Jó úton - Lustizzunk

Megírtam! Elég sokszor kellett közben felállnom és sétálnom egyet ihletet keresve, de megvan... A szunyogok szétcsiptek... Szóval komira éhes vagyok..:D Szerintem elég hamar összehoztam, nem?:D
Szeretlek titeket, és és komikat!!*.*

42. fejezet - Lustizzunk

-Oké – hajoltam el és felkaptam a rövid gatyóm és egy trikót. Hallgatózni kezdtem, Alice és Jaspert nem akartam megzavarni. Oké, inkább nem hallgatózom – mosolyogtam.
Elkezdtem Rosalie szekrényeiben kutatni.
-Megvan – sikkantottam fel. Kivettem a hajvasalót.
Remélem nem átkozta meg vagy valami…- gondolkodtam, mikor bedugtam a konektorba. Emmett az ágyon feküdt é engem bámult.
-Szeretnéd, hogy összeházasodjunk? – kérdezte egyszer csak. A hajvasaló megállt kezeim között.
-Miért is? – kérdeztem, de nem mertem rá nézni.
-Kíváncsi vagyok – suttogta.
-Igen szeretném, de ha te is úgy gondolod várhatnánk… - néztem felé.
-Oké – mosolygott.
Folytattam hajam egyenesítést. Majd a kezembe vettem egy szemceruzát és kihúztam a szemem.
Pár percig ültem a tükör előtt és magamat bámultam, aztán Emmett mellé feküdtem. Ő szorosan megölelt.
Nem tudom mennyi ideig feküdtünk ott, egymást ölelve, némán, de nagyon elveztem. Az ilyen csendben töltött percek hoztak miket közelebb egymáshoz.
-Nem vagy éhes? – simított végig hasamon.
-Egy picit – mosolyogtam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Akkor jöjjön hölgyem – fogta meg a kezem és felhúzott az ágyból. Nem engedte el kezem.
-Jó reggelt – mosolyogtam Esmére, aki furán viszonozta.
Vörösbe váltott az arcom, ahogy rájöttem miért.
-Eszek valamit – mentem a konyha felé.
Emmett mosolyogva jött utánam.
-Miért kellett ezt csinálnunk? - ütöttem mellkasát. – Úgy utálnálak, ha tudnálak – fordultam a szekrény felé, majd kivettem a müzlit, és a hűtőből a tejet.
-Na csináld ezt Liz. Hiszen te is hallod Jasperéket, én is szoktam hallani Esmééket is. Nincs ebben semmi a mi családunkban... – ölelt át. Megnyugodtam szavaitól és közelségétől.
-Képzeld tegnap kimondta Adam a nevem! – vigyorogtam. – Olyan édes volt – lapátoltam a müzlit.
-Remélem Esme nem hargszik… - suttogtam nagyon halkan.
-Nem, ő nem olyan. Örül és hálás, a sok segítség miatt – tette óriási kezét combomra.
-Nem tesz semmit – mosolyogtam majd falatoztam tovább. Babasírásra lettem figyelmes, Esme már szalad is.
Hallgatóztam.
-Csak éhes – mosolygott Esme már mellettem-.
Tegnap óta megint nőt pár centit.
-Váó – suttogott Emmett a babát bámulva. Hiszen vagy tíz centivel nagyobb… - vizsgálta a babát.
-Gyorsan nő – suttogta Esme, miközben a babatápot vette ki egy kézzel a hűtőből.
-Madjd én megcsinálom – mosolyogtam.
Pár perc múlva a kis Adam már jóízűen falatozott. Megzabálom…
Esme megfürösztötte Adamot, majd egy közös játszás következetett. Mindenki letelepedett a nappaliba és az előtte kiporszívózott szőnyegen a kissráccal játszottunk. Emmett egy macival brümmogott neki, ez volt az egyik kedvence. És nekem is, hiszen szerelmem nagyon jól bánta kicsivel, ahogy fogta, ahogy magyarázott neki, ahogy mutogatott. Nagyon jó apa lesz – állapítottam meg sokadjára -.
Alice, Vani, Jerry és Jasper a kanapékon foglaltak helyet és beszélgettek valamiről. Esme és Carlisle mosolyogva bámulták Emmettet a kacagó Adammal, a szőnyeg egyik távolabbi részénél.
Órákig játszottunk, a baba körbejárt, majd az én karjaimban elaludt.
-Holnap elmegyünk vásárolni Vanival – mosolygott rám Alice. – Te is jösz? – nézett rám kérdőn.
-Én most nem, ha nem baj –öleltem meg barátnőm.
-Oké. Veszünk neked valamit – vigyorgott.
-Miért is? – mosolyogtam kérdőn.
-Csak – nevetett.
-Oké . Mi megyünk – léptem Alice mellé és megöleltem.
-Ha bármi van hívunk – kacagott, minden nap elmondott mondat.
-Oké –mosolyogtam, majd Emmett átölelte derekam és megindultunk haza.
-Hogy-hogy nem mész el vásárolni? – kérdezte Emmett mikor beszálltunk a kocsiba.
-Nincs kedvem, álmos vagyok – mosolyogtam rá.
-Sajnálom, ha kifárasztottalak – nézett rám bocsánatkérően.
-Nem, azzal semmi baj. Elég rosszul alszom a plüssmacim nélkül – vigyorogtam.
-Értehető – kacagott.
-Miért Alice ágyába aludtál? – kérdezett tovább.
-Abba volt kedvem – mosolyogtam.
-Miért? –kérdezte. – Őszintén.
-Nem akartam abba az ágyba aludni, ahol te és Rosalie…
-Értem – suttogta. – Sajnálom, erre nem gondoltam. Majd átalakíthatnánk… - fogta meg a kezem.
-Igen, jó ötlet – mosolyogtam rá.
Hazaértünk és bedőltem az ágyba, pár perc múlva már aludtam is. Most egy esküvőn voltam, a sajátomon. Rajtam és Emmetten kívül csak Alice, Jasper és a pap volt. Valami tengerparton voltunk. -Elizabeth Swan örökké szeretni fogod, jóban, rosszban az itt megjelent Emmett Cullent? – Igen -. -És te Emmett Cullen örökké szeretni fogod, jóba, rosszban az itt megjelent Elizabeth Swant? –Igen-. Mosolygott szerelmem. – Húzzák fel a gyűrűt. – Lassan felhúzta mutató ujjamra az aranygyűrűt, majd én az övére. – Csókoljátok meg egymást. - Lassan falni kezdtük egymás ajkait.
Az kép eltűnt helyette egy tengerparton sétáltam mosolyogva, szerelmem kezét szorítva és a hasam gömbölyödött. Gyönyörű voltam, a szemem csillogott a boldogságtól, az arcom két oldalán piros foltok voltak, a szám telt és vörösen csillogott. A hajamban egy fehér virág volt.
A kép eltűnt, ébredezni kezdtem…
-Jó reggelt csipkerózsika – csókolt meg Emmett.
-Szia- vigyorogtam. – Képzeld mit álmodtam…
-Mit szerelmem? - simított végig a hajamon.
-Elfelejtettem, pedig nagyon szép volt – dőltem mellkasára és gondolkodni kezdtem, de nem jutott eszembe semmi. Úgy idegesített.
-Mit szólnál, ha ma lustiznánk? – néztem szerelmem arcába. – Nincs kedvem semmihez… - fordultam hasra és beletemettem fejem a párnába.
-Nekem megfelel – ölelte át a derekam.
-Haragszol ha alszok egy picit?- suttogtam félálomban.
-Nem, aludjál csak – nevetett.

Mikor felkeltem nem volt mellettem senki.
-Emmett – sipítottam fel.
-Lent vagyok – nevetett. – Mindjárt megyek cicus.
-Siess – suttogtam magam elé. Majd letoltam a farmerom, iszonyú kényelmetlen volt alvásra.
Tojás illat ütötte meg az orrom. Csak nem?! – vigyorogtam.
-Jó reggelt, így délben szerelmem – jött be Emmett mosolyogva egy tálcával, amin egy pohár narancslé egy szál vörös rózsa és egy tányértojás díszelgett.
-Sütöttél nekem tojást?! – csókoltam meg.
-Próbáltam, de kostóld meg – szúrt a villára egy harapásnyit és számba irányította. Kicsit összerágtam, majd lenyeltem. Emmett félve nézett.
-Nyugi, nagyon fincsi – nevettem. – Köszi – pusziltam meg az arcát.
Fél órán keresztül etetett.
-Megtudnám szokni – suttogtam mikor lehúztam a gyümölcslét.
Bemászott mellém, majd ránk húzta a takarót.
-Előbb, ég volt rajtad nadrág – simított végig combomon.
-Az előbb – vigyorogtam, majd ajkaira hajoltam és csókolni kezdtem.