Ébredés - Húszonkettedik fejezet

Sziasztok. Itt a friss- tudom, már meg volt a tizenöt komment, sőt tizenhat. Bocsi, hogy csak most rakom fel, de nem voltam gépközelben. Látjátok, tudtok ti kommentálni. Megy ez csak akarni kell!:D Remélem így megy továbbra is. Jobbra látjátok a komment szabályokat, szóval hajrá.

Buli után

-Egy forró csokit? – mosolyogtam barátnőmre.
-Az jól esne.
-Öt perc és hozom – álltam fel.
-Megyek én is.
Lábujjhegyen lesétáltunk a konyhába.
-Liz, mi van anyukátokkal? Vagy most ti árvák vagytok? – kérdezte egyszer csak. – Tudom, sosem beszéltek erről, csak kíváncsi vagyok, de ha nehéz erről beszélned, akkor…
-Igen, árvák vagyunk. Az apánkat nem is ismerjük, anyukánk meg szüléskor meghalt. Nővérünk nevelt fel minket.
-Van egy nővéred? Vagyis Nessin kívül? – tágultak ki a pupillái, a meglepődéstől.
-Igen, pár évvel idősebb csak nálunk, de már régóta nem láttuk – utáltam hazudni, de nem mondhatok mást. Hiszen, ha egy csoda folytán – amiben erősen reménykedek -, anyu felbukkan még Forksban, de ki tudja… Remény hal meg utoljára.
Miközben beszéltem kiöntöttem két bögrébe a tejet és beraktam a mikroba. Elővettem a forró csoki port.
-És most hol van? - kérdezősködött tovább.
-Hát nem tudom pontosan – vettem ki a bögréket, és Lora elé toltam ez egyiket.
-Miért nem tartjátok a kapcsolatot? – kortyolt bele a bögrébe.
-Háát, az ő élete elég bonyolult.
-Értem. Hiányzik?
-Igen, nagyon.
-Üdv lányok… - jött be a konyhába Victoria.
-Szia – mosolyogtam rá, megmentett Lora további kérdéseitől legalábbis egy időre.
-Jó estét – állt fel Lora.
-Ő Vic, a nevelőanyánk és nagyon jó barátunk vagy valami ilyesmi. Ő pedig Lora, az egyik barátnőm – mutogattam rájuk mosolyogva.
-Nyugodtan tegezz - mosolygott barátnőmre. – Nem is zavarok, csak pár irat kell. Milyen volt a buli?
-Nagyon jól sikerült. Emmának nagyon tetszett a dolog – mosolygott Lora.
-Örülök, ügyes vagy drágám – nyomot egy puszit arcomra, és már el is tűnt.
-Aranyos – mosolygott Lora. Majd ásított egy hatalmasat.
-Gyere mennyünk feküdjünk le.
-Oké, hosszú volt ez a nap.
Tíz perc múlva Lora már az álmok világába merült. Én csak kiültem az ablakba és a holdat bámultam, teli hold volt. Éreztem, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem,- ő is a holdat nézi és bármilyen messze van, ő is azt látja, amit én és azt érzi, amit én. Hiányt.
Alice szemszög
Én nem bírom tovább. Annyira jó lenne velük megismerkedni. Hiszen ők két kicsi Bella.
Nem, ők teljesen mások, csak úgy néznek ki. Hiszen ők szókimondóak, egyáltalán nem ballábasak, sőt nagyon magabiztosak. És értenek a divathoz, amihez a mi Bellánk nem.
-Elegem van belőled Rose - halottam meg Emmett hangját, amint ordít.
-Mi?! – kacagott fel Rose.
-Miért hisztizel már megint? Mi hatan nem hisztizünk száz év alatt annyit, mint te egy nap. És mosolyogtál, boldog voltál miután elhagytuk Bellát… Ha Ő nem is, de mi érdekeltünk? Nem. Nem érdekelt más csak a hajad, a körmöd, a ruhád. Mi nem. Soha. Igen ne nézz így rám. Mindent megadtam neked, amit akartál, de te nem tudsz egy kicsit együttérző lenni?
-Mit adtál meg? A legnagyobb álmomat? Nem, azt nem.
-Nagyon jó érzés úgy élni melletted az örökké valóságot, hogy tudom, hogy valakiért lecserélnél. Legalább ne hangoztasd!
Majd csend, az egész házban. Mindenki őket hallgatta, Emmett sosem szólt vissza szerelmének. Mindig megvédte előttünk is, de most borul a bili.
-Valamit titkolsz, érzem. Mióta ismerjük Bella lányait valami miatt ideges vagy. Rose mit csináltál?
-Semmit – vágta rá gyorsan, túl gyorsan. – Soha többé ne beszélj így velem – száguldott ki az ajtón Rose.
Ismét csend.
Sosem tudtam, hogy bírja Emmett, de olyan természetesnek tűnt, hogy a szerelem miatt elviseli Roset. Bár így visszagondolni, nem lehet neki egyszerű, még ha szereti is.
-Francba – halottam mackó bátyám hangját.
Jasper felpattant és Edwardhoz ment.
-Edward. Mire gondolt Rose, mielőtt elment. Úgy éreztem fél, aggódik valami miatt és mérges – kérdezte suttogva.
-Valami versre gondolt és azt mondta végig – nézett szerelmemre Edward.
-Ez mit jelent? – néztem a fiúkra.
-Rose valamit titkol… - nézett maga elé Jazz.
-Aminek köze van Bellához vagy a lányokhoz…
Nessi szemszöge
-Jake, ne horkoljál már – ütöttem oldalba szerelmem, mire kissé halkabb lett.
Lecsukódtak szemeim és aludtam tovább.
Mikor felkeltem Jake sehol sem volt. Egy levél volt mellettem.
Jó reggelt szerelmem.
Sajnálom, de el kellett mennem. Az egyik fiú átváltozott az éjszaka.
Sietek.
Szeretlek.
Csók, Jake.
Még meleg volt a takaró mellettem, szóval nem rég ment el. Kipattantam az ágyból, gyorsan letusoltam. Fogmosás közben kihallgattam, hogy még mindenki húzza a lóbőrt. Nem is baj, legalább össze tudok ütni valami kaját, mire felkelnek.
Előkerestem a gardróbból valami egyszerű ruhát. Amely az egyik kedvenc gatyómból és egy adidas pólóból állt.
Halkan lesétáltam a konyhába, majd megálltam a hűtő előtt. Mi van itthon, amiből én is tudok ehetőt csinálni? Tojás.
Elővettem tizenöt tojást, gyorsan felraktam gázra, pár percig kevergettem. Kész is lett, gyorsan megterítetem és felraktam a kávét. Elővettem a narancslevet a hűtőből és mosolyogva konstáltam, hogy megy ez nekem.
-Jó reggelt Liz – jött le Emma mosolyogva.
-Öhm én Nessi vagyok – kuncogtam.
-Ó bocs, de nem tudlak titeket néha megkülönböztetni, és mivel Liz szokott főzni. Szóval bocs.
Hát nem esett jól, de igaza volt.
-Embry?- lehet, hogy csak Jake ment el.
-Elment, valami fiú miatt. Te tudod ki változott át? – nézett rám kíváncsian. Miközben öntött magának egy pohár narancslevet.
-Nem, de bizonyára most már fogjuk – mosolyogtam.
-Jó reggelt – jött a konyhába Lora, miközben a szemeit dörzsölte.
-Neked is. Hogy aludtál?
-Nagyon jól. Bár Liz egész éjszaka beszélt – mosolygott.
-Igen, ez családi szokás… - kuncogtam. – Kávét?
-Az jól esne, köszi.
-Sziasztok – jött le pár perc múlva mosolyogva Liz és Tony.
Gyorsan megreggeliztünk, majd Tony és Lora valamiért haza mentek. Nem teljesen értettem, hogy miről hadoválnak. Már csak hárman voltunk.
Kaja után Liz és Emma is lezuhanyoztak és felöltöztek, addig én kicsit összepakoltam a konyhában. Utána Emma megnézte az ajándékait közelebbről.
Majd megérkeztek pár óra múlva Jacobék.
-Ki változott át? – kérdezte kis izgatottsággal a hangjában Liz, de miért izgatott?
-Quil…. –dünnyögte az orra alatt Jake.
-Az a Quil? – néztem rá kíváncsian. – Amelyik Luxxal..?
-Igen.
-És ki lesz a következő? – kérdezte kíváncsian Emma.
-Valószínű Jared – nővérem szeme felcsillant, de egyben szomorú is lett.