Jó úton - Ismét Forksban

Sziasztok meghoztam a frisset;) Nagy nehezen leültem írni, de aztán belejöttem, hosszabb lett, mint általában.:)
Holnap nem hiszem, hogy tudok hozni frisset. Mostanában rengeteg dolgom, programom van szóval heti 3 fejit garantálok csak. Nem lesz bejelentett nap, lehet egymás után jön három, lehet két naponta..:) Sajnálom, remélem megértitek. Jó olvasást kívánok és komikat várok! Szeretlek titeket, puszii

56. fejezet - Ismét Forksban

Egy hónappal később vissza utaztam Forksba, Emily terhessége miatt, és mert nagyon hiányzott Nessie.
Emmett velem akart jönni, de én nem szerettem volna, hiszen egész nap a La Pushban leszek oda meg nem jöhet. Persze nem nyugodott, minden nap háromszor telefonálnom kell.
Öt perce hagytam el a Forksi táblát majd lefordultam a La Push irányában. Közben a telefonom vad csörgésbe kezdett. Ki más lehetett volna, mint az én? Felvettem, majd kihangosítottam.
-Szia szerelmem – mosolyogtam ki az ablakon.
-Minden rendben? – kérdezte félve.
-Emmett, mi bajom lenne? – nevettem fel. – Oké van egy nagy problémám… - vigyorogtam.
-Mi az? – kérdezte rögtön.
-Hiányzol – suttogtam, miközben lassítottam, hogy még ráérjek vele beszélni egy picit.
-Te is nekem - mondta halkan. – Utánad megyek! – kiáltott bele a telefonba.
-Emmett egész nap a La Pushben leszek. Mennyetek el vadászni – mosolyogtam. Nagyon hiányzott, de tudtam így a helyes.
-Nincs kedvem… - fortyogott.
-Egy nagy macihoz sem? – kérdeztem ijedten.
-Csak tehozzád lenne - motyogta.
-Másfél hét és megyek. Bepótoljuk – mosolyogtam, miközben az utolsó kanyart is bevettem.
-Remélem is – kuncogott.
-Elkérjük Esmétől a szigetet? – kérdeztem, és a fantáziám rögtön beindult.
-Én benne vagyok – mondta most már jobb kedvel.
-Le kell tennem, ideértem – motyogtam. Emilyék háza felé néztem.
-Rendben. Amikor csak tudsz hívj - mondta ismét elkeseredve.
-Oké, szeretlek – mosolyogtam, miközben a tükörben megigazítottam a hajam.
-Én is cicus – motyogta.
-Puszii – cuppoltam bele a telefonba, majd becsúsztattam a zsebembe és kiszálltam a kocsiból.
Becsaptam az ajtót majd pillanatra megálltam mellette, majd lecsipogtattam.
-Lizi? – hallottam meg a nevem, hátam mögül. Rögtön hátra fordultam és Sam állt mögöttem.
-Szia – mosolyogtam, majd megöleltem.
-Már annyira hiányoztál – suttogta a fülembe. Nem akartam félreérteni a mozdulatot, és a mondott szavakat, szóval nem tettem, csak egy jó barát. – Gyere – fogtam meg a kezem és maga után húzott. A házban nagy hangzavar volt, vagyis a szokásos hangzavar.
-Találjátok ki kivel találkoztam?! – lépett be előttem Sam, engem teljesen eltakarva.
-Kit? – kérdezte kíváncsian Lux.
-Sziasztok – léptem ki Sam mögül.
-Lizi! – sipítottak fel egyre többen is.
-Úgy örülök, hogy itt vagy – ölelt át szorosan a nővérem, majd Emily és Lux.
-Csodásan nézel ki – kacsintott rám Nessie.
-Köszi – pirultam el.
-Nem gondoltuk volna – nevetett zavartan Lux.
-Arra számítottatok megesznek vacsira?! – nevettem.
-Körülbelül –mosolygott Quil is.
-Hát még az összes csepp vérem megvan – kuncogtam.
Mindenkit körbeölelgettem és mosolyogtam, hogy milyen szeretettel fogadtak.
Nessievel órákig beszélgettünk a lépcsőn ülve. Teljesen megváltozott, mindent megköszönt, és bocsánatot kért. Megilletődtem rendesen, amit ő zavar mosollyal fogadott. Pár óra múlva hazamentek, azt mondta aludjak náluk, de én szerettem volna Emilynek segíteni és még vele is beszélni négyszemközt.
Lux, Nessie és Jake már percek óta hazamentek én még mindig a lépcsőn ültem és néztem a naplementét, gyönyörű volt.
Telefonom pityegésére tértem csak magamhoz. Gyorsan kikaptam a zsebemből, majd fülemhez emeltem.
-Miért nem hívtál? – kérdezte rögtön szerelmem.
-Neked is szia – nevettem.
-Egész nap a szobába járkálok fel alá és várom a hívásod. Bébi ne csináld ezt – motyogta idegesen.
-Ne legyél már ilyen - suttogtam mosolyogva. – Nekem is hiányzol, de nem azért jöttem el, hogy veled beszéljek egész végig – motyogtam, minél halkabban.
-Esme, Alice sőt Jasper is ezt mondta – motyogta szomorúan.
-Ugye nem készítetted ki teljesen Jaspert? – kuncogtam.
-Áhh, dehogy – hallottam meg Jasper hangját.
-Apa mi lenne, ha ide figyelnél? – csatlakozott Lucy.
-Figyelek – nevetett Jasper.
-Ez fontos, te leszel az egyik herceg – nyávogott Lucy.
Hangosan kacagni kezdtem.
-Te is szerepet kaptál szívem? – kérdeztem nevetve.
-Szerencsére nem – kuncogott.
-Akkor Esme sziget? – kérdeztem mosolyogva.
-Mikor megyünk? – kapott a válaszon.
-Egy hónap múlva? – kérdeztem pirulva, hiszen tudtam, hogy nem kártyázni fogunk szerelmemmel.
-Mennyi időre? –kérdezte gyorsan.
-Egy hónap? – kérdeztem kuncogva.
-Benne vagyok – mosolygott, vagyis azt sejtettem a hangjából. – Nessiéknél vagy? – kérdezte témát váltva.
-Nem, Emilyénél – motyogtam.
-Ott alszol? – kíváncsiskodott.
-Igen az a terv.
-Ha valami nincs rendben azonnal hívj – mondta kérlelően.
-Persze, de nem lesz semmi bajom. Nyugi van Maci – nevettem. – Leteszlek – mondtam mikor hallottam, hogy valaki közeledik az ajtóhoz.
-Vigyázz magadra, szeretlek – hadarta gyorsan.
-Te is, én is, nagyon – belecuppantottam, majd a kezembe vettem, ekkor már Sam ült mellettem.
-Vele beszéltél? – kérdezte kissé remegve.
-Igen – mosolyogtam büszkén.
-Minden rendben veletek? – kérdezte barátságosan.
-Igen, a legnagyobb rendben – vigyorogtam.
-Mindent meg tud adni neked? – nézett rám kérdőn, még a combomra tette a kezét. Zavart érintése, hiszen Emmett hideg karjai birtokolták a testem.
-Igen, mit ne tudna? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Van egy dolog, amit nem tud neked megadni, amit én megtudnék – közeledett arcom felé.
-Mit? – hőköltem hátra. - Meg tud csókolni… - nézetem rá. - Nem értem miről beszélsz, nekem Ő mindent megad, ami nekem kell. Számomra Ő a világ.
-Mi lenne, ha megpróbálnád mással is? – hajolt arcomhoz. Teljesen lefagytam, mikor forró ajkai számhoz értek.
-Mi a franc van veled Sam?! A fejedre ejtettek? Hogy lehetsz ekkora hülye – pofoztam fel.
-Szeretlek Lizi – ölelt át.
-Rohadtúl félreismertél engem. Én nem fogom megcsalni a barátomat, a szerelmemet, a jövőbeli férjem. Te sem gondolhatod komolyan – suttogtam fortyogva a szemébe nézve.
-Gondold át szerelmem – simított végig a hajamon.
-Nem vagyok neked senkid… - álltam fel, majd leszaladtam a partra.
Órákig ott sétáltam, már koromsötétség volt és én csak a hullámokat bámultam.
-Lizi?! – hallottam meg nővérem hangját.
-Szia – csuklott el a hangom. Most vettem észre, hogy zokogom, és a könnyeim eláztatták arcom.
-Sam teljesen megörült – ült le mellém a homokba. – Tudod milyen bolond alapjáraton, aztán még, hogy elvetemülten szerelmes beléd – csóválta a fejét.
-Komolyan szerelmes belém? – néztem nővérem.
-Igen, de majd csak megtalálja a bevésődését – mosolygott majd megölelt.
-Az lenne a legjobb mindenkinek – motyogtam mosolyogva.
-Igen – bólintott. – Annyit beszéltünk a múltról, de a jelenedről egy szót sem szóltál – vigyorgott szélesen.
-Nagyon boldogok vagyunk. Tudod anyu magával hozta Vanit és Jerryt anno, szóval Vaninak van egy képessége, hogy vámpírt emberé tud változtatni. Ezáltal Esmének született egy fia, Alicenek pedig egy kislánya és egy kisfia – vigyorogtam.
-Született babájuk?! – tágult ki a szeme. – Miért nem mondtad eddig? Ez csodás… És milyenek mesélj róluk!
Órákig a gyerekekről beszéltem, Nessie pedig mosolyogva bólogatott.
-És Emmett? Vele minden oké? – nézett rám kajánul.
-Igen – vigyorogtam. – Annyire szeretem, és olyan boldogok vagyunk – gondoltam szerelmem mosolyára, az ölelésére, az együtt töltött percekre.
-Milyen az ágyban? Mond már! – lökött oldalba.
-Fantasztikus. És Jake? – kérdeztem én is kajánul.
-Ő is – vigyorgott és fülig pirult. – Te tudod, hogy nekünk lehet-e gyerekünk? – nézett rám kérdőn, és félve.
-Nem tudom – szomorodtam el.
-És félvért Vani nem tud változtatni emberré? – kérdezte gyorsan.
-Nem tudom… Szerintem nem, de bármi megtörténhet.
-Ti is szeretnétek? – kérdezte meg arcomat vizsgálva.
-Igen – vigyorogtam. – Emmett látnád, hogy bánik a gyerekekkel – mosolyogtam. – És mikor lesz az esküvő? – kérdeztem hírtelen, mostanában teljesen elfelejtettem.
-Agusztus végén – mosolygott. – Két hónap, persze az egész családot várjuk – mosolygott rám.
-Ez szuper, annyira örülök, hogy boldog vagy – öleltem át szorosan.
-Én meg, hogy te – szorított ölelésén.
Majd ásított egyet.
-Mennyünk aludnod kell – mosolyogtam, majd felálltam és megfogtam a kezét és így sétáltunk hozzájuk.
-Mintha neked nem kéne – kuncogott.
Kanapén kaptam helyet, pár perc forgolódás után mély álomba merültem, ahol szerelmemmel sétáltam, megint egy tengerparton, megnyugtatott és ellazított.
-Lizi!! – hallottam meg egy hangot, mire kinyitottam szemem és felültem a kanapén. Jonah állt előttem, rengeteget nőt.
-Jonah – mosolyogtam.
-Örülök, hogy itthon vagy – ölelt át apró karjaival.
-Hiányoztál Manó – öleltem vissza.

Liz ruhája: