Ébredés -Tizenhetedik fejezet

Üdv, itt az új fejezet. Végre. Megszületett. Hosszabbat akartam, de ennyi lett. Remélem elnyeri a tetszéseteket, köszönöm a 15 komit. A következő már nagyából kész. Ha hamar akarjátok 20 komi;)

Telihold

Bella szemszög
Már egy hét eltelt mióta Dávidit elküldtem a lányokhoz, azt hittem pár nap alatt meg járja, de tegnap is kerestem, ma is és sehol senki. Nincs túl sok időm most ezzel foglalkozni, mivel terveimet szövögetem, hogyan is kéne csinálnom a dolgokat.
Aroval megállapodtunk, hogy az összes újszülött az enyém. Azaz az újszülött csapatokhoz én megyek el, és beszélek velük, az én kezemben van a sorsuk. Egy óra múlva megérkezünk – Demetrivel -, de még nem tudom mit fogok mondani nekik.
Megérkeztünk, semmi tervem. Improvizálok.
-Sziasztok – álltam meg tizenhét újszülöttel szemben.
-Marie, te normális vagy? Ezek nekünk jönnek, szerinted végighallgatják a beszédedet? – szólt rám Demetri, mindig is utáltam, de most igaza volt. Ezt én sem gondolhattam komolyan.
-Igaz. A vezetőt nyírd ki – suttogtam Demetrinek, ő pedig már el is tűnt. – Gondolom tudjátok, hogy vámpírok vagytok. De ezt nem, hogy van más esélyetek, nem kell harcolnotok területekért, az emberi vérért, nem kell ezt csinálnotok. Szörnyetegek akartok lenni? – Közben pedig próbáltam az önuralmamat sugározni, de Jasper képessége még nem volt meg. Pedig nagyon hasznomra válna. - Nem muszáj embereket ölnötök, nem kell embereket ölnötök – közben kettő nekem rontott, én pedig pillanatok alatt végeztem velük. – Vagy így akarjátok végezni? – néztem a vámpírdarabokra. – Választhattok, halál vagy állati vér? – majd újabb kettő nekem ugrott. Erősek voltak, - de a képességeimet nem használhattam Demetri előtt. – Szóval?
-Én, megyek. Azaz megpróbálom… - szólt egy húsz év körüli nő.
-Gyere – mosolyogtam, és magam mellé mutattam. Többiek lesokkolva álltak, és nézték, amint felém közelít, mintha félt volna. – Nem bántalak – öleltem meg lazán, miközben a többieket figyeltem, amint kikerekedett szemekkel vizsgálnak minket. – Attól, hogy vámpírok vagytok éreztek, attól szerethettek.
-Én is megpróbálom - jött oda egy tizenéves fiú, nagyon fiatalnak tűnt.
-Mindenki kap esélyt – mosolyogtam rá. - Még valaki?
-Megyek – mosolygott rám egy húszas pasas.
-Ennyi? – nézetem körül. – Demetri.
Tíz perc alatt elintéztünk a maradékot.
-Demetri kérlek menny előre, majd Volterában találkozunk.
-Marie, te eszednél vagy? Három újszülött.
-Meg tudom magam védeni, és bízom bennük. Szia.
Megvártam még elég messze ér, hallótávolságon kívül.
-Na szóval, hogy hívnek titeket?
-Én Eliza vagyok.
-Jerry – mondta a fiatal srác.
-Martin.
-Oké, én Marie vagyok. Most elmegyünk egy erdőbe, ott van egy ház, amit nektek építettem. Ott fogtok élni, ti vagytok az első csoport. Állati vérrel próbálkoztok, ha nem megy akkor emberin, de jobban szeretném, ha vegák lennétek. A többieknek azért kellett meghalniuk, mert a vámpíroknak vannak törvényeik, azaz csak egy, de azt tilos megszegni.
-Mi az? – nézett rám Jerry.
-Titokban kell maradnunk, az emberek nem jöhetnek rá. És mivel rengeteg embert megöltetek, ez felkeltette az emberek figyelmét, bár még nem sejtenek semmit. Azért léptünk közbe, én pedig próbálok belőletek jó vámpírokat faragni.
-De miért? – nézett rám értetlenül Eliza. – Már úgy értem, nem lett volna egyszerűbb még két percet ott lenned és kinyírni minket?
-De – mosolyogtam. – Utálok ölni, és ezzel három vámpírt megmentek akkor már jól végeztem a feladatom.
-A szemed, neked hogy-hogy barna?
-Az állati vér miatt, nektek is ilyen lesz.
-Értem – mosolygott.
-Szomjasak vagytok? – kérdeztem, mire minden a hárman bólintottak. – Oké, akkor kezdődjön a próba. Egyszerre egy, oké? Ki kezdi?
-Én – lépett mellém Eliza. – Mit kell csinálnom?
-Az ösztöneidre hagyatkozol, nem mész el túl messzire. Engedd el magad, hallgass az ösztöneidre, kevésbé lesz édes – már ott sem volt. – Gyertek srácok nézzétek. - Eliza után szaladtunk, aki épp egy medve vérét szívta ki. A fiúk érdeklődve figyelték, mikor végzett elém állt.
-Milyen? – mosolyogtam.
-Nem annyira édes, de kibírható.
-Szomjas vagy még? – csak bólintott. – Keress még egyet.
*három órával később*
-Itt is lennénk, ez lesz az otthonotok legalább egy évig. Gyertek – nyitottam ki az ajtót. – Nyugodtan válasszatok szobát. Két szobánként van egy fürdő, fürödjetek meg.
Így is tettek, kicsit lesokkolva néztek körbe, de mentek kerestek egy szobát, és halottam, hogy mindnyájan fürödnek. Egy rettentő nagy gardrób volt a ház egyik végében, minden méretű ruhákból pár fajta. Mindenkinek kerestem, és beraktam a szobájukba, majd leültem a nappaliba. Gondoltam még beszélgethettünk. Míg vártam rájuk gondolkoztam. Elég jól ment ez az egész, és hát három több mint semmi. Talán Jasper képességével, több sikert is elérhettem volna.
-Marie – ült le mellém Eliza. - Köszi a ruhát, meg mindent.
-Nincs mit.
-Azt hogy érteted, hogy egy évig? Utána mi lesz? – nézett rám Jerry kíváncsian.
-Az újszülöttség egy évig tart, utána, ha jó önuralmatok lesz mehetek emberek közé, és elköltözhettek innen.
-Mégis hogy, hová?
-Van egy család, ők Forksban élnek. A Cullenek, ők vegák, öt tizenéves, és két huszonéves. Emberek közé járnak, a „gyerekek” iskolába, sőt az „apa” orvos.
-Orvos? – kerekedett ki Martin szeme. – Hiszen a vér…
-Több évszázados önuralom, ők meg tudják csinálni, akkor ti miért ne tudnátok?
-Többen fogunk itt élni? Mert azt mondtad mi vagyunk ez első csoport.
-Igen, ugyanezt csinálom, mint nálatok.
*Két héttel később*
Már a mi „családunk” hét főből áll. Eliza, Jerry, Martin, ők már nagyon ügyesek, már bírják emberi vér nélkül, persze voltak gondok, de csillapodtak. Már nagyából megszokták, hogy mi a szitu, és nagyon jól összebarátkoztunk. Vanessza és Evelin, őket nyolc napja hoztam. Ők rettentő jól kijöttek az első csoport tagjaival – Vanessza összejött Jerryvel, Evelin pedig nagyon közel került Elizához- és ez úgy látom sokat segít nekik. És tegnap hoztam Esztert és Kevint. Az ő vezetőjük, volt a legdurvább, ez meglátszik rajtuk. Ők ikertestvérek, mindössze tizenhat évesek.
Rájöttem, hogy nekem ez egyedül sok, igaz, hogy Dávid is itt van és besegít, de három hét alatt heten vannak, rettentő sok. És gyarapszik.
De senkiben nem bízom meg, emberi véren élő társaimhoz nem pakolhatom be őket, és nem is hívhatok olyan segítséget, de akkor mit csináljak?
Volturitól teljesen elszakadtam, minden időmet lekötik az újszülöttek. A korábbiak segítenek , de ők is újszülöttek még javában. Mindenkivel elmegyek vadászni – és Dávid a háznál marad-, mindenkit megtanítok harcolni, alap szinten.
Hét vámpír közül, négyüknek van képessége. Vanessza tudja mozgatni a tárgyakat, Jerry gyógyít. Valamint az ikerpár, Eszter eltudja tüntetni a nyomokat, Kevin pedig könnyen megtalálja - vagyis ellentétes a képességük-. Persze a képességüket is tovább kell fejleszteni, ebben Martin és Eliza segít nekik. És én is begyűjtöttem.
-Mindenki a nappaliba.
-Marie – öleltek meg sorba-. Megjöttél?
-Igen, itt vannak a cuccok, amit kértetek - nyújtottam át a zacskókat.
-Kupaktanács? – mosolygott rám Martin.
-Valami olyasmi.
-Hallgatunk.
-Gyorsan gyűlik a csapat, de kettőnknek, Dáviddal, ez sok. Meg jobban szeretnélek titeket fejleszteni, és segíteni – vágtam bele rögtön a közepébe-.
-És akkor? Többe vámpírt nem mentesz meg? – kérdezte gúnyosan Kevin.
-Kevin – szólt rá Eszter.
-Nem, dehogy – mosolyogtam.
-Kéne még egy vega vámpír, aki ért az újszülöttekhez – állapította meg Dávid.
-Igen – bólogattam.
-Bel..azaz Marie te ismersz egyet – jegyezte meg Dávid, nehezen szokta meg, hogy Marie nevet használom. – Vega, ért az újszülöttekhez, azaz Jaspe Hale.
Lefagytam, igaza volt, de egy CULLEN.
-Igaz.. – én is gondoltam Jasper képességére, de hogy ide hívjam.
-Írj neki egy levelet – motyogta Eliza, vele nagyon összebarátkoztam, legjobb barátnők lettünk, vagy valami ilyesmi. Ő tudta a titkomat.
-Oké, akkor mindenki mehet a dolgára – mosolyogtam. Mindenki felvonult a szobájába, én is felmentem. Halottam, hogy Dávid a srácokkal viccelődik a folyosón, Vanessza és Jerry gitároznak és énekelnek. Eliza, Eszter, Evelin pedig a nappaliban beszélgetnek, sőt nevetnek valamin. Mindenki boldog volt. Kevint kivéve, ő a szobájában feküdt és a plafont bámulta.
Leültem az asztalomhoz, elővettem egy papírt és írni kezdtem. Tíz papír a kukában landolt, nem tudtam mit kéne írom, majd hosszú percek után megszületett.

Kedves Jasper.
Szeretnénk a segítséged kérni, fontos lenne számunkra a képességed, és a tudásod. Volterában új dolgok készülődnek, és nagyon fontos lenne, ha a tapasztalataid a segítségünkre válhatna. Három nap múlva indulj el Olaszországba a reptéren várlak. Nem kötelező jönnöd, nem lesz senkinek sem baja, de kérlek…
Alice.
Ne féltsd nem lesz baja, és haza fog menni. Telefonon beszélhettek bármikor.
Üdv. I. M. S. V.

Írtam egy titokzatos levelet, megírtam a borítékot, és beszaladtam Volterába, fel is adtam.
Mikor hazaértem, a többiek bevonultak a szobájukba, Vanessza és Eszter kivételével, ők egy pokrócon feküdtek és kémlelték az eget.
Köszöntem nekik, majd felrohantam a szobámba, és kiültem az ablakpárkányra. Telihold volt, éreztem, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem,- viszont messze van tőlem,- ő is a holdat nézi és rám gondol.
Elgondolkodtam Dávid szavain, amiket a lányokról mesélt. Boldogok. Renesmee bevésődött. Forksban élnek, suliba járnak, Victóriával, sőt még Cullen család is ott van. Nem lehet piskóta dolog, bárcsak ott lehetnék, bárcsak megölelhetném őket, bárcsak láthatnám őket.
-Miért nem mész el hozzájuk? – halottam meg Dávid hangját a hátam mögül. – Fog a cuccod és menny.
-De nem hagyhatlak itt velük, és ha új csapat jön? Dávid, te is tudod, itt kell lennem.
-Bella, nem is akarsz menni. Miért?
-Én akarok.
-Ha akarnál, már találtál volna rá módot. Miért nem akarsz?