Rászolgálva - Terhes vagyok

Sziasztok emberek! Megérkezett egy nap késéssel a fejezet!:( Sajnálom. DE hosszabb lett, mint szokott.:) És szerintem nem mindennapi fejezet, nem várt reakciókkal;) Köszönöm a hétvégét Evinek, neki küldöm.:)(L)

6.fejezet - Terhes vagyok

A tükör elé léptem és észrevettem a változást külsőmön. A hasam kissé gömbölyű volt és a melleim valamivel nagyobbak, de hiszen, ez azt jelenti, hogy… terhes vagyok.
-Szerelmem? – hallottam meg Emmett aggódó hangját.
-Öhm… Minden oké – suttogtam miközben kezemet a hasamra csúsztattam. – Szerintem terhes vagyok… - suttogtam szerelmem szemeibe bámulva. Nem tudtam volna húzni az időt hablatyolással, ki kellett mondanom.
Teljesen lefagyott, pár percig csak állt és hitetlenkedve bámult. Nem tudtam, hogy most mi történt, talán nem szeretné?! Következő pillanatban már ölelő karjaiban voltam, óvatosabban fogott, mint eddig bármikor.
Nem szóltunk egy szót sem, nem volt mit mondanunk egyszerűen bámultuk egymást. Sokkal bensőségesebb volt, mint bármilyen szó, vagy tett.
Mindig is tudtam, hogy Emmett ilyen érzelmes, és hogy így is ki tudja fejezni a szerelmét.

-Itt az ideje, hogy egyél – kapott fel és áttrappolt a konyhába. - Mit szeretnél enni? – hajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra.
-Hm – gondolkodtam el. – Tojást – sikkantottam fel.
-Kérése számomra parancs, hölgyem – vigyorgott és már törte is fel a tojásokat.
Vigyorogva vizsgáltam minden mozdulatát.
-Miután ettél felhívjuk Carlislét – jelentette ki szerelmem.
-Oké – mosolyogtam és fejem a konyhaasztalra tettem.
-Álmos vagy? – kérdezte mosolyogva Emmett, már a tojásokat kevergetve.
-Egy picit – mosolyogtam.
Mosolyt dobott felém.

Pár pillanat múlva már a rántottámat fogyasztottam, szerelmem szemben ült velem és vigyorogva vizsgálta az arcomat.
-Kérsz még? – vette el az üres tányért előlem.
-Nem, köszönöm – álltam fel és a hűtőhöz léptem. Kivettem egy doboz narancslevet, majd párat belekortyoltam.

Emmett szemszög
Mosolyogva vizsgáltam szerelmem, aki még mindig csak egy szál törölközőben állt előttem. Terhes. Babánk lesz. Leírhatatlanul boldog vagyok, már fél éve várunk a csöppségre. Tudtam, hogy ez minden vágya szóval kétszeres az öröm.
Bár rettentően féltem szerelmemet. Hiszen hallottam Alice, és Esme fájdalmát. És nem volt kellemes, és nem is tudjuk, hogy az ő terhessége hogy zajlik hiszen, háromnegyedvér a baba.
-Felkapok valamit és jövök – szalad be a szobába.
Gyorsan beragadtam a mosogatógépbe a dolgokat, összepakoltam és szerelmem már előttem állt.
Egy szürke trikó és egy fehér rövidnadrág volt rajta, haját a fejbúbjára felcoffozta, nagyon sexi volt.
Lágyan megcsókoltam, majd a nappaliba húztam magam után.
A telefon a nappali asztalon volt, szerelmem a kezébe vette, majd ölembe ült.
-Szeretlek Emmett – csókolt meg.
-Én is cicus – öleltem át szorosan a derekát.
-Olyan boldog vagyok – hajtotta fejét a mellkasomra.
-Én is - csókoltam bele a hajába. – Telefonáljunk – nyomtam egy apró csókot szájára. Ő pedig már a telefonját hangosította ki.
-Sziasztok! – sikkantott bele Alice rögtön.
-Alice – ijedt meg szerelmem.
-Mindenki itt van! – mondta rögtön idegesítő húgom.
-Oké – suttogta szerelmem. Biztatóan rám nézett, én pedig mosolyogva megöleltem.
-Már nagyon hiányoztok! – mondta Lucy. – Adam teljesen megbolondult – suttogta nagyon halkan, de valószínű mindenki hallotta.
-Ti is nekünk – mondtam, mielőtt a kis Alice balhézni kezd.
-Terhes vagyok – hadarta szerelmem.
A túloldalon hallgatás.
-Ez olyan romantikus. Cuki szigeten… Bár már mikor elmentetek tudtam – nevetett Lucy.
-Gratulálok – suttogta Adam majd mintha ajtó csapódott volna. Liz ijedten rezdült egyet.
-Adam?! – hallottam meg Esme hangját. Majd újabb ajtó csapódás.
-Gratulálunk – hadarta Alice. – De nem látom milyen nemű lesz, ez tökre nem ér.
-Nyugi nincs semmi gond - mondta nyugtató hangon Jasper. Nem tudtam, hogy nekünk vagy Alicenek szól.
-Majd Bellát és Nessiet is hívjátok fel – mondta Edward.
-Persze – suttogta szerelmem.

Edward szemszöge
Bella lánya, aki olyan mintha az én lányom lenne terhes, a fivéremtől. Nekem ez egy picit sok. Talán túl sok is. Bella egy papírra írta mit kell mondjak, hiszen az Liz számára meglepetés lesz, hogy Bella már itt van.
Adam teljesen kivan borulva, amit teljesen megértek. Valamelyest magamat látom benne, bár lehet ez csak badarság. Szerintem egyedül érzi magát mivel mindenki szerelmes, meg aztán Lucy és Daniel gyerek hozzá képest. Valahogy nem tudunk vele zöldágra vergődni, neki csak Liz kell. Nagyon hiányzik neki, amit teljesen megértek.
-Majd Bellát és Nessiet is hívjátok fel – olvastam a cetli tartalmát fel.
-Persze – suttogta Liz.
Bizonyára megviselte a dolog Adammal, hiszen ő is viszont szerette.
-Szerintem összekéne házasodnotok előtte – rikkantott fel Alice.
-Mi?! –hallatszott pár pillanattal később a válasz.
Nem gondoltam, hogy Alice a legmegfelelőbb témával váltott.
-Hát, nem lenne jó úgy anyuka lenni, hogy előtte feleség vagy?! – kérdezte meglepetten húgom.
-Szerintem ebbe ne szólj bele anyu - nézett fel a kissrác anyukájára.
-Daniel! – sikkantott Lucy. – Mit képzelsz? – esett neki testvérének Lucy.
-Lucy! – ragadta meg a kezét Jasper.
-Jasper! – sikkantott Alice.
-Nyugodjatok meg – lépett oda Carlisle.
-Lucy. Szerintem most próbálj megváltozni, mert még aranyos kislány vagy elnézik neked ez elkényeztetet cuki pöttön szerepet, de ez nem lesz mindig így.
Daniel, nagyon diplomatikus volt, mint mindig. És egyet értettem vele, Lucy és Alice néha már nagyon sok volt.
-Baszd meg! – sikkantott Lucy. Majd Alice karjaiból kiugorva neki esett öcsének, aki nem védekezett. Honnan hal ilyeneket?
-Gyerekek! – sikkantott fel Alice.
Jasper lekapta Lucyit fiáról. Daniel vére lassan lecsöppent a padlóra. Carlise rögtön mellé lépett és felkapta a fiút. Felszaladt vele a vizsgálóba, Alicel a nyomában. Szerencse, hogy Dávid épp vadászni van Victóriával.
-Ez volt az utolsó kisasszony! – térdelt le Jasper kislánya elé, aki pupillázva vizsgálta apukáját.
-Miért nem védte meg magát? – suttogta Lucy miközben egy könnycsepp kúszott végig arcán.
-Mert nem bántja a lányokat, főleg nem a húgát – lépett be Adam.
-Mi történik? – kérdezte Emmett idegesen a telefonba.
-Sajnáljuk, mi nem ezt akartuk – motyogtam.
-Mindenki jól van? – kérdezte Liz.
-Igen - mondta Adam. - Örülünk nektek, Carlisle megbeszél veletek a dolgokat.
Adam teljesen átvette az irányítást a dolgok felett. Carlisle kezébe nyomta a telefont majd megragadta Daniel kezét.
Jasper szemszöge
-Adam? Mit csinálsz? – lépett Esme Daniel keze után.
Mérges voltam, hiszen Lucy mostanában lehetetlenül viselkedik és Alice nem tesz ellene semmit.
-Nyugalom nem lesz semmi bajom – suttogta Daniel. – Nem úgy, mint neked – állt szembe Daniellel az udvar közepén. Most mit fognak csinálni? Hiszen akkor szoktunk Emmettel, vagy Edwarddal így csinálni mikor verekedünk…
Adam meg is indult Daniel felé, aki mosolyogva bámult. Mi a franc van? Indultam meg melléjük, mikor Daniel pillanatok alatt kilépett Adam elől, aki a földre esett.
-Héé, öcsi – nevetett, miközben felugrott a földről.
Meglepetten álltam meg pár méterre a fiúktól, mikor Daniel egy cseles mozdulattal a földre nyomta bátyát.
-Danielt nem kell félteni – nevetett Adam, miközben felállt és leporolta a nadrágját.
Adam már egy kisebb tininek tűnt, még Daniel körülbelül hat-hét évesnek.
Mindenki hitetlenkedve bámulta a párost, hiszen sosem láttuk, hogy egymásnak estek volna vagy csak szórakozásból verekedtek volna.

Liz ruhája: