Ébredés - Hatodik fejezet

Wááá 12 komi, ezt nevezem. Látjátok tudtok ti. Uhh úgy örülök:)
Most megint utálni fogtok... Bocsii (megjegyzem egy hamar nem fog kiderülni, hogy Bella az anyuk. későbbre tartogatom ezt a jó hírt:)) Bocsi..

Új prozsekt

Bella szemszöge
Edward Cullen, úgy hiányzol… - suttogtam, az emberi emlékeim elhalványodtak, de az érzéseim felerősödtek. Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok..a polcon ülve,szép ruhában,üres szemmel,merev háttal,érzéketlen mosolygással;a távolba révedve lebénultan figyelek,és ha rád gondolok porcelánszívem megremeg.
Inkább váltsunk témát. 3 napja jöttünk meg a feladatnunk helyszínéről, arról a helyről, ahol megint megöltünk 28 érző lényt. Nincs is esélyük megváltozni, nem segít nekik soha, senki. Mitől várjuk, hogy lássák a tiszta utat, ha magukra hagyjuk őket a sötétségben. Sokszor gondolkodtam, hogy valamit ki kéne találni, hogy kapjanak legalább egy esélyt. De mit? – gondolkodtam, miközben az ablakban ültem és az erdőt bámultam.
Mit csinálhatnak a lányok? Hol lehetnek? Valahogy kell információt szereznem róluk. De hogy?
Utálom Volterát. Utálom a magányt. Utálom Edward Cullent, ha ő nem kavar meg engem akkor nem megyek el Forksból, akkor nem lennék vámpír, de nem lennének a lányok..azt nem bírnám ki. Hiszen ők a legjobb teremtések a Földön, bár ha embereket ölnének vagy bármi ilyen akkor is imádnám őket, ők az enyimek… Vagy lehet, hogy már nem csak az enyimek? Van férjük?Vagy lehet gyerekük is? Istenem, már lehet, hogy van unokám? Nem tudok róluk semmit, vajon eltudnák kéretőzni Arotól egy hónapra? Vagy örökre?
Nem értem saját magamat sem. Annyi képességem van már, hogy akár az egész Volturit kinyírhatnám és mégis itt vagyok, és teljesítem Aro parancsait, érző lényeket gyilkolok. Volterában megforduló összes vámpír képességét átvettem. És a pajzsom már nem csak „elméleti”, hanem fizikai is. Szerintem a legerősebb vámpír vagyok, mindig is fura voltam – mondogatta Edward. –Emberként gyengébb voltam az átlagnál, most meg erősebb. Azért, most elmennék Edward előtt, nézze meg, mit hagyott ki.
Már a nagy terem előtt álltam, de nem tudtam miért és, hogy kerültem ide. Majd kinyílt az ajtó.
-Drága Isabellám – mosolygott rám Aro. Majd megindult felém és átölelt, hogy „leellenőrizze” a képességem. – Miben segíthetek? – mosolygott rám. Olyan undorító, kiráz tőle a hideg. Mint férfi fuuj..
-Öhm – mit mondjak? – Nem tudom.. – húztam el a szám.
-Az meg, hogy lehet? - kacagott. Edward – vagy a többi Cullen – kacagásához képest, inkább a vészjósló kacaj volt, mint megnyugtató. – Tudom, hogy valami nyomja a szíved – mosolygott rám, amitől a hányinger kerülgetett.
-Szóval arra gondoltam, hogy …
-Mire kedvesem? – kíváncsiskodott.
-Tudod én vega vagyok..
-Csak nem áttérsz az emberekre? – nézett rám azzal a nézésel, hogy én tudtam, én megmondtam.
-Nem, dehogy is – csalódott volt, de mintha örült volna. – Mit szólnál, ha adnánk egy esélyt az újszülötteknek? Vagy segítenénk az embereken élő vámpíroknak, vegává válni?
-És az miért lenne nekünk jó? – kérdezett vissza. – Csak több feladattal járna…
-De nem kéne mindenkit megölni… És ha sikerül, kevesebb a lelepleződés esélye.. – tudtam, hogy ez számít Aronak.
-Te elvállalnád? Kapsz magad mellé két vámpírt… - morfondírozott.
-Köszönöm – mosolyogtam rá angyalian.
-Mi lesz ebből.. – monda magának. – De harcolnod is kell! – nézett vissza rám.
-Oké. Ja és Aro. Kimehetek a városba? –kérdeztem. – Ma nem süt a nap…
-Persze menny – de láttam, hogy inkább gondolkodik.
Meghajoltam előtte és szaladtam fel a szobámba. Gyorsan felvettem egy „modern” ruhát. Kitaláltam, hogy küldök Nessiéknek egy levelet, bár válaszolni úgysem fognak, de legalább ők megnyugodnak. De hova küldjem? Gondolkoztam, miközben már az emberek között haladtam, persze mindenki végigmért, a férfiak utánam szóltak – mint mindig-, de most nem érdekelt – ötven év alatt azért csak megszokja az ember, azaz vámpír.
Forksba fogom küldeni egy vámpírral, ha rájönnek, maximum annyit mondok, hogy egy leszármazodtam vagy valami..Gyorsan megírtam a levelet.
Ki legyen az a vámpír? Két vámpírban bízhatok meg az egyik Victoria – ami kissé ironikus. Hiszen meg akart ölni, de mikor volt már.- másik Dávid. Ő állati véren él, de remélem az „új programommal” át tudom szoktatni őt. Tíz éve lett vámpír, ő nem Volturi tag – szerencsére. – Kicsit lehet felelőtlenség a lányaimhoz egy igazi, vérbeli vámpírt küldeni, de a lányok úgyis megvédik magukat és amúgy is bízom Dávidban. Dávidot 10 éve változtattam át, és kicsit nevelgettem, mikor el tudtam szökni Volterából…Nagyon jóba voltunk, vagyunk mintha az öcsém lenne. Szóval, ő lesz a postás, megyek is meg kell keresnem. Szaladtam az erdőn végig, fél óra múlva meg is találtam épp egy sziklán ült és bámult ki a fejéből.
-Hali – mosolyogtam. – Mizujs Dávidom – kacagtam, miközben megöleltem.
-Nővérkém – kacagott fel ő is. – Végre látlak. Már hiányzott, majd föl kapott és megpörgetett a levegőben. Ő, hogy is mondjam, olyan mint Emmett. Aranyos, vicces, erős és sexmániás… Nagyon szeretem, ő az egyetlen Olaszországban, akiért ölnék. Bolondokat beszélsz Bella. Hiszen Aroért is ölsz…
-Önző mód megint szívességre kérlek - bűntudatom volt, mindig csak kértem tőle.
-Neked bármikor. Ez természetes – mosolygott rám angyalian. – És mi lesz a feladatom, Mrs. Legerősebb Volturi, aki egy Anyuka és egy kiváló nővér – mosolygott rám. Igen, ő tudta a titkom, de az elméjét egy új képességemmel védeni tudom. Nagyszerű nem? Van valami haszna Volterának is, ha egyszer innen kijutok, nem kell félnem valami nomádoktól, újszülöttektől vagy akár a Volturitól.
-Ezt – nyújtottam át a levelet. – Vidd el Forksba. Lizznek vagy Nessinek személyesen add oda, rögtön gyere el utána, de kérlek előtte egy picit figyeld meg őket, minden rendben van-e – mondtam neki a küldetést.
-Csak ennyi. Végre meglátogathatom a gyönyörű unokahugaimat – kacagott. – Hmm. Biztos hasonlítanak rám – gondolkodik.
-Jól ments le mindent, minden részletre kíváncsi vagyok.
-Minden részletre? – nézz rám sejtelmesen és a mondat végére kaján vigyor jelenik meg arcán.
-Bolond – bokszolom vállába.
-Áúú, basszus. Nagyon erős vagy, jobb ha vigyázok veled.. – mondja komolyan.
-Bocsi, nem akarzam. Nagyon fájt? – aggodalmaskodtam.
-Bevetted – kacagott fel.
-Bolond vagy, ez nem volt vicces – mosolyogtam én is.
-Mesélj mi történik a falakon belül? – tért át komolyra, ez volt a különbség Emmett és Dávid között, ő tudta mikor kell leállni és felismerte a határokat.
-Újszülötteknek fogok esélyt adni, ha áttérnek állati vérre, és a emberit fogyasztókat is téríteni próbálom – kacsintottam rá.
-Én is megpróbálom, nem akarok gyilkos lenni – húzta el a száját.
-Ez a beszéd báttyus – öleltem meg. – Én megyek is, szeretlek – öleltem meg. – Vidd a levelet.
-Én is szeretlek nővérkém, vigyázz magadra. Én pedig figyelem a lányokat és hozom a hírt.
-Köszönöm, örök hála – és már szaladtam is, gyorsan vadásztam is, legyen valami alibim.
Vásároltam pár cuccot a városban, és mentem vissza a börtönömbe. Felszaladtam a cuccokkal és rögtön mentem Aro-hoz. Még nem tudom kiket kapok magam mellé. Remélem nem Janet…