Rászolgálva - Száznyolcvan fokos fordulatok

Sziasztok lányok! Jelentkezek a második fejezettel. Sokan hiányoljátok a szereplőkről a képeke. Átköltözött a fejléc alá.Mivel csak több szereplő lesz, és mert kicsit írtam róluk így oldottam meg. :) ITT. Megint visszatértünk a 20 komira, és köszönöm a sok-sok komit!
Ezt a fejezetet küldöm, Evcunak, mert rám talált és kiderült, hogy osztálytársak leszünk:D és nyinykének, evvel ösztönözve az írásra:D És az össze komizónak!!

Száznyolcvan fokos fordulatok

2. fejezet
Rosalie szemszög
Több mint, fél éve itt vagyok Alexxel és Stephennel. Teljesen megváltoztam, szőke hajzuhatagomat sötétbarnára festettem, kivágott felsőimet, kevésbé dekoltált darabokra cseréltem, a magas sarkú cipőimet pedig tornacsukára változtattam. Sőt most már Rosalie helyett Lilien nevet használnom.
Nem csak a külsőleg vettem száznyolcvan fokos fordulatot. Teljesen máshogy nézem az életem, már nem divatmagazinokat olvasok, nem festegetem a körmöm minden nap más színűre.
Alex és Stephen elköltözik mivel túl sok ideje vannak egy helyen. Én maradok és felkeresem régi családom, hiszen szeretnék bocsánatot kérni. Utána pedig új életet kezdek körbeutazom a világot, lehet visszatérek a fiúk családjába. Nagyon jóban lettünk és kijelentem egyikükkel sem feküdtem le.
Alex nagyon aranyos, egész nap a festményei előtt ül. Stephen azt mondja Picasso leszármazottja. Érdekes. Nagyon ritkán beszéltem csak Alexxal, de akkor nagyon kedves volt. Stephen egész nap szórakoztatott. Együtt jártunk vadászni, rengeteget beszélgettünk. Legfőképpen neki köszönhetem a változás. Nagyon összemelegedtünk, de csak barátilag. Kezdetben ez nagyon zavart, hiszen én voltam Rosalie Hale, mindenkinek utánam kellene sóvárognia. Stephen azt mondta, hogy az ő szíva már meghalt. Mikor szerelme halálának a híre fülébe jutott, azt mondja szíve egy része megszakadt. Csak Alex miatt nem ölette meg magát a Volturival. Szörnyű lehetet barátomnak.
-Alex! Nem érdekel a rohadt képed. Örökké valóságig festeni akarsz? Költöznünk kell! – emelte fel hangját barátom.
-Én pedig indulok! – húztam be bőröndöm cipzárját. – Mindent köszönöm Stephen. Majd még találkozunk – öleltem át barátom.
-Mész is? – termett mellettem Alex. Én csak mosolyogva bólintottam. – Vigyázz magadra kislány – ölelt ő is át.
-Ha bármi van… - nézett mélyen a szemembe Stephen.
-Hívlak – mosolyogtam. – Vigyázzatok magatokra srácok – öleltem át őket még egyszer majd kiléptem az ajtón.
Átdobtam vállam felett a táskát majd szaladni kezdtem a Cullen villa felé.
Egy óra múlva már ott voltam. Nem hallottam semmi mozgolódást.
Mit fogok mondani? – suttogtam félve, miközben hátratűrtem egy barna fürtömet.
Sziasztok. Gondoltam benézek, Rose vagyok. Tudjátok az a kurva, nagyon sajnálom, hogy ilyen szemét voltam…
Vad morgás tört fel mögöttem. Majd farkas bűz árasztotta el az orrom.
-Oh a francba – suttogtam. Lassan feltett kezekkel megfordultam. Három farkaskoma állt támadó állásban.
-Lécci ne nyírjatok ki – suttogtam. – Rosalie vagyok – suttogtam. Míg hátrálni kezdtem.
Majd még hárman érkeztek.
-Jake?! Vagy Seth? Oh a francba már. Vagy nyírjatok ki vagy valaki változzon már át – néztem a legnagyobb farkas irányába.
Ketten közelebb ugrottak hozzám, majd hírtelen megtorpantak.
-Öljetek már meg! – szorítottam össze a szemeim. Már vagy percek óta állhattam összezárt szemekkel. Lassan kinyitottam egyik szemem.
Belenéztem az egyikük szemébe. Olyan fura érzésem volt, beszorult a levegőm. Legszívesebben mellé léptem volna és megcsókoltam volna. Ez undorító, de nem, hiszen olyan gyönyörű és Ő nem is büdös. Vizsgáltam a cuki farkast, aki kíváncsian, és szerelmesen bámult. Szerelmesen?!
Következő pillanatban egyik farkas eltűnt és pár pillanat múlva Seth lépett ki egy farmerban elém.
-Seth – sikkantottam fel. – Ugye nem akartok kinyírni? – néztem rá félve.
-Nem – mosolygott feszülten.
-Tudom utáltok, megértem, de megváltoztam – mosolyogtam kedvesen. Mire a farkasok érdekes gurgulázó hangot adtak ki. – Nagy ellenségitek voltam, utáltalak titeket, mint Nessiet és Lizt – húztam el a szám. Az egyik farkas felmordult. – Sajnálom Jake.
-Rose tényleg te vagy az? – nézett rám meglepve Seth.
-Igen Seth én vagyok, de már Lilient használom – mosolyogtam rá.
-Mit keresel itt? – kérdezte kíváncsian arcomat vizsgálva.
-Culleneket – motyogtam.
-Azt hiszed visszavesznek? – kérdezte értetlenül.
-Dehogy is. Már nem vagyok szőke – kacagtam saját viccemen. – Csak bocsánatot kell kérnem. Utána továbbállok – mosolyogtam.
Valamiért belefájdult a szívem, hogy el kell mennem. Lassan Őrá néztem, talán szerelmes lettem egy szőrmókba?
-Megtudjátok mondani, hogy hová költöztek? – kérdeztem suttogva. Ismét hátratűrve egy kósza fürtömet.
-Megkell beszélnem a fiúkkal – mosolygott rám biztatóan Seth.
-Érthető – motyogtam és leültem a lépcsőre.
Seth pár pillanat múlva megjelent farkas alakban majd elvonultak csak Ő maradt ott.
Kérdőn néztem arcába.
Mintha mosolygott volna, majd mellém ült.
-Atyám, ha nekem ezt mondja valaki egy éve én biztos halálra röhögöm magam – suttogtam. – Bár nem kéne sokat erőlködnöm – nevettem. – Halottabb már nem nagyon lehetek, bár…
Pár percig csöndben ültünk, elég kínos volt. Úgy mondtam volna valamit, úgy megérintettem volna, de ő mit szólna? Szemeit vizsgáltam, de nem mertem bundájához nyúlni.
Bella szemszöge
-Nagyon hiányzol – suttogta szerelmem a telefonba.
-Jaj Edward nagyon nyálas vagy – hallottam meg egy ismeretlen hangot.
-Adam, telefonálok! – nevetett zavartan szerelmem.
-Üdv, Bella! Itt Edward öccse, szólj neki, hogy hagyja abba mert mindjárt elhányom magam. Köszi. Mihamarabb gyere haza – majd ajtó záródás.
-Bocs, csak Adam nagyon unatkozik Liz nélkül.
-Aham. Szóval Emmett megkérte már a kezét? – kérdeztem izgatottan.
-Igen. Nem mondtak nagyon semmit – motyogta.
-Örülök neki – mosolyogtam. – Mire hazajönnek otthon leszek.
-Nessievel mi lesz? – kérdezte kíváncsian.
-Majd meglátogatom. Nem szakadhatunk el Liztől – mondtam álláspontom. Nessie a maga lábán boldoguljon egy picit.
-Mikor jösz? – kérdezte izgatottan Edward.
-Pár nap szerelmem – suttogtam vigyorogva.
-Bocsi le kell tennem – mondta gyorsan. – Szeretlek. Szia.
-Szia – suttogtam a kagylóba.
Már annyira szeretném megismerni a kicsiket, de még itt kellett maradnom.
Négy csoportra bomlunk. Eliza, Martin, Vani és Jerry Londonba költöznek. Hope, Eszter, Evelin, Tomi és Shannon Kanadába. David pedig jön velem a Cullenekhez, majd pár hónap múlva tovább költözik.
-Tessék – nyomtam mindenkinek a kezébe borítékokat.
-Ez mi? – kérdezte Evelin.
-Bankkártyák, hamisított íratok – mosolyogtam rá.
-Bella nem szükséges pénzt adnod… - húzta el a száját Martin.
-Nincs rajta sok, de valami alap pénz kell – mosolyogtam biztatóan.
-Majd visszafizetjük - mosolygott Eszter.
-Nem szükséges – nevettem.
-Mi indulunk – mosolygott Evelin, majd mellém lépett és szorosan megölelt. – Ugye majd még találkozunk? – szorított magához.
-Persze – nevettem. – Vigyázzatok magatokra, ha bármi van, hívjatok – öleltem mindenkit végig.
-Nem is szabadulsz meg tőlünk – nevetett Tomi.
-Nem is akarok – öltöttem rá nyelvet.
Megfogták a táskáikat majd elindultak az erdő felé. Már most hiányoztak, hiszen ők voltak a második családom, de boldog is voltam, hiszen Edwarddal már csak pár óra és találkozunk.
Pár óra múlva Elizáék is elindultak.
Ott járkáltam az üres házban. Ezt akartam? Már most nagyon hiányoznak, de Edward és a lányaim sokkal fontosabbak.
El kell mennem Arohoz, lassan összeszedtem magam és megindultam Voltera felé. Dávid elment vadászni.
Mindent tisztázni fogok Aroval, a lányokat, a képességeim, Edwardot és hogy lelépek.

Lilien (Rose) ruhája:


Bella ruhája: