Ébredés - Húszonegyedik fejezet

Ha meglesz a 10-15 komi felrakom az egészet. Tudom, hogy nem szabtam határt, de 70 rendszeres olvasóval, 3 komi elég gáz...

Buli után előzetes

-Liz, mi van anyukátokkal? Vagy most ti árvák vagytok? – kérdezte egyszer csak. – Tudom, sosem beszéltek erről, csak kíváncsi vagyok, de ha nehéz erről beszélned, akkor…
-Igen, árvák vagyunk. Az apánkat nem is ismerjük, anyukánk meg szüléskor meghalt. Nővérünk nevelt fel minket.
-Van egy nővéred? Vagyis Nessin kívül? – tágultak ki a pupillái, a meglepődéstől.
-Igen, pár évvel idősebb csak nálunk, de már régóta nem láttuk – utáltam hazudni, de nem mondhatok mást. Hiszen, ha egy csoda folytán – amiben erősen reménykedek -, anyu felbukkan még Forksban, de ki tudja… Remény hal meg utoljára.

fejezetről: Nem is hosszú fejezet és nem is tartalmas, de attól szerintem fontos. Remélem minnél hamarabb feltehetem:)

A friss időpontja tőletek függ
Minden szerdán/csütörtökön lesz friss. Minden huszonötödik kommentnél előrébb hozom egy nappal a friss időpontját. Minden fejezetnél tizenöt az alsó kommenthatár, ha nincs meg nincs fejezet a megadott napon.
Más nevében írni, vagy több kommentet írni egy személynek nem ér!

Ébredés -Huszonegyedik fejezet

Sziasztok. Csak 15 komi jött össze, de gondoltam hozom a frisst. Annak a pár embernek köszönjétek, akik képesek voltak komit írni. Nem lett valami hosszú,de jobb mint a semmi.
Köszönöm a 70 rendszeres olvasót, annyira örülök, hogy ennyien követtek. Rettentő jó érzés.:)
Nincs komi határ, hiszen nincs kész a következő fejezet,de persze ösztönöznének ebben a kánikulában.:)
Nem lett egy hű, de tartalmas feji, de ilyen is kell.
Jó olvasást, puszi.

Ütés, lapos hangulat és a megoldás, álarc

Liz szemszöge
Már tudtam mi volt az a nagy csattanás. Erik arca és Sam öklének találkozása.
„Nessi küld ki a fiúkat. Most!”
-Mit csináltok?! - de mintha ott sem lettem volna.
-Összevesztek..és … - mondta akadozva Tony, kissé mintha meg lenne illetődve.
-Min? – kérdeztem meg, azt ami már percek óta foglalkoztat.
-Rajtad - suttogta, alig hallhatóan. De nem értettem, rajtam?
Ekkor Seth, Jake és Embry lépett ki az ajtón.
-Mi van itt? – nézett körbe Embry.
-Már semmi – mondtam.
-Semmi? – és Sam neki rontott Eriknek.
-Sam!!! – sipítottam fel. Gyorsan elé ugorva arrébb lökve Eriket, de Sam ütését már nem tudtam kivédeni.
-Franca – dobtam hátra a hajam. Mert elkezdett vérezni a szám, felszakad.
-Liz? – nézett rám Sam meglepetten. - Sajnálom, én nem akartam…
-Menny a p*csába! – löktem el magamtól. - Te normális vagy!? Egy EMBERREL szemben? – a végét csak tátogtam.
-Liz menny be – suttogta Nessi az ajtóból. Szemei nem csokoládébarnák, hanem éjfeketék voltak.
Erik ájultak feküdt, gyorsan megnéztem a sérüléseit, semmi komoly. Persze egy hétig lila folt fog éktelenkedni a vállán, e kibírja.
-Lizi… - suttogta mosolyogva. Majd felém hajol, én reflekszerűen hátra, de követett. Majdnem megcsókolt. Én pedig most öt löktem el magamtól.
-Mindenkinek elment az esze?! – kiáltottam fel. Lassan felálltam és bementem a házba, a lányok aggodva vizsgáltak.
-Semmi bajom… - motyogtam, és letöröltem államról a vért. – Képzeljétek a fiúk, Sam és Erik összevesztek, elkezdtek verekedni…
-És Tony? Ő? – nézett rám megszeppenve Lora.
-Ő nem, a békítő szerepét játszotta – mosolyogtam. – Pár perc és jönnek a többiek is, én kimegyek a mosóba.
-Oké – fújták ki egyszerre a levegőt, kissé megkönnyebbülve.
Beléptem a mosdóba, és a tükör elé álltam. Könnyeim lassan elkezdtek folyni, nem tudtam megmagyarázni miért is. Talán a fiúk miatt, vagy most telt be a pohár. Arcomat vizsgáltam, és üresnek éreztem magam, de mégis bűntudatom volt, hiszen boldognak kellene lennem, hisz ez egy szülinapi buli.
Nessi szemszöge
Erik, Tony és persze Liz már bent voltak, de én és a farkasok kint. A környezetemet csak tompán érzékeltem. Vörös köd szált a józanelmém útjába, rettentő dühös voltam. Hiszen Liz, a húgom, az egyetlen rokonom, a másik felem, az ikrem megsérült. Sam miatt.
És neki rontottam. Tudtam, legbelül, nagyon mélyen, hogy nem kéne.
-Nessi! – halottam meg szerelmem hangját, amiből a féltés kicsengett, de nem érdekelt.
Sam nem védekezett, nem gondolta, hogy kéne neki. Csak kissé gúnyos mosoly jelent meg arcán, ez csak jobban hergelt.
Következő pillanatban egy farkas állt előttem. Nem féltem tőle, hiszen mit árthat nekem egy hitvány farkaska…
Egy gyors mozdulattal elrúgtam, és egy nagyon nyüszített. Ezt kell neki, valaki lefogta a kezem, szorosan magához húzott.
-Sam, nehogy visszamerj jönni! – parancsolta Seth.
-Nessi? – szólt a halk hang mögülem.
-Nem kellett volna… Jól van? –néztem Embryre.
-Túléli – mosolygott bátorítóan. – És megértelek – sarkon fordult és bement pont, mint Seth.
-Én úgy sajnálom Jake, tudom, hogy bírod és egy család vagytok. Nem kellett volna…
-Szerelmem? – vágott közbe, és maga felé fordított. – Minden okés?
-Igen csak, nagyon dühbe gurultam. Hiszen a húgomért ölök – jelentettem ki.
-Érthető, de mennyünk be, a többiek bizonyára hiányolnak minket.
-Okés.
Liz szemszöge
Pár percig győzködtem magam, és rájöttem, hogy a buli hangulata az én kezembe van. Szóval nevetve kisétálok, nem nevetve, az túl feltűnő. Mosolyogva.
A nappaliban ült mindenki a hangulat elég lapos volt, pont mint gondoltam. Körbenéztem ismét, de Sam nem volt itt.
-Mi van itt? - mosolyogtam rájuk. – Elfáradtatok?
-Igen – mosolyogott Nessi.
-Ki marad? Azaz ki alszik itt? – mosolyogtam körbe.
-Mindenki? – kuncogott Nessi.
-Én asszem inkább haza mennék – suttogta Erik, az állához egy csomag mirelit borsót szorítva.
-Én meg nem maradhatok – húzta el a száját Mark. – Anyám, nem engedte meg. Mert „szobafogságban” vagyok – adta elő, mosolyogva. – Én elviszem Eriket.
-Oké – mosolygott Nessi.
-
Egy óra múlva lezuhanyozva ültem a kád szélén már pizsamában.
A szobákat felosztottuk. Embry és Emma aludtak a vendégszobában. Nővéremék az ő szobájukban. Tony Victoria szobájában. Lorával mi pedig az én szobámba. Emilyék haza mentek, gondolom próbálkozni.
Elhatároztam, hogy körbenézek, hátha kell valakinek valami.
Két kopogás.
-Gyere –nevetett Nessi.
-Mizujs skacok? – léptem be mosolyogva. De csak Nessit láttam, amin Jake egyik pólójában és egy shortban ül az ágyon. – Jake?
-Itt vagyok – mosolygott, majd egy szál törölközőben kijött és mosolyogva beszélni kezdett. – Magányosak vagytok ott Lorával mi?
-Egy picit – mosolyogtam – jól néz ki – néztem végig rajta. Majd nővérkémre kacsintva, aki zavarában lehajtotta a fejét.
-Tudom – sóhajtott.
-Jah, amúgy kell valami? – váltottam témát.
-Nem köszi – mosolygott nővérem. „Ami kell az itt van”
-Ha valami mégis, fejben. Jó éjszakát – nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
-Nektek is.
Két kopogás.
-Sziasztok. Kell valami? – néztem Emmára, aki Embry ölében ülve mosolygott rám.
-Nem köszi. Minden rendben? – nézett végig arcomon. Nem, nem eshetett le a maszk.
-Persze – mosolyogtam. – Akkor jó éjt – intettem kissé sután.
-Liz! Köszönök mindent! - ugrott fel és a nyakamba borult.
-Nincs mit – mosolyogtam.
És kiléptem az ajtón.
Két kopogás, semmi. Ismét kettő, ismét semmi.
Halkan kinyitottam az ajtót, Tony már aludt, mint egy kisgyerek.
Halkan becsuktam az ajtót, majd visszamentem a szobámba. Lora mosolyogva várt.
-Gyönyörű házatok van.
-Köszi. Nem vagy álmos?
-Nem. Te?
-Én sem.

Ébredés - Huszadik fejezet

Sziasztok! Itt a friss. Nagyon belehúztam.:) Már a kövi 90%-a is kész. 25 komi után hozom is:, a 21.et :) Szóval hajrá!!!:D Véleményeket, ki mire számítt?? Voltak akik már nagyon várták a bulit..:D 15 kominál felrakom az előzetest.

Szülinapi Buli

Liz szemszöge
-Uh annyira édes, és aranyos. Olyan megnyugtató, biztonságot nyújtó, imádok a közelében lenni. És ha nincs, velem , úgy érzem hiányzik a másik felem – áradozott Embryről.
-Uhum – válaszoltam tömören.
-Képzeld, anyukája nem is tudja, hogy farkas. Nehéz lehet neki eltitkolni – morfondírozott magában barátnőm.
Már az erdő szélén jártunk, két perc és otthon leszünk.
„ Nessi, még két perc. Kezdheted a gyufát keresni.” üzentem gondolatban nővéremnek. Remélem minden klappol.
„Mintha nem készítettem volna már elő gyújtóeszközt, amúgy meg modern világban élünk édes. Öngyújtó is van.” – üzent vissza, halottam a gondolatain, hogy nem gúnyosan mondja mindezt, inkább boldogan, mosolyogva.
„Oda a pont” – kuncogtam.
-Liz figyelsz te rám? – emelte meg a hangját Emma.
-Persze. Nehéz lehet eltitkolni az anyukájától – bólogattam.
-Igen, de nagyon kedves nő. Imádom – mosolygott ki az ablakon, miközben a tájat fürkészte.
-Bizonyára.
„Nessi, gyújthatod.”
„Okés.”
Már halottam a vámpír hallásnak köszönhetően a többieket. Mark, Erik valamin hangosan nevettek, de Nessi rögtön hozzájuk vágott valamit.
-Ssss – tette úját szája elé Nessi, láttam magam előtt a vicces helyzetet.
-Oké, oké – mentegetőztek a fiúk.
-Ti meg mennyetek már arrébb az ablaktól – halottam Lora parancsoló hangját.
-Nő uralom – suttogta Sam.
-Igen ám – kuncogott Nessi. – Ideje félni.
„Kész vagyok”- üzent nővérem.
-Atyám már itt is vagyunk. – csodálkozott Emma, én pedig csak kuncogtam.
-Tudod, gyorsan vezetek – mosolyogtam, miközben bele karoltam. Kivettem gyorsan a táskáját a hátsó ülésről, aztán felmentünk a lépcsőn.
-Tudom. Többiek már itt vannak? – nézett rám kérdően. Miközben bent halk kuncogások hallatszottak, remélem csak én vettem észre.
-Igen, mindenki itt van – majd egy gyors mozdulattal benyitottam.
-Boldog születésnapot Emma!! – kiáltották hangosan. Mindenki az ünnepelt arcát fürkészte, aki teljesen meglepődött.
-Atyám- majd pár könnycsepp buggyant ki a szeméből, mosolyra húzta száját és elpirult. Közben rengetegszer kattogott a fényképezőgép. Két oldalról is, Emily és Lora.
-Boldog születésnapot kicsim – lépet Emma mellé Embry, és egy csókot nyomot a szájára, miközben szorosan megölelte.
-Fújd el a gyertyát! – ugrándozott Nessi, a sok fiú között.
-Oké, erre nem számítottam – kuncogott kissé zavartan, nem szeretett a központba lenni. Majd odalépett az asztalhoz, és a tortára nézett és elmosolyodott. Közben újabb fényképek csattantak el, és észrevettem, hogy Tony kamerázik is. – Ezt meg, hogy? Hiszen nem is készült rólunk kép…
-Nessi nagyon ügyes – öleltem meg nővérem.
-Kívánny valamit! – mosolygott Nessi.
-Oké – fél percig csukott szemmel állt, majd egy lendülettel elfújta a fele gyertyát, majd még eggyel a maradékot.
-Ajándékok! – ugrándozott még mindig nővérem, és már én is.
Lora a fényképezőt átadva Samnak, elindult felénk, két szatyorral a kezében. Ezek a ruhák lesznek, amiket együtt vettünk meg Seattleben.
-Boldog szülinapot drágám – ölelte meg szorosan.
-Köszi – majd belekukkantott a szatyorba – ruhák?
-Aham. A legjobb boltokból – kuncogott Lora. – Már rád fért.
-Ezt kapod a La Pushiaktól, együtt dobtuk össze – lépett ki a tömegből Emily. Két kisebb szatyorral a kezében.
-Köszi - ölelte át szorosan.
Emma belenézett a szatyrokba, a válla mögött én is belepillantottam. Valami fa kütyük voltak, meg egy kis fa farkas egy karkötőn és még valami csomózott karkötő.
Erik és Mark lépett előre egy-egy zacskóval. Erikéban egy bögre volt, amin tizennyolcas karika volt. Markében pedig egy „Tantrikus szexleckék - Az eksztázis ajándéka a szexualitáson keresztül” könyv. Nem csalódtunk a fiúkban.
Csak bele pillantottam, szerencsére Emma nem vette ki a szatyorból az utóbbi ajándékot, de amint elolvasta a címet elvörösödött.
-Mark!! Nem vagy normális – nevetett paradicsom fejjel barátnőm.
-Az tuti! De most mi jövünk – lépett mellém Nessi a becsomagolt ajándékokkal. Mellette Embry kissé hülyén ált.
-Boldog szülinapot! – öleltük meg felváltva. – Ezt hármunktól kapod.
-Köszi, de nem kellett volna… - nézett ránk, majd fel Embryre, aki csak biztatóan mosolygott szerelmére.
-Még nem is tudod, mi van benne – bökte oldalba Nessi.
-De ismerlek titeket – mosolygott ránk.
-Remélem nem fogsz csalódni – néztem mosolygós arcába.
Gyors feltépte a csomagoló papírt és belekukkantott a dobozokba.
-Ez csodás. Köszönöm – ölelt meg egyszerre hármunkat. – Felrakod? – nézett rám mosolyogva. És bekapcsoltam a nyakán a nyakláncot, pont hozzá illet.
-Szuper – ölelt meg Nessi. – Jót választottál – súgta halkan a fülembe.
-Ideje enni, a fiú már éhen halnak – kuncogtam.
-Van benne valami - tette hozzá Sam a kamera mögül, miközben hasát simogatta. Erre mindenki elkezdett nevetni.
A kamerát bekapcsolva letette az egyik polcra, közben Nessi bekapcsolta a hifit és a kedvenc számaink szóltak. Én és Emily gyorsan elkezdtük kihordtuk az ételt a konyhából.
-Emily, ülj le Seth mellé – nyomtam kifelé a konyhából.
-Nem kell segítség? – nézett rám kíváncsian.
-Nem, amúgy meg vendég vagy.
-Elmondtad neki e nagy hírt? – lépett be a konyhába Nessi, és Emilyt vizsgálta.
-Milyen hírt? – vizsgáltam őket mosolyogva, de rettentő kíváncsian.
-Nessi mutasd! – bökte oldalba Emily.
Egy kép jelent meg előttem, ami Emily terhes pár hónapon belül.
-Ez fantasztikus!! – sikítottam fel.
-Héé, minden rendben lányok – jött be mosolyogva Jake, és szerelmesen megölelte Nessit.
-Minden rendben – fodult szerelme felé nővérem és egy puszit nyomott a szájára. – Mennyél egyél, mindjárt megyünk mi is.
-Oké – mosolygott Jake és lassan kisétált.
-Nem kell segíteni! – mennyetek a fiúkhoz. – Még öt perc és én is ott vagyok.
Emily lassan kiment, még egy mosolyt villantva felénk az ajtóból, látszott rajta, hogy élvezi, végre egyszer nem neki kell ugrálni a fiúk körül. Megértem.
-Én maradok – nézett rám vigyorodva, makacsul nővérkém.
-Oké, ezt vidd ki. Megy ezt – nyomtam a kezébe két tálat.
Én is felvettem két tálat és kivittem.
Tíz perc múlva minden kint volt az óriási asztalon, és mindenki tömte magába. Lora kíváncsian vizsgálta mennyit esznek a farkasaink.
A hangulat nagyon jó volt. Mindenki beszélgetett valakivel, én vagy Jake-Nessi párossal vagy Embry-Emma párossal cseverésztem.
-Emma, gyere egy picit – húztam fel a szobámba. Már elővettem neki egy ruhát, és magamnak is nehogy már farmerba bulizunk.
-Negyed óra és hozom – tátogtam Embrynek, aki csak bólintott. És ha tudnád, hogy hozom vissza, hiszen felnőtt a lány… Kuncogtam magamban.
Felhúztam a lépcsőn miközben ő arról áradozott, mennyire örül a bulinak, és mindig ilyenre vágyott. Én csak mosolyogtam és bólintottam. Majd a szobába beérve csodálkozva végigbámult a szobámon.
-Tetszetős – kuncogott.
-Én egy picit át szeretném alakítani… - morfondíroztam.
-Bolond vagy – huppant le az ágyamra. – Amúgy miért vagyunk itt? – nézett rám mosolyogva.
-Jó, hogy emlékeztetsz – kacsintottam. – Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is… - közben rámutattam a ruhájára.
-Át akarsz öltözni? Szép ruha – mosolygott.
-Is, de az a tiéd – mosolyogtam rá.
-Én nem veszek fel ilyet... Rövid, és kin a mellem, nekem nincs olyan alakom, mint nektek.
-Dehogy nincs.
-Nincs, nézz rám – mutatott végig magán.
-Csak a kedvemért próbált fel, utána le sem akarod majd venni.
-Oké – adta meg magát.
-Akár gyors le is tusolhatsz… - mutattam a zuhany felé.
-Az jól esne.
-Oké, akkor tessék. Minden benne van – nyomtam a kezébe egy törcsit, és egy szatyrot.
-Köszi.
-Nincs mit, de siess. Embry már vár.
Én is gyorsan, - vámpír gyorsan - megmostam a hajam, megszárítottam. És felkaptam ugyan ebben a tempóban a ruhám, egy kis sminket leheltem arcomra. Hajvasalót háromszor áthúztam fürtjeimen, de akkor már mögöttem állt Emma.
-Te meg, hogy végeztél már? – nézett rám kikerekedett szemekkel. - Hiszen nyolc percet sem voltam bent…
-Félig vámpír vagyok – mondtam mosolyogva. Jó érzés volt, hogy kimondhattam, mivel Emma tudott a titkunkról. Ezáltal a barátságunk erősebb lett. - De igyekezzünk – gyorsan lenyomtam az íróasztalom melletti székbe. – Csukd be a szemed.
Egy perc alatt kisminkeltem – amiből valószínű ő nem érzett semmit. – Majd betupíroztam a haját és mosolyogva vizsgáltam, hogy szép lett.
-Kész! – ugrottam fel.
Lassan kinyitott a szemét, kissé félve. Majd elmosolyodott, és nagy tükröm elé lépett.
-Még a cipő – guggoltam le és húztam a lábára a tűsarkút.
-Liz a ruha okés, hiszen tényleg jól áll – mosolyodott el. – De a cipő, kitöröm a nyakam abban.
-Oké – igaza volt. Aki sosem hord magas sarkút annak magas. Na jó ezt, jól megállapítottam.
Beszaladtam a gardróbba, kerestem egy cipőt és kivittem neki.
-Tessék – gyorsan felhúzta, majd magát végigmérve elindult.
-Liz, fantasztikus vagy. Köszönöm – ölelt meg a folyosón.
-Tudom – mosolyogtam el. Nem azért csináltam, hogy dicsérgessen, és köszöngesse, de attól függetlenül rettentő jól esett.
Lassan lementünk a lépcsőn és mindenki Emmára kapta a tekintetét, és meglepődve elmosolyodott. Pár srác füttyentett is. Embry meg vágy teli szemekkel vizsgálta bevésődésének gyönyörű alanyát.
Én is végig mértem barátnőm, majd megint a társoságot. Mindenki őt figyelte, kivéve Eriket és Samet, ők engem bámultak, kissé túlságosan is.
Emma eddigre már vörös színben pompázott, lassan oda ment Embryhez és megölelte. Én kissé elérzékenyülve bámultam az összeillő párost.
Pár per múlva újra indult a buli, Lora Markkal kissé butyután táncolt, de így szerettük őket. Emily Seth ölében mosolygott, és valamit vicceset suttoghatott szerelme fülébe, aki mosolyogva bólintott. Mellettük két üres hely után, Emma ült Embry ölében és lassú – bizonyára édes – csókokat nyomtak egymás ajkaira. Jacob, Nessivel szemben szintén pár székkel arrább ült. Nővérem mosolyogva magyarázott valamit, közben kezével is mutogatva.
Úgy éreztem valaki hiányzik, nem is valakik.. Sam, Tony és Erik, de hol lehetnek?
„Nessi! Tonyék hová tűntek???” – nővérem hirtelen rám kapta a tekintetét.
„Fogalmam sincs..”
„Fura érzésem van, maradj itt. Én megkeresem őket.”
A fél házat bejártam, de nem találtam őket sehol. Sőt még nem is hallottam. Mikor az egyik ablak előtt elmentem, meghallottam a három szívverést.
Kimentem az ajtón, közben hallgatva őket, de senki nem szólt egy szót sem. Mielőtt odaértem, a csendbe egy hang szólalt meg, kissé megijedve lelassítottam, de csak Tony volt.
-Fiúk, nyugi. Ezt Ő sem akarná – nyomta meg az Ő-t. Ki nem akarná, és mit?
Majd egy nagy csattanás. Akkor léptem ki a házból.


Emma ruhája - amit Liz ad neki-.

Liz ruhája, amit a bulin visel:

Ébredés -Tizenkilencedik fejezet

Itt a 19. Szerintem elég hamar jött, és hosszú is lett. A komik elég kevéskék, szóval hajtsatok bele. Nem mondom, hogy tudok hozni komit ha megvan a 20, de még egy fejit nem fogok felrakni, úgy, hogy csak 7 komi van. Persze azok a vélemények is számítanak, de mégis:D Ne feledjétek a főblogot, előzetesek vannak fent, mindig! A friss idejéről is tudhattok. Szerintem érdemes lenne követni. Nem húzom tovább az idő. Puszi: đóri

Buli előtti órák

Jacob egyenletes szuszogása megnyugtatott, és pár perc múlva én is mély álomba szenderültem.
Szerelmemmel álmodtam.
A tengerparton ültünk alkonyatkor, annyira romantikus volt. Ahogy meleg mellkasához bújtam, és lágyan megcsókolt.
Majd változott a kép, tábortűznél ültünk, de mindenki. Az össze farkas, és a bevésődések, plusz a húgom. Nevettünk, mindenki jól érezte magát.
Majd anyut láttam, amint Lizzel ölelkezik. És zokogott – persze könnyek nélkül-. Nagyon szép volt, szebb volt, mint az emlékeimben, sőt rövidebb volt a haja. És divatos ruhák voltak rajta.
Majd ismét szerelmem jött be a képbe, amint egymás kezét fogva sétálunk az erdőben.
-Szeretlek – jelentem ki egyszer csak mosolyogva.
-Én jobban –bökött oldalba, majd magához vont és egy vad csókot nyomott a számra.
Az álomképek elszálltak, helyette sötétség lepte el a fejem.
Majd reggel mozgolódásra ébredtem, kikukucskáltam a takaró alól, de senki nem volt a szobában. Vagyis Jake mellettem szuszogott, és még mindig szorosan ölelgetett. Akkor mi volt ez az előbb? Hallgatóztam egy kicsit, halottam, hogy valaki végig megy a folyosón. Beleszagoltam a levegőbe, Angela volt. Biztos most jött haza. Állapítottam meg, mikor már az ágy szélén ültem.
Szerelmem nyugodt arcát vizsgáltam, eltűrtem a haját az arcából. Milyen fiatal, gyerekes – persze jó értelemben-.
-Nessi, gyere vissza – nyitotta ki a szemét, majd kitárta hatalmas karjait. Nekem se kellett több, szorosan hozzábújtam.
-Hogy aludtál? – mosolyogtam rá, mellkasáról.
-Soha jobban. Egész végig a nevem suttogtad – mosolygott rám szívdöglesztően.
-Atyám… - vörösödtem el.
-Nyugi. Nagyon jól esett – kacsintott rám.
-De tudtál aludni? – néztem rá kérdően.
-Persze, csak olyan szép vagy. Nehéz becsukni a szemem és megfosztanom magam a látványodtól.
-Jake. Mi lett veled? Olyanokat mondasz…. – vörösödtem el még jobban.
-És te? Hogy aludtál?- mosolygott rám, miközben a hátam simogatta.
-Nagyon jól. Bár kicsit melegem volt –mosolyogtam rá.
-Jah, sajnálom…
-Nem gond, megérte. Olyan jó megölelni – bújtam hozzá szorosan.
-Nem is engedlek el. Soha – és birtoklóan átölelt.
Valami elkezdett csipogni, a telefonom. Odanyúltam az éjjeliszekrényhez, úgy, hogy Jaketől ne szakadjak el. Egy sms.
Sziasztok. Remélem jó éjszakátok volt. ;) És nem keltetelek fel titeket, de ha igen, az sem érdekel.:) Nessi, kérlek tegyél nekem egy szívességet, menny el a tortákért. Emma úgy tudja beteg vagy. És kérlek, ha kell segíts be Emilyinek a kajában, és a fiúk felöltöztetésében. :D Köszi. Puszil Liz.
-Basszus. Otthagytam a szarban… - húztam el a szám.
-Valami baj van? – nézett rám kíváncsian, és kissé félve szerelmem.
-Nem, vagyis nincs. Csak ma délután van a szülinapi buli és semmit sem segítettem.
-Ezt írta Liz? –húzta fel egyik szemöldökét.
-Nem, dehogy – mosolyogtam. – Azt írta, mennyek el a tortákért.
-Nem mész ma suliba? – nézett rám mosolyogva.
-Nem.
-De sajnos nekem járőröznöm kell, hogy délután szabad legyek.
-Semmi gond – pusziltam meg. – Nekem úgyis dolgom van.
-Oké.
-Ne szomorkodj már – ültem vissza az ölébe. – Majd bepótoljuk- kacsintottam rá.
-Remélem is.
-Meddig kell járőröznöd?
-Négyig.
-Oké, akkor lejövök érted. Vagy majd meglátom.
-Nem kell lejönnöd.
-Úgy szeretlek – jelentettem ki hírtelen.
-Hogy? - nézett rám kajánul szerelmem.
-Nagyooon. De készülődjünk.
Felálltam, gyorsan a táskámhoz siettem. Kivettem egy melltartót, egy pólót és egy farmert. Lekaptam magamról Jake pólóját, és felhúztam az elővett cuccokat.
Mikor hátrafordultam – miközben, gomboltam be a gatyám-, Jake szemei rám tapadtak. Tekintete tele volt szerelemmel, és vággyal.
-Ki megyek fogat mosni… - suttogtam. Jake csak bólintott, majd mikor elértem a fürdő ajtaját meghallottam, hogy zihál.
Gyorsan megmostam a fogam, és az arcom. Megfésülködtem és pár perig tükörképemet vizsgáltam. A lányból, aki visszanézett rám sugárzott a boldogság, nem csak a szája ált mosolyra, de még a szemei is mosolyogtak, a bőre sima volt, és kissé piros.
Összefogtam a hajam, majd visszaindultam szerelmem szobájába.
Mikor visszaértem, halkan benyitottam. Jake éppen ágyazott, még mindig csak egy boxer volt rajta, és ahogy behajolt. A feneke megfeszült, és nem tagadom jeletősségteljesen megbámultam formás hátsóját.
Oda mentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
*
Tíz perc múlva már hazafelé szaladtam, a kocsiért. Nagy nehezen elváltunk egymástól, de gondolataim 99% csak körülötte jártak. Mikor hazaértem Victoriába ütköztem.
-Hát te meg? Csak nem lógsz? – mosolygott rám.
-„Beteg vagyok.”
-Ja, értem. Hol voltál éjszaka? – kíváncsiskodott, kaján vigyorral az arcán.
-Jakenél..
-Váóó, nem gyors a tempó csajszikám?
-Csak aludtunk – meg együtt fürödtünk.. tettem magamban hozzá.
-Aham, persze – kacsintott rám. – Nekem nyolc, csak vigyázz magadra.
-Meglesz.
-Megyek, mert az egyik páciensem épp le akar ugrani egy tetőről – mondta tök nyugodtan-.
-Akkor nem kéne sietned? – néztem rá értetlenül.
-Úgy sem mer – kuncogott. Majd kiviharzott az ajtón.
Ez a nő sem százas, kacagtam magamba.
Az egész nappali át volt rendezve. Feldíszítve, rengeteg virág mindenhol, pár dekoráció itt-ott. Egy nagy asztal megterítve, azon is dekoráció. Nagyon szuperül nézett ki az egész. Hiába Liz mindig a maximumot nyújtsa.
Gyors felkaptam a jogsim, bevágódtam a kocsiba és már száguldoztam is a tortáink felé.
A húsz perces út felén gondolkodtam. Mennyi minden megváltozott pár hét alatt. Találkoztunk a Cullenekkel, összevesztünk velük, kibékültünk. Találkoztunk az alakváltókkal, bevésődtem. Megismertem, megszerettem a La Pushiakat. Kissé eltávolodtam Liztől, kissé megfeledkeztem anyuról. Bűntudatomnak kéne lenni, de nincs. Szerintem ezt akarja, hogy boldogok legyünk. Elégedettek az életünkkel. Bárcsak Liz is szerelemre találna, egy farkasba. És együtt lóghatnánk a La Pushban, vagy egy vámpírban találná meg a másik felét, bár akkor még jobban elszakadnánk. Nem, nem! Nem boronálhatom össze valakivel, csak hogy nekem könnyebb legyen. Egyszer úgyis megtalálja a neki való férfit, alakváltót, vámpírt vagy mit tudom én.
Inkább feljebb tekertem a hangerőt a rádióban, és dúdoltam a dallamot.
Pár perc múlva oda is értem, gyorsan felvettem a tortákat, és kifizettem. Még vettem három tálca sütit, hátha éhesek leszünk.
Majd száguldoztam is haza. Beraktam a hűtőbe a dolgokat, majd száguldoztam a La Push felé.
Emilyék házánál leparkoltam, és bementem a házba.
-Halihó – léptem be a konyhába.
-Nessi hát te meg? – ölelt meg. És a képességem beindult, nem tudatosan. Képeket láttam, amin Emily terhes, majd egyet ahol egy kisfiút tart a kezében, majd egy harmadikat, amiben Seth játszik egy kissráccal.
-Nessi?! Minden rendben? – legyezgetett az arcom előtt.
-Emily! - ugrottam fel, és szorosan megöleltem. Közben átküldtem az egyik képet, amin terhes.
-Ez mi? Csak nem???
-Ez a jövő – mosolyogtam.
-Ez hihetetlen, köszönöm… - folyt végig egy könnycsepp a szemén. – Annyira akartam ezt. Már azt hittem nem lehet kisbabám…
-De lesz. Szeretnéd tudni, hogy mi?
-Nem. Még nem – mosolygott, sosem láttam még ilyen boldognak, a két hét folyamán. - De csináljuk a kaját, a fiúk egy óra múlva jönnek körülbelül, utána visszamennek, és félnégykor jönnek ismét.
Neki is álltunk, rengeteg étel, rettentő nagy adagokban, már a bulira is csináltuk. Egész életembe, nem főztem ennyit, hiába ebben Liz és Emily verhetetlen. Rengeteget nevettünk, Emily megtanította a mozdulatokat, és a recepteket. Az idő nagyon gyorsan telt, rengeteget nevettünk és beszélgettünk minden féléről.
Egyszer csak hangos nevetésre lettünk figyelmesek, fiúk az ajtó előtt veszekedtek.
Pár perc múlva Seth jelent meg az ajtóban.
-Mizujs lányok?
-Lányok? – lépett be Sam. - Jake itt van Nessid, kár, hogy van rajta ruha – kacagott szerelmemre, aki bocsánatkérően nézett rám. Bár én nem értettem semmit. Miért ne lenne rajtam ruha?
-Szia – léptem Jake mellé, és egy puszit nyomtam a szájára. És a füléhez hajoltam. - Miért ne lenne rajtam ruha? – suttogtam a fülébe.
-A gondolatim miatt, sajnálom… - húzta el a száját. Annyira aranyos volt, mint egy kisfiú.
-Mindent láttak? – esett le nagy nehezen.
-Azért nem – mosolygott rám.
-Seth, képzeld el mit látott Nessi… - lépett Emily szerelme mellé.
-Mit is? – mosolygott az említett.
-Megmutatom – mellé léptem én is, és átküldtem a képet. Seth egy percig lefagyva állt, a többiek is minket bámultak. Majd Seth megcsókolta szerelmét.
-Mi van itt? – lépett be Embry.
-Emily a közeljövőben teherbe fog esni –mosolyogtam a fiúkra.
-Honnan tudod? – nézett rám kíváncsian Sam.
-Látom a jövőjüket.
-Tényleg – csapott a fejére.
-De ideje enni – kuncogott Emily.
Mindenki kivonult, csak szerelem és én maradtunk a kicsi konyhába, amiben nem értem, hogy fért el az előbb ennyi hatalmas férfi.
Jake mellém lépett, és szorosan megölelt.
-Hogy-hogy itt? - nézett rám, miközben oldalra döntötte a fejét.
-Segítek Emilynek – mosolyogtam. – De egyél, még a végén nem jut neked semmi.
-De te is jössz – fogta meg a kezem és maga után húzott.
Mikor kiértünk a fiúk már tömték a szájukat. Embry és Sam hülyéskedtek. Seth mosolyogva nézte Emilyt, vagy éppen bambult valamit. Jake pedig engem bámult vagy éppen Sethet és Emilyt, pont mint én.
Sosem gondolkodtam annyira ezen a témán, hogy legyen gyerekem, férjem. Mindig csak a pillanatnak éltem, de most felnőttem, vagy eljutottam egy olyan pontra, ahol érdekelt a jövőm. Reménykedtem abban, hogy pár éven belül én is feleség leszek, és anyuka. Nem tudhattam, hogy Jakeben mi folyt le, de reménykedtem, hogy valami hasonló.
-Nessi! – szólt rám mosolyogva Embry, aki velem szembe ült.
-Igen? Bocs, elbambultam – mosolyogtam rá, kissé sokkos állapotban még mindig. Fél szememmel Jake arcát vizsgáltam, aki engem vizsgált, azaz az arcomat.
-Vettük észre – tette hozzá Sam.
-Sam! – nézett rá kissé dühösen Jake.
-Szóval, akkor, hogy lesznek a részletek délután?
-Hát, öt – hat körül, hozza el Liz Emmát otthonról. Egy közös filmnézés gyanánt. Körülbelül, háromnegyed ötre ráértek jönni.
-Oké, és köszönöm – nézett rám hálásan.
-Liz érdeme, nem az enyém – mosolyogtam, bár belül bántott, hogy a húgomat magára hagytam, de tegnapi szavai vízhangoztak a fejemben.
„Hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit.”
Jake érezte, hogy valami nem stimmel, talán az okát is tudta, megszorította a kezem az asztal alatt.
*
Fél négy, másfél órám van elkészülni. A hajam olajszagú, szóval azt is meg kell mosni. Két perc és haza érek.
Gyorsan kiugrottam a kocsiból, mindent bevittem a házba, amit Emilyvel csináltunk, alig fért el az óriási konyhánkban. Felszaladtam az emeleten, megmostam a hajam, alaposan megfürödtem, majd nagy nehezen elhagytam a kellemesen forró zuhanykabint. Felkaptam a köntösöm, egy törölközővel áttöröltem a hajam és megindultam a gardrób felé. Tíz perc után rá is akadtam a megfelelő darabra. Egy sárga pánt nélküli felsőre, egy rövid nacira esett a választásom. Kerestem hozzá kiegészítőket, egy sárga tornacsukát. Elővettem egy fehérneműt és a szobámba magamra kaptam a holmikat. Gyorsan, egyszerűen kisminkeltem magam, szemceruza, szempillaspirál és enyhe szájfény. Bedugtam a hajgöndörítőmet a konnektorba, mivel hullámos haj mellet voksoltam. Benyomtam a rádiót és a tükör előtt – énekelve – elkezdtem ügyeskedni a hajammal. Tíz perc múlva készen is voltam. Még gyorsan magamra kaptam pár kiegészítőt.
Négyóra tízre készen álltam. Nem tudtam mivel üssem el a maradék fél órát. Körbenéztem nem-e kell még valamit csinálni. Majd megszólalt a csöngő. Gyorsan odaszaladtam. Erik és Mark állt az ajtóban.
-Üdv, kislány… Meggyógyultunk? – mosolygott rám Mark. Miközben két puszit nyomott az arcomra.
-Jah – mosolyogtam. Közben Erik is nyomott két puszit az arcomra.
-Váó, ezt nevezem milyen házatok van? Mark ezt a hifit nézd –és a fiúk elkezdtek a hifink csodáiról veszekedni egymással. Csodás. Kuncogtam magamban.
Újabb csengetés. Mikor kinyitottam az ajtót kissé lefagytam.
-Alice?
-Szia Nessi. Ezt hoztam – nyomott a kezembe egy dobozt. – Láttam, hogy el fog fogyni és látni akartalak – mosolygott rám.
-Köszi – kuncogtam.
-De én megyek is, jó bulizást – majd szorosan megölelt.
-Kösz, Alice.
Gyors bevittem a konyhába a dobozt, amiben rengeteg sütemény volt. Alice elég vicces, kuncogtam magamba.
Újabb csengetés. Tony és Lora.
-Sziasztok – öleltem meg mindkettőjüket.
-Hali. Hmm, nem nézel ki betegnek – kuncogott Lora.
-Nem is. Minden rendbe ment a suliba? Emma nem gyanakszik?
-Nem, minden a szokásos volt. Nem kell valamiben segíteni? – kérdezte Lora. Míg Tony a fiúkhoz csatlakozva, beszállt a hifi tanulmányozásába.
-Nem köszi – öleltem meg és az asztalhoz húztam, ahol leültünk egy-egy székre.
Újabb csengetés, ezek már csak Jakek lehetnek. Már szaladtam az ajtóhoz.
-Sziasztok – üdvözöltem mosolyogva a nagy csapatot. – Atyám van rajtatok póló – fogtam meg színpadiasan az állam. – Gyertek beljebb. Bemutatlak titeket a többieknek.
-Oké. Nyugi – ölelte át a derekam Jake. – Kicsit mintha fel lennél pörögve.
-Kicsit? – mosolygott Seth. Viccelődtek, miközben behúztam őket a nappaliba.
-Na szóval, ő Lora. Ők pedig Tony, Mark és Erik – mutattam végig barátaimon. Lora csodálkozva bámulta a fiúkat, a Markék is végig mérték őket. Tony barátságosan elmosolyodott. Mark és Erik gúnyosan mosolygott. Csak nem féltékenyek az izmaikra? Kuncogtam magamban. – Ők pedig. Emily, Seth, Sam, Embry és Jake – néztem fel a szerelmemre.
-Üdv – mosolyogva megölelte őket Lora. – Váóó nem rossz az ízlésetek – kacsintott rám. - Ti együtt vagytok? – nézett Emilyékre mosolyogva.
-Igen – mondta mosolyogva Emily.
-Összeilletek – mosolygott rájuk. Lora már megbarátkozott velük, és nagyon jól oldatta a hangulatot. Mindenki csoportokra szakadt. Lora Emilyékkal beszélgetett továbbra is. Tony Sammel barátkozott össze, valami játékról beszélgettek. Mark és Erik kíváncsian szemlélték az eseményeket. Én pedig szerelmemmel és Embryvel beszélgettem.
Embryről csak úgy sütött az izgatottság.
-Mikor érnek már ide? – türelmetlenkedett, de inkább mintha magától kérdezte volna.
-Gyönyörű vagy – suttogta Jake a fülembe, amitől jól eső borzongás szaladt végig a testemen és megremegtem. Jake persze ezt érezte, és egy nagy vigyor jelent meg gyönyörű arcán, és előbukkantak tökéletesen fehér fogai.
-Köszi – pirultam el. – Öhm.. Felhívom Liz, hogy hol jár.
Első kattanásra fel is vette.
-Szia, Liz. Mi a helyzet?
-Szia. Tíz perc múlva Emmánál vagyok. Tizenöt perc és otthon vagyunk. Többiek?
-Mindneki itt van már.
-Oké, veled minden rendben?
-Igen, persze. Csak hiányzol – mosolyogtam.
-Te is Nessi. Negyed óra és láthatsz. Készüljetek fel, a tortákat gyújtsd meg, mikor meghallod a motor hangját. És álljatok kicsit beljebb majd az ablaktól.
-Oké. Oké. Szia.
-Szia. Puszi.


Nessi ruhái:

Ébredés - Tizennyolcadik fejezet

Sziasztok. Itt a tizennyolcadik, tudom késtem meg minden. Nagyon sok komi, azaz 22 gyűlt össze. Múlt hétvégén osztálykiránduláson voltam, és nagyon elfáradtam. A hetem elég gáz volt, de mára sikerült egy feji. Nekem tetszik ez a rész:) Remélem nektek is fog, mivel sokan hiányoltátok Nessi szemszöget, a szerelmes részeket, most hoztam egyet. Izgatottan várom a véleményeket. A kövi fejiről a híreket, A FŐBLOGON. Fent vannak a képek, Angeláról és Luxról. Komikat:) Puszi

Első nap Blackéknél

Nessi szemszög
Épp mentünk haza, hát ezért nem érte meg felkelni, morgolódtam magamban. Majd megpillantottam Jaket, amikor a parkolóba lefékezz egy fekete motorral. Olyan sexi volt, majd elolvadtam, mint minden csaj a parkolóban.
-Ugye nem baj? – néztem Lizre.
-Dehogy, majd estefelé megyek én is – megpuszilt, majd intett Jakenek, én pedig megindultam szerelmem felé, és köszöntésképp megcsókoltam tökéletes ajkait. Majd felültem mögé, és száguldozva megindultunk a La Push felé.
-Amúgy szia – ölelt meg szorosan, mikor leszálltunk a motorról.
-Szia, köszi, hogy értem jöttél – öleltem vissza, Ő pedig belefúrta fejét a hajamba.
-Nincs mit – suttogta.
-Skacok – jött oda hozzánk Embry.
-Szia – mosolyogtam. Majd miután elengedtem szerelmem, megölelt. – Alig tudlak, megkülönbözetni titeket, a nővéreddel, aki a húgod – mosolygott. – Áhh, mindegy. Különbség csak Jake – mosolygott ránk.
-Te is ölelgeted Emmát, nem? – nézett rá kajánul Jake.
-Persze, de még mennyit. Tényleg, te hogy kerülsz ide – nézett rám. – Emma azt mondta, hogy nyolc órátok van.
-Elmaradt kettő.
-Szupi. Akkor én léptem – majd vigyorral az arcán elszaladt.
-Embry nagyon vicces, de amúgy hol vagyunk? – hiszen nem Emilyéknél, és nem is a parton voltunk.
-Öhm, itt lakom – mutatott egy vöröses házra, ami öreg lehetett, de otthonos. – bemutatlak anyumnak. Oké? – nézett rám, és zavarba volt. Az anyukájának, mi lesz, ha nem leszek neki színpatikus, vagy egyszerűen nem kedvel?
-Nyugi, nem harap – suttogta a fülembe.
-Remélem – suttogtam, miközben még ezer és ezer egy kérdés jutott eszembe, és egy jó kifogást szerettem volna találni. Igaz, kíváncsi vagyok Jake anyukájára, de váratlanul ért a dolog.
Szerelmem megfogta a kezem és maga után húzott, majd kinyitotta nekem az ajtót rettentő udvarias volt, és ez nagyon tetszett.
-Anyu – szólt fel az emeletre.
-Itt vagyok a konyhában –jött egy barátságos hang. Közben megszorítottam Jake kezét.
-Renesmee – jött mosolyogva, hozzám egy harmincöt, harmincnyolc éves nő. És megölelt, kissé sután visszaöleltem.
-Csókolom – mosolyogtam, kissé idegesen még, de a mosolygós arc láttán lassan megkönnyebbültem.
-Csak tegezz. Angela vagyok. Jake már annyit mesélt rólad – mosolygott fiára, aki csak vigyorgott, majd újra megfogta a kezem és megszorította. Én pedig elvörösödtem, mint egy paradicsom.
-Anyu, hova tetted a lila trikóm? – jött le a lépcsőn egy tizenhat tizenhét éves lány.
-Ő a húgom – súgta a fülembe szerelmem.
-Nessi – ugrott a nyakamba. – Milyen szép vagy, azt hittem Jake csak túloz… - nézett végig rajtam.
-Öhm, köszi – mosolyogtam.
-Elrabolhatom? – nézett Jakere.
-Minek? – kérdezte vissza szerelmem.
-Mert.
-5 perc.
-15.
-8.
-10. – most komolyan rajtam veszekednek, de édes. Mi meg Jake anyukájával összemosolyogtunk. Persze, el is pirultam.
-Oké, de számolom – adta fel Jake.
Lux, megfogta a kezem és elkezdett felfelé húzni az emeleten. A ház otthonos volt, minden olyan indián stílus, kézzel szőtt szőnyegek, fapadló, barna – kissé kopott bútorok-, de mikor Jake húga berántott az egyik szobába az modern volt, fiatalos. Citromsárga fel, piros franciaágy, poszterek a falon, egy nagy ruhásszekrény, egy íróasztal, és egy fésülködő asztal. Nagyon tetszett a szoba.
-Milyen? – mosolygott rám.
-Imádom – bámultam körbe.
-Szóval, ma átmegyek tanulni az egyik sráchoz és mit vegyek fel – nézett rám. Majd kinyitotta előttem a szekrényajtót. Tiszta jó ruhái voltak, nem a legmárkásabbak, de attól függetlenül jók.
-Csak egy srác, vagy A srác? – néztem rá.
-A srác – pirult el. Halottam, hogy Jake lent nevet, remélem a húga nem halotta.

-Oké - majd behajoltam a szekrénybe. Kivettem egy egyszerű kék farmert és egy zöldeskék trikót.

-Egy tornacsukával – nyomtam a kezébe.

-Ne magassarkúval?
-Magassarkú ilyenre nem jó. Egy mert gondolom, nem mindennap abba jársz és akkor észre venné, hogy miatta, azt pedig nem akarjuk. Kettő a magas sarkú veszélyes. Rohadt nagyot lehet esni benne, vagy kitörik a sarka és az nagyon ciki, azért tornacipő sokkal megbízhatóbb.
-Igaz, köszi. Saját tapasztalat? – mosolygott.
-Is-is. Volt barátnőm, akinek kiment a bokája – mivel magas sarkú volt rajta – és forró csokit ráborított a fiú izéjára, és megégett neki.
-Atyám – nevetett.
-Utána, félt a lánytól, amit megértek – nevettem én is. Pedig már vagy tíz éve történt és ők már felnőttek.
-Legalább ti ápoltátok le?
-Nem, pff még az kellett volna, elég csúnya volt – kuncogtam.
-Óó, én megyek tusolni, egy óra és indulok.
-Szólj, ha kell segítség.
-Oké - majd eltűnt a fürdő felé.
Majd körbenéztem még egyszer és kimentem az ajtón, ahol szerelmembe ütköztem.
-Csak nem hallgatóztál? – néztem rá komolyan.
-Én? Nem. Soha.
-Aham – mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jól kijöttél Luxal. Örülök neki.
-Kedves lány, nagyon szinpi.
-Látszik, hogy rokonok vagyunk.
-Bunkó – vigyorogtam rá, játékosan oldalba szúrtam – amúgy igen.
-Anyu is azt mondja, de mi nem. Mindig veszekszünk, bár szeretem, nagyon.
-Az belefér – a következő szoba ajtó előtt megálltunk, majd Jake kitárta előttem.
-Ez a én szobám.. – húzta el a száját. Olyan édes volt. Ez a szoba is modern volt, padlásteres beépítésű volt, ahol görbe volt a fal ott fa volt, és amúgy zöld. Egy hatalmas fekete franciaágy volt a szoba egyik sarkában, mellette egy kis éjjeli szekrény, majd egy nagy ablak, ami az erdőre nyílt, egy íróasztal, és egy ruhásszekrény. Az ágy és az íróasztal felett polcok voltak, amin fényképek, csecsebecsék sorakoztak. A képen Jake volt a családjával, a barátaival.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy lehúz az ágy szélére, és az ölébe ültet.
-Tök tetszik – néztem újra körbe. – Mekkora ágyad van - kuncogtam.
-Hát, nagy vagyok – mosolygott – és ide fér még mellém valaki – suttogta a nyakamba.
-Ki? – a hangom erőtlen volt.
-Te – csókolt a fülem mögé. – Áhh.
-Mi az? – néztem rá.
-Húgom. Jön.
-Jake, olyan vagy. Utána csak a tiéd vagyok – suttogtam a fülébe. Mikor kinyílt az ajtó gyorsan felugrottam és az ablak elé álltam, persze ezt vámpír gyorsasággal csináltam. Jake meglepetten nézett. Én pedig rá kacsintottam.
-Nessi, segíts – szólt Lux.
-Haj, smink? – mosolyogtam rá.
-Igen.
Beültettem a fésülködő asztal elé, és gyorsan megszárítottam a haját, göndör fürtöket varázsoltam bele, majd egy nagyon pici alapozót tettem a szeme alá – mivel kicsit karikás volt, majd kihúztam a szemét, és szempillaspirállal kihúztam a szempilláját.
-Köszi, tök jó lett – nyomott két puszit az arcomra. Majd kiviharzott a szobából.
-Lux, a füzeteid – majd halottam, hogy szalad vissza.
-Ciki, lett volna, ha itthon hagyom. Szia, kösz mindent.
-Szurkolok.
Szóltam utána ismét, majd megindultam Jake szobájába, aki halkan horkolt az ágyában, nem volt szívem felkelteni. Fölé másztam és csináltam róla pár képet, majd lementem a konyhába, hátha tudok valamit segíteni Angelának.
Épp főzött, és egy kisgyerek jött be az ajtón, aki olyan három, négy éves lehetett és szőke volt. Jacob öccse ilyen kicsi?
-Anyu, én nagyon éhes vagyok – majd rám nézett és megállt.
-Ő Nessi, Jake barátnője – mosolygott a kisfiúra Angela.
-Oké. Akkor is éhes vagyok – mosolygott.
-Húsz perc kincsem.
-Addig nézhetek egy mesét? – nézett az anyukájára.
-Nessi, kérlek, rakd be valamelyik kazettát, a tévé alól.
-Oké, gyere – fogtam meg a csöppség kezét. Olyan fura volt, tíz éves korom óta vágyom rá, hogy legyen gyerekem, vagy kistesóm, vagy csak egy kisbaba a közelembe, de sosem volt, nem tudtam mit kell velük csinálni.
-A legalsót – nézett rám boci szemekkel.
-Okés – kivettem a tokból és elindítottam, a kisfiú tapadt a képernyőre a szemével, miközben elfeküdt a kanapén. Elvettem a pokrócot a háttámláról és betakartam.
-Nézed velem? – kérdezte kíváncsian.
-Inkább segítek anyukádnak, akkor hamarabb kész a kaja.
-Oké, jó ötlet – mosolygott majd visszafeküdt.
-Segíthetek? – kérdeztem Angelát. A konyhaajtóban álva.
-Persze, köszönöm – mosolygott barátságosan.
-Jake alszik?
-Igen.
-Hülye járőrözés…- húzta el a száját. - Légyszi kevergesd – mutatott a levesre.
-Oké.
-Szoktál főzni?
-Nem nagyon, inkább a húgom – mosolyogtam.
-Húgod?
-Igen, ikertestvérem –mosolyogtam ismét. – Nálunk ő az ész, és a meggondolt.
-Halottam, hogy anyukáddal mi lett – húzta el a száját, ismét.
-De szerintem pár év és kint lesz, de a Liz kissé átvette az anya szerepet.
-De ha ő a kisseb, akkor, hogy hogy?
-Hát, ő ilyen típus. Gandoskodó.
-Lekapcsolhatod – hajolt fölém, miközben belekukkantott az edénybe.
-Oké.
-Megterítsek?
-Igen, ott vannak a tányérok, ott az evőeszközök – mutatott a szekrényre, és egyik fiókra.
-Oké - pár perc alatt megterítettem.
-Hozzam Joanthant?
-Igen – mosolygott rám.
Bementem a nappaliba és a kissrác mosolyogva vizsgált, majd megzabáltam.
-Kész?- állt fel.
-Igen - odarohant hozzám én pedig megfogtam aprócska kezét. – Tetszel nekem – mosolygott rám.
-Öcsi, már foglalt - borzolta meg a kissrác haját szerelmem és felemelte. Nekem pedig nyomott a számra egy puszit.
-Tudtam, ha kaja van akkor felkelsz – mosolyogott Angela. – Szerencse, hogy mindenkinek terítettél.
-Anyu – nézett rá Jake az anyukájára - Nessi itt aludhat? - Jakere kaptam a tekintetem. Az első találkozás után?
-Persze, de aludni – nézett rá figyelmeztetőleg.
-Igen –vigyorgott Jake. Én pedig elvörösödtem, basszus, ez kicsit ciki volt.
-Jake, először megbeszélhettük volna – suttogtam neki.
-Hé, nem illik sugdolózni – nézett rám mosolyogva Joh.
-Bocsi – mosolyogtam rá a srácra. – De most muszáj volt.
-Megértem – kacsintott rám. Rettentő okos kisgyerek volt.
-Anyu nézd, kikezdett a csajommal.
-Lehet, nem is veled alszok – mosolyogtam rá.
-Ne ijesztgess - megfogta a kezem az asztal alatt.
-Nagyon finom lett - dicsértem meg az ételt. Húsz percig ettünk, közben sokat nevetgéltünk, én vagy Jaket, vagy az öcsét bámultam. Remélem nekem is ilyen aranyos kisfiam lesz, kis Jake. Bár egyáltalán nem hasonlított Jakere, sőt nem is indián.
Majd gyorsan elmosogattam, míg Jake játszott az öcsével, Ang pedig ment készülődni, mivel megy dolgozni, éjszakára. Gondoltam fel kéne, hívnom Lizt, egyáltalán engedélyt kérjek tőle, már vagy tíz éve nem aludtam nélküle. Mikor elkezdtem tárcsázni bejött Jake.
-Elaludt –majd mosolyogva megölelt.
-Mond – vette fel a telefont a nővérem, nevetett.
-Öhm, Jakenél aludhatok? – kérdeztem félve.
-Persze, miért ne? De komoly engedélyt kértél? – kuncogott, közben pedig mintha.. ablakot puculna.? Istenem, jól otthagytam a szarban.
-Asszem… - mosolyogtam, szerelmem pedig belecsókolt a nyakamba.
-Azért jól esett, gondolom vigyek ruhát, meg ilyenek… - persze, tudta mi kell ide.
-Köszi. Szeretlek… - mondtam.
-De azért engem is? – nézet fél nyakamból Jake.
-Téged is – nyomtam egy puszit az állára.
-Sőt még én is, de vigyázz a nővéremre, mert kinyírlak – kacagott bele Liz a telefonba, de egy része komoly is volt.
-Jó, vigyázok, örökké - suttogta bele a fülembe.
-Na jó, leraklak titeket..
-Az alsó polcra, letesz minket - kuncogott Jake.
-Sziasztok, puszi –majd kinyomta.
Jake szorosan megölelt, majd feltett a konyha pultra, és elkezdtünk vadul csókolózni.
-Jake, nem itt kéne. Ha valaki … - suttogtam. – Anyukád a felső szinten van...
-Jake. Vigyázzatok az öcsédre, és Lux, ha nem jön haza nyolcig, kérlek menny elérte- jött le Jake anyukája le a lépcsőn. Mi rögtön szétrebbentünk, és vámpírgyorsasággal leugrottam a pultról és megmostam a kezem, mintha csak most fejeztem volna be a mosogatást.
-Persze anyu – szuszogott Jake.
-Oké, akkor jó szórakozást – kacsintott rám, majd adott mindegyikünknek egy-egy puszit.
-Szia – köszöntem el, kissé kábán. Rám kacsintott?
-Sziasztok – majd csukódott az ajtó.
-Anyukád nagyon kedves, az öcséd meg zabálni való – mosolyogtam rá.
-Imádnak téged – vigyorgott.
-Örülök – mosolyogtam rá.
Közben pedig bementünk a nappaliba, és Jake leült én pedig az ölébe feküdtem.
-Haragszól, hogy itt KELL aludnod? – cirógatta meg az arcom.
-Nem, csak megleptél. Mit gondolhat rólam anyukád?
-Tudja, ha bevésődtünk, szóval már az esküvőt tervezgeti – kuncogott.
-Atyám – suttogtam.
-Igen ám – kuncogott.
Majd elvesztünk egymás szemében.
-Jake negyed kilenc van, menny nézd meg mi van Luxxal – álltam fel az öléből.
-Oké, ugye nem baj? – nyomott egy csókot a számra.
-Nem, dehogy mennyél csak.
Jace, már ott sem volt, én pedig felmentem az emeletre, és megkerestem Johst. Olyan édes volt, ahogy szuszogott. Már vagy fél órája csak őt bámultam, mikor Liz jelent meg mögöttem.
-Szia. Itt a cuccod – nyomott a kezembe egy táskát.
-Jake?
-Elment a húgáért.
-Atyám, de aranyos – nézte ő is Johst. – De hiszen nem is indián… - húzta el a száját. - Na, de én megyek, még gyors beugrok az egyik hipermárketbe kajáért, tényleg nektek nem kell valami?
-Nem köszi. Annyira sajnálom, hogy nem segítek.
-Ne má, hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit – mosolygott, mikor megölelt. – Jó éjt.
-Szia - nyomtam egy puszit az arcára.
Már ott sem volt. Én meg az előbbi szavait emészgettem, szóval azért csinálja, mert nincs senkije. Vagy magányos?
Tíz perc múlva Jakéket halottam, amint bejönnek az ajtón.
-Lux, nem lehetsz ilyen felelőtlen. Ha nem megyek érted, akkor lefekszel vele? Nem vagy normális – ordibált Jake.
-Csak mert te nem feküdtél le senkivel még, ne legyél féltékeny -
-Féltékeny? – nevetett fel keserűen Jake.
-Igen.
-Jó, akkor védekeztetek volna, vagy felcsináljon tizenhat évesen? Igen, Lux. Nem a korodtól, vagy hogy már úgy nézel ki mint egy felnőtt, nem ezektől függ, hogy készen állsz erre. Ez felelőséggel jár.
Majd halottam, hogy Lux felszalad a lépcsőn, és becsapja a szobája ajtaját. Arra persze Johs felébredt, megfogtam és lementem Jakehez.
-Mi történt? – öleltem meg.
-Mikor oda értem, senki nem volt ott, épp vetkőztették egymást. Kinyírom Quilt.
-Sss – nyomtam egy csókot a szájára. – Fürdessük meg az öcsédet.
-Oké – felmentünk az emeletre, majd Jake megmutatta, hogy hol a fürdő, agy kisbaba kádba engedet vizet én pedig addig levetkőztettem szerelmem öcsét, aki végig mosolygott és valami meséről mesélt nekem.
Fél óra alatt megfürdettük, majd gyorsan felöltöztettem és az ölembe elaludt, beraktam az ágyába.
-Gyere együnk valamit – felkapott az ölébe és így szalad le velem a lépcsőn.
-Van lábam is – mosolyogtam rá. Beraktunk a mikroba a kaját, míg melegedett vadul csókolóztunk, utána gyorsan megetettük egymást.
-Elmegyek fürödni – néztem rá . – Oké?
-Mehetek én is?
-Jake – mosolyogtam rá. – Ez jó ötlet?
-A legjobb, kérlek – nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Oké – pirultam el.
Bementünk a fürdőbe és Jake megengedte a kádba a vizet, rakott bele habfürdőt, majd elkezdett vetkőzni.
-Hé, szerelem – már ettől a szótól a pillangók a hasamban gyorsabb tempóra váltottak. – Ne légy zavarban – csókolt bele a fülem mögé, amitől szenvedélyesen felnyögtem.
Majd beült a kádba, én is gyorsan lekapkodtam a ruháim és beültem a kádba, szerelmemnek háttal.
-Szeretlek – suttogta halkan mégis rettentő szenvedéllyel a hangjában.
Húsz percet töltöttünk a kádban, beszélgettünk, lassan megfürödtünk, majd kiszálltunk.
Mindketten, egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré, majd bementünk Jake szobájába és szerelem rá is zárt az ajtót.
-Felvehetem az egyik pólód? – néztem rá bociszemekkel.
-Nekem így jobban tetszel – mért végig a combjaimon és a nyakamon elidőzve – csak az a törölköző, nem kéne – vigyorgott.
-Jake! – pirultam el.
-Olyan szép vagy, ha elpirulsz - közben odadta az egyik pólóját, gyors felhúztam egyik bugyit, amit Liz hozott. Közben Jake is felvett egy alsónadrágot és bebujtunk az ágyba. Szorosan szerelmemhez bújtam, beszívtam mámorító illatát.
-Jó éjszakát – csókolt meg, és szorosan megölelte a derekam. Én is a lehető legközelebb bújtam hozzá.
-Neked is - suttogtam, és már szuszogott is.