Ébredés - Harmadik fejezet

Utalsó napok kettecskén

Liz szemszöge
El sem hiszem, hogy ilyen jó napom volt. Nagyon jól éreztem magam Nessivel, persze totál elfáradtam, de megérte.
Most csak egy forró kádra, majd a pihe puha ágyamra vágyok…
Még 20 perc, míg hazaérünk, addig nem kéne elaludnom, főleg, hogy én vezetek.
-Nessi, akkor végül is, hogy várjuk a Cullen családot? – kíváncsiskodtam, hátha van valami jó ötlete.
-Várj – majd behunyta a szemét, és a jövőre koncentrált, mivel gondolatolvasó vagyok, én is láttam, hogy mi zajlik a fejében. Kusza volt a kép, mintha valaki blokkolná, de csak részben. Körülbelül öt percig csak halvány képek váltották egymást, azok is nagyon gyorsan. Egyszer csak egy tiszta kép jelent meg, miszerint Edward és Alice futva a többiek kocsival jönnek, és itt elvágva. – Ahogy, találkoznak velünk a jövőjük eltűnik, valószínű, hogy mi blokkoljuk őket.
-Aham - motyogtam.
-De van egy olyan érzésem, hogy ez még nem sziklaszilárd… - mondta, még mindig csukott szemmel.
-Nessi, most hagyd, nagyon el fogsz fáradni, holnap reggel próbálkozol, még két napunk van. Ugye?
-Kettő biztos – gondolkozott el.
-Itthon is vagyunk – nyitottam ki neki a kocsiajtót, és megálltam előtte.
-Áhh, elbambultam… - mosolygott.
-Sipirc be a kádba, aztán az ágyba – elindult a csomagtartó felé. – Majd én felviszem, menny csak – intettem az ajtó felé.
-Köszi hugi – mosolygott rám, álmos arccal.
-Nincs mit – fél óra alatt bepakoltam a hűtőbe, és felvittem a gardróbba a cuccokat – négyszer fordultam, pedig jó erőben vagyok. Majd bementem Nessihez, aki már aludt is, nyomtam egy puszit a homlokára, mire ő.– Szeretlek Liz. –motyogta. – Én is drágám.
Lementem a konyhába egy üveg vörösborért és egy pohárér majd megengedtem a kádban a forró vizet, és beültem a kádba. Elkezdtem kortyolni a bort, közben a Cullen családon, anyun járt az eszem oda-vissza. Anyu mit tenne most? Mit tegyünk most? Mi lesz velünk? És anyuval mi van? Mit várhatunk a Cullen családtól? Észre fogják venni, hogy kinek a lányai vagyunk? És mi lesz, ha igen? Azért is „elkergetnek” vagy inkább sajnálatból, szánalomból, megbánásból befogadnak a családjukba? Nekünk melyik is lenne a jobb? Elmondhatjuk a titkunkat a Cullen családnak? Vagy mennyit mondhatunk el? Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem és egyre sem tudtam a választ. De nem veszthetünk semmit, persze a titkunkat még nem mondhatjuk el, a képességeinket semmiképp. Mondogattam magamban, pedig tudtam, hogy sokat veszthetünk. Csalódhatunk bennük.
Majd komótosan kiszálltam a kádból, megtörölköztem és felvettem a Hello Kittis pizsim, gyorsan bementem a Nessi szobájába, és bebújtam mellé.
Reggel azaz 11:27-kor Nessi még mindig mellettem szunyókált, jól kifáradhatott. Óvatosan felkeltem, letusoltam, felvettem egy kényelmes farmert, egy pamut pólót és felhúztam a mamuszom.

Majd lementem és elkezdtem pirítóst csinálni, már meg is terítettem, elővettem a vajat, mogyorókrémet – mi ezzel eszük, kicsit furi, de nagyon finom-.
Már jött is le, még pizsiben.
-Pont jókor jöttél – mosolyogtam.
-Hmm. Finom illatok. Jó reggelt szívem – puszilt meg. – Nagyon finom lett, köszi – majszolta magába a pirítóst.
-Arra gondoltam, hogy ha jönnek a Cullenek, akkor ők lefoglalnak minket, és mi lenne, ha elmennénk ma nagyapához a temetőbe, viszünk virágot, meg ilyenek.
-Igazad van, gyors felöltözök és jövök is – viharzott fel a lépcsőn, gyorsan elmosogattam, én is kaptam fel egy zoknit, egy tornacsukát meg egy pulcsit és a kocsi kulcsomat levettem a helyéről.


És már jött is le Nessim, ő is egyszerűen és kényelmesen öltözött fel.




-Tessék – dobott a kezembe egy fülbevalót. – Tedd be – mosolygott rám.
-Áhh te mindenre gondolsz – komolyan ez hihetetlen, mosolyogtam.
-Na mennyünk – karolt belém.
Odafelé gyorsan beugrottunk a virágboltba, csak egy szál fehér rózsát vettünk, kis zölddel és indultunk is tovább, a temetőbe. Közben elkezdett szemeregni az eső, húsz percig voltunk a temetőben, Charlie nagypapánál és indultunk haza.
Miután hazaértünk Nessi a jövőt fürkészte, én pedig kicsit összepakoltam, elindítottam egy mosást, meglocsoltam a virágokat. Bepakoltam a tegnap vásárolt ruhákat a gardróbunkba. Majd lementem Nessihez és figyeltem miket lát, megint sok halvány kép volt, és újra egy éles.
„ Emmett, Edward fut ki az erdőből, mackó nevet, Edward pedig, uh elég szarul fest – egy vámpírhoz képest-.
-Nem hiszem, hogy visszajöttem ide, pont Forksba –bosszankodott Edward.
-Mi a franc? – kérdi Emmett. – Edward érzed? – ekkor már az ajtó előtt álltak.
-Mit? – kérdezett vissza Edward unottan.
-Ez egy ember szaga, nagyon erős.. – szagolt bele a levegőbe Emmett”
Itt megtört a kép, Nessi pedig elájult…
-Nessi!!!! Most mit csináljak?? Istenem!! –sikítottam. – Pohár víz segíthet?- gyorsan kiszaladtam a konyhába egy pohár vízzel nyakon borítottam, erre kinyitott a szemét. –Áhhh. Tudod, hogy megijedtem. Maradj itt –gyorsan felszaladtam egy párnáért és egy takaróért. – Pihenj.
-Oké…- suttogta, de már aludt is.
Egész nap tiszta ideg voltam, ott ültem három órán keresztül mellette, majd elmentem főzni, ha felkell legyen mit ennie.
Húslevest és rántott húst csináltam – krumplit vagy rizst nem, mivel ezt úgysem szeretjük, szóval nincs is itthon-.
Gyors felmostam a konyhában és visszaültem nővérkém mellé, egy óra múlva kinyitotta a szemeit.
-Minden rendben drágám? – kérdeztem kétségbe esve.
-Uhum, csak elfáradtam – mosolygott álmos.
-Többet ilyet velem ne csinálj – böktem oldalba.
-Jó-jó – kacagott fel.
-Gyere enni, csináltam vacsit… - húztam a konyha felé.
-Hmm. Húsleves, rántott hús – gyorsan ettünk majd mentünk fel az emeletre lezuhanyoztunk, és beszélgettünk az ágyban.
-Holnap jönnek? – tördeltem a kezeim.
-Igen… - suttogta.
-Körülbelül hány órakor? – kérdeztem. Istenem ár holnap?
-Sztem olyan 1 körül – számolgatott magában.
-Oké, akkor most pihenj, holnap majd hamar kelünk, be is állítom a telóm… (telefon1) – nyúltam is érte.
-Oké. Veled minden okés? – kérdezte, miközben méregetett.
-Persze – mosolyogtam, magabiztosan.
Próbáltam erősnek mutatkozni, és segíteni neki, az aggódástól, amúgy sem volt időm izgulni, gondolkodni máson.
Bementem a szobámba és le is feküdtem, biztos voltam benne, hogy nem tudok elaludni, forgolódni fogok, de nem így lett, 2 percen belül elaludtam, majd reggel 8-kor a telefonom pittyogására ébredtem. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, letusoltam, fogat mostam, kivasaltam a hajam, és kerestem a gardróbban valami jó ki ruhát – azért, próbáltam szép lenni, ha jönnek a Cullenék – kerestem fülbevalót.





Majd gyorsan kihúztam a szemem, és mentem is Nessi szobájába.
-Nessi kelj, fél kilenc – mosolyogtam, és húztam ki a sötétítőfüggönyt a szobájában.
-Oké. Hmm, jól nézel ki – mosolygott, miközben fél szemmel végigmért.
-Köszi. Zuhanyozz le, én addig elágyazok, meg előveszem a reggelit – mosolyogtam ismét, majd bekapcsoltam a hifit, elágyaztam és mentem le elővettem a müzli és a tejet, majd elkezdtem nézegetni a gyűrűm – ami anyué volt, nekem adta a gyűrűt, Nessinek a karkötőt- amit sosem veszek le, imádom.
-Mizujs? – ölelt meg. Végigmértem ő is egyszerűen öltözött fel, de nagyon szép volt.




-Semmi kicsit elkalandoztam. Hogy vagy, sikerült ki pihenni magad?
-Jól, szerintem igen, köszi, mindent húgi. Úgy izgulok, de félek is… - suttogta.
-Én is, még körülbelül 3 óra – öleltem meg.