Ébredés -Tizenkilencedik fejezet

Itt a 19. Szerintem elég hamar jött, és hosszú is lett. A komik elég kevéskék, szóval hajtsatok bele. Nem mondom, hogy tudok hozni komit ha megvan a 20, de még egy fejit nem fogok felrakni, úgy, hogy csak 7 komi van. Persze azok a vélemények is számítanak, de mégis:D Ne feledjétek a főblogot, előzetesek vannak fent, mindig! A friss idejéről is tudhattok. Szerintem érdemes lenne követni. Nem húzom tovább az idő. Puszi: đóri

Buli előtti órák

Jacob egyenletes szuszogása megnyugtatott, és pár perc múlva én is mély álomba szenderültem.
Szerelmemmel álmodtam.
A tengerparton ültünk alkonyatkor, annyira romantikus volt. Ahogy meleg mellkasához bújtam, és lágyan megcsókolt.
Majd változott a kép, tábortűznél ültünk, de mindenki. Az össze farkas, és a bevésődések, plusz a húgom. Nevettünk, mindenki jól érezte magát.
Majd anyut láttam, amint Lizzel ölelkezik. És zokogott – persze könnyek nélkül-. Nagyon szép volt, szebb volt, mint az emlékeimben, sőt rövidebb volt a haja. És divatos ruhák voltak rajta.
Majd ismét szerelmem jött be a képbe, amint egymás kezét fogva sétálunk az erdőben.
-Szeretlek – jelentem ki egyszer csak mosolyogva.
-Én jobban –bökött oldalba, majd magához vont és egy vad csókot nyomott a számra.
Az álomképek elszálltak, helyette sötétség lepte el a fejem.
Majd reggel mozgolódásra ébredtem, kikukucskáltam a takaró alól, de senki nem volt a szobában. Vagyis Jake mellettem szuszogott, és még mindig szorosan ölelgetett. Akkor mi volt ez az előbb? Hallgatóztam egy kicsit, halottam, hogy valaki végig megy a folyosón. Beleszagoltam a levegőbe, Angela volt. Biztos most jött haza. Állapítottam meg, mikor már az ágy szélén ültem.
Szerelmem nyugodt arcát vizsgáltam, eltűrtem a haját az arcából. Milyen fiatal, gyerekes – persze jó értelemben-.
-Nessi, gyere vissza – nyitotta ki a szemét, majd kitárta hatalmas karjait. Nekem se kellett több, szorosan hozzábújtam.
-Hogy aludtál? – mosolyogtam rá, mellkasáról.
-Soha jobban. Egész végig a nevem suttogtad – mosolygott rám szívdöglesztően.
-Atyám… - vörösödtem el.
-Nyugi. Nagyon jól esett – kacsintott rám.
-De tudtál aludni? – néztem rá kérdően.
-Persze, csak olyan szép vagy. Nehéz becsukni a szemem és megfosztanom magam a látványodtól.
-Jake. Mi lett veled? Olyanokat mondasz…. – vörösödtem el még jobban.
-És te? Hogy aludtál?- mosolygott rám, miközben a hátam simogatta.
-Nagyon jól. Bár kicsit melegem volt –mosolyogtam rá.
-Jah, sajnálom…
-Nem gond, megérte. Olyan jó megölelni – bújtam hozzá szorosan.
-Nem is engedlek el. Soha – és birtoklóan átölelt.
Valami elkezdett csipogni, a telefonom. Odanyúltam az éjjeliszekrényhez, úgy, hogy Jaketől ne szakadjak el. Egy sms.
Sziasztok. Remélem jó éjszakátok volt. ;) És nem keltetelek fel titeket, de ha igen, az sem érdekel.:) Nessi, kérlek tegyél nekem egy szívességet, menny el a tortákért. Emma úgy tudja beteg vagy. És kérlek, ha kell segíts be Emilyinek a kajában, és a fiúk felöltöztetésében. :D Köszi. Puszil Liz.
-Basszus. Otthagytam a szarban… - húztam el a szám.
-Valami baj van? – nézett rám kíváncsian, és kissé félve szerelmem.
-Nem, vagyis nincs. Csak ma délután van a szülinapi buli és semmit sem segítettem.
-Ezt írta Liz? –húzta fel egyik szemöldökét.
-Nem, dehogy – mosolyogtam. – Azt írta, mennyek el a tortákért.
-Nem mész ma suliba? – nézett rám mosolyogva.
-Nem.
-De sajnos nekem járőröznöm kell, hogy délután szabad legyek.
-Semmi gond – pusziltam meg. – Nekem úgyis dolgom van.
-Oké.
-Ne szomorkodj már – ültem vissza az ölébe. – Majd bepótoljuk- kacsintottam rá.
-Remélem is.
-Meddig kell járőröznöd?
-Négyig.
-Oké, akkor lejövök érted. Vagy majd meglátom.
-Nem kell lejönnöd.
-Úgy szeretlek – jelentettem ki hírtelen.
-Hogy? - nézett rám kajánul szerelmem.
-Nagyooon. De készülődjünk.
Felálltam, gyorsan a táskámhoz siettem. Kivettem egy melltartót, egy pólót és egy farmert. Lekaptam magamról Jake pólóját, és felhúztam az elővett cuccokat.
Mikor hátrafordultam – miközben, gomboltam be a gatyám-, Jake szemei rám tapadtak. Tekintete tele volt szerelemmel, és vággyal.
-Ki megyek fogat mosni… - suttogtam. Jake csak bólintott, majd mikor elértem a fürdő ajtaját meghallottam, hogy zihál.
Gyorsan megmostam a fogam, és az arcom. Megfésülködtem és pár perig tükörképemet vizsgáltam. A lányból, aki visszanézett rám sugárzott a boldogság, nem csak a szája ált mosolyra, de még a szemei is mosolyogtak, a bőre sima volt, és kissé piros.
Összefogtam a hajam, majd visszaindultam szerelmem szobájába.
Mikor visszaértem, halkan benyitottam. Jake éppen ágyazott, még mindig csak egy boxer volt rajta, és ahogy behajolt. A feneke megfeszült, és nem tagadom jeletősségteljesen megbámultam formás hátsóját.
Oda mentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
*
Tíz perc múlva már hazafelé szaladtam, a kocsiért. Nagy nehezen elváltunk egymástól, de gondolataim 99% csak körülötte jártak. Mikor hazaértem Victoriába ütköztem.
-Hát te meg? Csak nem lógsz? – mosolygott rám.
-„Beteg vagyok.”
-Ja, értem. Hol voltál éjszaka? – kíváncsiskodott, kaján vigyorral az arcán.
-Jakenél..
-Váóó, nem gyors a tempó csajszikám?
-Csak aludtunk – meg együtt fürödtünk.. tettem magamban hozzá.
-Aham, persze – kacsintott rám. – Nekem nyolc, csak vigyázz magadra.
-Meglesz.
-Megyek, mert az egyik páciensem épp le akar ugrani egy tetőről – mondta tök nyugodtan-.
-Akkor nem kéne sietned? – néztem rá értetlenül.
-Úgy sem mer – kuncogott. Majd kiviharzott az ajtón.
Ez a nő sem százas, kacagtam magamba.
Az egész nappali át volt rendezve. Feldíszítve, rengeteg virág mindenhol, pár dekoráció itt-ott. Egy nagy asztal megterítve, azon is dekoráció. Nagyon szuperül nézett ki az egész. Hiába Liz mindig a maximumot nyújtsa.
Gyors felkaptam a jogsim, bevágódtam a kocsiba és már száguldoztam is a tortáink felé.
A húsz perces út felén gondolkodtam. Mennyi minden megváltozott pár hét alatt. Találkoztunk a Cullenekkel, összevesztünk velük, kibékültünk. Találkoztunk az alakváltókkal, bevésődtem. Megismertem, megszerettem a La Pushiakat. Kissé eltávolodtam Liztől, kissé megfeledkeztem anyuról. Bűntudatomnak kéne lenni, de nincs. Szerintem ezt akarja, hogy boldogok legyünk. Elégedettek az életünkkel. Bárcsak Liz is szerelemre találna, egy farkasba. És együtt lóghatnánk a La Pushban, vagy egy vámpírban találná meg a másik felét, bár akkor még jobban elszakadnánk. Nem, nem! Nem boronálhatom össze valakivel, csak hogy nekem könnyebb legyen. Egyszer úgyis megtalálja a neki való férfit, alakváltót, vámpírt vagy mit tudom én.
Inkább feljebb tekertem a hangerőt a rádióban, és dúdoltam a dallamot.
Pár perc múlva oda is értem, gyorsan felvettem a tortákat, és kifizettem. Még vettem három tálca sütit, hátha éhesek leszünk.
Majd száguldoztam is haza. Beraktam a hűtőbe a dolgokat, majd száguldoztam a La Push felé.
Emilyék házánál leparkoltam, és bementem a házba.
-Halihó – léptem be a konyhába.
-Nessi hát te meg? – ölelt meg. És a képességem beindult, nem tudatosan. Képeket láttam, amin Emily terhes, majd egyet ahol egy kisfiút tart a kezében, majd egy harmadikat, amiben Seth játszik egy kissráccal.
-Nessi?! Minden rendben? – legyezgetett az arcom előtt.
-Emily! - ugrottam fel, és szorosan megöleltem. Közben átküldtem az egyik képet, amin terhes.
-Ez mi? Csak nem???
-Ez a jövő – mosolyogtam.
-Ez hihetetlen, köszönöm… - folyt végig egy könnycsepp a szemén. – Annyira akartam ezt. Már azt hittem nem lehet kisbabám…
-De lesz. Szeretnéd tudni, hogy mi?
-Nem. Még nem – mosolygott, sosem láttam még ilyen boldognak, a két hét folyamán. - De csináljuk a kaját, a fiúk egy óra múlva jönnek körülbelül, utána visszamennek, és félnégykor jönnek ismét.
Neki is álltunk, rengeteg étel, rettentő nagy adagokban, már a bulira is csináltuk. Egész életembe, nem főztem ennyit, hiába ebben Liz és Emily verhetetlen. Rengeteget nevettünk, Emily megtanította a mozdulatokat, és a recepteket. Az idő nagyon gyorsan telt, rengeteget nevettünk és beszélgettünk minden féléről.
Egyszer csak hangos nevetésre lettünk figyelmesek, fiúk az ajtó előtt veszekedtek.
Pár perc múlva Seth jelent meg az ajtóban.
-Mizujs lányok?
-Lányok? – lépett be Sam. - Jake itt van Nessid, kár, hogy van rajta ruha – kacagott szerelmemre, aki bocsánatkérően nézett rám. Bár én nem értettem semmit. Miért ne lenne rajtam ruha?
-Szia – léptem Jake mellé, és egy puszit nyomtam a szájára. És a füléhez hajoltam. - Miért ne lenne rajtam ruha? – suttogtam a fülébe.
-A gondolatim miatt, sajnálom… - húzta el a száját. Annyira aranyos volt, mint egy kisfiú.
-Mindent láttak? – esett le nagy nehezen.
-Azért nem – mosolygott rám.
-Seth, képzeld el mit látott Nessi… - lépett Emily szerelme mellé.
-Mit is? – mosolygott az említett.
-Megmutatom – mellé léptem én is, és átküldtem a képet. Seth egy percig lefagyva állt, a többiek is minket bámultak. Majd Seth megcsókolta szerelmét.
-Mi van itt? – lépett be Embry.
-Emily a közeljövőben teherbe fog esni –mosolyogtam a fiúkra.
-Honnan tudod? – nézett rám kíváncsian Sam.
-Látom a jövőjüket.
-Tényleg – csapott a fejére.
-De ideje enni – kuncogott Emily.
Mindenki kivonult, csak szerelem és én maradtunk a kicsi konyhába, amiben nem értem, hogy fért el az előbb ennyi hatalmas férfi.
Jake mellém lépett, és szorosan megölelt.
-Hogy-hogy itt? - nézett rám, miközben oldalra döntötte a fejét.
-Segítek Emilynek – mosolyogtam. – De egyél, még a végén nem jut neked semmi.
-De te is jössz – fogta meg a kezem és maga után húzott.
Mikor kiértünk a fiúk már tömték a szájukat. Embry és Sam hülyéskedtek. Seth mosolyogva nézte Emilyt, vagy éppen bambult valamit. Jake pedig engem bámult vagy éppen Sethet és Emilyt, pont mint én.
Sosem gondolkodtam annyira ezen a témán, hogy legyen gyerekem, férjem. Mindig csak a pillanatnak éltem, de most felnőttem, vagy eljutottam egy olyan pontra, ahol érdekelt a jövőm. Reménykedtem abban, hogy pár éven belül én is feleség leszek, és anyuka. Nem tudhattam, hogy Jakeben mi folyt le, de reménykedtem, hogy valami hasonló.
-Nessi! – szólt rám mosolyogva Embry, aki velem szembe ült.
-Igen? Bocs, elbambultam – mosolyogtam rá, kissé sokkos állapotban még mindig. Fél szememmel Jake arcát vizsgáltam, aki engem vizsgált, azaz az arcomat.
-Vettük észre – tette hozzá Sam.
-Sam! – nézett rá kissé dühösen Jake.
-Szóval, akkor, hogy lesznek a részletek délután?
-Hát, öt – hat körül, hozza el Liz Emmát otthonról. Egy közös filmnézés gyanánt. Körülbelül, háromnegyed ötre ráértek jönni.
-Oké, és köszönöm – nézett rám hálásan.
-Liz érdeme, nem az enyém – mosolyogtam, bár belül bántott, hogy a húgomat magára hagytam, de tegnapi szavai vízhangoztak a fejemben.
„Hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit.”
Jake érezte, hogy valami nem stimmel, talán az okát is tudta, megszorította a kezem az asztal alatt.
*
Fél négy, másfél órám van elkészülni. A hajam olajszagú, szóval azt is meg kell mosni. Két perc és haza érek.
Gyorsan kiugrottam a kocsiból, mindent bevittem a házba, amit Emilyvel csináltunk, alig fért el az óriási konyhánkban. Felszaladtam az emeleten, megmostam a hajam, alaposan megfürödtem, majd nagy nehezen elhagytam a kellemesen forró zuhanykabint. Felkaptam a köntösöm, egy törölközővel áttöröltem a hajam és megindultam a gardrób felé. Tíz perc után rá is akadtam a megfelelő darabra. Egy sárga pánt nélküli felsőre, egy rövid nacira esett a választásom. Kerestem hozzá kiegészítőket, egy sárga tornacsukát. Elővettem egy fehérneműt és a szobámba magamra kaptam a holmikat. Gyorsan, egyszerűen kisminkeltem magam, szemceruza, szempillaspirál és enyhe szájfény. Bedugtam a hajgöndörítőmet a konnektorba, mivel hullámos haj mellet voksoltam. Benyomtam a rádiót és a tükör előtt – énekelve – elkezdtem ügyeskedni a hajammal. Tíz perc múlva készen is voltam. Még gyorsan magamra kaptam pár kiegészítőt.
Négyóra tízre készen álltam. Nem tudtam mivel üssem el a maradék fél órát. Körbenéztem nem-e kell még valamit csinálni. Majd megszólalt a csöngő. Gyorsan odaszaladtam. Erik és Mark állt az ajtóban.
-Üdv, kislány… Meggyógyultunk? – mosolygott rám Mark. Miközben két puszit nyomott az arcomra.
-Jah – mosolyogtam. Közben Erik is nyomott két puszit az arcomra.
-Váó, ezt nevezem milyen házatok van? Mark ezt a hifit nézd –és a fiúk elkezdtek a hifink csodáiról veszekedni egymással. Csodás. Kuncogtam magamban.
Újabb csengetés. Mikor kinyitottam az ajtót kissé lefagytam.
-Alice?
-Szia Nessi. Ezt hoztam – nyomott a kezembe egy dobozt. – Láttam, hogy el fog fogyni és látni akartalak – mosolygott rám.
-Köszi – kuncogtam.
-De én megyek is, jó bulizást – majd szorosan megölelt.
-Kösz, Alice.
Gyors bevittem a konyhába a dobozt, amiben rengeteg sütemény volt. Alice elég vicces, kuncogtam magamba.
Újabb csengetés. Tony és Lora.
-Sziasztok – öleltem meg mindkettőjüket.
-Hali. Hmm, nem nézel ki betegnek – kuncogott Lora.
-Nem is. Minden rendbe ment a suliba? Emma nem gyanakszik?
-Nem, minden a szokásos volt. Nem kell valamiben segíteni? – kérdezte Lora. Míg Tony a fiúkhoz csatlakozva, beszállt a hifi tanulmányozásába.
-Nem köszi – öleltem meg és az asztalhoz húztam, ahol leültünk egy-egy székre.
Újabb csengetés, ezek már csak Jakek lehetnek. Már szaladtam az ajtóhoz.
-Sziasztok – üdvözöltem mosolyogva a nagy csapatot. – Atyám van rajtatok póló – fogtam meg színpadiasan az állam. – Gyertek beljebb. Bemutatlak titeket a többieknek.
-Oké. Nyugi – ölelte át a derekam Jake. – Kicsit mintha fel lennél pörögve.
-Kicsit? – mosolygott Seth. Viccelődtek, miközben behúztam őket a nappaliba.
-Na szóval, ő Lora. Ők pedig Tony, Mark és Erik – mutattam végig barátaimon. Lora csodálkozva bámulta a fiúkat, a Markék is végig mérték őket. Tony barátságosan elmosolyodott. Mark és Erik gúnyosan mosolygott. Csak nem féltékenyek az izmaikra? Kuncogtam magamban. – Ők pedig. Emily, Seth, Sam, Embry és Jake – néztem fel a szerelmemre.
-Üdv – mosolyogva megölelte őket Lora. – Váóó nem rossz az ízlésetek – kacsintott rám. - Ti együtt vagytok? – nézett Emilyékre mosolyogva.
-Igen – mondta mosolyogva Emily.
-Összeilletek – mosolygott rájuk. Lora már megbarátkozott velük, és nagyon jól oldatta a hangulatot. Mindenki csoportokra szakadt. Lora Emilyékkal beszélgetett továbbra is. Tony Sammel barátkozott össze, valami játékról beszélgettek. Mark és Erik kíváncsian szemlélték az eseményeket. Én pedig szerelmemmel és Embryvel beszélgettem.
Embryről csak úgy sütött az izgatottság.
-Mikor érnek már ide? – türelmetlenkedett, de inkább mintha magától kérdezte volna.
-Gyönyörű vagy – suttogta Jake a fülembe, amitől jól eső borzongás szaladt végig a testemen és megremegtem. Jake persze ezt érezte, és egy nagy vigyor jelent meg gyönyörű arcán, és előbukkantak tökéletesen fehér fogai.
-Köszi – pirultam el. – Öhm.. Felhívom Liz, hogy hol jár.
Első kattanásra fel is vette.
-Szia, Liz. Mi a helyzet?
-Szia. Tíz perc múlva Emmánál vagyok. Tizenöt perc és otthon vagyunk. Többiek?
-Mindneki itt van már.
-Oké, veled minden rendben?
-Igen, persze. Csak hiányzol – mosolyogtam.
-Te is Nessi. Negyed óra és láthatsz. Készüljetek fel, a tortákat gyújtsd meg, mikor meghallod a motor hangját. És álljatok kicsit beljebb majd az ablaktól.
-Oké. Oké. Szia.
-Szia. Puszi.


Nessi ruhái:

Ébredés - Tizennyolcadik fejezet

Sziasztok. Itt a tizennyolcadik, tudom késtem meg minden. Nagyon sok komi, azaz 22 gyűlt össze. Múlt hétvégén osztálykiránduláson voltam, és nagyon elfáradtam. A hetem elég gáz volt, de mára sikerült egy feji. Nekem tetszik ez a rész:) Remélem nektek is fog, mivel sokan hiányoltátok Nessi szemszöget, a szerelmes részeket, most hoztam egyet. Izgatottan várom a véleményeket. A kövi fejiről a híreket, A FŐBLOGON. Fent vannak a képek, Angeláról és Luxról. Komikat:) Puszi

Első nap Blackéknél

Nessi szemszög
Épp mentünk haza, hát ezért nem érte meg felkelni, morgolódtam magamban. Majd megpillantottam Jaket, amikor a parkolóba lefékezz egy fekete motorral. Olyan sexi volt, majd elolvadtam, mint minden csaj a parkolóban.
-Ugye nem baj? – néztem Lizre.
-Dehogy, majd estefelé megyek én is – megpuszilt, majd intett Jakenek, én pedig megindultam szerelmem felé, és köszöntésképp megcsókoltam tökéletes ajkait. Majd felültem mögé, és száguldozva megindultunk a La Push felé.
-Amúgy szia – ölelt meg szorosan, mikor leszálltunk a motorról.
-Szia, köszi, hogy értem jöttél – öleltem vissza, Ő pedig belefúrta fejét a hajamba.
-Nincs mit – suttogta.
-Skacok – jött oda hozzánk Embry.
-Szia – mosolyogtam. Majd miután elengedtem szerelmem, megölelt. – Alig tudlak, megkülönbözetni titeket, a nővéreddel, aki a húgod – mosolygott. – Áhh, mindegy. Különbség csak Jake – mosolygott ránk.
-Te is ölelgeted Emmát, nem? – nézett rá kajánul Jake.
-Persze, de még mennyit. Tényleg, te hogy kerülsz ide – nézett rám. – Emma azt mondta, hogy nyolc órátok van.
-Elmaradt kettő.
-Szupi. Akkor én léptem – majd vigyorral az arcán elszaladt.
-Embry nagyon vicces, de amúgy hol vagyunk? – hiszen nem Emilyéknél, és nem is a parton voltunk.
-Öhm, itt lakom – mutatott egy vöröses házra, ami öreg lehetett, de otthonos. – bemutatlak anyumnak. Oké? – nézett rám, és zavarba volt. Az anyukájának, mi lesz, ha nem leszek neki színpatikus, vagy egyszerűen nem kedvel?
-Nyugi, nem harap – suttogta a fülembe.
-Remélem – suttogtam, miközben még ezer és ezer egy kérdés jutott eszembe, és egy jó kifogást szerettem volna találni. Igaz, kíváncsi vagyok Jake anyukájára, de váratlanul ért a dolog.
Szerelmem megfogta a kezem és maga után húzott, majd kinyitotta nekem az ajtót rettentő udvarias volt, és ez nagyon tetszett.
-Anyu – szólt fel az emeletre.
-Itt vagyok a konyhában –jött egy barátságos hang. Közben megszorítottam Jake kezét.
-Renesmee – jött mosolyogva, hozzám egy harmincöt, harmincnyolc éves nő. És megölelt, kissé sután visszaöleltem.
-Csókolom – mosolyogtam, kissé idegesen még, de a mosolygós arc láttán lassan megkönnyebbültem.
-Csak tegezz. Angela vagyok. Jake már annyit mesélt rólad – mosolygott fiára, aki csak vigyorgott, majd újra megfogta a kezem és megszorította. Én pedig elvörösödtem, mint egy paradicsom.
-Anyu, hova tetted a lila trikóm? – jött le a lépcsőn egy tizenhat tizenhét éves lány.
-Ő a húgom – súgta a fülembe szerelmem.
-Nessi – ugrott a nyakamba. – Milyen szép vagy, azt hittem Jake csak túloz… - nézett végig rajtam.
-Öhm, köszi – mosolyogtam.
-Elrabolhatom? – nézett Jakere.
-Minek? – kérdezte vissza szerelmem.
-Mert.
-5 perc.
-15.
-8.
-10. – most komolyan rajtam veszekednek, de édes. Mi meg Jake anyukájával összemosolyogtunk. Persze, el is pirultam.
-Oké, de számolom – adta fel Jake.
Lux, megfogta a kezem és elkezdett felfelé húzni az emeleten. A ház otthonos volt, minden olyan indián stílus, kézzel szőtt szőnyegek, fapadló, barna – kissé kopott bútorok-, de mikor Jake húga berántott az egyik szobába az modern volt, fiatalos. Citromsárga fel, piros franciaágy, poszterek a falon, egy nagy ruhásszekrény, egy íróasztal, és egy fésülködő asztal. Nagyon tetszett a szoba.
-Milyen? – mosolygott rám.
-Imádom – bámultam körbe.
-Szóval, ma átmegyek tanulni az egyik sráchoz és mit vegyek fel – nézett rám. Majd kinyitotta előttem a szekrényajtót. Tiszta jó ruhái voltak, nem a legmárkásabbak, de attól függetlenül jók.
-Csak egy srác, vagy A srác? – néztem rá.
-A srác – pirult el. Halottam, hogy Jake lent nevet, remélem a húga nem halotta.

-Oké - majd behajoltam a szekrénybe. Kivettem egy egyszerű kék farmert és egy zöldeskék trikót.

-Egy tornacsukával – nyomtam a kezébe.

-Ne magassarkúval?
-Magassarkú ilyenre nem jó. Egy mert gondolom, nem mindennap abba jársz és akkor észre venné, hogy miatta, azt pedig nem akarjuk. Kettő a magas sarkú veszélyes. Rohadt nagyot lehet esni benne, vagy kitörik a sarka és az nagyon ciki, azért tornacipő sokkal megbízhatóbb.
-Igaz, köszi. Saját tapasztalat? – mosolygott.
-Is-is. Volt barátnőm, akinek kiment a bokája – mivel magas sarkú volt rajta – és forró csokit ráborított a fiú izéjára, és megégett neki.
-Atyám – nevetett.
-Utána, félt a lánytól, amit megértek – nevettem én is. Pedig már vagy tíz éve történt és ők már felnőttek.
-Legalább ti ápoltátok le?
-Nem, pff még az kellett volna, elég csúnya volt – kuncogtam.
-Óó, én megyek tusolni, egy óra és indulok.
-Szólj, ha kell segítség.
-Oké - majd eltűnt a fürdő felé.
Majd körbenéztem még egyszer és kimentem az ajtón, ahol szerelmembe ütköztem.
-Csak nem hallgatóztál? – néztem rá komolyan.
-Én? Nem. Soha.
-Aham – mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jól kijöttél Luxal. Örülök neki.
-Kedves lány, nagyon szinpi.
-Látszik, hogy rokonok vagyunk.
-Bunkó – vigyorogtam rá, játékosan oldalba szúrtam – amúgy igen.
-Anyu is azt mondja, de mi nem. Mindig veszekszünk, bár szeretem, nagyon.
-Az belefér – a következő szoba ajtó előtt megálltunk, majd Jake kitárta előttem.
-Ez a én szobám.. – húzta el a száját. Olyan édes volt. Ez a szoba is modern volt, padlásteres beépítésű volt, ahol görbe volt a fal ott fa volt, és amúgy zöld. Egy hatalmas fekete franciaágy volt a szoba egyik sarkában, mellette egy kis éjjeli szekrény, majd egy nagy ablak, ami az erdőre nyílt, egy íróasztal, és egy ruhásszekrény. Az ágy és az íróasztal felett polcok voltak, amin fényképek, csecsebecsék sorakoztak. A képen Jake volt a családjával, a barátaival.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy lehúz az ágy szélére, és az ölébe ültet.
-Tök tetszik – néztem újra körbe. – Mekkora ágyad van - kuncogtam.
-Hát, nagy vagyok – mosolygott – és ide fér még mellém valaki – suttogta a nyakamba.
-Ki? – a hangom erőtlen volt.
-Te – csókolt a fülem mögé. – Áhh.
-Mi az? – néztem rá.
-Húgom. Jön.
-Jake, olyan vagy. Utána csak a tiéd vagyok – suttogtam a fülébe. Mikor kinyílt az ajtó gyorsan felugrottam és az ablak elé álltam, persze ezt vámpír gyorsasággal csináltam. Jake meglepetten nézett. Én pedig rá kacsintottam.
-Nessi, segíts – szólt Lux.
-Haj, smink? – mosolyogtam rá.
-Igen.
Beültettem a fésülködő asztal elé, és gyorsan megszárítottam a haját, göndör fürtöket varázsoltam bele, majd egy nagyon pici alapozót tettem a szeme alá – mivel kicsit karikás volt, majd kihúztam a szemét, és szempillaspirállal kihúztam a szempilláját.
-Köszi, tök jó lett – nyomott két puszit az arcomra. Majd kiviharzott a szobából.
-Lux, a füzeteid – majd halottam, hogy szalad vissza.
-Ciki, lett volna, ha itthon hagyom. Szia, kösz mindent.
-Szurkolok.
Szóltam utána ismét, majd megindultam Jake szobájába, aki halkan horkolt az ágyában, nem volt szívem felkelteni. Fölé másztam és csináltam róla pár képet, majd lementem a konyhába, hátha tudok valamit segíteni Angelának.
Épp főzött, és egy kisgyerek jött be az ajtón, aki olyan három, négy éves lehetett és szőke volt. Jacob öccse ilyen kicsi?
-Anyu, én nagyon éhes vagyok – majd rám nézett és megállt.
-Ő Nessi, Jake barátnője – mosolygott a kisfiúra Angela.
-Oké. Akkor is éhes vagyok – mosolygott.
-Húsz perc kincsem.
-Addig nézhetek egy mesét? – nézett az anyukájára.
-Nessi, kérlek, rakd be valamelyik kazettát, a tévé alól.
-Oké, gyere – fogtam meg a csöppség kezét. Olyan fura volt, tíz éves korom óta vágyom rá, hogy legyen gyerekem, vagy kistesóm, vagy csak egy kisbaba a közelembe, de sosem volt, nem tudtam mit kell velük csinálni.
-A legalsót – nézett rám boci szemekkel.
-Okés – kivettem a tokból és elindítottam, a kisfiú tapadt a képernyőre a szemével, miközben elfeküdt a kanapén. Elvettem a pokrócot a háttámláról és betakartam.
-Nézed velem? – kérdezte kíváncsian.
-Inkább segítek anyukádnak, akkor hamarabb kész a kaja.
-Oké, jó ötlet – mosolygott majd visszafeküdt.
-Segíthetek? – kérdeztem Angelát. A konyhaajtóban álva.
-Persze, köszönöm – mosolygott barátságosan.
-Jake alszik?
-Igen.
-Hülye járőrözés…- húzta el a száját. - Légyszi kevergesd – mutatott a levesre.
-Oké.
-Szoktál főzni?
-Nem nagyon, inkább a húgom – mosolyogtam.
-Húgod?
-Igen, ikertestvérem –mosolyogtam ismét. – Nálunk ő az ész, és a meggondolt.
-Halottam, hogy anyukáddal mi lett – húzta el a száját, ismét.
-De szerintem pár év és kint lesz, de a Liz kissé átvette az anya szerepet.
-De ha ő a kisseb, akkor, hogy hogy?
-Hát, ő ilyen típus. Gandoskodó.
-Lekapcsolhatod – hajolt fölém, miközben belekukkantott az edénybe.
-Oké.
-Megterítsek?
-Igen, ott vannak a tányérok, ott az evőeszközök – mutatott a szekrényre, és egyik fiókra.
-Oké - pár perc alatt megterítettem.
-Hozzam Joanthant?
-Igen – mosolygott rám.
Bementem a nappaliba és a kissrác mosolyogva vizsgált, majd megzabáltam.
-Kész?- állt fel.
-Igen - odarohant hozzám én pedig megfogtam aprócska kezét. – Tetszel nekem – mosolygott rám.
-Öcsi, már foglalt - borzolta meg a kissrác haját szerelmem és felemelte. Nekem pedig nyomott a számra egy puszit.
-Tudtam, ha kaja van akkor felkelsz – mosolyogott Angela. – Szerencse, hogy mindenkinek terítettél.
-Anyu – nézett rá Jake az anyukájára - Nessi itt aludhat? - Jakere kaptam a tekintetem. Az első találkozás után?
-Persze, de aludni – nézett rá figyelmeztetőleg.
-Igen –vigyorgott Jake. Én pedig elvörösödtem, basszus, ez kicsit ciki volt.
-Jake, először megbeszélhettük volna – suttogtam neki.
-Hé, nem illik sugdolózni – nézett rám mosolyogva Joh.
-Bocsi – mosolyogtam rá a srácra. – De most muszáj volt.
-Megértem – kacsintott rám. Rettentő okos kisgyerek volt.
-Anyu nézd, kikezdett a csajommal.
-Lehet, nem is veled alszok – mosolyogtam rá.
-Ne ijesztgess - megfogta a kezem az asztal alatt.
-Nagyon finom lett - dicsértem meg az ételt. Húsz percig ettünk, közben sokat nevetgéltünk, én vagy Jaket, vagy az öcsét bámultam. Remélem nekem is ilyen aranyos kisfiam lesz, kis Jake. Bár egyáltalán nem hasonlított Jakere, sőt nem is indián.
Majd gyorsan elmosogattam, míg Jake játszott az öcsével, Ang pedig ment készülődni, mivel megy dolgozni, éjszakára. Gondoltam fel kéne, hívnom Lizt, egyáltalán engedélyt kérjek tőle, már vagy tíz éve nem aludtam nélküle. Mikor elkezdtem tárcsázni bejött Jake.
-Elaludt –majd mosolyogva megölelt.
-Mond – vette fel a telefont a nővérem, nevetett.
-Öhm, Jakenél aludhatok? – kérdeztem félve.
-Persze, miért ne? De komoly engedélyt kértél? – kuncogott, közben pedig mintha.. ablakot puculna.? Istenem, jól otthagytam a szarban.
-Asszem… - mosolyogtam, szerelmem pedig belecsókolt a nyakamba.
-Azért jól esett, gondolom vigyek ruhát, meg ilyenek… - persze, tudta mi kell ide.
-Köszi. Szeretlek… - mondtam.
-De azért engem is? – nézet fél nyakamból Jake.
-Téged is – nyomtam egy puszit az állára.
-Sőt még én is, de vigyázz a nővéremre, mert kinyírlak – kacagott bele Liz a telefonba, de egy része komoly is volt.
-Jó, vigyázok, örökké - suttogta bele a fülembe.
-Na jó, leraklak titeket..
-Az alsó polcra, letesz minket - kuncogott Jake.
-Sziasztok, puszi –majd kinyomta.
Jake szorosan megölelt, majd feltett a konyha pultra, és elkezdtünk vadul csókolózni.
-Jake, nem itt kéne. Ha valaki … - suttogtam. – Anyukád a felső szinten van...
-Jake. Vigyázzatok az öcsédre, és Lux, ha nem jön haza nyolcig, kérlek menny elérte- jött le Jake anyukája le a lépcsőn. Mi rögtön szétrebbentünk, és vámpírgyorsasággal leugrottam a pultról és megmostam a kezem, mintha csak most fejeztem volna be a mosogatást.
-Persze anyu – szuszogott Jake.
-Oké, akkor jó szórakozást – kacsintott rám, majd adott mindegyikünknek egy-egy puszit.
-Szia – köszöntem el, kissé kábán. Rám kacsintott?
-Sziasztok – majd csukódott az ajtó.
-Anyukád nagyon kedves, az öcséd meg zabálni való – mosolyogtam rá.
-Imádnak téged – vigyorgott.
-Örülök – mosolyogtam rá.
Közben pedig bementünk a nappaliba, és Jake leült én pedig az ölébe feküdtem.
-Haragszól, hogy itt KELL aludnod? – cirógatta meg az arcom.
-Nem, csak megleptél. Mit gondolhat rólam anyukád?
-Tudja, ha bevésődtünk, szóval már az esküvőt tervezgeti – kuncogott.
-Atyám – suttogtam.
-Igen ám – kuncogott.
Majd elvesztünk egymás szemében.
-Jake negyed kilenc van, menny nézd meg mi van Luxxal – álltam fel az öléből.
-Oké, ugye nem baj? – nyomott egy csókot a számra.
-Nem, dehogy mennyél csak.
Jace, már ott sem volt, én pedig felmentem az emeletre, és megkerestem Johst. Olyan édes volt, ahogy szuszogott. Már vagy fél órája csak őt bámultam, mikor Liz jelent meg mögöttem.
-Szia. Itt a cuccod – nyomott a kezembe egy táskát.
-Jake?
-Elment a húgáért.
-Atyám, de aranyos – nézte ő is Johst. – De hiszen nem is indián… - húzta el a száját. - Na, de én megyek, még gyors beugrok az egyik hipermárketbe kajáért, tényleg nektek nem kell valami?
-Nem köszi. Annyira sajnálom, hogy nem segítek.
-Ne má, hidd el, ha le egy Jakem én sem rendeznék ekkora beleéléssel bulit – mosolygott, mikor megölelt. – Jó éjt.
-Szia - nyomtam egy puszit az arcára.
Már ott sem volt. Én meg az előbbi szavait emészgettem, szóval azért csinálja, mert nincs senkije. Vagy magányos?
Tíz perc múlva Jakéket halottam, amint bejönnek az ajtón.
-Lux, nem lehetsz ilyen felelőtlen. Ha nem megyek érted, akkor lefekszel vele? Nem vagy normális – ordibált Jake.
-Csak mert te nem feküdtél le senkivel még, ne legyél féltékeny -
-Féltékeny? – nevetett fel keserűen Jake.
-Igen.
-Jó, akkor védekeztetek volna, vagy felcsináljon tizenhat évesen? Igen, Lux. Nem a korodtól, vagy hogy már úgy nézel ki mint egy felnőtt, nem ezektől függ, hogy készen állsz erre. Ez felelőséggel jár.
Majd halottam, hogy Lux felszalad a lépcsőn, és becsapja a szobája ajtaját. Arra persze Johs felébredt, megfogtam és lementem Jakehez.
-Mi történt? – öleltem meg.
-Mikor oda értem, senki nem volt ott, épp vetkőztették egymást. Kinyírom Quilt.
-Sss – nyomtam egy csókot a szájára. – Fürdessük meg az öcsédet.
-Oké – felmentünk az emeletre, majd Jake megmutatta, hogy hol a fürdő, agy kisbaba kádba engedet vizet én pedig addig levetkőztettem szerelmem öcsét, aki végig mosolygott és valami meséről mesélt nekem.
Fél óra alatt megfürdettük, majd gyorsan felöltöztettem és az ölembe elaludt, beraktam az ágyába.
-Gyere együnk valamit – felkapott az ölébe és így szalad le velem a lépcsőn.
-Van lábam is – mosolyogtam rá. Beraktunk a mikroba a kaját, míg melegedett vadul csókolóztunk, utána gyorsan megetettük egymást.
-Elmegyek fürödni – néztem rá . – Oké?
-Mehetek én is?
-Jake – mosolyogtam rá. – Ez jó ötlet?
-A legjobb, kérlek – nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Oké – pirultam el.
Bementünk a fürdőbe és Jake megengedte a kádba a vizet, rakott bele habfürdőt, majd elkezdett vetkőzni.
-Hé, szerelem – már ettől a szótól a pillangók a hasamban gyorsabb tempóra váltottak. – Ne légy zavarban – csókolt bele a fülem mögé, amitől szenvedélyesen felnyögtem.
Majd beült a kádba, én is gyorsan lekapkodtam a ruháim és beültem a kádba, szerelmemnek háttal.
-Szeretlek – suttogta halkan mégis rettentő szenvedéllyel a hangjában.
Húsz percet töltöttünk a kádban, beszélgettünk, lassan megfürödtünk, majd kiszálltunk.
Mindketten, egy-egy törölközőt csavartunk magunk köré, majd bementünk Jake szobájába és szerelem rá is zárt az ajtót.
-Felvehetem az egyik pólód? – néztem rá bociszemekkel.
-Nekem így jobban tetszel – mért végig a combjaimon és a nyakamon elidőzve – csak az a törölköző, nem kéne – vigyorgott.
-Jake! – pirultam el.
-Olyan szép vagy, ha elpirulsz - közben odadta az egyik pólóját, gyors felhúztam egyik bugyit, amit Liz hozott. Közben Jake is felvett egy alsónadrágot és bebujtunk az ágyba. Szorosan szerelmemhez bújtam, beszívtam mámorító illatát.
-Jó éjszakát – csókolt meg, és szorosan megölelte a derekam. Én is a lehető legközelebb bújtam hozzá.
-Neked is - suttogtam, és már szuszogott is.

Ébredés -Tizenhetedik fejezet

Üdv, itt az új fejezet. Végre. Megszületett. Hosszabbat akartam, de ennyi lett. Remélem elnyeri a tetszéseteket, köszönöm a 15 komit. A következő már nagyából kész. Ha hamar akarjátok 20 komi;)

Telihold

Bella szemszög
Már egy hét eltelt mióta Dávidit elküldtem a lányokhoz, azt hittem pár nap alatt meg járja, de tegnap is kerestem, ma is és sehol senki. Nincs túl sok időm most ezzel foglalkozni, mivel terveimet szövögetem, hogyan is kéne csinálnom a dolgokat.
Aroval megállapodtunk, hogy az összes újszülött az enyém. Azaz az újszülött csapatokhoz én megyek el, és beszélek velük, az én kezemben van a sorsuk. Egy óra múlva megérkezünk – Demetrivel -, de még nem tudom mit fogok mondani nekik.
Megérkeztünk, semmi tervem. Improvizálok.
-Sziasztok – álltam meg tizenhét újszülöttel szemben.
-Marie, te normális vagy? Ezek nekünk jönnek, szerinted végighallgatják a beszédedet? – szólt rám Demetri, mindig is utáltam, de most igaza volt. Ezt én sem gondolhattam komolyan.
-Igaz. A vezetőt nyírd ki – suttogtam Demetrinek, ő pedig már el is tűnt. – Gondolom tudjátok, hogy vámpírok vagytok. De ezt nem, hogy van más esélyetek, nem kell harcolnotok területekért, az emberi vérért, nem kell ezt csinálnotok. Szörnyetegek akartok lenni? – Közben pedig próbáltam az önuralmamat sugározni, de Jasper képessége még nem volt meg. Pedig nagyon hasznomra válna. - Nem muszáj embereket ölnötök, nem kell embereket ölnötök – közben kettő nekem rontott, én pedig pillanatok alatt végeztem velük. – Vagy így akarjátok végezni? – néztem a vámpírdarabokra. – Választhattok, halál vagy állati vér? – majd újabb kettő nekem ugrott. Erősek voltak, - de a képességeimet nem használhattam Demetri előtt. – Szóval?
-Én, megyek. Azaz megpróbálom… - szólt egy húsz év körüli nő.
-Gyere – mosolyogtam, és magam mellé mutattam. Többiek lesokkolva álltak, és nézték, amint felém közelít, mintha félt volna. – Nem bántalak – öleltem meg lazán, miközben a többieket figyeltem, amint kikerekedett szemekkel vizsgálnak minket. – Attól, hogy vámpírok vagytok éreztek, attól szerethettek.
-Én is megpróbálom - jött oda egy tizenéves fiú, nagyon fiatalnak tűnt.
-Mindenki kap esélyt – mosolyogtam rá. - Még valaki?
-Megyek – mosolygott rám egy húszas pasas.
-Ennyi? – nézetem körül. – Demetri.
Tíz perc alatt elintéztünk a maradékot.
-Demetri kérlek menny előre, majd Volterában találkozunk.
-Marie, te eszednél vagy? Három újszülött.
-Meg tudom magam védeni, és bízom bennük. Szia.
Megvártam még elég messze ér, hallótávolságon kívül.
-Na szóval, hogy hívnek titeket?
-Én Eliza vagyok.
-Jerry – mondta a fiatal srác.
-Martin.
-Oké, én Marie vagyok. Most elmegyünk egy erdőbe, ott van egy ház, amit nektek építettem. Ott fogtok élni, ti vagytok az első csoport. Állati vérrel próbálkoztok, ha nem megy akkor emberin, de jobban szeretném, ha vegák lennétek. A többieknek azért kellett meghalniuk, mert a vámpíroknak vannak törvényeik, azaz csak egy, de azt tilos megszegni.
-Mi az? – nézett rám Jerry.
-Titokban kell maradnunk, az emberek nem jöhetnek rá. És mivel rengeteg embert megöltetek, ez felkeltette az emberek figyelmét, bár még nem sejtenek semmit. Azért léptünk közbe, én pedig próbálok belőletek jó vámpírokat faragni.
-De miért? – nézett rám értetlenül Eliza. – Már úgy értem, nem lett volna egyszerűbb még két percet ott lenned és kinyírni minket?
-De – mosolyogtam. – Utálok ölni, és ezzel három vámpírt megmentek akkor már jól végeztem a feladatom.
-A szemed, neked hogy-hogy barna?
-Az állati vér miatt, nektek is ilyen lesz.
-Értem – mosolygott.
-Szomjasak vagytok? – kérdeztem, mire minden a hárman bólintottak. – Oké, akkor kezdődjön a próba. Egyszerre egy, oké? Ki kezdi?
-Én – lépett mellém Eliza. – Mit kell csinálnom?
-Az ösztöneidre hagyatkozol, nem mész el túl messzire. Engedd el magad, hallgass az ösztöneidre, kevésbé lesz édes – már ott sem volt. – Gyertek srácok nézzétek. - Eliza után szaladtunk, aki épp egy medve vérét szívta ki. A fiúk érdeklődve figyelték, mikor végzett elém állt.
-Milyen? – mosolyogtam.
-Nem annyira édes, de kibírható.
-Szomjas vagy még? – csak bólintott. – Keress még egyet.
*három órával később*
-Itt is lennénk, ez lesz az otthonotok legalább egy évig. Gyertek – nyitottam ki az ajtót. – Nyugodtan válasszatok szobát. Két szobánként van egy fürdő, fürödjetek meg.
Így is tettek, kicsit lesokkolva néztek körbe, de mentek kerestek egy szobát, és halottam, hogy mindnyájan fürödnek. Egy rettentő nagy gardrób volt a ház egyik végében, minden méretű ruhákból pár fajta. Mindenkinek kerestem, és beraktam a szobájukba, majd leültem a nappaliba. Gondoltam még beszélgethettünk. Míg vártam rájuk gondolkoztam. Elég jól ment ez az egész, és hát három több mint semmi. Talán Jasper képességével, több sikert is elérhettem volna.
-Marie – ült le mellém Eliza. - Köszi a ruhát, meg mindent.
-Nincs mit.
-Azt hogy érteted, hogy egy évig? Utána mi lesz? – nézett rám Jerry kíváncsian.
-Az újszülöttség egy évig tart, utána, ha jó önuralmatok lesz mehetek emberek közé, és elköltözhettek innen.
-Mégis hogy, hová?
-Van egy család, ők Forksban élnek. A Cullenek, ők vegák, öt tizenéves, és két huszonéves. Emberek közé járnak, a „gyerekek” iskolába, sőt az „apa” orvos.
-Orvos? – kerekedett ki Martin szeme. – Hiszen a vér…
-Több évszázados önuralom, ők meg tudják csinálni, akkor ti miért ne tudnátok?
-Többen fogunk itt élni? Mert azt mondtad mi vagyunk ez első csoport.
-Igen, ugyanezt csinálom, mint nálatok.
*Két héttel később*
Már a mi „családunk” hét főből áll. Eliza, Jerry, Martin, ők már nagyon ügyesek, már bírják emberi vér nélkül, persze voltak gondok, de csillapodtak. Már nagyából megszokták, hogy mi a szitu, és nagyon jól összebarátkoztunk. Vanessza és Evelin, őket nyolc napja hoztam. Ők rettentő jól kijöttek az első csoport tagjaival – Vanessza összejött Jerryvel, Evelin pedig nagyon közel került Elizához- és ez úgy látom sokat segít nekik. És tegnap hoztam Esztert és Kevint. Az ő vezetőjük, volt a legdurvább, ez meglátszik rajtuk. Ők ikertestvérek, mindössze tizenhat évesek.
Rájöttem, hogy nekem ez egyedül sok, igaz, hogy Dávid is itt van és besegít, de három hét alatt heten vannak, rettentő sok. És gyarapszik.
De senkiben nem bízom meg, emberi véren élő társaimhoz nem pakolhatom be őket, és nem is hívhatok olyan segítséget, de akkor mit csináljak?
Volturitól teljesen elszakadtam, minden időmet lekötik az újszülöttek. A korábbiak segítenek , de ők is újszülöttek még javában. Mindenkivel elmegyek vadászni – és Dávid a háznál marad-, mindenkit megtanítok harcolni, alap szinten.
Hét vámpír közül, négyüknek van képessége. Vanessza tudja mozgatni a tárgyakat, Jerry gyógyít. Valamint az ikerpár, Eszter eltudja tüntetni a nyomokat, Kevin pedig könnyen megtalálja - vagyis ellentétes a képességük-. Persze a képességüket is tovább kell fejleszteni, ebben Martin és Eliza segít nekik. És én is begyűjtöttem.
-Mindenki a nappaliba.
-Marie – öleltek meg sorba-. Megjöttél?
-Igen, itt vannak a cuccok, amit kértetek - nyújtottam át a zacskókat.
-Kupaktanács? – mosolygott rám Martin.
-Valami olyasmi.
-Hallgatunk.
-Gyorsan gyűlik a csapat, de kettőnknek, Dáviddal, ez sok. Meg jobban szeretnélek titeket fejleszteni, és segíteni – vágtam bele rögtön a közepébe-.
-És akkor? Többe vámpírt nem mentesz meg? – kérdezte gúnyosan Kevin.
-Kevin – szólt rá Eszter.
-Nem, dehogy – mosolyogtam.
-Kéne még egy vega vámpír, aki ért az újszülöttekhez – állapította meg Dávid.
-Igen – bólogattam.
-Bel..azaz Marie te ismersz egyet – jegyezte meg Dávid, nehezen szokta meg, hogy Marie nevet használom. – Vega, ért az újszülöttekhez, azaz Jaspe Hale.
Lefagytam, igaza volt, de egy CULLEN.
-Igaz.. – én is gondoltam Jasper képességére, de hogy ide hívjam.
-Írj neki egy levelet – motyogta Eliza, vele nagyon összebarátkoztam, legjobb barátnők lettünk, vagy valami ilyesmi. Ő tudta a titkomat.
-Oké, akkor mindenki mehet a dolgára – mosolyogtam. Mindenki felvonult a szobájába, én is felmentem. Halottam, hogy Dávid a srácokkal viccelődik a folyosón, Vanessza és Jerry gitároznak és énekelnek. Eliza, Eszter, Evelin pedig a nappaliban beszélgetnek, sőt nevetnek valamin. Mindenki boldog volt. Kevint kivéve, ő a szobájában feküdt és a plafont bámulta.
Leültem az asztalomhoz, elővettem egy papírt és írni kezdtem. Tíz papír a kukában landolt, nem tudtam mit kéne írom, majd hosszú percek után megszületett.

Kedves Jasper.
Szeretnénk a segítséged kérni, fontos lenne számunkra a képességed, és a tudásod. Volterában új dolgok készülődnek, és nagyon fontos lenne, ha a tapasztalataid a segítségünkre válhatna. Három nap múlva indulj el Olaszországba a reptéren várlak. Nem kötelező jönnöd, nem lesz senkinek sem baja, de kérlek…
Alice.
Ne féltsd nem lesz baja, és haza fog menni. Telefonon beszélhettek bármikor.
Üdv. I. M. S. V.

Írtam egy titokzatos levelet, megírtam a borítékot, és beszaladtam Volterába, fel is adtam.
Mikor hazaértem, a többiek bevonultak a szobájukba, Vanessza és Eszter kivételével, ők egy pokrócon feküdtek és kémlelték az eget.
Köszöntem nekik, majd felrohantam a szobámba, és kiültem az ablakpárkányra. Telihold volt, éreztem, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem,- viszont messze van tőlem,- ő is a holdat nézi és rám gondol.
Elgondolkodtam Dávid szavain, amiket a lányokról mesélt. Boldogok. Renesmee bevésődött. Forksban élnek, suliba járnak, Victóriával, sőt még Cullen család is ott van. Nem lehet piskóta dolog, bárcsak ott lehetnék, bárcsak megölelhetném őket, bárcsak láthatnám őket.
-Miért nem mész el hozzájuk? – halottam meg Dávid hangját a hátam mögül. – Fog a cuccod és menny.
-De nem hagyhatlak itt velük, és ha új csapat jön? Dávid, te is tudod, itt kell lennem.
-Bella, nem is akarsz menni. Miért?
-Én akarok.
-Ha akarnál, már találtál volna rá módot. Miért nem akarsz?

Ébredés -Tizenhatodik fejezet

Sziasztok!:)

Nem mondhatjátok, hogy nem vagyok kedves, 15 komi után van friss. Extra hosszú friss, 7 oldal. Még ilyet sem műveltem.:D
Van pár közlendőm/ kérésem:
1.Aki ír komit, ír mail címet, kap előzetest.:)
2.Nincs komihatár, - az előzővel szeretném a komik számát emelni-.
3.Friss időpontját előre nem mondok, nem biztos, hogy mostanában tudom kivitelezni.
4.A "főblogomon", - ami igazán nem is az, inkább rólam dolgok, ajánlók és persze a fejezetekről is szó lesz..- Szóval szeretném, ha rendszeres olvasók lennétek ott is:), és akkor közelebb kerülnénk egymáshoz:D Talán, egy picit.:D
5. Rengeteg új történetötletem van, de egynek sem álltam neki, az a kérdésem belevágjak-e újba, vagy ezeket hozzam sűrűben - nem csak a ti szavatok dönt:D-.
6. Ennyi, és nagyából meggyógyultam, akit érdekel:D
Imádlak titeket. Sipirc olvasni, komizni:D puszi: đóri

Nehéz lehet

Liz szemszöge
Még volt húsz percünk az indulásig, addig becsomagoltam az ajándékokat. Öt perc múlva jött Embry.
-Szia – nyitottam mosolyogva ajtót.
-Szia. Köszönöm – ölelt meg és megpörgetett meg a levegőben.
-Mit is? – néztem rá mosolyogva.
-Hogy bulit rendezel, Neki és megvetted az ajándékokat – mosolygott, és a hála is ki olvasható volt barna szemeiből.
-Ez csak természetes – motyogtam. Miközben Nessi szalad hozzánk, és megölelte Embryt.
-Nagyon tetszik az ajándék, szuperül választottál – mosolygott, de nem is látta. Gondolkodtam magamba.
-Megmutattam neki – kacsintott Nessi.
-Oké. Van közös képetek? – néztem rá mosolyogva.
-Nincs – húzta el a száját.
-Semmi gond. Kitaláltam mi legyen. Nessi fényképezd le – Embry kérdőn nézett rám, válaszul csak vigyorogtam.
-Mosoly! – állt be elé Nessi - Nem inkább állj így, és most mosolyt – állította be nővérem. Imádott fényképeket csinálni, és rettentő ügyes volt.
-De ugye nem én leszek az egyik tortán, egyedül? – nézett ránk ijedten, de a vigyor nem hervadt le az arcáról.
-Nem, összevágunk titeket. Photoshop csodákra képes – kuncogott Nessi.
Nessi leült a laptopja elé, és elkezdte szerkeszteni a képet, és csodás lett. Majd keresett egy olyat, amin mindenki rajta van – vagyis a legjobb barátok -. Majd odaadtam neki a cetlit, amin az e-mail cím volt, ahová kellett küldeni.
-Kész! – ugrott fel, mintha valami verseny lett volna.
-Atyám csajszik, nagyon jók vagytok – ölelt át minket szorosan, és közben kacagott.
-Köszönjük – pukedlizett Nessi. - És amúgy tisztában vagyunk vele – kuncogott.
-De persze nem baj, ha emlékeztetsz minket – mosolyogtam Emre.
-Oké, nem kéne suliba mennetek? – vigyorgott. Csak hagyjuk már abba a magunk fényezését. Odakaptam a fejem és hétóra ötvennyolc.
-Basszus – Nessi már szaladt fel a táskánkért, én meg cipőt vettem elő és a kocsi kulcsot a kezembe vettem.
-Köszi a képet Embry – nyomtunk egy cuppantóst az arcára és kinyomtuk az ajtón, gyors bezártam az ajtót és ugrottunk is a kocsiba, egy percünk volt beérni. Nessi beült a vezető ülésbe és rálépett a gázra – Embry csak kacagott az erdő szélén állva, intet egyet, majd eltűnt-.
Nessi le nem vette a lábát a gázról, az iskolaparkolóba 240km/h vágódott be, majd leparkolt Edward Volvoja mellé, és már szaladtunk is. Beléptünk az ajtón és pont akkor harsant fel a csengő.
-Atyám, egy perc alatt beértünk? - kacagtam, miközben gyorsan leültünk a helyünkre.
-Hát, én vezettem – kuncogott.
-Hol voltatok? – kérdezte Emma és Lora.
-Jacob nálunk aludt – suttogtam, teli vigyorral a képemen.
-Hát akkor be sem jöttem volna – kuncogott, Emma. Főleg, ha tudnád, hogy Embry is volt nálunk.
-Jó reggelt – szólt bele az igazgatónő a suli rádióba. – Kedves diákok. Ma és holnap összevont óráitok lesznek, mivel nyolc tanár ételmérgezést kapott és nem lesznek az iskolában.
Az osztályban mindenki elkezdett mosolyogni, éljenezni.
Az igazgatónő felsorolta melyik osztály melyik teremben lesz.
-Mi a sportteremben leszünk! – állt fel vigyorogva Nessi.
-Tesi – ujjongtak a fiúk.
Mindenki elkezdett özönleni tesire.
-Oké skacok – szólt a fizikatanár, mivel ő volt bent tesi órán. – Szabad foglalkozás, akár ki is lehet menni, aránylag jó idő van.
Ahogy körbenéztem, rengeteg ismerős arc volt a tömegben, mindenki beszélgetett, hogy most mit csináljanak. Emmett épp Edward idegeit húzta valamivel, nem akartam kihallgatni őket, de az arcukról is le lehetett olvasni mindent.
-Mi kimegyünk focizni – szóltak oda nekünk a fiúk.
-Én is megyek – szólt utánuk Lora. Igen, ő ez egyik lány, aki ha fociról van szó, beindul.
-Mennyünk ki, valamelyik padra leülni – javasolta Emma.
-Oké – mosolyogtam.
Kimentünk és leültünk, aránylag közel a többiekhez.
-Nem hiszem el Lora! Ez nem ér – hisztizett Mark, mint egy nyolc éves kislány.
-Miért egy lány nem focizhat jól? Vagy mondjam azt, te vagy a béna!? – kacagtak.
-Valami olyan fura – mondta Emma, miközben a fa asztal repedéseit vizsgálta. – Tegnap voltam Embrynél, és mintha titkolna valamit.
-Ezt honnan veszed? – néztem rá. Mit mondjak mit titkol?
-Egyszerűen érzem – mosolygott.
-És a titkok, csak rosszak lehetnek? – vigyorgott Nessi.
-Nem.
-Én úgy tudom, hogy a mi Emmánk szereti a titkokat – suttogta Nessi, mint valami horror filmben.
-Igen – mondta zavartan. – Ti is benne vagytok? – vizsgált minket.
-Miben? – kérdeztem vissza.
-Dehogy. Biztos valami szerelmes dolog – suttogta a nővérem és majdnem én is bevettem.
-Lehet – mosolygott Em.
-Mi ez a nagy susmus? – lépett közelebb Mark, mosolyogva.
-Arra gondoltunk, most megalázunk titeket – mosolyogtam rá.
-Úgy sincs kint más, nem fogtok annyira beégni – tette hozzá Nessi. Mire jó egy ikertestvér, hogy befejezze a félbehagyott mondatainkat. Mosolyogtam magamban, miközben nővéremet néztem.
-Ti többen vagytok – tette hozzá Tony.
-Majd én beszállok – kocogott oda Emmett.
-Emmett?! – kuncogtunk.
-Benne vagyunk – mosolyogtunk a lányokkal. Hiszen tudtuk, hogy nagyon jók vagyunk.
-Én leszek a kapus – szólt Emma.
-Mi gyerünk skacok – vigyorgott Emmett és Mark, és összepacsiztak.
Majd elkezdtük, Lora támadott, Nessi védett én meg, mikor mit. Először mi rúgtunk egy gólt, majd ők, majd mi, aztán ismét ők. Fej-fej mellett haladtunk. Majd berúgtunk mi plusz hármat, egymás után, úgy hogy mi nyertünk.
-Ti tudtok focizni – nézett ránk meglepve Emmett.
-Igen ám. Jobb, ha nem kezdetek ki velünk – kuncogott Lora.
-Szép volt csajszik – jött oda Alice. – Én megmondtam – mosolygott Emmettre.
-Igen, mint mindig, mindent – gúnyolódott, persze vigyorogva a nagy mackó.
- Mi megyünk, sziasztok – intettem nekik és bementünk a következő óránkra, ahová tanár elfelejtett bejönni, de hát ez csak jó dolog volt.
Már előre tudtuk, hogy az utolsó két óránkról haza is engednek minket. Mikor hazafelé indultunk, egy régi, de gyönyörű motor fékezett le a parkolóban, Jacobbal a hátán.
-Ugye nem baj? – nézett rám Nessi.
-Dehogy, majd estefelé megyek én is – nyomtam egy puszit az arcára, és intettem Jakenek, aki csak vigyorgott, és rám kacsintott.
Mindenki őket bámulta, úgy láttam nem nagyon zavarja őket. Inkább büszkék magukra, hogy ilyen párjuk van. Én csak megcsóváltam a fejem, és megindultam a kocsim felé. Majd egy beszélgetésre lettem figyelmes.
-Jacob Black leszármazottja? Pont egy kutya? Alice tudod, milyen veszélyesek! – suttogott ideges Edward.
-De bevésődött – mosolygott békítőleg Alice.
-MI?? – sipított fel Edward.
-Tudod, szerelmesek – suttogta Emmett komolyan.
-Tudom, mi a bevésődés!
-Edward egy csöppnyivel sem veszélyesebbek a vámpíroknál, amúgy meg nem is ismered őket – fordultam feléjük.
-Te anyád is vámpír – suttogta Rose.
-Az – mosolyogtam – de Ő a legjobb, majd meglátjátok. Egyszer – vigyorogtam.
-Én sajnálom, csak féltem – suttogta Edward, miközben a cipőjét vizsgálta.
-Bööö, nem kell minket félteni – félteni szót magasabban ejtettem ki.
-Ti sebezhetők vagytok… - nézett fel rám.
-Igaz. De tudod, hogy ismertük meg a farkasokat? – néztem rá mosolyogva, miközben az autómnak dőltem.
-Nem – nézett a fel.
-Épp hét, ismétlem hét újszülöttel találkoztunk az erdőben – kacsintottam Rosera.
-És még éltek? – nézett rám gúnyosan Rose, mire Emmett megajándékozta, azzal a bizonyos fog be, nézéssel.
-Négyet ketten nyírtunk ki, és csak a végén értek oda Jacobék – mosolyogtam. Jasper csodálkozva végigmért.
-Na, de sietnem kell. Még patyt rendezek – kuncogva, beugrottam a kocsiba. - Sziasztok – tolattam ki, majd ráléptem a gázra, és már 220km/h száguldoztam a parkoló végén. Hamar gyorsul a kicsikém, mosolyogva, magabiztosan tartottam haza felé, miközben éreztem, hogy mindenki a száguldozó kocsimat figyeli.
Miután hazamentem, bekaptam egy csokit és álltam a pakolásnak. Beraktam az egyik kedvenc albumom és feltekertem a hangerőt. Kanapékat, gyorsan felvittem az emeletre, a tévét pedig az egyik lenti vendégszobába. Húztam új ágyneműket, mivel gondolom páran itt alusznak, kitakarítottam a négy fürdőt, felporszívóztam a nappaliba, megpucultam az ablakokat.
Persze mindet vámpír gyorsasággal. Egyszer csak csörgött a mobilom, Nessi.
-Mond – nevettem bele a telefonba.
-Öhm, Jakenél aludhatok? – kérdezte.
-Persze, miért ne? De komoly engedélyt kértél? – kuncogtam.
-Asszem… - halottam, hogy mosolyog.
-Azért jól esett, gondolom vigyek ruhát, meg ilyenek…
-Köszi. Szeretlek… - mondta Nessi.
-De azért engem is? – halottam Jake hangját.
-Téged is.
-És én is, de vigyázz a nővéremre, mert kinyírlak – kacagtam bele a telefonba.
-Jó, vigyázok – halottam, hogy vigyorog.
-Na jó, leraklak titeket..- mosolyogtam, miközben pucultam az ablakot.
-Az alsó polcra, letesz minket – kuncogott Jake.
-Sziasztok, puszi –majd kinyomtam. Bolondok, mosolyogtam.
Két perc múlva végeztem is, gyorsan beraktam az italokat a hűtőbe, és a garázsba az üdítőket, mivel a hűtőbe már nem fért.
Majd összekaptam a ruhákat a nővéremnek, fehérnemű, fogkefe. Mi kellhet még? Más nem, gondolom. Betettem egy táskába.
Bevágódtam a kocsiba és indultam. Tíz perc múlva már le is értem.
Emilyékhez mentem, gondoltam a többiek is ott lesznek.
-Hali – léptem be, de senki sem volt ott. Bementem a konyhába és Emily ott mosogatott és nagyon levertnek tűnt, az amúgy mindig mosolygós lány. És észre sem vette, hogy itt vagyok.
-Emily?!
-Áhh. Szia – törölte le a szemét.
-Fiúk? – mosolyogtam rá, miközben az arcát vizsgáltam.
-Sam a fiúkkal van valahol, lehet járőröznek – jobban örültem, hogy nincsenek itthon, legalább, így beszélhetek vele.
-Mi a baj? – fogtam meg kezét, és a székhez húztam.
-Semmi – mosolygott, vagyis próbált.
-Nem most jöttem le a falvédőről – mosolyogtam rá bátorítóan.
-Csak, apróság, nem fontos – állt fel, de én visszahúztam.
-Emily! Mond! – emeltem meg a hangom.
-Öhm, hát nem tudok teherbe esni, már egy éve próbálkozunk.
-De még olyan fiatal vagy… - mosolyogtam rá.
-Húszonkét éves.
-MI? Én azt hittem, tizennyolc –lepődtem meg.
-Nem –mosolygott.
-De akkor sem kell ezen izgulni, ha görcsösen akarod, akkor lehet azért nem sikerül. Még ha két, vagy három év múlva esel teherbe akkor sem lesz késő.
-Tudom – ölelt meg.
-Nyugi, lesz kis Seth.. – dörzsölgettem a hátát. – Nem is egy!
-Remélem.
-Emily! - szólt az egyik srác, akinek a hangját nem is mertem fel.
-Ő, Jared lesz – letörölte az arcát én addig üdvözöltem Jaredet.
-Hali – mosolyogtam - Elizabeth Swan –nyújtottam neki kezet – szólíts csak Liznek. Mosolyogtam, annyira elbűvölt a szeme. Izmos volt, de nem annyira, mint Jakek, ő csak egy indián srác volt.
-Szia – nézett rajtam végig. – Jared – mosolygott rám, tetszett a srác.
-Mit szeretnél – jött ki mosolyogva Emily.
-Öhm, nem is tudom – mosolygott.
-Fiúk? – nézett Emre.
-Nem tudom – mosolygott – de szerintem egy óra múlva itt lesznek.
-Oké, akkor… megyek is. Sziasztok – mosolygott rám.
-Tetszik??!! – kérdezte mosolyogva barátnőm, miközben nekem dobta a konyharuhát.
-Igen, valahogy megfogott – mosolyogtam, de le akartam zárni a témát. - Holnap jössz, ugye?
-Persze. Hányre mennyünk?
-Öhm, ötre. Hatra hozom át Emmát – mosolyogtam.
- Megkajáltassam a fiúkat előtte? – mosolygott.
-Aham –kuncogtam . - Bármilyen hús jó nekik,csak sok legyen? – néztem rá.
-Valahogy úgy. Bármit megesznek. Hallom Nessi Jakenél alszik… - mosolygott.
-Igen. Mi lesz ebből, éjszaka Jaket találom a nővérem ágyában, ma meg ő itt. Kicsit kezdem elveszteni a lányt, de boldog.
-Nehéz lehet… - nézett rám megértően, és megölelt.
-Kicsit, de megértem, és a szerelem, az jó dolog. Gondolom – suttogtam elrévedve.
-Te még nem voltál szerelmes? – nézett rám, meglepetten.
-Nem.
-50 év alatt?
-Kerültük az embereket, hiszen mi örökké élünk, ha bele szeretünk egy emberbe, akkor is mindegy. Nekünk vagy vámpír, vagy alakváltó kell – kuncogtam.
-Jared is az lesz – kacsintott rám.
-Jó van, nem azt mondom, hogy bevésődtem, egyszerűen jól néz ki és tetszik – pirultam el.
-Elpirultál, elpirultál… - kacagott.
-Emily! Ne nevess ki –kacagtam.
Majd az órára néztem, ami hatot mutatott.
-Bocsi nekem sietnem kell. Megyek, még be kell dobnom Nessi cuccát Jakehez.
Nyomtam egy puszit az arcára és szaladtam ki, kicsipogtattam a kocsit, majd szaladtam vissza.
-Hol laknak? –kacagtam.
-Egyenesen, majd az erdő szélén, vörös ház, mellette van egy összeeszkábált garázs.
-Oké, jó éjt. Azért próbálkozzatok –kacsintottam rá. – Holnap ráncigáld el a fiúkat, és kérlek öltöztesd kicsit fel őket – kuncogtam. Majd szaladtam ismét a kocsimhoz és bevágódtam a kocsiba. Gázra léptem, és már ott is voltam. Vörös ház, előtte Jake motorja. Ez lesz az.
Remélem tetszett:)

Ébredés - Tizenötödik fejezet

Party szerviz

Liz szemszöge
-Victoria. Mi a helyzet? – mosolyogtam rá, miközben kapkodtam a levegőt.
-Semmi különös – mosolygott. – örülök Nessinek, de féltem hiszen a szerelem egy sötét verem – révedt el a tekintete, és mintha egy kicsit elszomorodott volna.
-Nem gondolod, hogy nappal kellett volna jönnünk? – kérdeztem, figyelem elterelés képpen.
-Lehet, de így izgalmasabb – néha úgy érzem Vicnek hiányzik egy kereke. Mosolyogtam magamban.
Majd megláttam az egyik farkast, Seth volt az. Méretéről megismertem.
-Seth, Ő itt Victoria – mutattam az említettre.
-Szóval én is vega vagyok, tudom, régen nem voltam az és ti is üldöztetek, de már nem kell. A határt nem fogom átlépni, de a lányoknál fogok lakni. Oké? – magyarázta el Vic összefoglalva. Üldözték? Akkor Victoria is tudott a farkasokról, csak mi nem. Ez szuper.
Seth pedig bólintott.
-Járőrözöl? – kérdeztem. Mire megint csak bólintott.
-Akkor nem is zavarunk – mondtam és haza indultunk.
-Én elmegyek vadászni – állt meg a ház előtt.
-Oké. Szia.
Már jött fel a nap, ébredezett a természet és az erdőnek nagyon jó illata volt, bár kirázott a hideg, fáztam. Gyorsan bementem a házba, öt óra, még két órám van Nessi keltéséig. Fél óra alatt kivasaltam a ruhákat, majd letusoltam, hajat mostam és felvettem a mai szerelésem a suliba.



Egyszerű farmer, szürkés-feketés póló és egy Nike pulcsi, az egyik kedvencem.
Hajamat gyorsan megszárítottam és szaladtam le a lépcsőn. Van egy órám megrendelni vagy megnézni a dolgokat Emma szülinapjára. Először összeírtam, kiket hívok meg. Emma, Lora, Tony, Mark, Erik, Embry, Jacob, Sam, Seth, Emily. Ők biztosan, meg lehet Tony hozza a kiszemeltjét. Kiket hívjak még? Bár már ez is tizenkettő és a farkaskáink annyit esznek mint öt normális ember, szóval kell kaja bőven. Következő, milyen torta legyen? Egy képesre gondoltam, amin Embryvel vannak, de készült róluk egyáltalán kép? Meg kell majd kérdeznem Embryit. Ha a fotelokat, az asztal és a szekrényt kivisszük a nappaliból, ott elférnénk. Zöld, sárga dekorációra gondoltam… Lufik, pár csokor virág, és az ablakokra valami dekoráció. Nem akarom eltúlozni, Emma egyszerű dolgokat szereti. Szóval ma szerda van, ma elkellene mennem, megvenni a dolgokat, de Alicenek megígértem, hogy átmegyek. Két órára átmegyek hozzájuk, még akkor is be tudok vásárolni a plázában, mivel nyolcig biztos nyitva van.
Mire ezeket kigondoltam már hatötven volt, gyorsan sütöttem pár pirítós és csináltam kakaót. Mikor beraktam a tejet a mikroba, Nessi már jött lefelé álmos fejjel, de már fel volt öltözve.
-Jó reggelt – mosolygott.
-Szia, már fel is öltöztél? – néztem rá mosolyogva.
-Igen, te pedig már csinálták reggelit?
-Igen, gyere egyél. Volt itt Alice éjszaka, kibékültünk. Asszem…
-Tudja? – kérdezte két harapás között.
-Igen. Megígértem, hogy ma átmegyünk.
-De én Jacobhoz akarok menni – motyogta.
-Két órát kibírsz, én is csak addig maradok, megyek vásárolni. Emmának pénteken lesz a szülinapja, csináljunk neki egy bulit.
-Én el felejtettem, te mindenkire gondolsz. Büszke vagyok rád – bökött oldalba.
-Csak az a kérdés mit vegyünk neki, mi legyen az ajándék. – néztem rá. – Valami ötlet?
-Valami ékszer?
-Megkérdem majd Embryt, de mikor kérdezzem meg? Annyi dolgom van…
-Majd én beszélek vele. Szerintem azt se tudja, hogy Emmának most lesz a szülinapja.
-Egy hete vannak együtt. Ti meg két napja – böktem oldalba. - Te tudod mikor van a szülinapja?
-Öhm, nem – kacagott.
-Látod – most én böktem oldalba.
-Képzeld tegnap meg volt az első csók.
-Azt hittem már tegnap előtt- kacagtam. – Mesélj el minden részletet. Milyen volt, hogy, mikor?
-Isteni volt, az ajkai az ajkamon. Csak egy hosszú puszi volt, vagy nem tudom. Percekig ízlelgettük egymás ajkát. Szóval beszélgettünk, kint a parton, épp egy farönkön ültünk és beszéltem valamiről, és egyszer csak megálltunk mindketten és egymás ajkával szemeztünk, majd közelebb hajolt és az ölébe húzott, majd lágyan megcsókolt. Liz annyira szeretem, az életemnél is jobban – számolt be Nessi, és úgy mosolygott én meg lefagyva álltam.
-Ez..ez annyira fantasztikus – elkezdtem könnyezni. – Annyira örülök, hogy megtaláltad életed szerelmét, milyen jó, hogy megtámadtak minket azok az újszülöttek.
-Én sajnálom, ha elhanyagollak, de nélküle olyan, mint egy részem hiányozna. Olyan, hogy ha te nem vagy velem, de Ő igen akkor egész vagyok, de amikor Ő nincs velem te meg itt vagy akkor, kis hiányérzet van bennem, de nem nagy, de mikor pár percre egyedül vagyok, nagyon hiányzik.
Én erre csak szorosan megöleltem.
- Ideje fogat mosni, bepakolni és indulás – töröltem meg a szemem.
-Oké – gyorsan elmosogattam, és szaladtam fel fogat mosni, gyorsan átfésültem a hajam, megmostam az arcom és feltettem egy lehelet sminket és már indultam is le. Menet közben gyorsan bepakoltam és már lent húztam a cipőm mikor Nessi leért és mosolygott.
Kocsiban halkan ment a rádió, közben pedig beszélgettünk.
-Kik jönnek?
-Hát Emma, Lora, Tony, Mark, Erik, Embry, Sam, Seth, Tony lehetséges barátnője, ja és Jacob –hagytam utoljára Jaket. Direkt.
-De jó lesz, már várom. Milyen indokkal hívjuk el?
-Mondjuk egy filmnézés. Még beszélnem kell a szüleivel is.
-Party szerviz! – kacagott. Már a parkolóban, ahol már nyüzsgöttek az emberek, mindenki a megszokott álmos fejjel.
-Party?! – szaladt oda hozzánk Alice. – Jó láttam ám, délután elmehetek veled vásárolni? – nézett rám, bociszemekkel. – Már sok bulit csináltam.
-Persze, hogy jöhetsz – mosolyogtam rá.
-Jupiii!! – a többiek csak a kocsi mellől bámultak minket. Jasper komolyan, de mégis mosolyogva, Emmett vigyorogva, Rose gyűlölettel, Edwar pedig mosolygott. Rosera még jobban rámosolyogtam, majd intettem neki.
-Mi megyünk – mosolyogtam Alicere. – Majd törin találkozunk.
-Oké – mi pedig már elindultunk a terem felé.
Még Emma nem volt bent a teremben, a többiek pedig már igen. Gyorsan elmondtam nekik a tervem, mindegyiküknek tetszett és Lora szerint ezüst nyakláncot vegyünk a szülinaposnak. Ő is szívesen eljönne délután vásárolni. Pont befutott Emma.
-Mi ez a nagy diskurálás? – nézett ránk kíváncsian.
-Épp azt kérdeztem a többiektől, hogy pénteken át e jöttök egy filmnézésre, és persze nálunk is aludhatnátok – mosolyogtam.
-Mindenki benne van – vette át a szót Lora. – Te?
-Persze.
-Szupcsii – kacagott fel Nessi. Majd bejött a tanár és elkezdte az unalmas matekórát, mindig is utáltam a matekot. Persze tudtam ezt is, de untam valahogy, minden tanár ugyanúgy tanítja. Míg az irodalmat, történelmet mindig máshogy, szóval az érdekesebb. Nessi két perc múlva elkezdett rajzolgatni, szóval nagyon őt sem érdekelhette. Az osztály fele beszélgetett, zenét hallgatott, kötelezőt olvasott, de még olyan is volt, aki keresztrejtvényt fejtett. A diákok, mindig ugyan olyanok, semmit sem változnak csak egyre több dologgal tudjál magukat elfoglalni. A többi órám is unalmasan telt, bár elég jól éreztem magam.
Majd siettünk a menza felé, már a fiúk nagyon éhesek voltak. Miután mindenki elvette a mai menza menüjét, leültünk az asztalunkhoz.
Mikor kifelé vittük a tálcánk Rose direkt belém jött, hihetetlen mennyire utál, de tudtam mivel idegesítem a legjobban, ha én csak mosolygok rajta. Emmett hüledezve bámulta szerelmét, és kíváncsian figyelt engem, hogy felpofozom-e a gyönyörűséges Roset.
-Bocsi, nem vettelek észre – motyogtam, mosolyogva.
Erre Ő csak morgott valamit az orra alatt.
Még két óránk volt, ami gyorsan elröppent és már mentünk is a parkolóba, és indultunk Edward Volvoja után a Cullen házhoz.
-Sziasztok – ölelt meg minket az ajtóban Esme.
-Szia. Hogy vagytok? – kérdezte mosolyogva Nessi, ma nagyon jó kedvünkben voltunk.
-Köszönjük jól – majd beinvitált minket Esme a nappaliba, mi pedig leültünk, mindenki követte a példánkat, kivéve Rose, aki felment az emeleten.
Persze rögtön anyu iránt érdeklődtek, mi meg elmeséltünk mindent. Az utcalány résznél Edward a fejét fogta, Esme pedig könnyek nélkül zokogott. És Rose pedig a lépcső tetején görnyedt össze, hallgatózott, azt hitte nem vesszük észre, de igen… Majd elmeséltük Victoriát, amin mindenki meglepődött, majd, hogy anyu volturie lett, ezzel befejeztük a mesét.
Majd még rólunk is kérdeztek, mi meg késségesen elmeséltünk mindent.
Nessi közben felhívta Jacobot, hogy csak később megy.
-Csak nem a barátod? – kérdezte mosolyogva Esme.
-De, csak szóltam neki, hogy később megyek.
Olyan volt a helyzet mintha Esme a nagymamánk, Alice a nagynénénk, Emmett és Jasper pedig a nagybácsikánk lennének. Edward pedig, őt nem tudom besorolni. Ő kissé sokkos állapotban volt végig. Egyszer csak Carlisle és Victori jelent meg.
-Sziasztok. Egyszerre végeztünk Victoriával – mosolygott.
-Hol? – kérdezte Emmett mosolyogva.
-A kórházban. Tudjátok Ő pszihológus.
-Ez csodás – mosolygott Esme. Majd még körülbelül húsz percet beszélgettünk, aztán indultunk is.
-Sajnálom, de mi megyünk is –álltam fel. – Egyik barátnőmnek rendezek bulit a hétvégén és még semmit sem vettünk meg.
-Én meg megyek Jakehez – mosolygott Nessi.
-Én is megyek Lizzel vásárolni – ugrándozott Alice.
-Sziasztok.
Gyorsan elmentünk Loráért és már mentünk is seattlei plázába. Majd a sétáló utcán bementünk pár dekorboltba, három óra alatt összeszedtük a dekorációt, és megrendeltem két tortát, mindkettő képes lesz, a képeket majd éjszaka, vagy holnap reggel küldöm el nekik e-mailban, de tökéletes nyakláncot sehol sem találtunk. Bementünk az utolsó ékszerboltba és ott megleltük az igazit. Egyszerű volt, mégis gyönyörű, és strapabíró, szóval minden nap hordhatja. Vettünk hozzá fülbevalót is, és egy medált, amin egy farkas volt. Lora nem értette, miért akarom annyira a farkasos medált, de végül meggyőztem.
Hazafelé Alice vezetett, én pedig felhívtam Emma anyukáját, hogy elkérjük péntekre, szombatra a lányát. Nagyon örült, hogy ilyen barátai vannak a lányának.
Kiraktuk Lorát, majd Alicet és mentem haza, halál fáradtan. Mikor hazaérem kicsit meglepődtem, mivel két szívdobogást halottam, pedig már fél tizenegy. Nessi szobájából jött a két szívdobogás és a szuszogás. Óvatosan benyitottam, Jacob és Nessi aludtak összebújva, de volt rajtuk ruha. Szerencse. Mosolyogtam magamba, majd halkan becsuktam az ajtót. Letusoltam, ettem egy kis kekszet majd lefeküdtem aludni, két perc múlva már aludtam is.
Reggel gyorsan kiugrottam az ágyból, mert először azt hittem elaludtam, de nem. Szerencsére.
Lementem és kitaláltam palacsintát sütök, míg egy kicsit állni hagytam a tésztát, gyorsan letusoltam és kerestem egy ruhát és bekopogtam Nessi szobájába, gondoltam felébresztem őket, de Jacob már fent volt és mosolyogva intett, hogy majd ő felkelti, én csak kuncogtam, ezek a szerelmesek.





Már majdnem kisütöttem az összeset, mikor lejöttek.
-Jó reggelt –tettem eléjük a palacsintákat.
-Neked is – ásított Jacob.
-Mikor értél haza? –kérdezte Nessi.
-Fél tizenegykor. Olyan édesen aludtatok – mosolyogtam rájuk. Nessi kicsit elpirult Jacob pedig csak mosolygott.
-Szóval Jake, mond meg a fiúknak és Emilynek, hogy pénteken várjuk őket, és megvettem az ajándékot – felszaladtam vámpír sebességgel a szobámba a dobozért, amiben a nyaklánc volt és a medál.
-Farkas? – kérdezte mosolyogva Nessi.
-Uhum, gondoltam rátok - boxoltam Jacob vállába.
-Szerintem nagyon jó – nézegette Nessi. – Jól kitaláltad.
-Szegény Lora nem értette, miért akarom annyira a farkast – kuncogtam. – Kicsit lehet hülyének nézett.
-Én felmegyek tusolni – állt fel Nessi. – Várj meg – nyomott egy puszit Jake homlokára.
-Nagyon örülök nektek – mosolyogtam Jakere.
-Uh, még én – mosolygott.
-Vannak testvéreid? – kérdeztem, kíváncsi voltam.
-Igen, egy húgom és egy öcsém.
-Hány évesek?
-Lux tizenhat, Jonathan pedig három.
-Elég sok a kor külömbség… - motyogtam.
-Igen.
-Itt is vagyok – jött le Nessi.
-Szia - intett az ajtóból Jake.
-Szia – köszöntem én is.
-A húgod nagyon kedves – hallottam Jake hangját én pedig mosolyogva, mosogattam tovább.
-Úgy örülök, hogy kijöttök egymással.
-Én megyek, mielőtt anyum hiányol.
-Oké – majd halottam, ahogy gyorsul Nessi szívverőse. Csókolóztak.
-Szia – intett Nessi utána.
-Imádom a srácot, illik hozzád – öleltem meg a nővéremet.
Nessi ruhái:





Ilyen lenne Emma nyaklánca, szív nélkül:)

És egy alkalmi fülbevaló:)
20 komit a következő frissért:)