Jó úton - Tojás és búcsú

Sziasztok csajszik megjött a várva várt fejezet.:)
Van egy rossz hírem, holnap nem leszek itthon szóval friss sem várható.:)
Sokan várjátok már Jasper és Alice kicsiket, de ma már nem férnek bele. Még nem járok ott szóval megkérek mindenkit, hogy ne nyagasson ezzel. Szerintem napi két friss elég nagy teljesítmény, ha nem gondoljatok arra, hogy egy fejezeten 1.5/2 órát dolgozom. Így már sok mi? Szóval kérlek értsetek meg... Köszönöm. Puszi, đóri

52. fejezet - Tojás és búcsú

Emmett szemszöge
-Te?! – kezdett el nevetni Edward.
-Köszi öcsi a támogatást, de Liz beteg és Esmével ki kell találnunk valamit – mondtam miközben a tojásokat vertem fel.
Közben Jasper is hangos nevetésben tört ki mögöttem.
-Fiúk – szólt rájuk vigyorogva Esme.
-Hol van Liz? – kérdezte Jasper pár perc múlva.
-Megfáztak – suttogtam fortyogva, nem volt ínyemre, hogy én vagyok a vicc tárgya és amúgy magamban én is nevettem magamon.
-Mi? – kérdezte értetlenül Edward.
-Kik? – nézett rám értetlenül Jasper is.
-Adam és Liz megvannak fázva. Szóval nem találkozhatnak a kismamával. Jasper te mész csak be Alicehez és te nem mehetsz be Emmették szobájába.
-Oké – suttogta idegesen Jasper.
-Sziasztok fiúk – lépett be csurom vizesen Carlisle. – Ezt itasd meg Alicel – nyomott Jasper kezébe egy termoszt. – Ez meg Adamé… - tette le Esme mellé a másikat.
-Öltözz át mielőtt te is megfázol – vigyorogtam. Mindenki olyan ijedt volt, valamivel próbáltam oldani a hangulatot. Majd az olajra öntöttem a tojást és keverni kezdtem.
-Emmett főz? – mosolygott Carlisle.
-Miért? Szerintem jól áll neki – mosolygott rám Esme. Persze erre csak még mindenki jobban nevetni kezdett.
-Oké, oké – vigyorogtam én is a végén.
-Úgy néz ki, mint Lizié – vizsgálta Esme a tálat. – Akkor ezt vidd fel Alicenek – nyomott anyu egy tálcát Jasper kezébe, még én kettéosztottam Adam és Liz adagját.
Esme közben öntött ki három narancslevet, majd tálcára pakolva felindultunk az emeletre.
Hangos nevetést lehetett hallani a szobánkból, Adam és Liz bizonyára jól érezték magukat.
-Sziasztok – nyitott be Esme.
-Kaja?! Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz ma velem – vigyorgott a kis Adam és rögtön felült az ágyban. – Ehetek az ágyban? – nézett Esmére majd Lizre.
-Most az egyszer – mosolygott Esme, majd odanyújtotta neki a tálcát. Szerelmem csak mosolyogva bámulta őket észre sem véve engem, ez fájt. Jó azért megértettem, én is bírtam Adamot, olyan vicces volt, akárcsak én és szerette Lizt, ez tapintható volt. Köztük valami olyan kötelék épült ki, ami mással nem volt a családban. Nem anya vagy apa fia kapcsolat, nem szerelem, nem barátság, hanem testvériség, persze köztünk például Jasperrel is volt, de valahogy más, erősebb volt Adam és szerelmem között, és erre nem voltam féltékeny, inkább örültem, hogy valaki ennyire szereti, mint a kis Adam. Meg hát, aki az én Lizimet szereti rossz ember nem lehet. Hupsz, ez egoista volt, hiszen én szeretem a legjobban.
-Emmett! – suttogta szerelmem meglepve, mikor látta a tálcát a kezembe, egy pillanatra, mintha elámult volna. Leültem mellé, majd lágyan megcsókoltam és kezébe adtam a tálcát.
-Köszönöm – suttogta a fülembe, forró lélegzete csiklandozta bőrömet.
-Nincs mit – vigyorogtam, annyira boldog voltam, hogy ez az angyal az enyém. És minden nap, minden együtt töltött perc után jobban szeretem. Lehet még jobban szeretni?
-Ez finom – vigyorgott Lizi.
-Igen nagyon finom – mosolygott Esmére Adam.
-Nem én csináltam - mosolygott anyám és rám nézett. Adam szájában megállt a falat.
-Lemerjem nyelni? – suttogta teli szájjal. Mire hangos nevetésbe kezdtem.
-Nyugodtan – nézett bele szemembe szerelmem és még sosem érzett érzés kerített hatalmába, a szerelem és a vágy meg ezerszeresedett, elvesztem szemeiben és mintha saját érzelmeimet olvasnám gyönyörű csokoládébarna szemeiben. Mire elengedtük egymás tekintetét már Carlisle is a szobában volt és beszélgetet Esmével és fiával. Néha ránk kapta tekintetét, Liz arca vörösben pompázott és a takaró szélét bámulta nagy beleéléssel.
Következő pillanatban köhögni kezdett, egyszer csak felpattant és kirohant a fürdőbe. Esméék is rögtön rá kapták tekintetüket. Én pedig felálltam és rohantam utána.
-Liz. Bemegyek – szólta az ajtó mögül.
-Ne, ne gyere – köhögött.
Beléptem és a wc fölött görnyedt. Hányt? Pár pillanat múlva rájöttem, hogy igen. Mellé léptem és összefogtam haját.
-Emmett tudom, hogy milyen undorító. Menny már ki – suttogta. – Jól vagyok – terült el a csempén miután lehúzta a wc-t.
-Nem úgy festesz – hajoltam felé.
-Köszi, most már sokkal jobb – motyogta csukott szemmel.
-Na, gyere most alvás – kaptam karjaimba.
-Mosok fogat – suttogta. Kikászálódott karjaimból, de fogmosás közben nem engedtem el a derekát.
-Nem fogok eldőlni, ha elengedsz – vigyorgott.
-Nem baj, inkább ne próbáljuk ki – mosolyogtam, bár rettentő ideges voltam. Hiszen elég pocsékul festett.
Lizi szemszöge
Pár nap alatt rendbe jöttünk Adammal, Alice szerencsére nem kapta el a baciainkat, holnap pedig költözünk.
Alice még mindig elven tőlem és Adamtól tiltva, szegény már úgy hiányzik, de beszéltünk közben Skypon. Viccesen hangzik, az is volt. Órákig dumáltunk, persze a fiúk órákig nevettek rajtunk, de leleményességből jelest kapnánk.
Ma elbúcsúztam nővéremtől, nagyon meglepődött, hogy elmegyünk és elsírta magát, de biztosítottam róla, hogy muszáj elmennünk és majd tartjuk a kapcsolatot. Nagy nehezen zokogva elszakadtunk egymástól, falkától is elbúcsúztam, az sem volt egy könnyű menet, hiszen imádom őket. Emily lelkére kötöttem, hogy a terhessége utolsó heteire hazajövök. Elbúcsúztam Lorától és a fiúktól is. Lora nagyon kiborult, azt mondta minden héten felhív telefonon. Furcsa volt, mintha jobban fájt volna neki a hír, mint Nessienek, a tulajdon nővéremnek. Lorával, nagyon hasonlítottunk belül és ezért a kapcsolatunk különleges volt.
Rájöttem, hogy teljesen kezdek szétesni. Victóriával hónapok óta nem beszéltem és csak most jöttem rá. Felhívtam és közölte, hogy épp Magyarországon, vagy hol tart valami előadást.
Emmett lefényképezte a házunk összes pontját, direkt ezért vett magának egy külön fényképező gépet. Vigyorogva gondolok vissza a beszélgetésre:
-Megszeretném mutatni a gyerekeinknek, hol szerettem beléd – suttogta. – Ezt nem én vagyok, mindjárt rózsaszín pólót kell felvennem csőnadrággal, ha ilyen nyálas leszek – suttogta. Mire én hangos kacagásba kezdtem.
-De ugye azt nem szeretnéd a tudtukra adni, hogy hányszor tettél magadévá ezen az ágyon – suttogtam, míg végig döntöttem az ágyon.
-Erre is gondolta… - csókolta vadul a nyakam.
-Liz, Liz! Figyelsz te egyáltalán – toporgott előttem idegesen Adam.
-Öhm, bocsi elkalandoztam… - suttogta zavartan.
-Min? – kérdezte értetlenül, miközben körbenézett a szobájában. Mit kéne mondanom?
-Csak úgy – mosolyogtam.
-Aham – vigyorogott majd szaladni kezdett a szobában. – Emmetten gondolkodtál – visított.
-Ki gondolkodott rajtam? – lépett be az ajtón szerelmem és kapta fel Adamot.
-Liz – mutatott rám. – Vagy két percig szólongattam mire rám figyelt.
-Lebuktattál, ez nagyon nem ért – fordultam és megindultam vissza a szobánkba. Volt még pár dolog, amit el akartam vinni, azt egy sokadik papírdobozba rakogattam.
-Jól áll, ha megsértődsz – suttogta fülembe szerelmem.
-Bolond vagy – nevettem.
-Holnap utazunk, mit szólsz? – simított végig oldalamon. – Egy utolsó szeretkezés ebben az ágyban is? – suttogta fülembe, majd magához húzott és csókolgatni kezdett.