Rászolgálva - 9. fejezet

A 8 komizónak küldeném.:) Evcu imádlak!

9. fejezet - Meglepetések

Nessie szemszöge
Egy hónapja él Lilien a La Pusban. Nagyon jól összebarátkoztunk, rengeteget lógtunk együtt. Talán kijelenthetem az is, hogy legjobb barátnők is lettünk. Két igazi oka volt ennek a barátságnak, egy, mert senki más nem bízik meg benne - persze, Sam igen- rajtam kívül. Kettő nagyon hasonlítunk, nem kinézetre vagy ilyesmi, inkább belül a szívünk mélyén. Szerelmem szerint, ebből csak baj lesz. Bizalmatlan. Már volt pár vitánk ezen, én tejesen megértem őt is. Nem piskóta jó döntéseket hozni. Igen, döntéseket hozni… Seth és Jake most együtt alfák vagy, hogy is mondjam. Seth hamarosan kiszáll, szóval kell egy kis oktatás. Jake kiváló falkavezér lesz, bár Seth is az.
-Már megint min jár az eszed? – cirógatta szerelmem csupasz hátamat.
-Semmi – mosolyogtam. – Azt hittem még alszol – bújtam hozzá közelebb.
-Pedig már nem – mosolygott álmosan.
-Álmos vagy? - feküdtem mellkasára.
-Egy picit – simította óriás kezeit derekamra.
-Még aludhatsz – nyomtam egy csókot arcára. Majd a lassan kicsúsztam az ágy szélére, vagyis próbáltam. Hiszen két erős kar megakadályozott.
Kérdőn néztem szerelmemre.
-Ne menj el - vette könyörgőre a formát.
És persze, neki nem lehet ellenállni.
Mosolyogva másztam rá, és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Épp elkezdtem vadulni, mikor halk kopogtatást hallottunk.
-Nessi, a meghívókat még meg kell cé…. Hopsz, bocsi – lépett is ki Lux.
-Ahjj – sóhajtott fel Jake.
-Nyugi van. Épp az mi esküvőnket szervezi – csókoltam meg utoljára, majd magammal húzva a takarót felálltam, és a szekrény elé sétáltam.
-Várod már? – kérdezte halkan.
-Persze – húztam magamra egy bugyit. - Te nem? – néztem ijedten hátra.
-De, de – vigyorgott. – Bár számomra nem számít, hiszen csak egy papír…
-Ez egy eskü Jake – néztem keményen a szemébe.
-Szerintem ez az eskü hónapok óta megszületett, szerelmem – suttogta szerelmesen. – Te vagy az életem értelme, ha a feleségem leszel csak még büszkébb leszek – kelt fel és ölelt át szorosan.
-Jaj, de édes vagy – öleltem át vállait.
Telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Halo – vettem fel pár másodperc múlva.
-Szia Nessie! – halottam meg Alice Cullen hangját.
-Szia. Miben segíthetek? – kérdeztem rögtön.
-Szeretnék besegíteni - hadarta, valószínűleg vigyorogva. Mibe akar ez besegíteni? Vizsgáltam Jake arcát, de csak megrántotta a vállát.
-Miben? – kérdeztem értetlenül.
-Szevezésben – mondta kissé unottan.
-Milyen szervezésben? – kérdeztem vissza. Semmit sem értettem.
-Esküvő. Tudod Nessie és Jake! – nevetett.
-De, hiszen… Óóó – suttogtam.
-Nem segíthetek? – kérdezte bánatosan.
-Dehogynem – vidultam fel.
-Úgy gondoltam, hogy telefonon és neten intézem a dolgokat szóval nem megyek felétek sem – nevetett.
-Oké – annál jobb. Nem tudom mit szólna Lilienhez.
-Most le kell tennem, Liziék hamarosan itthon lesznek – hadarta.
-Miért hol vannak? – kérdeztem.
Mostanában nem hívtam nővérem, nehogy elszóljam magam az esküvőről. Nem tudom miért akartam még titokban tartani előttük, de úgy érzem így lesz tökéletes.
-Kiruccanáson. Nem is beszéltetek? – kérdezte meg meglepetten.
-Nem, de majd bepótoljuk – mosolyogtam zavartan.
-Akkor szia. Puszilom Jaket – suttogta Alice.
Nem értettem, hiszen Alice nem is bír engem, vagyis megértem, hogy miért csak… Miért akar segíteni? Miért puszilja Jaket?
-Kiráz tőle a hideg – vakarta a fejét Jake.
-Sajnálom, de a családom – nyomtam egy puszit szerelmem ajkaira. Magamra kaptam a ruhám és megindultam a fürdő felé.
-Szia – jött velem szembe a folyosón Sam.
-Szia – mosolyogtam vissza és tök elmentem mellette. Majd egyszer csak leesett, Sam mit keres itt? – Miért vagy itt? – kérdeztem félig a fürdő ajtóban már.
-Jakehez jöttem – mosolygott rám, barátként. Sam nagyon jó barát volt, örültem, hogy végre bevésődött, normálisabb lett. Kijelentem normálisabb, nem normális. Kuncogtam a saját viccemen.
-Oké – rántottam meg a vállam.
Gyorsan fogat mostam majd lesiettem a nappaliba.
-Azt hittem még nyomtok egy gyors menetet – vigyorgott rám kajánul Lux. Nagyon perverz a csaj.
-Honnan tudod, hogy nem nyomtunk? – néztem rá értetlenül.
-Szia Nessie – lépett elém Lilien egy halom papírral.
-Szia – öleltem meg.
-Kezdjük a munkát csajok – csapta össze a kezét barátnőm.
Már vagy öt perce néma csendben írogattunk, mikor Lilien lefagyott.
-Cullen? - kérdezte tőlem ijedten.
-A nővérem és az anyám családja – néztem rá békítőleg.
-Tudom, de akkor én nem lehetek itt – húzta össze magát a kanapén.
-Miért ne lehetnél? – kérdezte értetlenül Lux.
-Nem akarom, hogy ez arról szól, hogy mit keresek itt, mekkora egy szemét kurva vagyok és egyebek – nézett a szemembe.
-Lili a barátnőm vagy, itt leszel és kész. Ez az ÉN esküvőm, és ÉN döntöm el, hogy ki van meghívva és ki nem. Itt leszel és kész. Ha elmész nagyon mérges leszek – néztem rá figyelmeztetőleg.
-Lányok! – jött le a lépcsőn Jake és Sam.
-Jól vagyunk – mosolyogtam majd visszahajoltam a borítékok fölé. Bár remegett a kezem, mint a nyárfalevél. Tudtam, hogy nem nagyon fognak örülni Liliennek, de nem érdekelt. Vagyis érdekelt, de nem tudtam lemondani Lilienről sem.

Lizi szemszöge
-Adam! – ugrottam az említett nyakába, ő hiányzott a legjobban.
-Liz, megfulladok – nevetett fel.
-Oh, bocsi – léptem egy kissé hátrébb.
-Helló öcskös, jól megnőttél – rázott vele kezet Emmett, majd megölelték egymást. Ez a kézfogás dolog úgy láttam sokat jelentett Adamnak. Piros pont Em macinak. Vigyorogtam.
-Gyertek. Esme és Carlisle már nagyon vár titeket – húzott maga után.
Esme és Carlisle tényleg izgatottan vártak minket. Megölelgettük őket majd beszálltunk Carlisle kocsijába.
Esme, én és Emmett hátul ültünk. Carlisle vezetett, Adam pedig az anyósülésről bámult hátra felé.
-Hiányoztatok – mosolygott Esme.
-Ti is – tettem kezemet a hasamra, amit Esme egy mosollyal jutalmazott.
-Sőt még eggyel többen is jöttetek – kacsintott rám Adam.
Nem ilyen reakcióra vártam Adamtől, sőt… Mintha megjátszotta volna?!
-Hogy vagy? – kérdezte Carlisle.
-Jól – mosolyogtam. – Sőt, fantasztikusan – szorítottam meg szerelmem kezét.
-Emmett, hogy van Liz? – kérdezte nevetve Adam. – Még ha épp halálán volna, akkor is azt mondaná, hogy jól van – nézett rám hülyén Adam.
-Reggel volt rosszul, többet alszik és néha megszédül – mondta Emmett, majd bocsánatot kérve rám nézett.
-Ezt még visszakapod – suttogtam fülébe.
-Szerelmesebbek vagytok, mint, ahogy elmentetek – nevetett Adam.
Végig fecsegtük az időd hazáig. Emmett és Carlisle kipakoltak a csomagtartóból mi pedig lassan a ház irányába indultunk. Emmett vigyorogva nyomott egy csókot számra, mikor megvártam az ajtó előtt.
Esme és Carlisle már sehol sem voltak mikor szétváltunk Adam pedig mosolyogva invitált minket beljebb az ajtón.
-Üdv itthon! – sikkantottak fel Alicék, de akire először megláttam, az nem volt más, mint anyu.
Rögtön a nyakába ugrottam és öleltem, ahogy csak bírtam. Hiányzott, majd mindenkit megölelgettem és a szoba közepére pakolt cuki dobozok felé terelt Alice. Kék vagy rózsaszín… Kék! Fiú lesz. Érezem.
-Kék? – kérdezte Esme.
-Igen, fiú lesz – simítottam végig gömbölyödő pocakomon. Mikor hírtelen elsötétült a világ.

Nessie ruha: