Ébredés -Tizenkilencedik fejezet

Itt a 19. Szerintem elég hamar jött, és hosszú is lett. A komik elég kevéskék, szóval hajtsatok bele. Nem mondom, hogy tudok hozni komit ha megvan a 20, de még egy fejit nem fogok felrakni, úgy, hogy csak 7 komi van. Persze azok a vélemények is számítanak, de mégis:D Ne feledjétek a főblogot, előzetesek vannak fent, mindig! A friss idejéről is tudhattok. Szerintem érdemes lenne követni. Nem húzom tovább az idő. Puszi: đóri

Buli előtti órák

Jacob egyenletes szuszogása megnyugtatott, és pár perc múlva én is mély álomba szenderültem.
Szerelmemmel álmodtam.
A tengerparton ültünk alkonyatkor, annyira romantikus volt. Ahogy meleg mellkasához bújtam, és lágyan megcsókolt.
Majd változott a kép, tábortűznél ültünk, de mindenki. Az össze farkas, és a bevésődések, plusz a húgom. Nevettünk, mindenki jól érezte magát.
Majd anyut láttam, amint Lizzel ölelkezik. És zokogott – persze könnyek nélkül-. Nagyon szép volt, szebb volt, mint az emlékeimben, sőt rövidebb volt a haja. És divatos ruhák voltak rajta.
Majd ismét szerelmem jött be a képbe, amint egymás kezét fogva sétálunk az erdőben.
-Szeretlek – jelentem ki egyszer csak mosolyogva.
-Én jobban –bökött oldalba, majd magához vont és egy vad csókot nyomott a számra.
Az álomképek elszálltak, helyette sötétség lepte el a fejem.
Majd reggel mozgolódásra ébredtem, kikukucskáltam a takaró alól, de senki nem volt a szobában. Vagyis Jake mellettem szuszogott, és még mindig szorosan ölelgetett. Akkor mi volt ez az előbb? Hallgatóztam egy kicsit, halottam, hogy valaki végig megy a folyosón. Beleszagoltam a levegőbe, Angela volt. Biztos most jött haza. Állapítottam meg, mikor már az ágy szélén ültem.
Szerelmem nyugodt arcát vizsgáltam, eltűrtem a haját az arcából. Milyen fiatal, gyerekes – persze jó értelemben-.
-Nessi, gyere vissza – nyitotta ki a szemét, majd kitárta hatalmas karjait. Nekem se kellett több, szorosan hozzábújtam.
-Hogy aludtál? – mosolyogtam rá, mellkasáról.
-Soha jobban. Egész végig a nevem suttogtad – mosolygott rám szívdöglesztően.
-Atyám… - vörösödtem el.
-Nyugi. Nagyon jól esett – kacsintott rám.
-De tudtál aludni? – néztem rá kérdően.
-Persze, csak olyan szép vagy. Nehéz becsukni a szemem és megfosztanom magam a látványodtól.
-Jake. Mi lett veled? Olyanokat mondasz…. – vörösödtem el még jobban.
-És te? Hogy aludtál?- mosolygott rám, miközben a hátam simogatta.
-Nagyon jól. Bár kicsit melegem volt –mosolyogtam rá.
-Jah, sajnálom…
-Nem gond, megérte. Olyan jó megölelni – bújtam hozzá szorosan.
-Nem is engedlek el. Soha – és birtoklóan átölelt.
Valami elkezdett csipogni, a telefonom. Odanyúltam az éjjeliszekrényhez, úgy, hogy Jaketől ne szakadjak el. Egy sms.
Sziasztok. Remélem jó éjszakátok volt. ;) És nem keltetelek fel titeket, de ha igen, az sem érdekel.:) Nessi, kérlek tegyél nekem egy szívességet, menny el a tortákért. Emma úgy tudja beteg vagy. És kérlek, ha kell segíts be Emilyinek a kajában, és a fiúk felöltöztetésében. :D Köszi. Puszil Liz.
-Basszus. Otthagytam a szarban… - húztam el a szám.
-Valami baj van? – nézett rám kíváncsian, és kissé félve szerelmem.
-Nem, vagyis nincs. Csak ma délután van a szülinapi buli és semmit sem segítettem.
-Ezt írta Liz? –húzta fel egyik szemöldökét.
-Nem, dehogy – mosolyogtam. – Azt írta, mennyek el a tortákért.
-Nem mész ma suliba? – nézett rám mosolyogva.
-Nem.
-De sajnos nekem járőröznöm kell, hogy délután szabad legyek.
-Semmi gond – pusziltam meg. – Nekem úgyis dolgom van.
-Oké.
-Ne szomorkodj már – ültem vissza az ölébe. – Majd bepótoljuk- kacsintottam rá.
-Remélem is.
-Meddig kell járőröznöd?
-Négyig.
-Oké, akkor lejövök érted. Vagy majd meglátom.
-Nem kell lejönnöd.
-Úgy szeretlek – jelentettem ki hírtelen.
-Hogy? - nézett rám kajánul szerelmem.
-Nagyooon. De készülődjünk.
Felálltam, gyorsan a táskámhoz siettem. Kivettem egy melltartót, egy pólót és egy farmert. Lekaptam magamról Jake pólóját, és felhúztam az elővett cuccokat.
Mikor hátrafordultam – miközben, gomboltam be a gatyám-, Jake szemei rám tapadtak. Tekintete tele volt szerelemmel, és vággyal.
-Ki megyek fogat mosni… - suttogtam. Jake csak bólintott, majd mikor elértem a fürdő ajtaját meghallottam, hogy zihál.
Gyorsan megmostam a fogam, és az arcom. Megfésülködtem és pár perig tükörképemet vizsgáltam. A lányból, aki visszanézett rám sugárzott a boldogság, nem csak a szája ált mosolyra, de még a szemei is mosolyogtak, a bőre sima volt, és kissé piros.
Összefogtam a hajam, majd visszaindultam szerelmem szobájába.
Mikor visszaértem, halkan benyitottam. Jake éppen ágyazott, még mindig csak egy boxer volt rajta, és ahogy behajolt. A feneke megfeszült, és nem tagadom jeletősségteljesen megbámultam formás hátsóját.
Oda mentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
*
Tíz perc múlva már hazafelé szaladtam, a kocsiért. Nagy nehezen elváltunk egymástól, de gondolataim 99% csak körülötte jártak. Mikor hazaértem Victoriába ütköztem.
-Hát te meg? Csak nem lógsz? – mosolygott rám.
-„Beteg vagyok.”
-Ja, értem. Hol voltál éjszaka? – kíváncsiskodott, kaján vigyorral az arcán.
-Jakenél..
-Váóó, nem gyors a tempó csajszikám?
-Csak aludtunk – meg együtt fürödtünk.. tettem magamban hozzá.
-Aham, persze – kacsintott rám. – Nekem nyolc, csak vigyázz magadra.
-Meglesz.
-Megyek, mert az egyik páciensem épp le akar ugrani egy tetőről – mondta tök nyugodtan-.
-Akkor nem kéne sietned? – néztem rá értetlenül.
-Úgy sem mer – kuncogott. Majd kiviharzott az ajtón.
Ez a nő sem százas, kacagtam magamba.
Az egész nappali át volt rendezve. Feldíszítve, rengeteg virág mindenhol, pár dekoráció itt-ott. Egy nagy asztal megterítve, azon is dekoráció. Nagyon szuperül nézett ki az egész. Hiába Liz mindig a maximumot nyújtsa.
Gyors felkaptam a jogsim, bevágódtam a kocsiba és már száguldoztam is a tortáink felé.
A húsz perces út felén gondolkodtam. Mennyi minden megváltozott pár hét alatt. Találkoztunk a Cullenekkel, összevesztünk velük, kibékültünk. Találkoztunk az alakváltókkal, bevésődtem. Megismertem, megszerettem a La Pushiakat. Kissé eltávolodtam Liztől, kissé megfeledkeztem anyuról. Bűntudatomnak kéne lenni, de nincs. Szerintem ezt akarja, hogy boldogok legyünk. Elégedettek az életünkkel. Bárcsak Liz is szerelemre találna, egy farkasba. És együtt lóghatnánk a La Pushban, vagy egy vámpírban találná meg a másik felét, bár akkor még jobban elszakadnánk. Nem, nem! Nem boronálhatom össze valakivel, csak hogy nekem könnyebb legyen. Egyszer úgyis megtalálja a neki való férfit, alakváltót, vámpírt vagy mit tudom én.
Inkább feljebb tekertem a hangerőt a rádióban, és dúdoltam a dallamot.
Pár perc múlva oda is értem, gyorsan felvettem a tortákat, és kifizettem. Még vettem három tálca sütit, hátha éhesek leszünk.
Majd száguldoztam is haza. Beraktam a hűtőbe a dolgokat, majd száguldoztam a La Push felé.
Emilyék házánál leparkoltam, és bementem a házba.
-Halihó – léptem be a konyhába.
-Nessi hát te meg? – ölelt meg. És a képességem beindult, nem tudatosan. Képeket láttam, amin Emily terhes, majd egyet ahol egy kisfiút tart a kezében, majd egy harmadikat, amiben Seth játszik egy kissráccal.
-Nessi?! Minden rendben? – legyezgetett az arcom előtt.
-Emily! - ugrottam fel, és szorosan megöleltem. Közben átküldtem az egyik képet, amin terhes.
-Ez mi? Csak nem???
-Ez a jövő – mosolyogtam.
-Ez hihetetlen, köszönöm… - folyt végig egy könnycsepp a szemén. – Annyira akartam ezt. Már azt hittem nem lehet kisbabám…
-De lesz. Szeretnéd tudni, hogy mi?
-Nem. Még nem – mosolygott, sosem láttam még ilyen boldognak, a két hét folyamán. - De csináljuk a kaját, a fiúk egy óra múlva jönnek körülbelül, utána visszamennek, és félnégykor jönnek ismét.
Neki is álltunk, rengeteg étel, rettentő nagy adagokban, már a bulira is csináltuk. Egész életembe, nem főztem ennyit, hiába ebben Liz és Emily verhetetlen. Rengeteget nevettünk, Emily megtanította a mozdulatokat, és a recepteket. Az idő nagyon gyorsan telt, rengeteget nevettünk és beszélgettünk minden féléről.
Egyszer csak hangos nevetésre lettünk figyelmesek, fiúk az ajtó előtt veszekedtek.
Pár perc múlva Seth jelent meg az ajtóban.
-Mizujs lányok?
-Lányok? – lépett be Sam. - Jake itt van Nessid, kár, hogy van rajta ruha – kacagott szerelmemre, aki bocsánatkérően nézett rám. Bár én nem értettem semmit. Miért ne lenne rajtam ruha?
-Szia – léptem Jake mellé, és egy puszit nyomtam a szájára. És a füléhez hajoltam. - Miért ne lenne rajtam ruha? – suttogtam a fülébe.
-A gondolatim miatt, sajnálom… - húzta el a száját. Annyira aranyos volt, mint egy kisfiú.
-Mindent láttak? – esett le nagy nehezen.
-Azért nem – mosolygott rám.
-Seth, képzeld el mit látott Nessi… - lépett Emily szerelme mellé.
-Mit is? – mosolygott az említett.
-Megmutatom – mellé léptem én is, és átküldtem a képet. Seth egy percig lefagyva állt, a többiek is minket bámultak. Majd Seth megcsókolta szerelmét.
-Mi van itt? – lépett be Embry.
-Emily a közeljövőben teherbe fog esni –mosolyogtam a fiúkra.
-Honnan tudod? – nézett rám kíváncsian Sam.
-Látom a jövőjüket.
-Tényleg – csapott a fejére.
-De ideje enni – kuncogott Emily.
Mindenki kivonult, csak szerelem és én maradtunk a kicsi konyhába, amiben nem értem, hogy fért el az előbb ennyi hatalmas férfi.
Jake mellém lépett, és szorosan megölelt.
-Hogy-hogy itt? - nézett rám, miközben oldalra döntötte a fejét.
-Segítek Emilynek – mosolyogtam. – De egyél, még a végén nem jut neked semmi.
-De te is jössz – fogta meg a kezem és maga után húzott.
Mikor kiértünk a fiúk már tömték a szájukat. Embry és Sam hülyéskedtek. Seth mosolyogva nézte Emilyt, vagy éppen bambult valamit. Jake pedig engem bámult vagy éppen Sethet és Emilyt, pont mint én.
Sosem gondolkodtam annyira ezen a témán, hogy legyen gyerekem, férjem. Mindig csak a pillanatnak éltem, de most felnőttem, vagy eljutottam egy olyan pontra, ahol érdekelt a jövőm. Reménykedtem abban, hogy pár éven belül én is feleség leszek, és anyuka. Nem tudhattam, hogy Jakeben mi folyt le, de reménykedtem, hogy valami hasonló.
-Nessi! – szólt rám mosolyogva Embry, aki velem szembe ült.
-Igen? Bocs, elbambultam – mosolyogtam rá, kissé sokkos állapotban még mindig. Fél szememmel Jake arcát vizsgáltam, aki engem vizsgált, azaz az arcomat.
-Vettük észre – tette hozzá Sam.
-Sam! – nézett rá kissé dühösen Jake.
-Szóval, akkor, hogy lesznek a részletek délután?
-Hát, öt – hat körül, hozza el Liz Emmát otthonról. Egy közös filmnézés gyanánt. Körülbelül, háromnegyed ötre ráértek jönni.
-Oké, és köszönöm – nézett rám hálásan.
-Liz érdeme, nem az enyém – mosolyogtam, bár belül bántott, hogy a húgomat magára hagytam, de tegnapi szavai vízhangoztak a fejemben.
„Hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit.”
Jake érezte, hogy valami nem stimmel, talán az okát is tudta, megszorította a kezem az asztal alatt.
*
Fél négy, másfél órám van elkészülni. A hajam olajszagú, szóval azt is meg kell mosni. Két perc és haza érek.
Gyorsan kiugrottam a kocsiból, mindent bevittem a házba, amit Emilyvel csináltunk, alig fért el az óriási konyhánkban. Felszaladtam az emeleten, megmostam a hajam, alaposan megfürödtem, majd nagy nehezen elhagytam a kellemesen forró zuhanykabint. Felkaptam a köntösöm, egy törölközővel áttöröltem a hajam és megindultam a gardrób felé. Tíz perc után rá is akadtam a megfelelő darabra. Egy sárga pánt nélküli felsőre, egy rövid nacira esett a választásom. Kerestem hozzá kiegészítőket, egy sárga tornacsukát. Elővettem egy fehérneműt és a szobámba magamra kaptam a holmikat. Gyorsan, egyszerűen kisminkeltem magam, szemceruza, szempillaspirál és enyhe szájfény. Bedugtam a hajgöndörítőmet a konnektorba, mivel hullámos haj mellet voksoltam. Benyomtam a rádiót és a tükör előtt – énekelve – elkezdtem ügyeskedni a hajammal. Tíz perc múlva készen is voltam. Még gyorsan magamra kaptam pár kiegészítőt.
Négyóra tízre készen álltam. Nem tudtam mivel üssem el a maradék fél órát. Körbenéztem nem-e kell még valamit csinálni. Majd megszólalt a csöngő. Gyorsan odaszaladtam. Erik és Mark állt az ajtóban.
-Üdv, kislány… Meggyógyultunk? – mosolygott rám Mark. Miközben két puszit nyomott az arcomra.
-Jah – mosolyogtam. Közben Erik is nyomott két puszit az arcomra.
-Váó, ezt nevezem milyen házatok van? Mark ezt a hifit nézd –és a fiúk elkezdtek a hifink csodáiról veszekedni egymással. Csodás. Kuncogtam magamban.
Újabb csengetés. Mikor kinyitottam az ajtót kissé lefagytam.
-Alice?
-Szia Nessi. Ezt hoztam – nyomott a kezembe egy dobozt. – Láttam, hogy el fog fogyni és látni akartalak – mosolygott rám.
-Köszi – kuncogtam.
-De én megyek is, jó bulizást – majd szorosan megölelt.
-Kösz, Alice.
Gyors bevittem a konyhába a dobozt, amiben rengeteg sütemény volt. Alice elég vicces, kuncogtam magamba.
Újabb csengetés. Tony és Lora.
-Sziasztok – öleltem meg mindkettőjüket.
-Hali. Hmm, nem nézel ki betegnek – kuncogott Lora.
-Nem is. Minden rendbe ment a suliba? Emma nem gyanakszik?
-Nem, minden a szokásos volt. Nem kell valamiben segíteni? – kérdezte Lora. Míg Tony a fiúkhoz csatlakozva, beszállt a hifi tanulmányozásába.
-Nem köszi – öleltem meg és az asztalhoz húztam, ahol leültünk egy-egy székre.
Újabb csengetés, ezek már csak Jakek lehetnek. Már szaladtam az ajtóhoz.
-Sziasztok – üdvözöltem mosolyogva a nagy csapatot. – Atyám van rajtatok póló – fogtam meg színpadiasan az állam. – Gyertek beljebb. Bemutatlak titeket a többieknek.
-Oké. Nyugi – ölelte át a derekam Jake. – Kicsit mintha fel lennél pörögve.
-Kicsit? – mosolygott Seth. Viccelődtek, miközben behúztam őket a nappaliba.
-Na szóval, ő Lora. Ők pedig Tony, Mark és Erik – mutattam végig barátaimon. Lora csodálkozva bámulta a fiúkat, a Markék is végig mérték őket. Tony barátságosan elmosolyodott. Mark és Erik gúnyosan mosolygott. Csak nem féltékenyek az izmaikra? Kuncogtam magamban. – Ők pedig. Emily, Seth, Sam, Embry és Jake – néztem fel a szerelmemre.
-Üdv – mosolyogva megölelte őket Lora. – Váóó nem rossz az ízlésetek – kacsintott rám. - Ti együtt vagytok? – nézett Emilyékre mosolyogva.
-Igen – mondta mosolyogva Emily.
-Összeilletek – mosolygott rájuk. Lora már megbarátkozott velük, és nagyon jól oldatta a hangulatot. Mindenki csoportokra szakadt. Lora Emilyékkal beszélgetett továbbra is. Tony Sammel barátkozott össze, valami játékról beszélgettek. Mark és Erik kíváncsian szemlélték az eseményeket. Én pedig szerelmemmel és Embryvel beszélgettem.
Embryről csak úgy sütött az izgatottság.
-Mikor érnek már ide? – türelmetlenkedett, de inkább mintha magától kérdezte volna.
-Gyönyörű vagy – suttogta Jake a fülembe, amitől jól eső borzongás szaladt végig a testemen és megremegtem. Jake persze ezt érezte, és egy nagy vigyor jelent meg gyönyörű arcán, és előbukkantak tökéletesen fehér fogai.
-Köszi – pirultam el. – Öhm.. Felhívom Liz, hogy hol jár.
Első kattanásra fel is vette.
-Szia, Liz. Mi a helyzet?
-Szia. Tíz perc múlva Emmánál vagyok. Tizenöt perc és otthon vagyunk. Többiek?
-Mindneki itt van már.
-Oké, veled minden rendben?
-Igen, persze. Csak hiányzol – mosolyogtam.
-Te is Nessi. Negyed óra és láthatsz. Készüljetek fel, a tortákat gyújtsd meg, mikor meghallod a motor hangját. És álljatok kicsit beljebb majd az ablaktól.
-Oké. Oké. Szia.
-Szia. Puszi.


Nessi ruhái: