14.fejezet

14. fejezet -Előkészületek

Mosolyogva figyeltem szerelmem arcát miközben álmában nevemet suttogta. Mikor már teljesen biztos voltam, hogy mélyen alszik befektettem az ágyba. Persze előtte rá húztam az egyik pólómat és egy bugyit.
-Szeretlek Emmett – nyitotta ki mosolyogva a szemét.
-Aludjál csak szerelmem – cirógattam meg arcát.
-Olyan helyes vagy – vigyorgott rám, még mindig teljesen magánál.
-Te pedig részeg – csókoltam meg a homlokát.
-Csak féltékeny vagy, hogy te nem lehetsz – kuncogott miközben mellkasomhoz bújt.
-Én csak szerelemittas vagyok – csókoltam meg a fejét.
-Hmm. És még én vagyok részeg? – kuncogott majd pár pillanat múlva aludt is tovább.

Pár perccel később idegesítő kishúgom lépett be az ajtón.
-Sajnálom – suttogta megbánást színlelve.
-Köszönöm hugi – mosolyodtam el. – Nem, nem azt – tudtam, hogy mire gondol, hogy a fantasztikus szeretkezést köszönöm neki. De, nem. Nem csak – Köszönöm, hogy pár órára normális fiatalok lehettek.
-Normális azt jelenti, hogy részeg? – kérdezte értetlenül.
-Esetünkben igen – mosolyogtam.
-Bárcsak Edward is így fogta volna fel – mosolygott, majd mellénk lépet és megpuszilta szerelmemet és engem is.
-Megfog békélni nyugi – suttogta Liz.
-Hé nem ér hallgatózni – nevetett fel Alice.
-De máskor Emmettel, akarok bulizni menni – ásított, majd kómásan kikelt és megindult a fürdő felé.
-Minden oké? – kérdeztem mikor már az ajtóban állt.
-Persze – mosolygott majd belépett a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót.
-Jaket akarom! – hallottam meg Nessie hangját lentről. Ő mintha jobban kilenne, mint Liz. Bár ha a kutyus két farkával itt lenne…
-Mennem kell - sietett le Alice.

Hosszú percek teltek el mióta szerelmem elveszett a fürdőben.
-Liz, minden oké? – léptem az ajtó mellé.
-Igen – lépett ki mosolyogva. – Nem haragszol, ha alszok még? – kérdezte miközben egy puszit nyomott arcomra.
-Ha holnap kiengesztelsz… - suttogtam a fülébe majd nyakamba kaptam és óvatosan lefektettem az ágyba.
-Amúgy milyen volt a legénybúcsú? - kérdezte miközben a fejét mellkasomra hajtotta.
-Hát elment. Jake nem nagyon élvezte az elején, de a vége felé – nevetettem fel.
-A pia meghozta a hatását – kuncogott mellkasomat ölelve.
-Meg, de nálatok is – nyomtam egy csókot a homlokára. - De most már aludj szerelmem.
-Uncsi a dumám vagy mi van, nagyfiú? – suttogta már félálomban.
Pár perc múlva légzése lelassult és mosolyogva aludt reggelig.
Kopogásra kaptam fel a fejem.
-Szia – suttogta Jasper. – Alice küldött, hoztam kávét Lizinek – mosolygott rám majd letette a kávét az éjjeliszekrényre.
-Kösz tesó – vigyorogtam rá.
-Újabb esküvő, nehéz napom lesz - mosolygott és közben leült az ágy szélére. – Igazság szerint már azt várom mikor lesz a tiétek – vigyorgott, miközben szerelmem arcára nézett.
-Hidd el én is – vigyorogtam. Nagy öröm lett volna nekem, ha már papíron is csakis az enyém Liz.
-Nem gondoltam volna rólad – nézett rám miközben olyan vizsgálom-az-érzéseidet tekintete volt.
-Mit is? – kérdeztem értetlenül.
-Hogy egy félvérrel, félig emberrel leszel… – vizsgálta Liz arcát.
-Muszáj mindent harapófogóval kihúzni belőled? – kérdeztem izgatottan.
-Liz nagyon megváltoztatott téged. Örökké hálás lesz neki az egész család – tettem vállamra a kezét.
-Oh fiúk?! Ma hármasba nyomjuk? – nézett kajánul rám szerelmem.
-Liz, viselkedj józanul – mosolyogtam rá. Pedig elég féltékeny lettem, ha belegondoltam, hogy Jasper hozzáér Lizihez úgy.
-Józan vagyok, és köszönöm a kávét – nézett Jasperre. – Alicenek.

Lizi szemszöge
-Szájbabaszott, kurva életbe! – halottam meg nővérem kiáltását.
-Nyugalaom semmi baj – csitítgatta Alice, ekkor már én is mellettük álltam.
-Nincs semmi baj? Nincs semmi baj? – vált hisztérikussá Nessie. Nem értettem mi baja van, még szembe nem fordult velem, szemei alatt lila karikák éktelenkedtek és szomorúan csillogott a szeme.
-Nessie! Figyelj rám – léptem mellé és kezdtem törölgetni a könnyeit.
-Lizi, erre a napra várok mióta megszülettem, több mint, negyven szájba baszott éve és nézz rám, mint egy fáradt kurva – suttogtam miközben összerogyott.
-Dehogy is - motyogta Alice és simogatni kezdte a hátát. A ki pöttömnek meg bűntudata volt.
-Nessie, szóltam rá hangosabban a kelleténél, kissé megugrott majd felnézett rám. Alice is kérdőn bámult engem. – Elhiszem, hogy nem úgy nézel ki, mint ahogy kiszeretnél. Aláírom, nem tagadom, nem festesz a legszebben – Alice meghökkenve bámult. – De, ha sírsz, és nem veszünk kezelésbe semmivel sem lesz jobb – mosolyogtam rá és felhúztam Alice székébe, ami már a tükör előtt volt. – Most pedig becsukod a szemed és mire kinyitod, te leszel a legszebb a világon – nyomtam egy puszit az arcára.
-Biztos? – kérdezte remegő ajkaival.
-Most komolyan nem hiszel Alice erejében? – vontam fel a szemöldököm. – Mindjárt jövök én is – mosolyogtam majd megpusziltam ismét és kilibbentem az ajtón.
-Liz? - nézett rajtam értetlenül végig Adam. – Szerintem egy kicsit túlöltöztél – kuncogott.
-Mi? – néztem rá értetlenül, majd lenéztem magamra. Emmett pólója és egy bugyi volt csak rajtam.
-Legalább fellettél avatva – mosolyogtam egy puszit nyomtam az arcára és már szaladtam is fel.
-Minden oké? – kérdezte aggódva szerelmem.
-Nessien látszik, hogy jól szórakoztunk tegnap – mosolyogtam szerelmemre, majd én is a tükör elé léptem és – rajtam is – ráztam meg a fejem.
-Szerintem ma is gyönyörű vagy – lépett mögém szerelmem és a tükörben szemembe nézett.
-Elfogult vagy – ráztam meg a fejem. Egy csókra hátrafordultam majd beszaladtam a fürdőbe. – Emmett kérlek, ma ne gyere be, mert akkor nem lesz esküvő – nevettem fel mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Egy csókra még szerelmemhez léptem majd beugrottam a zuhany alá.
Öt perc múlva már Emmett ölében ülve szürcsöltem a kávém, miközben apró csókokat váltottunk.
-Liziii! – halottam meg Alice hangját.
-Megyek már! – szóltam vissza. – Emmett, kérlek, akkor menny a La Pushba anyu már ott van, neki kell segítened és ne vesz nekem össze a srácokkal – szóltam rá dorgáló hangon.
-Tudom, mindent megbeszéltünk már tegnap és jó kis fiú leszek – mosolygott és nyakamhoz hajolt és belepuszilta.
-Akkor méltó ajándékot kapsz cserébe – nyomtam egy puszit felfelé görbülő ajakira. – Szeretlek, ha bármi van, hívjatok – mondtam, de már Nessiék felé siettem.
Arcán egy fehér pakolás volt közben Alice a haját csavarta. Alicre mosolyogtam és egy köszönömöt tátogtam neki.
-Hugi – suttogta Nessie.
– Itt vagyok – suttogtam a fülébe. – Minden rendben, anyu és Esme már a La Pushban vannak.
-És a gyerekek? – kérdezte meglepetten.
-Emilynél – mosolyogtam. Miközben én is a tükörben vizsgáltam arcomat. Faszán nézünk ki.
Három óra múlva már Nessiere húztuk fel a ruhát. Gyönyörű volt.
-Most nyisd k a szemed – tapsikolt Alice.
-Aztaa –suttogta. – Ti tudtok valamit, köszönöm – lépett mellénk és szorosan megölelt minket.
-Nehogy elsírd magad – sikkantott fel Alice.
-Most megcsinállak gyorsan téged – rántott bele a székbe Alice. Fél óra múlva már a ruhámat húztam fel még Aliceis összekapta magát. Persze neki ment a legkönnyebben, neki nem kellett három réteg alapozót a fejére kenni. Mázlista.
Már a fiúk is öltönyben sorakoztak a nappaliban. Esme felöltöztette a gyerekeket is. Vagyis a hangokból ezt vontam le, mivel már két és fél órája nem léptem ki a szobából, de most. Muszáj volt megnéznem Emmettet, már nagyon hiányzott és hogy jól öltözzön fel nekem.
-Váóó – vigyorgott rám Adam. Majd Edward mosolygott rám elismerően, mellém lépett és megölelt. Egy olyan igazi apai ölelés volt, ami nagyon jól esett, talán ez volt az első ilyen. Megszerettem Edwardot, még volt bennem egy kis szálka anyu miatt, de a békesség miatt legyőztem és most már kifejezetten megkedveltem.
-Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe és nekem könnyek gyűltek a szemembe. Sosem volt apám, de talán majd egy kis idő múlva Ő lesz.
-Köszönöm – mosolyogtam és lehajtottam a fejem. Pár pillanat múlva összeszedtem magam és Emmettet kerestem.
-Fent vannak Jasperrel – motyogta Edward. Kicsit nehezen viselte el, hogy Emmett a legfontosabb számomra, de megértette. Gyorsan feltipegtem az emeletre, már amennyire engedte ezt a tíz centis sarkam.
-Sziasztok srácok – léptem be az ajtón. – De jól néztek ki – mértem végig mindkettőjüket, persze szerelmemen többet elidőzött a tekintettem. – Alice nemsokára kész van és mehetünk is – mosolyogtam Japer felé, aki mosolyogva bólintott. – Jól nézel ki – vigyorgott elismerően majd elindult lefelé. Szerelmem mellé léptem, kicsit megigazítottam a nyakkendőjét majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Többször kéne öltönyt hordanod – mosolyogtam.
-Neked, meg többször kéne semmit sem hordanod – suttogta ajkaimnak. – Gyönyörű vagy, cica – lágyan megcsókolt majd elhúzódott. Kissé meglepődve bámultam rá, hogy mi lehet a gond. – Ha most elkezdjük, nem hiszem, hogy sok minden marad a ruhából – kacsintott rám, majd megfogta a kezem és lefelé kezdett húzni.

Emse és Carlisle már elment a gyerkőcökkel, anyu épp Nessievel beszélgetett, Alice pedig toporogva nézegette az óráját Jasper pedig műmosollyal az arcán nézett minket.
-Alice – suhantam vámpírsebességgel barátnőm felé.
-Mond, hogy nem felejtettünk el valamit! – sipított, abban a percben Emmett kihúzta Jaspert az előszobába és beszélni kezdett neki valami autóról. Tudta mit kell tenni.
-Nem felejtettünk el semmit. Vagyis te elfelejtettél valamit – álltam meg, miközben mosolyogva bámultam. Arca ijed formába ugrott és idegesen nézett rám.
-A férjedet – öleltem át. – Alice, minden a legnagyobb renden, ha valami egy picit másképp lesz, például késünk öt percet semmi sem lesz. Ez egy esküvő és élvezni kell, aki meg nem várja meg a menyasszony, az meg rosszul jár – mosolyogtam rá.
-De ez egy fontos esemény Liz, te ezt nem értheted. Az első esküvőnek tökéltessenek kell lenni, mindenhol virágok, gyönyörű ruha, csodálatos …..
-Állj le Alice! Ami előre megszervezhető volt megvan. A hangulat és a cselekmények az embereken múlnak. Kérlek, nyugodj meg és szeretlek – öleltem át szorosan. – Mindent köszönök – suttogtam fülébe. Majd löktem egy kicsit rajta Jasper irányába – nyugtassátok le egymást, egy picit.
Szerelmem mosolyogva lépett mellém és mosolyogva lerántott a kanapéra, persze az ölébe húzva.
Szerelmes pillantásokat váltottunk és apró csókokkal nyomatékosítottuk érzéseink. Igaz, nem a mi esküvőnk volt, de teljesen szerelmes és izgatott hangulatban voltam már most. Meg hát az sem semmi, hogy az ember egyetlen nővére férjhez megy. Hmm.
-Khm, khm – lépett be Edward a szobába. Megmosolyogtam még mindig, hogy menyire zavarban van, ha előtte szerelmeskedünk Emmettel, de hát majd egyszer csak megszokja.
Pár perc múlva Nessie lépkedett le a lépcsőn. Gyönyörű volt, nem csak a ruha, a smink és a haja, hanem a szemei is. Igazi boldogságról és izgatottságról árulkodtak. Tökéletes, és egyben a világ legszebb menyasszonya volt.
-Huha – kurjantott fel szerelmem, amin én csak mosolyogtam. – Kutyuli-mutyuli összefogja rosálni magát – nevet fel.
-Emmett! – löktem oldalba, miközben próbáltam elfojtani a nevetésem.
-Indulás! – sikkantott fel Alice. – Jasperem, induljatok Bellával és Emmettel –nyomott egy csókot Alice szerelme ajkaira, én is ugyanezt tettem és ők már sehol sem voltak.
-Mi besegítünk a kocsiba – mosolyogtam nővérkémre. Öt perc múlva már mi is a La Pushba tartottunk. És akkor Nessie hirtelen a fülemhez hajolt és elkezdett suttogni…

Ruhák:

Nessie:

Alice és Liz:
Lucy:

Megjegyzés: megjött a várva várt fejezet, remélem mindenkinek tetszik.:) Sajnálom, hogy csak most, de ez van.:) Komikat várok:) Puszi, đóri