Rászolgálva - 15. fejezet

Ezt a fejezetet Evinek küldöm, mert rengeteget segített nekem.:) Ez is hozzájárult a gyógyulásomhoz :P

15. fejezet - Furcsa esküvő

És akkor Nessie hírtelen a fülemhez hajolt és suttogni elkezdett …

-Mi történt veled? – kérdezte szemében fény csillant. Értetlenül pillantottam rá, nem értettem miről beszélünk.
Edward fapofával vezetett, Alice pedig a tükörben vizsgált minket.
Ekkora megszólalt a fejemben.
-Nem úgy volt, hogy később jöttök haza a nászútról? – kérdezte hangja a fejemben.
-De – motyogtam vissza. Az volt a baj, hogy fejben még annyira sem tudtam titkolózni.
-Elmeséled? – kérdezte miközben megszorította a kezem és a szemembe nézett.
-Majd megbeszéljük, az esküvő után – mosolyodtam rá erőltetetten.
-Igazságtalan vagy – nézett rám morcosan. – Sosem engeded, hogy segítsek, és így nagyon nehéz – mosolyodott el.
-Sajnálom – motyogtam a fejünkön kívül.
-Terhes voltál és elvetéltél – bámult ki az ablakon.
-Honnan tudod? Emmett elmondta? – kaptam karja után és idegesen vizsgáltam az arcát.
-Éreztem – mosolygott rám szomorúan. – Nagyon sajnálom, de kissé mérges is vagyok. Ha nekem lett volna ilyen gondom nem szerettél volna velem lenni? – kérdezte miközben a kocsi tetejét bámulta, hogy nehogy elsírja magát.
-Igazad van. És köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem át szorosan.
-Én örülök a megtiszteltetésnek, hogy a nővéred lehet. Liz új életet kezdtem, próbálok megjavulni és neked tartozom a legtöbbel, amit meg akarok hálálni. Szóval kérlek engedj közel magadhoz. Tudom, hogy közben bejött a képbe Jake és Emmett. De nem szakadhatunk el, kérlek ne szakadj el tőlem én nagyon sajnálok mindent.
-Ne hülyéskedj Nessie. Nincs mit meghálálnod, szeretlek és mindannyian máshogy fejezzük ki az érzelmeinket. Miattam nem kell megváltoznod.
-Tudom, hogy sosem kérnéd ezt tőlem, de tudom, hogy így sokkal jobb lesz – mosolygott szorosan megölelt ismét.
-Oké, most már mosolyt kérek. Pár percen belül férjhez mész – vigyorogtam rá.
-Igaz – vigyorgott.

Edward érdeklődve pillantott hátra én meg csak mosolyogva bólintottam, hogy minden okés.

Narrátor
Bella mosolyogva nézte végig, amint szerelme és első szülött lánya, az oltár felé igyekeznek a régi barátja dédunokájához. Uh elég bonyolult egy helyzet. Talán minden helyreáll – gondolta. - Nessie sorsa már rendezve lesz Jake mellett? Remélem, hosszú boldog életük lesz. Persze tudtam, hogy sosem mennek a dolgok kifogástalanul. Hiszen ha minden tökéletes lenne, nem tudnánk értékelni. A vigyorgó Lizre pillantott, aki féltékenység és irigység nélkül csak boldogsággal, szeretettel és büszkeséggel nézett nővére felé. Gyönyörű volt Nessie, meg kell, mondjam mindennapokban is gyönyörűek voltak, de most... Az apjuk sem volt ronda vámpír, hozzám képest pedig sokkal szebbek voltak. Szerencsére. De hát egy anya erre csak büszke tud lenni – folytatta a gondolatmenetét Bella.
Mindig is erre vágytam, hogy ők ketten, Nessie és Liz boldogok legyenek. Találják meg a párjukat és mégse szakadjanak el egymástól. A múltban rengeteget hibáztam, hiszen sokkal több időt tölthettem volna a lányokkal, de önző voltam – hibáztatta magát Bella, komolyan ez fertőző? Túl sok időt tölt Edwarddal, két ilyen ember egy családban már szegény Jaspernek is sok volt, aki Bellára sandított és jelentőségteljesen nézett szemeibe, hogy végre nyugodjon le. Bella jó kislányként az esküvőre koncentrált és jegelte az önmarcangolást. A pap beszéde egyszerű, de nagyszerű volt. Miután mindketten kimondták a bizonyos „Igent!” Majd a pap mosolyogva kijelentette, hogy csókolják meg egymást, vadul estek egymás ajkainak.
Az első, aki megölelte őket Liz volt, bár ez mindenki számára logikus volt. Majd Edward és Bella is araszolni kezdett feléjük a Black családdal együtt, hogy gratulálhassunk.
Miután Emmett és Liz arrébb álltak, helyet engedtek nekik.
-Annyira örülök nektek – ugrott Jake nyakába Lux.
-Örölök, hogy örülsz hugi – nevetett Jacob is.
-Sok boldogságot - ölelte meg Bella a lányát, aki mosolyogva simult karjaiba, majd Edwardéba is.
Vagy egy órába telt még mindenki gratulált az ifjú párnak.
Vámpírok és alakváltók keveredtek össze, a két ellenséges faj között az esküvő hatására teljesen megtört a jég.
Adam, aki már jóképű tinié érett mosolyogva ökörködött a La Pushi srácokkal, mintha csak testvérek lennének. Esme és Carlisle nagyon örültek, hogy fiúk jól érzi magát, bár kissé tartottak is a helyzettől, hiszen az eddig elszigetelt tiszta lelkű Adam belecsöppent az életbe. Tudták, hogy a La Pushi srácok sem rosszak, de azért egy tucat hormonban bővelkedő tini srác több kárt tud okozni egy szem fiúkban, mint a Cullen család aránylag nyugalmas otthona.
Lucy mosolyogva pukedlizett mindenki előtt, elsősorban talán miatta tört meg a jég a farkasok és a vámpírok között. Az aranyos és csodaszép tündér mindenki szájára mosolyt csalt aranyos koszorúslányruhájában pedig úgy mutatott, mint a mesék hőn szeretett királykisasszonya. Alice és Jasper hol lányuk után szaladgáltak, hol kisfiúk mellett foglaltak helyet. Daniel elég fura jelenség volt, ezt mindenki tudta és féltek is a dologtól, főleg a Alice.
-Kicsim? Biztos nem akarsz játszani a többiekkel? – simított végig anyukája a csöppség kezén. Azt hitte rossz anya, hiszen gyerekei elég szélsőségesen viselkedtek. Lucy folyamatosan pörgött mindenkivel összebarátkozott, sőt néha már kicsit sok is volt, ez eddig nem is lett volna akkora baj, de Daniel ennek az ellentéte volt. Alice úgy érezte, ő a hibás talán máshogy viselkedett a lányával ez által Daniel úgy érzi nincs vele foglalkozva.
-Alice tudnál segíteni?! – kiáltott oda Liz neki.
-Mingyárt jövök – adott egy csókot szerelme ajkaira és kisfia homlokára és már szalad is unokahúga segítségére.
Jasper vizsgálgatta fia érzelmeit, nem tudta mi lehet a gond. Mindig is tudta, hogy Daniel komolyabb, mint a társai, de hogy ennyire ez már nem normális. Oké, mi normális, ami velünk kapcsolatos? – tette fel magában kérdést. Daniel érzelmei nem árulkodtak semmi negatívumról, sőt egy inkább boldog volt. Figyelte az embereket és néha mosolyogva kommentálta apukájának. Jasper kezdett rájönni, hogy fia igazán különleges és ez nem baj. Vagyis valószínű így nehéz lesz a kis csöppségnek, de ezeket a géneket örökölte tőlük. Szóval ez van és kész.
Lux, Emily, Lora és Emma mosolyogva szolgálták fel az ételeket persze Liz és Alice segítségével. Minden a megtervezett ütemben történt. Miután minden kikerült az asztalokra, Alice óvatosasan kirakatta a fiúkkal a hatalmas tortát. És odaadta Jacobé kezébe a kést, az ifjú pár nevetve együtt vágta fel az első szeletet, amit együtt fogyasztottak el. Vidám hangulatban nevetgélve Jake baráti körében és persze a csöndben meghúzódzkodó, de aktívan mosolygó család jelenlétében.
A következő szeletet Liz kapta, aki megtisztelve érezte magát.
-Köszönöm – ugrott a szerelmesek nyakába. – Imádlak titeket.
-Rögtön szeret minket, ha tortáról van szó – nevetett fel Jake.
-Nem úgy gondoltam – nevetett Lizi. – Bár van benne valami – kacsintott a rézbőrű srácra. Majd megindult szerelme felé és mosolyogva ölébe ült.
-Nah, biztos nem kérsz? – tolta Emmett felé a villa tartalmát.
-A szádról szívesen elfogyasztom - hajolt szerelme ajkaira a nagy mackó.
-Hmm – mutatta ki tetszését Liz is.
E közben mindenkinek– ,aki evett – jutott a kezébe a tortából és pezsgőből. Koccintottak ez ifjú párra és mindenki nevetve elfogyasztotta a maga étel adagját, ami persze mindenkinél mást jelentett.
És akkor kilépett az egyik sátorból Rose azaz Lilien. Nem nagyon figyeltek rá, hiszen nagy volt a kavalkád, bár szerelme rögtön vigyorogva mellé lépett és átkarolta a derekát és megindultak az ifjú pár felé. Mikor pár méterre voltak tőlük Emmett hírtelen hátra kapta a fejét, hiszen ismerős illatot sodort felé a szél. Pontosabban régi párja illata volt, vagyis nem az, kicsit más. Farkas szaggal keveredett illat volt. Abban a pillanatban akadt Liz torkán a finom édesség és hangos köhögésbe kezdett. Persze erre mindenki rájuk kapta a tekintetét, hiszen hányszor nyel félre egy félvér? Miután Liz egy pohár pezsgővel lecsúsztatta a tortát mindenki Sam és Lilien kettősére nézett. Következő pillanatban Nessie barátnője nyakába ugrott.

Bella szemszöge
Tátott szájjal álltam és néztem Roselit. Teljesen új külsőt öltött, ami kifejezetten elnyerte a tetszésem.
A haja barnára volt festve, egy rövid farmernadrág és egy trikó volt rajta. Olyan természetes volt, és ahogy Sam átkarolta a derekát. Sam átkarolta a derekát? Pont Sam? A vigyorgó fiú arcára néztem, aki megbabonázva vizsgálta a mellette álló vámpírt. Ez a megbabonázottság, nagyon hasonlított a… bevésődéshez? Egy farkas és egy vámpír? Bevésődtek. Szentséges Úr Isten.
Liz hangos köhögésbe kezdett és mindenki oda kapta a tekintetét. Csak mi vámpírok voltunk meglepődve Rose jelenlététől. Mindenki minket vizsgált, féltek a reakciónktól. Meghiszem azt én is féltem volna a helyükben.
És akkor még Nessie a nyakába is ugrott Rosenak. Most ez komoly?
Alapjáraton nem volt semmi bajom Roseval, azon felül, hogy a lányaimnak lehetett volna jobb élete, ha ő nincs, de hát ez mellékes. Hiszen bármennyire hibáztatjuk, a lányaim életét annyira én is elbasztam mint ő. Szóval nem mondhatok semmit.

Lilien szemszöge
Mindenki engem bámult, nem volt egy kellemes érzés. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Most elszúrom a legjobb barátnőm esküvőjét. Liz mellé léptem, bocsánatot kell kérnem tőle és persze a régi családom összes tagjától.
-Nehogy közelebb gyere! – morgott rám Emmett és maga mögé rántotta Lizt. Szerelmesen óvta Őt, TŐLEM.
-Nem akarom bántani – suttogtam, mélyen Liz szemébe.
-Emmett – sipított végig ex férjem karján. – Hagyd – lépett elő Elizabeth, de szorosan tartotta Emmett kezét. Ahogy hoszzú éveken keresztül én tettem. Nem voltam féltékeny, hiszen nekem ott van Sam. Csak rettentő furcsa volt.
-Nagyon sajnálok mindent. Tudom, nem old meg semmit, de én tényleg sajnálom. A leveleket is – nézetem Bella felé, majd a régi családomra. – hogy megfosztottalak titeket tőlük. Tudom, nem sokra mentek ezzel az egésszel, de sajnálom és megváltoztam.
-Mit akarsz tőlünk Rose? – lépett elő Edward.
-Szeretné, ha megbocsátanátok neki – suttogta Nessie.
-Nessie te meg se szólalj – motyogta Alice. – Miért nem mondtad el? – tette fel Alice a kérdést Nessienek.
-Én kértem rá, sajnálom – motyogtam és lehajtottam a fejem. – Nem kérek tőletek semmit, csak hogy viseljetek el engem köztetek. Sammal a La Pushba költöztünk szóval lehet, néha találkozunk – motyogtam az asztal lapját bámulva.
-Sammal? – tette fel a kérdést Liz. – Bevésődtetek? – hangja meglepett volt, de semmi rosszindul vagy gúny nem volt benne.
-Igen – mosolyodtam el és szerelmemre néztem.
-Szuper – motyogta Emmett.
-Szóval ennyit akartam – motyogtam majd arrébb húztam szerelmem.
-Lilien! – szólt utánam Liz. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolygott rám.
Pár percig sokkolva álltam. Lilien? Nem haragszik?
-Honnan? – kérdeztem értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolygott rám barátságosan.
-Köszönöm – suttogtam majd behúztam Samet az egyik sátorba.
-Ezt megúsztuk – motyogta ajkaimnak.
-Szerintem is elég jól ment – motyogtam és egy csókot nyomtam az ajkaira.

Liz szemszöge
Mindig Nessie érdekit néztem egész életembe. Volt mikor megérdemelte volt mikor nem. Nagyon jól tudtam, vagyis kiolvasottak alapján gondoltam, hogy jogosan bízik Roseben, azaz Lilienben. Szóval miért most kezdjek igazságtalan lenni?
-Lilien! – szóltam utána. – Én nem haragszom, a családodnak kell megbocsátania neked – mosolyogtam amennyire csak tudtam.
Pár percig sokkolva állt.
-Honnan? – kérdezte értetlenül.
-Nessievel tudunk kommunikálni fejben – mosolyogtam barátságosan.
-Köszönöm – suttogta majd behúzta Samet az egyik sátorba.
-Liz? – nézett rám szerelmem miközben értetlenül vizsgált.
-Majd megérted – mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam ajkaira, pár másodperc múlva feleszmélt és visszarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt.

Nessie szemszöge
Annyira boldog voltam, hogy eljött Lilien, bár igazán jöhetett volna előbb. A családom bizonyára haragszik rám, hiszen az „ellenség” mellé álltam és megint nem voltam családközpontú, de már azt hiszem bezsebeltem a rosszkislány trófeát – Liz és köztem kiosztott versenyben – akkor meg is tartom. Liz megbocsátott, mindig is ilyen volt. Azt hittem már fordult a kocka, mióta összejött Emmettel – persze érthető lett volna- de nem. Imádtam a nővérem és sosem tudtam elképzelni sem, hogy csinálja, mi lehet a titka. Rá néztem és Emmettre, amint vadul csókolóznak. Nem nagyon illett a helyzethez, de mégis ez volt kétség nélkül a legjobb megoldás. És persze jobb ötlet híján követtem a példájukat én is szerelmem ajkaira hajoltam és vadul csókolgatni kezdtem. Jake, egy picit később kapcsolt, de jobb később, mint soha alapon nyelvünk vad táncba kezdett egymással.