Jó úton - Kérdések és válaszok

Sziasztok lányok! Megvolt a komi, és a fejezet is kész;) Kicsit ez is hosszabb, mint szokott. Köszönöm a komikat. Itt a fejezet, 22 komit kérek..:) - Ne öljetek, mer szemét vagyok, de szeretem a komikat:D - Puszii

49. fejezet - Kérdések és válaszok

-A farkasoknak tuti nem tetszik az ötlet, hogy félvámpír babák lepik el Forksot és Alice és Jasper három hónapot hiányzik a suliból… - mondtam komolyan.
-Igaza van – suttogta Alice.
-Egy elhagyatott helyre kéne költöznünk – mondtam ötletem. – Nem kéne az emberek közelébe mennünk. Esme ti Adammal akartok lenni, míg fel nem nő. Alice és Jasper az ikrekkel. Nem hiszem, hogy sulira akarjátok pazarolni az időt… - suttogtam.
-Igen. Költözzünk el – mosolygott Esme.
-Alice szállítható? – kérdeztem barátnőm felé nézve, de mégis Carlislét.
-Körülbelül egy hétig – mosolygott.
-Oké, akkor a Daneli klánt elrendezzük, aztán keresünk valamit? Mindenkinek oké? – néztem körbe.
-Igen – mosolygott Alice.
-Igen - ölelte át Jasper feleségét.
-Persze – mosolygott Esme és Carlisle.
-Edward? Emmett? Adam? – néztem a fiúkra.
-Ha te akarod – mosolygott Adam.
-Mi lesz Nessievel? – kérdezte Esme.
-Itt marad a falkával – suttogtam.
-Biztos, hogy ez így rendben van? – kérdezte Carlisle.
-Igen, azt hiszem – mosolyogtam zavartan.
-Nem akarunk titeket szétválasztani – suttogta Alice.
-Mostmár ti vagytok a családom, Nessie boldogul egyedül is – mosolyom egyre nehezebb volt tartani.
-És ha ti maradnátok? – kérdezte Jasper.
-Nem. Nem akarom – suttogtam Adamot és Alicet nézve.
-Amúgy is szükségünk van Lizire. Hiszen ki főz? - értetlenkedett Adam. – Nem hagyjuk itt. Vagy mindenki megy, vagy mindenki marad – ölelte meg a lábam.
-Amúgy sem nagyon találkozunk Nessievel… - suttogtam, miközben lehajoltam és megöleltem Adamot.
-És Bella? Ha visszajön? – nézett ránk Edward. – Kihez jön vissza? Hozzád vagy Nessiehez?
-Nessiehez – mosolyogtam. – Megyek veletek. Vagy nem akarjátok? – néztem kérdőn Edwardra.
-De, csak… - suttogta zavartan.
-Persze, hogy akarjuk Liz – mosolygott Esme.
-Úgysem maradok örökké itt. Két év múlva elköltöznénk, Nessie akkor is maradna. Ez így megy. Nem vagyunk összenőve – suttogtam. – Nessievel már végeztem. Megtalálta Jaket, mostmár ő vigyázz rá, én nem kellek ide – csordult le egy könnycsepp arcomon.
-Pár perc és ideérnek Elezarék – suttogta Alice.
-Mingyárt jövünk – mondta Emmett majd megragadta a derekam és felhúzott az emeletre. Leültetett az ágyra. – Biztos vagy ebben? – simította el a hajam.
-Igen. Szeretném a saját életem élni veletek – öleltem meg.
-Oké, sajnálom Nessiet, de nagyon örülök – csókot nyomott a számra.
-Önző vagyok? – kérdeztem eltolva magamtól.
-Nem. Egyszerűen máskor vagy túl odaadó. Rengeteget köszönhet neked Nessie, most már ott van neki a kutyus. Öt kutya csak megvédi – kacsintott rám.
-Egy perc – sikított fel Alice.
-Mennyünk le – mosolyogta szerelmemre. Letöröltem könnyeim, majd hajam megigazítottam, és lesétáltunk.
Mindenki engem vizsgált, olyan fura volt. Ennyien foglalkoztak az érzelmeimmel.
-Semmi bajom – mosolyogtam.
-Biztos Lizi? – nézett fel rám Adam.
-Biztos Manó – mosolyogtam, majd kacsintottam rá egyet.
-Elezar – mosolygott Carlisle a barna hajú pasinak, aki kezet rázott vele.
-Carlisle, milyen régen láttuk egymást.
-Edward! - ugrott a régebbről ismert Tanya Edward nyakába.
-Tanya, szállj már le rólam – tolta el Edward.
-Mi a baj Edi? – nem bírtam tovább vigyorognom kellett. - Te ki vagy? – nézett rám a szőkeség.
-Elizabeth Swan –nyújtottam kezet neki.
-Swan? – nézett Edwardra. – Olyan Swan? – tágult ki a szeme.
-Egy ember? – suttogta egy barna egyenes hajú nő. Elezar barátnője lehetett.
-Alice? – nézett ijedten a harmadik lány Alicre. – Dobog a szíved?! – nézett rémülten. – És úgy nézel ki, mint egy bálna… - suttogta megsemmisülve.
Alice nevetni kezdett.
-Terhes vagy? Két baba?- nézett rá Elezar. Ezt meg, honnan tudta?
Közben megláttam a negyedik nőt. Őt ismertem, egyszer már találkoztuk. Egyszer adott pénzt, mikor koldultam. Csak nehogy felismerjen.
-Igen – mosolygott büszkén Alice.
-Csókolom – lépett elő mögülem Adam.
-Egy gyerek? – nézett ijedte Tanya. – Hogy lehet Alice ember, és miért van itt egy emberlány és egy ember gyerek? – sikított Tanya.
-Öhm. Van egy vámpír, akinek ez a képessége, hogy emberré tudja alakítani a vámpírokat. Ő csinálta Alicet emberré, férfi vámpírnak pedig lehet gyereke. Ők félvérek, Liz és Adam is. Félig vámpírok, félig emberek.
-Adam kié? – kérdezte Irina.
-Miénk –mosolygott Esme.
-És te mit keresel itt? – nézett rám Tanya. – És hol van Rose?
-Rose elment – suttogta Emmett. – Ő a szerelmem… - suttogta, közben átölelte a derekam.
-Megcsaltad vele Roset? – hüledezett a szőkeség.
-Rose elment – mondta Esme, rezzenéstelen arccal. – Liz a család része.
-Oké, akkor ő egy félvér? – mosolygott Carmen. – Üdv a családban – ölelt meg.
-Igen, köszönöm – mosolyogtam.
-Mi a félvérek jellemzője? – kérdezte Elezar.
-Gyorsan növünk, aztán tizenhét-tizennyolc évesen megállunk. A többi vámpír tulajdonság, csak kicsit gyengébben. Emberi táplálékot és vért is fogyasztunk. Alapjáratban ennyi.
-Megnézhetem a képességed? – mosolygott biztatóan a férfi és kezemért nyúlt. Akkor már éretem honnan tudta Alicenek, hány babája van.
-Persze – mosolyogtam.
-Váó,több képesség - nézett rám meglepetten.
-Szóval Swan, rokona Bellának? – kérdezte Carmen.
-Igen, a lánya vagyok –mosolyogtam.
-Vele mi történt? – kérdezte Tanya ijedten.
-Egy Volturis –mosolygott Edward. – Rettentő nagy erővel.
-Volturis, a te Bellád? – kerekedett ki Carmen szeme.
-Milyen köpenyes? – kérdezte Elezar.
-Fekete – mosolyogtam. – Rettentő jól harcol.
-Képessége is van? – érdeklődött tovább Elezar.
-Igen, mentális és fizikai pajzs. Plusz egy kis extra, akit a pajzsa alá von, annak megszerzik a képességét – mosolyogtam.
-Legnagyobb erő, amiről hallottam – suttogta.
-A legerősebb vámpír, de az utolsóról Arojék nem tudnak – vette át a szót Edward.
-Ez fantasztikus – mosolygott meglepetten Elezar.
-Kate vagyok – mosolygott egy lány majd megölelt.
-Liz – mosolyogtam.