Ébredés -Húszonhetedik fejezet

Itt a fejezet. Éjszaka sorozatot néztem észre sem vettem, hogy gyűlnek a komik. Délután megnézem 23. vááó. :D Nagyon örülök, és van egy kedves olvasóm, akit imádom:) VattaCukor itt van és várja a frisst. Szóval neki köszönjétek, hogy most felrakom. Kicsit beindítottam a dolgokat, mert kezdtem elunni a törit. DE az események felpörögtek. A kövi fejezet nem tudom mikor lesz meg. Holnap megyek beiratkozni, hétvégén meg osztálybuli lesz:) 20 komi remélem összegyűlik. Köszii a kommentelőknek. Puszi, đóri

Baleset?

Liz szemszöge
-Úr isten. Embrynek szóltál? – kérdeztem halkan.
-Nem – suttogta.
Gyorsan kiszaladtam a kórház elé és elkezdtem telefonálni.
-Embry vedd fel…
-Liz! – jött oda Nessi, elég ramatyul nézett ki. Az szeme alatt lila karikák éktelenkedtek, a haja kócosan össze volt fogva. Mellette Jake állt, a derekát fogta. Én is megöleletem öket egy kézzel, kissé sután.
-Sajnálom – suttogtam.
-Halo – szólt bele Embry, kótyagos hangon. Most kelt fel. Nessi és Jake kíváncsian néztek.
-Embry. Itt Liz. Be kell jönnöd a kórházba. Emmát autóbaleset érte...
-Mi? Megyek – éreztem, ahogy megremeg a hangja.
-Mi? - nézett rám Nessi.
-Bent ültek hárman a kocsiban. Lora, Tony és Emma.. Tony fején van seb, Lora és Emma, őket nem láttam. Megkérdek valaki.
-Emma Greenről szeretnék érdeklődni - mentem oda a pulthoz.
-Épp a műtőben van, fejsérülése lett. Dr Cullen műti – mondta a egy negyvenes nő, együtérző mosollyal az arcán.
-Köszönöm – suttogtam magam elé. Fejsérülés? Carlisle műti, az jó, ő jó orvos. Nyugtattam magam.
-Liz hol van? – jött be Embry. Egy farmer és egy barna póló volt rajta, az arca beesett volt, és rémült.
-Műtik. Fejsérülés van – öleltem meg a nálam majdnem kétszer nagyon fiút. Szorosan megölelet és fejét vállamra hajtotta. Remegett.
-Nem, nem, nem lehet ő – suttogta hajamnak.
-Nyugi, rendbe fog jönni. Erős a csaj – dörzsöltem a hátát nyugtatólag. Leültettem az egyik székre, és legugóltam elé. Másik széken Nessi ült, előtte Jake térdelt.
-Ha valami baja lesz… én nem élem túl – egy könnycsepp végigfolyt Embry az arcán.
-Túl fogja élni.
Jake telefonja elkezdett csörögni.
-Halo – vette fel, miközben Nessi arcát vizsgálta.
-Jake, most rögtön gyere. Idegen vámpír van az erdőben – suttogta a telefonba Seth.
-Francba.Nessi? - Jake idegei is pattanásig feszültek. Izmai megkeményedtek.
-Mennyél csak… -suttogta nővérem maga elé.
-Oké, fél perc – szólt bele a telefonba, majd zsebébe csúsztatta.
Gyors csókot nyomot nővérem szájára, majd kiviharzott.
Már jó ideje ott ültünk, rengeteg ember volt körülöttünk, ami most rettenetesen idegesítet.
-Liz! – szólt valaki mögülem. – Mit kerestek itt? – Victória állt rémült tekintettel mögöttem.
-Loráéknak autóbalesetük volt… - suttogtam.
-Ohm, sajnálom. Nekem most mennem kell. Kitartást – ölelt meg, majd elszaladt.
Újabb hosszú percek teltek el.
-Carlsile – ugrott fel Nessi.
-Lányok. Mi járatban? – nézett ránk gondterhelten.
-Emma Greent te műtötted? – néztem rá. – Hogy van? – próbáltam az arcáról valamit leolvasni.
-Kritikus, de a műtét sikerült.
-Láthatjuk? – nézett a dokira megtörten Embry.
-Egy ember, de nincs magánál. Altatásban kell maradnia a fájdalmai miatt – suttogta, majd bizatólag megfogta a vállam és tovább állt.
-Oké, köszönjük –sugtam oda.
-Itt van – mutatot az egyik ajtóra Nessi.
-Menj, kitartást – néztem, ahogy Embry lassan besétál szerelméhez.
Üvegablakon beláttunk a korterembe, ahol feküdt. A haja le volt vágva az egyik részen és fehér kötés volt a fején. Mást nem lehetett rajta látni, olyan volt, mintha csak aludna.
Nessi remegett. Közben Embry lassan besétált, és leült az ágy szélére. Megfogta szerelme kezét és elkezdett zokogni, de a remegése csillapodott.
-Gyere. Keresük meg Lorát – húztam Nessit magam után. Atyám remélem vele nem történt ekkora dolog.
-Lora Morganről szeretnék érdeklődni – mentem ismét a pulthoz.
A recepciós nő, kedves mosollyal az arcán, ami biztató volt elkezdett beszélni.
-Sajnálom, de elégé megsérült. Az arca. És szilánkosra tört a jobb keze.
-Úr isten – rogyott össze Nessi mellettem. Jó, hogy közel álltam hozzá. Gyorsan elkaptam.
-Bemehetünk vagy műtik? - kérdeztem.
-Műtik, de hamarosan végeznek. Már két órája a műtőben vannak.
-Köszönöm – suttogtam.
Ismét odasétáltunk a székekhez, és leültünk egymás mellé.
Nessi lehajtotta a fejét vállamra.
Már egy óra eltelt.
Jake jelent meg ez ajtóban, majd odasietett hozzánk.
-Mi a helyzet? – kérdezt csendesen.
-Emma már egyik szobában van Embryvel, a fejműtét sikeres volt, de még kritikus az állapota. Lora pedig a műtőben van, arcsérüléssel – mondtam Jakenek. Nessi pedig csak zokogott, Jake leült Nessit pedig az ölébe húzva vigasztalta. Éreztem Lora illatát, egy hosszú hajú lányt toltak felénk, az arca, az egész be volt kötve.
-Úr isten… - suttogtam magam elé.
Jake szorosabban ölelte magához nővéremet én pedig sokkolva néztem. Legalább Nessi nem látta.
-Mindjárt jövök, ki kell mennem a mosdóba – álltam fel.
-Oké.
Lassan elindultam a mellékhelységek irányába, a végén már kapkodtam a lábaim. Berontottam az egyik wc-be és fölé hajolva hányni kezdtem. Életem során nem valami sokszor, talán háromszor hánytam, de egyáltalán nem hiányzott. Egyik kezemmel a hajamat fogtam a másikkal próbáltam tartani magam. Kórházi wc undorító, ha eddig nem is kellett volna hánynom, ezek után biztos. Egyszer csak valaki megfogta a hajam.
-Nyugi, semmi baj – suttogta Alice.
-Mit keresel itt? Menny ki!– mondtam két hányás között.
-Carlisle telefonált Edwardnak, hogy jöjjön be, mert túl sok a beteg. Tudod ő elvégezte az orvosit, és megkérdezte miért, és halottam és gondoltam kell segítség.
-Köszi. Aszem kész vagyok..
-Oké. Tessék – nyomot a kezembe száj vízet. – Ne érezd az izét.
-De, kérlek ne szólj senkinek se – néztem rá kérlelően.
-Persze. Itt egy póló – mutatott a pólóm éktelenkedő hányásra. Basszus.
-Köszi.
Gyorsan felhúztam, megmostam az arcom. Már nyújtotta is az alapozót. Majd a fésűt. A fejem rendezett let. Az alapozó csodákra képes.
-Örök hála – öleltem meg.
Majd kimentünk a többiekhez. Nessi már aludt Jake karjaiban.
-Hazaviszed? – kérdeztem.
-Igen, ha bármi van, hívj. Veled minden rendben? – vizsgált érdeklődve Jake.
-Igen, persze – mosolyogtam rá. – Futottatok? Itt a kocsikulcs – nyomtam a kezébe. – Csak kiveszek a kocsiból egy táskát és viheted is.
Gyorsan kiszaladtunk, mivel megint szakadt az eső. Forks.
Kivettem a táskámat, amiben volt váltóruha, innivaló, gyógyszer, fogkefe és ilyesmik. Ez a táska mindig a kocsimban volt, hátha kell valamikor. Nessit óvatosan befektettük, majd Jake elhajtott.
Visszamentünk Alicel a kórházba, majd megkerestük Lorát. Egy szobában volt bent, Tonyval. Tony aludt, bizonyára be volt nyugtatózva. Leültünk Lora mellé. A látvány borzasztó volt.
-Mi lesz vele Alice? – néztem barátnőm arcát.
-Életben marad, de az arcát nem látom…
Órákig ott ültünk. Lora szülei sehol sem voltak. Emma anyukája már bent volt.
Az éjszaka lassan haladt, Alice végig ott maradt mellettem.
Reggel elugrottunk venni gyümölcslevet, gyümölcsöt, kekszet a betegeknek. Én bekaptam egy csokit és már mentünk is vissza.
Rezegni kezdett a telefonom a zsebembe. Gyorsan megnéztem ki hívott, Seth.
-Szia – vettem fel.
-Szia. Hallotad, hogy idegen vámpírok voltak az erdőben? – kérdezte idegesen, kissé hadarva.
-Igen – suttogtam.
-Kiderült, hogy ők okozták a balesetet is… - suttogta halkan.
-Mi? Direkt? – emeltem meg a hangom.
-Igen, de ez nem tuti, de csak észre vesz egy vámpír egy kocsit.
-Franc. Elkaptátok őket? – kérdeztem idegesen.
-Egyet. Megöltük – jelentette ki.
-Jól tettétek. Akkor járöröztök? – érdeklődtem.
-Igen. Hármasával, de megyek is vissza.
-Vigyázatok magatokra.
-Oké te is.
-Nessi lent van a La Pushba?
-Igen, Blackéknél.
-Oké, sok szerencsét.
-Kösz, szia.
-Halottad – fordultam Alice felé. Csak bólintott. – Szólj Emmettéknek.
-Oké.