Ébredés -Tizenhatodik fejezet

Sziasztok!:)

Nem mondhatjátok, hogy nem vagyok kedves, 15 komi után van friss. Extra hosszú friss, 7 oldal. Még ilyet sem műveltem.:D
Van pár közlendőm/ kérésem:
1.Aki ír komit, ír mail címet, kap előzetest.:)
2.Nincs komihatár, - az előzővel szeretném a komik számát emelni-.
3.Friss időpontját előre nem mondok, nem biztos, hogy mostanában tudom kivitelezni.
4.A "főblogomon", - ami igazán nem is az, inkább rólam dolgok, ajánlók és persze a fejezetekről is szó lesz..- Szóval szeretném, ha rendszeres olvasók lennétek ott is:), és akkor közelebb kerülnénk egymáshoz:D Talán, egy picit.:D
5. Rengeteg új történetötletem van, de egynek sem álltam neki, az a kérdésem belevágjak-e újba, vagy ezeket hozzam sűrűben - nem csak a ti szavatok dönt:D-.
6. Ennyi, és nagyából meggyógyultam, akit érdekel:D
Imádlak titeket. Sipirc olvasni, komizni:D puszi: đóri

Nehéz lehet

Liz szemszöge
Még volt húsz percünk az indulásig, addig becsomagoltam az ajándékokat. Öt perc múlva jött Embry.
-Szia – nyitottam mosolyogva ajtót.
-Szia. Köszönöm – ölelt meg és megpörgetett meg a levegőben.
-Mit is? – néztem rá mosolyogva.
-Hogy bulit rendezel, Neki és megvetted az ajándékokat – mosolygott, és a hála is ki olvasható volt barna szemeiből.
-Ez csak természetes – motyogtam. Miközben Nessi szalad hozzánk, és megölelte Embryt.
-Nagyon tetszik az ajándék, szuperül választottál – mosolygott, de nem is látta. Gondolkodtam magamba.
-Megmutattam neki – kacsintott Nessi.
-Oké. Van közös képetek? – néztem rá mosolyogva.
-Nincs – húzta el a száját.
-Semmi gond. Kitaláltam mi legyen. Nessi fényképezd le – Embry kérdőn nézett rám, válaszul csak vigyorogtam.
-Mosoly! – állt be elé Nessi - Nem inkább állj így, és most mosolyt – állította be nővérem. Imádott fényképeket csinálni, és rettentő ügyes volt.
-De ugye nem én leszek az egyik tortán, egyedül? – nézett ránk ijedten, de a vigyor nem hervadt le az arcáról.
-Nem, összevágunk titeket. Photoshop csodákra képes – kuncogott Nessi.
Nessi leült a laptopja elé, és elkezdte szerkeszteni a képet, és csodás lett. Majd keresett egy olyat, amin mindenki rajta van – vagyis a legjobb barátok -. Majd odaadtam neki a cetlit, amin az e-mail cím volt, ahová kellett küldeni.
-Kész! – ugrott fel, mintha valami verseny lett volna.
-Atyám csajszik, nagyon jók vagytok – ölelt át minket szorosan, és közben kacagott.
-Köszönjük – pukedlizett Nessi. - És amúgy tisztában vagyunk vele – kuncogott.
-De persze nem baj, ha emlékeztetsz minket – mosolyogtam Emre.
-Oké, nem kéne suliba mennetek? – vigyorgott. Csak hagyjuk már abba a magunk fényezését. Odakaptam a fejem és hétóra ötvennyolc.
-Basszus – Nessi már szaladt fel a táskánkért, én meg cipőt vettem elő és a kocsi kulcsot a kezembe vettem.
-Köszi a képet Embry – nyomtunk egy cuppantóst az arcára és kinyomtuk az ajtón, gyors bezártam az ajtót és ugrottunk is a kocsiba, egy percünk volt beérni. Nessi beült a vezető ülésbe és rálépett a gázra – Embry csak kacagott az erdő szélén állva, intet egyet, majd eltűnt-.
Nessi le nem vette a lábát a gázról, az iskolaparkolóba 240km/h vágódott be, majd leparkolt Edward Volvoja mellé, és már szaladtunk is. Beléptünk az ajtón és pont akkor harsant fel a csengő.
-Atyám, egy perc alatt beértünk? - kacagtam, miközben gyorsan leültünk a helyünkre.
-Hát, én vezettem – kuncogott.
-Hol voltatok? – kérdezte Emma és Lora.
-Jacob nálunk aludt – suttogtam, teli vigyorral a képemen.
-Hát akkor be sem jöttem volna – kuncogott, Emma. Főleg, ha tudnád, hogy Embry is volt nálunk.
-Jó reggelt – szólt bele az igazgatónő a suli rádióba. – Kedves diákok. Ma és holnap összevont óráitok lesznek, mivel nyolc tanár ételmérgezést kapott és nem lesznek az iskolában.
Az osztályban mindenki elkezdett mosolyogni, éljenezni.
Az igazgatónő felsorolta melyik osztály melyik teremben lesz.
-Mi a sportteremben leszünk! – állt fel vigyorogva Nessi.
-Tesi – ujjongtak a fiúk.
Mindenki elkezdett özönleni tesire.
-Oké skacok – szólt a fizikatanár, mivel ő volt bent tesi órán. – Szabad foglalkozás, akár ki is lehet menni, aránylag jó idő van.
Ahogy körbenéztem, rengeteg ismerős arc volt a tömegben, mindenki beszélgetett, hogy most mit csináljanak. Emmett épp Edward idegeit húzta valamivel, nem akartam kihallgatni őket, de az arcukról is le lehetett olvasni mindent.
-Mi kimegyünk focizni – szóltak oda nekünk a fiúk.
-Én is megyek – szólt utánuk Lora. Igen, ő ez egyik lány, aki ha fociról van szó, beindul.
-Mennyünk ki, valamelyik padra leülni – javasolta Emma.
-Oké – mosolyogtam.
Kimentünk és leültünk, aránylag közel a többiekhez.
-Nem hiszem el Lora! Ez nem ér – hisztizett Mark, mint egy nyolc éves kislány.
-Miért egy lány nem focizhat jól? Vagy mondjam azt, te vagy a béna!? – kacagtak.
-Valami olyan fura – mondta Emma, miközben a fa asztal repedéseit vizsgálta. – Tegnap voltam Embrynél, és mintha titkolna valamit.
-Ezt honnan veszed? – néztem rá. Mit mondjak mit titkol?
-Egyszerűen érzem – mosolygott.
-És a titkok, csak rosszak lehetnek? – vigyorgott Nessi.
-Nem.
-Én úgy tudom, hogy a mi Emmánk szereti a titkokat – suttogta Nessi, mint valami horror filmben.
-Igen – mondta zavartan. – Ti is benne vagytok? – vizsgált minket.
-Miben? – kérdeztem vissza.
-Dehogy. Biztos valami szerelmes dolog – suttogta a nővérem és majdnem én is bevettem.
-Lehet – mosolygott Em.
-Mi ez a nagy susmus? – lépett közelebb Mark, mosolyogva.
-Arra gondoltunk, most megalázunk titeket – mosolyogtam rá.
-Úgy sincs kint más, nem fogtok annyira beégni – tette hozzá Nessi. Mire jó egy ikertestvér, hogy befejezze a félbehagyott mondatainkat. Mosolyogtam magamban, miközben nővéremet néztem.
-Ti többen vagytok – tette hozzá Tony.
-Majd én beszállok – kocogott oda Emmett.
-Emmett?! – kuncogtunk.
-Benne vagyunk – mosolyogtunk a lányokkal. Hiszen tudtuk, hogy nagyon jók vagyunk.
-Én leszek a kapus – szólt Emma.
-Mi gyerünk skacok – vigyorgott Emmett és Mark, és összepacsiztak.
Majd elkezdtük, Lora támadott, Nessi védett én meg, mikor mit. Először mi rúgtunk egy gólt, majd ők, majd mi, aztán ismét ők. Fej-fej mellett haladtunk. Majd berúgtunk mi plusz hármat, egymás után, úgy hogy mi nyertünk.
-Ti tudtok focizni – nézett ránk meglepve Emmett.
-Igen ám. Jobb, ha nem kezdetek ki velünk – kuncogott Lora.
-Szép volt csajszik – jött oda Alice. – Én megmondtam – mosolygott Emmettre.
-Igen, mint mindig, mindent – gúnyolódott, persze vigyorogva a nagy mackó.
- Mi megyünk, sziasztok – intettem nekik és bementünk a következő óránkra, ahová tanár elfelejtett bejönni, de hát ez csak jó dolog volt.
Már előre tudtuk, hogy az utolsó két óránkról haza is engednek minket. Mikor hazafelé indultunk, egy régi, de gyönyörű motor fékezett le a parkolóban, Jacobbal a hátán.
-Ugye nem baj? – nézett rám Nessi.
-Dehogy, majd estefelé megyek én is – nyomtam egy puszit az arcára, és intettem Jakenek, aki csak vigyorgott, és rám kacsintott.
Mindenki őket bámulta, úgy láttam nem nagyon zavarja őket. Inkább büszkék magukra, hogy ilyen párjuk van. Én csak megcsóváltam a fejem, és megindultam a kocsim felé. Majd egy beszélgetésre lettem figyelmes.
-Jacob Black leszármazottja? Pont egy kutya? Alice tudod, milyen veszélyesek! – suttogott ideges Edward.
-De bevésődött – mosolygott békítőleg Alice.
-MI?? – sipított fel Edward.
-Tudod, szerelmesek – suttogta Emmett komolyan.
-Tudom, mi a bevésődés!
-Edward egy csöppnyivel sem veszélyesebbek a vámpíroknál, amúgy meg nem is ismered őket – fordultam feléjük.
-Te anyád is vámpír – suttogta Rose.
-Az – mosolyogtam – de Ő a legjobb, majd meglátjátok. Egyszer – vigyorogtam.
-Én sajnálom, csak féltem – suttogta Edward, miközben a cipőjét vizsgálta.
-Bööö, nem kell minket félteni – félteni szót magasabban ejtettem ki.
-Ti sebezhetők vagytok… - nézett fel rám.
-Igaz. De tudod, hogy ismertük meg a farkasokat? – néztem rá mosolyogva, miközben az autómnak dőltem.
-Nem – nézett a fel.
-Épp hét, ismétlem hét újszülöttel találkoztunk az erdőben – kacsintottam Rosera.
-És még éltek? – nézett rám gúnyosan Rose, mire Emmett megajándékozta, azzal a bizonyos fog be, nézéssel.
-Négyet ketten nyírtunk ki, és csak a végén értek oda Jacobék – mosolyogtam. Jasper csodálkozva végigmért.
-Na, de sietnem kell. Még patyt rendezek – kuncogva, beugrottam a kocsiba. - Sziasztok – tolattam ki, majd ráléptem a gázra, és már 220km/h száguldoztam a parkoló végén. Hamar gyorsul a kicsikém, mosolyogva, magabiztosan tartottam haza felé, miközben éreztem, hogy mindenki a száguldozó kocsimat figyeli.
Miután hazamentem, bekaptam egy csokit és álltam a pakolásnak. Beraktam az egyik kedvenc albumom és feltekertem a hangerőt. Kanapékat, gyorsan felvittem az emeletre, a tévét pedig az egyik lenti vendégszobába. Húztam új ágyneműket, mivel gondolom páran itt alusznak, kitakarítottam a négy fürdőt, felporszívóztam a nappaliba, megpucultam az ablakokat.
Persze mindet vámpír gyorsasággal. Egyszer csak csörgött a mobilom, Nessi.
-Mond – nevettem bele a telefonba.
-Öhm, Jakenél aludhatok? – kérdezte.
-Persze, miért ne? De komoly engedélyt kértél? – kuncogtam.
-Asszem… - halottam, hogy mosolyog.
-Azért jól esett, gondolom vigyek ruhát, meg ilyenek…
-Köszi. Szeretlek… - mondta Nessi.
-De azért engem is? – halottam Jake hangját.
-Téged is.
-És én is, de vigyázz a nővéremre, mert kinyírlak – kacagtam bele a telefonba.
-Jó, vigyázok – halottam, hogy vigyorog.
-Na jó, leraklak titeket..- mosolyogtam, miközben pucultam az ablakot.
-Az alsó polcra, letesz minket – kuncogott Jake.
-Sziasztok, puszi –majd kinyomtam. Bolondok, mosolyogtam.
Két perc múlva végeztem is, gyorsan beraktam az italokat a hűtőbe, és a garázsba az üdítőket, mivel a hűtőbe már nem fért.
Majd összekaptam a ruhákat a nővéremnek, fehérnemű, fogkefe. Mi kellhet még? Más nem, gondolom. Betettem egy táskába.
Bevágódtam a kocsiba és indultam. Tíz perc múlva már le is értem.
Emilyékhez mentem, gondoltam a többiek is ott lesznek.
-Hali – léptem be, de senki sem volt ott. Bementem a konyhába és Emily ott mosogatott és nagyon levertnek tűnt, az amúgy mindig mosolygós lány. És észre sem vette, hogy itt vagyok.
-Emily?!
-Áhh. Szia – törölte le a szemét.
-Fiúk? – mosolyogtam rá, miközben az arcát vizsgáltam.
-Sam a fiúkkal van valahol, lehet járőröznek – jobban örültem, hogy nincsenek itthon, legalább, így beszélhetek vele.
-Mi a baj? – fogtam meg kezét, és a székhez húztam.
-Semmi – mosolygott, vagyis próbált.
-Nem most jöttem le a falvédőről – mosolyogtam rá bátorítóan.
-Csak, apróság, nem fontos – állt fel, de én visszahúztam.
-Emily! Mond! – emeltem meg a hangom.
-Öhm, hát nem tudok teherbe esni, már egy éve próbálkozunk.
-De még olyan fiatal vagy… - mosolyogtam rá.
-Húszonkét éves.
-MI? Én azt hittem, tizennyolc –lepődtem meg.
-Nem –mosolygott.
-De akkor sem kell ezen izgulni, ha görcsösen akarod, akkor lehet azért nem sikerül. Még ha két, vagy három év múlva esel teherbe akkor sem lesz késő.
-Tudom – ölelt meg.
-Nyugi, lesz kis Seth.. – dörzsölgettem a hátát. – Nem is egy!
-Remélem.
-Emily! - szólt az egyik srác, akinek a hangját nem is mertem fel.
-Ő, Jared lesz – letörölte az arcát én addig üdvözöltem Jaredet.
-Hali – mosolyogtam - Elizabeth Swan –nyújtottam neki kezet – szólíts csak Liznek. Mosolyogtam, annyira elbűvölt a szeme. Izmos volt, de nem annyira, mint Jakek, ő csak egy indián srác volt.
-Szia – nézett rajtam végig. – Jared – mosolygott rám, tetszett a srác.
-Mit szeretnél – jött ki mosolyogva Emily.
-Öhm, nem is tudom – mosolygott.
-Fiúk? – nézett Emre.
-Nem tudom – mosolygott – de szerintem egy óra múlva itt lesznek.
-Oké, akkor… megyek is. Sziasztok – mosolygott rám.
-Tetszik??!! – kérdezte mosolyogva barátnőm, miközben nekem dobta a konyharuhát.
-Igen, valahogy megfogott – mosolyogtam, de le akartam zárni a témát. - Holnap jössz, ugye?
-Persze. Hányre mennyünk?
-Öhm, ötre. Hatra hozom át Emmát – mosolyogtam.
- Megkajáltassam a fiúkat előtte? – mosolygott.
-Aham –kuncogtam . - Bármilyen hús jó nekik,csak sok legyen? – néztem rá.
-Valahogy úgy. Bármit megesznek. Hallom Nessi Jakenél alszik… - mosolygott.
-Igen. Mi lesz ebből, éjszaka Jaket találom a nővérem ágyában, ma meg ő itt. Kicsit kezdem elveszteni a lányt, de boldog.
-Nehéz lehet… - nézett rám megértően, és megölelt.
-Kicsit, de megértem, és a szerelem, az jó dolog. Gondolom – suttogtam elrévedve.
-Te még nem voltál szerelmes? – nézett rám, meglepetten.
-Nem.
-50 év alatt?
-Kerültük az embereket, hiszen mi örökké élünk, ha bele szeretünk egy emberbe, akkor is mindegy. Nekünk vagy vámpír, vagy alakváltó kell – kuncogtam.
-Jared is az lesz – kacsintott rám.
-Jó van, nem azt mondom, hogy bevésődtem, egyszerűen jól néz ki és tetszik – pirultam el.
-Elpirultál, elpirultál… - kacagott.
-Emily! Ne nevess ki –kacagtam.
Majd az órára néztem, ami hatot mutatott.
-Bocsi nekem sietnem kell. Megyek, még be kell dobnom Nessi cuccát Jakehez.
Nyomtam egy puszit az arcára és szaladtam ki, kicsipogtattam a kocsit, majd szaladtam vissza.
-Hol laknak? –kacagtam.
-Egyenesen, majd az erdő szélén, vörös ház, mellette van egy összeeszkábált garázs.
-Oké, jó éjt. Azért próbálkozzatok –kacsintottam rá. – Holnap ráncigáld el a fiúkat, és kérlek öltöztesd kicsit fel őket – kuncogtam. Majd szaladtam ismét a kocsimhoz és bevágódtam a kocsiba. Gázra léptem, és már ott is voltam. Vörös ház, előtte Jake motorja. Ez lesz az.
Remélem tetszett:)