Rászolgálva - Ő és én?

Sziasztok lányok! Megérkezett nagy nehezen a friss. Egy oldallal hosszabb lett mint szokott, remélem irtok páran komit!
Megkezdődött a suli ez miatt mint már említettem, nem tudok olyan sokszor frisselni. Sőt annak örülök, hogy néha tudok.:/
Sajnálom, de ez van.
Küldöm az össze olvasómnak, de még is a legjobban Evinek, a másik felemnek:)(L)

4. fejezet - Ő és én?

Lilien szemszöge
Zavartan álltam az ajtóban. Próbáltam mindenfelé nézni csak Samre nem. Percek teltek el, hogy én vagy a plafont vagy az indián stílusban berendezett nappalit bámultam.
-Öhm, üljünk le – motyogta idegesen.
Utál, hiszen számára csak egy büdös vámpír vagyok, aki a drága idejét fogyasztja. Álapítottam meg elszomorodva.
Biztos van barátnője – vizsgáltam vonásait, már a kanapén ülve -.
-Megváltoztál – nézte hajam és a ruhám.
-Hiszen nem is találkoztunk – néztem meglepve arcára.
-Öhm, tudod a fiúk gondolatait tudom olvasni mikor farkas alakban vagyunk – mosolygott zavartan.
-Inkább nem kérdezem, miket hallottál még – szólaltam meg pár perc múlva.
-Engem nem érdekel milyen voltál – csusszant közelebb hozzám térdünk már összeért.
Forró teste egyáltalán nem zavarta a jéghideg testem. Mosolyogva figyeltem mozdulatát.
-Van barátnőd? – csusszant ki a számon.
-Öhm, nincs – motyogta miközben a szőnyeg mintáit vizsgálta. – Neked? – kapta fel e fejét.
-Nincs – mosolyogtam fanyarul.
-Hol voltál az elmúlt fél évben? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Két barátomnál – mosolyogtam. – Nekik köszönhető a változás - mutattam végig magamon.
-Férfiak? – szorította ökölbe kezét, de nem nézett a szemembe.
-Igen – motyogtam.
-Lefeküdtél velük? – kapta fel fejét és az arcom vizsgálta.
-Mit képzelsz rólam? - álltam fel hírtelen.
-Én sajnálom – kapott kezem után. – De olyan gyönyörű vagy, és gondolom minden férfi a lábaid előtt hever.
-Miért, aki lány leáll veled te meghúzod? – sikkantottam fel.
-Inkább mennyünk – suttogta kint Nessie.
-Gyertek - suttogtam idegesen.
Álmaim férfia azt hiszi egy utolsó kurva vagyok, tök jó. Basszus több mint száz éve nem is aludtam, ergo nem is álmodtam.
Jake szemszöge
Nessie mindenképp esélyt akart adni Rosalienak. Nem értem szerelmem, hiszen főképp az ő életüket keserítette meg ez a banya. Legszívesebben darabokra szedném, de drága egyetlen csoda Samünk pont belé vésődött. Több baj lehet még ezzel a sráccal? Rosenek haja szála sem görbülhet, hiszen ő is egy bevésődés, de azért ez már durva. Most idetolja a képét? És mi jó kedvel beengedjük a La Pushba? Teljesen kész vagyok – dörzsölgettem gondterhelten a fejem.
-Ne izélj már! – ugrott elém szerelmem és vigyorogva egy csókot nyomott a számra.
Mostanában gyakran volt ilyen ugrándozós, nevetős, beszédes, aminek én nagyon örülök, hiszen úgy tűnik boldog.
-Olyan édesek lesznek együtt, Rose megváltozott. Nem láttad a haját? – szörnyedt el. – Olyan szép szőke haja volt, de a barna sokkal jobban áll neki - ugrándozott tovább.
-Ez nem ilyen egyszerű – lépkedtem utána.
-A szerelem nem egyszerű – vigyorgott és megfogta a kezem.
Közben hallottam, hogy Seth a közelben szaladgál farkas alakban. Kellett nekünk ez a szőkeség, aki most már barnaság…
-Miért, aki lány leáll veled te meghúzod? – sikított fel Rose.
-Inkább mennyünk – suttogta szerelmem. Épp a házat vizsgáltam, Nessi már a kezem szorongatva próbált húzni az ellenkező irányba.
-Gyertek – suttogta idegesen, de így is hallottuk.
Lassan beléptünk a szobába, Rose az ablaknál állt és a függönyt elhúzva bámult ki az ablakon.
Sam idegesen szorította össze kezét.
Szerelmem jelentőségtejesen rám nézett, majd Samre.
Épp kiléptünk a házból mikor Rose még utánunk szólt.
-Szóljatok Sethnek, hogy nyugodjon meg - lépések halk koppanása. Már jó messze jártunk, de még épp hallótávolságon kívül mikor hangos zokogás tört fel. Ez nem Nessie volt. Rose?! – tértem észhez.
Sam idegesen trappolt egy helyben, nem tudtam mit tegyen. Sosem láttam ennyire feszültnek.
-Szerintem még ne menj vissza – suttogtam.
-Elmegyek pár órára, gondolkodnom kell – indult ez az erdőben.
Nessie szemszöge
Lilien pár perc múlva a nyakamba borult és zokogni kezdett. Már vagy két órája hallgathattunk csendben, tudtam, hogy egy kis csendre volt szüksége, de most már vágjunk bele a lecsóba.
-Sam nagyon kedves – mosolyogtam. Mire felkapta a fejét. – Szép pár lesztek – kacsintottam rá.
-Mi? – nézett rám ijedten. – De, hogy? – értetlenkedett.
-Tudod, hogy Jake és én mikor és hogyan jöttünk össze? – kérdeztem.
-Valami vámpírtámadáson? – nézett rám értetlenül.
-Tudod, már ott bele szerettem – áradoztam. - Bele néztem a szemébe, és minden más kizáródott, csak ő, és a tiszta, tapintható szerelem.
Lilien gondolkodva figyelt.

-Ez farkas dolog. Bevésődésnek hívják – mosolyogtam. – Azt jelenti, hogy Sam párja te vagy.
-Vámpír vagyok Nessie – sikkantott fel miközben járkálni kezdett a szobában.

-Én is – vigyorogni kezdtem.
-De te csak félig – állt meg. – Ugye nem viccelsz? – kérdezte a szemimet fürkészve.
-Tetszik Sam? – kérdeztem hirtelen.
-Öhm, ja – mondta zavartan.
-Te is neki. Szóval hajrá – nevettem fel.
-Mi van? – lépett elém. – Nessie most komolyan beszélsz? Sam és én? Alakváltó és vámpír?
-Minden előfordulhat – mosolyogtam, majd szorosan megöleltem. – Üdv a családban – suttogtam a fülébe.
Victoria szemszög
-Victoria! Én nem mehetek oda. Nem azért, de te sem vagy egy nem tudom milyen családtag, de én? – nézett mélyen a szemembe Anna.
-Ne izélj már – nevettem. – Nem fognak kitenni téged – löktem oldalba.
-De azt fogják hinni, hogy veszélyes vagyok a gyerekekre – nézet rám okosan.
-De nem vagy az – néztem keményen szemibe.
-Egy hétre maximum. Utána megyek és keresek egy új családot – vigyorgott.
-Az az pasit – nevettem fel.
-Neked is kéne már valaki – fogta gondolkodva az állát. – Mondjuk az a Viktor, tudod, akivel egyik vadászatnál összefutottunk.
-Viktor? Nekem nem kell pasi Anna – léptem el mellőle.
-Olyan izmos vállai voltak. Áhh, de sexi volt. Összegyűrnék vele egypár lepedőt – révedt el a tekintete.
-Akkor miért nem szerzed meg te? – kérdeztem mosolyogva.
-Te tetszettél neki – suttogta a fülembe, majd vigyorogva elhúzódott.
-Ne viccelj már Anna – nevettem fel.
-Láttam. Én mindig látom az ilyet – mutogatott kezével.
-Aha, persze – kuncogtam zavartan.
-Hmm – szippantott bele a levegőbe. – Érzed?! – suttogta megsemmisülve.
-Vámpírok – suttogtam én is.
Pár perc múlva két srác lépett ki a fák mögül. Az egyik nagyon szemezni kezdett barátnőmmel. Mindkettőjük szeme barnán csillogott, az egyiküknek barna kissé göndör fürtjei voltak és elég komolynak tűnt hiszen ing és szövetnadrág volta rajta. A másik, aki kinézte a barátnőmet magának avagy fordítva, rövid barna haja volt, rajta egy farmer és egy fekete póló volt. Kifejezetten helyesek voltak.
-Öhm, Alex Corner vagyok ő pedig Stephen a fivérem – nézett rám mosolyogva és zavartan vizsgálta testvérét.
-Anna – mutattam a barátnőmre. – Én pedig Victoria vagyok – léptem mellé, majd kezet ráztam vele.
Alexxal pár percig beszélgettem, majd együtt indultunk tovább, nem akartam Cullenekhez velük menni, hiszen, nem tudathattam mennyire állnak ellen az emberi vérnek.
-Cullen?! – lepődött meg egyszer csak Stephen és Alex.
-Igen. Ismeritek őket? – kérdeztem.
-Hallottunk róluk – somolygott Alex.
-Nekünk mennünk kell – állt meg hirtelen Stephen.
-Anna is megy veletek! – sikkantottam fel.
-Tényleg? – vigyorgott Stephen.
Anna zavartan lehajtotta a fejét.
-Persze. Mehet ugye? – mosolyogtam.
-Persze – bólogatott Alex.
-Akkor sziasztok – öleltem meg mindenkit, és pár perc múlva már egyedül futottam a Cullen villa felé.

Kérlek írj pár sort.
Köszönöm.
ui.: kövi feji egy hét múlva.