Jó úton - Kell egy kis áramszünet

Sziasztok kedves olvasóim. A környezeti viszonyok ellenére megjött a feji... Közben maxon ment a zene, hogy ne halljam, hogy a tetőt csapkodja a szél és ne halljam, hogy recseg a lépcső...Ezt nézzétek el, mert a felső szinten lenni egyedül ilyen időben nem kellemes:(
DE a fejezet elkészült és elég hosszú lett. Nekem nem annyira tetszett mikor visszaolvastam, de a ti véleményetek számít. Komikra számítok!

46. fejezet - Kell egy kis áramszünet

(…egy hónappal később…)
Alice három és fél hete terhes. Már nagy pocakkal mozog köreinkben, és ő is gyönyörű kismama. Jasper nem bántotta, szerencsére minden rendben ment.
Carlisle és Esme meglepődtek a hír hallatán, mikor bejelentették, de senkinek nem volt kivetni valója. Mindenki nagyon boldog, itt a Cullen villában a hangulat, mint a mesékben. Adam már óriásit nőtt, körülbelül, mintha két éves lenne. Egész nap szaladgál, beszél és bolondozik.
-Lizi - ugrott a nyakamba a lépcsőről, épp most jöttünk meg Emmettel. Nagy dobozokat a kezemből épp letettem, mikor már kezeim között volt Adam. Igen, ideköltözünk. Nem tudom, meddig, de átköltözünk ide. Hiszen egész nap itt vagyunk, és ha jönnek az ikrek kell segítség.
Pár nap múlva jön a Daneli klán is, hiszen lehet ők is akarnak babát, és Esme bemutatja nekik a kis Adamot. Nem tudom mennyire jó ötlet-e, de majd eldől.
-Adam – ölelgettem, és puszit nyomtam a fejére.
-Öcskös, a csajomról leszállni – vette át Emmett, majd feldobta a magasba, mire Adam fuldoklott a nevetéstől.
Én csak kacagtam.
-Emmett azért vigyázz – suttogtam.
-Ne aggódj szívem – kapta el Adamot majd talpra állította lihegő fiút.
-Sziasztok! – hallottam meg Esme hangját. – Utolsó dobozok? – nézett a mögöttem tornyosuló cuccokra.
-Igen – mosolyogtam. – Alice? – kérdeztem az emeleten felfelé szaladva.
-Szobájában – nevetett Esme.
-Sziasztok – léptem be az ajtón. Az ágyon ültek, és mosolyogtak.
-Lizi – mosolygott Alice. Odamentem és óvatosan megöleltem.
-Szia – mosolygott Jasper.
-Épp a neveken gondolkodunk. Valami ötlet? – kérdezte, elgondolkozó arcán nevetnem kellett.
-Öhm – ültem le a sarokban lévő babzsákba. – Ti mire gondoltatok?
-Hát, lánynál Vanda, Sandra, Rachele… De egyiket sem érzem annyira igazinak.
-Nekem tetszik az Emma, Noemi, Lucy?– mosolyogtam barátnőmre.
-Emma, hogy tetszik? – nézett Jasperre vigyorogva.
-Nekem tetszik – mosolygott.
-De a legjobbat akarom, Jasper. Ez a legjobb? - kezdett hisztissé válni hangja, terhességgel jár, hangulatingadozás.
-És a fiú? – kérdeztem, hátha nyugszanak a kedélyek.
-Max, Marco.. – suttogta Alice.
-Matt? – kérdeztem. – Szernintem az tök jó. Matt Hale.
-Nekem tetszik – vigyorgott Alice.
-Nekem is – mosolygott Jasper.
-Ez tökéletes – mosolyogtam. – De még ráértek…
-Sziasztok – mosolygott szerelmem az ajtóból.
-Emmett – mosolygott Alice.
-Hogy vagy? – kérdezte az én macikám. Lassan felálltam és mellé sétáltam.
-Jól vagyok. Olyan szépek vagytok együtt – tapsikolt Alice vigyorgott.
-Kérsz valamit enni vagy inni? – kérdeztem vigyorogva barátnőmtől.
-Egy kis narancslé jól esne – mosolygott.
-Oké, máris hozom – már vágtattam is le az alsó szintre.
-Lizi nehogy eless –kuncogott Adam. Miközben egy könyvet olvasott a nappaliban??!! Olvasott?
-Te, te mióta olvasol? – kérdeztem hitetlenkedve.
-Tegnap kezdtem el –mutatott a kezében lévő könyvre, ami körülbelül háromszáz oldal lehetett és a negyedénél volt apró ujja.
-Esme – sikkantottam fel. Mire az említett megjelent mellettem. – Te, te tudod, hogy tud olvasni.. – suttogtam.
-Kitud olvasni? – nézett rám Esme értetlenül.
-Adam egy könyvet olvas – mutattam az említett irányába.
-Kisfiam! – sipított fel Esme. Adam értetlenül bámult minket.
-Baj, hogy olvastam? Csak apa szobájában találtam és… Én nem akartam…
-Nem baj kicsim, csak meglepődtünk – mosolygott Esme és megölelte.
-Unatkoztam és láttam, hogy apa ezt olvassa – suttogta, és átölelt Esme nyakát.
-De ez egy orvosi könyv – néztem a borítóra. – Keresünk neked egy olyat, ami nem ilyen komoly – mosolyogtam.
-Oké, mert elég fura a rákról olvasni – suttogta. Mire én mosolyogni kezdtem, és megindultam a narancslé felé.
-Bocsi, bocsi – nyomtam Alice kezébe a poharat.
-Mi volt ez a sipítozás? – nézett rám értetlenül Alice.
-Adam olvas… Én meg lesokkoltam szegény meg megijedt, hogy rosszat csinált – magyaráztam.
-Legalább valami pornot olvasott? – nézett rám mosolyogva Emmett.
-Jaj, Emmett – löktem oldalba.
-Jól van, na – ölelte át a derekam.
-Most magatokra hagyunk titeket – mosolyogtam, majd elvettem Alice kezéből az immár üres poharat. – Ha kell valami sikítsatok – megfogtam szerelmem kezét és kihúztam a szobából.
-Akkor keresel nekem?! – lépett elém Adam.
-Persze – mosolyogtam. – Szerencséd, hogy hoztam párat.
-Miről maradtam le? – kérdezte Emmett mosolyogva.
-Ha tudnád – kacagott Adam.
-Hé, mondtam, hogy a csajomat ne – kapta fel és csikizni kezdte.
-Oké, oké leszállok róla – nevetett Adam.
Közben elővettem az egyik dobozom aljáról három ifjúsági regényt.
-Tessék – kacsintottam rá.
-Köszönöm – majd arcon puszilt és kiszaladt a szobából.
-Hihetetlen, hogy féltékeny vagy egy pár hónapos kisfiúra – öleltem át Emmett nyakát.
-Mindenkire féltékeny vagyok, aki veled lehet – ölelte át a derekam.
-Nem vagy egy picit önző – mosolyogtam és megcsókoltam.
-Ha rólad van szó a legönzőbb, minden kell belőled és minden pillanat veled - döntött végig az ágyon.
-Emmett nappal van, Adam nem halhatja meg – simítottam végig a nyakán.
-Tudom, de annyira szeretlek Lizim –csókolt meg.
Következő pillanatban elsötétül a szoba.
-Elment az áram – suttogtam.
-Félsz a sötétben? – simított végig hátamon.
-Nem, dehogy – kuncogtam.
-Valaki ?!– halottam meg Adam hangját. Kibontakoztam szerelmem karjaiból és kiléptem az ajtón.
-Mi a helyzet? – nézetem a folyosó végén csücsülő kisfiúra.
-Sötétben nem tudok olvasni, unatkozom – motyogta.
-Pár perc és lesz áram, nyugi. Addig gyere be hozzánk – fogtam meg aprócska kezét.
-Nem akarok zavarni – suttogta és elengedte a kezem. – Már szeretném, ha megszületne Alice babája… - állt meg mellettem.
-Nem zavarsz – mosolyogtam és leguggoltam mellé.
-De te felnőttek vagytok és nem ugyanaz, mint ha velem egykorúak lennétek. Nektek, mindegyikőtöknek van más rajtam kívül. Anyunak apu, neked Emmett, Alicenek Jasper. Nekem senki.
-De téged mindenki annyira szeret,mint a párját. Mindenkinek egy csoda vagy… - simítottam végig a haján. – Ha te nem lennél, Alice sem akarna babát. Csak látta, hogy milyen édes vagy és kedvet kapott – mosolyogtam.
-Liz, ez nem ilyen egyszerű. – suttogta.
-Adam, én nagyon szeretlek és a többiek is. Tudom, mi nagyobbak vagyunk nálad, de te meg az ikreknél leszel egy picit nagyobb. Ez az élet rendje. Gyere játszunk egy picit.
-Oké – mosolygott, majd megfogta ismét a kezem.
-Adam – mosolygott szerelmem. – Mit szeretnél játszani?
-Activiti – mosolygott. – Tudom kevesen vagyunk, mi lenne ha úgy játszanánk, hogy csak mutogatunk. Emmett nagyon vicces ilyenkor - kacagott fel és hátravetette magát az ágyon.
-Mindig kinevetsz, ez nem ér – tette a sértődöttet szerelmem.
-Mert te vagy a legviccesebb a családban.

Lizi ruhája: