BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Oldalak

2014. július 23., szerda

Rászolgálva - 21. fejezet


Sziasztok! Itt a következő fejezet is. Most egy jó darabig lehet nem tudok jelentkezni, gondolkodom a következőkön aztán majd írom :). Jó olvasást. :)



21. fejezet - Testvérek álma

Emmett szemszöge

Épp Liz gyönyörű arcát bámultam és hallgattam megnyugtató szívverését, mikor Edward halkan bekopogott az ajtón. Nem tudtam mire vélni, hogy mégis mit akarhat, hiszen hetek óta nem is beszéltem vele pár szónál többet. Ami elég szomorú volt, mivel már több évtizedet lehúztunk egymás mellett, amikor nem telt egy hét a nélkül, hogy leültünk volna egy pasis beszélgetésre. Tudom sosem gondolta volna rólam senki, de igazán figyeltem Edwardra mindig is. Tisztában voltam vele, hogy számára milyen nehéz az élet magányosan. Már akkor sem volt egyszerű mikor még nem is találkozott élete értelmével, a nagy betűs szerelemmel, de még az után... El sem tudtam képzelni, milyen lehet a szerelmétől, az ő Bellájától messze lennie. Csodáltam, hogy nem a haláláért könyörgött nap, mint nap és erőt vett magán a családja érdekében, és nem adta fel. Nem vesztette el önmagát, nem temetkezett önsajnálatba, a magányba. Nem lett belőle egy folyamatosan vérre szomjazó szörny, nem uralkodott el a feje felett - ekkora fájdalom hatására - az a bizonyos vörös köd.
Igaz, hogy nekem egész vámpír életem során ott volt Rose, aztán pedig pillanatok alatt összejöttem Lizzel. De mégis tudtam, milyen rossz magányosnak lenni. Végig, annyi éven keresztül azt gondoltam az volt a nagybetűs szerelem, amit Rose iránt éreztem. Azt gondoltam, hogy megtaláltam azt, amit Carlisle Esmében, amit Jasper Aliceben. Aztán mikor végre tudatosult bennem, hogy az csak vágy, vonzalom volt köztünk. Szerettem Roset, de nem szerelemmel. Elvarázsolt a külcsín.
-Beszélhetnénk? - szólalt meg végre Edward, végig szerelmem alvó arcát bámulta, aki mint egy édes kiscica bújt az oldalamhoz.
-Persze, egy pillanat - feleletem fivéremnek, majd óvatosan kimásztam éltem asszonya mellől. Megigazítottam rajta a takarót, majd egyik tincsét füle mögé törve egy csókot nyomtam az ajkaira. Egy utolsó pillantás után megindultam Edward után. A házban csend uralkodott, csak Jasper és Alice halk beszélgetését lehetett hallani, én pedig szó nélkül követtem Edwardot a szobájába.
Miután beléptem rögtön bezárta mögöttem az ajtót, én pedig adtam a lazát és levágódtam a sarokban lévő kényelmes fotelba. - Mi a helyzet, öcsi? - kérdeztem, miközben mosolyogva arcára pillantottam. Legbelül inkább csak annyit mondtam volna neki, hogy csessze meg. Tömören, szépen ennyi mondanivalóm volt felé. Én is, mint a család összes többi tagja is végig az ő oldalán volt bármilyen döntést hozott, próbáltunk neki segíteni, amiben csak tudtunk világ életünkben. Igaz, nekem nem volt képességem, ami érzékelhettem volna a hangulatát, az érzéseit, de ennyi együtt töltött év után, már nagyon jól kiismertem. Ő pedig, hetekig bosszankodott azon, hogy összejöttem Lizzel és ha nem is mondott semmit, csak rám nézett azzal a tekintetével, amiben benne volt minden. Liz féltése, az én elítélésem, a megbotránkozás, a hitetlenkedés valamint talán, még az undor is. Mintha valami liliomtipró lennék. Pedig görbüljek meg, ha csak egyszer is felmerült az, hogy csak szórakozom Lizzel. Sosem. Sőt az első pillanattól elvarázsolt, a kis harci tigris, már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor ő még csak ellenségeknek vélt minket, Culleneket.
-Igazából - kezdett bele végre Edward, ezzel a gondolatmenetem elvágva. - Sajnálom tesó, mindent - nyögte ki mélyen a szemembe nézve.
-Mit is? - kérdeztem vissza, miközben kényelmesen hátradőltem a fotelben és figyelmesen bámultam rá.
-Hogy egy bunkó, köcsög voltam. Irdatlan hülyén viselkedtem, mikor kiderült, hogy összejöttél Elizabethtel. Nagyon fontos vagy számomra, a legjobb fivérem. Nem akarlak elveszíteni, nem szeretném ha eltávolodnánk. Sosem gondoltam volna rátok úgy, hogy egy párt alkotnátok és rettenetesen hirtelen jött, mikor bejelentettétek. De bebizonyítottad, hogy megérdemled Lizt és felfoghatatlanul boldognak tűntök együtt. Öröm rátok nézni, és a párod akkora hatással volt a családra, rád. Míg nem voltam itthon, annyi minden megváltozott és mindenkinek csak szeretetteli és hálás gondolatai van felétek. Esme és Alice is elmesélte, hogy mennyi segítséget kaptak Liztől és persze rengeteg pozitív gondolatot is elkapok nap mint nap. Nagyon jó hatással vagytok egymásra és mindenkire és tényleg, őszintén szeretnék bocsánatot kérni a reakcióm miatt. Érzéketlen és távolságtartó voltam veletek - mondta.
Egy pillanatig elgondolkodva vizsgáltam arcát, kicsit még élveztem, hogy szenved. Aztán felpattantam és jól hátba veregettem, majd egy férfias ölelésben részesítettem - Hiányoztál öcsi - mosolyogtam rá.
Edward szélesen elmosolyodott, majd kissé ellazultak az arcizmai, szegény gyerek itt strapálja magát. Levágódtunk a kanapéra és újra úgy beszélgettünk, mintha meg sem történt volna a nézeteltérés köztünk.
Hirtelen kaptam fel a fejem, Liz kétségbeesett hangja betöltötte a házat. - Emmett!  - mondta ki újra a nevem, miközben hangosan zokogott.
Egy pillanat alatt kétségbe estem és száguldottam át a szobánkba. Szerelmem az ágyon ült, hátát az ágytámlának vetette, teljesen szét volt csúszva magában motyogott és csak sírt és sírt.
-Drágám, szerelmem, fáj valamid? Mi történt? - kérdeztem, miközben mellé térdeltem, és a testét vizsgáltam, nem éreztem vérszagot és semmilyen sérülést nem láttam rajta.
-Csak egy álom volt - motyogta. - Miért nem voltál itt? - kérdezte kétségbeesetten rám nézve.
-Rosszat álmodtál? - kérdeztem, próbáltam nyugodt maradni pedig már a kiakadás szélén voltam. Majd újra zokogni kezdett. Utáltam a helyzetet, nem tudtam mi a baja, nem tudtam, hogy segíthetnék neki.
-Mi történt? - lépett be a szobába Carlisle mögötte pedig Esme. De már hallottam Jasper és Alice közeledő lépteit is, Edward pedig végig ott állt mögöttem. - Fáj valamid?  - lépett apám a helyemre, miután engem nagy nehezen eltolt az útból.
-Telefonálnom kell - mondta rám nézve. - Valami nincs rendben - suttogta.
-Drágám nyugodj meg, mond el mi a baj - mondta Esme, miközben végigsimított szerelmem sápadt arcán.
-Nessie, beszélnem kell a nővéremmel - szólalt meg újra. Tekintete ködös volt, nem fókuszált csak az egyik pontról a másikra nézett.
-Jasper, mit érez? - kérdezte Carlisle. Közben a takarót lehúzva, majd a Liz pólóját felhúzva megvizsgálta a hasát. - Jasper! - emelte meg a hangját apám, mire én is fivéremre néztem. A falnak dőlve állt, teljesen sokkoltam.
-Alice vidd ki, nem bírja - szólalt meg Edward. - Fájdalom, hihetetlen erős fájdalom. Reményvesztettség- tolmácsolta fivérem Jasper gondolatait.
-Em - suttogta Liz, miközben a könnyei még mindig patakokban folytak. Carlisle helyet engedett és rögtön szerelmem mellé hajoltam.
-Mi a baj Lizim?! Mond el és segítek - mondtam neki, mélyen a szemébe nézve.
-Valami baj van érzem, Nessievel - motyogta, de közben a hangja többször is elcsuklott
Majd abban a pillanatban csörögni kezdett a telefon, egy pillanatig mindenki leforrázva állt, majd Esme felugrott és felénk nyújtotta a készüléket. A kijelzőn Nessie neve villogott, rögtön a hívás fogadása gomba nyomtam.
-Haló! - szóltam bele.
-Emmett, mond, hogy minden rendben van Lizzel! - hallottam meg a vonal túlsó végén Jake hangját. - Nessie azt mondja nagyon rossz érzése volt és azt álmodta, hogy a testvére meghalt - hadarta a kutya a túloldalról, én pedig szerelmem könnyektől áztatott arcára néztem.
-Semmi fizikai baja nincs, de nagyon feldúlt és csak azt mondogatja Nessievel kapcsolatban rossz érzése van - válaszoltam, miközben a teljes értetlenség suhant át az agyamon.
-De rendben van?! - kérdezte kétségbeesve Jake.
-Igen, Nessie is? - kérdeztem vissza.
-A helyzethez képest, átadom neki a telefont, mindenképp akar a testvérével beszélni, szia -  válaszolt, én pedig Liz felém nyúló kezébe nyomtam a készüléket, miközben gondolataim csak úgy csapongtak.
A többiek közben felszívódtak a szobából, szerelmem pedig egy halvány mosollyal az arcán beszélni kezdett a testvérével. Felém nyújtotta a kezét és behúzott maga mellé, szorosan mellé feküdtem ő pedig kezemet gömbölyödő pocakjára húzta. Még mindig ideges voltam, az előbbi tehetetlenség miatt, valamint nem értettem mi történik. Hihetetlen volt Liz és Nessie közötti kapocs és nem érettem miért volt ugyanaz az álmuk, de biztos jelent valamit.
Fél óra múlva befejezték a beszélgetést, majd szerelmem részletesen elmesélte mit álmodott. Mindkét lány lépésről, lépősre ugyanazt álmodta, egymás temetésén voltak. Értetlenül hallgattam, ahogy mesélt, az én vámpír agyam nem tudta feldolgozni ezt a kapcsolatot.
-Szerinted mit jelenthet? - kérdezte meg a történet végén, miközben már teljesen az ölelésembe fészkelte magát.
-Gőzöm sincs drágám, én ezt fel nem tudom fogni - feleltem, aztán egy puszit nyomtam kócos hajára és magamba szívtam bódító illatát. Egy órán keresztül csak így ültünk és néma csendbe burkolózva gondolkodtunk. Majd Liz erőt vett magán, és kijelentette, hogy aludni már úgy sem tud így rendbe szedi magát. Követtem minden mozdulatát, amit most egyáltalán nem vett tehernek, sőt inkább már el sem akart engedni. Együtt letusoltunk, majd néma csendben, de teljes harmóniában és összeszokottsággal felöltöztünk, elkészülődtünk. Segítettem felhúzni rá a kismamaruhát, ami még jobban kiemelte gömbölyű hasát, majd néma csöndben néztem még megfésülködött, fogat mosott és egy leheletnyi sminket tett az arcára. Egyszerűen csak gyönyörködtem benne és csodáltam az eget, hogy egy ilyen elbűvölő teremtéssel áldott meg. Én vagyok a világ legszerencsésebb férfia.
Végül közös döntés után kiültünk a hatalmas teraszra a ház mögött - persze szerelmemre még ráhúztam egy vastag pulóvert és egy pokrócot is felkaptam a nappaliból. Letelepedtünk a hatalmas hintaágyra, majd egymást ölelve néztük végig, ahogy lassan előbukkant a Nap a havas hegyek mögül. Fokozatosan haladva színesre festette az eget, mi pedig néma csendben, szorosan egymáshoz simulva vesztünk el gondolataink rengetegében.

12 megjegyzés:

Evelyn írta...

Szia. :-)

Ááá.... nagyon jó lett. Olyan aranyos Emmett. Végre Edyfiúnak is megjött az esze.
Izgatottan várom a folytatást.

Puszi
Evelyn

Borostyán Kvaszta írta...

Szia. 2 éve találtam rá a blogodra és keztem el olvasni. Mikor elértem az utolsó bejegyzéshez alig vártam a folytatást. és így 1 és fél év múlva elkezdtem nézni a feliratkozásaim és megakadt a szemem a blogon. Gondoltam egy próbát megér és lám újra elindítottad. Nagyon jó a történeted csak folytasd. :) Mirimi

Yvi (: írta...

Szia Đori!
Nagyon varom mar a folytatast, remelem hamar megszall az ihlet :)
Szeretek toled olvasni, igy tukon ulve varom, hogy folytasd a torit. Nagyon jo a tortenet menete, tok jo csavarok vannak benne, megunhatatlan;)
Mig vartam a frissre, elolvastam megint az elejetol fogva, es le a kalappal! Erdeklodve varom, hogy mit tartogatsz mag szamunkra:)
Puszi,
Yvi (:

Drakulaura írta...

Szia. Olyan jó, hogy folytatod a történetet. Remélem hamar hozod a frisset. Puszi Ula D. :) :@

Bono Bonno írta...

Szia szivesen otlvasnam a folytatast... jo lenne tudni mi lesz a vege! Nagyon izgi resznel hagytad abba

Bono Bonno írta...

Remelem minel hamasabb folytatod

Névtelen írta...

Szia már majdnem egy éve hagytad abba engem pedig nagyon érdekel a folytatás. A baba születése és hogy mit jelent az álom. Remélem most is folytatni fogod. Szeretem amit írsz. Én az idei évben találtam rá a blogra és egy hét alatt elolvastam, ezzel azt akarom csak mondani hogy leköt amit írsz és mindig mindegyik szereplővel együtt tudok érezni, olyan mintha én is a történet része lennék. Várom a folytatást.

Evelyn írta...

Szia! Mikor folytatod?

Brigi A. írta...

Szia..Nagyon tetszik eddig a történet nagyon szerettem ezt a történetet és kíváncsi vagyok,hogy mit hozznál ki belőle..

Wiwienn írta...

Szia már tűkön ülök hogy mikor lesz folytatás :) tegnap találtam meg a blogodat és most értem ehhez az utolsó fejezethez :D szóval könyörgöm folytasd mert bennem biztos hogy egy újabb rajongót szereztél :D
Imádom!!!!!! Sok sok puszi

Evelyn írta...

Szia! Bocsi, hogy megint ezzel zargatlak, de MIKOR FOLYTATOD??????

girl3355 írta...

Szia!!!most talátam rá erre a blogra és meg kell mondjam nagyon tetszik imádom....a szereplőket lizzyt és a szerelmespárunkat is.....nagyon imádom őket olyan aranyosak....rem3em hamarosan megszületik a babájuk....egyszóval TÖKÉLETES....már nem egyszer végig olvastam....nagyon tehetséges vagy.....az elején helyesírási hibá voltak benne de most mar az sincs...remélem folytatni fogod vétek lenne veszni hagyni egy ilyen remek történetet..