Jó úton - Hupsz

Sziasztok! Itt az egész 47. fejezet. Tegnap este ennek az előzetese volt fent, szóval az eleje ismerős lesz.:) Szerintem elég hosszú lett, szóval ismét 20 komit szeretnék. Köszönöm.:) Puszi, đóri.

47. fejezet - Hupsz

-Én nyertem – mosolygott Adam.
-Csak engedtünk öcskös… - nevetett szerelmem.
-Csak szeretméd bátyus – szalad ki a szobából.
Közben visszajött az áram.
-Gyere ide – mosolygott Emmett és az ágyba húzott, majd csókolni kezdett.
-Emmett – suttogtam.
-Tudod, milyen sexi, amikor gondoskodsz valakiről? Teljesen felizgultam cicus… - suttogta a fülembe.
-Jaj, maci – mosolyogtam. – Én is szeretném, de…
-Nyugi nem megyek be, sőt felkapcsolom a rádiót – hallottam meg Adam hangját.
-Mi?! – álltam fel. –Adam? - nyitottam ki az ajtót, de lent volt a nappaliba.
-Liz, ne csináld már. Tudom mit csináltok Emmettel, miattam nem kell nem csinálni… - mosolygott. Én pedig teljesen elpirultam.
Percekig ott álltam és bámultam Adamot, ő közben olvasott.
-Liz, így nem tudok olvasni. Zavar, hogy nézel – suttogta, miközben lapozott.
-Erről tudnak Esméék? – néztem rá kérdőn. – Hogy te tudod..
-Hogy ti szexeltek, azaz mindenki a házban rajtam kívül… Szerintem észrevette, de miért baj, hogy én is tudom Liz? Nem zavar. Menny már… - visszahajolt a könyv fölé.
-Atyám – csuktam be magam mögött az ajtót. – Te hallottad ezt? Emmett, ugye nem mondtál neki semmit? – néztem szerelmemre.
-Nem, tényleg semmit – rázta a fejét.
-Szerinted ez normális? – ültem le mellé, teljesen le voltam sokkolva.
-Szerelmem, mi normális körülöttünk? – simított végig a hajamon.
-Igaz, de.. – kezdtem bele a magam hibáztatásába.
Helyette szerelmem magához húzott és csókolni kezdett, ajkai érzékien mozogtak az enyémen, a szívem vadul verni kezdett és reflexszerűen simogattam tarkóját.
-Macii – suttogtam, mikor elszakad ajkaimtól és nyakam csókolgatta és felhúzta a trikóm.
-Szeretlek – simította végig a hasam.
-Nem jobban, mint én – suttogtam, miközben lehúztam pólóját és gyönyörű felsőtestét csodáltam.
-Uhh – suttogtam és kikapcsoltam az övét. – Nem hiszem el, hogy rávettél.
Gyorsan felpattantam és rázártam az ajtót, majd vissza is ugrottam szerelmemre.
Lehúzta a rövidgatyám, majd valahogy megszabadult a farmerjától is.
Kezével bebarangolta testem, majd kikapcsolta melltartóm, ágyékára ültem és neki nyomtam csípőmet. Gyorsan leszaggatta rólunk a zavaró darabokat és magamba vezettem, majd vad mozgásba kezdtem rajta. Az izzadságcseppek csöpögtek homlokomról. Emmett mellkasára hajoltam és csókolgattam. Majd együtt értük el a csúcsot.
Mellé dőltem és lihegtem.
-Letusolok – suttogtam, majd magamra tekertem a takarót és a fürdő felé vettem az irányt.
-Megyek én is – sétált utánam.
-Csak hátmosi – mosolyogtam rá.
-Pár csók és tapi? – nézett rám boci szemekkel.
-Semmi több – léptem be a zuhany alá, majd ő is követett. Pár perc múlva már a hajamat szárítottam.
-Szeretlek – ölelte át a derekam.
-Én is –mosolyogtam rá, és megcsókoltam.
A nap további része nyugisan telt, a nappaliban szórakoztunk, kifestettem Alice körmeit, amire nem tudom miért volt szükség, de a kismama kérése az első.
Épp a pizsamagatyámat húztam fel, már hulla fáradt vagyok. Minden nap forgok, ugrálok, csinálok valamit. Emmett már az ágyban várt és mosolyogva tárta szét karjait. Befeküdtem mellé és mosolyogva egy csókot nyomtam ajkaira, majd mellkasára hajtottam fejem.
-Jó éjszakát szerelmem – suttogtam.
-Neked is – motyogtam, de már aludtam is.

Nessie szemszöge
Ma átmegyek a Cullenekhez, hiszen tudom, hogy elhanyagolom őket, meg a nővérem. Csak olyan fura ez az egész.
-Nessie te már fent vagy? – mosolygott szerelmem, és egy csókot nyomott ajkaimra.
-Igen, pár perce – suttogtam, majd ráfeküdtem.
Meztelen mellkasára hajtottam fejem.
-Valami baj van? – tűrte hátra a hajam.
-Nem – mosolyogtam. – Csak álmos vagyok – kuncogtam, majd megöleltem.
-Mi a terved mára? – simított végig a hajamon.
-Átmegyek Lizhez – mosolyogtam.
-Cullenekhez? – kapta fel ijedten a fejét.
-Nyugi nem lesz semmi baj, nem fognak bántani – simítottam végig ajkain.
-De..
-Megtudom védeni magam Jake – mosolyogtam bíztatóan.
-De, ha bármi van eljössz – nézett rám komolyan.
-Persze ne izgulj már – nevettem fel.
-Szeretlek, és féltelek. Baj? – kérdezte mosolyogva.
-Nem, jól esik. Olyan édes vagy ilyenkor – csókoltam meg.

Edward szemszöge
-Vigyázz magadra – mosolygott Bella. – Majd telefonálok – csókolt meg.
-Oké, hiányozni fogsz – suttogtam ajkainak. – Maradjak? – simítottam végig a haján.
-A családodnak szüksége van rád – nyomott egy puszit az arcomra. – Pár hónap és én is megyek.
-Rendben, siess. Ha bármi van, hívj – csókoltam meg utoljára, majd a csomagjaimmal elindultam. Fél óra múlva már a gépen voltam. Felszálltunk. Pár óra és családommal leszek, ez nagy örömmel töltött el, de az, hogy Bellát itt kellett hagynom, nagyobb kínnal.
Most a családomra kell koncentrálnom, nem a legjobbkor hagytam ott őket. Talán önző voltam, nem biztos, önző voltam.
És Bella küldött egy levelet Liznek is. Nem tudtam mi áll benne, azt mondta titok.
Az embereket bámultam, volt egy fiatal lány, aki zokogott és exére gondolt. Egy húszon éves, terhes nő, aki vigyorgott és a babaszoba berendezésére gondolt. Egy tizenéves srác, aki szülei válásán gondolkozott. Egy férfi, aki szeretőjén és az együtt töltött perceken agyalt. Egy kislány, aki alig lehetett több nyolc évesnél és félt a repüléstől. Szegényt nagyon sajnáltam egyedül volt, ki tesz fel egy nyolc éves kislányt egyedül a repülőre?
Az utasok kilencven százaléka már alud, így én is alvást színleltem. Bellán gondolkodtam, hogy milyen gyönyörű és milyen csodás…
-Kérjük kapcsolják be az öveket, pár perc múlva landolunk – hallottuk meg a stewardesz hangját.
Minta bármi bajom is esne, ha lezuhanunk, de a látszat kedvéért bekapcsoltam az övemet, majd kinéztem az ablakon és bámultam a felkelő napot. Szerencsére nem sütött annyira, szóval nem lesz gondom a kijutással, utána meg haza futok.
Kivettem a csomagjaim, majd az erdő felé indultam, majd bevetettem magam, csomagokkal nem tudtam olyan gyorsan szaladni, de azért így is él óra múlva a ház előtt voltam.
Majd beléptem az ajtón és csodálkozva bámultam egy kisgyerek állt előttem, vagy két éves lehetett.
-Szia, te ki vagy? – nézett rám mosolyogva.
-Edward vagyok – suttogtam kissé bután, fura volt, hogy be kell mutatkoznom a saját otthonomban.
-Fiam – hallottam meg Esme hangját és felkapta a kis porontyot. – Szia Edward – mosolygott majd megölelt.
– Edward hazajött – sikkantott fel a kissrác.
-Szia öcskös – vigyorgott Emmett a nappaliból.
-Szia Edward – hallottam meg egy ismeretlen, mégis ismerőd hangot és Alice jött le nagy hassal az emeletről, emberként. Emberként?! Nagy hassal?!
-Te..Te ? – tátottam el a szám.
-Terhes vagyok – mosolygott.
-Öhm. Miről maradtam le? – suttogtam majd mindenkit megöleltem.
Közben Lizi is megérkezett egy mese könyvel a kezében.
-Edward – mosolygott. – Hazajöttél? Minden oké anyuval? – ölelt meg.
-Igen, minden oké – suttogtam. – Pár hónap és hazajön – mosolyogtam rá.
-Szuper – vigyorgott.
-Ezt neked küldte – vettem ki a táskám aljából a levelet.
-Mi van benne? – nézett rám kíváncsian.
-Nem tudom – mosolyogtam.
Leült Emmett ölébe, aki rögtön ölelte át derekát. Olyan fura volt, hiszen a bátyám és a szerelmem lánya, de összeillettek. Nincs mit mondani, nagyon szép pár voltak.