Jó úton - Ismerkedés

Sziasztok csajok! megérkezett, bocsi, hogy csak most.
Nem egy hosszú fejezet lett, de most ennyivel szolgálok..:/ Remélem azért tetszik, komikat várom. Puszi, đóri

50. fejezet - Ismerkedés

Mindenki helyet foglalt a nappaliban, én Emmett ölében – mivel hely szűken voltunk-.
Pár perc alatt átláttam a Daneli klán tagjain. Elezar olyasmi volt, mint itt Carlisle. A vezér, a megfontolt a tapasztalt. Carmen, Elezar párja, olyan családias, olyan barátságos és gondoskodó, mint Esme. Kate elég pörgős, nagyon csinos és ő is barátságos. Irina és Tanya pedig, nem lopták be magukat a szívembe, olyan nyávogós, panaszkodós cicusoknak tűntek. Rühellem az ilyen embereket.
-Szóval mióta vagytok együtt? – nézett ránk mosolyogva Kate.
-Öhm, körülbelül négy hónapja – mosolyogtam, persze el is pirultam.
-Liz rengeteget segít nekünk – mosolygott Esme.
-Csak ő tudd főzni, szóval éhen halnék nélküle – vigyorgott Adam.
-Mesélj magadról – nézett rám mosolyogva Carmen.
-Oké. Karácsonykor töltöttem be az ötvenet, Bella az anyám van egy ikertestvérem, az apám egy ismeretlen vámpír volt, de már meghalt. Röviden ennyi.
-Van egy ikertestvéred? – nézett rám ijedten Tanya.
-Ki az apád? Mi lett vele? – kérdezte Irina.
-Öhm, igen egy lány. La Pushban él, egy farkasba vésődött be – mosolyogtam. – Apám meghalt – zártam le ennyivel a témát.
-Furcsa egy család vagytok – mosolygott Kate.
-Igen – bújtam Emmett mellkasához.
-Én lefekszem – pattant fel Adam.
-Megyek én is – mosolygott Esme.
-Én is lefekszem – mosolygott barátnőm, majd Jasperrel ők is felvonultak.
-Oké sziasztok – mosolygott Carmen.
-Nem vagy álmos? – suttogta a fülembe Emmett.
-Nem – mosolyogtam arcába.
-Oké –vigyorgott majd szorosan átölelt.
-Liz beszélhetnénk? – kérdezte Tanya.
-Persze – mosolyogtam, bár rossz megérzésem támadt.
-Kint, négyszemközt – mosolygott.
-Oké – felálltam és kisétáltunk az ajtón. Pár perc múlva megállt és rám nézett. Mosoly helyett morgott.
-Rose nem az a fajta nő, aki hagyja, hogy elfoglald a szerepéd. Meg fogod bánni – suttogta.
-Rose szerepét? – nézetem rá értetlenül.
-Ne tedd az értetlent liba – fortyogott.
-Hogy Emmett és én? Ez a bajod? – néztem rá értetlenül.
-Igen ez, nem értem, miért engedték meg, hogy betedd ide a lábad…
-Miért ne engedték volna? – néztem rá értetlenül. – Nem vagyok elég szőke? – kaptam szám elé a kezem.
-Ha-ha - majd megragadta a vállam. – Ha akarnálak ebben a percben törnélek szét, mint a ropit… - suttogta.
-Hajrá – vigyorogtam. Egy pofont lekevert és a szám fel is szakadt.
-Anyád is egy kurva, világ életében az volt… - keverte volna le a következőt.
-Azért álljon meg a menet Tanya. Mi közöd ehhez? Féltékeny vagy, hogy Edward őt szereti? Ciki, ez van. Nem tehet róla, hogy nem szereti az édi fürtjeidet – fogtam meg haját.
-Mi bajod a hajammal ribi? – nézett rám értetlenül, miközben megigazította fürtjeit, rettentő vicces volt.
Megfogtam a kezét, majd háta mögé csavartam.
-Lizi!! – lépett hallottam meg szerelmem hangját.
-Leállsz, vagy megfosztalak a kezeidtől – suttogtam a fülébe.
-Lizi. Jó vagy? – lépett mellé. - Te, te vérzel? – nézett rám ijedten, szemei éjfeketévé változtak.
-Semmi bajom – engedtem el Tanya kezét, aki ijedten bámult rám.
-Tanya! – Elezar „barátnőmmel” vitatkozott.
-Semmi gond, ha ahhoz van kedve, hogy szétszedjem – vontam vállat majd haza indultam, magam után húzva Emmettet.
-Mi történt? – simított végig a hajamon.
-Semmi különös. Kaptam egy pofon, és ettől szakad fel a szám. Nincs bajom –töröltem le a vért ajkaimról.
-Jobb lenne, ha Carlisle megnézné…
-Mi történt? – állt az ajtóban Carmen, Esme és Carlisle.
-Semmi – mosolyogtam.
-Vérzel!? – kérdezte ijedten Esme.
-Már össze is forrt, semmi bajom – mosolyogtam.
-Carlisle nézd meg! – szólt szerelmem apjának.
-Emmett menny el vadászni – engedtem el a kezét.
-De… - kezdett bele a mondatba. Itt kell maradnom veled, blablaa.
-Menny! – mosolyogtam, majd bementem Carlislevel a házba. – Nincs bajom, felszakadt a szám, de már össze is forrt – leültetett egy bárszékre és egy zöldborsót vett ki a frigoból?
-Jegelt az arcod, nehogy bedagadjon – mosolygott. – Mi történt? – ült le elém.
-Egy pofon semmi több – nyomtam arcomra jeges zacskót.
-Miért? – nézett rám kérdőn.
-Rose miatt, hogy kitúrtam – suttogtam. Nem értettem magam, miért mondtam el Carlislének, hiszen tiltakoznom kellett volna, mint mindig.
-De ez tudod, hogy nem így van – nézett rám bíztatóan. – Nagyon szeretünk téged, Rosera meg elég dühösek vagyunk – motyogta, a konyhapult szélét bámulva.
-Tudom – mosolyogtam. – Csak fura néha – motyogtam.
-Tudom, de Emmett is teljesen megváltozott melletted. Persze, jó irányba – mosolygott.
-Felmegyek tusolni. Köszönöm – öleltem át, majd egy puszit nyomtam arcára.