Ébredés - Tizennyolcadik fejezet

Sziasztok. Itt a tizennyolcadik, tudom késtem meg minden. Nagyon sok komi, azaz 22 gyűlt össze. Múlt hétvégén osztálykiránduláson voltam, és nagyon elfáradtam. A hetem elég gáz volt, de mára sikerült egy feji. Nekem tetszik ez a rész:) Remélem nektek is fog, mivel sokan hiányoltátok Nessi szemszöget, a szerelmes részeket, most hoztam egyet. Izgatottan várom a véleményeket. A kövi fejiről a híreket, A FŐBLOGON. Fent vannak a képek, Angeláról és Luxról. Komikat:) Puszi

Első nap Blackéknél

Nessi szemszög
Épp mentünk haza, hát ezért nem érte meg felkelni, morgolódtam magamban. Majd megpillantottam Jaket, amikor a parkolóba lefékezz egy fekete motorral. Olyan sexi volt, majd elolvadtam, mint minden csaj a parkolóban.
-Ugye nem baj? – néztem Lizre.
-Dehogy, majd estefelé megyek én is – megpuszilt, majd intett Jakenek, én pedig megindultam szerelmem felé, és köszöntésképp megcsókoltam tökéletes ajkait. Majd felültem mögé, és száguldozva megindultunk a La Push felé.
-Amúgy szia – ölelt meg szorosan, mikor leszálltunk a motorról.
-Szia, köszi, hogy értem jöttél – öleltem vissza, Ő pedig belefúrta fejét a hajamba.
-Nincs mit – suttogta.
-Skacok – jött oda hozzánk Embry.
-Szia – mosolyogtam. Majd miután elengedtem szerelmem, megölelt. – Alig tudlak, megkülönbözetni titeket, a nővéreddel, aki a húgod – mosolygott. – Áhh, mindegy. Különbség csak Jake – mosolygott ránk.
-Te is ölelgeted Emmát, nem? – nézett rá kajánul Jake.
-Persze, de még mennyit. Tényleg, te hogy kerülsz ide – nézett rám. – Emma azt mondta, hogy nyolc órátok van.
-Elmaradt kettő.
-Szupi. Akkor én léptem – majd vigyorral az arcán elszaladt.
-Embry nagyon vicces, de amúgy hol vagyunk? – hiszen nem Emilyéknél, és nem is a parton voltunk.
-Öhm, itt lakom – mutatott egy vöröses házra, ami öreg lehetett, de otthonos. – bemutatlak anyumnak. Oké? – nézett rám, és zavarba volt. Az anyukájának, mi lesz, ha nem leszek neki színpatikus, vagy egyszerűen nem kedvel?
-Nyugi, nem harap – suttogta a fülembe.
-Remélem – suttogtam, miközben még ezer és ezer egy kérdés jutott eszembe, és egy jó kifogást szerettem volna találni. Igaz, kíváncsi vagyok Jake anyukájára, de váratlanul ért a dolog.
Szerelmem megfogta a kezem és maga után húzott, majd kinyitotta nekem az ajtót rettentő udvarias volt, és ez nagyon tetszett.
-Anyu – szólt fel az emeletre.
-Itt vagyok a konyhában –jött egy barátságos hang. Közben megszorítottam Jake kezét.
-Renesmee – jött mosolyogva, hozzám egy harmincöt, harmincnyolc éves nő. És megölelt, kissé sután visszaöleltem.
-Csókolom – mosolyogtam, kissé idegesen még, de a mosolygós arc láttán lassan megkönnyebbültem.
-Csak tegezz. Angela vagyok. Jake már annyit mesélt rólad – mosolygott fiára, aki csak vigyorgott, majd újra megfogta a kezem és megszorította. Én pedig elvörösödtem, mint egy paradicsom.
-Anyu, hova tetted a lila trikóm? – jött le a lépcsőn egy tizenhat tizenhét éves lány.
-Ő a húgom – súgta a fülembe szerelmem.
-Nessi – ugrott a nyakamba. – Milyen szép vagy, azt hittem Jake csak túloz… - nézett végig rajtam.
-Öhm, köszi – mosolyogtam.
-Elrabolhatom? – nézett Jakere.
-Minek? – kérdezte vissza szerelmem.
-Mert.
-5 perc.
-15.
-8.
-10. – most komolyan rajtam veszekednek, de édes. Mi meg Jake anyukájával összemosolyogtunk. Persze, el is pirultam.
-Oké, de számolom – adta fel Jake.
Lux, megfogta a kezem és elkezdett felfelé húzni az emeleten. A ház otthonos volt, minden olyan indián stílus, kézzel szőtt szőnyegek, fapadló, barna – kissé kopott bútorok-, de mikor Jake húga berántott az egyik szobába az modern volt, fiatalos. Citromsárga fel, piros franciaágy, poszterek a falon, egy nagy ruhásszekrény, egy íróasztal, és egy fésülködő asztal. Nagyon tetszett a szoba.
-Milyen? – mosolygott rám.
-Imádom – bámultam körbe.
-Szóval, ma átmegyek tanulni az egyik sráchoz és mit vegyek fel – nézett rám. Majd kinyitotta előttem a szekrényajtót. Tiszta jó ruhái voltak, nem a legmárkásabbak, de attól függetlenül jók.
-Csak egy srác, vagy A srác? – néztem rá.
-A srác – pirult el. Halottam, hogy Jake lent nevet, remélem a húga nem halotta.

-Oké - majd behajoltam a szekrénybe. Kivettem egy egyszerű kék farmert és egy zöldeskék trikót.

-Egy tornacsukával – nyomtam a kezébe.

-Ne magassarkúval?
-Magassarkú ilyenre nem jó. Egy mert gondolom, nem mindennap abba jársz és akkor észre venné, hogy miatta, azt pedig nem akarjuk. Kettő a magas sarkú veszélyes. Rohadt nagyot lehet esni benne, vagy kitörik a sarka és az nagyon ciki, azért tornacipő sokkal megbízhatóbb.
-Igaz, köszi. Saját tapasztalat? – mosolygott.
-Is-is. Volt barátnőm, akinek kiment a bokája – mivel magas sarkú volt rajta – és forró csokit ráborított a fiú izéjára, és megégett neki.
-Atyám – nevetett.
-Utána, félt a lánytól, amit megértek – nevettem én is. Pedig már vagy tíz éve történt és ők már felnőttek.
-Legalább ti ápoltátok le?
-Nem, pff még az kellett volna, elég csúnya volt – kuncogtam.
-Óó, én megyek tusolni, egy óra és indulok.
-Szólj, ha kell segítség.
-Oké - majd eltűnt a fürdő felé.
Majd körbenéztem még egyszer és kimentem az ajtón, ahol szerelmembe ütköztem.
-Csak nem hallgatóztál? – néztem rá komolyan.
-Én? Nem. Soha.
-Aham – mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jól kijöttél Luxal. Örülök neki.
-Kedves lány, nagyon szinpi.
-Látszik, hogy rokonok vagyunk.
-Bunkó – vigyorogtam rá, játékosan oldalba szúrtam – amúgy igen.
-Anyu is azt mondja, de mi nem. Mindig veszekszünk, bár szeretem, nagyon.
-Az belefér – a következő szoba ajtó előtt megálltunk, majd Jake kitárta előttem.
-Ez a én szobám.. – húzta el a száját. Olyan édes volt. Ez a szoba is modern volt, padlásteres beépítésű volt, ahol görbe volt a fal ott fa volt, és amúgy zöld. Egy hatalmas fekete franciaágy volt a szoba egyik sarkában, mellette egy kis éjjeli szekrény, majd egy nagy ablak, ami az erdőre nyílt, egy íróasztal, és egy ruhásszekrény. Az ágy és az íróasztal felett polcok voltak, amin fényképek, csecsebecsék sorakoztak. A képen Jake volt a családjával, a barátaival.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy lehúz az ágy szélére, és az ölébe ültet.
-Tök tetszik – néztem újra körbe. – Mekkora ágyad van - kuncogtam.
-Hát, nagy vagyok – mosolygott – és ide fér még mellém valaki – suttogta a nyakamba.
-Ki? – a hangom erőtlen volt.
-Te – csókolt a fülem mögé. – Áhh.
-Mi az? – néztem rá.
-Húgom. Jön.
-Jake, olyan vagy. Utána csak a tiéd vagyok – suttogtam a fülébe. Mikor kinyílt az ajtó gyorsan felugrottam és az ablak elé álltam, persze ezt vámpír gyorsasággal csináltam. Jake meglepetten nézett. Én pedig rá kacsintottam.
-Nessi, segíts – szólt Lux.
-Haj, smink? – mosolyogtam rá.
-Igen.
Beültettem a fésülködő asztal elé, és gyorsan megszárítottam a haját, göndör fürtöket varázsoltam bele, majd egy nagyon pici alapozót tettem a szeme alá – mivel kicsit karikás volt, majd kihúztam a szemét, és szempillaspirállal kihúztam a szempilláját.
-Köszi, tök jó lett – nyomott két puszit az arcomra. Majd kiviharzott a szobából.
-Lux, a füzeteid – majd halottam, hogy szalad vissza.
-Ciki, lett volna, ha itthon hagyom. Szia, kösz mindent.
-Szurkolok.
Szóltam utána ismét, majd megindultam Jake szobájába, aki halkan horkolt az ágyában, nem volt szívem felkelteni. Fölé másztam és csináltam róla pár képet, majd lementem a konyhába, hátha tudok valamit segíteni Angelának.
Épp főzött, és egy kisgyerek jött be az ajtón, aki olyan három, négy éves lehetett és szőke volt. Jacob öccse ilyen kicsi?
-Anyu, én nagyon éhes vagyok – majd rám nézett és megállt.
-Ő Nessi, Jake barátnője – mosolygott a kisfiúra Angela.
-Oké. Akkor is éhes vagyok – mosolygott.
-Húsz perc kincsem.
-Addig nézhetek egy mesét? – nézett az anyukájára.
-Nessi, kérlek, rakd be valamelyik kazettát, a tévé alól.
-Oké, gyere – fogtam meg a csöppség kezét. Olyan fura volt, tíz éves korom óta vágyom rá, hogy legyen gyerekem, vagy kistesóm, vagy csak egy kisbaba a közelembe, de sosem volt, nem tudtam mit kell velük csinálni.
-A legalsót – nézett rám boci szemekkel.
-Okés – kivettem a tokból és elindítottam, a kisfiú tapadt a képernyőre a szemével, miközben elfeküdt a kanapén. Elvettem a pokrócot a háttámláról és betakartam.
-Nézed velem? – kérdezte kíváncsian.
-Inkább segítek anyukádnak, akkor hamarabb kész a kaja.
-Oké, jó ötlet – mosolygott majd visszafeküdt.
-Segíthetek? – kérdeztem Angelát. A konyhaajtóban álva.
-Persze, köszönöm – mosolygott barátságosan.
-Jake alszik?
-Igen.
-Hülye járőrözés…- húzta el a száját. - Légyszi kevergesd – mutatott a levesre.
-Oké.
-Szoktál főzni?
-Nem nagyon, inkább a húgom – mosolyogtam.
-Húgod?
-Igen, ikertestvérem –mosolyogtam ismét. – Nálunk ő az ész, és a meggondolt.
-Halottam, hogy anyukáddal mi lett – húzta el a száját, ismét.
-De szerintem pár év és kint lesz, de a Liz kissé átvette az anya szerepet.
-De ha ő a kisseb, akkor, hogy hogy?
-Hát, ő ilyen típus. Gandoskodó.
-Lekapcsolhatod – hajolt fölém, miközben belekukkantott az edénybe.
-Oké.
-Megterítsek?
-Igen, ott vannak a tányérok, ott az evőeszközök – mutatott a szekrényre, és egyik fiókra.
-Oké - pár perc alatt megterítettem.
-Hozzam Joanthant?
-Igen – mosolygott rám.
Bementem a nappaliba és a kissrác mosolyogva vizsgált, majd megzabáltam.
-Kész?- állt fel.
-Igen - odarohant hozzám én pedig megfogtam aprócska kezét. – Tetszel nekem – mosolygott rám.
-Öcsi, már foglalt - borzolta meg a kissrác haját szerelmem és felemelte. Nekem pedig nyomott a számra egy puszit.
-Tudtam, ha kaja van akkor felkelsz – mosolyogott Angela. – Szerencse, hogy mindenkinek terítettél.
-Anyu – nézett rá Jake az anyukájára - Nessi itt aludhat? - Jakere kaptam a tekintetem. Az első találkozás után?
-Persze, de aludni – nézett rá figyelmeztetőleg.
-Igen –vigyorgott Jake. Én pedig elvörösödtem, basszus, ez kicsit ciki volt.
-Jake, először megbeszélhettük volna – suttogtam neki.
-Hé, nem illik sugdolózni – nézett rám mosolyogva Joh.
-Bocsi – mosolyogtam rá a srácra. – De most muszáj volt.
-Megértem – kacsintott rám. Rettentő okos kisgyerek volt.
-Anyu nézd, kikezdett a csajommal.
-Lehet, nem is veled alszok – mosolyogtam rá.
-Ne ijesztgess - megfogta a kezem az asztal alatt.
-Nagyon finom lett - dicsértem meg az ételt. Húsz percig ettünk, közben sokat nevetgéltünk, én vagy Jaket, vagy az öcsét bámultam. Remélem nekem is ilyen aranyos kisfiam lesz, kis Jake. Bár egyáltalán nem hasonlított Jakere, sőt nem is indián.
Majd gyorsan elmosogattam, míg Jake játszott az öcsével, Ang pedig ment készülődni, mivel megy dolgozni, éjszakára. Gondoltam fel kéne, hívnom Lizt, egyáltalán engedélyt kérjek tőle, már vagy tíz éve nem aludtam nélküle. Mikor elkezdtem tárcsázni bejött Jake.
-Elaludt –majd mosolyogva megölelt.
-Mond – vette fel a telefont a nővérem, nevetett.
-Öhm, Jakenél aludhatok? – kérdeztem félve.
-Persze, miért ne? De komoly engedélyt kértél? – kuncogott, közben pedig mintha.. ablakot puculna.? Istenem, jól otthagytam a szarban.
-Asszem… - mosolyogtam, szerelmem pedig belecsókolt a nyakamba.
-Azért jól esett, gondolom vigyek ruhát, meg ilyenek… - persze, tudta mi kell ide.
-Köszi. Szeretlek… - mondtam.
-De azért engem is? – nézet fél nyakamból Jake.
-Téged is – nyomtam egy puszit az állára.
-Sőt még én is, de vigyázz a nővéremre, mert kinyírlak – kacagott bele Liz a telefonba, de egy része komoly is volt.
-Jó, vigyázok, örökké - suttogta bele a fülembe.
-Na jó, leraklak titeket..
-Az alsó polcra, letesz minket - kuncogott Jake.
-Sziasztok, puszi –majd kinyomta.
Jake szorosan megölelt, majd feltett a konyha pultra, és elkezdtünk vadul csókolózni.
-Jake, nem itt kéne. Ha valaki … - suttogtam. – Anyukád a felső szinten van...
-Jake. Vigyázzatok az öcsédre, és Lux, ha nem jön haza nyolcig, kérlek menny elérte- jött le Jake anyukája le a lépcsőn. Mi rögtön szétrebbentünk, és vámpírgyorsasággal leugrottam a pultról és megmostam a kezem, mintha csak most fejeztem volna be a mosogatást.
-Persze anyu – szuszogott Jake.
-Oké, akkor jó szórakozást – kacsintott rám, majd adott mindegyikünknek egy-egy puszit.
-Szia – köszöntem el, kissé kábán. Rám kacsintott?
-Sziasztok – majd csukódott az ajtó.
-Anyukád nagyon kedves, az öcséd meg zabálni való – mosolyogtam rá.
-Imádnak téged – vigyorgott.
-Örülök – mosolyogtam rá.
Közben pedig bementünk a nappaliba, és Jake leült én pedig az ölébe feküdtem.
-Haragszól, hogy itt KELL aludnod? – cirógatta meg az arcom.
-Nem, csak megleptél. Mit gondolhat rólam anyukád?
-Tudja, ha bevésődtünk, szóval már az esküvőt tervezgeti – kuncogott.
-Atyám – suttogtam.
-Igen ám – kuncogott.
Majd elvesztünk egymás szemében.
-Jake negyed kilenc van, menny nézd meg mi van Luxxal – álltam fel az öléből.
-Oké, ugye nem baj? – nyomott egy csókot a számra.
-Nem, dehogy mennyél csak.
Jace, már ott sem volt, én pedig felmentem az emeletre, és megkerestem Johst. Olyan édes volt, ahogy szuszogott. Már vagy fél órája csak őt bámultam, mikor Liz jelent meg mögöttem.
-Szia. Itt a cuccod – nyomott a kezembe egy táskát.
-Jake?
-Elment a húgáért.
-Atyám, de aranyos – nézte ő is Johst. – De hiszen nem is indián… - húzta el a száját. - Na, de én megyek, még gyors beugrok az egyik hipermárketbe kajáért, tényleg nektek nem kell valami?
-Nem köszi. Annyira sajnálom, hogy nem segítek.
-Ne má, hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit – mosolygott, mikor megölelt. – Jó éjt.
-Szia - nyomtam egy puszit az arcára.
Már ott sem volt. Én meg az előbbi szavait emészgettem, szóval azért csinálja, mert nincs senkije. Vagy magányos?
Tíz perc múlva Jakéket halottam, amint bejönnek az ajtón.
-Lux, nem lehetsz ilyen felelőtlen. Ha nem megyek érted, akkor lefekszel vele? Nem vagy normális – ordibált Jake.
-Csak mert te nem feküdtél le senkivel még, ne legyél féltékeny -
-Féltékeny? – nevetett fel keserűen Jake.
-Igen.
-Jó, akkor védekeztetek volna, vagy felcsináljon tizenhat évesen? Igen, Lux. Nem a korodtól, vagy hogy már úgy nézel ki mint egy felnőtt, nem ezektől függ, hogy készen állsz erre. Ez felelőséggel jár.
Majd halottam, hogy Lux felszalad a lépcsőn, és becsapja a szobája ajtaját. Arra persze Johs felébredt, megfogtam és lementem Jakehez.
-Mi történt? – öleltem meg.
-Mikor oda értem, senki nem volt ott, épp vetkőztették egymást. Kinyírom Quilt.
-Sss – nyomtam egy csókot a szájára. – Fürdessük meg az öcsédet.
-Oké – felmentünk az emeletre, majd Jake megmutatta, hogy hol a fürdő, agy kisbaba kádba engedet vizet én pedig addig levetkőztettem szerelmem öcsét, aki végig mosolygott és valami meséről mesélt nekem.
Fél óra alatt megfürdettük, majd gyorsan felöltöztettem és az ölembe elaludt, beraktam az ágyába.
-Gyere együnk valamit – felkapott az ölébe és így szalad le velem a lépcsőn.
-Van lábam is – mosolyogtam rá. Beraktunk a mikroba a kaját, míg melegedett vadul csókolóztunk, utána gyorsan megetettük egymást.
-Elmegyek fürödni – néztem rá . – Oké?
-Mehetek én is?
-Jake – mosolyogtam rá. – Ez jó ötlet?
-A legjobb, kérlek – nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Oké – pirultam el.
Bementünk a fürdőbe és Jake megengedte a kádba a vizet, rakott bele habfürdőt, majd elkezdett vetkőzni.
-Hé, szerelem – már ettől a szótól a pillangók a hasamban gyorsabb tempóra váltottak. – Ne légy zavarban – csókolt bele a fülem mögé, amitől szenvedélyesen felnyögtem.
Majd beült a kádba, én is gyorsan lekapkodtam a ruháim és beültem a kádba, szerelmemnek háttal.
-Szeretlek – suttogta halkan mégis rettentő szenvedéllyel a hangjában.
Húsz percet töltöttünk a kádban, beszélgettünk, lassan megfürödtünk, majd kiszálltunk.
Mindketten, egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré, majd bementünk Jake szobájába és szerelem rá is zárt az ajtót.
-Felvehetem az egyik pólód? – néztem rá bociszemekkel.
-Nekem így jobban tetszel – mért végig a combjaimon és a nyakamon elidőzve – csak az a törölköző, nem kéne – vigyorgott.
-Jake! – pirultam el.
-Olyan szép vagy, ha elpirulsz - közben odadta az egyik pólóját, gyors felhúztam egyik bugyit, amit Liz hozott. Közben Jake is felvett egy alsónadrágot és bebujtunk az ágyba. Szorosan szerelmemhez bújtam, beszívtam mámorító illatát.
-Jó éjszakát – csókolt meg, és szorosan megölelte a derekam. Én is a lehető legközelebb bújtam hozzá.
-Neked is - suttogtam, és már szuszogott is.