Ébredés - Előszó

Elizabeth Swan vagyok, ez egyik ötven éves félvér, a külsőm 17-18 éves maradt, és ez így is marad örökké. A nővéremmel élek Forksban, kint az erdő közepén, a Cullen villában. Kicsit zavaros az életem, de lassan rá fogtok jönni, hogy nem is kicsit, hanem nagyon.
Kezdjük az elején, az én anyukám Bella Swan, aki már vámpír, de mikor megszülettünk még ember volt. –Vámpíroknak, amúgy sem lehet gyereke. - Egy olyan ember, aki túl sokat tudott a vámpírokról, és túlságosan közel került hozzájuk, de mi a szép az egészben, nem ez lett a veszte. Azok a vámpírok, akik oly közel kerültek a szívéhez – a Cullen család – elhagyták őt. Rengeteget szenvedett, mert a vega vámpírok között volt, a legjobb barátnője - Alice - és örök szerelme – Edward-, akik köddé váltak. Miután itt hagyták elszigetelte magát az emberektől. Választhatta a fájdalmat vagy a semmit, ő a semmit választotta. Sajnos Charlie a papánk, hamar elhunyt, autóbalesetben, pont egy évre a Cullenek távozására – anyu tizenkilencedik születésnapja után egy nappal-. De még csak itt kezdődik az mozgalmas része, az én drága anyukám életének. Elköltözött Londonba, minél messzebb a földi pokolból. Egy hónap múlva egy vámpír megerőszakolta, az a vámpír a mi jó édes apánk, akiről semmit sem tudunk –talán szerencsénkre-. Mivel két félvér kihordása nem piskóta dolog, anyum teljesen lerobbant, és át kellett változtatni, hogy életben maradhasson, amit Victoria tett meg – aki előtte meg akarta ölni, de ez egy másik történet-. Victorával éltünk két évig, anyut megtanította harcolni, kiváló harcossá vált, a Volturi szerint a legjobbá, ezért szükségük is volt rá. Pedig a képességéről még nem is tudnak, – van egy bizonyos pajzsa, ami alá, ha bevonja a képességgel rendelkező vámpírokat, a képességet a birtokába lesz, de ez mai napig hét pecsétes titok. - Szóval anyu 48 éve dekkol Volterában. Mi pedig éljük életünk kettecskén, drága Renesmeevel, az ikertesómmal – Victoriától elszakadtunk, de néha megkeres minket, ő a második anyánk -. Persze van egy iszonyatos jó kérdés, mit keresünk a Cullen villában? Mi itt „rejtőzünk”, mivel senki sem tudja, hogy vannak félvérek és, nekünk is három képességünk van, amit jobb, ha titkolunk. Persze anyu mindig imádattal beszélt a Cullen családról–amit nem értek, a mai napig, hiszen elhagyták -, minket is érdekeltek, és ezért beköltöztünk a házukba, kicsit kicsinosítottuk és itt élünk. Éppenséggel a Forks gimibe járunk, már egy éve. Igaz a suliból már jócskán elegünk van hatszor jártuk ki a gimit és kétszer az egyetemet, de szerencsére épp nyári szünet van.
Visszatérve a képességeinkre Nessinek és nekem is három- három képességünk van. Nessié a érintésre jövőbelátás, gondolat-kép küldése, és pajzs. Nekem pont az ellentette, érintésre meg tudom mondani valakinek a múltját, és gondolatot olvasok, valamint nekem is van egy pajzsom. Anyuval, és Nessivel érintés nélkül is tudjuk használni a képességünk – ez valami féle családi kapocs-.
Félvérek vagyunk, az emberek és a vámpírok között félúton, fogyasztunk emberi ételt – bár többnyire csak húst -, de néha vadászunk is – persze, mi is vegák vagyunk, azaz csak állatokból iszunk –. Az érzékszervein kicsit rosszabbak mint a vámpíroknak, sebezhetőbbek vagyunk, és nem olyan erősek, – bár mi is nagyon jól harcolunk – valamint a képességeink sokkal erősebbé tesznek minket, együtt majdnem csak sebezhetetlenek vagyunk.
-Liz kelj fel a merengésből! – szólított meg nővérem, izgatott, aggódó, mégis félelemmel teli hangja.
-Mi történt? –kérdeztem kábán.
-Volt egy látomásom… - kezdte, de nem fejezte be a mondatot.
-Igen, előfordul. De mi?? – kíváncsiskodtam.
-A Cullen család… - ismét félbe hagyta a mondatott a közepénél.
-Mi van a Cullen családdal? – kezdtem kiakadni.
-Visszaköltöznek Forksba…