Jó úton - Babák

Sziasztok! Itt a várva várt fejezet! Holnap csak késő este tudok bármivel is előrukkolni..:/ De mivel kicsit mérges vagyok 30 komit kérek.. Ha holnap estére nem gyűlik össze akkor nem lesz feji.:/ HA igen akkor is csak este, mivel nem leszek itthon:) .Jó olvasást, puszi, đóri.:)
ui.:Ő itt Daniel Hale és lejjebb pedig Lucy Hale;)

54. fejezet -Babák

Alice szemszöge
Már három hete az új házunkban lakunk, utálom, hogy nem én rendeztem be a szobánk, nem a szobát utálom, hiszen Liz pontosan olyanra csinálta, mint ahogy kitaláltam, de hiányzik a pörgés… Egész nap ülök, és tényleg úgy nézek ki, mint egy bálna. Carlisle szerint már bármikor megszülhetek… Az én terhességem durvább, mint Esmének, hiszen két kis manó van bent, de már most imádom őket.
Nagy nehezen eldöntöttük a neveket. A kislány Lucy, a kisfiú pedig Daniel.
A gyerekszobát is megcsináltuk, közös szoba lesz nekik, a látomásom miatt. Mert helyileg bőven elférne, Liz és Esme kitettek magukért, ez a ház óriási. Bár most hárommal többen leszünk, sőt még ha Emmették is összehoznak egy picit – nézetem az említettre, aki szerelme derekát ölelte szorosan.
Adam már öt évesnek tűnt, de szellemileg már nagyon előre járt. Hibátlanul olvasott és írt, persze volt neki mit tanulnia. Látszik, hogy Carlisle vére folyik benne – mosolyogtam-, hiszen ez rá vall.
Most is épp Carlisle Adamot oktatja, minden nap pár órát tanulnak, szóval lassan Adam értelmesebb lesz, mint mi.
Edward kuncogni kezdett.
-Héé, ne nevess ki – grimaszoltam Edwardra.
-Bocsi… - mosolygott.
Következő pillanatban egy nagy reccsenés és fájdalom.
Mindenki rám kapta tekintetét, és már fent voltam Carlisle rendelőjében.
-Bemegyek – hallottam meg szerelmem hangját.
-Jasper megbeszéltük. Kint maradsz – szólt hangosan Liz. – Emmett és Jerry veled megy.
-De… - kezdte bele az új mondatba.
-Egy óra múlva gyertek vissza – jelentette ki Liz.
Következő pillanatban nagy csattanás, majd morgás.
-Semmi bajom – mondta Liz.
-Carlisle kezdjétek el Edwarddal, mindjárt jövök – suttogta barátnőm.
Valaki megfogta a kezem.
-Semmi baj Alice – suttogta Esme a fülembe.
-Mi történt? – kérdeztem csukott szemmel.
-Semmi gond, Jaspert elviszik az erdőbe, a véred miatt – suttogta fülembe.
-Alice, nem fogsz érezni semmit. Beadok egy nagyon erős altatót, mire felkelsz kint lesznek és vámpír leszel – motyogta Carlisle.
-Itt vagyok – jött be Liz a szobába.
-Lizi – suttogtam. Mellém lépet és csak annyit mondott. – Én előbb látom őket, mint te – majd kacagott. Kicsit oldotta bennem a feszültséget, barátnőm pozitív hangulata. Majd elaludtam.
Edward szemszöge
-Szike – suttogta apám, már léptem volna oda adni neki, de mér Lizi megtette. Lizi? Szike? Múltkor sem voltam itt, akkor is megoldották.
-Mindenki hagyja abba a lélegzést – mondta Liz, mikor kicsordult az első vércsepp.
Alice vérének illata, fantasztikus volt. A méreg összegyűlt a számban, a testem megfeszült.
-Edward. Ő Alice, nem fogsz inni belőle. Nem mehetsz ki szükség van rád – mondta idegesen.
Csak bólintottam. Pár percen belül egy baba kint is volt, szegény irtózatosan sírt.
-Kisfiú – adta át Carlisle Esmének. Majd pár másodperc múlva egy még sírosabb baba. – Kislány – ő pedig Lizi kezében landolt. Minden tiszta vér volt, az ágy, a párna sőt még a földre is csöpögött.
Carlisle összezárta húgom hasát majd megnyalta. Hogy áll ellen a vérnek?
-Semmi baj kincsem - hallottam meg Lizi hangját. A két baba pedig csak visított.
Körülbelül negyed óra után Esme és Lizi sétáltak ki a két kicsivel.
-Carlisle – adta át neki Lizi. – Mennyetek le a nappaliba, elrendezem Alicet.
A babák csak sírtak és sírtak.
-Carlilse ez normális? – kérdezte Vani apámtól.
-Előfordul – suttogta mosolyogva.
Jasper szemszöge
Nekimentem Liznek, aki karjával megragadta a tarkóm és kilökött a szobából. Emmett morogni kezdett, de csak Alice fájdalmára tudtam gondolni, ott akartam mellette lenni.
- Semmi bajom – mondta Liz az arca vörös volt, a szemöldöke felszakadt. Így megütöttem volna?
-Carlisle kezdjétek el Edwarddal, mindjárt jövök – motyogta Liz, majd tolni kezdett kifelé. Én pedig csak morogtam és morogtam.
-Bemegyek, nem állíthatsz meg – suttogta, majd visszaléptem a lépcsőn. Következő pillanatban, már Lizi keze fogták a kezem és húztak maguk után. Bármennyire kapálóztam, nem értem vele el semmit.
-Üsd meg – suttogta Lizi. A következő pillanatban egy nagy csattanás töltötte be az erdőt. Az arcom és Emmett öklének találkozása. Kitisztult a kép, nem mehetek be, hiszen megölném, kiszívnám a vérét.
-Jasper Hale, itt maradsz a seggeden. Jelzem ha jöhettek – mosolygott a végén, majd beszaladt a házba.
-Sajnálom, nem akartam megütni – suttogtam pár perc múlva.
-Ez volt az első és az utolsó – morgott, de nem nézett rám.
-Sajnálom – suttogtam magam elé bámulva.
Emmett rettentő dühös volt, és megértettem.
-Téged is meg lehet érteni – motyogta, miközben belerúgott egy kőbe, ami vagy száz méterrel arrébb landolt. Teljesen meglepődtem fivérem viselkedésén, hiszen ő régen nekem jött volna már. Sőt talán én is neki mentem volna, ha ő üti meg Alicet.
Szerelmem bent szenved én meg, itt dekkolok. Bent kéne vele lennem és fognom a kezét.
-Nyugi nem lesz baja – fogta meg Emmett a vállam.
Emmett teljesen megváltozott, állapítottam meg.
Pár percig csendben ültünk és hallgatóztunk, majd babasírást lehetett hallani, majd még egyet.
-Várjunk még – húzott vissza. – Lizi majd szól – suttogta.
-Oké – ültem vissza.
A babák már a nappaliban voltak, de Alice sehol sem.
-Jöhettek – nyitódott egyszer csak az ajtó.
-Alice? – kérdeztem rögtön.
-Pár perc és magához tér, nyugodtan menny fel – mosolygott. – De előbb nézd meg őket – mutatott anyám és apám karjaiban tartott babákra. Sokkal kisebbek voltak, mint Adam anno, de egészségesnek tűntek. Csodálkozva bámultam a szőke hosszú hajú, csokoládébarna szemű kislányt, aki nyújtózott felém Esme karjai közül.
Lassan oda léptem hozzá. Esme pedig kezembe nyomta, fogalmam sem volt, hogy kell fogni, de valahogy természetesen jött belülről.
Szorosan hozzám préselődött.
-Felmegyünk Alicehez – suttogtam. Majd lassan megindultam felfelé.
Lucy szemszöge
Nagyon szép volt az a néni, aki fogott. Úgy sejtettem ő lesz a nagymamám, mosolygós arcát vizsgáltam. Éreztem, hogy hamarosan megpillantom azt, aki nagyon fontos nekem. És akkor egy szőke férfi lépett be az ajtón és engem és a bátyámat bámulta. Ő lesz az apukám… Vigyorogtam szélesen, majd kinyújtottam kezeimet felé. Lassan felém lépett majd megölelt én pedig hozzábújtam mellkasához.
A bátyám, a másik szőke férfi kezében mosolyogva vizsgált minket.
-Felmegyünk Alicehez – suttogta apu, majd elindult felfelé.
Egy nagyon világos szobában, feküdt egy gyönyörű lány. Elég fiatalnak nézett ki.
Leültünk mellé, majd megfogtam a kezét.
Pár perce mozdulatlanul ültünk.
-Ő az anyukád – mosolygott apu. Én csak szélesen elvigyorodtam.
Éreztem, hogy pillanatok múlva megölel és így is lett.

Edward szobája:

Liz és Emmett szobája, abban más, hogy van fésülködő asztal és polcok..

Alice és Jasper szobája:
Esme és Carlisle szobája:
Konyha:

Adam szobája sötétkék, az egyik sarokban egy L alakó asztal, laptoppal. Egyik oldalon könyvespolc, egyik sarokban pedig egy fa ágy. Két óriási ablak van az ágy és az asztal között;)

Lucy és Dani szobája, világoszöld színű. Két fa ágy, az egyiken kék, a másikon rózsaszín takaró. Egy-egy éjjeliszekrény.. - Lucynek rózsaszín, Daninak kék-. Polcok az ágyak felett rengeteg plüssel.

Ne felejtsetek komit írni!