BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

Oldalak

2010. április 10., szombat

Ébredés - Ötödik fejezet

Sziasztok. Megint 7 komira felteszem a frisset. Nem lesz komihatár. Nem lesz minden nap friss. Heti kétszer kaptok frisst. Őszintén egy picit kiakadtam, hogy 17 rendszeres olvasóból 6 képes írni. Azért ez már gáz. Megértem, hogy nem mindenki jön fel minden nap, de pl. tegnap ketten csatlakoztak rendszeres olvasókhoz... Itt voltak, olvasták a fejiket. Én órákig csinálok egy fejit, nektek 5 perc a komi nem?? Vagy csak chatbe valami, csak annyi "jó volt" vagy "egyre rosszabb". Sajnálom a 6 komizót, hogy nem hozok nekik mindennap frisset. :( Na, de olvassatok.

Van Isten?
Alice szemszöge
Csöndben ülünk a kocsiban. Rose, és Jasper között ülök, elől pedig Carlisle a kormánynál és Esme az anyósülésen. 50 éve csöndben vagyok – a szokotthoz képest-, nem dob fel egy vásárlás, vagy egy esküvő. Elhagytuk Bellát, életem legnagyobb ballépése volt, hogy engedtem Edwardnak. Ő is szenved, mi is szenvedünk. Bár ha tudnám, hogy legjobb barátnőm – aki most valószínű utál. –boldog, van sok gyereke és férje, akivel megöregedhet. Uram atyám az én Bellám megöregedett? Számoljunk csak. 51+18=69 Több mint hatvankilenc éves? Vagy lehet már meg is halt? Ebbe még bele sem gondoltam… Utána kell néznem, mi lett vele, boldog volt-e, hol élt, talán itt? Ki kell mennem a temetőbe, hátha el van temetve itt, vagy valami… Istenem könyörgök – nem hiszek benned, sosem imádkoztam, de hallgass meg. –Add, hogy valami csoda folytán éljen az én Bellám. Kérlek.
Visszajöttünk Forksba, hogy lezárjuk a múltat erre én elkezdek reménykedni? Turkálni a múltban? Gratulálok Alice, már biztos elkéstél. – fogtam magammal gondolatban kezet.
Rosera néztem, amint mosolyog. Ő az egyetlen, aki ajkán az ötven év alatt volt mosoly, ő boldog. Mindenki szellemmé, élőhalottá vált – belül is. – Esme összetört elvesztette az egyik lányát, aki annyira a szívéhez nőt egy év alatt, mint mi száz év folyamán, de ez még nem volt elég neki, Edward is teljesen megváltozott, sosem zongorázik. Mindig rockot hallgat – nem bírja a csendet. Pedig régen órákon keresztül csendben ült. Most meg…-. Carlisle, nála is hasonló a helyzet, mint Esménél. Egyszer valami olyat említett, hogy mondott neki valamit Bella, a buli után – mikor az üvegszilánkokat szedte ki-, a munkájába menekül, huszonnégy órákat dolgozik. Jasper, aki szerette Bellát – sosem mondta, de úgy éreztem, valamiért nagyon megkedvelte. – bízott benne. Nem elég neki a saját fájdalma – önmarcangolással párosítva- mindenki érzéseit érzi. Sokszor mondta már, hogy próbál Rosera összpontosítani, mert ő boldog, de felfordul tőle a gyomra. Hát megértem, Roseban rengeteget csalódtam.
Bella, kérlek valahogy ments minket meg. Ez így nem mehet az örökké valóságig. Könyörgöm, valaki segítsen…
Meg is érkeztünk. Forks, ahol minden megváltozott, ahol minden jóra fordult és ahol mindent elrontottunk.
Többiek kiszálltak már a kocsiból, és nagyon bámultak valamit, de nem értettem semmit. Jasper segített kikászálódni, majd én is meg döbbentem. Két gyönyörű Bella állt előttünk... Hát van Isten?!
-Üdv, Elizabeth vagyok, ő pedig a testvérem Renesmee – állt fel a támadó-védekező pózból az egyik, majd a mögötte lévő követte. Gyorsan megvakartam a szemem, egy vámpír láthat ketőt?
-Hogy kerültök ide? – kérdezte a Rose, szokásához híven, flegmán.
-Itt lakunk. Már egy éve – mondtam mosolyogva a lány. Bella1.
-Szüleitek? – kérdezte Esme barátságosan.
-Öhm meghaltak. Mennyünk be – szülei meghaltak, és ezt így közli erős csaj…beszélt még mindig Bella1.
-Emmett, Edward minden rendben? Nem lett bajotok? – kérdezte Bella2. Mindenki lefagyott. Egy mi bajuk lehetne? Kettő honnan tudja a nevüket?
-Honnan ismertek minket? - kérdezte meglepve Emmett.
-Nem mondhatjuk el, sajnálom – sütötte le a szemét Bella1.
-Miért? – léptem ki Jasper mellől, közelebbről még gyönyörűbbek voltak.
-Nektek és nekünk is biztonságosabb – mondtam magabiztosan.
-Valami nem stimmel velük – kezdte Emmett, magyarázni nekünk – úgy harcolnak, mint mi, nem, sokkal jobban. És vele – mutatott Bella1-re, aki asszem Elizabeth- olyan harcolni, mint Edwarddal, mintha olvasna a gondolatokban. Mindkettőnket leszereltek– nézett rá Bella1-re meglepetten, mintha most esne le neki. Kíváncsian mértem végig a lányokat, kik lehetnek? Bella rokonai? Kit dobott le hozzánk az Isten?
-Mik vagytok? –kérdezet Edward. Közben elkezdtem körbenézni a nappaliban, a képek… Hiszen ez-ez Bella.. vagy nem? Áhh ennyire nem hasonlíthatnak, mintha le lenne klónozva még két példányba Bella.
-Nessi! – kiáltott fel Bella1.És elkapta Bella2-őt aki a föld felé zuhant, valakire nagyon hasonlított. Bella is így szokott, zuhanni..
-Valamilyen betegsége van? – lépett oda Carlisle.
-Nincs. Csak pihennie kell – motyogta. - Pillanat – megfogta Bella1 Bella2-vel és felszaladt a lépcsőn. Vámpírgyorsasággal, nem, gyorsabban, mint Edward. Valami itt nagyon nem stimmel. Pedig a szíve az dobog, sőt talán túl gyorsan is.
-Elizabeth valamilyen magyarázatot adnod kell – mondta Jasperem.
-Tudom, csak féltem a nővérem, és titeket.. Anyu ki fog nyírni… - vakargatta a fejét.
-Mi, akkor mégis élnek a szüleid? – kérdezte Rose, ismét gúnyosan.
-Hát attól függ, hogy nézzük. Ti éltek? –az anyja vámpír?- Tudom, hogy bízhatok bennetek, de mégsem vagyok benne biztos – suttogta.
-Honnan ismersz minket? – kérdezte Esme.
-Nagy legendátok van, a vámpírok között. Elmondom a mesénk, de senkinek nem mondhatjátok el, és nagyon Aroval ne érintkezzetek – Aro? Volturi?
-Ismered a Volturit? – kérdezte meghökkenve Carlisle.
-Igen, anyukám Volturi tag… - utat engedett magának első könnycseppe. – 48 éve. Mi 50 éve születtünk.
-50 éve? – kérdezte Rose. Végigmértem Roset és rájöttem, hiszen ő féltékeny a lányokra, hiszen szebbek nála.
-Igen. Mi félvérek vagyunk. Félig ember és félig vámpír. Vámpír apától, ember anyától – Félvér? Vámpír apa? Ember anya? Volturi? 50 év? Uhh, nekem ez sok.
-Jó, én nem értek semmit. Ti egy Volturi lánya vagytok, az apátok pedig egy vámpír? – kérdezett Rose. – A vámpíroknak lehet gyerekük? – sipított.
-Igen, lehet, de csak ha az anya ember – mondta, miközben tekintetét Rose szemébe fúrta, nem sok ember – vagy vámpír – képes erre. Rose rettenetesen tud nézni.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon jó lett:D:D
Bella1 és Bella2 jobbat nem is lehetett volna:D
Már várom a folytatást:D

Deeetti írta...

jooo lett, bár nem túl sok információval lettünk gazdgabbak:( de idővel minden jön majd na :)
folytit pls!
D

Névtelen írta...

ezis nagyon jol sikerult! :)
remelem ninel hamarab jonnek a folytatasok!

gicus19 írta...

ÁÁ! Most más szemszög, de megint ugyanott lett abbahagyva. Ez kínzás kérem szépen!:)
Remélem hamar hozod a kövi részt.
Nagyon tetszett:D
puszi

Debi írta...

hali!
tegnap csatlakoztam az olvasóidhoz, de csak most tudtam elolvasni.
nagyon tetszik a történet, egyedi, hogy nem Edward a gyerekek apja.
érdekes volt Alice szemszögéből olvasni, nagyon tetszett. :)
várom a folytatást!!
puszi, Tűzvirág

Hajni írta...

Szia!
Nekem nagyon nagyon tetszik...várom mi fog kisülni a végére! :D
Alig várom már a kövit!
Puszi: Hajni

A. írta...

áhh ez nagyon jó lett
nagyon jó volt Alice szemszögéből olvasni az egészet:)
Bella1 és Bella2 XD
csak kár, hogy nem tudjuk a folytatást, mert már megint félbehagytad:)
nagyon tetszett
várom a kövi részt:)

Betsy írta...

Jaj én már nagyon várom hogy mit fognak szólni Cullenék ahhoz hogy ők Bella lányai:-)Jó lett ez a rész érdekes más szemszögéből is látni a történteket,nagyon jól rá tudtad rakni Alicere a zavartságot nekem nagyon tetszett, na meg az hogy Bella1 és Bella2-nek hívja őket hát ez aranyos:-)Puszika

Bogiii írta...

Juj! nagyon ügyi vagy! Nagyon várom a kövit...Siess!
pusziii

Wonnie írta...

ÁÁÁÁÁ!!!!!
Frisset!!!XD itt abbahagyni! Te csaj!
Imádtam...Bella1...Bella2 XD
Am kiváncsi vok ki is lesz a lányok apja? :O
De gondolom erre még várnunk kell ;D
Pux

Réka írta...

Hali!
Klassz lett a feji. Imádom a töridet, nagyon jól írsz!
Bella1, Bella2... a kedvencem! Mit gondolhatott Nessi, ha hallotta Alice gondolatait?! Én halálra röhögtem volna magam a helyében.

Pux Reby

Black Cat írta...

huhuu nagyon joo lett de a komiirás nem az erösségem azért nem írtam...
tudom nem mentség... de mostantól mindig írok komit...igérem!
és nekem csak annyi nem teccik ebben a fejiben hogy nincs nagy elörelépés, mármint úgy értem hogy csak más szemszögböl írtad le.
de azért nagyon joo lettt
puszy mikiegér