Ébredés - Huszadik fejezet

Sziasztok! Itt a friss. Nagyon belehúztam.:) Már a kövi 90%-a is kész. 25 komi után hozom is:, a 21.et :) Szóval hajrá!!!:D Véleményeket, ki mire számítt?? Voltak akik már nagyon várták a bulit..:D 15 kominál felrakom az előzetest.

Szülinapi Buli

Liz szemszöge
-Uh annyira édes, és aranyos. Olyan megnyugtató, biztonságot nyújtó, imádok a közelében lenni. És ha nincs, velem , úgy érzem hiányzik a másik felem – áradozott Embryről.
-Uhum – válaszoltam tömören.
-Képzeld, anyukája nem is tudja, hogy farkas. Nehéz lehet neki eltitkolni – morfondírozott magában barátnőm.
Már az erdő szélén jártunk, két perc és otthon leszünk.
„ Nessi, még két perc. Kezdheted a gyufát keresni.” üzentem gondolatban nővéremnek. Remélem minden klappol.
„Mintha nem készítettem volna már elő gyújtóeszközt, amúgy meg modern világban élünk édes. Öngyújtó is van.” – üzent vissza, halottam a gondolatain, hogy nem gúnyosan mondja mindezt, inkább boldogan, mosolyogva.
„Oda a pont” – kuncogtam.
-Liz figyelsz te rám? – emelte meg a hangját Emma.
-Persze. Nehéz lehet eltitkolni az anyukájától – bólogattam.
-Igen, de nagyon kedves nő. Imádom – mosolygott ki az ablakon, miközben a tájat fürkészte.
-Bizonyára.
„Nessi, gyújthatod.”
„Okés.”
Már halottam a vámpír hallásnak köszönhetően a többieket. Mark, Erik valamin hangosan nevettek, de Nessi rögtön hozzájuk vágott valamit.
-Ssss – tette úját szája elé Nessi, láttam magam előtt a vicces helyzetet.
-Oké, oké – mentegetőztek a fiúk.
-Ti meg mennyetek már arrébb az ablaktól – halottam Lora parancsoló hangját.
-Nő uralom – suttogta Sam.
-Igen ám – kuncogott Nessi. – Ideje félni.
„Kész vagyok”- üzent nővérem.
-Atyám már itt is vagyunk. – csodálkozott Emma, én pedig csak kuncogtam.
-Tudod, gyorsan vezetek – mosolyogtam, miközben bele karoltam. Kivettem gyorsan a táskáját a hátsó ülésről, aztán felmentünk a lépcsőn.
-Tudom. Többiek már itt vannak? – nézett rám kérdően. Miközben bent halk kuncogások hallatszottak, remélem csak én vettem észre.
-Igen, mindenki itt van – majd egy gyors mozdulattal benyitottam.
-Boldog születésnapot Emma!! – kiáltották hangosan. Mindenki az ünnepelt arcát fürkészte, aki teljesen meglepődött.
-Atyám- majd pár könnycsepp buggyant ki a szeméből, mosolyra húzta száját és elpirult. Közben rengetegszer kattogott a fényképezőgép. Két oldalról is, Emily és Lora.
-Boldog születésnapot kicsim – lépet Emma mellé Embry, és egy csókot nyomot a szájára, miközben szorosan megölelte.
-Fújd el a gyertyát! – ugrándozott Nessi, a sok fiú között.
-Oké, erre nem számítottam – kuncogott kissé zavartan, nem szeretett a központba lenni. Majd odalépett az asztalhoz, és a tortára nézett és elmosolyodott. Közben újabb fényképek csattantak el, és észrevettem, hogy Tony kamerázik is. – Ezt meg, hogy? Hiszen nem is készült rólunk kép…
-Nessi nagyon ügyes – öleltem meg nővérem.
-Kívánny valamit! – mosolygott Nessi.
-Oké – fél percig csukott szemmel állt, majd egy lendülettel elfújta a fele gyertyát, majd még eggyel a maradékot.
-Ajándékok! – ugrándozott még mindig nővérem, és már én is.
Lora a fényképezőt átadva Samnak, elindult felénk, két szatyorral a kezében. Ezek a ruhák lesznek, amiket együtt vettünk meg Seattleben.
-Boldog szülinapot drágám – ölelte meg szorosan.
-Köszi – majd belekukkantott a szatyorba – ruhák?
-Aham. A legjobb boltokból – kuncogott Lora. – Már rád fért.
-Ezt kapod a La Pushiaktól, együtt dobtuk össze – lépett ki a tömegből Emily. Két kisebb szatyorral a kezében.
-Köszi - ölelte át szorosan.
Emma belenézett a szatyrokba, a válla mögött én is belepillantottam. Valami fa kütyük voltak, meg egy kis fa farkas egy karkötőn és még valami csomózott karkötő.
Erik és Mark lépett előre egy-egy zacskóval. Erikéban egy bögre volt, amin tizennyolcas karika volt. Markében pedig egy „Tantrikus szexleckék - Az eksztázis ajándéka a szexualitáson keresztül” könyv. Nem csalódtunk a fiúkban.
Csak bele pillantottam, szerencsére Emma nem vette ki a szatyorból az utóbbi ajándékot, de amint elolvasta a címet elvörösödött.
-Mark!! Nem vagy normális – nevetett paradicsom fejjel barátnőm.
-Az tuti! De most mi jövünk – lépett mellém Nessi a becsomagolt ajándékokkal. Mellette Embry kissé hülyén ált.
-Boldog szülinapot! – öleltük meg felváltva. – Ezt hármunktól kapod.
-Köszi, de nem kellett volna… - nézett ránk, majd fel Embryre, aki csak biztatóan mosolygott szerelmére.
-Még nem is tudod, mi van benne – bökte oldalba Nessi.
-De ismerlek titeket – mosolygott ránk.
-Remélem nem fogsz csalódni – néztem mosolygós arcába.
Gyors feltépte a csomagoló papírt és belekukkantott a dobozokba.
-Ez csodás. Köszönöm – ölelt meg egyszerre hármunkat. – Felrakod? – nézett rám mosolyogva. És bekapcsoltam a nyakán a nyakláncot, pont hozzá illet.
-Szuper – ölelt meg Nessi. – Jót választottál – súgta halkan a fülembe.
-Ideje enni, a fiú már éhen halnak – kuncogtam.
-Van benne valami - tette hozzá Sam a kamera mögül, miközben hasát simogatta. Erre mindenki elkezdett nevetni.
A kamerát bekapcsolva letette az egyik polcra, közben Nessi bekapcsolta a hifit és a kedvenc számaink szóltak. Én és Emily gyorsan elkezdtük kihordtuk az ételt a konyhából.
-Emily, ülj le Seth mellé – nyomtam kifelé a konyhából.
-Nem kell segítség? – nézett rám kíváncsian.
-Nem, amúgy meg vendég vagy.
-Elmondtad neki e nagy hírt? – lépett be a konyhába Nessi, és Emilyt vizsgálta.
-Milyen hírt? – vizsgáltam őket mosolyogva, de rettentő kíváncsian.
-Nessi mutasd! – bökte oldalba Emily.
Egy kép jelent meg előttem, ami Emily terhes pár hónapon belül.
-Ez fantasztikus!! – sikítottam fel.
-Héé, minden rendben lányok – jött be mosolyogva Jake, és szerelmesen megölelte Nessit.
-Minden rendben – fodult szerelme felé nővérem és egy puszit nyomott a szájára. – Mennyél egyél, mindjárt megyünk mi is.
-Oké – mosolygott Jake és lassan kisétált.
-Nem kell segíteni! – mennyetek a fiúkhoz. – Még öt perc és én is ott vagyok.
Emily lassan kiment, még egy mosolyt villantva felénk az ajtóból, látszott rajta, hogy élvezi, végre egyszer nem neki kell ugrálni a fiúk körül. Megértem.
-Én maradok – nézett rám vigyorodva, makacsul nővérkém.
-Oké, ezt vidd ki. Megy ezt – nyomtam a kezébe két tálat.
Én is felvettem két tálat és kivittem.
Tíz perc múlva minden kint volt az óriási asztalon, és mindenki tömte magába. Lora kíváncsian vizsgálta mennyit esznek a farkasaink.
A hangulat nagyon jó volt. Mindenki beszélgetett valakivel, én vagy Jake-Nessi párossal vagy Embry-Emma párossal cseverésztem.
-Emma, gyere egy picit – húztam fel a szobámba. Már elővettem neki egy ruhát, és magamnak is nehogy már farmerba bulizunk.
-Negyed óra és hozom – tátogtam Embrynek, aki csak bólintott. És ha tudnád, hogy hozom vissza, hiszen felnőtt a lány… Kuncogtam magamban.
Felhúztam a lépcsőn miközben ő arról áradozott, mennyire örül a bulinak, és mindig ilyenre vágyott. Én csak mosolyogtam és bólintottam. Majd a szobába beérve csodálkozva végigbámult a szobámon.
-Tetszetős – kuncogott.
-Én egy picit át szeretném alakítani… - morfondíroztam.
-Bolond vagy – huppant le az ágyamra. – Amúgy miért vagyunk itt? – nézett rám mosolyogva.
-Jó, hogy emlékeztetsz – kacsintottam. – Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is… - közben rámutattam a ruhájára.
-Át akarsz öltözni? Szép ruha – mosolygott.
-Is, de az a tiéd – mosolyogtam rá.
-Én nem veszek fel ilyet... Rövid, és kin a mellem, nekem nincs olyan alakom, mint nektek.
-Dehogy nincs.
-Nincs, nézz rám – mutatott végig magán.
-Csak a kedvemért próbált fel, utána le sem akarod majd venni.
-Oké – adta meg magát.
-Akár gyors le is tusolhatsz… - mutattam a zuhany felé.
-Az jól esne.
-Oké, akkor tessék. Minden benne van – nyomtam a kezébe egy törcsit, és egy szatyrot.
-Köszi.
-Nincs mit, de siess. Embry már vár.
Én is gyorsan, - vámpír gyorsan - megmostam a hajam, megszárítottam. És felkaptam ugyan ebben a tempóban a ruhám, egy kis sminket leheltem arcomra. Hajvasalót háromszor áthúztam fürtjeimen, de akkor már mögöttem állt Emma.
-Te meg, hogy végeztél már? – nézett rám kikerekedett szemekkel. - Hiszen nyolc percet sem voltam bent…
-Félig vámpír vagyok – mondtam mosolyogva. Jó érzés volt, hogy kimondhattam, mivel Emma tudott a titkunkról. Ezáltal a barátságunk erősebb lett. - De igyekezzünk – gyorsan lenyomtam az íróasztalom melletti székbe. – Csukd be a szemed.
Egy perc alatt kisminkeltem – amiből valószínű ő nem érzett semmit. – Majd betupíroztam a haját és mosolyogva vizsgáltam, hogy szép lett.
-Kész! – ugrottam fel.
Lassan kinyitott a szemét, kissé félve. Majd elmosolyodott, és nagy tükröm elé lépett.
-Még a cipő – guggoltam le és húztam a lábára a tűsarkút.
-Liz a ruha okés, hiszen tényleg jól áll – mosolyodott el. – De a cipő, kitöröm a nyakam abban.
-Oké – igaza volt. Aki sosem hord magas sarkút annak magas. Na jó ezt, jól megállapítottam.
Beszaladtam a gardróbba, kerestem egy cipőt és kivittem neki.
-Tessék – gyorsan felhúzta, majd magát végigmérve elindult.
-Liz, fantasztikus vagy. Köszönöm – ölelt meg a folyosón.
-Tudom – mosolyogtam el. Nem azért csináltam, hogy dicsérgessen, és köszöngesse, de attól függetlenül rettentő jól esett.
Lassan lementünk a lépcsőn és mindenki Emmára kapta a tekintetét, és meglepődve elmosolyodott. Pár srác füttyentett is. Embry meg vágy teli szemekkel vizsgálta bevésődésének gyönyörű alanyát.
Én is végig mértem barátnőm, majd megint a társoságot. Mindenki őt figyelte, kivéve Eriket és Samet, ők engem bámultak, kissé túlságosan is.
Emma eddigre már vörös színben pompázott, lassan oda ment Embryhez és megölelte. Én kissé elérzékenyülve bámultam az összeillő párost.
Pár per múlva újra indult a buli, Lora Markkal kissé butyután táncolt, de így szerettük őket. Emily Seth ölében mosolygott, és valamit vicceset suttoghatott szerelme fülébe, aki mosolyogva bólintott. Mellettük két üres hely után, Emma ült Embry ölében és lassú – bizonyára édes – csókokat nyomtak egymás ajkaira. Jacob, Nessivel szemben szintén pár székkel arrább ült. Nővérem mosolyogva magyarázott valamit, közben kezével is mutogatva.
Úgy éreztem valaki hiányzik, nem is valakik.. Sam, Tony és Erik, de hol lehetnek?
„Nessi! Tonyék hová tűntek???” – nővérem hirtelen rám kapta a tekintetét.
„Fogalmam sincs..”
„Fura érzésem van, maradj itt. Én megkeresem őket.”
A fél házat bejártam, de nem találtam őket sehol. Sőt még nem is hallottam. Mikor az egyik ablak előtt elmentem, meghallottam a három szívverést.
Kimentem az ajtón, közben hallgatva őket, de senki nem szólt egy szót sem. Mielőtt odaértem, a csendbe egy hang szólalt meg, kissé megijedve lelassítottam, de csak Tony volt.
-Fiúk, nyugi. Ezt Ő sem akarná – nyomta meg az Ő-t. Ki nem akarná, és mit?
Majd egy nagy csattanás. Akkor léptem ki a házból.


Emma ruhája - amit Liz ad neki-.

Liz ruhája, amit a bulin visel: