcán.
-Mert nem bántja a lányokat, főleg nem a húgát – lépett be Adam.
-Mi történik? – kérdezte Emmett idegesen a telefonba.
-Sajnáljuk, mi nem ezt akartuk – motyogtam.
-Mindenki jól van? – kérdezte Liz.
-Igen - mondta Adam. - Örülünk nektek, Carlisle megbeszél veletek a dolgokat.
Adam teljesen átvette az irányítást a dolgok felett. Carlisle kezébe nyomta a telefont majd megragadta Daniel kezét.
Jasper szemszöge
-Adam? Mit csinálsz? – lépett Esme Daniel keze után.
Mérges voltam, hiszen Lucy mostanában lehetetlenül viselkedik és Alice nem tesz ellene semmit.
-Nyugalom nem lesz semmi bajom – suttogta Daniel. – Nem úgy, mint neked – állt szembe Daniellel az udvar közepén. Most mit fognak csinálni? Hiszen akkor szoktunk Emmettel, vagy Edwarddal így csinálni mikor verekedünk…
Adam meg is indult Daniel felé, aki mosolyogva bámult. Mi a franc van? Indultam meg melléjük, mikor Daniel pillanatok alatt kilépett Adam elől, aki a földre esett.
-Héé, öcsi – nevetett, miközben felugrott a földről.
Meglepetten álltam meg pár méterre a fiúktól, mikor Daniel egy cseles mozdulattal a földre nyomta bátyát.
-Danielt nem kell félteni – nevetett Adam, miközben felállt és leporolta a nadrágját.
Adam már egy kisebb tininek tűnt, még Daniel körülbelül hat-hét évesnek.
Mindenki hitetlenkedve bámulta a párost, hiszen sosem láttuk, hogy egymásnak estek volna vagy csak szórakozásból verekedtek volna.

Liz ruhája:

Rászolgála - Egy újabb pár, egy újabb boldog nap, egy csoda

Sziasztok! Tudom nem nagyon hozom a frisseket, de heti egy is soknak tűnik számomra. Nem csak az idő miatt, hanem az energia miatt.:/ Sajnálom.
A fejezet Evinek megy, a legjobb barátnőmnek, a padtársamnak, az írótársamnak és egyben olvasómnak.:) Kis vigaszdíj a butyuta olvasóid miattxD Ja és nyinykének, hogy haladjon azzal a fejezettel:)

És persze mindenkinek sok erőt a sulihoz, én már most hulla vagyok:(.

5. fejezet - Egy újabb pár, egy újabb boldog nap, egy csoda

Sam szemszöge
Felugrottam a sziklára, emberi alakban maradtam. Nem volt szükségem a többiek gondolataira, nekem bőven elég volta a sajátom is. Sőt túl sok. A fejem hasogatott, a lélegzetem felgyorsult. Teljesen fel voltam dúlva. Bevésődtem egy vámpírba, aztán megbántottam, aztán elmentem mellőle.
Hogy lehetek ennyire hülye?!
Képek és kérdések zakatoltak a fejemben. Mit kellene csinálnom? Viszont szeret egyáltalán? Engem a bunkó korcsot? Nem hinném.
Adam szemszöge
-Jó reggelt! – sikkantott fel valaki mellettem.
-Alice hagyjál – húztam magamra a takarót, majd a fal felé fordultam.
Halk kuncogást hallottam.
-Lucy, te is hagyjál – húztam magamra még jobban a meleg takarót.
-Jaj, Adam. Olyan lusta vagy! – morcizott.
-Lucy! – ültem fel az ágyban. – Én nem bírom az ilyen cuki muki dolgaidat – gúnyolódtam. Nem tudom mi volt velem, sosem beszélem így vele. – Ez az én szobám, kérlek menny ki – emeltem meg a hangom. Csodálkozva bámult nagy barna szemeivel rám.
Majd sarkon fordult és kirohant a szobából.
Bevágtam mögötte az ajtót, majd visszafeküdtem az ágyba és az előbbi viselkedésemen gondolkodtam.
Tényleg elegem volt már Lucyból, hiszen tökidegesítő. Mindig mindenki csak rá figyeljen, mindig ő legyen a középpontban, mindig az legyen, amit ő akar.
Nem akartam gondolkozni. Nem akartam megbánni, amit tettem. Nem akartam így beszélni vele, de valakinek már meg kell mondania neki. Nem! Most alszom, nem érdekel mit akar!
Pár perc múlva, már az órát néztem, nem aludtam valami sokat. Vagyis, mégis, három óra telt el. Nem is éreztem magamon, hogy ennyit aludtam. Álmosan felültem az ágyban és anyut pillantottam meg magam mellett.
Rögtön beugrott Lucy meglepett és sértett arca.
-Szia – suttogtam. – Én sajnálom, meg minden – motyogtam a takaró szélét bámulva.
-Semmi baj szívem – ült le az ágyam szélére én pedig ölébe csúsztam és megöleltem derekát.
Bella szemszöge
Pár nap alatt teljesen beilleszkedtünk Daviddal alatt, először elég bizonytalanok voltak Alicék, de miután látták, hogy barátom önuralmával semmi gond, megtört a jég. Persze, nagy örömömre. De sajnos David azt mondta még egy hetet marad és tovább áll.
Edward mellkasán feküdtem épp, ő pedig mosolyogva vizsgálta az arcomat, miközben csupasz hátam simogatta.
-Szeretlek – suttogta a fülembe.
-Én is téged, nagyon – csókoltam meg mosolyogva.
Kopogás szakította meg a vad csókunkat.
-Sziasztok skacok! –lépett be Alice.
-Alice! – sikkantottam, míg magamra húztam a takarót.
-Jól van na, mintha… Áh, mindegy – vigyorgott.
-Miért jöttél? – kérdezte Edward.
-Mert tíz perc múlva jön valaki – kacsintott rám Alice.
-Ki? – ültem fel.
-Egy barátod! – szólt vissza a folyosóról.
-Vic!? – sikkantottam fel pár perc múlva majd kirobbantam az ágyból. Magammal húzva a takarót is. Így szerelmem pucéran feküdt az ágyban.
-Hmm – nyaltam meg a szám és rá kacsintottam, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd a gardróbban kerestem egy farmert és egy inget, egy magas sarkúval. Míg öltöztem szerelmem zuhanyzott én pedig a tükör előtt varázsoltam arcomat át. Kifésültem összekuszálódott hajam egy leheletnyi sminket raktam szemhéjamra és ajkaimra egy kis szájfényt.
Edward hátulról átölelte derekam, csak egy törölköző volt derekára kötve, izmos mellkasának még csillogtak a vízcseppek.
-Öltözz fel – csókoltam meg és beletúrtam vizes hajába. – És fésülködj meg – kuncogtam, majd elléptem mellőle.
-Héé, nehogy azt hidd, hogy csak így lerázol – lépett elém és mosolyogva ölelt magához.
-Szeretlek te örült – mosolyogtam.
Öt perc múlva már Edwarddal a nappaliban ültünk, vagyis ő én izgatottan izegtem mozogtam.
-Sziasztok! – lépett be barátnőm az ajtón.
-Vic! – sikkantottam fel és nyakába ugrottam.
Pár percig ölelgettük egymást, majd David jelent meg a lépcsőn.
-Te lennél Vic?! – lepődött meg. – Nem is mondtátok, hogy ilyen jól néz ki – mondta meglepetten.
Barátnőm zavartan bámulta az előtte álló barátom. Zavartan? A mindig magabiztos Vic? David és Vic? Össze kell őket hoznom.
-David vagyok – ráztak kezet.
-Vic – mosolygott.
Emmett szemszöge
Lizi halkan szuszogott mellettem én pedig mosolyogva vizsgáltam édes arcát, amely alvás közben is mosolygott.
Büszke voltam a fejemre, hogy boldoggá tettem. Hiszen tapintható volt, hogy mennyire boldog.
Végig futtattam tekintetem gyönyörű vonalain, amit csak egy vékony takaró takart, hiszen meleg volt itt a szigeten.
-Emmett? Mit szólnál, ha ma nem kirándulnánk? Ki sem akarok mozdulni a házból – csúsztatta végig apró kezét a vállamon.
-Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vigyorogva, persze már tudtam mit szeretne.
-Hmm, nem is tudom – fogta meg az állát. –Nehéz körülírni.
-Megmutatod? – léptem közelebb hozzá.
-Szeretnéd? - kérdezte miközben vékony kezeit nyakam köré fonta.
-Mindennél jobban – öleltem át karcsú derekát, és mosolyogva vizsgáltam, hogy nem éhezik mellettem, hiszen mintha picit hízott volna.
Pár perc múlva már az ágyban szórakoztunk. Isteni az ágyban is ez a lány. Simítottam végig vállain.
Kicsit beleremegett, de nem ébred fel. Mostanában többet alszik mint szokott, bizonyára nagyon kifárasztom szegénykémet.
Liz szemszöge
Arra ébredtem, hogy rettentő melegem van. Morcosan ültem fel az ágyban.
-Emmett! – suttogtam életem szerelme nevét.
-Mi a baj kicsim? - ült le velem szembe.
-Hiányoztál – bújtam karjaiba.
-Ne sírj – simogatta a hátam. – Mi a baj?
Sírok?! Miért sírok? Nem értette saját magamat.
-Semmi. Szeretlek – ültem az ölébe.
-Én is drágám – puszilta meg a nyakam.
Hosszú percekig ültünk így.
-Biztos, hogy minden oké? – kérdezte arcomat vizsgálva.
-Igen – mosolyogtam. – Elmegyek tusolni – pattantam fel majd a takarót magam után húzva indultam a fürdő felé.
-Nem kell megmosni a hátad? - kérdezte mosolyogva.
-Nem, köszi – léptem be a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a hideg vizet, irtó melegem volt.
Vagy húsz percig áztattam magam és kiléptem a zuhany kabinból.
A cuccaim felé léptem, keresni kezdtem valami ruha után. Hiszen még nem is mostam semmit, alig volt pár tiszta ruhadarabom. Mikor a naptáramhoz csúszott a kezem. Huszonkettedike piros karika.
-Emmett hányadika van? - emeltem meg a hangom, Emmett már az ajtóban is termett.
-Huszonnyolc – mosolygott.
Teljesen lefagytam, sosem szokott késni, inkább hamarabb szokott megjönni.
-Valami gond van? – kérdezte ijedten.
A tükör elé léptem és észrevettem a változást külsőmön. A hasam kissé gömbölyű volt és a melleim valamivel nagyobbak, de hiszen, ez azt jelenti, hogy… terhes vagyok.

Bella rucija:

Köszönöm a komikat:)
Sajnos nem biztos, hogy jövő héten tudok hozni fejezetet, de majd eldől.:/

Rászolgálva - Ő és én?

Sziasztok lányok! Megérkezett nagy nehezen a friss. Egy oldallal hosszabb lett mint szokott, remélem irtok páran komit!
Megkezdődött a suli ez miatt mint már említettem, nem tudok olyan sokszor frisselni. Sőt annak örülök, hogy néha tudok.:/
Sajnálom, de ez van.
Küldöm az össze olvasómnak, de még is a legjobban Evinek, a másik felemnek:)(L)

4. fejezet - Ő és én?

Lilien szemszöge
Zavartan álltam az ajtóban. Próbáltam mindenfelé nézni csak Samre nem. Percek teltek el, hogy én vagy a plafont vagy az indián stílusban berendezett nappalit bámultam.
-Öhm, üljünk le – motyogta idegesen.
Utál, hiszen számára csak egy büdös vámpír vagyok, aki a drága idejét fogyasztja. Álapítottam meg elszomorodva.
Biztos van barátnője – vizsgáltam vonásait, már a kanapén ülve -.
-Megváltoztál – nézte hajam és a ruhám.
-Hiszen nem is találkoztunk – néztem meglepve arcára.
-Öhm, tudod a fiúk gondolatait tudom olvasni mikor farkas alakban vagyunk – mosolygott zavartan.
-Inkább nem kérdezem, miket hallottál még – szólaltam meg pár perc múlva.
-Engem nem érdekel milyen voltál – csusszant közelebb hozzám térdünk már összeért.
Forró teste egyáltalán nem zavarta a jéghideg testem. Mosolyogva figyeltem mozdulatát.
-Van barátnőd? – csusszant ki a számon.
-Öhm, nincs – motyogta miközben a szőnyeg mintáit vizsgálta. – Neked? – kapta fel e fejét.
-Nincs – mosolyogtam fanyarul.
-Hol voltál az elmúlt fél évben? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Két barátomnál – mosolyogtam. – Nekik köszönhető a változás - mutattam végig magamon.
-Férfiak? – szorította ökölbe kezét, de nem nézett a szemembe.
-Igen – motyogtam.
-Lefeküdtél velük? – kapta fel fejét és az arcom vizsgálta.
-Mit képzelsz rólam? - álltam fel hírtelen.
-Én sajnálom – kapott kezem után. – De olyan gyönyörű vagy, és gondolom minden férfi a lábaid előtt hever.
-Miért, aki lány leáll veled te meghúzod? – sikkantottam fel.
-Inkább mennyünk – suttogta kint Nessie.
-Gyertek - suttogtam idegesen.
Álmaim férfia azt hiszi egy utolsó kurva vagyok, tök jó. Basszus több mint száz éve nem is aludtam, ergo nem is álmodtam.
Jake szemszöge
Nessie mindenképp esélyt akart adni Rosalienak. Nem értem szerelmem, hiszen főképp az ő életüket keserítette meg ez a banya. Legszívesebben darabokra szedném, de drága egyetlen csoda Samünk pont belé vésődött. Több baj lehet még ezzel a sráccal? Rosenek haja szála sem görbülhet, hiszen ő is egy bevésődés, de azért ez már durva. Most idetolja a képét? És mi jó kedvel beengedjük a La Pushba? Teljesen kész vagyok – dörzsölgettem gondterhelten a fejem.
-Ne izélj már! – ugrott elém szerelmem és vigyorogva egy csókot nyomott a számra.
Mostanában gyakran volt ilyen ugrándozós, nevetős, beszédes, aminek én nagyon örülök, hiszen úgy tűnik boldog.
-Olyan édesek lesznek együtt, Rose megváltozott. Nem láttad a haját? – szörnyedt el. – Olyan szép szőke haja volt, de a barna sokkal jobban áll neki - ugrándozott tovább.
-Ez nem ilyen egyszerű – lépkedtem utána.
-A szerelem nem egyszerű – vigyorgott és megfogta a kezem.
Közben hallottam, hogy Seth a közelben szaladgál farkas alakban. Kellett nekünk ez a szőkeség, aki most már barnaság…
-Miért, aki lány leáll veled te meghúzod? – sikított fel Rose.
-Inkább mennyünk – suttogta szerelmem. Épp a házat vizsgáltam, Nessi már a kezem szorongatva próbált húzni az ellenkező irányba.
-Gyertek – suttogta idegesen, de így is hallottuk.
Lassan beléptünk a szobába, Rose az ablaknál állt és a függönyt elhúzva bámult ki az ablakon.
Sam idegesen szorította össze kezét.
Szerelmem jelentőségtejesen rám nézett, majd Samre.
Épp kiléptünk a házból mikor Rose még utánunk szólt.
-Szóljatok Sethnek, hogy nyugodjon meg - lépések halk koppanása. Már jó messze jártunk, de még épp hallótávolságon kívül mikor hangos zokogás tört fel. Ez nem Nessie volt. Rose?! – tértem észhez.
Sam idegesen trappolt egy helyben, nem tudtam mit tegyen. Sosem láttam ennyire feszültnek.
-Szerintem még ne menj vissza – suttogtam.
-Elmegyek pár órára, gondolkodnom kell – indult ez az erdőben.
Nessie szemszöge
Lilien pár perc múlva a nyakamba borult és zokogni kezdett. Már vagy két órája hallgathattunk csendben, tudtam, hogy egy kis csendre volt szüksége, de most már vágjunk bele a lecsóba.
-Sam nagyon kedves – mosolyogtam. Mire felkapta a fejét. – Szép pár lesztek – kacsintottam rá.
-Mi? – nézett rám ijedten. – De, hogy? – értetlenkedett.
-Tudod, hogy Jake és én mikor és hogyan jöttünk össze? – kérdeztem.
-Valami vámpírtámadáson? – nézett rám értetlenül.
-Tudod, már ott bele szerettem – áradoztam. - Bele néztem a szemébe, és minden más kizáródott, csak ő, és a tiszta, tapintható szerelem.
Lilien gondolkodva figyelt.

-Ez farkas dolog. Bevésődésnek hívják – mosolyogtam. – Azt jelenti, hogy Sam párja te vagy.
-Vámpír vagyok Nessie – sikkantott fel miközben járkálni kezdett a szobában.

-Én is – vigyorogni kezdtem.
-De te csak félig – állt meg. – Ugye nem viccelsz? – kérdezte a szemimet fürkészve.
-Tetszik Sam? – kérdeztem hirtelen.
-Öhm, ja – mondta zavartan.
-Te is neki. Szóval hajrá – nevettem fel.
-Mi van? – lépett elém. – Nessie most komolyan beszélsz? Sam és én? Alakváltó és vámpír?
-Minden előfordulhat – mosolyogtam, majd szorosan megöleltem. – Üdv a családban – suttogtam a fülébe.
Victoria szemszög
-Victoria! Én nem mehetek oda. Nem azért, de te sem vagy egy nem tudom milyen családtag, de én? – nézett mélyen a szemembe Anna.
-Ne izélj már – nevettem. – Nem fognak kitenni téged – löktem oldalba.
-De azt fogják hinni, hogy veszélyes vagyok a gyerekekre – nézet rám okosan.
-De nem vagy az – néztem keményen szemibe.
-Egy hétre maximum. Utána megyek és keresek egy új családot – vigyorgott.
-Az az pasit – nevettem fel.
-Neked is kéne már valaki – fogta gondolkodva az állát. – Mondjuk az a Viktor, tudod, akivel egyik vadászatnál összefutottunk.
-Viktor? Nekem nem kell pasi Anna – léptem el mellőle.
-Olyan izmos vállai voltak. Áhh, de sexi volt. Összegyűrnék vele egypár lepedőt – révedt el a tekintete.
-Akkor miért nem szerzed meg te? – kérdeztem mosolyogva.
-Te tetszettél neki – suttogta a fülembe, majd vigyorogva elhúzódott.
-Ne viccelj már Anna – nevettem fel.
-Láttam. Én mindig látom az ilyet – mutogatott kezével.
-Aha, persze – kuncogtam zavartan.
-Hmm – szippantott bele a levegőbe. – Érzed?! – suttogta megsemmisülve.
-Vámpírok – suttogtam én is.
Pár perc múlva két srác lépett ki a fák mögül. Az egyik nagyon szemezni kezdett barátnőmmel. Mindkettőjük szeme barnán csillogott, az egyiküknek barna kissé göndör fürtjei voltak és elég komolynak tűnt hiszen ing és szövetnadrág volta rajta. A másik, aki kinézte a barátnőmet magának avagy fordítva, rövid barna haja volt, rajta egy farmer és egy fekete póló volt. Kifejezetten helyesek voltak.
-Öhm, Alex Corner vagyok ő pedig Stephen a fivérem – nézett rám mosolyogva és zavartan vizsgálta testvérét.
-Anna – mutattam a barátnőmre. – Én pedig Victoria vagyok – léptem mellé, majd kezet ráztam vele.
Alexxal pár percig beszélgettem, majd együtt indultunk tovább, nem akartam Cullenekhez velük menni, hiszen, nem tudathattam mennyire állnak ellen az emberi vérnek.
-Cullen?! – lepődött meg egyszer csak Stephen és Alex.
-Igen. Ismeritek őket? – kérdeztem.
-Hallottunk róluk – somolygott Alex.
-Nekünk mennünk kell – állt meg hirtelen Stephen.
-Anna is megy veletek! – sikkantottam fel.
-Tényleg? – vigyorgott Stephen.
Anna zavartan lehajtotta a fejét.
-Persze. Mehet ugye? – mosolyogtam.
-Persze – bólogatott Alex.
-Akkor sziasztok – öleltem meg mindenkit, és pár perc múlva már egyedül futottam a Cullen villa felé.

Kérlek írj pár sort.
Köszönöm.
ui.: kövi feji egy hét múlva.