Rászolgálva - Mi lesz ebből?

Sziasztok lányok! Megérkezett a fejezet. Köszönöm a komikat. Bocsi, hogy eddig várattalak titeket. Egy picit hosszabb fejezet lett, mint szokott, remélem ez is tetszik. Evinek küldöm. Mert nagyon hiányzik.
Valamint vigasztalás mindenkinek a suli és a rossz idő miatt.:/
Várom a véleményeket. Puszi, đóri.
3. fejezet - Mi lesz ebből?

Liz szemszöge
Besétáltam a fürdőszobába és gyorsan letusoltam, majd fogat mostam. Vizes hajamat átfésültem majd a tükör előtt vizsgáltam arcomat. Szemeim csillogtak a boldogságtól, az arcom sima és gyönyörű volt, a szám széles mosolyra húzódott. Szerelem csodákra képes. Kezemre siklott tekintettem, ahol ott virított a gyönyörű eljegyzési gyűrűm. Még szélesebben mosolyogtam, majd a ruháim után nyúltam és felhúztam egy rózsaszín fürdőruhát és rá egy világoszöld nyári ruhát. Hajamat amilyen gyorsan csak tudtam megszárítottam majd felkötöttem egy hajgumival a fejem tetejére.
Mosolyogva léptem ki az ajtón és rögtön megcsapta a sült csirke mámorítóillata orromat. Meztelen talpaimmal lassan elindultam a konyha felé, ahol szerelmem a pultnak dőlve állt.
-Szia – léptem elé és kezeimet nyaka körré fontam.
-Gyönyörű vagy – csókolt meg lágyan.
Mosolyogva végigmértem csak egy fürdőnadrág volt rajta izmos felsőtestét nem takarta semmi.
-Te is – csuklott el a hangom.
Pár perc múlva már csirkével tömtem a hasam. Rettentő éhes voltam.
-Hmm, finom volt - ugrottam le a székről és egy puszit nyomtam ajkaira.
Vigyorogva felkapott és megforgatott a konyha közepén. Ajkaira csimpazkodtam, mikor lassan eltolt magától.
-Mi van? – néztem arcára értetlenül.
-Öhm, takarítók – suttogta a fülembe. A következő pillanatban pedig kopogás lehetett hallani.
-Minek? – néztem rá értetlenül.
-Alice nem akarta, hogy te takaríts, hiszen pihenni jöttünk – nyomott egy puszit a számra. Majd az ajtóhoz lépett és spanyolul köszönt az ajtóban álló nőnek és mögötte álló férfinak.
Tudtam spanyolol szóval minden szavukat értettem. Olyan ismerősek voltak az ajtóban állók hangjai.
-Rosaile? – kérdezte kissé dühösen a nő.
-Nem. Liz – húzott elő maga mellől.
Kitágult szemekkel vizsgált a negyven körül járó nő.
-Egy ember? – sikkantott fel a nő. – Bántani akarja magát! – nézett szúrósan szerelmemre majd rám.
Dezsavű érzésem lett.
-Roza? – vizsgáltam értetlenül a nőt. Hiszen én ismerem.
-Elizabeth? – lépett előre a férfi. Majd megöleltek.
Szerelmem értetlenül vizsgált.
-Peter nevelő szülei – suttogtam.
-Peter? – nézett rám értetlenül.
-Egy másik félvér – mosolyogtam.
Órákig beszélgettem velük, Peterről, rólam, Nessieről, a Cullenekről.

Bella szemszöge
-Drága Isabellám – lépett elém Aro. Én pedig hátra léptem.
-Beszélhetnénk? – néztem szemébe.
-Persze kedvesem– nézett rám értetlenül.
-Emlékszem mindenre. Emlékszem a Cullenekre, végig emlékeztem – kezdtem az elején. Aro ijedten bámult rám.
-És? – kérdezte pár perc múlva flegmán.
-Van két gyerekem – néztem a szemébe.
-Sajnálom. Hamarossan meghalnak – mosolygott rám.
-Nem, Aro. Nem emberek – néztem a szemébe.
Még, hogy meghalnak? Előbb fog Aro Volturi, mint bárki az én családomból.
-Vámpírokká változtattad őket? – nézett rám értetlenül.
-Ők félvérek. Ember voltam, mikor megszülettek – néztem a szemébe. – Azért változtattak át, hogy ne halljak bele a szülésbe.
-Mi? Miről beszélsz? Vámpíroknak nem lehet gyerekük – nézett mélyen a szemembe.
-De lehet, a vámpír férfiaknak ember nőtől – köptem a szavakat.
-Hihetetlen – nézett rám mérgesen.
-Elhagyom Volterát, elhagyom a Volturit! – kiáltottam képébe.
Az ajtó nyílt és páran értetlenül léptek be. Jane kárörvendően vigyorgott, Alec ijedten vizsgál Felixel együtt. Demetri pókerarccal bámult rám.
-Micsoda? – kérdezte Aro. Miközben közelebb lépett hozzám.
-Elhagyom ezt az egész bagázst – léptem még hátrébb.
-Nem teheted! – köpte a szavakat.
-Miért? Mit teszel? – néztem a szemébe.
-Megöllek – suttogta. – Mindig kiálltam melletted Isabella. Minden bolond ötletedet támogattam, de elég kezdesz nagyon elszállni.
-Öljél! – köptem szembe.
Gyűlöltem Arot.
-Demetri, Félix! – ordított. – Még megváltoztathatod a döntésed – nézett rám kérően.
Következő pillanatban egy villámot vágtam Aroba. Földre rogyott és felordított fájdalmában.
-Mester – lépett oda Jane. Mindenki értetlenül bámult.
Következő pillanatban Jane vergődve sikongatott a földön. Alec, Demetri és Félix pedig ájultan esett össze.
Aro lassan felállt majd döhüsen a szemembe nézett.
-Elmegyek. Csak azért nem öllek meg titeket – néztem a három vezérre. – Mert világnak szüksége van rátok. Ha megtudom, hogy hozzáértek a lányaimhoz, Cullenekhez, Forksi farkasokhoz, vagy az én csapatomhoz végetek – suttogtam. Majd kiszaladtam az Voltera falai közül. Pár óra múlva már indultunk is Daviddal Vancouverbe.

Lilian szemszöge
Már vagy egy órája ültünk ott mikor Seth és pár farkas tért vissza. Mögöttük pedig Nessie. Teljesen máshogy nézett ki, mint pár hónapja. Haja göndör fürtökben omlott vállára, csodaszép volt, arcát piros rózsák díszítették.
-Rose?! – lépett elém.
-Lilian – léptem mellé majd megöleltem, mire hangos morgás tört fel. – Sajnálom.
-Fiúk, kicsit hagyatok magunkra minket. Jake és Sam ti is! – intett az erdő felé.
Sam?! Sam lenne azén farkasom?! Sam és Lilian, Lilian és Sam. Jól hangzik.
-Megbántad? – nézett mélyen a szemeimbe Nessie.
-Igen, nagyon – hajtotta le a fejem.
-Nem csak egy csel ugye? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem. Megbántam, amiket tettem – néztem bocsánatkérően fel szemibe.
-Oké. Egy hete maradsz velünk utána megmondom, hol találod őket – mosolygott, majd belém karolt.
-Meg kéne ölnöd – néztem rá értetlenül. – Dühöngened kéne.
-Azt majd megteszik Lizék. Amúgy ők nincsenek otthon, mert elutaztak Emmettel – vizsgálta az arcom.
-Öhm, mikor jönnek vissza? – kérdeztem mosolyogva.
-Egy hónap – húzott az erdőben.
-Hova megyünk? – néztem körül, tudtam lassan elérjük a határt.
-La Pushba – mosolygott rám.
-Én nem mehetek a La Pushba – néztem rá értetlenül.
-Egy faházba fogsz menni fent a hegyekben. Sam, Quil vagy én fogunk figyelni rád.
-Mi? Nessie. Én egy vámpír vagyok! Nem mehetek le a farkasokhoz. Nem mehetek le a farkasok családjához. Meg akarnak ölni? – néztem rá kétségbeesve.
-Dehogy – nevetett. - Bizalom kell Rose, azaz Lilian. Neked is bíznod kell bennünk, nekünk is bíznunk kell benned.
-Tönkre tettem az életed – néztem rá szomorúan. – Halált érdemlem.
-Az emberek, esetünkben vámpírok megtudnak változni. Én tudom. Én sem voltam sokkal jobb nálad, de észhez tértem és tessék – vigyorgott.
-Nessie tűz és víz vagyunk – néztem rá értetlenül.
-Nehogy azt hidd! – csicsergett. – Nem vettem észre, hogy Liz nevelt fel. Hálátlan voltam. Kihasználtam, nem foglalkoztam vele mikor kellett volna. Sőt én magam tapostam a szívébe – szontyolódott el. - Megbántam, bár még mindig bűntudatom van, de megbocsátott – mosolygott arcomba.
-De én rosszabb vagyok, én ezerszer rosszabb vagyok. Sokkal több embert bántottam meg – néztem arcába.
-Én hiszek benned. Hiszem, hogy te ez vagy – mutatott végig rajtam. – Hogy te Lilien vagy nem Rosalie.
Pár perc múlva felértünk egy hegy tetejére. Majd Sam és Jake álltak az ajtóban, valószínű épp veszekedtek valamin, az arcukat vizsgálva jöttem rá.
-Nekünk dolgunk van – fogta meg Nessie Jake kezét majd elindultak lefelé.
Sam ott állt előttem és mosolyogva vizsgált.
-Gyere beljebb – nyitotta ki az ajtót majd mosolyogva beengedett.

Liz ruhája:

Kérlek komizzatok.
Suli miatt a frissek száma csökkenni fog.
Köszönöm, a komikat.
Szeretlek titeket.