Rászolgála - Egy újabb pár, egy újabb boldog nap, egy csoda

Sziasztok! Tudom nem nagyon hozom a frisseket, de heti egy is soknak tűnik számomra. Nem csak az idő miatt, hanem az energia miatt.:/ Sajnálom.
A fejezet Evinek megy, a legjobb barátnőmnek, a padtársamnak, az írótársamnak és egyben olvasómnak.:) Kis vigaszdíj a butyuta olvasóid miattxD Ja és nyinykének, hogy haladjon azzal a fejezettel:)

És persze mindenkinek sok erőt a sulihoz, én már most hulla vagyok:(.

5. fejezet - Egy újabb pár, egy újabb boldog nap, egy csoda

Sam szemszöge
Felugrottam a sziklára, emberi alakban maradtam. Nem volt szükségem a többiek gondolataira, nekem bőven elég volta a sajátom is. Sőt túl sok. A fejem hasogatott, a lélegzetem felgyorsult. Teljesen fel voltam dúlva. Bevésődtem egy vámpírba, aztán megbántottam, aztán elmentem mellőle.
Hogy lehetek ennyire hülye?!
Képek és kérdések zakatoltak a fejemben. Mit kellene csinálnom? Viszont szeret egyáltalán? Engem a bunkó korcsot? Nem hinném.
Adam szemszöge
-Jó reggelt! – sikkantott fel valaki mellettem.
-Alice hagyjál – húztam magamra a takarót, majd a fal felé fordultam.
Halk kuncogást hallottam.
-Lucy, te is hagyjál – húztam magamra még jobban a meleg takarót.
-Jaj, Adam. Olyan lusta vagy! – morcizott.
-Lucy! – ültem fel az ágyban. – Én nem bírom az ilyen cuki muki dolgaidat – gúnyolódtam. Nem tudom mi volt velem, sosem beszélem így vele. – Ez az én szobám, kérlek menny ki – emeltem meg a hangom. Csodálkozva bámult nagy barna szemeivel rám.
Majd sarkon fordult és kirohant a szobából.
Bevágtam mögötte az ajtót, majd visszafeküdtem az ágyba és az előbbi viselkedésemen gondolkodtam.
Tényleg elegem volt már Lucyból, hiszen tökidegesítő. Mindig mindenki csak rá figyeljen, mindig ő legyen a középpontban, mindig az legyen, amit ő akar.
Nem akartam gondolkozni. Nem akartam megbánni, amit tettem. Nem akartam így beszélni vele, de valakinek már meg kell mondania neki. Nem! Most alszom, nem érdekel mit akar!
Pár perc múlva, már az órát néztem, nem aludtam valami sokat. Vagyis, mégis, három óra telt el. Nem is éreztem magamon, hogy ennyit aludtam. Álmosan felültem az ágyban és anyut pillantottam meg magam mellett.
Rögtön beugrott Lucy meglepett és sértett arca.
-Szia – suttogtam. – Én sajnálom, meg minden – motyogtam a takaró szélét bámulva.
-Semmi baj szívem – ült le az ágyam szélére én pedig ölébe csúsztam és megöleltem derekát.
Bella szemszöge
Pár nap alatt teljesen beilleszkedtünk Daviddal alatt, először elég bizonytalanok voltak Alicék, de miután látták, hogy barátom önuralmával semmi gond, megtört a jég. Persze, nagy örömömre. De sajnos David azt mondta még egy hetet marad és tovább áll.
Edward mellkasán feküdtem épp, ő pedig mosolyogva vizsgálta az arcomat, miközben csupasz hátam simogatta.
-Szeretlek – suttogta a fülembe.
-Én is téged, nagyon – csókoltam meg mosolyogva.
Kopogás szakította meg a vad csókunkat.
-Sziasztok skacok! –lépett be Alice.
-Alice! – sikkantottam, míg magamra húztam a takarót.
-Jól van na, mintha… Áh, mindegy – vigyorgott.
-Miért jöttél? – kérdezte Edward.
-Mert tíz perc múlva jön valaki – kacsintott rám Alice.
-Ki? – ültem fel.
-Egy barátod! – szólt vissza a folyosóról.
-Vic!? – sikkantottam fel pár perc múlva majd kirobbantam az ágyból. Magammal húzva a takarót is. Így szerelmem pucéran feküdt az ágyban.
-Hmm – nyaltam meg a szám és rá kacsintottam, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd a gardróbban kerestem egy farmert és egy inget, egy magas sarkúval. Míg öltöztem szerelmem zuhanyzott én pedig a tükör előtt varázsoltam arcomat át. Kifésültem összekuszálódott hajam egy leheletnyi sminket raktam szemhéjamra és ajkaimra egy kis szájfényt.
Edward hátulról átölelte derekam, csak egy törölköző volt derekára kötve, izmos mellkasának még csillogtak a vízcseppek.
-Öltözz fel – csókoltam meg és beletúrtam vizes hajába. – És fésülködj meg – kuncogtam, majd elléptem mellőle.
-Héé, nehogy azt hidd, hogy csak így lerázol – lépett elém és mosolyogva ölelt magához.
-Szeretlek te örült – mosolyogtam.
Öt perc múlva már Edwarddal a nappaliban ültünk, vagyis ő én izgatottan izegtem mozogtam.
-Sziasztok! – lépett be barátnőm az ajtón.
-Vic! – sikkantottam fel és nyakába ugrottam.
Pár percig ölelgettük egymást, majd David jelent meg a lépcsőn.
-Te lennél Vic?! – lepődött meg. – Nem is mondtátok, hogy ilyen jól néz ki – mondta meglepetten.
Barátnőm zavartan bámulta az előtte álló barátom. Zavartan? A mindig magabiztos Vic? David és Vic? Össze kell őket hoznom.
-David vagyok – ráztak kezet.
-Vic – mosolygott.
Emmett szemszöge
Lizi halkan szuszogott mellettem én pedig mosolyogva vizsgáltam édes arcát, amely alvás közben is mosolygott.
Büszke voltam a fejemre, hogy boldoggá tettem. Hiszen tapintható volt, hogy mennyire boldog.
Végig futtattam tekintetem gyönyörű vonalain, amit csak egy vékony takaró takart, hiszen meleg volt itt a szigeten.
-Emmett? Mit szólnál, ha ma nem kirándulnánk? Ki sem akarok mozdulni a házból – csúsztatta végig apró kezét a vállamon.
-Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vigyorogva, persze már tudtam mit szeretne.
-Hmm, nem is tudom – fogta meg az állát. –Nehéz körülírni.
-Megmutatod? – léptem közelebb hozzá.
-Szeretnéd? - kérdezte miközben vékony kezeit nyakam köré fonta.
-Mindennél jobban – öleltem át karcsú derekát, és mosolyogva vizsgáltam, hogy nem éhezik mellettem, hiszen mintha picit hízott volna.
Pár perc múlva már az ágyban szórakoztunk. Isteni az ágyban is ez a lány. Simítottam végig vállain.
Kicsit beleremegett, de nem ébred fel. Mostanában többet alszik mint szokott, bizonyára nagyon kifárasztom szegénykémet.
Liz szemszöge
Arra ébredtem, hogy rettentő melegem van. Morcosan ültem fel az ágyban.
-Emmett! – suttogtam életem szerelme nevét.
-Mi a baj kicsim? - ült le velem szembe.
-Hiányoztál – bújtam karjaiba.
-Ne sírj – simogatta a hátam. – Mi a baj?
Sírok?! Miért sírok? Nem értette saját magamat.
-Semmi. Szeretlek – ültem az ölébe.
-Én is drágám – puszilta meg a nyakam.
Hosszú percekig ültünk így.
-Biztos, hogy minden oké? – kérdezte arcomat vizsgálva.
-Igen – mosolyogtam. – Elmegyek tusolni – pattantam fel majd a takarót magam után húzva indultam a fürdő felé.
-Nem kell megmosni a hátad? - kérdezte mosolyogva.
-Nem, köszi – léptem be a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a hideg vizet, irtó melegem volt.
Vagy húsz percig áztattam magam és kiléptem a zuhany kabinból.
A cuccaim felé léptem, keresni kezdtem valami ruha után. Hiszen még nem is mostam semmit, alig volt pár tiszta ruhadarabom. Mikor a naptáramhoz csúszott a kezem. Huszonkettedike piros karika.
-Emmett hányadika van? - emeltem meg a hangom, Emmett már az ajtóban is termett.
-Huszonnyolc – mosolygott.
Teljesen lefagytam, sosem szokott késni, inkább hamarabb szokott megjönni.
-Valami gond van? – kérdezte ijedten.
A tükör elé léptem és észrevettem a változást külsőmön. A hasam kissé gömbölyű volt és a melleim valamivel nagyobbak, de hiszen, ez azt jelenti, hogy… terhes vagyok.

Bella rucija:

Köszönöm a komikat:)
Sajnos nem biztos, hogy jövő héten tudok hozni fejezetet, de majd eldől.:/