Jó úton - Titkok, avagy dolgok, amit senki sem tud

Sziasztok. Itt a mai harmadik fejezet:) Remélem mindenki örül:). A rossz hír, hogy jövő héten nem lesz friss, mivel nyaralni megyek:/ :) Köszönöm a komikat, és az új rendszeres olvasókat üdvözlöm:) - már egy ideje nem írtam, hogy kit mikor, most egy mondattal pótoltam:D - . Gyerekek nagyon meleg van..:D Majd megdöglök, remélem hűsít titeket ez a fejezet... Remélem nem fokozóm tovább, az izzadást és egyebeket:D
Kicsit letértem a témáról, szóval jó olvasást és komikat kérek - mint mindig-:D Puszi, đóri
ui. 16-os karikás, trágár beszéd miatt:)

7. fejezet - Titkok, avagy dolgok, amit senki sem tud

-Sziasztok lányok – jött hozzánk még két srác. Szuper, már csak ti hiányoztatok az életünkből…
-Fiúk – mosolyogtam. – Miben segíthetünk? Nézd mutattam a mellettem ülőnek, ott van üres asztal. Nyugodtan foglaljatok helyet.
-Tüzes a pipi – vigyorgott rám, az első jelölthöz képest, bunkó és sokkal csúnyább volt.
-Huzál a picsába – lökte magáról Nessi, az idegen kezeit.
-Jake ezt megtudja, lesz sok, apró palacsinta – mosolyogtam.
-Mennyünk fiúk – állt fel az első.
-Nicsak Domi megijedtél Jaketől? – vigyorgott a mellettem ülő.
-Beszari – szólt a másik.
-Húzatok már a picsába, a nővérem foglalt. Szóval emeld fel a segged, és told arrébb – néztem át Nessi feje fölött és lassan, tagoltan elmondtam a mondatot.
-És te édes, te is foglalt vagy? – tűrte hátra az egyik tincsem.
-Igen foglalt – hallottam meg Emmett hangját.
-Úgy megbaszlak édes, hogy egy hétig gecit hánysz* – suttogta a fülembe.
-Anyádat baszd meg - löktem el magamtól.
Megfogtam a cuccom, majd kirohantam. Annyira felhúzott, Mattet láttam benne, de mégsem. Az igazi Mattet, aki a kapcsolatunk végén volt, az igazi bunkó Mattat.
-Lizi – fogta meg Emmett a kezem. – Minden rendben? – nem bírtam ezt a kérdést, én gyakran feltettem, de ha nekem teszik fel, borul a bili. Most is így lett, mellkasának dőltem és zokogtam.
-Sss, itt vagyok – simogatta a hátam.
Öt perc múlva, mikor már az egyik eldugott folyosón ültünk.
-Sajnálom, nem akartam kiborulni – mentegetőztem. - Mindig előtted borul a bili...
-Semmi baj – mosolygott. – Elmondod? – fogta meg a kezem.
-Mit? – tettem a hülyét.
-Mi volt ez Liz? Nem ismerem ezt az oldalad, miért buktál ki? Tudom durva volt, amit mondott csak…érted…
-Erősebbnek nézek ki. Igen ez így van, erősebb vagyok.
-Miért van olyan érzésem, hogy köze van ahhoz a Matthez? – vakarta a fejét.
-Köze van… - suttogtam.
-Mond, hogy nem – kezdett Emmett ideges lenni.
-Szerelmes voltam Mattbe, elveszettnek éreztem magam. És az is voltam, Nessi lázadt, kitaláltuk, hogy kölön leszünk egy ideig. Akkor jött Matt, mindent megadott, ruhák, ékszerek – amikre nem volt előtte pénzem-. Szeretet, törődött velem. Szerelmes voltam belé, ezt pedig kihasználta – hadartam el.
-Hogy használta ki? – kérdezte Emmett, a hangja éles volt, mint a kés. – Csinált olyat, amit nem akartál?
-Nem, vagyis meggyőzött, meggyőztem magam, hogy akarom, és hogy ez a normális. Akkor még nem tudtam irányítani az erőm. Akkor épp lázadó tini korszakban voltam, és nem vagyok magamra büszke, de bedőltem neki.
-Istenem Liz – ölelt meg Emmett.
-Hosszú idő után jöttem csak rá, hogy kihasznált. De nem gond, tanultam belőle – álltam fel.

Három óra múlva
Emmettel haza szaladtunk, azt mondta, ő biztos nem fog vásárolni. - El kell mondanom, hogy az arc kifejezése nagyon mókás volt, mikor ezt kijelentette. Mindenki más ott marad – mivel kiderült, hogy Alice, Rose, Jazz és Edward is ott voltak-.
Épp Esmével sütöttünk a konyhában.
-Sziasztok – szaladt be Alice mosolyogva. – Találtam neked, egy szupi farmert, meg egy pólót meg… - örültem, hogy nem kérdezgetett, így könnyebb volt. Ismét piros pont Alicenek.
-Sss, nyugi Alice.
-Felpróbálod? – nézett rám a kutyaköjök szemeivel.
-Persze.
-Menyél csak szívem, pár perc megyek én is - mosolygott rám Esme.
Már a negyedik farmert próbáltam, az ötödik pólóval, mikor csörögni kezdett a mobilom. A francba a földszinten hagytam. Mennyien keresnek mostanság…
-Halo – szóltam bele.
-Szia Liz, itt Lora – halottam meg barátnőm hangját.
-Szia, mi a helyzet? Hogy sikerült? Mikor jössz haza? –rohamoztam meg kérdéseimmel.
-Jól vagyok, még rajta van a kötés és karácsonyra - mondta unottan, mintha már húsz embernek elmondta volna előttem.
-Szuper. Apád? - kérdeztem.
-Meg van, épp a barátnőjének keresi az eljegyzési gyűrűt – mondta éles hangon.
-De már elvette nem, vagyis a felesége? Vagyis úgy emlékszem.
-Öhm, drágám, nem is mondtam? Megcsalta, új nő, gyerekek ott hagyva, mint én…
-Ekkora egy nőcsábászt, nem azért, de rálépnék a tökeire.
-Elhiszem – nevetett bele a telefonba.
-Bocs, le kell tennem. Infúzió…
-Oké, vigyázz magadra. Szeretlek, puszi.
-Én is. Puszi édes.
-Téged egy nap annyian hívnak, mint minket egy hét alatt – vigyorgott Em.
-Hiába fontos ember vagyok – nevettem.
-Jah, alig bírnánk ki nélküled – kommentálta Rose.
-Rose, én is így vagyok veled. Ne félj, nem hiszem el mit keresel egy ilyen családban.
-Neked családod sincs, ezt viszont én megértem – vigyorgott rám. Mindenki rám nézett, a levegő egy picit megfagyott.
Elizabeth Swan nyugalom, nem téped le a nyamvadt szőke fejét.
-Lesz ez még máshogy… - mosolyogtam.
Újabb telefoncsörgés.
-Bocs - mosolyogtam.
Kijelzőn Sarah névvel, régi barátnőm.
-Liz? – halottam meg a hangját.
-Igen én vagyok. Szia. Mi a helyzet?
-Leég a pofámról a bőr, hogy egyszer sem hívtalak vagy írtam vissza. Most meg szívességet akarok kérni… - jól kezdődik.
-Semmi gond - huppantam le az egyik fotelbe, mindenki elfoglalta magát egyedül Rose nézett gyilkos szemekkel, bár tudom, hogy minden szót hallanak. – Mond csak.
-Anyám meghalt egy autóbalesetben, apám meg alkesz…és…és - csuklott el a hangja.
-Ó Sarah, sajnálom, ha tudom elmegyek a temetésre, és ott lettem volna. Sajnálom apukád.
-Mindig ilyen volt, most már van rá oka. Ne hiányold, hogy legyen apád… - pufogott.
-Nincs is, szóval kipipálva – nevettem bele a telefonba. Edward kicsit rám sandított, majd hirtelen elkapta a tekintetét, én csak mosolyogtam.
-Szóval terhes vagyok – nyögte ki.
-Istenem Sarah, ez csodás – sipitottam fel. – Ki az apa? Scott?
-Dehogy is, túl adagolásban meghalt miután elmentél - Csak így mondja?
-Nem is tudtam.Akkor ki? – kíváncsiskodtam.
-Öhm tudod…
-Nyögd már ki – nevettem bele a kagylóba.
-Robi, sajnálom Liz. Tudom, hogy ti…
-Mi? Én meg Robi? Csak haverok voltunk, sosem jártam vele.
-Szerencse – éreztem, hogy mosolyog.
-De ugye nem dorgozol, cigizel, vagy iszol? Árt a babának… - suttogtam.
-Persze, hogy leálltam. Néha egy pár cigi…
-Nincs cigi, a baba beteg lehet! – szóltam barátnőmre. – Sőt még te is.
-Ne csinálj már így Liz, mintha ha te szent lennél… - itt mindenki rám nézett a szobában. Upsz..
-Én bírtam Sarah. Én fogtam a fejed a wc fölött nem emlékszel?
-Őszintén, nem. Bevoltam állva – nevetett. – Nem értem, hogy csináltad.– mindenki álla a földön volt. Rose gúnyosan mosolygott.
-Van ez így – suttogtam.
-Hozávoltál szokva – nevetett. Szerintem direkt vágja alattam a fát.
-Lehet. De már leálltam, neked is le kéne.
-Liz, kéne pénz. Gyereknek…
-Biztos megtartod? – kíváncsiskodtam.
-Hülye vagy? Persze.
-Feltudod nevelni?
-Liz, tudsz küldeni pénzt?
-Mond a címed… De ha megtudom, hogy drogra, cigire vagy alkoholra költötted kinyírlak…
-Érettem, köszi.
-Egy hét és ott a pénz.
-Oké, szia.
-Szia.
Mindenki engem nézett. O-ó.
-Te drogoztál? – kérdezte Edward.
-Ittál? - Alice.
-Cigiztél? – kérdezte Esme.
-Öhm, igen. Tudjátok halhatatlan vagyok. Semmi bajom tőle.
-Nem vagy normális – állt fel Edward, dühöngött.
-A testem regenerálódik nyugodj meg. Amúgy meg sosem álltam be, csak mértékkel csináltam. De már leálltam.
-Szerencse – nézett maga elé Esme.
-Biztos? – kérdezte Edward. Bizalom, az túlteng "apuciban".
-Igen – mosolyogtam.
-Akkor miért van a táskádba cigi? – vigyorgott rám Rose.
-Csak. Táskámban turkálsz? – néztem rá kérdőn. – Tudod, van a táskámban. Gyógyszer is, sőt még energiaital, egy póló, sőt egy férfi póló is– öntöttem ki a táskám. – Sőt még fogamzásgátó, ja és van itt minden– mutattam körbe. – Ezek nem is nekem kellenek. Egyszerűen van nálam, hátha kér valaki.
Mindenki meglepve nézett rám, egyedül Emmett küldött egy biztató mosolyt.
-Szóval Rose édes, kibámészkodtad magad? Talán szeretnél egy cigit? – mosolyogtam.
-Nem kösz – állt fel és kirohant.
Sosem voltam büszke a drogos-ivós-cigizős korszakomra, de mindent kipróbáltunk Nessivel, és azért nem szégyenkezem.
Gyorsan visszadobáltam mindent a táskámba.
Telefonom ismét csörögni kezdett.
-Mi a franc van már? – nyúltam érte. Ismeretlen szám.
-Ezt fel kell vennem – léptem ki az ajtón, fél perc és jövök – mosolyogtam.
-Szia édes – hallottam meg azt a bizonyos hangot, amit sosem akartam többet hallani.
-Mit akarsz? – köptem a szavakat.
-Gyönyörű vagy – körbe pillantottam. Sehol nem láttam semmit. – Le kell tennem. Majd még hívlak.
-Nem kell, kösz - köptem a szavakat. Majd újra körbe pillantottam, de semmi szokatlan, egyszerű, aránylag csendes téli táj. Megtalálom ezt az vámpírt tuti kinyírom. Bárcsak most megtalálnám, tök lenne kedvem széttépni - nevettem magamban-.