Jó úton - Ez a megfázás

Sziasztok! Itt a fejezet:) Komikat várom.
Persze az eddigieket köszönöm, szeretlek benneteket. Puszi, đóri

51. fejezet - Ez a megfázás

Tanya szemszöge
Először Bella, aztán meg Liz. Swan lányok fogják tönkre tenni az életem… Edward, akkor most Bellával? Nem, biztos, hogy nem.
Rose volt az egyetlen, aki szeretett engem ebből a családból, bár nem értem miért hiszen. Hiszen szép vagyok, gyönyörű és kedves. Mi baja lehet velem például Alicnek?
Elezar is engem szid le, mikor Lizi kezdte az egészet. Beteszi ide azt a kényelmes seggét és én vagyok a rossz. Valamit ki kell találnom, ezt nem teheti velem…
Emmett szemszöge
Esküszöm darabokra szedem Tanyát. Mi a francot képzel magáról? Hisztis kis lotyó és még ő üti meg Lizit? Az én Lizimet? Mit képzel magáról?
Bár láttam és tudom, hogy Lizi bármikor darabokra szedi, de…
Én meg itt vadászok, mikor Lizzel kéne lennem, mert a vére felélesztette bennem az állatot. Senkinek a vérét nem kívántam még így, mintha pont nekem találták volna ki, az édes nedűt, ami folydogál ereiben. Kaparni kezdett a torkom a gondolatra is, nem, vadászom és megyek vissza. Nincs semmi fajta vér a macin kívül, ami épp előttem állt.
Pár percig szórakoztam vele, majd kiszívtam a vérét és elvittem az erdő belsejébe, majd az állatok megeszik a maradékot.
Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam haza, szerelmemet minél hamarabb karjaim között akartam tudni.
A házat az ablakunk felől közelítettem meg és láttam, ott ült a párkányon. Az arca el volt torzulva és sírt, rettenetesen rossz volt így látni őt. Még mindig nem vett észre.
-Lizi – motyogtam, mire rám kapta tekintetét és rendezte vonásait.
Arrébb húzódott, de csak épp annyira, hogy fel tudjak ugrani mellé.
-Ennyira fáj? – simítottam végig arcán, ami lila színben pompázott és egy picit be volt dagadva.
-Nem – mosolygott, majd mellém kúszott és mellkasomnak döntötte fejét.
-Mi a baj? – kérdeztem, miközben fejem az övére hajtottam.
-Semmi, jól vagyok – suttogta.
-Lizi, megbeszéltük – fogtam meg a kezét és megszorítottam. – Mond el – kértem.
Csönd, nem válaszolt, csak mozdulatlanul ült épp, hogy levegőt vett.
-Tanya mondott valamit? – kérdeztem haját simogatva.
-Nem, vagyis… - zokogott fel. Utáltam magam, hogy nem tudtam mit tegyek, csak tanácstalanul ültem és bámultam, hogy szenved, de nem tudtam mit mondhatnék.
-Kérlek – suttogtam. – Mond el – vettem elő a leglágyabb hangomat.
-Hogy, Rose-t kitúrtam… - hadarta el a három szót. Pár másodperc volt mire rájöttem miről beszél.
-De ez badarság – emeltem fel fejét, hogy a szemembe nézzen. – Senkit szerettem annyira, mint téged, és ez sosem fog változni. Rose, ő teljesen más volt. Téged tiszta szívemből szeretlek… - néztem mélyen a szemeibe.
-Tudom, csak, annyi ideig voltál vele – motyogta alig érthetően.
-Az idő nem számít, téged egy óra után jobban szerettelek – motyogtam. – Mikor nekem jöttél a vadászatkor, emlékszel? – válaszul csak bólintott én pedig felelevenítettem magamba. – Akkor jöttem rá, hogy szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban – mosolyogtam.
-De Rose még itt volt… - nézett rám értetlenül.
Én csak megvontam a vállam.
-Amúgy meg te jöttél nekem, az én macimat akartad – nevetett.
-Szeretlek Emmett - nézett rám ősszintén, fagyos szívem majdnem újra megindult.
-Én is Lizi – csókoltam meg lágyan.
Pár percig még az ablakpárkányon ültünk és bámultuk egymást.
-Mennyünk be megfogsz fázni – mosolyogtam.
-Oké – suttogta, majd kiszállt ölemből és belépett a szobába.
Majd megvárta még én is „belibbenek”, már amennyire az én alkatommal libbenni lehet.
Becsuktam az ablakot, addigra ő már az ágyban feküdt betakarózva, mellé bújtam és átöleltem meleg testét, ami mintha a szokásosnál melegebb lett volna.
Lizi szemszöge
Valaki kopogott az ajtón, majd szerelmem szólt.
-Gyere – már fent volta, hajnal lehetett.
-Mi a helyzet? – ültem fel az ágyban. És az árnyékot vizsgáltam.
-Adam, nincs jól. Lázas és… - suttogta megsemmisülve Esme.
-Ne aggódj, csak megfázás vagy ilyen, előfordul velünk – felkeltem az ágyból, de megszédültem.
-Lizi minden rendben? – fogott meg Emmett. – Forró vagy – fogta meg a homlokom. – Lázas – nézett Esme felé.
-Semmi, semmi gond – tüsszentettem. – Esme figyelj. Adam átjön hozzánk, és Alice közelébe semelyikünk nem mehet. Oké? – néztem rá. Már éreztem, hogy fáj a fejem, és ráz a hideg.
-Remdben – suttogta.
Felkaptam magamra Emmett pulóverét a székről majd Adam szobája felé vettem az irányt.
-Sziasztok – léptem be a szobába. Carlisle Adam ágya mellett ült.
-Semmi baj Carlisle, csak megfázás –tüsszentettem.
-Te is? – kérdezte ijedten.
-Igen, Carlisle az a fontos, hogy nem mehetünk Alice közelébe. A bacik nem mehetnek át a szervezetére. Rendben? – kérdeztem, miközben felemeltem Adamot.
-Oké – suttogta.
-Hozzatok vért – néztem Carlisle felé. – Alice igyon ha felkelt, erősödnie kell a szervezetének, ha elkapná mégis és Adamnak, hogy hamarabb meggyógyuljon – motyogtam.
-Rendben – mondta, miközben kezét tördelte.
-Carlisle – fogtam meg vállát. –Nincs semmi gond, orvos vagy tudod mi a megfázás, mi halhatatlanok vagyunk nem lesz bajunk – mosolyogtam és tüsszentettem egyet a végén.
-Rátüsszentett, igaz is – mosolygott Adam a karjaimból.
Carlisle végre mosolygott.
-Akkor én megyek – suttogta és kilépett a szobából.
-Most mit csinálunk? – nézett rám Adam.
-Ki izzaszjuk magunkból a bacikat – mosolyogtam és a szekrényéhez léptem.
-Jól hangzik – nevetett.
Elővettem pár vastag ruhát neki, amit ő ügyesen fel is vett.

-Hoztam teát – jött be mosolyogva Esme.
-Köszönjük – mosolygott Adam a takaró alól.
Esme leült Adam mellé, még én is kerestem magamnak egy vastag hosszú nadrágot, és zoknit húztam a lábamra.
-Minden rendben? – kérdezte egyszer csak szerelmem én pedig ijedten felugrottam.
-Emmett! Megijesztettél – mosolyogtam, miközben a szemem csavarta a fény.
-Sírsz? – lépett mellém és arcomat vizsgálta.
-Nem, csak a megfázástól van. Semmi bajom - suttogtam, majd megcsókoltam. – Jó, hogy te nem kaphatod el – vigyorogtam majd közelebb bújtam mellkasához és tüsszentenem kellett. – Bocsi – mosolyogtam.
-Semmi baj – nevetett.
Bebújtam Adam mellé az ágyba és teát szürcsölve meséket néztünk. Esme és Emmett valahová nagyon eltűntek, de Adammal jól elszórakoztunk.