Ébredés - Tizenötödik fejezet

Party szerviz

Liz szemszöge
-Victoria. Mi a helyzet? – mosolyogtam rá, miközben kapkodtam a levegőt.
-Semmi különös – mosolygott. – örülök Nessinek, de féltem hiszen a szerelem egy sötét verem – révedt el a tekintete, és mintha egy kicsit elszomorodott volna.
-Nem gondolod, hogy nappal kellett volna jönnünk? – kérdeztem, figyelem elterelés képpen.
-Lehet, de így izgalmasabb – néha úgy érzem Vicnek hiányzik egy kereke. Mosolyogtam magamban.
Majd megláttam az egyik farkast, Seth volt az. Méretéről megismertem.
-Seth, Ő itt Victoria – mutattam az említettre.
-Szóval én is vega vagyok, tudom, régen nem voltam az és ti is üldöztetek, de már nem kell. A határt nem fogom átlépni, de a lányoknál fogok lakni. Oké? – magyarázta el Vic összefoglalva. Üldözték? Akkor Victoria is tudott a farkasokról, csak mi nem. Ez szuper.
Seth pedig bólintott.
-Járőrözöl? – kérdeztem. Mire megint csak bólintott.
-Akkor nem is zavarunk – mondtam és haza indultunk.
-Én elmegyek vadászni – állt meg a ház előtt.
-Oké. Szia.
Már jött fel a nap, ébredezett a természet és az erdőnek nagyon jó illata volt, bár kirázott a hideg, fáztam. Gyorsan bementem a házba, öt óra, még két órám van Nessi keltéséig. Fél óra alatt kivasaltam a ruhákat, majd letusoltam, hajat mostam és felvettem a mai szerelésem a suliba.



Egyszerű farmer, szürkés-feketés póló és egy Nike pulcsi, az egyik kedvencem.
Hajamat gyorsan megszárítottam és szaladtam le a lépcsőn. Van egy órám megrendelni vagy megnézni a dolgokat Emma szülinapjára. Először összeírtam, kiket hívok meg. Emma, Lora, Tony, Mark, Erik, Embry, Jacob, Sam, Seth, Emily. Ők biztosan, meg lehet Tony hozza a kiszemeltjét. Kiket hívjak még? Bár már ez is tizenkettő és a farkaskáink annyit esznek mint öt normális ember, szóval kell kaja bőven. Következő, milyen torta legyen? Egy képesre gondoltam, amin Embryvel vannak, de készült róluk egyáltalán kép? Meg kell majd kérdeznem Embryit. Ha a fotelokat, az asztal és a szekrényt kivisszük a nappaliból, ott elférnénk. Zöld, sárga dekorációra gondoltam… Lufik, pár csokor virág, és az ablakokra valami dekoráció. Nem akarom eltúlozni, Emma egyszerű dolgokat szereti. Szóval ma szerda van, ma elkellene mennem, megvenni a dolgokat, de Alicenek megígértem, hogy átmegyek. Két órára átmegyek hozzájuk, még akkor is be tudok vásárolni a plázában, mivel nyolcig biztos nyitva van.
Mire ezeket kigondoltam már hatötven volt, gyorsan sütöttem pár pirítós és csináltam kakaót. Mikor beraktam a tejet a mikroba, Nessi már jött lefelé álmos fejjel, de már fel volt öltözve.
-Jó reggelt – mosolygott.
-Szia, már fel is öltöztél? – néztem rá mosolyogva.
-Igen, te pedig már csinálták reggelit?
-Igen, gyere egyél. Volt itt Alice éjszaka, kibékültünk. Asszem…
-Tudja? – kérdezte két harapás között.
-Igen. Megígértem, hogy ma átmegyünk.
-De én Jacobhoz akarok menni – motyogta.
-Két órát kibírsz, én is csak addig maradok, megyek vásárolni. Emmának pénteken lesz a szülinapja, csináljunk neki egy bulit.
-Én el felejtettem, te mindenkire gondolsz. Büszke vagyok rád – bökött oldalba.
-Csak az a kérdés mit vegyünk neki, mi legyen az ajándék. – néztem rá. – Valami ötlet?
-Valami ékszer?
-Megkérdem majd Embryt, de mikor kérdezzem meg? Annyi dolgom van…
-Majd én beszélek vele. Szerintem azt se tudja, hogy Emmának most lesz a szülinapja.
-Egy hete vannak együtt. Ti meg két napja – böktem oldalba. - Te tudod mikor van a szülinapja?
-Öhm, nem – kacagott.
-Látod – most én böktem oldalba.
-Képzeld tegnap meg volt az első csók.
-Azt hittem már tegnap előtt- kacagtam. – Mesélj el minden részletet. Milyen volt, hogy, mikor?
-Isteni volt, az ajkai az ajkamon. Csak egy hosszú puszi volt, vagy nem tudom. Percekig ízlelgettük egymás ajkát. Szóval beszélgettünk, kint a parton, épp egy farönkön ültünk és beszéltem valamiről, és egyszer csak megálltunk mindketten és egymás ajkával szemeztünk, majd közelebb hajolt és az ölébe húzott, majd lágyan megcsókolt. Liz annyira szeretem, az életemnél is jobban – számolt be Nessi, és úgy mosolygott én meg lefagyva álltam.
-Ez..ez annyira fantasztikus – elkezdtem könnyezni. – Annyira örülök, hogy megtaláltad életed szerelmét, milyen jó, hogy megtámadtak minket azok az újszülöttek.
-Én sajnálom, ha elhanyagollak, de nélküle olyan, mint egy részem hiányozna. Olyan, hogy ha te nem vagy velem, de Ő igen akkor egész vagyok, de amikor Ő nincs velem te meg itt vagy akkor, kis hiányérzet van bennem, de nem nagy, de mikor pár percre egyedül vagyok, nagyon hiányzik.
Én erre csak szorosan megöleltem.
- Ideje fogat mosni, bepakolni és indulás – töröltem meg a szemem.
-Oké – gyorsan elmosogattam, és szaladtam fel fogat mosni, gyorsan átfésültem a hajam, megmostam az arcom és feltettem egy lehelet sminket és már indultam is le. Menet közben gyorsan bepakoltam és már lent húztam a cipőm mikor Nessi leért és mosolygott.
Kocsiban halkan ment a rádió, közben pedig beszélgettünk.
-Kik jönnek?
-Hát Emma, Lora, Tony, Mark, Erik, Embry, Sam, Seth, Tony lehetséges barátnője, ja és Jacob –hagytam utoljára Jaket. Direkt.
-De jó lesz, már várom. Milyen indokkal hívjuk el?
-Mondjuk egy filmnézés. Még beszélnem kell a szüleivel is.
-Party szerviz! – kacagott. Már a parkolóban, ahol már nyüzsgöttek az emberek, mindenki a megszokott álmos fejjel.
-Party?! – szaladt oda hozzánk Alice. – Jó láttam ám, délután elmehetek veled vásárolni? – nézett rám, bociszemekkel. – Már sok bulit csináltam.
-Persze, hogy jöhetsz – mosolyogtam rá.
-Jupiii!! – a többiek csak a kocsi mellől bámultak minket. Jasper komolyan, de mégis mosolyogva, Emmett vigyorogva, Rose gyűlölettel, Edwar pedig mosolygott. Rosera még jobban rámosolyogtam, majd intettem neki.
-Mi megyünk – mosolyogtam Alicere. – Majd törin találkozunk.
-Oké – mi pedig már elindultunk a terem felé.
Még Emma nem volt bent a teremben, a többiek pedig már igen. Gyorsan elmondtam nekik a tervem, mindegyiküknek tetszett és Lora szerint ezüst nyakláncot vegyünk a szülinaposnak. Ő is szívesen eljönne délután vásárolni. Pont befutott Emma.
-Mi ez a nagy diskurálás? – nézett ránk kíváncsian.
-Épp azt kérdeztem a többiektől, hogy pénteken át e jöttök egy filmnézésre, és persze nálunk is aludhatnátok – mosolyogtam.
-Mindenki benne van – vette át a szót Lora. – Te?
-Persze.
-Szupcsii – kacagott fel Nessi. Majd bejött a tanár és elkezdte az unalmas matekórát, mindig is utáltam a matekot. Persze tudtam ezt is, de untam valahogy, minden tanár ugyanúgy tanítja. Míg az irodalmat, történelmet mindig máshogy, szóval az érdekesebb. Nessi két perc múlva elkezdett rajzolgatni, szóval nagyon őt sem érdekelhette. Az osztály fele beszélgetett, zenét hallgatott, kötelezőt olvasott, de még olyan is volt, aki keresztrejtvényt fejtett. A diákok, mindig ugyan olyanok, semmit sem változnak csak egyre több dologgal tudjál magukat elfoglalni. A többi órám is unalmasan telt, bár elég jól éreztem magam.
Majd siettünk a menza felé, már a fiúk nagyon éhesek voltak. Miután mindenki elvette a mai menza menüjét, leültünk az asztalunkhoz.
Mikor kifelé vittük a tálcánk Rose direkt belém jött, hihetetlen mennyire utál, de tudtam mivel idegesítem a legjobban, ha én csak mosolygok rajta. Emmett hüledezve bámulta szerelmét, és kíváncsian figyelt engem, hogy felpofozom-e a gyönyörűséges Roset.
-Bocsi, nem vettelek észre – motyogtam, mosolyogva.
Erre Ő csak morgott valamit az orra alatt.
Még két óránk volt, ami gyorsan elröppent és már mentünk is a parkolóba, és indultunk Edward Volvoja után a Cullen házhoz.
-Sziasztok – ölelt meg minket az ajtóban Esme.
-Szia. Hogy vagytok? – kérdezte mosolyogva Nessi, ma nagyon jó kedvünkben voltunk.
-Köszönjük jól – majd beinvitált minket Esme a nappaliba, mi pedig leültünk, mindenki követte a példánkat, kivéve Rose, aki felment az emeleten.
Persze rögtön anyu iránt érdeklődtek, mi meg elmeséltünk mindent. Az utcalány résznél Edward a fejét fogta, Esme pedig könnyek nélkül zokogott. És Rose pedig a lépcső tetején görnyedt össze, hallgatózott, azt hitte nem vesszük észre, de igen… Majd elmeséltük Victoriát, amin mindenki meglepődött, majd, hogy anyu volturie lett, ezzel befejeztük a mesét.
Majd még rólunk is kérdeztek, mi meg késségesen elmeséltünk mindent.
Nessi közben felhívta Jacobot, hogy csak később megy.
-Csak nem a barátod? – kérdezte mosolyogva Esme.
-De, csak szóltam neki, hogy később megyek.
Olyan volt a helyzet mintha Esme a nagymamánk, Alice a nagynénénk, Emmett és Jasper pedig a nagybácsikánk lennének. Edward pedig, őt nem tudom besorolni. Ő kissé sokkos állapotban volt végig. Egyszer csak Carlisle és Victori jelent meg.
-Sziasztok. Egyszerre végeztünk Victoriával – mosolygott.
-Hol? – kérdezte Emmett mosolyogva.
-A kórházban. Tudjátok Ő pszihológus.
-Ez csodás – mosolygott Esme. Majd még körülbelül húsz percet beszélgettünk, aztán indultunk is.
-Sajnálom, de mi megyünk is –álltam fel. – Egyik barátnőmnek rendezek bulit a hétvégén és még semmit sem vettünk meg.
-Én meg megyek Jakehez – mosolygott Nessi.
-Én is megyek Lizzel vásárolni – ugrándozott Alice.
-Sziasztok.
Gyorsan elmentünk Loráért és már mentünk is seattlei plázába. Majd a sétáló utcán bementünk pár dekorboltba, három óra alatt összeszedtük a dekorációt, és megrendeltem két tortát, mindkettő képes lesz, a képeket majd éjszaka, vagy holnap reggel küldöm el nekik e-mailban, de tökéletes nyakláncot sehol sem találtunk. Bementünk az utolsó ékszerboltba és ott megleltük az igazit. Egyszerű volt, mégis gyönyörű, és strapabíró, szóval minden nap hordhatja. Vettünk hozzá fülbevalót is, és egy medált, amin egy farkas volt. Lora nem értette, miért akarom annyira a farkasos medált, de végül meggyőztem.
Hazafelé Alice vezetett, én pedig felhívtam Emma anyukáját, hogy elkérjük péntekre, szombatra a lányát. Nagyon örült, hogy ilyen barátai vannak a lányának.
Kiraktuk Lorát, majd Alicet és mentem haza, halál fáradtan. Mikor hazaérem kicsit meglepődtem, mivel két szívdobogást halottam, pedig már fél tizenegy. Nessi szobájából jött a két szívdobogás és a szuszogás. Óvatosan benyitottam, Jacob és Nessi aludtak összebújva, de volt rajtuk ruha. Szerencse. Mosolyogtam magamba, majd halkan becsuktam az ajtót. Letusoltam, ettem egy kis kekszet majd lefeküdtem aludni, két perc múlva már aludtam is.
Reggel gyorsan kiugrottam az ágyból, mert először azt hittem elaludtam, de nem. Szerencsére.
Lementem és kitaláltam palacsintát sütök, míg egy kicsit állni hagytam a tésztát, gyorsan letusoltam és kerestem egy ruhát és bekopogtam Nessi szobájába, gondoltam felébresztem őket, de Jacob már fent volt és mosolyogva intett, hogy majd ő felkelti, én csak kuncogtam, ezek a szerelmesek.





Már majdnem kisütöttem az összeset, mikor lejöttek.
-Jó reggelt –tettem eléjük a palacsintákat.
-Neked is – ásított Jacob.
-Mikor értél haza? –kérdezte Nessi.
-Fél tizenegykor. Olyan édesen aludtatok – mosolyogtam rájuk. Nessi kicsit elpirult Jacob pedig csak mosolygott.
-Szóval Jake, mond meg a fiúknak és Emilynek, hogy pénteken várjuk őket, és megvettem az ajándékot – felszaladtam vámpír sebességgel a szobámba a dobozért, amiben a nyaklánc volt és a medál.
-Farkas? – kérdezte mosolyogva Nessi.
-Uhum, gondoltam rátok - boxoltam Jacob vállába.
-Szerintem nagyon jó – nézegette Nessi. – Jól kitaláltad.
-Szegény Lora nem értette, miért akarom annyira a farkast – kuncogtam. – Kicsit lehet hülyének nézett.
-Én felmegyek tusolni – állt fel Nessi. – Várj meg – nyomott egy puszit Jake homlokára.
-Nagyon örülök nektek – mosolyogtam Jakere.
-Uh, még én – mosolygott.
-Vannak testvéreid? – kérdeztem, kíváncsi voltam.
-Igen, egy húgom és egy öcsém.
-Hány évesek?
-Lux tizenhat, Jonathan pedig három.
-Elég sok a kor külömbség… - motyogtam.
-Igen.
-Itt is vagyok – jött le Nessi.
-Szia - intett az ajtóból Jake.
-Szia – köszöntem én is.
-A húgod nagyon kedves – hallottam Jake hangját én pedig mosolyogva, mosogattam tovább.
-Úgy örülök, hogy kijöttök egymással.
-Én megyek, mielőtt anyum hiányol.
-Oké – majd halottam, ahogy gyorsul Nessi szívverőse. Csókolóztak.
-Szia – intett Nessi utána.
-Imádom a srácot, illik hozzád – öleltem meg a nővéremet.
Nessi ruhái:





Ilyen lenne Emma nyaklánca, szív nélkül:)

És egy alkalmi fülbevaló:)
20 komit a következő frissért:)