Ébredés - Tizenharmadik fejezet

Második család

Lizz szemszöge
Majd a telefonom csipogására ébredtem. Már reggel van? Gyors kiugrottam az ágyból és vámpírgyorsasággal nekiálltam rántottát sütni, megterítettem gyorsan és szaladtam az emeletre kelteni Nessi.
-Jó reggelt hölgyem – mosolyogtam miközben elhúztam a sötétítő függönyt.
-Jake – suttogta. Én pedig kacagtam.
-Renesmee. Kelni, kelni – mosolyogtam az ágya felett.
-Mi? Már reggel van? – kérdezte két ásítás között.
-Aham. Na gyere már, kihűl a kaja. – húztam ki az ágyból.
-Hmm, rántotta – ült fel az ágyban, persze kómás fejjel, mint mindig.Gyorsan befaltuk és mentünk zuhanyozni és öltözni.
Nessi:



Lizz:


Gyorsan bepakoltam a táskáinkba és kocsikulccsal a kezembe vártam Nessit.
Nessi:
Lizz:

-Én nem értem, hogy csinálod? Később mész fel mint én és, hamarabb lejössz, de ugyanúgy vagy kisminkelve mint én. Később fekszel le és hamarabb kelsz. Mi vagy te és mit csináltál a húgommal? - kérdezte Nessi. Nagyon jó kedve van valakinek.
-Váá, de bolond ma valaki – kacagtam. – Itt a táskád, bepakoltam – mosolyogtam rá.
-Angyal vagy.. – nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké, oké, de mennyünk .
-Nyolc ötven, még simán beérünk… - mosolygott Nessi.
Épp a tanár előtt léptünk be a terembe, Lora és Emma, Tony, Erik és Mark már bent ültek. Lora- Emma. Erik – Márk. Tony egyedül mi pedig eléjük ültünk be.
-Hali – suttogta Nessi, én csak integettem nekik. Ők csak mosolyogtak. – Kémiánk lesz? – kérdezte megdöbbenve Nessi.
-Igen. Miért? – kérdeztem kíváncsian.
-Kémiával kezdeni a tanévet, nem jelent semmi jót –többen is meghallották és mindenki nevetésbe tört ki. Unalmas kémia óránk volt, utána egy unalmas matek, egy laza rajz, egy levelezős biosz majd menza.
-Emma. Tegnap mondtad, hogy megismertél egy fiút a La Pushban, ki volt az? – kérdeztem.
-Embry – pirult el. – Miért? – kérdezett vissza. Embry, a humoros, poénkodós. Illik Emmához.
-Tegnap voltunk lent és találd ki mi történt? Nessi összejött Jacobbal – meséltem.
-Jacobbal? Az izmos, magas? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Emma mind izmos és magas – kacagott Nessi. Ezzel a témával megadtam a lányoknak a löketet és elkezdtek szerelmükről áradozni. Én pedig a fiúk felé fordultam.
-És ti srácok, becsajoztatok már? – kérdeztem.
-Sarahval beszéltünk pár szót és.. – mosolyodott el Tony.
-Melyik az az Sarah? – kérdeztem kíváncsian.
-Ő – mondta Tony és majd lefolyt a székről, ahogy meglátta, nekem hátal volt az a bizonyos lány szóval hátra fordultam. Shara Shout. Csinos lány kicsit fura, de egyszer beszéltem vele és kedves volt.
-Az a emos? – nézett meglepve rá Mark.
-Nem is emos… - védte Tony – És ha az, akkor mi van?
-Majd kihúzod a depiből.. – kacagott fel Erik.
-Mark? Te hogy állsz? – kérdeztem mosolyogva.
-Hmm. A nyáron volt szerencsém platina szőkéhez – mosolygott kajánul rám. – Jó kis darab volt. Ugye Erik? – szúrta oldalba Eriket.
-Nagyon, csak nem tudott elszámolni kettőig sem – mondta tök komolyan Erik. Én pedig csak kacagtam rajtuk, olyan gyerekesek.
-Olyan nincs aki okos is meg szép is… - mondta Mark, mint ha ez egy szabály lenne.
-Hát azért én tudnék mondani – szólt Eric közbe.
-Na ki? - Erik rám kapta a tekintetét, majd lesütötte a szemét.
-Inkább hagyjuk – majd felállt és kivitte a tálcáját.
Majd bementünk irodalomra, elmondta a tanár, mit fogunk venni idén, Rómeó és Júliával kezdjük.. Szóval laza óra volt, utána még volt franciánk, amire Emmett is járt. Ő volt talán az egyike a Cullen családban, akire nem volt okom mérgesnek lenni. – A többire volt? - A nagy mackó már bent ült, mi elé ültünk, aztán óra előtt Jasper is bejött – szóval ők ketten franciát is tanulnak-. Edwarddal és Alicevel volt pár óránk, Roseval egy sem, de valahogy örültem neki.
-Liz – lökött rajtam egyet Nessi, majdnem kiestem a padból. Mögülünk kuncogás hallatszott.
-Mi van? – kérdezte mosolyogva.
-Már itt szólongatlak egy ideje, azt hittem én vagyok szerelmes nem te – bökött oldalba.
-Hát én nem, még az kéne… – kacagtam.
-Mrs. Swan! – szólt rám a tanár.
-Pardon – mosolyogtam rá angyalian.
A fenébe, a fenébe! Emmették megtudták, hogy Swanok vagyunk, bár idő kérdése volt.
-Most mi lesz? – tátogott Nessi. Gondolom neki is leesett.
-Nem ismerünk, Bella Swant. Tagadunk, tátogtam. Jasper érzi az érzelmeid, gondolj Jake-re – kacsintottam rá. Unalmasan telt az óra, minket fel sem szólított a tanár, én csak rajzolgattam, Nessi pedig álmodozott.
-Az illata, a mosolya, a puha bőre – kezdtem elrévedt tekintettel, de a végén hangos kacagásba törtem ki. Miközben pakoltuk össze a cuccaink.
-Elizabeth várjatok – nézett rám Jazz. - Vagyis beszélhetnénk? – kérdezte.
-Persze – mosolyogtam rá. Nessire gondoltam, hogy az érzelmeim ne mutassák, mennyire ideges is vagyok valójában.
-Swan? – kérdezte komolyan Emmett.
-Mi van vele? – kérdezte mosolyogva Nessi. A fiúk értetlenül bámultak. – Baj, hogy az a nevünk?
-Nem, de ti rokonai vagytok bizonyos Bella Swannak? Úgy néztek ki mint Ő, és a nevetek is.. – mondta Jasper.
-Mindenki ezt mondja, Vic is – kacagott Nessi. – Egy emberre, aki már lehet, hogy meghalt vagy, hetven éves? - kacagtam fel én is, majd kimentem a parkolóba és beültünk a kocsiba. Honnan tudom amúgy ki az? Lehet elszóltam magam, de már mindegy. És akkor sem történik nagy dolog ha rájönnek, vagyis bebizonyítják. Hiszen vámpírmemóriájuk van, minden egyes centiméterére emlékeznek anyunak.
-Nessi ez ügyes volt – mosolyogtam rá.
-Nem kellet hazudnunk, csak hülyének hiszik magukat, hogy felmerült egyáltalán…. - nevetett. Nagyon boldogok voltunk, én nem tudom miért. Nessit még értem, neki ott van Jake. De én? Talán nővérem boldogsága miatt. Épp a rádiót nyomogatta, én pedig leeresztettem a tetőt végre egyszer, most nem esett az eső.
-Cherry Bomb – kacagott fel. – Emlékszel voltunk a koncertjükön?
-Imádtam.The Runaways. Azok a cipők.. – emlékeztem vissza.
-Nekem még megvan ez egyik – kacagott. – Neked meg az eredeti aláírású CD is.
-Aham – és elkezdtük énekelni, ahogy a torkunkon kifért.

*Hello Daddy, hello Mom
I'm your ch ch ch ch ch cherry bomb
Hello world I'm your wild girl
I'm your ch ch ch ch ch cherry bomb

Stone age love and strange sounds too
Come on baby let me get to you
Bad nights cause'n teenage blues
Get down ladies you've got nothing to lose.

-La Push? – fordultam Nessi felé.
-Igen – kacagott fel. Száguldoztam is a La Push felé. Két perc múlva már ott is voltunk… Megálltam egy vöröses faház előtt, Black ház. Kicsi volt, de nagyon barátságos és az ajtóban már ott mosolygott Jake. Nővéremnek sem kellet több márt ugrott is ki a kocsiból, és szalad szerelméhez. Behúztam a kéziféket és én is kiszálltam.
-Hello Jake – mosolyogtam, amikor megláttam a smároló párost közelebbről is.
-Liz – szalad oda hozzám Sam. Mögötte pedig jöttek a többiek.
-Sziasztok fiúk.
-Gyere bemutatom a feleségem – húzott Seth egy másik alacsony ház felé, aminek az ablakában gyönyörű muskátlik voltak.
-Neked van feleséged? – kérdeztem mosolyogva.
-Igen – kacagott. Majd beléptem a házba, az ebédlőben a fiúk már le is ültek és falatozni kezdtek.
-Te jó isten, ennyire éhesek vagyok? – kacagtam.
-Szia, Emily vagyok – jött elő egy tizenhét-tizennyolc éves gyönyörű lány – ő is indián volt-.
-Szia, Liz – fogtunk kezet. – Gyönyörű házatok van.
-Köszi. Ülj le nyugodtan, egyél.. – kacagott. – Már ha marad neked valami. – Én nem ettem semmit, figyeltem a fiúkat, beszélgettünk, viccelődtünk, mint egy boldog család. Jó volt, hogy tudták a titkaink, könnyebb volt, nem kellett félni, hogy mikor szóljuk el magunkat és hasonlók. Húsz perc múlva Nessi és Jake is idetaláltak. Olyan boldogok voltak, sosem láttam még ilyennek a húgom, pedig sokszor gondoltam úgy, hogy boldog, de az ehhez képest semmi sem volt.
Emily után mentem a konyhába.
-Segítsek valamiben? – fordultam mosolyogva felé.
-Ezt – mutatott egy tálra, ami tele volt rántott csirke combbal - vidd ki. Köszi.
Mikor kimentem Nessi épp Jacob ölében ült és nevetett vele, olyan szerelmes volt.
-Melyikőtök az idősebb? – kérdezte Seth, mosolyogva.
-Én – kacagott a nővérem.
-Nem látszik – kacagott Embry.
Halottam, hogy egy autó parkol le a ház előtt. És nyitja ki a kocsiajtót. Embry gyorsan felpattant, már ott sem volt.
Mindenki csak mosolygott a jeleneten. Hát persze Emma jött.
-Emily, hogy bírod? – mosolyogtam. – Te főzöl rájuk mindig?
-Ők a családom – mosolygott. – Seth a falka vezér, a többiek csak az elmúlt fél évben váltak alakváltókká.
-Mitől? Úgy értem, mi váltja ki? Nem csak a vérüktől, az őseiktől függ? – kíváncsisodtam.
-Például, Seth azóta alakváltó mióta anyud élt… úgy tudom.. nekem is csak mesélték. A többiek valószínű a vámpíroktól, hiszen Embry, Jacob vagy Sam dédapja volt farkas, az apjuk nem.
-Értem – tőlünk? De mi nem vagyunk vámpírok.
-Na mennyünk ki a srácokhoz, mielőtt kimaradunk valamiből - mosolygott rám Emily, miközben egyik kezével megölelt, nagyon szinpatikus volt, éreztem, hogy jóban leszünk.
-Sziasztok – pont akkor lépet be Emma és Embry kézen fogva.
-Szia – köszöntünk egyszerre.
-Ti is itt vagytok – kacagott Emma. Megölelt minket.
-Ti barátnők vagytok? – nézett minket Embry.
-Igen, együtt bandázunk – kacagott Emma. Olyan fura volt, a szerelem műve, megváltoztatja az embereket? Jó tulajdonságokat nyernek általa, jobb emberré teszi őket?
-Három nap alatt, három csajjal gazdagodtunk – mosolygott Sam.
-Legalább párosan vagyunk – kacagott Embry.
-Ö-ö – kacagtam. Nehogy össze akarjanak hozni Sammal. Nem az, hogy nem jó srác, de én maximum testvérként tudok rá tekinteni.
Gyorsan eltelt a délután, beszélgettünk bolondoztunk végig.
-Nessi én megyek, de ha gondolod te maradj még, de éjszakára kérlek gyere haza – öleltem meg nővérkém, és körbe mindenkit. Kocsival mentem haza, otthon pedig belevetettem magam a házi munkába, miközben a falkán, a nővéremen, a szerelmen és a Cullen családon járt az agyam. Kitakarítottam a szobám, a nappalit, a konyhát és a két használatban lévő fürdőt. Mostam hármat, palacsintát sütöttem, mikor valaki kopogott. Biztos nincs Nessinél kulcs.
Gyors odaszaladtam az ajtóhoz, de nem a nővérem állt előttem, hanem a „postás” vámpír.

Sziasztok! Itt az új, 13. fejezet. Remélem mindenkinek tetszett:) Persze komiknak nagyon örülnék - mint mindig-.
Emellett hírdetek egy "versenyt" vagy ezt egy kérésnek is tekinthetitek. Fejlécet tudnátok nekem csinálni? Persze ha minél több készülne, annak örülnék és választhatnák. Jövőhét vasárnapig - ha valaki szeretne csinálni, de ideje nincs, szóljon és nem baj, ha később kapom meg-. mail vagy msn: nyuszipuszi14@citromail.hu. Kérlek csináljatok! Kitétel, fehér sablonhoz mennyen.:) Persze a nyertes hamarabb kap frisst és kiteszem a nevét.:) Előre köszönöm.