Jó úton - Készülődés

Sziasztok lányok! Ezzennel boldog névnapot Alicenek!:D Köszönöm nyinykének a vicceket, és Mukinak a képeket. És mindenkinek, aki komizott!:D
Nagyon köszi a sok-sok komit!
Szeretlek benneteket, puszi.
ui.:Ja és a díjért BellaCullenek:P

39. fejezet - Készülődés

-Szerintem csodás lett – mosolyogtam Alicere a babaszobában.
-Kár, hogy nem tudjuk fiú vagy kislány – görbült le barátnőm ajka.
-Szerintem fiú lesz – mosolyogtam rá. – És amúgy független szobát csináltunk – öleltem át.
-Gyönyörű lett – bólogatott.
-Márcsak a baba hiányzik – nyomtam egy puszit Alice arcára.
-Van benne valami… - mosolygott.
-Már csak napok kérdése – vigyorogtam.
-Áhh lányok, gyönyörű lett – mosolygott Esme. Gyönyörű kismama volt.
-Carlisle?! – kérdeztem mosolyogva, miközben odamentem hozzá és gyengéden megöleltem.
-Elment vadászni, amúgy nem mernék felkelni – kuncogott.
-Kérsz valamit? – kérdeztem. Reflexerűen hasát simogatta.
-Vért?! – kuncogott Alice, mire rúgott a baba egyet.
-Igen, úgy látszik ő éhes – mosolyogtam. - Alice fektesd vissza mielőtt Carlilse leszedi a fejünk – mosolyogtam barátnőmre majd lerohantam a konyhába.
-Hééé, egy csókot sem kapok – hallottam meg szerelmem hangját.
-Egy perc szívem - vigyorogtam.
Sosem voltam ilyen boldog, mindenem megvolt. Szerető család, szerelem, barátnő és egy kisbaba, ami már hamarosan kipottyan. Igaz nem az enyém, de sebaj, Esme csak nekünk is hagy belőle egy picit.
Már most látom, hogy milyen kis elkényeztetett gyerkőc lesz, mindig ott lesz valaki mellette.
Kiöntöttem egy pohár vért, bel tettem egy szívószálat.
Odasétáltam szerelmemhez, nyomtam egy csókot az ajkaira, aki kapott utána.
-Huuu – halottam meg Jerry és Jasper hangját, akik nevetve vizsgáltak minket.
Mostanában Jerry és Vani is lógott egy kicsit velünk. Ők egy fura páros voltak, hiszen mindketten csendes típusba tartoztak. Persze volt mikor Vani is elkezdte és alig tudta abbahagyni…
-Csak féltékenyek vagytok – vigyorgott szerelmem, mikor elindultam fel az emeletre.
Biztos, hogy nem rám, hiszen a ruhámon festékcseppek voltak, a hajam kissé kuszán állt, hajpántom már majdnem lecsúszott. A combközépig érő farmerom pedig már szakadozott. – Az elmúlt három hónapban, sokszor festettünk. Az egész házam felújítottuk, új bútorokat szereztünk be. Alicel móka és kacagás volt az egész napos hajsza is.- Csak nem legújabb Newyorkeres cuccban fogok festeni.
-Tessék – nyomtam Esme kezébe a poharat.
-Sziasztok lányok – repült be az ablakon Carlisle. Én pedig csak mosolyogni tudtam, olyan boldog volt, bár izgatottság és félelem is kiolvasható volt szemeiből.
Megértettem minden érzelmet, boldog volt, mert Esme is boldog és valóra válik ez álom, izgatott, hogy milyen lesz a gyereke, és félt, hogy mi lesz Esmével.
-Carlisle – mosolyogtam.
– Megnézed a szobát? - nézett rá Alice boci szemekkel.
-Persze, Esme te már megnézted ugye?! – ingatta a fejét. Szerelme csak bocsánatkérően nézett.
-Ott lent, gyertek nézzétek meg mit alkottunk – kiáltottam le.
-Megyünk – halottam meg Vani hangját.
Mindenki mosolyogva vizsgálta az apró szobát.
-Köszönöm lányok – ölelt meg minket Carlisle.
-Örülünk, hogy mi megcsinálhattuk – nevetett barátnőm.
-Nagyon tetszik – ölelt meg szerelmem.
Mindenki mosolyogva nézegette pár percig majd, mindenki kiment Emmett és én maradtunk csak.
-Otthonra is ilyet akarsz? - mosolygott szélesen.
-Lehet – bújtam hozzá. – Bárcsak ott járnánk már… - suttogtam.
-Nyugi, ráérünk. Nem fogunk megöregedni… Örökké valóság a milyénk… - csókolt lágyan. – Persze attól dolgozhatunk rajta… - kuncogott.
-Maci – nevettem fel. – Mennyünk haza letusolok, aztán jöjjünk vissza. Vagy te mardhatsz is – indultam ki az ajtón.
-Ne, hogy már itt hagy – fogta meg a kezem.
-Papucs! – szólt utánunk Jerry és Jasper.
-Tudnátok mit fogunk csinálni… - kacsintott a fiúkra.
-Arról ne is álmodozz - mosolyogtam rá. – Sietünk vissza.
Bentről hangos nevetést lehetett hallani.
-Ahh.
-Esmének már bármikor beindulhat a szülés és szükség van rám.
-Tudom, csak olyan dögös vagy festékesen – simított végig hajamon.
-Neked egy kukászsákban is sexi lennék – nevettem.
-Ha feszülne testedre, és semmi nem lenne alatta… - révedt el a tekintete.
-Macikám, sátrat ver a gatyód – nevettem rá.
-Látod mennyire kívánlak… - suttogta mosolyogva.
-Húsz percünk van rá – szóltam ki a fürdőből, miközben hajamat mostam, és borotváltam a lábam.
-Okés. Bemehetek?! – hallottam szerelmem izgatott hangját.
-Még ne… - mosolyogtam. Gyorsan kiszálltam, megfésültem a hajam egy szál törcsiben kinyitottam az ajtót. – Itt vagyok – ugrottam a nyakába.
Lábamat dereka köré kulcsoltam, ő pedig fenekemnél fogva megtartott.
-Cicus – csókolta a nyakam. Tizenkilenc és fel perc múlva már egymás mellett feküdtünk és lihegtünk.
-Mond, hogy nem érte meg – simított végig a hátamon.
-De – remegtem bele érintésébe. – Öltözz, mindjárt jövök – sétáltam vissza a fürdőbe. A hajam egy gyors lófarokba fogtam.
Majd gyorsan felöltöztem, beraktam egy kisebb bőröndbe pár ruhát, sminkkészletet.
-Mehetünk?! – vigyorgott Emmett.

-Igen – csókoltam meg lágyan. Majd bepattantunk a kocsimba, és rátapostam a gázra.
Semmi sem történt, mindenki nyugisan ült és beszélgetett. Szóval nem késtünk el…
-Alice?! Kölcsönveszem a hajvasalód– mosolyogtam rá.
-Nem, mert én akarom kivasalni a hajad – vigyorgott.
-Oké – mosolyogtam.
Egész délután így ment, kivasalom a hajad, most én a tiéd, kifestem a körmöd, most én a tiéd. Barátnőmmel nagyon elszórakoztunk, mint két nyolcéves kislány, aki hercegnőset játszik.
Emmett, Jasper pedig sakkoztak, vagy malmoztak. Bár szerelmem egyszer sem nyert.
-Nem hiszem el – pattant fel.
-Majd én – ugrottam fel, miután kijátszottuk magunkat.
-Jasper egy sakk?! – vigyorogtam rá.
-Úgyis én nyerek – vigyorgott.
-Csak szeretnéd – kuncogtam.
-Oké – állította fel a bábuit.
Mindenki körénk gyúlt és vagy fél órája játszottunk, mikor hangos sikkantást lehetett fentről hallani. Esme.

Babaszoba:


Lizi ruhája -miután átöltözött-


Lizi házában átalakított fürdő - ami kék, az vörösnek kell képzelni:) -

Lizi hálószobája:
Nappali: