Rászolgálva - Együtt jobb

Meghoztam a várva várt fejezetet. :) Evinek, a pénteki buli miatt;) Jó volt együtt, szeretlek, és vigaszdíj a szombat miatt.:/ És Alicenek, hogy minden nap beszél velem pár szót:)
A komik összegyűltek a 6. fejezetnél, DE ezek a 6 szavas komik...XD Nem az, de ennél rövidebb nem megy? Mostantól csak az a komi számít bele, ami meghaladja a 10 szót x).
Köszii:)

7.fejezet - Együtt jobb

Liz szemszöge
Lefagyva ültem szerelmem karjaiban. Mi lehet otthon? Mit csinálnak ezek?
Haza kell mennünk.
Az összekulcsolt kezeinkre néztem, és meggondoltam magam. Hiszen mi is megérdemelnénk még pár napot. Főleg szerelmem, hiszen erre vártunk és olyan boldogok voltunk itt ketten, és most már hárman. Simítottam végig kissé gömbölyödő pocakomon.
Nem ennek a reakciónak kellett volna lenni a családban. Azt hiszem, nem ezt érdemeljük, én mindent megtettem a többiek boldogságáért, de ők… Tudom, hogy nem direkt csinálják, de nagyon rosszul jött ki. Nem ezt érdemeljük.
Mostantól kezdve nem Alice, Edward, Lucy vagy mit tudom én kinek a helyzetét fogom nézni. Mostantól Emmett és a kis pocaklakom lesz a fontos.
-Haza menyünk? – nézett rám kérdőn szerelmem.
-Ne – ráztam meg mosolyogva a fejem.
Tudtam, hogy jobb lenne az otthoniaknak ha otthon lennénk.
-Nagyon szeretlek – ölelt magához Emmett. Nem értettem, hogy hogyan jött most ez ide, de nagyon jól esett.
-Én is – pusziltam meg.
-Szerintem mennyünk haza – mosolygott félszegen, kezét pedig a hasamra csúsztatta.
-Nem tudom – ingattam a fejem.
-Én is mérges vagyok, hiszen neked köszönhetjük a boldogságunk, nem csak én, mindenki… - szorította ökölbe a kezét oldalamnál. – Nem ezt érdemeltétek – körözött ujjaival hasamon.
Könnyeim lassan eleredtek. Nem voltam annyira szomorú, de nem tudtam bent tartani őket.
-De a lelked mélyén haza akarsz menni – mosolygott rám.
Haza akarnék? Segíteni rajtuk? Akik így fogadták, hogy életem álma teljesül? Hogy Emmett apa lesz?
Igen, haza akarok. Hiszen biztos csak nem voltak a toppon. Örülnek nekünk csak ilyen volt a szituáció.
-De csak holnap délután – vigyorodtam el kajánul.
-Benne vagyok - hajolt ajkaimra és vadul csókolni kezdett.
Victoria szemszöge
Mosolyogva futottam Dávid mellett, de mégis feszült voltam. Jól esett közelsége, és örültem, hogy kettesben vagyunk, bár ő biztosan nem így érez irántam.
Mit szeretne tőlem? Aki Bella életére akart törni anno? Aki több száz ártatlan embert megölt?
-Hmm – szippantott bele a levegőbe.
-Szarvasok, keletre – mosolyogtam el én is.
A méreg már gyűlt a számban, lassan elengedtem magam és átvette az állat a vezetést a testem felett. Egy állat voltam, aki ölt. Csak úgy tudtam életben maradni, és nem embereket ölni, hogy ezekkel az aranyos álatokkal oltom a szomjam. Szuper.

Tíz perc múlva már egy faágon üldögéltem.
Dávid és én, játszottam el a gondolattal. Képek játszottak le fejemben. Hol megcsókoltam, hol szorosan hozzábújtam, hol szeretkeztem vele, hol nevetve beszélgettünk.
Nem történhet meg, ez egy álom. Egy álom, ami sosem válik valóra.
Soha, ne mond, hogy soha. Mindig ezt mondom a betegeimnek, de a saját magam sem tudtam így gondolkozni. Főleg nem Dáviddal kapcsolatban.
-Vic? – hallottam meg a nevem maga mellől. Dávid mellettem ült, szemei arcomat fürkészték.
-Hmm? – kérdeztem mosolyogva.
-Elbambultál. Mire gondoltál? – mosolygott.
-Semmire – vágtam rá rögtön.
-Aham – nevetett. – Túl gyorsan rávágtad.
Ennyit arról, hogy a vámpírok jól tudnak hazudni.
Percekig egymás arcát fürkésztük. Olyan személyes volt, olyan „pattognak a szikrák” hangulatom volt. Vagy pattogtak is? Legszívesebben ajkaira hajoltam volna. Mintha az ő tekintete is számon akad volna meg. Lehet, hogy ő is..? Nem, soha. Vagy mégis? Nem, lehetetlen.
Most hol van az a Victoria, aki mindent átlát? Gyere elő valahogy.
Közeledni kezdet arcom felé. Lassan, iszonyatosan lassan. Talán?!
Pár másodpercet félve, mégis boldogan éltem meg. Mígnem bal keze hajamhoz nem nyúlt és húzott ki belőle egy apró levelet.
Nem, nem akar. Vic téged senki sem akar. Leugrottam az ágról és a Cullen villa felé vettem az irányt.

Vanessza szemszöge
Mosolyogva öleltem szerelmem nyakát. Következő pillanatban már nem volt rajtam felső.
-Akarlak – suttogta kéjesen nyakamba.
Mielőtt bármit mondhattam volna ajkaimat egy sokkal jobb és intenzívebb játszmába kezdtek az övéivel.
Lassan bebarangolta keze a felsőtestem. Magát is megszabadította a felsőjétől. Persze, nem ellenkeztem, hiszen gyönyörű felsőteste még jobban felkorbácsolta vágyaimat.
Fordultunk egyet, így én kerültem felülre. Kezemmel végig simítottam kidolgozott felsőtestén, míg ő nyögve jelezte, hogy tetszik neki. A kezemmel bejárt utat szám követte, míg kezeimmel megfosztottam nadrágjától.
Következő pillanatban már megint én voltam alul, és rajtam sem volt már nadrág. Kezei lassan simogatták combjaimat, majd egyre feljebb haladtak. Lassan lecsúszott lábaim közé majd nyelvével kezdett kényeztetni legforróbb pontomon.
Nyögdécselve vergődtem az ágyon, míg ő lent dolgozott. Éles fogaival óvatosan beleharapott, majd egyik ujját magamban éreztem. Már nem vergődtem, kezemmel a lepedőt szorítottam.
Pár pillanat múlva másik ujja is belém került, én pedig már tudtam nincs messze az orgazmusom.
-Gyere – húztam fel és szakítottam le róla az alsót. – Nem bírom tovább.
Neki sem kellett többször mondani és már belém is csusszant. Lassan, érzékien mozogni kezdett bennem. Majd átfordítottam és „meglovagoltam”.
Morogva értük el a csúcsút pár perc múlva. Hideg mellkasára dőltem és kapkodtam a levegőt, bár már rég nem volt rá szükségem.
Lassan kinyitottam a szemem és teljesen ledöbbentem.
-Jerry! – sikkantottam.
Szerelmem is felugrott. Körülöttünk mindenhol tűz volt. Az egész szoba lángolt.
Szerelmemre néztem, tudtam itt a vég. Meghalunk.
-Valahogy ki kell jutnod – vizsgálta körbe a szobát.
-Nélküled nem megyek! – öleltem át, és akkor belobban az ágy széle is.
Gyorsan ledobtam a takarót a szoba másik felébe.
-Valahogy ki kell jutnod! – üvöltött.
-Jerry – simítottam kezem a mellkasára. – Sajnálom, de vége – bújtam mellkasához.
-Nem halhatsz meg – szorított magához.
-Tűz az egyetlen ellenségünk, nem tehetsz semmit – csókoltam meg lágyan. – Szeretlek. Örökké veled leszek. A szívem benned él. Lehet, hogy a túloldalon találkozunk.
-Én is szeretlek – suttogta majd hirtelen felkapott és kezeibe zárt és beugrott a tűzbe. A ház mellett értem földet és hallottam, hogy ordít fel. Hallottam, hogy hal meg életem szerelme. Meghalt…
Zokogva ültem a fűben. Nem érdekelt, hogy meztelen vagyok, nem érdekelt semmi. Ha ő nincs velem.
Inkább meghaltam volna vele, minthogy nélküle éljek.
-Vanessza! – hallottam meg egy férfihangot, ami nagyon hasonlított… Kevin hangjára.
-Mit keresel itt? – kérdeztem erőtlenül. Bár nagyon nem érdekelt, hiszen Jerry halott. Meghalt, értem, nélkülem.
-Szerinted? – nevetett fel.
-Mi a faszt akarsz? – kérdeztem hisztérikusan. - Miért nem segítettél? Hiszen biztos érezted. Miért nem segítettél?! – üvöltöttem a képébe.
-Hülye vagy? – nevetett, majd három férfi lépett ki a bokorból, benzines kannákkal a kezükben.
-Miért?! – ugrottam neki. – Miért? – üvöltöttem, ahogy csak bírtam.
-Öljétek meg – lökött fel. – Ne. Még egy picit szórakozzatok vele.

Két napon keresztül végig bennem járt valamelyik állat fasza. Hányni tudtam volna magamtól. Jerry? Miért tetted ezt velem? Mikor ölnek már meg? Kérdeztem magamtól már vagy ezredjére.
-Oké. Elég volt! Öljétek meg! - halottam meg Kevin hangját.
Végre! Éles fájdalmakat érzetem, majd egyszer csak megszűntem létezni. Porrá lettem.