Ébredés - Húszonharmadik fejezet

Sziasztok! Itt a 22. feji. Mindig így kezdem:) Örülök, hogy meg lett a 15 komi. Ha ma összegyűlik 20 komi megkapjátok a kövit:). Hajrá.. Ha csak holnap vagy utánna, akkor nem tudom mikor tudom feltenni, mivel a ballagásomra szervezkedünk:) Holnap megyek szerenádozni, jee:D:D na nem fecsegek tovább. Olvasni, Komizni!!! Puszi, đóri

Új élet

Bella szemszöge
-Nem tudom…
-Most nem léphetsz le, de lett volna rá már módod. Te is tudod Bella – jelentette ki Dávid, egy cseppet lágyabban.
Majd sarkon fordult és becsukta maga mögött az ajtót.
Miért? Hiszen én találkozni akarok velük? Miért ne akarnék? Mert félek az anyaságtól, mert félek, hogy hogyan fogadnának, mert félek Forkstól, mert félek az emlékektől?
Megígérem magamnak, hogy elmegyek. Meglátogatom őket, 10 hónap múlva. Akkor már az újszülöttek lecsillapodnak és menni fog. Nem fog érdekelni a vámpírbéke, az öldöklés, csak Ők, semmi más.
Új életet kezdek, nem fogok órákig egy sötét szobában ülni.
Már hajnalodott, gyorsan letusoltam, és felvettem egy tiszta ruhát. Mostantól adni fogok a külsőmre, követni fogom a divatot. Határoztam el.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, páran a nappaliban voltak. Eliza épp a virágokat locsolta – amiket az ő kedve miatt vásároltam-. Vanessza és Evelin kártyáztak. Jerry és Dávid xbox-oztak. Eszter pedig utánam sétált le a lépcsőn egy halom divatlappal a kezében. Martin az egyik sarokban egy vaskos könyvet bújt, amit nem tudok honnan szerzett.
Az új családom néhány tagja rettentően hasonlított a régihez – Cullenékhez-. Ez persze jó és egyben fájó is volt. Eliza Esme hasonmása volt. Eszter, pont olyan divatmániás, mint Alice. Martin, aki pedig hasonlít Carlislehez.
-Marie – jött oda és ölelt meg Eliza.
-Jó reggelt – mosolyogtam.
-Képzeld rájöttünk mi a képességem – mosolygott rám Vanessza.
-Mi? – kíváncsiskodtam.
-Embereket, vagy emberesebb vámpírokat tudok csinálni. Nézd – megfogta Evelin kezét és ember lett belőle.
-Uram atyám, ez fantasztikus – mosolyogtam szélesen. – Ez az egyik legjobb képesség, amit valaha láttam. Mennyi ideig tudod tartani? - kíváncsiskodtam.
-Pár percig koncentrálás nélkül, de Martin szerint fejleszthető.
-Ha gondolod majd segítek – mosolyogtam rá. – Tényleg, nem is mondjátok, valakinek van még valami képessége?
-Köszi. Igen, Jerry megérzi ha hazudnak neki, valamint érzékeli, hogy pozitív vagy negatív valakinek a gondolata – mondta büszkén Vanessa.
-Hmm. Tetszik – boxoltam bele Jerry vállába.
-Nekem is, bár néha fura érzés, hogy tudom, hogy hazudnak nekem – mosolygott.
-Igazad lehet.
-És nekem is van – húzta ki magát Eszter. – Tudom mozgatni a tárgyakat gondolatban, de úgy érzem még fejlesztésre szorul… - húzta el a száját a mondat végén.
Most így hallgattam őket, rájöttem, hogy nem is tudok semmiről. Olyan vagyok, mint egy élőhalott csak itt vagyok, és nem figyelek a környezetemre. – Élőhalott? Bella az vagy!!- Itt az ideje élni az életem, nem nyalogatni a sebeim.
-Oké – csaptam össze a tenyerem. – Valaki akar most gyakorolni? – néztem körbe.
-Igen – szóltak egyszerre a lányok.
-Oké. Vanessa?
-De jó! – mosolygott. – De ki lesz az alany?
-Majd én! – ugrott elő Evelin.
-Oké. Kezdjük – ültem le a kanapéra.
A lányok megfogták egymás kezét, majd Vani becsukta a szemét, koncentrált.
-Enged el magad. Ne erőltesd túl – mondtam lágy, hipnotizáló hangon.
Evelin lassan emberré változott. Elkezdett verni a szíve.
-Oké, most próbáld tartani. Ne változzon vissza.
-Csodálatos – suttogott hátam mögül Eliza és Martin egyszerre.
-Az – mosolyogtam én is. – Most engedd el a kezét…
-Mi? - sipított fel.
-Próbáld meg.
Lassan elengedte a kezét, és homlokráncolva koncentrált. Megszakadt a kapcsolat.
-Fenébe….
-Szerintem jól ment, menni fog érintés nélkül is. Talán hosszútávon is. Ügyes vagy.
-Próbáljuk meg újra – nézett rám boci szemekkel.
-Ne, most pihenj. Addig a többiekkel gyakorlunk – öleltem át büszkén.
-Szuper volttál – ölelte meg Jerry szerelmét. Én csak mosolyogtam rajtuk, fájt látni, hogy szerelmesek, de örültem, hogy boldogok. És tudtam, milyen érzés. A fellegekben járnak.
-Eszter, te jösz – mosolyogtam rá.
-Végre – mosolygott majd mellém ugrált.
-Nem nagyon értem, hogy működik ez a képesség, de ha kimondod, akkor szerintem könnyebb.
-Próba, szerencse. Újság.
Hihetetlen volt, nem láttam mást, csak hogy az asztalról eltűnik, és a kezében van.
-Váó – hüledeztem.
-Ügye milyen jó? – vigyorgott rám.
-Igen, szuper.
-Most már én jövök – ült le mellém Jerry. – De szerintem ez nem fejleszthető, inkább meg kell szokni. Épp pozitívan gondolkodsz – mosolygott rám. – Nekem nem is kell próba, megy ez nekem – kuncogott.
Mindenki elkezdet nevetni, Jerry igen vicces figura volt. Néha kissé bolond, de kifejezetten szórakoztató.
-Mit szólnátok ha kicsit megtanítanálak titeket harcolni?
-Benne vagyok – állt fel rögtön Dávid.
-De csak önvédelem céljából – szögeztem le.
-Persze, szerintem jó ötlet – értett egyet Martin.
-Utána bemész a városba megint? – nézett rám bociszemekkel Eszter.
-Persze. Akkor tíz perc és kezdhetjük.
Felszaladtam az emeletre és felhúztam egy kényelmes pamut pólót a blúz helyett.
Gyorsan összepakoltam pár cuccot a szobámba, majd kimentem az udvarra.
Pár perc múlva megérkeztek a többiek is.
Három órán keresztül gyakoroltunk, mindenki élvezte is. Három óra alatt rengeteget tanultak, nagyon büszke voltam rájuk. Utána mindenki bevonult a szobájába, én is elmentem zuhanyozni.
Majd a listákat összegyűjtve, - hogy kinek mi kell a városból,- elindultam vásárolni.
Fél óra múlva megérkeztem a plázába. Összeszedtem a dolgokat. Újságokat, könyveket, rengeteg ruhát, virágokat és még egy tucat apróságot. Beraktam a kocsiba a cuccost, majd még visszamentem az egyik butikba vásárolni magamnak pár dolgot. Vettem farmerokat, blúzokat, magassarkúakat, öveket. Egyszóval mindent.
-Bella?! – jött oda hozzám egy idős hölgy. Mióta járnak a plázába hetvenes nénik? És honnan ismer?- Bella rokona vagy. Bella Swan? – nézett rám mosolyogva a nő. - Nagyon hasonlíthatsz rá.
-Az unokája vagyok… - motyogtam. – Maga ki? – kíváncsiskodtam. Ki lehet?
-Én Jessi vagyok, Mrs. Newton.
-Mike felesége? – kerekedett ki a szemem. Upsz, most lehet elszóltam magam.
-Igen – mosolygott.
-Elköltöztek Forksból? – kíváncsiskodtam tovább.
-Csak Seattliig jutottunk. A lányom itt él – mosolygott rám barátságisan.
-Értem.
-Nagyi, ezt is szeretném… - futott oda hozzá egy ötéves kislány. Olyan aranyos volt, hosszú szőke haja kétoldalt be volt fonva, rózsaszín tunika és egy szürke nadrág volt rajta.
-Anna, köszönni – mosolygott Jessika a kislányra.
-Csókolom – nézett fel rám kissé félve a kislány.
-Szia. Én megyek is –motyogtam. – Csókolom, szia.
-Szia.
Ez lehetetlen Jessika, mint nagymama és hetven éves. Bella neked is annyinak kéne lenni – ütöttem fejbe magam – persze csak gondolatban-. Jessika és Mike? Forks bekebelez? Bár egymáshoz illenek.
Jessika teljesen megváltozott, kedves lett. Régen nem volt az… Ötven év, sok minden változik ötven év alatt. Például az egy ember megöregszik… Nem, mint a egy vámpír.
Esme szemszöge
Szegény Emmett. Anyaként nem pártolhatok egyikük mellett sem, de amit Rose művel, az felháborító. Teljesen megértem, hogy neki nem lehet gyereke, de az isten szerelmére nekem sem… De erről nem Carlisle vagy Emmett tehet.
Ez az egyik a másik meg, amit Bellával művelt. Teljesen igaza volt Emmettnek, ha Belláért nem, akkor csak velünk érezhetett volna együtt.
-Carlisle mi lesz? – kérdeztem kétségbe esve szerelmem. Igazat adtam Emmettnek, de nem akartam, hogy szétszakadjon a család.
-Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy Rose sántikál valamiben…
Pár perc múlva lementünk a nappaliba, Carlisle olvasott én pedig letöröltem a polcokat.
Egy óra múlva Alice és Jasper is lejött. A család hangulata, semmit sem változott azóta, hogy megtudtuk Bella Volturi lett. Hihetetlennek tartottuk, a mi törékeny kis Bellánk? Anya és Volturi katona lett? Ha nem Elizabethék mondják, el sem hiszem.
Mégis csak megváltoztak a dolgok. A bűntudatunk nagyobb lett. Bella nem lett egy normális, emberi feleség, családanya, nagymama lett. Nem volt értelme elhagyni, így is elvesztette az „életét”, de legalább gyereke van. Kettő is, két gyönyörű lánya, akiket tiszta szívemből imádok.
Fura érzés egy városban lakni velük és mégsem vagyunk jóba… Valamit ki kell találnom.
-Nem is meséltem. Képzeljétek Victoria már itt dolgozik a kórházban. Rettentő jó pszichiáter.
-Hogy megváltozott – morfondírozott Jasper. – Hogy csinálta? Hiszen teljesen az ellentéte lett a régi énjének.
-Teljesen – bólogatott Carlisle.
-Bella – mondtuk egyszerre Alicel.
-Szerintetek van képessége Bellának? – kérdeztem.
-Tuti – mosolygott Alice.
-A pajzs –bólogatott Carlisle. – Sőt lehet fizikai is fejlődött belőle.
-Rettentő nagy erő – suttogta Jasper.
-Nem csoda, hogy Volturi… - jött le Edward a lépcsőn.
(-Ne felejtsetek komizni!! 20 komi ma, és friss:))

Következőben már Jasper eljut Olaszországba:D:D. Több szemszöges lesz, otthonról. Azaz Forksból.:)