Jó úton - Következmények

Sziasztok. Büszke vagyok rátok, hiszen összejött 35 komi.:) Nagyon köszönöm, sajnálom, hogy egy röviddel jöttem, de mint páran tudjátok nem volt egyszerű napom..:/
Szeretném ha a komik száma nem csökkenne.:) Puszi, jó éjt mindenkinek, đóri
ui.:szeretlek benneteket:)

55. fejezet - Következmények

Daniel szemszöge
Mosolyogva vizsgáltam mindenkit a szobában, a szőke férfi átadott egy barna hajú lány kezébe. A hangjaik ismerősek voltak, hiszen belülről is hallottuk.
Pár perc múlva egy barna rövid hajú nő szaladt le a lépcsőn és kapott ki a meleg kezek közül. Az illata megnyugtatott, mellkasának préselődtem, mire mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra.
-Hasonlít Jasperre – mosolygott egy fiú a fejem fölött.
-Milyen kis cuki vagy – suttogta fülembe, mire én kacagni kezdtem.
Húgom a bizonyos Jasper karjaiban volt, aki valószínűleg az apám.
Egész nap azzal telt, hogy minket bámultak, mintha a világ nyolcadik és kilencedik csodája lennénk…
Nessie szemszöge
Pár hete mentek el, de a húgom egyre jobban hiányzik. Kétszer beszéltünk telefonon, de csak két percet.
Én üldöztem el a húgom? Miattam mentek el.
Lassan törölgettem a tányért és mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött napokra.
-Nessie várj meg itt – suttogta, majd belopózott egy romos házba.
-Megyek én is – suttogtam.
-Maradj – suttogta vissza. – Oké, jöhetsz nincs, itt senki – mosolygott majd behúzott a házba. – Feküdj le - fél óra és jövök, mosolygott majd egy puszit nyomott arcomra.
Lefeküdtem az magunkkal cipelt hálózsákra, majd bámulni kezdtem a repedt falakat. Liz, már messze járt. Jövőnket próbáltam fürkészni, de nem láttam semmit. Ábrándozva bámultam a falat, anyura gondolva, míg nővérem be nem lépett. Egy csomag tiszta ruha, kifli és tej volt kezei között.
-Tessék – mosolygott majd kezembe nyomta a kiflit.
-Köszönöm – haraptam bele a még meleg péksüteményba.
-Te nem eszel? – kérdeztem két falat között.
-Nem vagyok éhes – mosolygott, majd meg kordúlt a hasa.
-Hmm? –toltam felé egy kiflit.
-Edd csak – mosolygott, majd megigazított a takaróm.
-Biztos? – kérdeztem kérdőn.
-Igen – mosolygott.
Arra gondoltam bizonyára ő már evett út közben.
Következő nap, egy gyönyörű pláza előtt sétáltunk el, és tükörben megpillantottam magunkat. Egy mosolygós, kissé pufók arcú lány és egy vékony, összetört lányt láttam.
Kicsusszant a kezeim közül a tányér, és a földön nagy csapódással ért le, apró darabokra tört, de nem tettem semmit, csak álltam és vizsgáltam a két lányt.
-Ő nem evett – suttogtam magam elé. – De miért? – néztem le a tányérokra.
Egy újabb emlék férkőzött szemeim elé.
-Sosem loptam magam kedvéért – csapot az asztalra Liz. Pár évvel ezelőtt volt, egy régebbi sulinkban, mikor meggyanúsították lopással a kedves ellenfeleink.
-Magának sosem? Csak nekem? – tátottam el a szám.
Újabb emlék kúszott szemeim elé.
-Elszeretnék menni tőled, egyedül megpróbálni – suttogtam Lizi felé.
-Mi? – nézett rám meglepetten. – Nem teheted ezt… - fordította fejét maga felé.
-Csak pár hónapra, kérlek Liz – néztem rá kérlelően.
-Oké – sóhajtott. – Mennyél – tárta ki előttem az ajtót, majd kiléptem ő eddig becsukta utánam.
Hívtam egy taxit és kimentem a reptérre.
-Milyen kis önző voltam – zokogtam.
Könnyeim folytak végig arcomon.
Lizi szemszög
Alice és Jasper a gyerekszobában ragadtak és bámulják a kicsikéiket. Megértem őket, hiszen olyan édesek…
Esme, Carlisle és Adam beszélgettek.
Jerry és Vani már elment vadászi a vér miatt, meg gondolom, nem csak vadászni. Atyám túl sok ragad át szerelmemről rám...
-Midenkinek dolga van – ölelte meg a derekam.
-Nekünk is? – néztem fel gyönyörű szemeibe.
-Igen – csókolt meg lágyan, miközben kigombolta ingem.
-Mi is? – kérdeztem kábultan.
-Családalapításon kicsim – suttogta nyakamba, amitől kirázott a hideg.
-Jól hangzik – motyogtam miközben lefeküdtem az ágyra.
-Szerintem is – mászott felém.
Lassan, mégis szenvedélyesen csókolni kezdett, ajkaim nem tudtam elszakítani az övétől, amely hideg volt, de mégis feltüzelt. Letéptem a pólóját, miközben egy másodpercre sem szakadtam el ajkaitól. Nadrágomat lassan lehúzta lábaimról, majd övétől is valahogy megszabadult. Fölém gördült ismét lecsaptam ajkaira. Közben hátát és mellkasát simogattam, az ő keze is bejárta a testem. Pár pillanat múlva eltűnt rólam a melltartó is.
Alice szemszöge
Olyan édesek, mosolyogva vizsgáltam a két csodát, a két csodámat. Szerelmem szorosan ölelte derekam és ő is a picikéinket vizsgálta, akik mosollyal a szájukon aludtak.
Órákig ott álltunk és bámultuk őket, nem tudtam betelni velük.
Sosem terveztem, sosem vágyódtam az anyaságra az elmúlt pár hónapig, de most akkora boldogsággal töltött el, hogy azt szavakba foglalni nem lehet.
Adam szemszöge
Mindenki körbeugrálta a két picit, legalább leszállnak rólam. Néha már unalmas, hogy mindig én vagyok a figyelem központjába, szerencse most már jöttek ők és osztozunk. Bár remélem Lizi és Emmett azért fog velem is lenni.
Főleg, ha nekik is összejön egy baba, akkor nekem lőttek, bár tudom Lizi nagyon szeretné, és ha boldog az engem is boldoggá tenne. Lizi a kedvenc nővérem, az már holt biztos. Holt biztos? Hiszen halhatatlanok vagyunk az Istenért…
Carlisle és Esme elmagyarázták, mi fog azzal járni, hogy két baba megérkezik. Nem tudom mi ezen akkora cucc. Hiszen két apró baba, bár mikor visítottak, az nem volt túl jó… Hogy lehet ilyen hangjuk?! Hátborzongató volt hallgatni perceken keresztül.