Jó úton - Család

Sziasztok lányok! Itt a fejezet..:) Köszönöm a komikat és nem értem, hogy miért csak akkor tudtok ennyit írni ha komi határ van..:O Mivel sok komit szeretnél ehhez kell folyamodnom, nem tudom ma lesz a még egy fejezet. Mivel ez is hoszabb lett és az előző is. DE 20 komi alatt nem rakok fel sem, sem holnap. ÉS figyelem, a 20 komi nem azt jelenti, hogy rögtön fent a feji, hanem, hogy csak akkor rakok fel frisset ha megvan. Lehet összegyűlik tíz percen belül, attól nem lesz a wordömbe egy négy oldalas fejezet.. Remélem értitek.:D Szeretlek benneteket. Puszi,đóri

48. fejezet - Család

Lizi szemszöge
Lassan felbontottam a levelet, a többiek Edwardot kérdezgették. Fél füllel hallgatóztam.
Kedves Liz! Nagyon sajnálom a múltkorit, igazságtalan voltam. Igazából rettenetesen bántott, hogy min mentél keresztül… Az emlékeid, nagyon felkavartak. És sejtem mit éreztél. Annyi mindenen kellett keresztül menned, miattam. Mert nem voltam ott, annyira sajnálom. Könyörgöm egyszer bocsásd meg nekem. És tudom egyszer csak beállítok és beleszólok az életedbe. Sajnálom. Igazából lehet, hogy magamnak nem bocsátottam meg… Köszönöm, hogy felnevelted Nessiet és csodás ember lettél kicsim, irtó büszke vagyok rád. Emmettel, amit tettem nagyon durva volt. Atyám, hogy lehettem ennyire agresszív. Talán másmilyen fiút képzeltem neked, talán nem egy Emmettet. Szeretem Őt, mint bátyámat, csak neked másmilyet akartam. Nem is tudom milyet, talán egy Edward kettőt, de te nem olyan vagy, mint én és nem is olyan férfire van szükséged. Nagyon különleges vagy, mindenki szeret téged és azért, mert számíthatnak rád. De, nem kell, hogy mindenki szeressen. Legyenek azok az elsők, akiket szeretsz. Pl.: Emmett. Látom a szemetekben, hogy szerelmesek vagytok. Annyira örülök neki Liz, annyira jó boldognak látni. Sajnálok mindent. Szeretlek, nagyon. Puszi, anyu.
Mindenki engem nézett, csak most vettem észre, hogy csöpögnek könnyeim.
-Semmi bajom – mosolyogtam.
-Valami rossz hír? – kérdezte Esme, túlságosan ismert.
-Nem, csak bocsánatkérés – suttogtam.
Esme arcára mosoly csúszott. Boldog volt, hogy nem kell csalódnia anyámban? Lehet.
-Lizi. Mi a baj? – ült fel ölembe Adam.
-Semmi, csak az anyukám írt – mosolyogtam.
-Neked van anyukád? – tágult ki a szeme. – Vagyis nem Esme az? – nézett anyukájára.
-Nekem Esme a második anyukám – simítottam végig haján.
-De akkor nem vagy a testvérem? – ijedt meg.
-Vérszerint nem, csak bent – tettem kezem a szívére.
-Szerencse – mosolygott. Majd fülemhez hajolt és suttogni kezdett. – Mert te vagy a kedvencem.
Mindenki kacagni kezdett a nappaliba.
Edward furán vizsgált.
-Minden oké? – kérdeztem gondolatban. Mire értetlenül bámult, majd bólintott.
-Héé, ne kommunikáljatok már így. Nem értek semmit – játszotta a sértődöttet szerelmem.
-Em, nem vagy egyedül – mosolygott Adam.
-Titok – vigyorogtam.
-Nem ér – húzta meg a hajam Adam.
-Héé – nevettem. – Nem vagytok éhesek? – néztem Alicere, majd Adamra.
-Én igen! – szaladt a konyhába Adam.
-Mi is –simogatta hasát.
-Mit kérsz? – álltam fel Emmett karjaiból.
-Csirkét – mosolygott Alice.
-Oké – nevettem.
-Csak nem itt akartál hagyni – nevetett Emmett, majd sétált utánam.
-Bocsi – kuncogtam. Majd megfogtam a kezét és szaladtam a konyha felé.
-Azt hittem sosem jöttök – mosolygott Adam, miközben apró ujjaival ütemesen dobolt a pult szélén.
-Oké, oké. Itt vagyunk. Mit kérsz Manó? – nézetem rá mosolyogva.
-Öhm, megkostólhatom azt, amit Alice eszik? – nézett rám boci szemekkel.
-Persze, de nem biztos, hogy eltudod rágni… - mosolyogtam.
-Már van fogam – tátotta el a száját.
-Tényleg – nevettem. Kivettem a hűtőből a csirkét, majd kibontottam a csomagolásból. Emmett kezébe oda nyomtam a krumplit.
-Emmett csinálja?! – nézett rám hitetlenkedve Adam. – Akkor én nem eszek inkább – suttogta.
-Köszi, öcsi, ez nagyon jól esett – nevetett Emmett.
-Emmett jól főz ám – kacsintottam Adamra.
-Te ettél a főztjéből? Csak nem beteg vagy Lizi? – nevetett.
A nappaliból is nevetés hallatszott.
-Segítesz? – néztem rá mosolyogva.
-Fel sem érem a pultot – nevetett. Előhúztam egy széket és rá állítottam. – Így már más.
-Ez most meg – nyomtam a kezébe a zöldséget.
-Oké – vigyorgott. Majd kinyitotta a csapot apró kezével és mosni kezdte.
Esme közben mögénk settenkedett és csinált pár képet.
-Ez nem ér – nevetett Adam. – De ugye nem fogjátok bekeretezve a polcra tenni – nézett ijedten Esmére.
-Ezzel fogják kitapétázni a házat. Szóval nyugi öcsi, semmi extra – nevetett Emmett. És már egyre gyorsabban ment neki a krumpli pucolás.
-Emmett te? – jött be nevetve Edward.
-Krumplit pucolok – húzta ki magát szerelmem. – Szeretnéd kipróbálni?!
-Nem, inkább nem – nevetett Edward.
Fél óra már a sütőben volt a csirke a petrezselymes krumpli pedig ez egyik tálban.
-Szép munka volt fiúk – pacsiztam le Emmettel és Adammal.
-Remélem finom is lesz – szemezett Adam a sütőben lévő csirkével.
Esme vagy ötven képet készített. Persze nem bántam, hiszen Adam nagyon gyorsan nő.
Már a nappaliban ültünk, én éppenséggel Emmettel beszélgettem, Alice és Jasper baba neveket vitatták meg. Esme, Carlisle és Adam pedig játszottak. Edward meg – kerestem Edwardot a tekintettemmel. – Minket nézett, mikor arcába néztem mosolygott és csak most vettem észre, hogy telefonál.
Majd kocsi közeledett. Mindenki érdeklődve bámult fel.
-Adam és Alice szerintem mennyetek fel – suttogtam.
-Ó a fenébe – hallottam meg nővérem hangját. Majd kopogást.
-Nem mondhatjuk meg a falkának –suttogtam. – Mennyetek fel. Adam maradj fent, oké? Max egy óra – kacsintottam rá. Majd az ajtóhoz siettem.
-Lizi! – vetette rám magát Nessie. Atyám, mi a franc van?
-Valami baj van? – kérdeztem félve.
-Nem, csak gondoltam meglátogatlak – mosolygott zavartan.
Nappaliban leültünk,majd minden féléről csevegni kezdtünk. Emmett és Edward lent maradt velem, többiek fent voltak.
-Amúgy a többiek? – állt meg a magyarázásban nővérem. Valószínű zavarban volt, akkor szokott ennyit beszélni.
-Tudod Alice és Jasper – vigyorgott kajánul Emmett, mire Nessie elpirult.
-Esme? – váltott témát.
-Elég sok a munkája – suttogtam.
-Aham. Olyan furák vagytok. Minden oké? – nézett rám azzal a vizsgálgató szemeivel.
-Persze – mosolyogtam. – Jacobékkel minden oké? – váltottam témát.
-Igen. Emily olyan gyönyörű kismama – mosolygott. – Minden héten elszoktunk menni fürödni, a falka és a bevésődések, ha gondolod majd lejöhetnél.
-Nem akarok kilógni a sorból – mosolyogtam.
-Samnek és Quilynak sincs párja nem kell aggódnod.
Igen, pont Sam társoságára vágyom.
-Öhm tényleg, Jared Lux párossal mi van? – kérdeztem vigyorogva.
-Minden oké, csak Jake néha kikészül. Tudod, nem egyszerű végignézni a fiú szemszögéből, hogy smárol a húgával – vigyorgott.
-Értem. És Jonah, vele mi a helyzet? – kérdeztem vigyorogva.
-Nő, mint a gomba – mosolygott. –Atyám, nekem mennem kell – nézett az órára. – Jake már vár… - mosolygott.
-Azt hiszi megettünk – nevetett szerelmem.
-Valami olyasmi – kuncogott nővérem. Egy puszit nyomott az arcomra majd kiment.
Vártunk még elhajt, majd kifújtam a levegőt.
-Emmett végre volt haszna a sexmániádnak – nevetett Edward.
-Köszi – ölelt át hátulról.
-Mindenki, ha tud jöjjön a nappaliba – suttogtam.
Pár perc múlva Alice kivételével mindenki itt volt.
-Szerintem el kell költöznünk –néztem a körbe.